Nógrád Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-11 / 59. szám

4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1993. március 11., csütörtök A rendszerváltás, a többpárti demokrácia, a legális pluraliz­mus óta senki előtt nem kétsé­ges, hogy Magyarország lakos­sága rendkívüli módon megosz­tott. Nemcsak a - parlamenti és az Országgyűlésbe nem jutott - pártok szerint, hanem azokon belül is számtalan áramlat, ta­gozat, irányzat teszi még diffe­renciáltabbá a képet. Megszám­lálhatatlan politikai nézet, ideo­lógiai, világnézeti álláspont van jelen, jut kifejeződésre minden kérdésben. Jó ez vagy nem? Ezen is so­kan és sokat vitáznak. Egyesek örülnek, hogy minden véle­mény napvilágot láthat, mások szerint ez a „korlátlan” szabad­ság, „szabadosság” vezet az emberek egymás közti kapcso­latainak megromlásához, gyen­gíti a nemzeti összefogást, erő­síti az gazdasági, életszínvonal­béli problémák miatt amúgy is rossz közérzetet. Gyorsan szögezzük le: ez nem magyar sajátosság. Bárme­lyik országban így van ez, sehol nem gondolkodnak egyformán az emberek, legfeljebb a véle­ménykülönbségek kevésbé irri­tálják a közvéleményt. Fejlett országok esetében azért, mert „van mit aprítani a tejbe”, más­hol pedig azért, mert vannak jó­val nagyobb bajok is. De például a szomszédos - ugyancsak az átalakulás nehéz­ségeivel küszködő- Romániá­ban hasonló a helyzet a miénk­hez, legalábbis e konkrét terüle­ten, a nézetek kiélezettségét il­letően. Ez derült ki abból az él­ménybeszámolóból is, amelyet Pomogáts Béla irodalomtörté­nész tartott a Mindenes c. rá­dióműsor legutóbbi számában. Pomogáts találkozott a Hét c. hetilap és a Kriterion könyvki­adó vezetőivel, az írószövetség ügyvezető elnökével, román ér­telmiségiekkel. Érzékelte, hogy Bukarestben is létezik egy ma­gyar sziget, ha nem is kétszá­zezres, mint a legenda tartja, hanem mintegy 30-40 ezer fős, amelyet ugyancsak támogatni kéne az anyaországnak. A má­sik tapasztalat függ össze köz­vetlenebbül a fentiekkel. Neve­zetesen: Romániában is van te­kintélyes létszámú és súlyú ér­telmiségi réteg, amelyik szem- benáll a - túlfűtött nemzeti ér­zelmű - kormánypárttal, az el­lenzék soraiban foglal helyet s ilyen módon a RMDSZ partnere is. Ezek az emberek rendkívüli módon érdeklődnek Magyaror­szág, a magyar kultúra iránt. Részükről komoly törekvések mutatkoznak a kapcsolatok épí­tésére és javítására. Pomogáts történelmi feladatnak titulálta e lehetőségek megragadását. An­nál is inkább, mert a magyar po­litikai és szellemi élet a figyel­met a romániai szélsőséges erőkre, Funarra és társaira for­dítja. Holott fontosabb lenne a két ország viszonyának konszo­lidálása szempontjából a szaba­delvű román értelmiségiekkel kialakítani a dialógust, az egy­üttműködést. * * * Ha azt mondom Siratófal, a világon mindenki egyre gondol: az izraeli főváros Jeruzsálem jelképére, arra a helyre, ahová évszázadok óta emberek milliói járnak, hogy számot vessenek eddigi életükkel s az időjárás szaggatta üregekbe behelyezzék kívánságokkal, vágyakkal teli kis cédulájukat. Ha azt mondom Siratófalak, akkor ezentúl Markó Iván cso­dálatos táncjátéka jut eszembe. Amióta a magyar balett e nem­zetközi hírű és rangú mestere elment az országból, a tisztelői abban reménykedtek, hogy csak itthon hallgatott (hallgattatták) el. (Kívülről, messziről nem könnyű megítélni, hogy a győri kenyértörésben ki milyen arányban vétkes, Markó szere­pét azonban nem lehet elvitatni a Győri Balett életre keltésében, szakmai megalapozásában, az együttes elfogadtatásában, me­nedzselésében. Utódainak már nincs „más” dolguk, mint a ki­taposott úton haladni tovább.) Végül is ezt teszi a mester maga is: járja a saját útját. De, hogy ennek a hátterében meny­nyi fájdalom, mennyi szenvedés van, azt a televízióban kedden este bemutatott, megrendítő erejű táncdráma példázza. Persze Markó nem lenne nagy formátumú művész, s a Si­ratófalak pedig nagyszerű alko­tás, ha csupán egy valaki lelki kálváriáját mondaná el. Többről van itt is szó: örök emberi a ta­nulságról, amely szerint az egyéni áldozat kevés a megvál­táshoz. Markó Iván koreográfiájának érvényesítésében kitűnő tár­sakra lelt a jeruzsálemi Rubin Academy táncosaiban s nem kevésbé Szabó Gábor ren­dező-operatőrben. E katartikus művészi élmény megerősíthette a tévénézőkben fészkelő gondolatot: sajnálatos, hogy Markó csak vendégszere­pei hazájában.- csongrády ­Visszatért az egykori diák A Stromfeld Aurél Műszaki Szakközépiskolában látható Cene Gál István festő kiállítása. A fiatal al­kotó 1987-ben ebben az intézményben érettségizett. Fotó: Gyurkó Péter Kéz-tan - alapfokon Az ujjak nem hazudnak Megemlékezésre utaznak Bánhorvátiba A Magyar Ellenállók és Anti­fasiszták Szövetsége március 15-én, a nemzeti ünnepen Bán­horváti községben emléktábla avatást rendez Lászlófalvi Eör- dögh Gusztáv tiszteletére. Az egykori esperes címzetes apát plébánosnak a második vi­lágháború idején, 1944-ben ta­núsított bátorságáról, az üldö­zöttek iránt kinyilvánított em­berségéről, hazafias magatartá­sáról Csillag László, a MEASZ országos elnöke mond méltató gondolatokat. Az emléktáblaavató ünnep­ségen a tervek szerint a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Nógrád Megyei Szervezetének vezetősége is képviselteti ma­gát. (FEB) Együttesen és kü- lön-külön is sokféle informáci­óval szolgálnak tulajdonosaik­ról az ujjak. Elég például egy pillantás annak megállapítására, hogy milyen a tenyér és az ujjak egymáshoz viszonyított „mé­retaránya”. A tenyér nagysága ugyanis a racionalistást, az anyagi dolgokhoz fűződő vi­szonyt, az ujjaké pedig a lelki-szellemi szférák iránti ér­zékenységet, vonzódást jelzi. A nagy tenyér rövid ujjakkal - anyagiasságról, erősen gyakor­latias beállítottságról árulkodik. A hosszabb ujjakhoz viszonyí­tottan kis tenyér pedig az élet pszichikai, elvontabb kérdései, a művészetek iránti fogékony­ságot tükrözi. A hosszú, karcsú, sima ujjak erősen intuitív emberre valla­nak, akit elhatározásaiban és tetteiben nem a gondos mérle­gelés vagy a józan megfontolt­ság, inkább a pillanatnyi hangu­lat vezérel. A bütykös ujjak vi­szont általában rendszeretetre, pontosságra, hiteles és jó ítélő­képességre utalnak. Különösen előnyösek a szögletes, úgyne­vezett ásó-ujjak, amelyeknek gazdái roppant ügyesek, gya­korlatiasak, kitűnő kombinációs készséggel rendelkeznek. Érdemes megfigyelni a fe­szesre nyitott kezet; a vissza- hajló ujjak simulékony, köny- nyen és jól alkalmazkodó ter­mészetről árulkodnak. Ha a visszahajlás íve erőteljes, az il­lető pazarló, könnyelműsködő típus, akinél a kényelemszere­Nem vicces, hogy eltűntek a politikai viccek MDF: a sátortól a bársonyszékig Kicsit talán gyűjtöbb párt a kelleténél az MDF - mondta Babitz István, a rétsági MDF-csoport vezetője, a fó­rum egyik alapító tagja.- Annak idején miért lett az valaki MDF-es?- Akkor még nem tisztázód­tak a pártok arculatai. Azt tud­tuk, hogy nem MSZP-sek aka­runk lenni. Már megvolt a laki­telki nyilatkozat, akkor alakult a Szabad Kezdeményezések Há­lózata. Az MDF volt az első ka­rakteresebb párt. A lakitelki nyilatkozattal mindannyian egyetértettünk.- Mit lehetne ebből kiemelni?- Ami engem vonzott, az a fajta másság, amit a fennálló diktatórikus hatalommal szem­ben hirdetett. Demokratikus be­rendezkedést, az emberi sza­badságjogokat -. Tudom, hogy ezek nagy szavak ....- Mit vártak attól, hogy lett egy {akkor ellenzéki) párt, amit úgy hívtak, hogy MDF?- Mindenféleképpen azt, hogy olyan erővé fejlődik, ami, ha nem is sarkából fordítja ki az országot, de megindít valamit. Bíztunk abban, hogy komoly el­lenzéke lesz a fennálló hata­lomnak és ebben mindenképpen részt akartunk venni.-Mennyit változott az MDF akkori tisztasága?- Felhígult ez is, mint min­den más párt. Az, hogy kor­mányzópárt lett, rontott a nim­buszán, mert meg kellett tennie olyan lépéseket, ami az embe­rek egzisztenciáját, pénztárcáját érintette. Azt hiszem, az esz­meiségén nem rontott. Nem csa­lódtam ebben a pártban.- Van önnek kedvence az MDF-ben?- Van. Lezsák Sándor min­denképpen. Őt tartom olyan tiszta embernek, aki a lakitelki sátortól máig ugyanazt hirdeti.- Ón szerint volt valaha egy­séges az MDF?- Nem. Nem is lehetett.- Milyen párt az MDF?- Gyűjtőpárt, amelyben na­gyon sok nézet most is megfér egymás mellett. Vannak szélső­séget súroló nézetek is, de re­méljük, hogy idővel ez tisztulni fog.- Nem akarom antidemokra­tikus kijelentésre kényszeríteni, de nem nagyon gyűjtő?- Lehet, hogy kicsit gyűjtöbb a kelleténél.- Legyünk konkrétabbak. Babitz István Mennyire rontja a párt presztí­zsét a Csurka-vonal?- Annyira nem, mint ameny- nyire az újságok írják, de min­denképpen ront a népszerűsé­gén. Persze, azt is hozzá kell tenni, hogy vannak, akik vi­szont éppen emiatt az erősnek mondott, vagy erősnek tűnő vo­nal miatt szimpatizálnak az MDF-fel.- Mennyire tartja elképzelhe­tőnek, hogy Csut ka hamarosan kilép az MDF-bői?-Azt hiszem, hogy nincs is más útja.- Van neki. . .- Előbb-utóbb elhatárolódik az MDF hivatalos vezetésétől.- Térjünk át a házunk tájára. Mit szó! ahhoz, hogy Bilecz Endre belépett az MDF frakci­óba?- Engem őszintén meglepett. Meglepett már az is, hogy az SZDSZ-be belépett, ugyanis a mi alakulásunk idején ő volt a környékben lévő MDF-szerve- zetek ideológusa, zászlóvivője. Ő volt az MDF listavezetője, és meglepetten vettük egyszer észre, hogy már nem MDF-es. Az csalódás volt.- Mi a véleménye az ellenzéki pártokról?- Azt hiszem, lehetnének konstruktívabbak ...- Tudnának lenni?-Tudnának. Gondoljunk arra, hogy a médiatörvény kap­csán a saját előterjesztéseiket szavazták le. Talán kicsit túl- játsszák a szerepüket. Egyfajta szereptévesztésben van az egész parlament. Nem tudják, hogy a pártérdekeknek, vagy a válasz­tóik érdekeinek feleljenek-e meg?- Mit szól az SZDSZ-Fi- desz-MSZP koalíciós zűrzavar­hoz? Ez jót tesz az MDF-nek?- Ez az ő problémájuk, de jót tesz az MDF-nek. Az emberek a biztonságra fognak szavazni, gondolom én, nem pedig egy ilyen kialakulatlan nézethal­mazra. De ez biztosan változik még.- Kicsit ellentmond ennek a kérdés: elképzelhetőnek tartja, hogy '94-ben megint a taga­dásra szavaznak az emberek?- Sajnos elképzelhető. Sok embernek megnehezedett az élete, sok embernek kevés in­formációja van, aki pedig a dol­gok mögé tudna látni, nem haj­landó erre. De sokan megértik a kotmány lépéseinek legalább egy részét.-Mire utal ön szerint, hogy eltűntek a politikai viccek?- Tényleg nem lehet hallani, ez kicsit elkeserítő. Nem vicces az, hogy eltűntek a viccek. Már Torgyán sincs ott a vicclapok elején. Rosszabb lett a helyzet.- Van valaki, akit sajnál a régi kormányból?- Kupát kedveltem. Jó szak­embernek tartom. Sajnáltam Andrásfalvyt is.-Amikor azt mondja a mi­niszterelnök, hogy nincs kor­mányzati alternatíva, az maga- biztosság, nagyképűség, vagy micsoda?- De hát van? Az SZDSZ ke­resi a helyét, a Fidesz-ben csak az első vonalról lehet hallani. Bízom benne, hogy az MSZP-t nem hozzák olyan helyzetbe, hogy kormányt alakíthasson, a kisgazdák helyzete ismért.-A választások közeledtével egyre többen hívják fel a fi­gyelmet a kormány által indí­tandó kampány veszélyeire, egyszerűbben arra, hogy pénze­ket tartalékolnak a látszatfel­lendítésre.-Nem tartom valószínűnek, hogy ilyen pénzeket tudnak tar­talékolni. A költségvetés egy adott keret, ezt ellenőrzik, mint ahogy a pártoknak adott pénze­ket is. Nem tudom elképzelni, hogy úgy tudjanak eldugni ösz- szegeket, hogy azt valakik ne vegyék észre. A másik lehetőség, hogy nem hoznak meg bizonyos intézke­déseket. De nem hiszem, hogy ennyire szűk látókörű lenne ez a kormány. Mert ha ők nyerik meg a következő választásokat, akkor előre öngólt rúgnak saját maguknak. Dudellai Ildikó Segélykoncert Ismeri Ön Európát? Europolitikai kislexikon (2.) Ki mint élt . . . Salgótarján. A pörbölyi tra­gédia áldozatai hozzátartóinak megsegítésére rendeznek kon­certet március 12-én 18 órától a tűzhelygyár Ady Endre Műve­lődési Házában. Öt nógrádi együttes szerepel a programban: a Blueseum, az Infarktus, a Pofa be!, az Emlékkép, és a Faktor. tét, a csökkent önbizalom ko- noksággal keveredik. Komolyság, zárkózottság, mély érzelmi élet és titoktartás - e tulajdonságok jellemzik azokat, akiknek ujjai szorosan egymáshoz simulnak. Akik vi­szont nem tudják „légmente­sen” zárni ujjaikat, kíváncsi, minden lében kanál természe­tűek - tele közlési ingerrel. Ugyanakkor tudásvágy, esetleg tudományos kíváncsiság is jel­lemzi őket. Az egyenes ujjak általában a jó, a görbék előnytelen tulaj­donságokat jeleznek. A kissé görbült ujjak - ha nem csúz, re­uma, köszvény, stb. alakította őket - a kéz avatott ismerői sze­rint olyanok, mint a fák, ame­lyek sok nagy vihart álltak, de inkább enyhén meghajolnak, mint eltörnek. Más szóval: az ilyen ujjak tulajdonosai nagy lelki viharokat és küzdelmeket éltek át, de állták a megpróbál­tatásokat. A Média World által készített és több világlap hasábjain kö­zölt összeállítás a fejlettség ill. a jólét egyik legjellemzőbb muta­tóját veszi szemügyre: egyes or­szágokban mennyi az egy főre jutó, dollárban kifejezett évi társadalmi össztermék. A gazdasági fejlettség szint­jéről nem könnyű áttekintést adni. Ezért „csak” 27 ország szerepel a felsorolásban, hiány­zik pl. Albánia, amelynek múlt­beli statisztikái nem feleltek meg a nemzetközi követelmé­nyeknek. Nem szerepelnek az egykori Szovjetunió területén megszületett új, nemzeti álla­mok, Csehszlovákia illetve Ju­goszlávia esetében az 1990-es adatok még az adott szövetségi államra vonatkoznak. A listavezető tizeknél egy főre kivetített társadalmi össz­termék 33 ezer és 20 ezer dollár között mozog. Az élen Svájc és Liechtenstein, ezek meghalad­ták a 30 ezer dollárt, harmadik­ként a legmagasabb szintet fel­mutató EK-tag, Luxemburg kö­vetkezik 28 ezerrel. A finnek, a svédek és a norvégek után, Iz- land társaságában, Dánia és Franciaország szerepel a felso­rolásban, 22.500 - 22.000 dol­láros értékkel. A második tizes csoport első helyén Ausztria áll, amely szinte súrolja, de még­sem éri el a 20 ezres határt. Az utolsó ebben a körben Portugá­lia, valamivel 5000 dollár felett. Köztük helyezkedik el az Euró­pai Közösségek hét tagállama: Hollandia, Olaszország, Nagy-Brittania és Belgium 15.000. Spanyolország 10.000 ezer dollár feletti szinttel, majd Írország és Görögország. Az EK-n kívüliek közül ide tartozik Málta 7000 dollárral. Magyarország a 23. helyen áll az 1990-es csaknem 3000 dolláros szintjével. Akkor - je­lentéktelen különbséggel - Csehszlovákia és Jugoszlávia előzte meg, viszont Bulgária, Lengyelország, Románia és Tö­rökország (ez utóbbi 2000 dol­lár körüli össztermékkel) mö­götte következett. A mai valós magyar adatok­ról idehaza élénk vita folyik. Egyes szakértők - tényleges árakra hivatkozva - 6700 dol­lárra teszik a magyar GDP reá­lis értékét. Mások hozzáteszik az úgynevezett rejtett gazdaság teljesítményét, s így 7.400- 7600 dollárt mutatnak ki. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents