Nógrád Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-26 / 71. szám
4 HÍRLAP MŰVÉSZET ÉS TUDOMÁNY 1993. március 26., péntek „Szeretnék belekukucskálni a jövő századba” Egy kis terefere Szabó Magdával Júlia levelei lemezen (FEB) A randevút otthonában beszéltük meg, de az utcán várt. Elkéstem, rosszkor jöttem? - ijedtem meg.- Sehogy ... Csak megígértem az orvosoknak, hogy minden nap sétálok egy kicsit. Azt mondják, szüksége van rá a szervezetemnek. így összekötöm a kellemest a hasznossal. Szabó Magda olyan házban lakik, amelynek falán emléktábla van. A márványba vésett sorok Szobotka Tibor író, irodalomtörténész alakját idézik. A pár éve elhunyt, de máig is jelenlévő, felejthetetlen férj emlékét. Róla azonban most nem beszélünk. Ahogy hallgatólagos megállapodás alapján nem beszélünk irodalomról sem. „Csak” tereferélünk: -Valamikor nagyon jó tornász voltam. Különösen talajon és szeren. Olyan dolgokat produkáltam szőnyegen, kötélen, bordásfalon, hogy azt mondták, gumiból vannak a csontjaim. Ma is közeláll a szívemhez a torna, szívesen nézem a közvetítéseket. Ilyenkor mindig arra gondolok: mi mindenre képes az ember?! S eszembe jut, hogy egyik kezünkben ott az istenadta lehetőség, az atom, amely megoldhatná a világ rengeteg problémáját - a másikban az atomfegyver, amely maga a vég, a pusztulás. Ki tudja, melyik kezünket használjuk?-Mondják, az írók örök kíváncsiak. Szabó Magda mit szeretne megtanulni?- Nagyon szeretnék kicsit bekukucskálni a jövő századba. Sajnos, nem lehetek sem részese, sem formálója.-Sajnálja, hogy a XX. században született?- Jaj, dehogy! Szeretem ezt a szörnyeteg századot, ami egyszerre gyönyörű és borzasztó. Boldog vagyok, hogy akkor élhettem, amikor már volt-van tévé és rádió, amikor vannak mindenféle csodálatos szerkezetek. Anyám és Szobotka hacsak közelébe mentek valamilyen elektromos holminak, az egész utcában rövidzárlat lett. De akkor jöttem én és megcsináltam, amit elrontottak.- Ilyen ügyes kezű?- Kivéve ha kézimunkáról van szó. Abból fel voltam mentve egy életre ... Egyébként semmi olyasmit nem tudok, amit egy normális nőnek illik tudnia. Ha egy percnél több időt töltök a konyhában, biztos, hogy eltörök, kiöntök, odaégetek valamit. Ilyenkor a szomszédok ártatlanul meg is kérdezik: mi van, Magdus, főztél? Legjobban autózni, repülni és gépekkel babrálni szeretek.- Mondják, hogy zárkózott, magának való . . .Nem szereti az embereket?-Ilyesmit azt hiszem, senki nem mondhat. Én épp abban a hitben élek, hogy miként én szeretem az embereket, úgy szeretnek ők is engem. Talán az lehet megtévesztő, hogy mindig sietek, nincs időm sokat csacsogni, cukrászdába járni. De ha látom, hogy valakinek valamiért nehéz a szíve, akkor mindig van időm számára. Tudom, sokszor kell valaki, akinek ki- panaszkodhatja magát az ember. S ilyenkor vállalom azt, hogy - hallgatok ... László Zsuzsa Elvis Costelli mindig is szerette meglepni az embereket - csak végig kell nézni tizenöt esztendős pályafutását -, és azt hiszem, most is tökéletes meglepetéssel szolgál mind a szakmának, mind a rajongóinak. Magától értetődik, hogy nem maradhat ki az úgynevezett unplugged divatból, ami — ha tényleg az - hát végre nem rossz divat, mert mintha közelebb hozná az előadókat a szívünkhöz. Azzal, hogy más oldalukról is megmutatkoznak, könnyebben elhisszük, hogy lám, tényleg művészek, akár a „legvadabbak” is. És higgyük el, ahogy ők is szeretnék mindenkivel elhitetni, hogy csak a mikrofonok vannak az erősítőkbe bekötve (plugged), a többi „cucc” nem, a hangszerek „akusztikusán”, tehát természetesen, elektromosság igénybevétele nélkül szólnak. Nos, Elvis Costello új albumán (The Juliet letters) egy fiatalemberekből álló, már valamelyes hírnevet szerzett vonósnégyes, a Brodsky Kvartett játszik. A klasszikus muzsikán nevelkedett kamaraegyüttes nem kimondott rockzenét játszik, inkább megmarad a saját stílusában. Réti Zoltán Siófokon Réti Zoltán, Balassagyarmaton élő festőművész egyéni tárlattal mutatkozik be a Dél-Bala- ton közönségének Siófokon. A május 3-áig látható kiállítását a Kálmán Imre Emlékmúzeumban Matyikó Sebestyén József múzeumigazgató nyitotta meg. A művész ezúttal húsz olajképét, huszonnyolc akvarelljét és négy rajzát állította ki, elsősorban a palóc tájak ihlette műveit. Réti Zoltán és a kiállítás renezősége e tárlattal a közös barátra, az elhunyt Együd Árpádra is emlékezik. A másik meglepetés a dalok szövege. Ezek ugyanis levelek, illetve bizonyos levelekben írottak felhasználásával készültek. Azt mondják, akik tudományosan is vizsgálgatnak minket, hogy leszoktunk az írásról, már üdvözlőlapot is alig-alig küldünk egymásnak, mert telefonálunk. Gyorsabb és kényelmesebb.- De azért nem kell megijedni - mondja Costello -.rengetegen írnak még levelet. A Mikulásnak, a Jézuskának, Sherlock Holmesnek, vagy például Júliának. Igen, Rómeó Júliájának Veronába. Egy szellemes olasz irodalmár professzor egy nap aztán válaszolni kezdett a levelekre, mintha ő lenne Ca- pulet Júlia. Hát nem isteni dolog ez? De aztán akadt egy kedves újságíró, aki ebbe a meghitt játékba belerondított. Érzéketlenül felfedte a levelezést, és annyira vitte, gondolom az irigység, hogy nevetségessé akarta tenni a tanárt. De nem nevettek, hanem felháborodtak az emberek és védelmükbe vették Júliát. Kinyomoztam, megszereztem néhány levelet és megírtam a dalokat. Eddig is komponált az énekes, csak nem vetette papírra, amit kitalált, mert nem tudott kottát sem olvasni, sem írni. Azt mondja, nem sokkal azelőtt tanulta ki e nemes és hasznos tudományt, mielőtt a Brodsky kvartettet egy hangversenyen meghallotta. Tévéfilmhez kellett a zenét írnia, és addig rendben lett volna a dolog, hogy elképzeléseit magnószalagra fütyüli, dúdolja, vagy gitáron, esetleg zongorán adja elő, de a hangszerelést is neki kellett elvégeznie, és hangszerelni csak kottaismerettel lehet és persze legkönnyebben zongorával. Már bemutatták a lemez anyagát színpadi előadásban. Costello elragadtatassal beszélt az estélyiruhás hölgyekről, a koncert nagyszerű hangulatáról:- Sokkal jobb így, mikor hallja rendesen az ember, mit játszanak a hangszerek. Nem kell áram, hangerő, zaj. A közönség akkor is velünk van, érez minket, ha nyugodt és ünnepélyes. Persze azért nem olyan könnyű ám csak úgy hipp-hopp elhagyni, levetkőzni a régi szokásokat. Costello „hagyományos” lemezre ír dalokat Wendy James számára. Most, hogy már ismeri a kottát, biztos egyszerűbb lesz. Vass Imre Régi fényében a képtár .Értelmes dolgokra mindig van időm' Egy Kossuth-díjas színésznő 1993-ból: Básti Juli A hírneves szülők gyermeke a saját útját járja (FEB) Március 15-én Kos- suth-díjat kapott Básti Julit, a Katona József Színház művésznője is. A tágas, szép pasaréti otthonban éneklő kanári-madár kiséri beszélgetésünket.- Úgy tűnik, mintha pályája egyenes ívű és buktatók nélküli volna. Jól látom?-Tulajdonképpen így van. Nagyon nagy szerencsém van. Egyből fölvettek a főiskolára, remek osztályba kerültem, kiváló tanáraim voltak. Jó színház szerződtetett, nagyszerű volt Kaposvárott, de nem bántam meg, hogy eljöttem a Katona Józsefbe. Ez is remek színház. Hálát adok érte a jó Istennek.- Mostanában a Kabaré című musicalban is nagy sikereket arat. Tanult zenét?-Gyermekkoromban zongoráztam, de a tanárnőm fél év alatt lemondott rólam, mert rájött, hogy nincs kedvem hozzá. Azóta is bánom. Most a fiammal megpróbálom befejezni, ami nekem nem ment.- Hány éves a fia?- Tíz.- Mit jelent egy sikeres színésznőnek az anya szerep?- Én már el sem tudnám képzelni az életet a fiam nélkül. Persze rengeteg problémát is jelent az anyaság, de ez - azt hiszem - független attól, hogy én történetesen színésznő vagyok. — Mennyire határozta meg pályáját, hogy édesanyja a kiváló színésznő, Zolnay Zsuzsa, édesapja pedig minden idők egyik legnagyobb színházi művésze, Básti Lajos volt?-Legbelül biztosan munkál bennem. A megfelelni vágyás hajt gyerekkorom óta. Apámra, mindig úgy néztem föl rá, mint egy hatalmas emberre. Amikor most megtudtam, milyen kitüntetést kapok, első utam a temetőbe vezetett és rákötöttem egy szalagot a sírjára. Talán ebből is érzi, fontos a számomra, hogy ő most mit gondolna: biztosan megdicsérne. Máig eléggé gyermekded viszonyban vagyok vele, az emlékével. Anya borzalmasan boldog volt. Persze azért én a saját utamat járom, s végül is évek óta önmagámnak és a közönségnek dolgozom. L. Zs. Harsona harsant Delon újra szexis szerepben Az 57 esztendős francia filmcsillag, Alain Dehn - még mielőtt átlépné a nyugdíjkorhatárt - ismét férfi-szexbombaként lép a kamerák elé: a Simenon regényéből készülő Plüssmaci című filmben egy milliomosokat kezelő klinika feltűnően jóképű igazgatóját játssza majd, aki heves szerelmi kalandba bonyolódik titkárnőjével. Delon partnemője a forróvérű olasz színésznő, Francesca Deliem, akit elsősorban dús keblei tettek világszerte ismertté. Marci Ferrero olasz rendező két filmjében Francesca már azt is bizonyította, hogy nem ódzkodik az „egyértelmű” jelenetektől, és Delon sem tudja véka alá rejteni, hogy a Plüssmaci élete legerotiku- sabb filmje lesz. Méghozzá négy, a salgótarjáni zeneiskolában, a Mesterbérlet 3. előadásaként. A Fesztivál Kvartettnek ez volt az első önálló koncertje, s bár így, ebben a felállásban csupán egy hónapja muzsikálnak együtt, de tagjai mind-mind jól képzett muzsikusok, nevezetes zenekarok harsonásai. Név szerint: Kócziás Ferenc, Fejér András, Kácsik Jenő és Balogh Sándor. Úgynevezett profi zenészeknél gyakorta látni fásultságot, unalmat. A szimpatikus „négyesfogatnál” inkább az együttmuzsikálás öröme tűnt ki. Meglepetésszerűen hatott négy „lassú járatú rezessel” Vivaldi hegedűre írt a-moll kettősversenyét megszólaltatni. Hasonló virtuózán oldották meg Purcell Prelúdiumát. Saint-Seans Adagioja tulajdonképpen egy szimfónia lassú tétele, ennek átiratát szólaltatták meg meleg lírával. Furcsa módon egy charleston következett ezután, fantasztikus vérbeli ritmusokkal. Thelemann 4 tételes Concertoját valamikor bizonyára vonósokra írta. Most a négy harsonás adta vissza az I. tétel németes robosztusságát, a francia táncok eleganciáját, az olaszos tétel dallamosságát. A lemezkész előadásból csak a 4. tétel tűnt fáradtabbnak. A műsor első felét egy lassú jazzszámmal zárták a muzsikusok, akik stílusos glisszandók- kal idézték a század eleji hangulatot. A 2. részben Hidas Frigyes Scherzoja csendült fel - az egyedüli olyan darab, amely pontosan ilyen összetételű kamaracsoportra íródott. Ezt követően újfent jazzt játszott a négy harsonás, benne egységes, tökéletes uni sonoval. Mozart egyik lassú darabjának átiratában a kristálytiszta harmóniák érintettek kellemesen. Praetorius Öt francia táncának toronyzeneszerű hangzása igazán „jól állt” ehhez az összeállításhoz. A reneszánsz muzsikát pedig újra jazz váltotta fel: előbb rumba, majd egy amerikai induló. A kedvező fogadtatás hatására a ’’kis csapat” még két ráadásra is „kényszerült”. Négy ember: három tenor és egy basszus harsonával tömör, zenekarszerű hangzást varázsolt a zeneiskola falai közé. Színskálájuk az erőteljes harsányság- tól a finom, pasztell pianokig széles. Bámulatos, hogy a „nehéz ütegeknek” nevezett zenekari szólam is mennyire képes önálló életet élni! Többségében átiratokat szólaltattak meg, hiszen a zeneirodalom elenyésző négy harsonás darabot tud csak felmutatni. Ők megpróbálják: mit lehet tenni ilyen összetételben. ilyen hangzással, mit bír ki négy harsona. S teszik ezt teljes sikerrel. Azt is bebizonyították: pillanat alatt át tudnak állni, stílust tudnak váltani. S ez arra is jó, hogy ébren tartsa a lankadó figyelmet. B. Á. Ismét látogatható a drezdai képtár. Régi fényükben ragyognak a termek. Külföldi és belföldi turisták újra felkereshetik a csodálatos képgyűjteményt. Sok volt egykori nyugatnémet állampolgár most először gyönyörködhet a kalasszikusok képeiben. Pacemaker helyett müszív (Ferenczy Europress) Az új évezredben a világhírű Fiat gyár nemcsak kiváló autót akar gyártani, hanem emberi „pótalkatrészeket” is: olyan műszívet, amely felváltja a pacemakert. A prototípust, amelyet az Ica- ros kutatócsoport a Sorin Bio- medica Fiat leányvállalattal és az állami tudományos bizottsággal együtt fejlesztett ki, nemrégiben mutatták be. A műszív leghamarébb csak tíz év múlva kerülhet sorozatgyártásba. A Fiat a következő négy esztendőben a szív-projektbe ötmilliárd forintnak megfelelő összeget fog befektetni. A Sorin Biomedica a pacemakergyártás terén már a piac sztárjai közé számít: több mint százezer eladott példányból egyetlenegynél sem merült fel reklamáció. Szakértők szerint ez főként annak köszönhető, hogy olyan anyagot fejlesztettek ki, amely filmként vonja be a szívritmusszabályozót. Ez az idegen műszert testbaráttá teszi, tehát a szervezet nem löki ki magából, ami alapkövetelménye minden úgynevezett emberi „pótalkatrésznek”. Képes technikatörténet A leideni egyetem tanára volt Jacobus's Gravesande (1688— 1742), aki a természettudományok oktatásába először vezette be a kísérleti rendszert. Ennek érdekében az ezermester Jan van Musschenbroek-al együtt számos készüléket készített a kísérleteihez. Egyik jelentős találmánya volt az 1738-ban megszerkesztett heliosztát, melynek segítségével - egy óraszerkezettel mozgatva - a Nap sugarait hosszabb időn át egy irányba (például egy műszerbe vagy egy mozdulatlan távcsőbe) tudta vetíteni. Néhány kísérleti eszközét és a korábban meglepő precizitással készített heliosztátját ma a leideni múzeumban őrzik. K. A. Heliosztát a 18. századból A műszert a leideni természet- tudományi múzeumban őrzik
