Nógrád Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-23 / 94. szám
4 HÍRLAP MŰVÉSZET ÉS TUDOMÁNY 1993. április 23., péntek Isteni színjáték Az „új” Depeche Mode Bevezető lenne ez, vagy mifene, így hát leszögezem: imádom AI Pacinot! Sokakat tán megrenget eme kinyilatkoztatás, mondván, hogy tehet ilyet egy alvégi firkász előre, ama bizonyos medve bőrére? Elfogultság? Ugyan, ugyan, kérem tisztelettel. A meggyőződés korántsem ítélet. Merthogy afféléhez mozgóba kéretik járni. Megtörtént. Hál Istennek! Csodálatos, szenzációs, kolosszális ... Nofene, állj! Hát mi van itten, tán elragadott a rajongás szelleme? És hol találtatik ekkor az annyiszor és rendszeresen szántónkért objektivizmus? Újságíró ember legyen tárgyilagos - hallik az ige, punktum! Nemdebár? Nem! Csak azértsem! Szubjektivizmus! Azért is! Miért ne? Aki csodálatos, az csodálatos. Meg aki szenzációs, az szenzációs. Aztán aki kolosszális, az kolosszális. És ha valaki együtt mindez? Főleg! Jelzőket kutasson más. De azért nézze meg Martin Brest (Beverly Hills-i zsaru, Éjféli rohanás) művét. Egy asszony illata. Jó cím. Beszippantani egy nő illatát, azt beengedni lelkületűnkbe, szétáramoltatni férfiasságunkban, aztán szagolni, szagolni... Érzed, testvér? Hű, de finom, Édes Istenem! Nem véletlenül mondá a főhős, miszerint a világon a legfontosabb a p .. a, meg a Ferrari, méghozzá ebben a sorrendben. A nyugdíjas alezredes egyébiránt sem egy hétköznapi figura. Vakságában legbiztosabb társa a Jack Daniels, amit ő Johnként emleget, mondván olyan régi cimborák már, hogy emígyen szólíthatja a whiskeyk whiskey- jét. Modora lópokróc, utál mindent és mindenkit, Johnt kivéve, s egy Átlagos Világtalannak, egy Nagy Rakás Sz .. nak tartja önmagát. New York-i hétvégéje diák kísérőjével megváltoztat mindent. A1 Pacino az a színművész, akit egyszerűen nem lehet nem szeretni (no jó, legalább tisztelni), akkora formátumú személyiség. Hát igen, Keresztapa, Sebhelyes arcú, Serpico, Dick Tracy, elég ennyi is. A Film- akadémia hatszor jelölte Os- carra, s köztudottan csak most kapta meg. Mert már nem lehetett nem odaítélni neki. Magáért, pályafutásáért is bőven kijárt már neki az aranyozott szobrocska, de amit Frank Slade alezredesként produkál ... A szentségit, milyen bajban van akkor az ember, mikor jelzőket keresgél, szelektálja a megfelelőbbnél is megfelelőbbeket, aztán ott tart, ahol a kobaktörés kezdetén, merthogy nem találja a legmegfelelőbbet, mivel mindent túl közhelyesnek, elkoptatottnak tart. Olyan ez kábé, mint az alezredes filmbéli megállapítása: a lélekre nincs protézis. A tökéletességre nincs jelző. Tán nem is szükségeltetik. Mégcsak attól sem kell ájul- dozni, meg aztán nem is kell ilyen kifejezéseket használni, hogy tündököl, sziporkázik, brillírozik, nem. Nézi, bámulja, élvezi, csodálja az ember őt. A Nagy Alt, akinek kétperces tangójelenete filmtörténelem. Akárcsak alakítása. Akárcsak ő maga. Szóval léteznek dolgok és esetek, melyeknél elhanyagolható és elhanyagolandó szerepe van a szubjektivizmusnak, egy írás címadásakor a szerző ujjai pedig önkéntelenül járják táncukat a billentyűzeten, hisz az agy egyértelmű, s egyetlen üzenetet továbbít. (Tisztelet Daniénak!) Szilágyi Norbert A Hotel Gore Londonban van, két (nagyobb) lépésre a Royal Albert Hall-tói egy csendes kensingtoni sugárúton. A Depeche Mode úgy döntött, hogy új lemezének, a Songs of Faith and Devotion-nek a megjelenése alkalmából ebben a szállodában fogadja az újságírókat. Két évvel ezelőtt a négy basildoni fiú egyszerűen eltűnt, s hogy hová lettek, mit csináltak. azt most könnyen megtudhatták, ezért is jöttek szép számmal a riporterek. Csak két zenész állt rendelkezésükre, Martin Gore - aki nem tulajdonosa a hotelnek! - és Alan Wilder. Dave Gahan Los Angelesben volt éppen új rezidenciáját megszemlélni, Andy Fletcher pedig boldog nászúira ment. Carol Illouz - Párizsból — Wilderhez volt hivatalos, Gore-tól még csak azt sem kérdezte meg, merre van a 211-es, Alan szobája. Ugyanis lehet, hogy nem tudta volna megmondani, mert ahhoz már túl sokat ivott. Illouz finomabban és árnyaltabban írja le a „főszövegíró” állapotát, találkozásukat a lépcsőn, amikor Martin épp új adag sörért ment, és hívta, igyanak meg együtt valamit. Alan Wilder a szobájában ült. kényelmesen elterpeszkedve egy fotelban, Viktória korabeli bútorok között. Hogy mit csinált két évig? Dolgozott. Nem is keveset. Elkészítette Reccil című szólólemezét, aztán a többiekkel együtt bevonult egy másik stúdióba lenn az Ibér félszigeten, ahol nyolc hónapi munkával felvették az új LP dalait. Nagyon szeret dolgozni, néha, ha kell, fél- revonultan, igazán elmélyülten alkotni, komponálni. Más, csendesebb, mint társai, de azért nem szerzetes a szintetizátorok és komputerek világában. Szeret moziba, meccsre járni, családjával lenni. Kétségtelen, hogy a rohamosan fejlődő technika bennmarasztalja a stúdióban, rengeteg idejét elveszi, annyi lehetőséget kínál megoldásokra, kifinomult hatásokra. Ezeket ki kell próbálni és fel kell használni. Részint ennek köszönhető, hogy az új lemez munkálataival nyolc hónapot töltöttek el. A másik ok - ha meglepő is - egy új hangzás hosszas ízlelgetése volt. Nagyon népszerű manapság a természetes, az akusztikus hangszerek alkalmazása. A Depeche Mode megpróbálta a szintetizátorokkal együtt megszólaltatni ezeket. Az ötlet Wildere volt, ai azt mondja, ő bármennyire szereti is, meglehet, a közönség már nagyon únja a szintetizátorok hangját. Először nem tudta, mi lesz majd a színpadon, de aztán megbeszélték a dolgot, s úgy határoztak, hogy a koncerteken továbbra is szintetizátorokat használnak. A hard rock, sőt kifejezetten a gospel (!) is hatott most a dalok szerzőire, de csak azért, állítólag, hogy minél több újdonsággal lephesse meg az együttes rajongóit. Alan Wilder nagyon reméli, hogy szép sikere lesz az új albumnak, és hogy senki sem felejti el, hogy a szövegek továbbra is igen-igen fontosak üzenetükben épp úgy, mint a zenére tett hatásukban. Az egyik kérdésre Wilder, - a zene technikusa, ahogy magát nevezi, - nevetve mondja, hogy főleg azért szereltették fel stúdiójukat egy madridi villában, mert Spanyolországban van éjszakai élet, nem úgy, mint a még mindig puritán Angliában, és a munka után, mikor már éjfél is elmúlt, jobban esett a megérdemelt szórakozás. Vass Imre Riadó a Nílusnál A betegségért „felelős” géneket keresnek (Ferenczy Europress) 2000- ig „legkevesebb 1000, betegségért felelős gént” fognak azonosítani -jósolta dr. Eric Landers. a Whitehead Orvosbiológiai Kutatóintézet (MIT) génkutatási igazgatója. A tudósok eddig húsz olyan betegséget tártak fel, amelyek egyes gének mutációja révén keletkeznek. A jövőben a génkutatás mindenekelőtt a polige- netikus betegségekre fog koncentrálni - mondja Landers. Ezek olyan zavarok, amelyeket több gén idéz elő. Poligenetikus betegségnek számít például az arterioszklerózis, a magas vérnyomás, a cukorbaj és bizonyos rákfajták iránti hajlam. A génkutatás feladata az egyéni génrendellenességek azonosítása a betegség tüneteinek fellépte előtt. A genetikus gyengeségek ismeretében ugyanis lehetőség nyílik arra, hogy megakadályozzák a betegség kitörését megfelelő életmóddal vagy kezeléssel. Sátorba költözik a Vígszínház Napóleon a piramisoknál arra emlékeztette katonáit, hogy évezredek néznek le rájuk. Egyiptom tele van letűnt évezredek csodáival. A baj csak az, hogy néha nagyon nehéz megteremteni a jelennek és a jövőnek a múlt csodáit. Szerencsére a világ megérti, hogy ami a sivatag sárga homokján vagy azalatt őrzi az ősök lábnyomát, az nem csak Egyiptom kincse, hanem a világé is. Harminc éve, az asz- szuáni nagygát építésekor tíz ország fogott össze, hogy megmentse a pusztulásától Abu Simbel csodálatos templomát. Most újra nagy szükség lenne nemzetközi összefogásra. Egyiptomot mindig is a Nílus ajándékának hívták, ennivaló is ott volt. Ez ma is így van és mivel az egykori fáraók földjén túl sok az éhes száj, a Sínai-félszi- geten monstre művelet folyik újabb területek elárasztására és termővé tételére. Az El Salan- csatorna építésével El Quantara és El Arish között nagy parti sávokat akarnak visszanyerni a mezőgazdaságnak. Csakhogy - és ez szinte megoldhatatlan dilemma - abban a pillanatban, amikor ezt a sávot visszanyeri a mezőgazdaság, gyakorlatilag elveszti az archeológia, a régészet. (FEB) A Szent István körúti oldalon már paraván takarja a színház főbejáratának egy részét: a deszkafal mögött hatalmas gödör, körben az épületen embermagasságban már nincs vakolat, puszta téglák virítanak. Április 19-én este legördült a függöny és befejeződött a szezon. Másnap megkezdték az épület kiürítését. Tizenöt évig vártak a Vígszínházban erre az átfogó rekonstrukcióra.- Hova viszik a színház felszereléseit, a díszleteket, a jelmezeket — kérdeztük Lázár Egont, a színház gazdasági igazgatóját.- Az óbudai Hajógyári szigeten kaptunk raktározási lehetőséget azoknak a holmiknak, amelyekre még szükségünk lehet, amire nem - a régi színpadgépezetet, a hatáshangrendszert stb.- azt árverésre bocsátjuk. Iskolák, művelődési házak még hasznát vehetik.- Mi mindenre terjed ki a teljes rekonstrukció?- A parlament kétmilliárd forintot szavazott meg színház rekonstrukciójára, ma úgy tűnik, ebből mindenre futja ahhoz, hogy régi szépségében csillogjon az épület 1994. szeptemberében a megnyitón. Egy évet kémek az építők, addigra az eredeti tervekben megálmodott teljes páholysorral várja majd a látogatókat a színház. Mindehhez a század legkorszerűbb színpadgépezete, hang- és világítórendszere csatlakozik majd.- Kik nyerték el a megbízatást?- Az a Bácsépszer nyerte meg a pályázatot, amelyik a Kecskeméti Katona József Színház felújításával már bizonyított. Nem vártak a május 1-jei hivatalos munkakezdetre, már decemberben felvonultak és hozzákezdtek a munkához.- Egy évig bezár a színház?- Amíg tart a felújítás, addig a Nyugati Pályaudvar parkolója mögött felállítunk majd egy felfújható, fűthető sátrat. Abban játsszuk végig a 93/94-es szezont. A MÁV-al nagyon kedvező szerződést kötöttünk: a sátorhoz vagonokat tolnak, abban lesznek az öltözők, az irodák, a büfé, tőlük kapjuk a vizet, az áramot. A sátorban 500 nézőnek lesz helye, ahová a bérleteseknek elővételi joguk lesz. Ha beválik a „sátorszínház”, utánunk a Madách költözne be, 1944-ben ugyanis ők következnek rekonstrukcióra. László Zsuzsa Tízéves a salgótarjáni Pop-Sikk tánccsoport A József Attila Művelődési Központban március elején táncstúdió kezdte meg működését. Jelenleg hároméves kortól oktatnak klasszikus és dzsesszbalattet, aerobic és showtáncot. Szécsényből és Pásztóról is járnak növendékek. A stúdió vezetője Kulcsár Józsefné. Felvételeink az idén tízéves jubileumát ünneplő Pop-Sikk csoport próbájából adnak ízelítőt. Gyurkó Péter képriportja Képes technikatörténet A teleszkóp Kétszázhúsz évvel ezelőtt, 1773-ban készítette el Jan Van Deyl (1715-1801) a távcsövek és mikroszkópok holland mestere a tükrös teleszkópot, egy olyan csillagászati távcsövet, amelynek újdonsága az volt, hogy a tárgylencse szerepét nem üvegből készült lencse, hanem egy különleges, megközelítően parabola alakú tükör töltötte be. Van Deyl készített kicsiny tárgyak megfigyelésére szolgáló mikroszkópokat, távoli földi tárgyakat közeibe hozó, valamint a csillagok megfigyeJan Van Deyl találmánya lésére szolgáló teleszkópokat. K. A. A fotózás kedvelőinek A Nógrád Megyei Fotóklub elkészítette második negyedévi programját. Ebben ezúttal is igen változatos, színvonalas ajánlattal kínál hasznos időtöltést a fotográfia kedvelőinek. Ebben a negyedévben is folytatódik a Salgótarjáni Fotógaléria kiállítássorozata. Ennek kiemelkedő eseménye az ausztriai testvérklub, a Sant Pölteni Fotóklub tárlatának megnyitása április 24-én. A kiállítások sorában május 26-án bemutatkozik a váci Dunakanyar Fotóklub vezetője, Kocsis Iván. A június 23-ai megnyitó vendége Láng Tibor, a veszprémi Bakony Éotóklub alkotója. Ezek a tárlatok egy-egy hónapig tartanak nyitva. A klub életében kiemelkedő feladat a XII. észak-magyarországi fotóművészeti szemlére való felkészülés, melyet ez évben Egerben rendeznek. Emellett a klub nagy gondot fordít az augusztus 14-e és 21-e között Salgóbányán rendezendő központi (országos) fotótábor előkészítésére. A fotóklub programjának újszerűsége az a kiállítás, melyet a bélyeggyűjtő szakkörrel közösen rendeznek. A klub minden érdeklődőt vár szerdánként este 6 órakor kezdődő klubnapjain Salgótarjánban, a József Áttila Művelődési Központban.- veres Újabb vita a Bibliáról Thomas Thompson régész, a Milwaukee-i Marquetta Egyetem professzora szerint Ábrahám, Jákob és Mózes sohasem élt, Dávid király és Salamon király is csupán a költői szabadság és fantázia terméke. Thompson 15 éves kutatómunka eredményeként lépett a nyilvánosság elé ezzel a vitatott tétellel. Úgy véli, csupán a fantázia terméke például Izrael népének egyiptomi fogsága, a kivonulás és az ígéret földjének meghódítása. Fő érve, hogy a Biblia közléseit a kérdéses időből nem támasztja alá semmilyen lelet. így nem lát bizonyítékot arra, hogy a 10. században, amikor Dávid és Salamon állítólag élt, Judea területén és Jeruzsálemben volt már letelepedett lakosság. A tudós szerint Jeruzsálem nem volt zsidó alapítású város és csak Krisztus előtt 650-ben vált jelentős településsé. Thompson számára Izrael népének a babiloni fogságból Jeruzsálembe való visszatérése is jórészt fantázia terméke, mivel azt állítja, azok a népek, amelyek a templomalapítás idején Jeruzsálembe költöztek, Babilonba hurcolt szírek, föníciaiak és filiszteusok voltak. E téziseknek a tudósok körében folytatott vitájáról Jonathan Tubb, a londoni British Múzeumnak a szentföldi régészetéért felelős szakértője így nyilatkozott: - Thompson professzornak volt bátorsága kimondani azt, amit közülünk sokan már régen gondolnak. Stephen Howard londoni főrabbi, salamoni bölcsességgel közölte: - A Bibliát azért írták, hogy az ember Istenhez való kapcsolatának mélyére hatoljanak, így az nem elsősorban történelmi mű.
