Nógrád Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-08 / 82. szám

4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1993. április 8., csütörtök Csütörtököt mondunk Mottó: „Ha nem működik, nagyobbítsd meg! (Minél na­gyobbak a méretei, annál kevésbé tűnik fel valamiről, hogy működésképtelen.)” (Murphy törvénykönyvéből) Murphynak valószínűleg igaza lehet-. Ebben a szűk or­szágban eléggé szemet szúr minden honpolgárnak, hogy mekkora méretet öltött az a bi­zonyos működésképtelenség - hovatovább már mindenütt. Itt van például az egészség­ügy. Surján miniszter úr itteni látogatásakor kiderült, hogy akkora bajban van az egész­ségügy, hogy halálhörgését még a zeneiskolai zenekarok II. országos találkozójának meglehetősen decibeldús dal­lamvilága sem tudta elnyomni. Már csak arra lennék kíváncsi, mi lett volna, ha esetleg min­den miniszter idelátogat, hogy saját tárcájának szörnyűséges nyomorúságáról számot adjon. (Kivéve Kádár Bélát, mert ő naponta sulykolja belénk, hogy az általa vezényelt nemzetközi gazdasági kapcsolataink mily fantasztikusan alakulnak.) Méretproblémái vannak a forintnak is. Vannak némi kéte­lyeink a forint jövőbeni helyze­tét illetően, miután a sokadik leértékelésre bevezették a lilli- puti forintot. Az ötletet való­színűleg attól a Zsigmond ki­rálytól koppintották, aki az ak­kori aranypénz értékének csökkenését úgy próbálta kompenzálni, hogy leköszörül- tetett az érmékből. Igaz, jelen­leg sem királyunk, sem arany­pénzünk nincs - köszörűnek pedig megteszi az állami pénz­verde szupertechnikája. Vár­ható, hogy a forint újabb leér­tékelései után gombostűfejek­kel fizethetünk a kasszánál. Az lesz az ezres - a kisebb össze­geket pedig megszüntetik. Zsigmond király feltámasztása azért válik szükségtelenné, mert a királyok helye foglalt lesz, ha felköltözik a minisz­terelnöki hivatal a Várba. Ha már ragaszkodni akarunk a mottóhoz, történt Nógrádban is méretek okozta tudathasa­dás. Vizslás-Újlakon nem tud­ják, mit tegyenek. Vizsláshoz tartoznak, Salgótarjánba és Kisterenyére járnak iskolába, orvosi ellátásukat, postai ügy­intézésüket is Terenyén, bevá­sárlásaikat pedig Tarjánban oldják meg. Az általam java­solt megoldás egyszerű: kebe­lezzék be az említett települé­seket, s alakítsák meg az Egye­sült Vizslás-Újlaki Köztársa­ságot! És természetesen veres­senek új pénzt. De az ne kicsi legyen! Balázs József Pilátus-verés, korpitálás, Júdás-szén Szentnapi szokások, élő hagyományok A húsvéti népszokások továbbélnek Amikor ezernyi súlyos gond­juk van az embereknek, vajon kit érdekel, hogy Hubay Miklós hetvenötéves. Egyáltalán mennyien ismerik e kitűnő író, színházi szakember, irodalom­tudós nevét, munkásságát? Tud­ják-e róla, hogy Genfben vé­gezte az egyetemet, - majd ugyanott külszolgálatban is dolgozott —, hogy ő írta az első magyar musical. Az egy szere­lem három éjszakája szöveg­könyvét, hogy másfél évtizeden át a firenzei egyetemen tanított magyar irodalmat, hogy három­szoros József Attila-díjas, hogy 1981-től ’86-ig az írószövetség elnöke volt. Egy ideje már túl nagy csend van körülötte, alig hallani valamit róla. A Magyar Rádió mindene­setre nem feledkezett meg az április 3-ai születésnapról és több műsorban is megemléke­zett a jeles alkotóról. Csak az a baj, hogy például a vasárnap délutáni Szalont a Bartók Rá­dióban nem sokan hallgatják. Pedig Hubay pályájának figye­lemre méltó részletei derültek ki az elhangzott beszélgetésből. Megtudhattuk például, hogy milyen sajátos sorsa volt a Pár- kák című darabjának, amelyet az amerikai lehallgatási botrány apropóján írt annak idején. Elő­ször is egy kis színházban - a Thália Stúdióban - engedélyez­ték a bemutatását, hogy ne so­kan lássák, majd néhány elő­adás után olt is levették műsor­ról az „áthallásosnak" minősült gondolatai miatt. A számos kudarcot megélt, Szécsényben két éve alakult meg az önálló zeneiskola. Egy­felől olyan céllal, hogy a város és környék gyermekei valami­lyen hangszeres zenét tanulja­nak, a muzsikát szerető és értő emberek legyenek s a minden­napi életrendjükbe beépüljön a kultúrának ez a szelete. A tehet­ségek pedig - mert nyilván ilyenek is adódnak - szakmai­lag felkészüljenek a zenei élet­hivatásra. Másfelől az is cél volt, hogy az iskola formálója legyen a város zenei életének. A növendékek már több alka­lommal adtak nyilvános hang­sok sebet a lelkében hordozó író azonban egy ellenkező előjelű történetről, egy őt ért valóságos „csodáról” is beszámolt. Firen­zében két világtalan hölgy dol­gozott az egyetem telefonköz­pontjában. Amikor megtudták, hogy Hubay ott tanít, megkér­dezték tőle nem ő írta-e véletle­nül az Ők tudják mi a szerelem című drámát. Az igenlő vá­laszra hosszasan idézni kezdtek a műből, bizonyítván, hogy is­merik és szeretik a messziről jött magyar alkotását. Aligha kell ennél nagyobb el­ismerés egy elszigetelt nyelvű kis nép toliforgatójának, aki sa­ját műveivel is példázza, hogy igenis Európában vagyunk - nem csupán törekszünk oda -, s nem volt igaza Herdernek, aki azt jövendölte, hogy a magyar­ság eltűnik, felmorzsolódik a történelem sodrában. * * * Számos alkotói sorozat után az elmúlt szombaton egy kor­szak magyar filmjeit bemutató széria indult a TV2-ben Csak nézünk mint a moziban címmel. 1950 és ’55 közötti időszakról van szó, amikor mintegy ötven „alkotás” készült, ha lehet e filmeket egyáltalán annak ne­vezni. Zömükre senki sem em­lékszik, pedig olyan szakavatott rendezők kezenyomát viselték, mint Bán Frigyes, aki korábban a Talpalatnyi föld-et, vagy Má- riássy Félix, aki később A pi­koló világos-t forgatta. Elsőként a Dalolva szép az élet-et láthattuk viszont a ké­pernyőn. Már mint azok. akik a versenyt. A tanárok is felléptek különböző városi rendezvénye­ken. Önálló koncertet a közel­múltban adtak először. Most a tanárok egymás sike­rének drukkoltak. A tanítvá­nyok, s azok szülei ott ültek a nézők soraiban. Mondta is né­melyik gyerekek a nézőtéren: - Ez az én tanár nénim. Én is ilyen szépen fogok zongorázni, mint ő. Vagy: - Ugye milyen jól játszik klarinéton a tanár úr? A művésztanárok nemcsak nekünk, egyszerű hallgatóknak szereztek egy szép zenei él­ményben gazdag estét, hanem e bemutatás időpontjában már jár­tunk moziba. (A negyvenesek­től „visszafelé” viszont már az újdonság erejével hathatott Ke­leti Márton filmje.) Persze azóta történt egy s más, s ezért volt érdekes az új­bóli találkozás. Felnőtt fejjel, pláne egy „másfélszeres,, -a Rákosi korszak bukását egy „félszeres” átalakulásnak te­kintve - rendszerváltás után ma már azon nevetünk, hogy mi­ként tudtunk ekkora blődsége- ken, igaztalanságokon kacagni. Persze könnyű visszanézve megsemmisítő ítéletet mondani mind politikai, mind esztétikai értelemben az ilyen filmek föl­ött. A legnagyobb bajuk éppen az, hogy nem volt önálló művé­szi értékrendjük, minden szó, vers, zene, tréfa direkten a poli­tikát szolgálta. Csak az egzisztenciális, sze­mélyi függőséggel magyaráz­ható, hogy zseniális művészek egész serege (többek között Soós Imre, Latabár Kálmán, Ladányi Ferenc, Makláry Zol­tán, Bihary József, Gázon Gyula, Simándy József) szere­pelt Keleti filmjében is. Köztük volt Ferrari Violetta is, aki egy stúdióbeszélgetés ke­retében a Nyugaton élők - tisz­telet a kivételnek — fennhéjazá- sával mondta el, hogy ma már alig emlékszik erre a filmre. Mint ifjú színész nem politizált - mondta - „csak” eljátszotta a rábízott szerepeket. Annál emberibb hangot ütütt meg Méray Tibor, - aki Békeffy Istvánnal közösen írta a szö­vegkönyvet - és az egykori Ganz Vagongyár két munkásá­nak visszaemlékezése. Méray önkritikusan vállalta, hogy ami rossz a filmben, azt ő, mint a Szabad Nép kulturális rovatve­zetője követte el. Az önkritiká­ban szerzett gyakorlatot, most azonban őszinte is volt.- csongrády ­tapasztalatok szerint a növen­dékeik szívébe is jobban belop­ták magukat.. . A városi művelődési és ifjú­sági centrum nagytermében kö­vetkezők szólaltatták meg a ze­neirodalom gyöngyszemeit: Barátné Scserba Vitaiina, Mo- kosné Lévárdi Beáta, Barát At­tila, Palánki Éva és Csuka László, az iskola igazgatója. Bakosné Bányai Mária, mint műsorvezető egy-egy szám előtt jól avatta be a hallgatósá­got a világ- és magyar zeneiro­dalom történetébe.- szenográdi ­(Ferenczy Europress) A nagyböjt három utolsó napja a feltámadás, a tavaszvárás ünne­peinek láncolata számos érde­kes népszokás ihletője és ke­rete. Nagycsütörtök, amit a német­ből vett tükörfordítás nyomán zöldcsütörtök néven is emleget­nek, az Oltáriszentség alapítá­sának ünnepe. Az evangéliu­mok tanúsága szerint Jézus az utolsó vacsora során, az össze­tartozás jeleként megmosta ta­nítványainak lábát. A szokás e napra időzítve fennmaradt: egyházi és világi elöljárók hasonlóképp tesznek alárendeltjeikkel, sőt jámbor családoknál az édesanya felnőtt gyermekei lábát is megmossa. Az e naphoz kötődő szenve­déstörténet emlékére ekkor már nem kondítják meg a harango­kat, hanem rendszerint kerep­lőkkel hívják a falu legfiata- labbjai imádkozni a hívőket. A gonoszűzés ősi módja vált a ke- replésssel - vagy ahogy több helyütt nevezik, korpitálással - a keresztény liturgia részévé. A harangok Rómába mentek - mondják ilyenkor, utalva az ősi kerestény legendára. A templomi szertartások során, amikor a pap könyvével megüti az oltár lépcsőjét (emlékeztetve, hogy Jézus halálakor meghasadt a jeruzsálemi templom kárpitja) Csanádapácán a hívek botokkal kezdik ütni a padokat. Ez a pilá­tus-verés, ami Tolnában festett kép „megveréseként” vált szo­kássá. Nagypéntek - a székelyek aj­kán „hosszúnap” - a passiójáté­kok napja. Nálunk legfőbb ter­jesztői az egyházi iskolák vol­tak, amelyhez a keresztútjárás élő hagyománya és fájdalmas olvasó elmondása csatlakozik. Sajátos tradíciók kötődnek a Szentsírhoz is. Régebben falun és városon egyaránt őrséget szerveztek a Szentsír mellé; az egykori céhes kiváltság, a „jézuskatonák” állí­tásának joga a céhek eltűnésé­vel a népi szokások részévé vált és a görögkatolikusok körében máig fennmaradt. A nagyszombati szertartások közül főként a tűz- és vízszen­telés rítusa teremtett sajátos ha­gyományokat. A szentelésre szánt tüzet az előző évben szen­telt barkából és korhadt sírke­resztek forgácsaiból gyújtják meg kovakő-szikra segítségé­vel. Számos helyen a szent három nap alatt nem gyújtanak be. csak nagyszombaton, a szentelt tűzről. Ennek maradványait Buko­vinában „júdásszénnek” nevez­ték és zsírba keverve sebke­nőcsként használták. A tűzzel együtt szentelt vizet falun sok helyütt gyerekek hordják szét - piros tojásért. A vízbe azután szentelt barkát mártva a család tagjai meghintik a házat, az ud­vart, a jószágot, védve ezzel bajtól, a rossz ártalmától.- rémi ­Művésztanárok hangversenye Szécsényben Először léptek fel önálló est keretében Közelkép az idei év egyik Madách díjasáról Kell a kötődés a szülőföldhöz Patkós István Örökmozgó, elismert közös­ségi ember Patkós István. Nem hiába töltött el annyi évet Buják tanácselnökeként a közigazga­tásban. Három éve a község la­kóinak bizalmát élvezve, pol­gármesternek is megválasztot­ták. Amikor betoppanunk hiva­tali szobájába, az egyik falubeli asszonyt biztatja, hogy nyugod­tan kérje a földet ott, ahol a töb­biek, mert semmivel sem rosz- szabb arrafelé, mint a község más dűlőiben. Az asszonyt nem kell noszogatni, régóta ismeri Patkós Pistát, amit ő ígér, az úgy is lesz. — Hogyan fogadta a hírt, amikor megtudta, hogy Nógrád Megye Közgyűlése szerteágazó közéleti, művelődési tevékeny­ségért, - köztük a Glatz hagya­ték Nógrádba kerüléséért, a gyermekkorát megyénkben el­töltő Szent-Györgyi Albert No­bel-díj as biológus nógrádi tevé­kenységének feldolgozásáért, az új bujáki általános iskola felépí­tésében vállalt szervező munká­ért, a Palóc szőttes kulturális szemle rendezésében való köz­reműködéséért, a hagyomány- őrző Bujáki vasárnap rendez­vénysorozat eildigi történetében vállalt aktív szerepéért - Ma- dách-díjjal tüntette ki?-Amikor megkaptam a ba­lassagyarmati Madách ünnep­ségre invitáló levelet, senki nem volt a közelemben, hát utat en­gedhettem meghatottságomnak - réved el egy pillanatra a bu­jáki polgármester, aki a megye­közgyűlés tagja is.- Az ünnepségen nagyon jól esett, hogy az ismerősök mel­lett, mások is odajöttek hozzám, akik tekintetén látszott: nem a protokolláris aktus, hanem őszinte érzelmek vezérlik őket.-Azt hinnénk, hogy a teljes embert kívánó közigazgatási munka mellett, nem igen juthat ideje egy polgármesternek, aki megyei tanácsnok is, ilyen szé­leskörű közművelődési tevé­kenységre. Ennek ellenére min­den jelentősebb kulturális ren­dezvényből kiveszi részét.- Amíg egyik ember kártyá­zik, másik pecázni jár, a harma­dik motorbiciklizik, addig ne­kem ez a szenvedélyem. A köz­ségem történetével eddig is, most is foglalkozom. Egy idő után törvényszerű, hogy a ku­tató kikerül lakókörnyezetéből, mert nem lehet a helytörténeti kutatásokat megrekeszteni a fa­luszélénél. Ekkor aztán olyan új motívumok merülhetnek fel, amelyek tovább sarkallják az embert. Kérdezhetné, mi a hasznom mindebből? Anyagi­lag semmi, de ezeken a kutatá­sokon keresztül olyan személyi­ségekkel kerülhetünk kapcso­latba, barátságba, akikkel más­különben sohasem. Ezeknek a személyes kapcsolatoknak kö­szönhetően, most több neves francia személyiség könyveket gyűjt Nógrád megye francia nyelvet oktató tanintézményei számára. Kielégülést ad az em­bernek, hogy jönnek a szakdol­gozataikat készítő fiatalok, s segítséget kérnek. Örömmel te­szek eleget kérésüknek: itt van, csináld meg a magadét te is ...-Ritka dolog, hogy szegé­nyedő, elanyagiasodott vilá­gunkban, valaki két jó szóért segít másoknak.- Elég, ha tudom: amit csi­náltam, az belső értékrendem szerint jó. Előfordul, hogy öt-tíz év múltán jönnek rá az embe­rek, hogy amit tettem, az kö­szönetét érdemel. Mielőtt Glatz Oszkár Kossuth-díjas festőmű­vész hagyatékának egy része megyénkbe került, családjának négy éven keresztül bizonygat­tam, hogy jól döntenek, ha ne­künk adják a művész alkotásait. Akkoriban sokan bírálgattak, hogy utazgatom emiatt. Az idő azonban engem igazolt. Nem tudom hány millió forintra be­csülnék a művészettörténészek a birtokunkban lévő anyagot.-Hogyan került Glatz Osz­kár kapcsolatba Bujákkal?- A bujáki tájat és népvisele­tet festette. Bejelentett lakása volt községünkben, ahol általá­ban a nyarait töltötte. 1936-ban pedig Buják díszpolgárává vá­lasztották. Menyének köszön­hetjük, hogy megkaptuk hagya­tékának jelentős részét.- És Szent-Györgyi Albertnek milyen kötődése van a község­hez?-Többször is levelet váltot­tam vele, az egyikben azt írja: „Gyermekkorom legszebb ré­szét Kiskérpusztán töltöttem (Buják mellett - a szerző), csak az itt eltöltött idő hagyott nyo­mot bennem.”- Bár Budapesten született, én úgy vettem, ahová az ember gyermekkorát köti. az a szülő­helye. Az általa levélben írtak miatt, - noha erdélyi nemesek az ősei -, Szent-Györgyit nóg­rádi származásúnak veszem.-Mit szóltak a helybéliek a kutatásaihoz?- Az emberek szeretnek fog­lalkozni a múlttal, szeretik tudni, milyen híres emberek fordultak meg a falujukban. Akkor, amikor hazaszeretetről, identitástudatról, kötődésről be­szélünk, akkor kell, hogy a fia­talság megismerje a szülőföld­jét, a faluját. Akkor jó, ha tudja, kik éltek valamikor a lakóhe­lyén, milyen képzőművészeti remekek készültek ott, mert va­lahol ezeken a dolgokon keresz­tül tud igazán kötődni a szülő­földhöz. Vallus Tibor Tanácsadás vállalkozóknak (FEB) Dr. Árvái Zoltán, az Országos' Kisvállalkozás-fej­lesztési Iroda elnöke mondja te­vékenységükről:- Mi kormányzati keretek között működünk és az a felada­tunk, hogy minden rendelkezé­sünkre álló eszközzel segítsük a vállalkozókat. Hozzánk bárki bekopoghat tanácsokért, ajánlásokért, rend­szeresen vendégei vagyunk a vidéki vállalkozói fórumoknak, sőt még kiadványokkal is segít­jük a rászorulókat. Minden megyében létrehoz­tuk a Joinfo Vállalkozóházak Klubját, s ennek keretében ma már több mint félszáz vállalko­zásfejlesztő központ működik szerte az országban. Információink szerint nagyon aktívak az alföldi régió lakói, de ugyanez elmondható Nyíregy­háza, Ózd, Szeged, Szolnok körzetéről is, ezzel szemben a Dunántúlon kisebb érdeklődést tapasztalunk. A kormány számos vállalko­zás élénkítő akciót indított út­jára, s úgy tűnik, hogy e törek­vések végre az idén meghozzák gyümölcsüket. B. Sz. L.

Next

/
Thumbnails
Contents