Nógrád Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-05 / 54. szám

310 évvel ezelőtt, 1683-ban szabadalmaztatta Christian Huygens (1629 - 1695) holland fizikus és matematikus az első ingaórát, amelyet Salamon Cos­ter hágai órásmester készített el. Az igával való felszerelésre azért volt szükség, mert az ad­digi rugós órákat a hőmérséklet változása erősen befolyásolta és emiatt működésük szabálytalan volt. A három fonalon felfüg­gesztett inga ciklois nyomvona­lon mozgott és orsógátló szer­kezettel volt felszerelve. Huy­gens órája rendkívül pontos volt, és számlapja teljesen for­mázta a jelenlegi utódainak. K. A. Nők vallanak önmagukról... Igaz történetek:- szerelemről,- bánatról,- boldogságról valamint sok más érdeses olvasnivaló is található a Csók és Könny című most megjelent női lapban.-j N<b ftgfeggfeff (DséBs és p (MSB» HÍRLAP MŰVÉSZET ÉS TUDOMÁNY 1993. március 5., péntek Már Ikmpkmié m Cs®Jb és A valóságos élményt az űrhajósok ismerik Képes technikatörténet A jóképű Robert Redford már háromszoros nagypapa Planetárium a O-délkörön A nulladik délkörön, amely 1884. óta egy nemzetközi kon­venció szerint a greenwichi ki­rályi csillagvizsgálón halad át, a világ első olyan planetáriuma, amely a látogatót mintegy „a vi­lágűrbe helyezi”. Ennek révén először lehet mozdulatlan szemmel egyidejű­leg pillantást vetni az Északi-Sarkra és a Dél-Kereszt­jére, amit csak az űrhajósok él­nek meg. A 30,5 méter átmérőjű cso­daplanetáriumot a látogató lif­ten vagy mozgólépcsőn érheti el, felemelkedve a középső ten­gelyig. Ezen az „egyenlítőn” becsatolja magát az ülésre, s megkezdődik az „utazás” a vi­lágűrbe. Az üvegből készült tengely átlátszóvá válik, s ekkor mindkét hemiszféra csillagos égboltja egyidejűleg látható, a látogató pedig úgy érzi magát, mintha az űrben szabadon le­begne. Az eredeti tervet, hogy ezt a futurista építményt a greenwi­chi parkban, az 1675-ben épített Royal Observatory közelében (ahol a 0-délkört egy acélsín jelzi) húzzák fel, elvetették. Ezért az új építménynek a Themse folyó partján kerestek olyan helyet, ahol a délkör szin­tén áthalad. (FEB) Unja a szexszimbólum szerepet Elbizonytalanít, ha a külsőm alapján ítélnek meg Cohen, a pesszimista Bár Leonard Cohen új albu­mának címe „Future” (Jövő) de­rűlátást sugall, maga a címadó szerzemény, s tulajdonképpen a többi dal mindvégül is ellenke­zőjét bizonyítja, hogy tudniillik Cohen - pesszimista. Jacques Vincent Kanadában kereste fél az énekes-szerzőt. Jobb ezt így mondani, mert mindenki, mint énekest ismeri errefelé. Maga inkább költőnek tartja magát. El kell figyelme­sen olvasni a szövegeket - a verseket -, s rájövünk, hogy kü­lönösebb optimizmus nincs a „Future”-ben. Egy angol kifeje­zésre épül, mely kimondja az igazat, erősen sejteti, hogy mit is érez valójában, aki mondja, bármilyen „pozitív” megállapí­tást is tett előtte. Ez a kifejezés pedig az „it’s murder”, szó sze­rint „gyilkosság”, talán a mi nyelvünkön „szörnyű”, „iszo­nyú”, „borzasztó” lenne a jó megfelelője. „Láttam a jövőt, testvér, iszonyú” - énekli.- Na, ez a lemezem lényege - mondja Cahen. - Sajnos. Pesz- szimista vagyok, mert úgy ér­zem, annak kell lennem, hisz a katasztrófa kellős közepén va­gyunk.- Még jöhet rosszabb? Miért nem derűlátó, hogy vigaszt nyújtson, esetleg kiutat sejtes­sen?- Megtalálja mindenki a maga megoldását. Az ember, legyen bárki vagy bármilyen, szabad. Szabad, mert ember. Több szempontból tudja nézni a dolgokat. Én most így látom a világot.-Az, hogy megtalálja min­denki a maga megoldását, már optimizmus. Ón hisz az ember­ben mégis. És ott a másik dal egy sora, hogy mindenen van egy rés, egy repedés, amin át­szűr emlik a fény.- Igen, de az is ott van, hogy a fény azonban vak és nem talál meg minden repedést. Testvér, it’s murder. Azt mondtam az előbb, hogy az ember más-más szempontból látja a világot, te­hát megtalálja a maga megoldá­sát, hogy kikerüljön a végből, a katasztrófából. De mikor találja meg a megoldást? Addig az kel­lene, hogy elfogadja a kataszt­rófát, amiben, mondom, nyakig benne vagyunk.- Ez így tényleg iszonyú, már azért is, mert ön úgy tesz, mintha nem látná, hogy részint nagyon is tudja az ember, hogy milyen keserves helyzetben van, részint ugyanakkor tesz, keresi a megoldást. Miért csak egyik oldalról nézi ön az ózonréteg vagy például az abortusz, tehát a magzat meg­gyilkolásának, vagy életben tar­tásának a problémáját?- Önnek igaza van, fiatalem­ber, de hát én pesszimista va­gyok.- Köszönöm, beszéljünk más­ról. Rebecca de Mornay szí­nésznő a menyasszonya?-Igen, s látja neki köszön­hető, hogy valami derűlátás csak van a dalokban. Együtt csináltuk a lemezt.- Szeret a múltba nézni?-Nosztalgiázni? Nem. de a gyerekeimet szeretem néze­getni. Ők egyszerre múlt, jelen és jövő. Belőlem fakadtak, fia­talságom, fiatalabb korom egy-egy része mindkettő.- Valahogy úgy érzem, min­dig ellentmondásba kerül ön­magával . . .- Igen talán, de ne örüljön, hogy megfogott. Keveset tart a kezében.-Mikor kezdett gitározni és énekelni?-Amikor már kiadtam né­hány könyvet, sokszor újraírt regényeket, és amikor valahogy meguntam a dicséreteket. Azt mondták például, hogy James Joyce nem halt meg, itt él Ka­nadában köztünk, meg ilyene­ket. Jól is esett meg nem is sze­rettem. Láttam, hallottam mit csinál Bob Dylan, és én is meg­próbáltam. A magam módján. Tessék itt vagyok, én ilyen va­gyok. Vass Imre Amerre Marco Polo járt Városromok a Karakum sivatagban Közép-Ázsiában, a Karakum sivatagban régészek megtalál­ták Gonur város romjait, a Krisztus előtti harmadik évez­redből: lakásokat, raktárépüle­teket és kézművesek műhelyeit tárták fel. Az egyik épületben a kutatók kender és mák nyomaira leltek. Azt feltételezik, hogy a rom va­laha egy templom volt, ahol haoma kábítószert állítottak elő. A drog vallási rítusoknál játszott fontos szerepet. Gonurban az emberek erős várfallal védekeztek a támadá­sok ellen. A város mellett veze­tett el ugyanis egy karavánút, mely a mai Pakisztánban lévő Indus völgyéből a Közel-Kele­tig áruk szállítására szolgált. A velencei kereskedőcsalád­ból származó Marco Polo hí­ressé vált útja Kínába a XIII. században szintén erre a tájra vezetett, az egykori Gonurtól délre. Beszámolójában szó esik egy folyó keresztezéséről, amely nyilván az Amu-Darja felső folyása lehetett. További szakaszán ez képezi a mai türkmén határt. Afganisztán és részben Üzbegisztán felé. A mai Karakum sivatag ko­rai történetéről nem sokat tu­dunk. A mostani ásatások fon­tos ismeretekkel gazdagították a kutatókat. Az első ingaóra Ki hinné? A jóképű Robert Redford, aki még ma is megdo­bogtatja a nők millióinak szívét, már ötvenöt éves, s háromszo­ros nagypapa. Redford 33 évvel ezelőtt kezdett el filmezni, s a mozi jó­szerivel elképzelhetetlen nél­küle. Annyit forgat - színész­ként és rendezőként egyaránt -, hogy az ember joggal hiheti: magánéletére semmi ideje nem marad. Tévedés, legalábbis ezt állítják lányai, Shauna (32), Ja­mie (30) és Amy (22), unokái, valamint élettársa, a mindössze 36 esztendős Cathy O'Rear.- Mi a legfontosabb az életé­ben? - szegezték Redfordnak a kérdést.- Egyértelmű, a családom. Ők jelentik az életem értelmét. Feladatomnak viszont a filme­zést tekintem.- Jó apának tartja magát?- Úgy gondolom, ebben a „szerepben” nyújtottam a leg­emlékezetesebb alakításomat.- Nemrég született a harma­dik unokája. Hogyan éli meg az öregedést?- Nekem semmi gondot nem okoz. Úgy tűnik, mások jobban aggódnak a ráncaim miatt, mint én magam.-Nyilván azért, mert nem il­lik bele az önről kialakított kor­talan szexszimbólum képbe.- Pedig nekem tényleg nem fontos, hogy jóképű férfiként tartsanak számon. Sőt, elbi­zonytalanít, ha állandóan a kül­sőm alapján ítélnek meg.- Ettől lett olyan visszahú­zódó, mint amilyennek mond­ják?- Inkább amiatt, mert úgy gondoltam, hogy abban a felhaj­tásban, ami a hollywoodi sztá­rokat körülveszi, nem lehet normális élete gyermekeimnek. Redford: „A családom jelenti az életem értelmét.”- Ha már itt tartunk: igaz az, hogy egyszer fel akart hagyni a színészkedéssel?- Már régen volt. Annyit for­gattam, hogy valósággal üres­nek éreztem magam. Össze­csomagoltam a családot, s el­költöztünk Spanyolországba, ahol újra első szerelmemnek, a festészetnek hódoltam.-De egy év múlva már Hollywoodban volt. . .-Igen, mert felkértek a Me­zítláb a parkban főszerepére, s erre nem tudtam nemet mon­dani. Másrészt, rájöttem, hogy soha nem lesz belőlem jó festő.- Nem is adta el soha egyet­len képét sem?- Dehogynem, még 1957-ben, amikor Franciaor­szágban és Olaszországban fes­teni tanultam. Egy kanadai is­merősöm segítségével Firenzé­ben kiállítást rendezhettem, ahol 75 dollárért keltek el ké­peim. Mármint az összesért együtt fizettek ennyit. Ebből fu­totta a hajójegyre, az Amerikai Egyesült Államokba. Színművészeti felvételi Huygens ingaórája A Nemzeti Színi Akadémia felvételt hirdet az 1993/94-es évadban induló 3 éves, nappali tagozatos színészképzésre idén érettségiző, illetve érettségizett fiatalok számára, 21 éves korig. Jelentkezni kizárólag írásban lehet, részletes, kézzel írt öné­letrajzzal, valamint válaszborí­tékkal, a Nemzet Színház titkár­sága címén (1077 Budapest, Hevesi Sándor tér 4.) 1993. március 20-áig. A felvételi vizsgák időpontja: 1993. június. A felvételi vizsgák minimális követelménye: 15 vers, próza, 5-5 klasszikus magyar, illetve világirodalmi, 5 XX. századi magyar, illetve világirodalmi; 5 drámarészlet, monológ Shakes- peare-tól, Moliére-től, egy XX. századi világirodalmi szerzőtől, Madách Imre: Az ember tragé- diájá-ból; és egy XX. századi magyar szerzőtől 5 különböző hangulatú magyar népdal. Salgótarjáni koncertkrónika Szenthelyi Miklós hangverse­nyezett a salgótarjáni zeneisko­lában február 27-én, szombaton este. Zongorakísérője testvére, Szenthelyi Judit volt. Az ismert hegedűművész két Beethoven-szonátát játszott: a D-dúrt a Salierinek ajánlott há­rom hegedű-zongoraszonáta közül, valamint a c-mollt az op. 30-as sorozatból. E két mű kö­zött csendült fel Bach d-moll partitája, a koncert befejezése­ként pedig Saint-Saens szép szonátáját hallhattuk. Szenthelyi Miklós kivételes adottságú művész. Fölényes biztonsággal játszik, igazi vir­tuóz. Intonációja természetesen pontos és tiszta, csuklója köny- nyed és laza, vonókezelése biz­tos, határozott és kiegyenlített. Mindenféle vonásnemet magá­tól értetődő könnyedséggel ját­szik, a Saint-Saens szonáta harmadik tételének kötött stac- cátóit, a zárótétel perpetuum mobiléját, például a szólóhang­szerre írt partita Chaconne-ját hallgatva pedig bizonyára senki sem gondolt arra, hogy ez a tétel a zeneirodalom rettegett nehéz­ségű, különleges technikai kö­vetelményeket támasztó bra­vúrdarabjai közé tartozik. Már a műsorválasztásból is kiderült, hogy a művésznek kü­lönös affinitása van a sodró erejű szenvedély iránt, s való­ban azok voltak a koncert leg­szebb, legemlékezetesebb pilla­natai, amikor Szenthelyi a sze­mélyiségéhez közel álló, partta­lanul áradó, passzionátus re­mekműveket tolmácsolhatta. Szenthelyi igazi kolorista. Hangszere rendkívül sokszí­nűén szólal meg. A D-dúr szo­náta karaktervariációinak meg­van a maguk saját arculata, mi­ként a partita tételeknek is - ez utóbbiakban kiválóan érzékel­tette a művész a stilizált táncjel­leget. A második részben in­terpretált lassú tételeket éreztem egy kicsit visszafogottnak ­természetesen itt is minden hang a helyén volt - s a benső­séges önfeledt kamaramuzsiká­lást hiányoltam, az igazán sze­mélyes, költői megnyilatkozást. Szenthelyi Judit érezhetően más művészegyéniség. Ő is ki­válóan képzett muzsikus, ideá­lis zongorakísérő, de nem csak kísér - szó eredeti értelmében -, hanem együtt is él, együtt ját­szik partnerével. Érzelmi ská­lája hihetetlenül széles, a zon­gora olykor szinte dübörög tö­rékeny ujjai alatt, legato játéka puha és árnyalt, igazi poézissel tolmácsolta a lírai részleteket s ezen az estén őt jobban magával ragadta a c-moll szonáta „lassan éneklő” előadásmódot kívánó Adagio cantabiléje és a Sa­int-Saens opusz lassú tételének magánya, mint testvérét. Ä két kiváló művész egy szép és emlékezetes koncert élmé­nyével ajándékozta meg a sal­gótarjáni közönséget. Marschalkó Zsolt

Next

/
Thumbnails
Contents