Nógrád Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-15 / 87. szám
1993. április 15., csütörtök ARCOK - HARCOK HÍRLAP 7 Meddig világít el az örömtüzek fénye...? Bizonyos; 1993 tavaszáig már nem világítanak azok a hegygerinceken meggyújtott „örömtüzek", melyeknek lángjánál 1990 őszén még ott melegedtek a győztes kormányzó párt tagjain kívül azok is, akik híztak a nyugodt erő erkölcsi hitelében, az őszinte elhatározásban, hogy a szomszéd népekkel minden áron és feltétlenül gazdag, jó kapcsolatokat teremtünk a kilencvenes évek szabad, demokratikus Magyarországán . . . Ősz volt, és örömtüzek égtek körbe az országhatár mentén. Az örömtüzek meggyújtása előtt szónoklatok hangzottak el a szabadságról, a barátságról, a népek jószándékú együttműködéséről. A reményről, hogy ezek a tüzek térben is, időben is messzire el látszanak, sok-sok homályos zugot bevilágítanak. A Nógrád megyei Éresztvényben, a Salgó vár alatt különösen érdekessé tette a politikai rendezvényt az a körülmény, hogy a lobogó máglyától a szlovák-magyar határ itt csak néhányszáz méterre húzódik, és jól odalátni a történelmi nevezetességű somoskői várra, amelyik úgy magyar vár, hogy szlovák területen fekszik . . . Jöttek, mentek a politikusok, híres nevezetes hazai és külföldi személyiségek, s a vendéglátó nógrádiak szempontjából elég kínos volt, hogy az ilyenkor szokásos protokollnak még jóindulatú utánajárással sem lehetett megadni a módját. A pár lépésnyire lévő turistaház két éves magányban bepókhálósodott, még egy rendes tiszta asztalt, normális konyakos poharat is alig lehet benne találni.. . A választásokon győztes párt helyi és országos vezetői mégis koccinthattak a régi közigazgatás jelenlévő vezetőivel, igaz csak kávéscsészébe került az ital, nem metszett kristály pohárba, ahogyan az egy üveggyárral büszkélkedő városban illett volna . .. S addigra, mire kávéscsésze és konyak került az asztalra, már elült a nevetés is, amit a győztes kormányzópárt nagytekintélyű „kiküldötte" fakasztott. Míg a várakozás kínos perceiben a proto- koll-többség türelemmel vágyakozott a nehézkesen alakuló „terítékre” , addig ő egy pókhálós sarokban talált egy nagy üveg italt. Beleszagolt, megfelelőnek találtatott, az illat, így diadalmasan megemelte, igyuk meg! Az esti őrtüzért felelős helybéli, házigazda pártvezető riadtan kapott az üveg után, isten őrizzen, Pistukám! Ez a tűzrevaló ital! Deneturált szesz, ettől fog majd nagyra nőni, lobogni a láng, akkor is, ha a fa még nyers egy kicsikét. .. Isten őrizzen, hogy valaki beleigyon a máglya italába! „Pistukám", az italtaláló, élvezte a derültséget, a majdnem vagány leleményesség díját, és mosolyogva kivárta a konyakot a kávéscsészében. S ahogy bealkonyodott, az őrtűz, az örömmáglya lángja Éresztvényben is magasra csapon. „Pistukám", - ahogy mások is tették akkor - meghatottan állt a nagy tűz mellett, nagyokat tapsolt a beszédeknek, amelyek a Duna menti népek barátságáról, sikeres, közös jövő építéséről szóltak. Ő, aki a nagy láng lobogását még azzal is segítette, hogy nagy szomjúságában sem itta meg az őrtűz spirituszát, éktelen haragra gerjedt volna, ha valaki azt jósolja neki ott a hegyen, hogy két év múlva, két és fél év múlva életterekről, határrevíziókról, katonai erők elégséges vagy. elégtelen csupa stpéiö erejéről fog nyilatkozgatni, magyarázkodni . . . Noha van ebben az egészben valami kedvesen bumfordi mulattató, deneturáltszesz-báj, isten őrizzen meg minket attól, hogy az 1993-as „Pistukám” megint valami valódi tűz közelébe jusson. Hiába, hogy csak dinamitrudacskának látszó korhadt fadarabokat hajigái a képzeletbeli tűz felé, vigyázni kell, mert ha az isten akarja, - mint tudjuk - a kapanyél is elsül. . . Erdős István Csak központi intézkedés szüntethetné meg a kilátástalanságot Életük végéig szociális otthonban élhetnek a végzett diákotthonosok Legtöbbjük később is állami támogatásra szorul Gyurkó P. Szátoki Általános Iskola és Diákotthon. A megbélyegzés miatt megszűnt a „gyógypedagógiai intézmény” elnevezés, de enélkül is enyhe fokon értelmi fogyatékos gyerekeket oktatnak, nevelnek itt, jelenleg hatvanat, hattól 16 éves korig. Kevés a pénz, de nem is az a legnagyobb baj, hogy a rákényszerített vállalkozási szellem miatt kevesebb idő jut a gyerekek nevelésére. Megdöbbentőbb az a kilátástalan- ság, ami akkor vár a gyerekre, ha kikerül innen.- A költségvetésünket a megyei közgyűlés határozza meg - mondja Babitz István igazgató, de a fejkvótát ki kell egészíteniük, mert nem jövünk ki belőle.- És így?- így sem. Annyira kevés ez az összeg, hogy minden lehetőséget meg kell találnunk, hogy fenn tudjunk maradni. De ez nemcsak ránk jellemző.-Hogyan tudnak ezen segíteni?-Többféle megoldással próbálkoztunk, két alapítványa van az intézetnek. A Fogd a kezem, segíts nekem! a gyerekek szakképzését szolgálja, ez elsősorban mezőgazdasági ismereteket jelent. Az árnyékból a fényre nevű a szabadidős programot szolgálná, ezen nagyon kevés pénz van. Ez csak az egyik lehetőség. A másik, hogy megpróbáltuk racionálisabbá tenni a gazdálkodást, ez együtt járt azzal is, hogy öt embertől meg kellett válnunk, össze kellett vonni feladatokat. Rendkívül takarékosan élünk, felújításra egy fillérünk sincs, karbantartásra a bérmegtakarítás egy részét terveztük.-Ez a helyzet stílusváltásra kényszerítette az intézet vezetését, akik immár vállalkozók is. Jó ez?- Időt, figyelmet, energiát vesz el a neveléstől. Meghaladja a munkaidőnk csaknem felét, hogy anyag után kell szaladgálni, figyelni kell, hol, mit lehet olcsóbban vásárolni.- Honnan kerülnek ide a gyerekek?- Legfőképpen a környékről, de van köztük salgótarjáni is. Az iskola vagy a szülő kezdeményezésére kerülhetnek ide. 34 állami gondozottunk van.- Hogyan élik meg a gyerekek, hogy van aki hazamegy, és van aki nem?- Szünetek táján meglehetősen nagy gondot és feszültséget okoz. Feszültebbek a gyerekek, ennek fizikai tünetei is vannak: bepisilnek olyan gyerekek, akikre nem volt jellemző. Némelyik agresszívebb ilyenkor, lejjebb süllyed a tűrésküszöb, és olyan dolgok is zavarják, amelyek mellett egyébként nyugodtan el tudott volna menni. Van olyan kislányunk, aki már szinte depressziós tüneteket mutat ilyenkor. Akiket soha sehová nem vittek el, azok is nehezen élik meg, hogy ők itt maradnak. De azok a gyerekek problémá- sabbak, akiket időnként hazavisznek, időnként pedig itt felejtenek. A szünetekre sokszoros figyelmet fordítunk, rendkívül színvonalas programot próbálunk összeállítani, olyan pluszt igyekszünk adni, amivel kompenzálni tudjuk ezt.-Azt, ugye nem mondhatjuk, hogy akit soha nem visznek el, az beleszokik ebbe?- Nem hiszem, hogy ezt meg lehet szokni. Van, aki már el tudja fogadni. Szerencsére vannak családok, akik hétvégére, szünetekben egy-két napra elviszik őket.- Mikor van nagyobb baj, amikor visszajönnek a gyerekek, vagy amikor el se mennek?- Azokkal, akik nem mennek el, akkor van baj, amikor kezdődik a szünet, azokkal pedig, akik otthon voltak, akkor, amikor visszajönnek. Mindegy, milyen családba megy haza a gyerek, az számára a családot jelenti, egyfajta kapaszkodót. Az itteni napok alatt kiszíneződik az otthoni élet, pedig hihetetlen körülmények közé kerülnek haza gyerekek. Van három testvér Heves megyéből, a bátyjuk is nálunk végzett. Az édesanyjuk beteg, nagyon mostoha körülmények között élnek. A téli szünetből azért értek vissza később, mert nem volt pénzük útiköltségre. Legközelebb küldtünk haza pénzt a visszautazásra, élelmet arra a néhány napra - ilyenek is vannak, ezt fel kell vállalni.- Van kapcsolatuk a gyerekekkel, miután kikerültek innen?- Visszajárnak, vannak, akik velünk töltik a karácsonyt.-Mi lesz később ezekkel a gyerekekkel?- Milyen lehetőségeik vannak? Szinte semmi. Különösen azoknak, akiknek még szakképesítésük sincs. Meglehetősen szűkek a továbbtanulási lehetőségek. Legtöbbjük később is állami támogatásra szorul. Bekerülnek esetleg a gyivi-be, mert nem tudnak hol lakni. Vagy kikerülnek szociális otthonba, de ez számukra a lehető legrosz- szabb. Ugyanis ezek a gyerekek képesek lennének saját maguk és a családjuk fenntartására. Nem így kellene élniük.- Hová kerülhetnek szociális otthonba?- Diósjenőre.- Ott is meghatározott ideig lehetnek?- Életük végéig.-Mit lehetne tenni azért, hogy ne kerüljenek ilyen reménytelen helyzetbe?- Ha javulna a gazdasági környezet, akkor valószínűleg több pénz jutna védőmunkahelyek teremtésére. Olyan jogszabályok kellenének, amelyek köteleznék a beruházókat arra, hogy a beruházás értékének bizonyos százalékából teremtsenek védőmunkahelyet, vagy fizessék be azt egy központi alapba. Most is van egyébként ilyen alap, de arcpirító összeggel rendelkezik. Nem véletlen, hogy az intézmények megpróbálják az intézmények keretén belül tartani a gyerekeket, amíg csak lehet. Addig is védett helyen vannak, nem kallódnak el. Persze, hogy nem ez az igazi megoldás. Központi intézkedések kellenének. Dudellai Ildikó Kellene egy szervezet a gyerekeknek Legyen-e úttörőszövetség? Mire számítsunk a közutakon Gyerekkorunkban ki voltak osztva a szerepek: nótafák, mókamesterek, naplóvezetők voltunk, és ennél fogva még aligha politizáltunk. Riadóláncot és számháborút játszottunk, honvédelmi napon puskával kínlódtunk, és bár viseltük a piros nyakkendőt meg a sípot, azt sem tudtuk, mi az a politika. Nincs már egyenruha és 12 pont az úttörőszervezetnél, és alig van úttörő. Mi pótolja a mozgalmat, hiányzik-e, kellene-e, hogy legyen? Szenográdi Ferenc, a szécsé- nyi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola igazgató-helyettese:- Hosszú időn keresztül csapatvezető, majd városi elnökségi tag voltam, részt vettem az utolsó kongresszuson is. Nagyon szerettem az úttörőmozgalmat, mert nem politikai szerv volt, mint ahogyan azt rákenték. Szervezett, folyamatos programot adott a gyerekeknek, és bár akadt ezek között ráerőltetett, formális is, a döntő többsége gyerekközpontú volt. Nekem a legnagyobb élményt a táborozás jelentette, de szerettem a túrákat, és azt az évi két napot is, amit mozgalmi napnak neveztünk, és amelyben a különböző állomásokon különböző feladatokat kellett megoldaniuk a gyerekeknek. Művészeti csoportokban, kulturális rendezvényeken ki-ki megvalósíthatta a saját személyiségét. Ma az úttörőolimpiát a diák-sportegyesület, a tanulmányi versenyt a tehetséggondozás pótolja. De elmaradt a táborozások, túrák jelentős része, és természetesen az őrsi- és rajfoglalkozások sincsenek.-Politikai okok miatt szűnt meg az úttörőmozgalom?-Nálunk 1988-89-ben bomlott fel. Már nem kapott annyi anyagi támogatást, mint korábban. Véleményem szerint volt ennek egyfajta ki nem mondott politikai háttere is. A pedagógusok többféleképpen foglaltak állást, volt, aki azt mondta, csináljunk helyette újat.-Szervezet szintjén mi pótolja az úttörőmozgalmat?- Talán a diákönkormányzat. Lényeges különbség, hogy ez teljesen az iskolára épül és nem önálló jogi személy. Sok dolgot átvett az úttörőmozgalomtól, pályázat útján nyert pénzekből mennek táborozni, de jóval kevesebben. Inkább egy-két napos kirándulásokat szerveznek, ami jóval olcsóbb, ezeket a városi önkormányzat támogatja. A diákönkormányzat tevékenysége valamennyi gyereket bevonja, de jóval kevesebb programmal. A cserkészmozgalom nagyon kevés gyereket érint.- Kuriózum lenne, ha visszaállítanák az úttörőszövetséget?-Nem lenne kuriózum, de nem az iskolákban, hanem a településeken kellene működnie. Önállóan, iskolán kívül, pedagógus vezetésével látom létjogosultságát. A régitől kisebb létszámmal tudom elképzelni.- Vevők lennének erre a gyerekek?- A gyerek mindig arra a programra vevő, ami jó, ami tele van romantikával, főleg, ha ő is beleszólhat a program alakulásába. Kellene is, mert nagyon sok a csellengő gyerek, akiket le kellene kötni. Kellene egy szervezet, ami délutánra programot ad nekik. Itt óriási a felelősség, de ezt nem lehet egyedül a pedagógusokra hárítani. A létrehozás anyagi és tárgyi feltételeinek megteremtésében önkormányzati segítséget tudok elképzelni. Az ifjúság nevelésébe, foglalkoztatásába fordított pénz hatványozottan, százszorosán megtérül. Domonkos Tamás, a BIT-NODISZ megyei alelnöke:-A demokráciának legalább annyira fontos kérdése, hogy legyen civil társadalom, mint a többpártrendszer. Ilyen módon fontosnak tartjuk, hogy minden korosztálynál minél több szervezet alakuljon, így úttörőszervezet is, ami arra alkalmas, hogy a mai körülményekhez igazítva tagjai számára tartalmas programokat szervez. Annál is inkább, mert nemcsak az ifjúsági-, de a gyermek-érdekképviselet is meglehetősen gyerekcipőben jár. Tóth Csaba, a Fidesz megyei irodavezetője:- A régi úttörőmozgalomban azt nem tartottam jónak, hogy a gyerekeket a rendszerhez próbálták alakítani. Nem engedték kibontakozni a személyiségüket, az kicsit militarizált volt. Viszont nagyon szeretnénk, ha létrejönne egy olyan szerv, amely igazából összefogná a gyerekeket, programokat, táborokat szervezne, teljesen ideológiamentesen. Dudellai I. Átfogó, nagy közúti ellenőrzés lesz Nógrád közútjain április 15-én és 16-án: ez - mint az elnevezése is mutatja - más lesz, mint a hétköznapi, „sima” traffipaxos ellenőrzés szokott lenni. S hogy mennyivel lesz ez más? - erről érdeklődtünk Sólyom József rendőr alezredestől, a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság közlekedési osztályának vezetőjétől.- Mennyiben keményebb egy ilyen nagy ellenőrzés?- Létszámban jóval több rendőr található majd a megye közútjain, s ez lehetővé teszi, hogy jobban odafigyelhessünk a közlekedés biztonságára, ami valamennyi úton közlekedő biztonságának hasznára válhat.- Vajon így fogják ezt fel az autósok is? Nem veszik zaklatásnak?- Ha annak veszik, ezt ügyesen titkolják. Járőreink nem tapasztalták, hogy sokan nehezményezték volna. Újabban kevesebb a baleset is. A háromnapos ünnep alatt például mindössze három baleset volt megyénk útjain.- Mi a legnagyobb probléma a közlekedésben?- Az ittas vezetők magas száma riasztó. Óriási veszélyt jelentenek mindenki számára.-Eszerint várható, hogy velük szemben lépnek fel a legkeményebben?- Az ittasan közlekedőket mindenképp ki kívánjuk szűrni, minél nagyobb arányban. De nagy figyelmet szentelünk a biztonsági övék használatának is.-Mire hívná fel azoknak a figyelmét, akiknek egyébként nincs miért tartaniuk az ellenőrzés szigorúságától?- Arra, hogy nagyon figyeljenek az utakon mind nagyobb számban megjelenő kerékpárosokra és motorosokra. Sok közöttük az olyan fiatal, akinek nincs nagy közúti tapasztalata. Balázs József Ezittenkérem, Magyarország Fiatal Demokrácia Szövetsége A hét vége eseménye lesz a Fidesz debreceni kongresszusa, az ötödik. Lesz pártelnök és új frakcióvezető, és alapszabálymódosítás, amely megszüntetheti a korhatárt. És a nevet. Ennél fogva a Fiatal Demokraták Szövetségéből Fiatal Demokrácia Szövetsége lehet. Azt mondják a fideszesek, hogy ez a kongresszus politikai korszakváltást jelent a párt életében. Aligha érdemes vitatkozni ezzel, bennünket sokkal jobban érdekel, mit jelentenek a pártoknál történő változások a mi életünkben? Ez viszont csak később derül ki. A Hallgass a szívedre már régen nem kedvence Orbán Viktornak, akit megkérdezett társai máig a Fidesz legjobb és legnépszerűbb politikusának tartanak, zömmel. Mert a sokaknak legkedvesebb Fodor Gábor például nem. Az ötéves párt képviselőivel készült rádiós összeállításból azt is megtudhattuk, sokuknak csaknem teljesen megszűnt a magánélete ez idő alatt, és van aki legszívesebben jó messzire elmenne innen, legalább három évre. És hogy mi az, ami megmaradt bennük az öt év alatt? Kedvesen nosztalgiáztak a szép napokról a fiúk, egy kivételével: sok sebet ejtettünk egymáson, ez megmaradt - mondta Fodor Gábor. Kicsi sebet így kongresszus előtt is ejtettek, most nem egymáson, hanem a kisgazdákon. Amikor is egy országgyűlési képviselőjük azt jelentette ki, bár nem hangoztatják unos-untalan, hogy a Fidesz pártja, de legalább annyira fontos a mezőgazdaság a Fidesznek, mint a kisgazdáknak. Csakhogy a kisgazdák szét akarják verni, mondta, ők meg nem. Debrecenben tehát narancsra várnak a húsháború kellős közepén. És bárhogy is érint majd bennünket a Fidesz belső átalakulása, abban mindannyian reménykedünk, hogy a demokrácia, bár ha fiatal is, de igazi lesz. - Dudellai -
