Nógrád Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-11 / 59. szám

8 HÍRLAP ÉG-ÍGÉRŐ 1993. március 11., csütörtök Egy rendhagyó balassagyarmati vállalkozás nyomában Pénz a lelke mindennek? Rigó Zoltán Fotó:R.T. A balassagyarmati mozi végre felébredt hosszú álmából A pulton zöld banánok tor­nyosultak, s mert az édesebb gyümölcsöket kedvelem, meg­kérdeztem az eladót, hogy nincs-e valamivel érettebb áru­juk. „Látja, hogy mi van, nem?” - mutatott arrogánsán a fiatal hölgy az előtte álló kupacra, s az az érzésem támadt, ha még egyetlen szót szólok, felpofoz. S ez a kisasszony kereskedőnek mondja magát. De csak mondja, merthogy valójában nem az, legfeljebb kufár, akit elsődlege­sen a pénz, másodsorban a pénz, harmadsorban pedig a pénz érdekel, az biztos. Mi ebben a rossz, hiszen ma­napság „nincs magánál”, akit nem ez hajt, s van-e olyan eb­ben a pátriában, akit jelenleg nem a „lóvé, lovetta, money, zsozsó, peták, garas, suska, vas, stex”, szóval a pénz érdekel? Van-e olyan, akit nem ez ösztö­nöz? Szerencsére akadnak ilye­nek is. Rigó Zoltánról, a balassa­gyarmati mozi jelenlegi üzemel­tetőjéről azt tartja a fiatalok kö­zött járó szóbeszéd, hogy ha ő nem lenne, a településen sem volna semmi érdemleges, kife­jezetten diákoknak szervezett, városi buli. De nemcsak Balas­sagyarmaton van ez így, hanem a vidéki kisvárosokban általá­ban hasonló a helyzet. Minden­hol kell lennie legalább egyet­len embernek, aki körül úgy­mond „zajlik az élet”.- A rendszerváltás óta any- nyira felgyorsultak a folyama­tok, hogy az embereknek való­jában nem volt idejük ezalatt a röpke két év alatt új magatartás- formákat elsajátítaniuk. Mi volt a helyzet a korábbi évtizedek­ben? A művelődési házakban dolgozó népművelők - jól vagy rosszul - megszervezték a tele­pülés kulturális programjait. Most, hogy erre már nincs anyagi fedezet, az embereknek spontán kialakuló kezdeménye­zések nyomán kellene életre hívniuk néhány dolgot. De ez egyik napról a másikra, előz­mény nélkül, úgy, hogy nem tudják, valójában miként kezd­jenek hozzá, (s ráadásul a meg­élhetés gondjaival küszködnek), szóval így nem hiszem, hogy rövid időn belül mozgalmas és színes kulturális élet bontakoz­hat ki.- A fejlettebb gazdasággal, a demokrácia nagyobb hagyomá­nyaival rendelkező országok­ban gyakran találkozhatunk úgynevezett alulról jövő kezde­ményezésekkel, ahol tisztában vannak azzal is, hogy a kultúra, a szórakoztatás hatalmas pén­zeket képes felszínre hozni.- Ennek az a hátulütője, hogyha üzletté válik, nem ér az egész semmit. Mire gondolok? Az emberek egy idő után meg­érzik, ha valaki csakis és kizáró­lag a profitot hajszolja. Nagyon jó példa erre a disco. A kezdet­hez szinte alig kell tőke. És őszintén, milyen szolgáltatást nyújt? Nem sokat. Aztán megy a bolt egy évig, másfélig, s a tu­lajdonos csak azt veszi észre, hogy nem jönnek a vendégek, mert mindenki beleunt. Ez a legnagyobb baj, s az, hogy ma minden a haszonszerzésről, s pénzről szól, arról, hogy más­képp nem lehet élni.- És ez nem így van?-Igen, az üzlet az üzlet, de huzamosabb ideig csak akkor működhet, ha az ember valóban szereti azt, amit csinál.-Ezzel egyetértek, és ha jól értem, te nem elsősorban anyagi megfontolások miatt vál­laltad el a gyarmati mozi üze­meltetését. Égyébként sok indu­lótőke kellett hozzá?- Ez egy speciális eset volt, relatíve nem kellett hozzá sok pénz. De benne volt a „pakli­ban”, hogy nagyon nagyot buk­hatok az egészen.-Azt hiszem, fontos dolgot mondtál, hiszen sokakat ez a félelem tart vissza a cselekvés­től: az összeomlás rémképe.- Ami mindenben benne van. Éppen ezért, mielőtt belekezd­tem ebbe a vállalkozásba, na­gyon sokat számoltam, gondol­kodtam. Amikor benne van az ember az események folyama­tában, rájön, hogy mennyi min­dent nem tudott előre kiszámí­tani. De most már egyre inkább hozzá kell szoknunk a valóság­hoz; a világ eseményeit, a jövőt nem lehet előre kiszámítani, s megoldást mindig az adott pil­lanatban kell találni. __ . Fenyvesi Ágnes Az End-klub happy endje Balassagyarmat. A múlt év tavasza óta hontalan a város End klubja, mivel a volt pénz­ügyi palotában lévő rezidenciá­jukról le kellett mondaniuk. Az egy év alatt több alkalommal megkíséreltek új tetőt találni a fejük fölé a fiatalok. Segítség reményében kilincseltek a tele­pülés vezetőinél is, de nem jár­tak sikerrel. Mindezek ellenére a csapat nem szóródott szét, amíg az idő engedte, a szabad ég alatt tartották „összejövetele­iket.” Ám a közeljövőben ilyesmire már legfeljebb csak akkor kerül sor, ha kifejezetten szabadtéri szórakozásra, kikap­csolódásra szottyan kedvük a fiúknak, lányoknak. Horthy Róbert, a klub veze­tője, szószólója ugyanis a na­pokban - nem titkolt örömmel - arról számolt be, hogy az ipari szakmunkásképző intézet igaz­gatójával történt megbeszélés alapján számíthatnak arra, hogy az iskolában nekik is jut egy he­lyiség. így kis módosításokkal visszaállhat náluk a régi rend. A klubnapokat péntekenként és szombatonként tartják, a részle­tes programokon - most például a március 15-ei megemlékezés összeállításán - pedig javában dolgoznak. (mj.) Szemelvények egy gondolatvadász zsákmányából A térkép első oldala A minap figyelemre méltó aforizmával ajándékozott meg egyik ismerősöm. Olyan gondo­latot fogalmazott meg, ami ré­góta csak derengett a tudatom­ban. A fiatalok támogatásáról beszélgettünk, arról, hogy mi­lyen nehéz helyzetben vannak a mostani tizen- és huszonévesek, s szóba kerültek a felnőttekre háruló kötelességek: „Nem az a feladatunk - mondta barátom -, hogy a gyerekeknek „kikapar­juk a gesztenyét”, hanem olyan munícióval kell őket ellátnunk, amelynek segítségével boldo­gulnak a saját útjukon.” Ez az! Nem megóvnunk kell őket a bajtól - mert ez nem csak hogy lehetetlen, de elporlasz- taná az élet savát-borsát is -, hanem képletesen szólva: tér­képpel és iránytűvel kellene őket ellátnunk. Visszapillantva saját kalan­dos elindulásomra, az első pró­bálkozásra, hogy kitörjek az üvegbúrámból, a környezetem­ben élő felnőttek már-már gátló gondoskodásából, eszembe ju­tott, hogy a bonyolultnak vagy éppen kilátástalannak tűnő ne­héz helyzetemben gyakran for­dultam a könyvekhez segítsé­gül. Emlékszem, ilyenkor mi­lyen nagy örömmel olvasgattam a nagy gondolkodók, filozófu­sok bölcs mondásait, vagy ép­pen a Biblia példabeszédeit. A mai napig szokásom, hogy ha egy jó gondolatot hallok, külön is feljegyzem azt. Ez az én térképem és irány­tűm, s ha hétről-hétre közrea­dok belőle egy-egy rövid részle­tet, talán más is szívesen olvas­gatja. „Szeretni kell az embereket. Minden sikernek ebben rejlik a titka.” (Vallus István keres­kedő, Pásztó) „Nincs olyan helyzet, amely­nél ne lehetne rosszabb. Éz mindig erőt adott, hogy elvisel­jem a nehéznek tűnő dolgokat is.” (Buda László fotós, hegy­mászó, Salgótarján) „Már megint túl komolyan veszed magad!” (Falfirka, Sal­gótarján) „Az ember adjon annyira magára, hogy legyen néhány el­lensége is!” (A. J. tanár, Ba­lassagyarmat) De-Zsö él és élni fog! Ma este 18 órától ismét lát­hatjátok a Salgótarjáni Kábelte­levízióban a De-Zsö-t! A pró­baadást követő felmérésből ki­derült, a tarjáni fiataloknak tet­szett az új program, vagyis De-Zsö bebizonyította létjogo­sultságát és életképességét. Ez­után minden hónapban egyszer találkozhatunk ezzel a műsor­ral. A mai adásban ismét sok érdekes riportot láthattok, töb­bek közt egy beszélgetést a Holló Színház tagjaival, bemu­tatkozik a De-Zsö atyja, Ja- nusch Péter, s egy új sorozat is útnak indul, a Kandi Kamera. S még valami: egy klassz él­ménnyel lesz gazdagabb, aki ma megnézi a De-Zsö-t! Programsoroló Hadd vetélkedjen a világ! Játékos tervek az 1996-os világkiállításra Salgótarján. Március 11-én 15 órától a Balassi Bálint Könyvtárban A kőszívű ember fiai című videofilmét vetítik. Március 12-én este 6 órától az SVT-W Művelődési Házban jótékonysági koncertet rendez­nek a pörbölyi kiiskolás hozzá­tartozóinak megsegítésére. Fel­lép a Blueseum, az Infarktus, a Pofa be, az Emlékkép és a Fak­tor. A rendezvény miatt a Viola­tor klub elmarad. Március 16-án délután 4 órá­tól az SVT-W Művelődési Ház­ban zománcművészeti szakkört tartanak. Március 18-án fél 4-től a Ba­lassi Bálint Könyvtárban Sha­kespeare Hamlet című drámájá­nak filmadaptációját nézhetitek meg videón. Balassagyarmat. Március 12-én és 13-án este 9 órától a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban disco lesz. Március 17-én este 7 órától a Rózsavölgyi Márk Zeneiskolá­ban Szabó Éva és Both Ágnes ad hangversenyt. Bátonyterenye. „Bátonyterenye Kultúrájáért Alapítvány” Ady Endre Műve­lődési Központja. Március 13-án 10 órától színpadi bemutató lesz a telepü­lés gyermekintézményeinek részvételével. Március 13-án fél 6-tól a Reszkessetek betörők II. című mozifilmet vetítik. Március 14-én 10 órától gyermekalkotásokból nyitnak kiállítást, s történelmi játszóhá­zat rendeznek. Március 16-án délután 2 órá­tól a videomozi sorozatában a Halálos Tavasz című szerelmi drámát nézhetik meg az érdek­lődők, fél 6-tól az Oroszlánszív című mozifilmet vetítik. Március 16-án 14 órától a Kisterenyei Népkerti Művelő­dési Házban Zenevarázs cím­mel mesebohózatot adnak elő fővárosi művészek. Pásztó. Március 12-én 18 órától a művelődési házban I-Z Klub várja a fiatalokat. Szécsény.Március 12-én este 7 órától a városi művelődési és ifjúsági centrumban diákpéntek lesz, sok meglepetéssel. Március 13-án este 6 órától a Férfias játékok című mozifilmet vetítik. Március 18-án este fél 6-tól növendékhangverseny. A Homo Ludens Nemzeti Alapítvány részletes és megle­pőnek tűnő programot dolgozott ki az 1996-os világkiállításra. A Homo Ludens világjátékokat alapvetően a sportvilágrendez- vényekhez hasonlóan tervezik. A téli olimpiai játékokhoz vagy a Jóakarat játékokhoz ha­sonlóan - az eddigi elképzelé­sek szerint -, játékbemutatók­és versenyek, különféle találko­zók, művészeti produkciók, konferenciák, kiállítások színe­zik majd az egyébként is válto­zatos programsorozatot. A világszerte ismert vagy a világ egy-egy régiójában köz­ismert népszerű küzdő- és ver­senyformában űzött játékok ka­tegóriáiban Homo Ludens Vi­lágkupát hirdetnek. Tervek sze­rint lesz pelote világkupa, os- tabla világkupa, taekrow világ­kupa, s a lovasjátékoknak is lesz világkupája. S nemcsak a gyerekek számára nyújt majd élvezetes szórakozást a lovas­polo, a rókafogás, a cowboy verseny, a rodeo. A népi birkózás világkupájá­ban sumo-, a mongol-, a grund- valamint az izlandi birkózásban indulhatnak a versenyzők. Re­mélhetően elfogadják majd a meghívást a budapesti döntőre a rönk- és bumeránghajítók, a népi íjászok és a gombfocizók is. A játékos ember jelszava akár a budapesti világkiállítás kísérőprogramjainak egyik kulcsszava is lehet. A Homo Ludens világjáté­kokhoz kötődő tradicionális magyarországi események a vi­lágjátékok keretéül is szolgál­nának, nevezetesen a már is­mert kihívás napja, vagy chal- lange day (május 22.), a gyer­meknap (május 26.), pünkösd, szentiván-nap (június 23.) és Péter—Pál napja (július). A Homo Ludens világjátékokat 1996. május 22-től július 3-ig akarják megrendezni. Amikor 5 még kissrác volt A bölömbika és a butaság Miért éppen velem akar in­terjút készíteni? - kérdezte dr. Ferenczi György, a nógrádgár- donyi megyei tüdőgyógyinté­zet orvosigazgatója, amikor felhívtam telefonon. Talán már fél éve is van an­nak, hogy az orvosigazgató egy verset juttatott el hozzám, ha úgy gondolom, közöljem le: Rudiard Kipling sorait tarthat­Ferenczi Gyurka tam a kezemben, s bevallom, nagyon jól esett elolvasni ezt a költeményt. „Ha nem veszted fejed, amikor zavar vanj S fej­vesztve téged gáncsol vak, sü­ket,/ Ha kétkednek benned, s bízol magadban,/ De érted az ő kétkedésüket, / Ha várni tudsz és várni sose fáradsz / És hazu­gok közt se hazug a szád, / Ha gyűlölnek s gyülölségtől nem áradsz/ S mégsem papolsz, mint bölcs kegyes gálád./(. . .) Mégis kitartasz, bár mi sem acéloz csak akaratod int:„Ki- tartani”./(. . .) Tiéd a Föld és minden ami rajta van I És - ami több - ember leszel fiam." Miután elolvastam ezt a pár sort, kíváncsivá lettem, vajon milyen ember a „feladó”, akit csak futólag ismerek? Hogyan nőtt fel, miként vélekedik az életről és a mai világról. Dr. Ferenczi György kész­séggel idézte fel emlékeit, a hajdan volt gyermekkor fe­rencvárosi villanásai közül a legérdekesebbeket, az első pe­dagógus, Dénes tanító néni órá­inak izgalmát. De felelevened­tek a kellemetlen percek is, a nagy csalódások történetei.- Negyedikes elemista vol­tam, amikor Dénes tanító néni helyett egy férfi lett az osztály- főnökünk. Sajnos, azt kell mondjam róla, igen gyatra em­ber volt a szerencsétlen. Az egyik óraközi szünetben baráta­immal beszélgettünk, s hogy hogy nem, szóba került a bö­lömbika is. Mondtam a társa­imnak, ez egy madárnak a neve - ebben teljesen biztos voltam, hiszen öt éves koromban meg­kaptam Brehm Állatvilág című könyvét —, teljes magabiztos­sággal tartottam ki igazam mel­lett. A többiek azonban harsány nevetéssel nyugtázták kijelen­tésemet, s szaladtak tanárunk­hoz, neki is elmesélték, miket beszélek. Ekkor történt az, amire a legkevésbé számítot­tam. A tanár is gúnyos hahotá- zásba kezdett, s butaságnak ti­tulálta szavaimat. Több évti­zede annak, hogy megtörtént az eset, mégis tisztán emlékszem mindenre. Ekkor szembesültem először az emberi butasággal. Dr. Ferenczi György- Szerencsém volt, mert az elemi iskolát követően a bencé­sekhez kerültem. Nem szentes­kedő papok voltak az oktató­ink, hanem az élet és az embe­rek szeretetére nevelő tisztes­séges szerzetesek, a szó legne­mesebb értelmében. Emlék­szem, hogy a Baross utcában volt egy sportpálya, ahová le­jártak velünk focizni, korcso­lyázni vagy éppen teniszezni, s ezt mi, diákok hihetetlenül em­berinek éreztünk. Nem szavak­kal és kívülállóként neveltek, hanem őszinte példamutatással. Ez a tapasztalat egész életemen át elkísért. -fenyvesi-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents