Nógrád Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-03-04 / 78. szám
A nyugtalan világban csökken az öngyilkosság Beszélgetés Zonda Tamás elmegyógyász főorvossal 4 HÍRLAP_____________________________________________SZEMTŐL SZEMBE ______________________ 1993. április 3-4., szombat-vasárnap H osszú évekig élt Balassagyarmaton egy elmegyógyász főorvos, Zonda Tamás fedőnév alatt. Aztán ahogy az már lenni szokott: munkája Pestre szólította, ahol folytatta hivatását. De vajon melyik hivatását: az orvosit, a költőit, az íróit, vagy a kutatóit? Egy mai polihisztor Zonda Tamás Nincs félelem című verseskötete 1990-ben látott napvilágot. Újabb könyve Az öngyilkosság kultúrtörténete, igazi bestseller volt az elmúlt évben. Ezzel a kiadványnyal Zonda egycsapásra ismertté vált az országban, - de még a határon túl is-, mind gyakrabban látjuk a televízióban, halljuk hangját a rádióban.- Ön Magyarországon elsőként dolgozta fel egy kisváros százéves öngyilkossági krónikáját. Mint tudjuk, ez a település Balassagyarmat. A kutatás az 1890 és 1990 közti száz évet öleli át. Gondolom, óriási munka lehetett. . .- Meglehetősen hosszú és keserves munka eredménye ez a tanulmány, mely éppen a minap jelent meg a Buda Béla szerkesztette Szenvedélybetegség című folyóiratban.- Statisztikákat böngészni önmagában nem elég, viszont az összefüggések megismeréséhez elengedhetetlen.- Komolyabb elemzés csak ezek függvényében képzelhető el. Igen megdöbbentő eredményre jutottam az okokat kutatva. Magyarország egy vonallal kettéosztható, mely Nyíregyháza és Pécs között húzható meg. A vonal fölött az öngyilkosságok száma lényegesen alacsonyabb, míg alatta értelemszerűen magasabb. Még pontosabban: az Alföld és környéke mutatói két-, két és félszer magasabbak. Amíg Sopronban vagy Nógrádban kettő százezrelék, addig Csongrádban hatvanhat százezrelék az öngyilkossági ráta. Tehát a magyarországi magas rátáért az Alföld a felelős. Ebből persze az következik, hogy a kutatásokat ezen a területen kell erősíteni.- A kutatások több irányban is folynak. Gondolok itt a biológiai-pszichiátriára, melynek az a lényege, hogy nem érdemes társadalmi meg szociológiai dolgokon rágódni, hiszen az öngyilkosságok legnagyobb része valamilyen betegségnek a következménye. Ez a betegség többnyire depresszió vagy alkoholizmus.- Én nem vitatom, hogy nincs sok mindenben igazuk ezeknek a kutatóknak, mert például a Nógrád megyei adatokat vizsgálva megállapítható, hogy úgy ötven százalékban szerepel valamilyen mentális betegség. Nem akarom elbagatellizálni ennek a jelentőségét, de tény, hajlamosak vagyunk a túldimenzionálásra. Azt hiszem, sokkal összetettebb a dolog. Egy biztos: a társadalmi és egyéb kutatások is nagyon lényegesek.- Kutatásai során bizonyára sok érdekes adat birtokába jutott.- Tündén beírásokat találtam halotti anyakönyvi kivonatokban, a kórlapokon. Soroljam? Halál oka: heveny, nehéz nyavalya, veleszületett gyengeség vagy éppen a csuklás.- Azt hinné az ember, a nehéz időkben ugrásszerűen megnő az öngyilkosságok száma. Bizonyítható ez?- Meglehet, meglepő, de éppen az ellenkezője igaz. Háború idején, vagy az ötvenes években jelentősen zuhant az öngyilkosságok száma. Az ember azt várná, hogy például Balassagyarmaton az 1929-1933-as nagy gazdasági válság idején megugrik a ráta. A józan ész azt diktálja, mert Gyarmat kereskedő, és banktisztviselő város volt, így hatványozottabban jelentkeztek a válságtünetek. Ehhez képest...- Mint említette, az Alföldön sokkal magasabb az öngyilkos- sági ráta. Lehet erre valamilyen tudományos magyarázatot találni?- Borzasztóan összetett problémával állunk szemben. Megítélésem szerint az alföldi ember sokkal indulatosabb, mint mondjuk a nógrádi. Fontos szerepet játszhatnak a szokások. Nagyon mély gyökerei vannak ennek a problémának, s az irodalom is óriási, melyet alaposan át kell tanulmányozni. Hogy csak egy példát mondjak: tudományos alapossággal tartalomelemzést kell végezni mondjuk Mikszáth és Gárdonyi, valamint Tömörkény és Móricz viszonylatában. Előbbi két szerző művei tele vannak indulattal, durvasággal, tragikummal. Mikszáthnál és Gárdonyinál csupa báj minden. Talán azért van ez, mert más községben nőttek fel, más a tradíciójuk, más az etosz és a morál a két vidéken.-Hány öngyilkosság történt Balassagyarmaton a vizsgált időszakban?- Száz év alatt Balassagyarmaton 256 öngyilkosság történt, ami azt jelenti, hogy egy évben 2,5 ember vetett véget önkezűleg életének. Vagyis, ha egy évben kimaradt, a rákövetkező időszakban három-négy eset fordult elő, ami lássuk be, mégha cinikusnak is tűnik, nem túl magas szám.- Kérem foglalja össze tudományos kutatásainak lényegét.- Bizonyára megköveznek azért, amit most állítok, de meggyőződésem, az öngyilkosságokban van valamilyen misztikus mozzanat, mely megtorpedóz mindenféle tudományos értelmezést, kutatást, teóriát. Mások ezt a nagy számok törvényének hívnák és azt mondanák, egy adott populációban törvényszerűen előfordulnak bizonyos jelenségek. Ami valóban így van. Jelen esetben egy város lakosaiból minden évben van egy szerelmi bánatát elviselni nem tudó, egy elkeseredett özvegy és mondjuk egy depressziós, aki úgy dönt, nem csinálja tovább. Ennélfogva a szociográfiai, demográfiai, egyéb tudományos felmérések sok értelemmel nem bírnak. Száz éven keresztül átlag két-három embert kellett volna elérni cselekedetük előtt, ám igen nehéz az ilyen embereket felfedezni. Ha ez nem sikerül, tudomásul kell venni a tényeket. Ez az elhatározás létezik, mióta az ember szabadságának része egy ilyen döntés. A véleményem nem nihilizmust sugall, csupán azt, hogy a prevenció egészen új módszereit kellene felderíteni, kieszelni. A kutatásnak pontosan arra kellene irányulnia, hogy nagyjából két azonos népességű városban, ilyen kicsi országban miből adódik a durva eltérés, miszerint Csongrádban 90 év alatt 758 ember, Balassagyarmaton száz év alatt „csak” 245 ember nyúlt az önkezű halálhoz. Itt ér véget a misztikum, ez a kemény dolog. A területi eltérések mögött munkál egy ilyen bonyolult társadalmi, pszichológiai, gazdasági és ki tudja még hány összetevő. Az országos nagy statisztikák gyűjtése és interpretálása, a szomorú tények fölötti fanyalgás persze sok közlemény tárgya lehet, de a hatékony prevenció nem derül ki, és minden marad a régiben. A konkrét terepmunka az, ami felderíthetné a misztikumot, ehhez azonban nagyon sok időre és rengeteg pénzre lenne szükség.- 1988 óta az öngyilkosságok csökkenőfélben vannak. Miért?- Buda Bélával fogadtam egy üveg pezsgőbe annak idején, hogy így lesz. Most az én teóriám jött be, meglehet, jövőre az övé. Örvendetes a minimális csökkenés, csak hát akkor most mi van? Állítólag itt minden rossz, minden bizonytalan. Átrendeződtünk, rendszert váltottunk. Most legyen okos valaki! Megmondom őszintén, egyetlenegy teóriám van, mely- lyel ez magyarázható: a viszonylagos stabilitás táptalaja az öngyilkosságoknak. Nem véletlen, hogy a katasztrófahelyzetekben csökken az öngyilkosságok száma. Magyarán: fordítottan érvényesül a logika, így a mai nyughatatlan világban is éppen ezért csökken az öngyilkosságok száma. Amikor az emberek azt látják, hogy a sorsuk azért sanyarú, mert a külső hatalom valamiféleképpen felelős ezért, éppen a hatalmat okolják, s nem pedig magukat. Logikus, hogy ilyenkor az indulat a hatalom felé irányul. Egy olyan társadalmi közegben, ahol viszonylagos stabilitás van, a személyiség elkezd gondolkodni, hogy a bajaiért nem a külső hatalom a felelős, hanem saját maga. Nem véletlen, hogy például Svájcban is igen magas az öngyilkosságok száma.- Megszólal-e még a múzsa? Olvashatunk-e újabb Zonda verseket?- Három éve nem jön a vers, kár erőltetni. Egyszer talán majd ismét homlokon csókol a múzsa. Ádám Tamás A május 21-ei két választáson való részvétel a munkavállalók saját érdeke Az ezredforduló előtt aligha lesz gazdasági fellendülés Kósáné Kovács Magda, a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselője látogatott a napokban Pásztora, ahol az MSZP helyi szervezetének irodájában rendezett érdekképviseleti fórumon, a szép számban megjelent érdeklődőknek a közelgő, májusban esedékes választásokról szólt, amikor is a társadalombiztosítási önkormányzatok és az üzemi tanácsok megválasztására kerül sor. Csökkenő népszerűség- A választások egyre kevésbé vonzóak a választásra jogosultak számára - jegyezte meg bevezetőjében, majd tények tükrében támasztotta alá megjegyzését, visszautalva az 1989-es, négy igenes népszavazásra, amikor óriási társadalmi aktivitás volt jellemző, hisz mindenki részese akart lenni egy döntésnek, amelyben a maga véleményének igazolását akarta látni. A választásra jogosultak 70 %-a vett részt ezen a népszavazáson, míg a néhány hónappal később sorra került parlamenti választásokon már kisebb, 60 %-nyi volt a részvételi arány. Aztán fél év múlva következtek az önkormányzati választások, ahol az első fordulóban nagyon sok helyen a választásra jogosultak negyed része jelent meg, míg a második fordulóban nem volt ritka, hogy ennyien sem járultak a szavazó urnákhoz. Azt, hogy a választásnak, mint politikai aktusnak, miért csökken hazánkban a népszerűsége, két dologra vezette vissza Kósáné. Egyrészt, az érintettek, az új, demokratikusan megválasztott parlamenttől és az ön- kormányzatoktól, többet vártak. Azt várták, hogy egyik napról a másikra, ebben az országban minden megváltozik, és minden másként lesz. Csodák márpedig nincsenek. Ez a parlament azokat a reális várakozásokat sem váltotta valóra, amelyeket csodavárás nélkül is, reális állam- polgári követelésként is el lehetett volna várni.-Az állampolgárok nem azt óhajtották a parlamenttől, hogy istenként ítéljen elevenek és holtak fölött, s állandóan a múltba fordulva vájkáljon valódi vagy vélt bűnökben - adott hangot a hallgatóság soraiban szemlátomást sokaknak tetsző véleményének a politikusnő.- Nem akarom rábeszélni önöket, hogy szeressék a parlamentet és a képviselőket. Ez utóbbiak közül én magam is keveset szeretek, de a működő parlamentnél jobbat még nem találtak ki a világon. Épp ezért, ha önök nem szeretik ezt a Parlamentet, akkor váltsák le! Ha nem szeretik a képviselőket, akkor válasszanak helyettük majd másikat! Csak egyet ne tegyenek: azt, hogy önöket soha többet nem érdekli, kik kerülnek az önök nevében és képviseletében a majdani parlamentbe. Ha közömbösséggel fogják elítélni a mostani Parlament munkáját, akkor még nehezebb négy évre számíthatunk, mint amit most írunk. Mindezt azért mondtam el, mert a közeljövőben, május 21-én újabb két választás elé állunk. Azért jöttem, hogy arra kérjem önöket: tegyék túl magukat a választások okozta csalódásukon, s minél nagyobb létszámban jelenjenek meg az urnáknál május 21-én. Óhaját az alábbiakkal indokolta. Élőbb meg kell választani a társadalombiztosítási önkormányzat munkavállalói képviselőit. Tudnivaló: a jelenlegi kormánykoalíciónak nem hiányzik a TB önkormányzat, mert egy olyan hatalmas költségvetési kassza kezeléséről kellene esetleg lemondania, amely alapvetően a munkavállalók által befizetett járulékokból töltődik fel. Akik aktív dolgozók, azok 54 plusz 7 % -ot adnak át fizetésükből, s így egy évben hatszáz milliárd forint bevétel folyik így be, amely, akár a bérekhez, akár a munkáltató, a tulajdonos bérköltségeihez viszonyítjuk, elképesztően magas összeget jelent. Ehhez a bevételhez még hozzáadódik a TB jó háromszáz milliárdos vagyona. Összességében évente ezer milliárd (!) forint fordul meg a TB kasszájában, amely összeg nagyságát akkor tudjuk igazán érzékelni, ha tisztában vagyunk vele: az egész ország költségvetése 1200 milliárd (!) forint. Az állampolgárok akaratából A TB kasszáját, törvényes döntés három évvel ezelőtt egy olyan önkormányzatra bízta, amely azóta sem jött létre. Ugyan kinek az érdeke, hogy ezt a borzasztó sok pénzt a lehetőség szerint úgy kezeljék, úgy használják, (akár az ország költségvetési hiányának foltozására is) hogy lehetőleg minél kevesebben lássanak bele a bukszába? Ugye nem feltétlenül kell válaszolni a kérdésre? Az azért minden kockázat nélkül kimondható, hogy a kormányzatnak nyilván valóan nem érdeke, mert senki sem szereti nyakába ültetni a saját sírásóját. Minden szervnek és szervezetnek az az érdeke, hogy minél nagyobb önállósággal rendelkezzen, minél nagyobb pénzösszeggel. Visszafordítva a kérdést: kinek az érdeke, hogy legyen TB önkormányzat? Ä munkavállalóké, a dolgozóké. Ha van a TB-nek önkormányzata, akkor létezik egy az állampolgárok akaratával megtámogatott olyan szervezet, amely a kezébe veheti ezt a kasszát.- Most megkérdezhetnék, miért csinálok én ebből a kérdésből olyan drámai ügyet, amilyent, hiszen eddig is működött a társadalombiztosítás, eddig is volt egészségügyi ellátás, eddig is hozták minden hónapban a nyugdíjat, eddig is megkapta a munkanélküli a járadékát. Nos, azért kardoskodom a választás mellett, mert a jelenlegi rendszerben a TB-nek nincs tulajdonosa. Az egészségügy és a nyugdíj biztosítását egy felügyelőbizottság látja el. Ha lesz a TB-nek önkormányzata, akkor az egészségügy és a nyugdíjrendszer reformját alapvetően fogja megoldani. Ha nem lesz, akkor a kormány fog lépni. Önöknek kell eldönteni, hogy kitől várnak többet: a kormánytól, amely az önök ellenőrzése nélkül, rendeleti úton dönti el, hogyan alakuljon át az egészségügyi ellátó rendszer, hogyan módosul a nyugdíjrendszer, miközben csak az alkotmányban kötelezett pontok taglalása miatt fordul majd a parlamenthez, vagy pedig képviselőik útján a saját kezükbe akarják venni az önök által befizetett pénzek fölötti döntés jogát. Az egészség- ügyi ellátás szempontjából ez azt jelentené, hogy az egészségügybe invesztált pénzek nagyságáról, az eü. reform irányáról, az állami szerepvállalás mértékéről, az állami kötelezettségek nagyságáról nem tudna egyedül dönteni a mindenkori kormányzat. A nyugdíj szempontjából: egy tisztességes nyugdíjrendszer esetében, évekre előre ki lehet számítani, hogy mi vár önökre tíz év múlva, így fel lehet építeni egy életstratégiát. Mi van most: márciusban mondják meg önöknek, hogy milyen szabályok érvényesek januártól a nyugdíjasokra. Egy jogállamban elképzelhetetlen, hogy az élet egyik legnagyobb változásának, az aktív és nyugdíjas lét közötti átmenetre ne lehessen időben felkészülni. Amennyiben létrejön a nyugdíjönkormányzat, azzal önök gazdagok nem lesznek, de el tudja érni az elfogadott elvekhez való ragaszkodást, s ezzel együtt biztosak lehetnek abban, hogy ha ’92-ben ígértek valamit, azt ’93-ra ne felejtsék el.- A második választás az üzemi és közalkalmazotti tanácsok választása lesz - kezdte taglalni mondandója második nagy egységét Kósáné. A mire jó az üzemi tanács? kérdésre a képviselőnő saját maga adta meg a választ.- Azért van szükség rájuk mert, egy gazdálkodó szervezet alaptevékenységére, stratégiájára a szakszervezetek nem lesznek befolyással. Ezeket a lehetőségeket az új munkatörvénykönyve átcsoportosította az üzemi tanácsoknak. Az ő feladatuk lesz, hogy beleszóljanak a szociális kiadásokra fordítható pénzek sorsába, hogy véleményt mondjanak a költségvetésről, hogy gazdasági tervek kérjenek a tulajdonostól, vagy munkáltatótól. Ahol nem lesz üzemi tanács, ott azt csinál a munkáltató, ezekben a kérdésekben, amit akar. Jogosítványok Fontos szerepe lesz az üzemi tanácsoknak, hogy a munkahelyi szociális ellátás számára kiszakítsunk valamennyi pénzt a munkáltatók számára. Ha valaki szólhat azért, hogy az üzemi óvoda továbbra is működjön, hogy ne adják el az üzemi üdülőt, hogy ne zárják be az üzemi művelődési házat, az az üzemi tanács lesz, mert hozzájárulása nélkül fenti javak el nem idegeníthetők. Ha másért nem, ezért már megéri az üzemi tanácsok megalakítása. Az üzemi tanács választásról tudni kell. hogy csak munkavállalók vehetnek részt rajta, munkanélküliek nem. A hallgatóság részéről megkérdezte valaki, miért hétköznap tartják a szavazást? Válasz: a kormánynak nem érdeke a választás, amelynek sikeréhez, minimum a szavazásra jogosultak 25 %-ának, azaz két millió embernek kell az urnákhoz járulnia. Ha ez nem jön össze, egyenlőre nincs ismétlés, nincs második forduló, mivel legközelebb 1994. XII. 31 -éré kell választást kiírni. A továbbiakban a fórumon résztvevő pásztóiak leginkább a munkanélküliség legyűrésének lehetőségeiről faggatták az MSZP képviselőnőjét, aki válaszában éles hangot ütött meg.- Nem azt a kérdést kell napirenden tartani, hogy miből látjuk el a munkanélkülieket, hanem olyan gazdaságpolitikát kell alkalmazni, amellyel csökkenthető a számuk. Amiért e véleményünk mellett kiállunk, sokat kell hallgatnunk. A vezető politikusok nyilatkozataikban azt mondják: ezek a szocialisták nem elég, hogy piszkos kommunisták voltak, de most állandóan a munkanélküliséggel, a gazdaság kilátástalanságával, s mindenféle marxista ideológiával jönnek elő. Higgyék el: nem elég a meglévő munkahelyeket védeni, újakat is kell teremteni. A foglalkoztatási alappal azonban jól kell sáfárkodni! ... A képviselőnő bíráló hangon szólt arról, hogy a töményszesz fogyasztása mellett abban is világelsők vagyunk, hogy az az ember, aki 8 órán át minimálbérért dolgozik, kevesebbet keres, mint az, aki otthon marad munkanélküli segélyen. -Ez egy erkölcstelen rendszer -jegyezte meg. A két órán át tartó fórum vége felé annak a reményének adott hangot, hogy szerinte nem zárult le minden út felfelé. Lesznek még húzó ágazatai a magyar gazdaságnak, amely a 2000. év előtt semmi esetre sem fog fellendülni. Aki azonban ezt a folyamatot a következő tíz éven belülre jósolja, az hazudik - tette hozzá. Vallus Tibor