Nógrád Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-28 / 98. szám

1993. április 28., szerda BALASSAGYARMAT ES KORNYÉKÉ HÍRLAP Magyarnándori lehetőségek A próbálkozás bátorsága Népfőiskola. Azt hiszem, so­kakban egyfajta passzív rezisz­tenciát vált ki, mikor meghall­ják ezt a szót, s bevallom, ben­nem is negatív képzetek jelen­tek meg, de azt is gondolom, jobb, ha nem ítélkezünk előre. Mert aki tanulni akar, az tud ta­nulni, s meglehet, van akinek el­lenérzései élednek a népfőisko­lái előadásokkal szemben, de biztosan vannak, akik rengete­get tanultak belőle. Különös és valójában annyira kiszámíthatatlan az élet. Ki tudja, miért volt jó, hogy az 1992/93-as tanévben a Magyar­nándori Vállalkozási Népfőis­kola szinte minden második hé­ten szervezett egy előadást. A záró kurzust május 3-án 18 órától tartják, s az est vendége Korill Ferenc, a megyei köz­gyűlés elnöke lesz. Folytatják-e a kezdeményezést? A tapaszta­latok elemzésével eldől ez is. Lehet, később befullad a vál­lalkozás, lehet, kivirágzik. A lényeg: Magyamándorban sok mindennel próbálkoznak. Mer­nek próbálkozni. Sokan nem is sejtik, ez mennyire fontos. Saj­nos, sokfelé inkább csak ele­mezgetik, mivel járhat egy dön­tés, ahelyett, hogy belevágná­nak a végrehajtásba. A tej és annak föle Közismert a tejfeldolgozás néhány visszássága. A kistele­püléseken megtermelt tejet a nagy feldolgozó cégek viszony­lag olcsón felvásárolják, majd kilométereket utaztatva azt lefö­lözik (No, és a hasznot!). Erde- mes-e ilyen körülmények között állatokat tartani? Mert ha a ter­melő nagyvállalatnak adja el a tejet, nem jól jár, ha önmaga dolgozza fel, az sem kifizetődő. Nem lenne célszerű néhány ha­sonló adottságú településnek összefogni, s egy mini tejfel- dolgozót építeni? Ilyen és ezzel összefüggő problémák vetődtek fel Szügy- ben. A többi között ezekre a kérdésekre is választ kapnak majd az érdeklődők a CESO Kanadai Vezető-Szolgáltató és Tanácsadó Szervezet május 2-án érkező szakemberétől. Az első harminchat A bizonyítványokat Bauer János főiskolai tanár adta át Nem hiszem, hogy létezné­nek „bombabiztos” szakmák, amellyekkel még a legdurvább recesszió idején is, a legcseké­lyebb erőfeszítés nélkül jól ke­reshetünk. Legfeljebb „bomba­biztos koponyák” élhetnek, olyanok, akik a „vékony jégen is vígan megélnek”. A „le­genda" úgy tartja, vannak kö­zöttük becsületesek is (bár én még nem találkoztam egyikő­jükkel sem), s talán a távoli Skandinávia ködében, vagy a tengeren túl élhetnek. De kanyarodjunk vissza a „biztos megélhetést” nyújtó életpályákhoz! Balassagyarma­ton szombaton vehette kézhez diplomáját harminchat frissen végzett külkereskedelmi üzlet­kötő és lebonyolító. Olyan em­berek, akik másfél éve, 1991. októberében iratkoztak be a vá­rosi TIT szervezésében indított, a Művelődési Minisztérium ál­tal engedélyezett felsőfokú kül­kereskedelmi és áruforgalmi szaktanfolyamra. A hallgatók a három sze­meszter alatt minden hétvégén bejártak előadásokra, s minden félévüket vizsgákkal kellett zárniuk. Gyorstalpaló, mondhatnák erre a „faarcú farizeusok”. Ho­lott valójában nem a képzés formája jelenti a tanítás alfáját és Omegáját, hanem a diák és a pedagógus személye, s az okta­tási intézmények csak ez utób­bit garantálhatják. A balassa­gyarmati tanfolyamra a külke­reskedelmi főiskola tanárai jár­tak oktatni, s ők is vizsgáztat­tak. A többi a hallgatókon múlt. Egy balassagyarmati üzletember tapasztalatai Vállalkozás tegnap és ma-A legelső megrendelésünk egy ágy volt, a vevő karácsonyi ajándéknak szánta a bútort. Dolgoztunk rajta éjjel-nappal, még karácsonykor is, amikor más már régen az ünnep lázá­ban ég. Akkoriban még az Ipoly Bútorgyárban dolgoztam, ele­inte munkaidő után, félig illegá­lisan csináltuk a dolgokat. Aho­gyan lazultak az állami kötelé­kek, később gmk.-ban, aztán szakcsoportban készítettük az egyedi bútorokat. Aztán gya­korlatilag időszerűvé vált az önállósodásunk. Addigra per­sze, kialakult, letisztult a profi­lunk is, tudatosult, hogy nekünk elsősorban az egyedi, kisszériás bútorgyártásban van lehetősé­günk - mesélte vállalkozásuk születéséről Olexa Miklós, a Belsőépítész Kft. - a ma már több tízmillió forintot forgal­mazó kisüzem - ügyvezető igazgatója.- Egy üzlet életét alapvetően meghatározza a piaca. Amikor önállóak lettek, kikből verbuvá­lódott a vevőkörük?- Szerencsések voltunk, mert a rendszerváltásnak még a gon­dolata sem merült fel, amikor mi már komoly hazai piacot tudtunk kiépíteni. Rengeteg IBUSZ-iroda, bank belső terét mi alakítottuk ki, sok a referen­cia munkánk.- Amikor a belföldi pozíci­ónk megerősödött, kiállítá­sokra, nemzetközi bemutatókra is elmentünk. így kerültünk kül­földi megrendelőkkel kapcso­latba, s a valamikori Szovjetú­A belső terek ezekből a bútorokból alakulnak ki Fotó:Gyurkó nió számos területén dolgoz­tunk és dolgozunk.- Nem gondolkodnak azon, hogy nyugati piacokon is meg­próbálnak teret nyerni?- Arra a piacra nagyon nehéz betömi. Egyrészt kapcsolat, másrészt megfelelő technika kellene hozzá. A szintén fontos szakmai tudás adott az itteni dolgozókban.- Ha jól tudom, tavaly tizen­két pályakezdő szakmunkást al­kalmazott a műhelyben. Elége­dett velük? ~ Jobbak a tapasztalataim, mint amire számítottam, s azt hiszem, megszokták az itteni igényeket. Mert nem könnyű például sarkvidéki területen há­rom hónapot eltölteni, úgy, hogy közben komolyan kell tel­jesíteni.- Végezetül egy szokványos­nak számító kérdés. Ón szerint bele merjen-e vágni egy állásta­lan fiatalember vállalkozásba ?- Egy vállalkozás megkezdé­séhez felmérhetetlen idegi és szellemi erőket kell befektetni (Nem meglepő, hogy azok, akik munkanélküli segély kapnak, mellette ügyeskedni próbál­nak.). Kezdetben anyagi eszkö­zök híján csak olyasmivel ér­demes foglalkozni, amelyet be­fektetés és hitel felvétele nélkül lehet csinálni, vagyis aminek nics tőkeigényé. A hitel felvéte­lét el kell kerülni, mert a vállal­kozásoktól tetemes az állami elvonás, ugyanakkor recessziós időszakot élünk, így nincsennek meg a feltételek a kölcsön visz- szafizetéséhez. Fenyvesi Ágnes Zenész és festő Roden szerint a festészet, a szobrászat, az irodalom és a zene sokkal közelebb állnak egymáshoz, mint ahogyan azt az emberek általában hiszik. Tudniillik mindegyik az emberi léleknek a természet iránti ér­zéséit fejezi ki. S hogy némi igazság lehet az állításában, arrnak élő példája a Balassagyannaton lakó Réti Zoltán, aki zenész és festő is egy személyben. Alkotásait legközelebb má­jus l-étől, a Pakk Múzeumban láthatjuk. Hol úsznak a patakiak? A régi görögök a mai fül számára különös módon fejez­ték ki. ha valakit műveletlennek tartottak: azt mondták rá, „nem tud sem olvasni, sem úszni”. A kijelentésben az a különös, hogy manapság a műveltséget egyértelműen a szellemi képes­ségek alapján ítélik meg. Ám­bár a nyugati államokban - el­sősorban az USÁ-ban - kibon­takozott fitness mozgalmak már kezdenek hozzánk is begyű­rűzni. Lehet, hogy ismét divatba jön a görögök régi mondása? Fontos, hogy a fiatalok sok mindennel megismerkedjenek, sokoldalúak legyenek. Igaz ez a testedzésre is, mert így telje­sebb életet tudnak majd élni. „Jó, de aki egy apró települé­sen él, ott, ahol még pocsolya is csak ritkán van, nemhogy me­dence legyen, az hol tanuljon meg úszni? Igaz, a nagyobb vá­rosokban van uszoda, de az úti­költség és a belépődíj...” - le- gyinthetnek sokan. A Patakon élő pedagógusok azonban (szerencsére!) nem így vélekedtek, s elhatározták, ha másként nem, pályázat útján előteremtik a pénzt, hogy a te­lepülésen élő gyerekek eljárhas­sanak Vácra úszni. Az ered­mény: májusban negyven pataki óvodás és iskolás előtt nyílt meg az út Vác uszodájába. Balassagyarmat és környéke Ismét pályáztak • Érsekvadkert. Az elmúlt évben pályázatot adott be a képviselő-testület a Népjóléti Minisztériumba, hogy a telepü­lésen élők fogorvosi ellátásának színvonala emelkedjék. Közel 600 ezer forint támogatást kér­tek, s ebből új fogorvosi mű­szert szándékoztak vásárolni a helyi rendelőbe. Mivel az előző esztendőben nagyon sok pályá­zat érkezett a bíráló szakható­sághoz, ezért azokkal az igé­nyekkel, amelyeket nem utasí­tottak el, idén is lehet pályázni. Tehát még van remény, hogy a vadkertiek megszerzik a pénzt. Közmunkások • Patak. A település intézmé­nyeinek, a közterületeknek és a csatornáknak a karbantartására, tisztítására a helyi ön komi áh y­zat az idén négy közhasznú munkást alkalmaz. A a tapaszta­latok birtokában döntenek majd, hogy a közeljövőben még több embert foglalkoztassa­nak-e ebben a formában. Igazgatóváltás • Balassagyarmat. A Szántó Kovács János Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola igazgatója, Barkó László a kö­vetkező tanévtől nyugdíjba megy. A város önkormányzata a poszt betöltésére kiírt pályá­zatra beérkezett anyagok alap­ján, júniusban dönti el, ki le­gyen az intézmény új vezetője. Holnapi számunkban és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó A magnó kétes értékű ára A dejtári óvoda a helybeli No-Fa Korlátolt Felelőssségű Társaságtól csaknem ötvenezer forint értékű fakocka-készletet kapott ajándékba. Miután nem kellett fizetni az intézménynek a kedvelt játékokért, ennélfogva az erre a célra elkülönített ösz- szegből videomagnót szeretné­nek vásárolni. Eddig a hír. Ennek kapcsán, jut eszembe, hogy jó dolog a vi­deo, egy sor dolgot megnézhet­nek majd a kicsik, sok mindent tanulhatnak belőle, új ismerete­ket szerezhetnek. De az is eszembe jut, hogy tévét otthon is láthatnak a gyerekek. Ugyanak­kor nem biztos, hogy társukkal játszhatnak! Siránkozás helyett életmódot váltott Akarat kérdése minden” 55 Feltűnt, hogy mennyire köz­vetlen, de az is tény, hogy a „jó” emberek társaságában - mint amilyen az érsekvadkerti Bertus Lajos, az Univerzális brigád fia­tal szakmunkása - valahogy kellemesen érzi magát az em­ber. („Tudod dicséreteket zen­geni könnyebb, mint megírni a feszítő problémákat” - mondta nemrégiben egyik „jóakaróm”. Erre pedig csak azt mondhatom, hogy ami valóban tetszik, azt nem szégyen elismerni, még akkor is, ha ez manapság nem annyira népszerű dolog. Nem hiszem, hogy a hibakutatók mentalitásában kell mindennek neki feszülni, s szomorú, hogy sokan gyengeségnek vélik, ha nem a másikat, hanem valóban a problémát akarja valaki le­győzni.) De visszatérve Bertus Lajoshoz, felvetődik a kérdés, miért írok róla. Nos, egyszerű a felelet: azon kevés ember közé tartozik, akik nem siránkoznak a feltételek, a környezeti adott­ságok miatt. Egyszerűen csele­kednek.-Nekem a vegetáriánizmus és a jóga segít abban, hogy vi­szonylag kevés alvással is, de jó erőben legyek. Három hónapja tértem át erre az életmódra. In­fluenzás lettem, s gondoltam, kipróbálom a böjtöt, amiről ko­rábban olvastam is, meg hallot­tam is.- Miért lett vegetáriánus?-Anyám fiatalon, harminc- nyolc évesen ment el. Ezen el­gondolkodtam, hiszen nekem is vesekövem volt, meg is műtöt­ték miatta. Régebben nagy ká­vézó voltam, előfordult, hogy nyolcat)!) is megittam egy nap. A fejem is fájt állandóan, min­dig volt valami bajom. Gondol­tam, ez nem mehet így tovább! Annál a bizonyos influenzánál tetőztek a bajok, mire egyik napról a másikra elhagytam a húst. Azóta sok zöldséget és gyümölcsöt eszem. Szóval az akaraterőm győzött.- Ez nem mindenkinek sike­rül, sokan nem tudják feldol­gozni a nehézségeiket.- Nincs olyan probléma, amit ne lehetne megoldani. Tizenhá­rom és fél éves voltam, amikor anyám meghalt. Akkor még Pesten laktam, nyolc éve köl­töztünk Érsekvadkertre. A lé­nyeg az, hogy annak idején ki­Bertus Lajos próbáltam én is. mindent, kezdve a csajozástól a pályaud­varokon való alvásig. Akkor még nálam is előfordult, hogy bizony az italba fojtottam a bá­natomat. Azt hiszem, pusztán akarat kérdése, ki tudunk-e lépni ebből a körből . .. A „szemét-téma” folytatódik Márcsak a koncepció hiányzik Egy ismerősöm nemrégiben tért haza Tokyoból, ő mesélte, hogy egyszer Sinjukuban (a ja­pán főváros egyik kerületében) az itthon megszokott stílusában elhajított egy cigarettacsikket. Egy japán járókelő figyelmez­tette őt, hogy vegye fel a szeme­tét. És mi a helyzet nálunk? Senki szemét nem szúrja a sze­mét. Az emberek magatartásfor­máinak átalakítása nem megy pillanatok alatt, de talán ki le­hetne dolgozni egy koncepciót. Mondjuk a település önkor­mányzata pénzben is mérhető módon, kedvezőbben ítélné meg a város tiszta kerületeit. Ez persze csak egy ötlet, de az bi­zonyos: a polgárok bevonása nélkül nem lesz tiszta egyetlen település, így Balassagyaramat sem. A közhiedelem szerint a városgazdálkodási vállalat fel­elős a város tisztán tartásáért. Ha ez igaz, célszerű lenne ki­dolgozni egy koncepciót, ho­gyan képzelik el, miként le­hetne a balassagyarmati polgá­rokat bevonni a probléma meg­oldásába.-A városban folytatott köz- tisztasági tevékenységünket az önkormányzat köztisztasági rendelete szabályozza. Ez hatá­rozza meg a köztisztaságra vo­natkozó feladatokat és normá­kat mind a lakosságra, mind a vállalkozásokra nézve - tudtuk meg Nánai Gábortól, a gyar­mati városgazdálkodási vállalat igazgatójától. - Ennek megfele­lően az önkormányzat megbízá­sából végezzük a munkánkat, s csak a vállalkozási szerződés­ben rögzített közutak és járdák tisztántartásáért vagyunk fel­elősek. Az, hogy a település köztereinek csak tört részére ad megbízást az önkormányzat, két alapvető okra vezethető vissza. Az egyik az, hogy az előbb em­lített rendelet értelmében az épületek és az úttest közötti ré­szen (akkor is, ha a járda és az épület vagy a járda és az úttest között zöld felület van) az épü­let tulajdonosa, illetve az in­tézmény vagy vállalat köteles­sége. A másik ok pedig az, hogy az önkormányzatnak évről évre kevesebb pénze van ezeknek a feladatoknak a megoldására. Tehát a takarítást végző vál­lalatot - úgy tűnik - már nem szidhatjuk. Legfeljebb csak magunkat. De úgy gondolom, az embereket rábírni arra, hogy kevesebbet szemeteljenek, s megváltozzon a magatartásuk ezen a téren, csak összefogással lehetséges. Kinek a feladata egy erre vonatkozó koncepció ki­dolgozása? Az önkormányzaté? A labda tehát tovább repült.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents