Nógrád Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-23 / 94. szám

4 HÍRLAP MŰVÉSZET ÉS TUDOMÁNY 1993. április 23., péntek Isteni színjáték Az „új” Depeche Mode Bevezető lenne ez, vagy mi­fene, így hát leszögezem: imá­dom AI Pacinot! Sokakat tán megrenget eme kinyilatkozta­tás, mondván, hogy tehet ilyet egy alvégi firkász előre, ama bi­zonyos medve bőrére? Elfogult­ság? Ugyan, ugyan, kérem tiszte­lettel. A meggyőződés koránt­sem ítélet. Merthogy afféléhez mozgóba kéretik járni. Megtör­tént. Hál Istennek! Csodálatos, szenzációs, kolosszális ... Nofene, állj! Hát mi van it­ten, tán elragadott a rajongás szelleme? És hol találtatik ek­kor az annyiszor és rendszere­sen szántónkért objektivizmus? Újságíró ember legyen tárgyila­gos - hallik az ige, punktum! Nemdebár? Nem! Csak azértsem! Szub­jektivizmus! Azért is! Miért ne? Aki csodálatos, az csodálatos. Meg aki szenzációs, az szenzá­ciós. Aztán aki kolosszális, az kolosszális. És ha valaki együtt mindez? Főleg! Jelzőket kutas­son más. De azért nézze meg Martin Brest (Beverly Hills-i zsaru, Éjféli rohanás) művét. Egy asszony illata. Jó cím. Beszippantani egy nő illatát, azt beengedni lelkületűnkbe, szét­áramoltatni férfiasságunkban, aztán szagolni, szagolni... Ér­zed, testvér? Hű, de finom, Édes Istenem! Nem véletlenül mondá a főhős, miszerint a vi­lágon a legfontosabb a p .. a, meg a Ferrari, méghozzá ebben a sorrendben. A nyugdíjas alezredes egyéb­iránt sem egy hétköznapi figura. Vakságában legbiztosabb társa a Jack Daniels, amit ő Johnként emleget, mondván olyan régi cimborák már, hogy emígyen szólíthatja a whiskeyk whiskey- jét. Modora lópokróc, utál min­dent és mindenkit, Johnt kivéve, s egy Átlagos Világtalannak, egy Nagy Rakás Sz .. nak tartja önmagát. New York-i hétvégéje diák kísérőjével megváltoztat mindent. A1 Pacino az a színművész, akit egyszerűen nem lehet nem szeretni (no jó, legalább tisz­telni), akkora formátumú sze­mélyiség. Hát igen, Keresztapa, Sebhelyes arcú, Serpico, Dick Tracy, elég ennyi is. A Film- akadémia hatszor jelölte Os- carra, s köztudottan csak most kapta meg. Mert már nem lehetett nem odaítélni neki. Magáért, pálya­futásáért is bőven kijárt már neki az aranyozott szobrocska, de amit Frank Slade alezredes­ként produkál ... A szentségit, milyen bajban van akkor az ember, mikor jelzőket keresgél, szelektálja a megfelelőbbnél is megfelelőbbeket, aztán ott tart, ahol a kobaktörés kezdetén, merthogy nem találja a legmeg­felelőbbet, mivel mindent túl közhelyesnek, elkoptatottnak tart. Olyan ez kábé, mint az alezredes filmbéli megállapí­tása: a lélekre nincs protézis. A tökéletességre nincs jelző. Tán nem is szükségeltetik. Mégcsak attól sem kell ájul- dozni, meg aztán nem is kell ilyen kifejezéseket használni, hogy tündököl, sziporkázik, brillírozik, nem. Nézi, bámulja, élvezi, csodálja az ember őt. A Nagy Alt, akinek kétperces tan­gójelenete filmtörténelem. Akárcsak alakítása. Akárcsak ő maga. Szóval léteznek dolgok és esetek, melyeknél elhanyagol­ható és elhanyagolandó szerepe van a szubjektivizmusnak, egy írás címadásakor a szerző ujjai pedig önkéntelenül járják tán­cukat a billentyűzeten, hisz az agy egyértelmű, s egyetlen üze­netet továbbít. (Tisztelet Daniénak!) Szilágyi Norbert A Hotel Gore Londonban van, két (nagyobb) lépésre a Royal Albert Hall-tói egy csen­des kensingtoni sugárúton. A Depeche Mode úgy döntött, hogy új lemezének, a Songs of Faith and Devotion-nek a meg­jelenése alkalmából ebben a szállodában fogadja az újságí­rókat. Két évvel ezelőtt a négy basildoni fiú egyszerűen eltűnt, s hogy hová lettek, mit csinál­tak. azt most könnyen megtud­hatták, ezért is jöttek szép számmal a riporterek. Csak két zenész állt rendelkezésükre, Martin Gore - aki nem tulajdo­nosa a hotelnek! - és Alan Wil­der. Dave Gahan Los Angeles­ben volt éppen új rezidenciáját megszemlélni, Andy Fletcher pedig boldog nászúira ment. Carol Illouz - Párizsból — Wilderhez volt hivatalos, Gore-tól még csak azt sem kér­dezte meg, merre van a 211-es, Alan szobája. Ugyanis lehet, hogy nem tudta volna megmon­dani, mert ahhoz már túl sokat ivott. Illouz finomabban és ár­nyaltabban írja le a „főszöve­gíró” állapotát, találkozásukat a lépcsőn, amikor Martin épp új adag sörért ment, és hívta, igya­nak meg együtt valamit. Alan Wilder a szobájában ült. kényelmesen elterpeszkedve egy fotelban, Viktória korabeli bútorok között. Hogy mit csinált két évig? Dolgozott. Nem is keveset. El­készítette Reccil című szólóle­mezét, aztán a többiekkel együtt bevonult egy másik stúdióba lenn az Ibér félszigeten, ahol nyolc hónapi munkával felvet­ték az új LP dalait. Nagyon sze­ret dolgozni, néha, ha kell, fél- revonultan, igazán elmélyülten alkotni, komponálni. Más, csendesebb, mint társai, de azért nem szerzetes a szintetizátorok és komputerek világában. Sze­ret moziba, meccsre járni, csa­ládjával lenni. Kétségtelen, hogy a rohamo­san fejlődő technika bennma­rasztalja a stúdióban, rengeteg idejét elveszi, annyi lehetőséget kínál megoldásokra, kifinomult hatásokra. Ezeket ki kell pró­bálni és fel kell használni. Ré­szint ennek köszönhető, hogy az új lemez munkálataival nyolc hónapot töltöttek el. A másik ok - ha meglepő is - egy új hang­zás hosszas ízlelgetése volt. Nagyon népszerű manapság a természetes, az akusztikus hangszerek alkalmazása. A De­peche Mode megpróbálta a szintetizátorokkal együtt meg­szólaltatni ezeket. Az ötlet Wil­dere volt, ai azt mondja, ő bár­mennyire szereti is, meglehet, a közönség már nagyon únja a szintetizátorok hangját. Először nem tudta, mi lesz majd a szín­padon, de aztán megbeszélték a dolgot, s úgy határoztak, hogy a koncerteken továbbra is szinte­tizátorokat használnak. A hard rock, sőt kifejezetten a gospel (!) is hatott most a da­lok szerzőire, de csak azért, állí­tólag, hogy minél több újdon­sággal lephesse meg az együttes rajongóit. Alan Wilder nagyon reméli, hogy szép sikere lesz az új al­bumnak, és hogy senki sem fe­lejti el, hogy a szövegek to­vábbra is igen-igen fontosak üzenetükben épp úgy, mint a zenére tett hatásukban. Az egyik kérdésre Wilder, - a zene technikusa, ahogy magát nevezi, - nevetve mondja, hogy főleg azért szereltették fel stú­diójukat egy madridi villában, mert Spanyolországban van éj­szakai élet, nem úgy, mint a még mindig puritán Angliában, és a munka után, mikor már éj­fél is elmúlt, jobban esett a megérdemelt szórakozás. Vass Imre Riadó a Nílusnál A betegségért „felelős” géneket keresnek (Ferenczy Europress) 2000- ig „legkevesebb 1000, betegsé­gért felelős gént” fognak azono­sítani -jósolta dr. Eric Landers. a Whitehead Orvosbiológiai Kutatóintézet (MIT) génkuta­tási igazgatója. A tudósok eddig húsz olyan betegséget tártak fel, amelyek egyes gének mutációja révén keletkeznek. A jövőben a gén­kutatás mindenekelőtt a polige- netikus betegségekre fog kon­centrálni - mondja Landers. Ezek olyan zavarok, amelyeket több gén idéz elő. Poligenetikus betegségnek számít például az arterioszklerózis, a magas vér­nyomás, a cukorbaj és bizonyos rákfajták iránti hajlam. A gén­kutatás feladata az egyéni gén­rendellenességek azonosítása a betegség tüneteinek fellépte előtt. A genetikus gyengeségek is­meretében ugyanis lehetőség nyílik arra, hogy megakadá­lyozzák a betegség kitörését megfelelő életmóddal vagy ke­zeléssel. Sátorba költözik a Vígszínház Napóleon a piramisoknál arra emlékeztette katonáit, hogy évezredek néznek le rájuk. Egyiptom tele van letűnt évez­redek csodáival. A baj csak az, hogy néha nagyon nehéz megte­remteni a jelennek és a jövőnek a múlt csodáit. Szerencsére a vi­lág megérti, hogy ami a sivatag sárga homokján vagy azalatt őrzi az ősök lábnyomát, az nem csak Egyiptom kincse, hanem a világé is. Harminc éve, az asz- szuáni nagygát építésekor tíz ország fogott össze, hogy meg­mentse a pusztulásától Abu Simbel csodálatos templomát. Most újra nagy szükség lenne nemzetközi összefogásra. Egyiptomot mindig is a Nílus ajándékának hívták, ennivaló is ott volt. Ez ma is így van és mi­vel az egykori fáraók földjén túl sok az éhes száj, a Sínai-félszi- geten monstre művelet folyik újabb területek elárasztására és termővé tételére. Az El Salan- csatorna építésével El Quantara és El Arish között nagy parti sávokat akarnak visszanyerni a mezőgazdaságnak. Csakhogy - és ez szinte megoldhatatlan dilemma - ab­ban a pillanatban, amikor ezt a sávot visszanyeri a mezőgazda­ság, gyakorlatilag elveszti az archeológia, a régészet. (FEB) A Szent István körúti oldalon már paraván takarja a színház főbejáratának egy ré­szét: a deszkafal mögött hatal­mas gödör, körben az épületen embermagasságban már nincs vakolat, puszta téglák virítanak. Április 19-én este legördült a függöny és befejeződött a sze­zon. Másnap megkezdték az épület kiürítését. Tizenöt évig vártak a Vígszínházban erre az átfogó rekonstrukcióra.- Hova viszik a színház fel­szereléseit, a díszleteket, a jel­mezeket — kérdeztük Lázár Egont, a színház gazdasági igazgatóját.- Az óbudai Hajógyári szige­ten kaptunk raktározási lehető­séget azoknak a holmiknak, amelyekre még szükségünk le­het, amire nem - a régi színpad­gépezetet, a hatáshangrendszert stb.- azt árverésre bocsátjuk. Iskolák, művelődési házak még hasznát vehetik.- Mi mindenre terjed ki a tel­jes rekonstrukció?- A parlament kétmilliárd fo­rintot szavazott meg színház re­konstrukciójára, ma úgy tűnik, ebből mindenre futja ahhoz, hogy régi szépségében csillog­jon az épület 1994. szeptembe­rében a megnyitón. Egy évet kémek az építők, addigra az eredeti tervekben megálmodott teljes páholysorral várja majd a látogatókat a színház. Mindeh­hez a század legkorszerűbb színpadgépezete, hang- és vilá­gítórendszere csatlakozik majd.- Kik nyerték el a megbíza­tást?- Az a Bácsépszer nyerte meg a pályázatot, amelyik a Kecskeméti Katona József Színház felújításával már bizo­nyított. Nem vártak a május 1-jei hivatalos munkakezdetre, már decemberben felvonultak és hozzákezdtek a munkához.- Egy évig bezár a színház?- Amíg tart a felújítás, addig a Nyugati Pályaudvar parkolója mögött felállítunk majd egy fel­fújható, fűthető sátrat. Abban játsszuk végig a 93/94-es sze­zont. A MÁV-al nagyon ked­vező szerződést kötöttünk: a sá­torhoz vagonokat tolnak, abban lesznek az öltözők, az irodák, a büfé, tőlük kapjuk a vizet, az áramot. A sátorban 500 néző­nek lesz helye, ahová a bérlete­seknek elővételi joguk lesz. Ha beválik a „sátorszínház”, utá­nunk a Madách költözne be, 1944-ben ugyanis ők következ­nek rekonstrukcióra. László Zsuzsa Tízéves a salgótarjáni Pop-Sikk tánccsoport A József Attila Művelődési Központban március elején táncstúdió kezdte meg műkö­dését. Jelenleg hároméves kortól oktatnak klasszikus és dzsesszbalattet, aerobic és showtáncot. Szécsényből és Pásztóról is járnak növendé­kek. A stúdió vezetője Kul­csár Józsefné. Felvételeink az idén tízéves jubileumát ünneplő Pop-Sikk csoport próbájából adnak íze­lítőt. Gyurkó Péter képriportja Képes technikatörténet A teleszkóp Kétszázhúsz évvel ezelőtt, 1773-ban készítette el Jan Van Deyl (1715-1801) a távcsövek és mikroszkópok holland mes­tere a tükrös teleszkópot, egy olyan csillagászati távcsövet, amelynek újdonsága az volt, hogy a tárgylencse szerepét nem üvegből készült lencse, hanem egy különleges, megkö­zelítően parabola alakú tükör töltötte be. Van Deyl készített kicsiny tárgyak megfigyelésére szol­gáló mikroszkópokat, távoli földi tárgyakat közeibe hozó, valamint a csillagok megfigye­Jan Van Deyl találmánya lésére szolgáló teleszkópo­kat. K. A. A fotózás kedvelőinek A Nógrád Megyei Fotóklub elkészítette második negyedévi programját. Ebben ezúttal is igen változatos, színvonalas ajánlattal kínál hasznos időtöl­tést a fotográfia kedvelőinek. Ebben a negyedévben is folyta­tódik a Salgótarjáni Fotógaléria kiállítássorozata. Ennek kie­melkedő eseménye az ausztriai testvérklub, a Sant Pölteni Fo­tóklub tárlatának megnyitása április 24-én. A kiállítások sorában május 26-án bemutatkozik a váci Du­nakanyar Fotóklub vezetője, Kocsis Iván. A június 23-ai megnyitó vendége Láng Tibor, a veszprémi Bakony Éotóklub alkotója. Ezek a tárlatok egy-egy hó­napig tartanak nyitva. A klub életében kiemelkedő feladat a XII. észak-magyaror­szági fotóművészeti szemlére való felkészülés, melyet ez év­ben Egerben rendeznek. Emel­lett a klub nagy gondot fordít az augusztus 14-e és 21-e között Salgóbányán rendezendő köz­ponti (országos) fotótábor elő­készítésére. A fotóklub programjának új­szerűsége az a kiállítás, melyet a bélyeggyűjtő szakkörrel közö­sen rendeznek. A klub minden érdeklődőt vár szerdánként este 6 órakor kezdődő klubnapjain Salgótar­jánban, a József Áttila Művelő­dési Központban.- veres ­Újabb vita a Bibliáról Thomas Thompson régész, a Milwaukee-i Marquetta Egye­tem professzora szerint Ábra­hám, Jákob és Mózes sohasem élt, Dávid király és Salamon ki­rály is csupán a költői szabad­ság és fantázia terméke. Thompson 15 éves kutató­munka eredményeként lépett a nyilvánosság elé ezzel a vitatott tétellel. Úgy véli, csupán a fan­tázia terméke például Izrael né­pének egyiptomi fogsága, a ki­vonulás és az ígéret földjének meghódítása. Fő érve, hogy a Biblia közléseit a kérdéses idő­ből nem támasztja alá semmi­lyen lelet. így nem lát bizonyí­tékot arra, hogy a 10. század­ban, amikor Dávid és Salamon állítólag élt, Judea területén és Jeruzsálemben volt már letele­pedett lakosság. A tudós szerint Jeruzsálem nem volt zsidó alapítású város és csak Krisztus előtt 650-ben vált jelentős településsé. Thompson számára Izrael né­pének a babiloni fogságból Je­ruzsálembe való visszatérése is jórészt fantázia terméke, mivel azt állítja, azok a népek, ame­lyek a templomalapítás idején Jeruzsálembe költöztek, Babi­lonba hurcolt szírek, föníciaiak és filiszteusok voltak. E téziseknek a tudósok köré­ben folytatott vitájáról Jonathan Tubb, a londoni British Múze­umnak a szentföldi régészetéért felelős szakértője így nyilatko­zott: - Thompson professzor­nak volt bátorsága kimondani azt, amit közülünk sokan már régen gondolnak. Stephen Howard londoni fő­rabbi, salamoni bölcsességgel közölte: - A Bibliát azért írták, hogy az ember Istenhez való kapcsolatának mélyére hatolja­nak, így az nem elsősorban tör­ténelmi mű.

Next

/
Thumbnails
Contents