Nógrád Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-10 / 58. szám

1993. március 10., szerda SPORTTÜKÖR HÍRLAP 7 Befellegzett az atlétikának! Régen látott ismerősök: Papanitz Zoltán, aki Salgótarjánból lett világbajnok Mindent megteszek, hogy eljussak Atlantába Budapest, Mexikói úti lőtér. A gondnok készségesen elma­gyarázza, milyen úton, milyen ajtók kinyitásával jutok el Pa­panitz Zoltán lőállásáig. A hu­szonhat éves tarjáni fiatalember 14 éve versenyez. Dormán Jó­zsef, a salgótarjáni lövészélet mestere „fogta kézen”, fedezte fel, vitte ki az MHSZ lőterére. Már tarjáni színekben világbaj­nok. Megszámlálhatatlan ku­pán, viadalon, magyar bajnok­ságon (egyéniben és csapatban) szerez győzelmet lég- és sza­badpisztolyban. Nemzetközi minősítésű versenyző. A fővá­rosba, az újpesti lövészekhez 1988-ban került. Járja a világot, a legjobbak között jegyzik ne­vét. Két olimpián, Szöulban és Barcelonában is képviselője a magyar színeknek. Papanitz Zoltán kilép a lőál- lásból, leteszi pisztolyát. Már várt. Telefonon megbeszéltük, hogy sportágáról, a sikerekről, a kudarcokról is, Barcelonáról, terveiről fogom kérdezni.- Édesapád és Sándor nagy­bátyád is kitűnő atléta volt. Te hogyan lettél lövész? A Dolinkában kezdődött-Mint acélgyári fiú, szüle­immel gyakran jártunk a Dolin- kába, ahol volt egy kis céllö­völde. Szinte mindig odaálltam lőni. Amikor 10 éves lettem, kaptam egy légpuskát. Innen már „beindult” minden. Először az iskolai szakkör, aztán az MHSZ...-Jó lövészek voltak Tarján- ban?- Virágzott a lövészélet. Volt pénze a klubnak lőszerre, fegy­verre, utazásokra. Mára megvál­tozott a helyzet itt, a fővárosban is. A tarjániak azért ma is hal­latnak magukról.- Miért éppen Újpest...?-Mert az Újpesti Dózsánál voltam elkötelezve, innen kap­tam a fizetést, és otthon készül­tem Dormán Józsi bácsival.- Megszoktad a fővárost?- Mondhatom, igen, bár kez­detben szokatlan volt. Koráb­ban nagy megterhelést jelentett, hogy minden héten kétszer vagy négyszer oda-vissza meg kellett megtennem az utat.- Kitárult előtted a világ. Merre jártál?- Otthon van egy kis föld­gömböm, amin megjelölöm azokat az országokat, ahol jár­tam. Európában szinte minde­nütt, Közép-Amerikában, Ku­bában és Mexikóban. Az USA-ban is! Afrikában még nem voltam, szóval vannak azért „fehér foltok”is.- Szeretném, ha beszélnél a versenyző és a fegyver kapcso­latáról. Mikor jó egy fegyver? Van kedvenc pisztolyod? Nem fegyver: sporteszköz- Az ember kezébe kap egy fegyvert azért, mert úgy ítélik meg, hogy tudásának ez felel meg, és elkezd lőni. Ahogy fej­lődik a sportoló, és egyre többet hoz ki magából és a fegyverből is, kap egy másikat. Egy jobbat. Attól még szereti a régit, ám rögtön leköti az új. Kezdődik a markolatkészítés. Ez akkor jó, ha megfogom a fegyvert, és egynek érzem a kezemmel. Te­hát az egység a lényeg. Fegy­verről beszélek, ami visszatet­szést kelthet, azért inkább mondjunk sporteszközt. Mert ezeknek a pisztolyoknak azok­hoz, amelyeket a csatákban, há­borúkban használnak, nem sok közük van. Talán csak a for­mája, a működési elve ...- Milyen fegyverrel lősz?- Egy osztrák gyártmányú légpisztollyal. Két és fél éve le­het nálam, nem régi fejlesztésű, sokan szidják is, én kedvelem. Folyamatosan újítgatjuk, javít­gatjuk, ellenőrizzük.- A fegyvermestereddel ?- Nincs fegyvermesterem. Az osztrák gyárnak tökéletes műhelye van, és még tökélete­sebb fegyvermesteri vannak. Jó velük a kapcsolatom, és bármi­lyen gondom van, segítenek.- A lövészet számomra furcsa sport. Az ellenfelekkel közvetle­nül nem érintkeztek. Beálltok a lőállásba, s tulajdonképpen a céltábla az ellenfél? A helyzettel és önmagával- Nem a céltábla. A ver­senyző a helyzettel és önmagá­val küzd egy-egy versenyen. Nagyon fontos, hogy a verseny feszültségét hogyan sikerül le­küzdeni. Lőni meg lehet tanulni az edzéseken, de az itt megszer­zett tudást a versenyen kell visszaadni. Döntő az idegi álla­pot, sőt, az is, milyen gondola­tok foglalkoztatnak.-Akkor, ha összegezzük, az az ideális jó lövő, aki keveset gondolkodik és tökéletesen tud koncentrálni.- Igen, és az, aki a verseny előtt mindent „helyre tud tenni magában”. Koncentrálni min­denképpen tudni kell, paran­csolni magamnak. Még a gon­dolatára is ügyelni kell az em­bernek, kordában kell, hogy tartsa a szívverését, a kézreme­gést. De mindezek mellett egy lelki kondíció is szükséges.- Hogyan készülsz egy-egy nap a versenyre?- Minden nap itt vagyok. Szerencsére öt percre lakom a lőtértől itt, Zuglóban. Fizikai munkát is végzünk, súlyzózunk, futunk. Mindezt itt, a lőtéren, mert van kondíciótermünk is.- Ki az edződ?- Az UTE-ban Seres Rudolf. Nevelőedzőmmel, Dormán Jó­zseffel is mindig van „témánk”, megbeszéljük a felkészülést..- A legnagyobb ellenfeleid itthon?- Ágh Pista Debrecenből és a Honvédből most hozzánk iga­zolt Karacs Zsolt.- És külföldön?- Az orosz Lukasikot, a svéd SkanakerX és még legalább 13 nevet említhetnék. Az élme­zőnyben egy 15 fős gárda min­dig stabil.- Milyen éved volt a tavalyi?- Mit mondjak? Pocsék! Nem jöttek az eredmények, pe­dig keményen kezdtünk, aztán egymást érték a versenyek, edzés nélkül. Mások meg azt mondják, túl sokat edzettünk. Nekem külön az is fáj, hogy le­csúsztam az élmezőnyből, és most a legnagyobb célom, hogy újra visszatomásszam magam oda, ahol éveken át voltam, az említett 15 fős csoportba.-A barcelonai olimpia lö­vészkudarcáról nagyon sokat ír­tak. A közvélemény legalább egy aranyérmet várt. Miben lá­tod a sikertelenség okát? Vissza az élvonalba- Nemcsak a közvélemény, a szakma is túlzottan sokat várt. Nem lőtt jól a csapat, ennyi az egész. De egy-egy verseny alap­ján nem szabad elhamarkodot­tan ítélni.- Gyakran jársz Tarjánba?- Elég gyakran. Szüleim, ba­rátnőm szülei is ott laknak. Kéthetente hazaugrunk, s ilyen­kor, ha van időm, kimegyek a lőtérre is, és nagy túrákat te­szünk a Salgó-vár környékén.- Sok maradandó emléked lehet. Mondanál egyet?- Az olimpiák, Szöul és Bar­celona nekem is mindig felejt­hetetlenek maradnak. Sok ver­senyre szívesen emlékszem, amely nyomot hagyott. Mexikó, Kuba is ilyen. Érdekes volt pél­dául Észak-Koreában, amikor Phenjanban versenyeztünk. Vé­gig kellett néznünk a hős hon­védő háború emlékeit, filmjeit, a nagy fegyverarzenált. Én per­sze, mindennek az ellenkezőjét tudtam. Hatalmas terek, monu­mentális építmények, mind orosz hatásra. És ezért a Koreai NDK csak egy kis ország ...- Mit tervezel 1993-ra?- A bmoi EB-n két fegyver­nemben is indulok. Itt és a vi­lágkupa-versenyeken is szeret­nék jól szerepelni.-Atlantára is gondolsz?-Mindent megteszek, hogy kijussak, hiszen minden spor­toló legnagyobb álma az olim­pia, s nekem a harmadik lenne.- Van korhatár a lövészet­ben? Nincs korhatár- Nincs. Az említett svéd Ragnon Skanaker 1972-ben Münchenben olimpiai bajnok volt. Barcelonában hatvan éve­sen bronzérmes. Jómagam ti­zennégy éve versenyzek, ami nagy időnek tűnik, de hol van még a vége?- Sikeres ember vagy?- Manapság ki mondhatja, hogy sikeres ember? De azért megérte ... Csúnya szó, de így mondom: megérte, mert telje­sen más minőségű az életem, amióta Pesten vagyok a sport, a lövészet szempontjából. Győzelmeket, sikereket kí­vánok búcsúzáskor. Papanitz Zoltán visszaindul a lőállásba. Ahogy elhagyom a Mexikói úti lőteret, egyre inkább megerősö­dik bennem, hogy egy kemény, céltudatos fiatalemberrel be­szélgettem, aki világversenye­ken bizonyítja a tarjáni (acél­gyári) lövészek jó hírét. Jó érzés tudni, hogy Décsei Ferenc (1952., Helsinki) és Katkó Pál (1972., München) után Papanitz Zoltán már harmadik(!) olimpi­ára készülhet. Szokács László Salgótarjánban, Mecser és Komka városában befelleg­zett az atlétikának! Angyal Jánosról, a Salgó­tarjáni Kohász és Diák Atléti­kai Sportegyesület elnökéről lerí a rosszkedv, amikor be­szélgetésre invitáljuk őt.- Csak tragikus fejlemé­nyekről tudok beszámolni - mondja. - Városunkban alig­hanem vége a minőségi szintű atlétikának. Mindez köszön­hető a városi önkormányzat kulturális és sportbizottságá­nak, amely mindössze 320 ezer forinttal szúrta ki a sze­münket. Ez a csekély összeg nem teszi lehetővé válogatott sportolóink felkészülését.- Miről is van szó?- Elsőként Kadlót Zoltán jelentette be, hogy tovább egy percig sem marad a városi at­létikai egyesületben. Róla tudja - azt hiszem - minf- denki, hogy az utóbbi tíz esz­tendőben számos országos bajnoki címet szerzett Salgó­tarjánnak. Sajnos, arról kell beszámolnom, hogy Zoli a hét végén, az országos mezei- futó-bajnokságon már egy budapesti klub színeiben fog versenyezni. Megértem őt, hi­szen munkanélküli, és két gyermeket nevel.- További távozások?- Sajnos, lesznek. Az után­pótlás-válogatott Csala Attila mellett legnagyobb remény­ségünk, Kozma László is beje­lentkezett egy fővárosi egyesü­letnél. Mit mondjak, nagyon elkeseredtem. Köszönöm az önkormányzatnak, hogy így „megértették” a problémáin­kat. Remélem, a kulturális és sportbizottság tagjai ma éjjel is jól alszanak. En mindene­setre elhatárolom magam a bizottság mindennemű tevé­kenységétől. Ha nekem, mint szakembernek, semmit sem ér a szavam, akkor nincs más hátra, fel kell tennem a ke­zem. (balás) Doppingbotrány a lósportban A Jockey Club közlése alap­ján indított eljárást az angol rendőrség, amely egy jól szer­vezett banda nyomára bukkant. A feljelentő klubnak feltűnt, hogy az utóbbi időben számos favorit ló megmagyarázhatatlan módon vereséget szenved. A vizsgálat megállapította, hogy a lovak teljesítményét doppinggal és injekciókkal befolyásolták. A két és fél éve működő banda va­lószínűleg hatalmas pénzössze­geket nyert, ugyanis a brit ver­senyeken általában több millió font forog kockán. Salgótarján, Hajek R. út 12. (Öblösüveggyárnál az írószerrel szemben.) E.ü. papír 4 db (520 lapos) 47,40 Ft P.zsebkendő (100 db-os) 51 Ft Étolaj 1 I 79,90 Ft Öblítő 41 190 Ft Mosogató 4 1 285 Ft Őrölt kávé (1 kg brazil) 285 Ft LIND mosópor 3 kg dobozos, foszfátmentes 340 Ft Favorit mosópor 3 kg (tasakos) 275 Ft Áraink az ÁFA-t tartalmazzák! nM Bergkamp a legjobb Dennis Bergkamp ismételt: 1991 után 1992-ben is őt válasz­tották az év legjobb labdarúgó­jának Hollandiában. Ismert, az Ajax Amsterdam csatára frissi­ben elkelt, az olasz Intemazio- nale szerezte őt meg. A listán második helyezett csapattársa, Jónk, míg a brazil Romario, a PSV Eindhoven légiósa lett a harmadik. Bergkamp 19 váloga­tott találkozóján 12 gólt szer­zett. Egyes mérkőzéseken a vi­rágzó képességű, most sérült Marco van Bastent is feledtette remek teljesítményeivel. Centersztár Shaquille O.Neal igazi üstö­kösként jelent meg az amerikai profi kosárlabdában. Az Or­lando Magic 20 éves center­sztárja,, első szezonját tölti a legjobbak között, és máris a le­gendás Kareem Abdul Jabbar- hoz hasonlítják játéktudását. Az Orlando gárdájához 42 millió dollárt érő hétéves szerződés köti, az utóbbi időben a reklám- szerződések is dollármilliókat hoznak számára. A Reebok sportszergyártó cég 20 millió dollárt volt hajlandó fizetni azért, ha a 216 cm-es óriás az új sportcipő-kollekcióból választja ki sportcipőjét. Induljon hát a parádé! Én a kabalában bízom Lányok, nyugi, úgyis mi vagyunk a legjobbak! Diákolimpiái területi döntő T ornászlányparádé Nem akármilyen látványos­ságnak lehettek tanúi mind­azok, akik szombaton kiláto­gattak a salgótarjáni városi sportcsarnokba, ahol a diáko­limpia B kategóriás területi döntőjét rendezték meg a 15- 16 éves középiskolás fiatalok számára. A küzdelmekben a házi­gazda Nógrád megyeiek mel­lett a szomszédos Borsod­Abaúj-Zemplén, Heves, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye legtehet­ségesebb fiatal tornászlányai és -fiúi vettek részt. Fotóriporterünk, Rigó Ti­bor az izgalmas versenyek kö­zepette ellesett néhány lazább, könnyedebb pillanatot is. Mindezek szervesen hozzátar­toznak az ilyen fontos, feszült versenyek hangulatához. Ott repül a kismadár! Összpontosítás, felső fokon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents