Nógrád Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-06-07 / 55. szám

4 HÍRLAP SZEMTŐL SZEMBE 1993. március 6-7., szombat-vasárnap Nógrád megyében is a tervezett ütemben halad a kárpótlási törvény végrehajtása Az állam által okozott kár ne a polgárok pénzébe kerüljön! A közelmúltban a megyeszékhely vendége volt l)r. Sepsey Tamás, címzetes államtitkár, az Országos Kárrendezési és Kár­pótlási Hivatal elnöke. Látogatását időszerűvé tették az éppen javában tartó, és gyakran port is felverő földárverések, illetve a politikai üldözöttek és hadifoglyok kárpótlásával kapcsolatosan jelentkező problémák. Dr. Sepsey Tamás, a kárpótlási hivatal elnöke- Miért nem az eredeti álla­potoknak megfelelően történik a kárpótlás? — kérdezett vissza egy feltett kérdésre előadása so­rán. Az eredeti vagyon vissza­adására, a forgalmi értéknek megfelelő anyagi kárpótlásra nincs lehetőség. Erre a Dáriusz összes kincse sem lenne ele­gendő ... Ezért kellett olyan megoldáshoz folyamodni, ami szerint egy állami értékpapírral történik a kárrendezés. Ez nem növeli a forgalomban lévő készpénz mennyiségét, tehát nem okoz inflációt, de mégis beváltható az állami vagyon megvásárlására és hasznot hoz­hat a kárpótlásra jogosultaknak. Anyagi nyereségre azonban nem ebben az évben számíthat­nak az érintettek! A magyar gazdaság most kezd kikapasz­kodni a hullámvölgyből, és mintegy négy-öt év múlva vár­ható egy komoly kárrendezés. Addig azonban ki kell bírni...- Milyen anyagi megfontolás késztet arra egyes pénzintézete­ket, vállalkozókat és magán- személyeket, hogy a névérték 70-75 százalékáért felvásárol­ják a kárpótlási jegyeket?- Aki ezekért az értékpapíro­kért készpénzt ad, az nem jóté­konysági céllal teszi! Azért ve­szi meg, hogy a kárpótlási je­gyért állami vagyonhoz jusson, azzal vállalkozzon és anyagi haszna legyen belőle. Körülbe­lül négy-öt év múlva térül meg a most befektetett tőke. Aki vál­lalja kárpótlási jegyeinek eladá­sát, mert készpénzt akar min­denáron, az belemegy ebbe az alkuba és elfogadja a jelenlegi piaci feltételeket is. A statisz­tika szerint a nyugdíjkiegészí­tést kérő kárpótlásra jogosultak közül nem túl sokan vannak a minimál nyugdíj alatt. Nem biz­tos tehát, hogy mindenki azért adja el a kárpótlási jegyét, mert betevő falatra sem jut neki. Mi­nél többen adják el a kárpótlási jegyeiket, annál kevesebbet fognak kapni érte. A kárpótlási jegyért különféle állami vállala­tok értékpapírjai is megvásárol­hatók. Ezek visszafizetése ga­rantált, befektetni tehát min­denképpen megérné. Az országban egyébként min­tegy 60 milliárd forint értékű kárpótlási jegyet adnak ki - Magyarország ennél többet most nem bír ki.- Nagy türelemmel és alapo­san válaszolt az előadáson fel­merülő kérdésekre, sőt ígéretet tett kibogozhatatlannak tűnő ügyek kivizsgálására. A tévében újabban ritkábban látjuk . . .- Valóban a képernyőn meg­ritkultak a kárpótlással foglal­kozó műsorok, így hasonló ren­dezvényeken is gyakrabban ve­hetek részt. Remélem, hogy a közeljövőben újra gyarapodnak majd ezek az adások. A kárpót­lás döntő szakaszába érkezett, hiszen ma már nem azt kell ma­gyarázni a jogosultaknak, ho­gyan adják be kérelmeiket, mi­ként töltsék ki az igénylő lapo­kat, hanem hogyan használják fel a kárpótlási jegyüket. Ez ta­lán még fontosabb, mint a kez­deti felvilágosító szakasz. Mi­után felkeltettük az emberek ér­deklődését a kárpótlás iránt, joggal várhatják el, hogy az a kárpótlási jegy, amelyet a ko­rábban elvett tulajdonuk után kaptak, valóban értékpapírrá váljék, nemcsak a szó jogi ér­telmében. Olyan dolgokra kell tehát felhasználni, amely a számukra ha nem is nagy ha­szonnal, de mindenképpen anyagi előnnyel jár. Ebben a fo­lyamatban óriási jelentősége van a sajtónak, a médiumoknak. Nem mindegy ugyanis, hogy az illető a kárpótlási jegyét értel­mesen használja-e fel, vagy pe­dig meggondolatlanul elkótya­vetyéli.-Hol tart ma a kárpótlás Magyarországon? A tervezett ütemben halad minden? — Ezt mindig két irányból kell nézni. A jogosultak szem­pontjából a kárpótlás mindig lassú ... Ez nem is lehet vita tárgya. A hivatal elnökeként azonban azt kell mondanom, hogy a lehetőségeken belül ab­ban az ütemben halad a kárpót­lás, amelyet mi magunk elé tűz­tünk. Örömmel mondhatom, hogy túl vagyunk a fél milliomodik határozaton. Veszprém és Ba­ranya megyében gyakorlatilag az első kárpótlási törvény alap­ján beadott igényeket már elbí­rálták. Nógrád megye is nagyon közel jár hozzá, hogy egy- más­fél hónapon belül túl legyen az első kárpót­lási törvé­nyen. Ez mindig azt jelenti, hogy nem az ösz- szes kére­lemben dön­tenek, mert lehetséges, hogy abban még egy ideig azért hátrányban lesznek, ha­nem azok 90-95 száza­lékát elbírál­ták. Árveré­sek esetében is már a há­rom és fél­millió arany­koronát meghaladja az elárvere­zett földek mennyisége. Ezt az ütemet egyre fokoz­zuk, hiszen már tapasztalt, szakképzett ügyintézői gárdával rendelkezünk, mind az elbírá­lás, mind pedig az árverések le­bonyolítását tekintve. Sokat se­gít, hogy a korábbi árverések tapasztalatain okulva egysze­rűbbé tehetjük annak menetét. — Előadásában említette, hogy 212 ezren keresték fel ed­dig ügyfélszolgálati irodájukat, a politikai üldözöttek három­százötvenezer kérelmet adtak be, körülbelül napi ezer darab levelet kapnak, és mintegy más­fél millió embert érint a kárpót­lás. Ma még sok dolguk van, de előreláthatóan meddig lesz munkája az önök hivatalának?- Bizonyos átcsoportosítá­sokkal ez év augusztus végére, szeptember elejére a vagyoni igényeknek 90-95 százalékát elbíráljuk, az árverések túl­nyomó részét is megejtjük. A szövetkezeti földek és az állami termőterületek esetében év vé­gén, jövő év elején is tartunk li­citálásokat, hogy azok is föld­höz juthassanak, akik később kapják meg kárpótlási jegyei­ket. Bizonyos nehézségeket a politikai üldözöttek ügyeinek elbírálása okoz. Nagyon sok igényt adtak be, és ezeknek leg­alább a fele hiánypótlásra szo­rul. Egy-egy ügyet kétszer, há­romszor is elő kell vennie az ügyintézőnek ahhoz, hogy dön­tés születhessen. Ez azt jelenti, hogy a határidők is meghosz- szabbodnak, minimum hat hó­napra nyúlnak. Miután lehető­ség volt arra, hogy ezt három hónappal meghosszabbítsuk, inkább kilenc hónapra kell szá­mítaniuk az érintetteknek,- Felmerülhet, hogy a hadi­foglyok miért itt kapnak kárpót­lást, holott ők nem a magyar ál­lam hadifoglyai voltak . . .- Igen, de vajon melyik állam küldte őket a frontra? A ma­gyar, még akkor is, ha nemzet­közi kényszer és a politika hatá­sára. A hadifoglyok által, kény­szermunka keretei között vég­zett tevékenység ellenértékét egyébként a jóvátételbe is be­számították. Tehát másik állam nem kárpótolhatja őket. Inkább azt mondanám: hála Istennek, hogy akadt egy olyan magyar kormányzat, amelyik felvállalta ezt a százezreket érintő gondot, és ha már nem is az összes túlé­lőnek, de legalább részleges kárpótlást ad a távol töltött hó­napokért, évekért.- Megyénkben van néhány német nemzetiségi község. Az ott lakók nem az egyes, hanem a kettes kárpótlás szerint része­sülnek a kárrendezésben. Miben különbözik ez az egyestől?- Semmiben. Mindkét tör­vény ugyanolyan szabályok al­kalmazását írja elő, a második azonban később lépett hatályba. Nógrád megyében májusban, de legkésőbb júniusban ők is meg­kapják a kárpótlási határozatot. Köszönöm a beszélgetést. F aragó Zoltán Hadat üzennek az idegenforgalmi hiénáknak A falusi vendéglátás: a jövő iparága? A választások igazi tétje: a kormányzási típusú hatalom Vitányi Iván: Én magam már hat rendszerváltást él­tem meg, ’44-ben és ’56-ban kettőt is, s csak az utolsó, a 89-es volt olyan, amelyet nem kísért fizikai erőszak. Kelet-Európábán, így ná­lunk is a hatalom mindig „hatalomszerübb” volt mint Nyugaton. Ez a ma hatal­mon lévők magatartásán is látszik. Erre utalnak olyan megnyilvánulások, amelyek keveslik a - demokráciában szükségszerűen - korláto­zott hatalmat. E logika sze­rint az amerikai elnöknek alig van hatalma! E gondolatok •Vitányi Iván Hatalom és társadalom című előadásában hangzottak el. A szocialista párt országgyűlési képviselője a salgótarjáni Szegfű klub vendége volt. A rendszerváltást megelőzően fő­ként publikációi, könyvei tették ismertté a nevét. Fenti előadá­sában korábbi énje köszönt vissza: elméleti igénnyel közelí­tette a témát. — Nem luxus ez, amikor má­sok minden lehetséges alkalmat kihasználnak a napi politizá­lásra? - kérdeztem az MSZP országos választmányának el­nökét.- Meggyőződésem, hogy időnként szükség van a dolgok felszínén túl is nézni, hogy megértsük az összefüggéseket. Ezért kezdtem az előadásomat is „Ádám-Evánál” ... Mert például csak ennél a témánál maradva: minden párt arra törekszik, hogy megsze­rezze a hatalmat, de egyáltalán nem mindegy, hogy milyen is az a hatalom. Ahhoz pedig, hogy megértsük a hatalom jel­legét, történeti visszatekintésre is szükség van. Egészen más­ként működött a hatalom a kö­zépkorban, amikor lényegében nem jelentett mást, mint udvar­tartást. A polgári társdalomban volt az „ugrás”, amikor kiala­kult az adminisztráció, a bürok­rácia, azaz a hatalom áttételes formája. A pluralizmus elve ré­vén létrejött a hatalommegosz­tás, a törvényhozó és a végre­hajtó hatalom egymás mellé rendelt ágazatokká vált. A de­mokrácia egyaránt figyelembe vette a francia „alapú” többségi és az angol „származású” ki­sebbségi elvet. Ez utóbbi ezért is fontos, mert ki tudja, hogy a kisebbségből mikor lesz több­ség. Ráadásul mindenki kisebb­ség valamiben...-A kisebbségi kérdés napja­inkban is az egyik legtöbbet em­legetett fogalom . . .- Hát ez az. így máris a poli­tikai gyakorlatnál vagyunk. A másságot nálunk manapság ke­véssé tolerálják, a kisebbségek sajátos érdekei nem érvénye­sülhetnek igazán. Még szeren­cse, hogy a fejlett demokráci­ákban azonnal felszisszennek, ha bárhol a világon megsértik a kisebbségek jogait.- Ön szerint az átalakuló Magyarországon milyen ha­talmi szisztéma lenne célrave­zető?- A hatalomnak egyre inkább kormányzássá, szakmává kell változnia. Szerintem a jövő évi választásokon is a kormányzási típusú hatalom az igazi tét. Jó lenne, ha olyan párt nyerne, amely hasonlóan gondolkodik.-Hogyan értelmezi ön a ha­talom és a médiák viszonyát? Hiszen ez a kérdés is szinte minden nap terítéken van . ..-Az én véleményem szerint a hatalom egy olyan erőtér, amelybe az önkormányzat, az ellenzék - amely esetenként be­tölti a kormány és a társadalom közti közvetítő szerepet- és természetesen a sajtó is beletar­tozik, de nem a kormánynak ki­szolgáltatva. Egyszerűen tudo­másul kell venni, hogy a mé­diák mindig, mindenhol liberá- lisabbak, mint a kormányok. Ez még Rákosi, Kádár idején is így volt. Ezt nem észrevenni kor­mányzati vakságra utal.- Bár a témával csak indirek­ten függ össze, nem hagyhatom ki azt a kérdést, hogy miként vé­lekedik Vitányi Iván a kultúra helyzetéről.- A rendszerváltás folyamata egyelőre csődbe sodorta a kul­túrát. Állami támogatás nélkül sehol a világon nem működő­képes a kultúra. „Alapítványor­szág” lettünk, de az alapítvá­nyok önmagukban nem elégsé­gesek, különösen ha „álruhás hatalmi szervként” funkcionál­nak. Az alapítványoknak a tár­sadalom összetételének megfe­lelően kellene működniük. Sok múlik az önkormányzatok gaz­dasági megerősödésén is.- Használhatók még egyálta­lán a közművelődés illetve a népművelő fogalmak?- Miért ne?! Jobbat még nem találtak ki ezeknél, annál is in­kább, mert múlt századi re­formkori kifejezésekről, a ma­gyar polgári előrehaladást fém­jelző fogalmakról van szó.- csébé ­(FEB) Nincs könnyű hely­zetben a hazai idegenforgalom, még akkor sem, ha 1992-ben nem is csökkent az ágazat devi­zabevétele. Az idegenforgalmi aktívum - a nemzetközi turiz­musban bekövetkezett kedve­zőtlen hatások ellenére - elérte a 600 millió dollárt. Dr. Kovács Jánossal, az Országos Idegen- forgalmi Hivatal elnökhelyette­sével, a „hogyan tovább” kérdé­séről beszélgettünk.- Nagyon sok mindenen vál­toztatnunk kell. ha előbbre sze­retnénk lépni. Véget kell vetni annak, hogy egyes vállalkozók azonnal akarjanak meggazda­godni, hogy a taxisok, a vendég­látósok esetenként valósággal megsarcolják a vendégeket, hogy helyenként csapnivalók a szolgáltatások, az ételek, rossz a közbiztonság.- Az ágazat 600 millió dollá­ros aktívuma viszont azt mu­tatja, mintha minden rendben volna . . .-Tulajdonképpen ellent­mondásos a helyzet. Nagyon sok országból elmaradtak a vendégek, ugyanakkor Német­ország egyesítése után nőtt az onnan érkező turisták száma, sokan jönnek Ausztriából, Bel­giumból, Dániából, az Egyesült Királyságból, Franciaországból, Kanadából, az Egyesült Álla­mokból, sőt a skandináv álla­mok és a hollandok is kezdik „felfedezni” Magyarországot. Félő azonban, hogy az előbb említett „gyengéink” rossz hírbe kevernek minket.- Mit lehet tenni ez ellen?- Legfontosabb, hogy az árak és a szolgáltatások színvonala összhangban legyen. A nyugati turisták tisztában vannak a szolgáltatások értékével. Nö­velni kellene az alacsonyabb ka­tegóriájú, olcsóbb szállodák számát, mert be kell látni, hogy hozzánk többnyire nem a gaz­dag turisták látogatnak.- Ón milyen tényezőkben látja a balatoni idegenforgalom megcsappatuisának főbb okait?- A tó körül speciális helyzet alakult ki. Mindössze 40 napos a szezon, s ez sem a hazai, sem a külföldi tőkét nem vonzza. Marad a fizetővendéglátás a maga cseppet sem szolid árai­val.- Nem látna fantáziát a falusi turizmus felkarolásában ?- 1989 óta sokat fejlődött ez az ágazat, nagyon sokan talál­nak benne kiegészítő jövede­lemforrást. Fejlesztésére az ön- kormányzatok egész sora, va­lamint a lakosság maga is sokat már eddig is áldozott. A kulcs azonban a belföldi turizmus ke­zében van: akkor lesznek élet­képesek és alkalmasak a kül­földi vendég fogadására ezek a családi „szállodák”, ha előbb a hazai „vendégeken” megtanul­ják a szakmát. Vannak olyan falvak, amelyek szinte érintet­lenül megőrizték hagyománya­ikat és ezzel együtt a vonzere­jüket, nem egy ezek közül a Ba­latonhoz közel fekszik. De ide sorolnám az Alföld, Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megye számos települését is, amelyek­nek óriási lehetőségeik vannak e téren. Nagyon sok holland ezer kilométereket is szívesen autózik, csakhogy ebben a kör­nyezetben tölthessen néhány napot.- Hogyan segít az OIH a fa­lusi vendéglátóknak?- Mindenekelőtt az ország legszebb vidékeinek és az ottani szolgáltatásoknak a propagálá­sával segítünk, de rendelkezé­sére áll mind a kereskedelmi, mind az idegenforgalmi alap azoknak, akik valóban komo­lyan foglalkoznak a turizmus­nak ezzel az ágával. B. Sz. L. A Nógrád megyei Kozárdon az országban elsők között létesült fa­lusi vendégfogadó. Archív fotó: Gyurkó Péter

Next

/
Thumbnails
Contents