Nógrád Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-25 / 70. szám

4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1993. március 25., csütörtök Mennyit ér a Kossuth-díj? Ebben a formájában nem egyér­telmű a kérdés, hiszen a legna­gyobb magyar kitüntetés erköl­csi értéke kifejezhetetlen. A do­log anyagi vonatkozásait ille­tően viszont nagyon tájékozat­lan a közvélemény. Erre utalnak a Danubius Rádió körkérdésére adott válaszok is. A legmeré­szebb hallgató mintegy kétszá­zötvenezerre datálta a díjjal járó összeget, holott az valójában meghaladja a kilencszázezer fo­rintot. Ruszt József, az egyik újdon­sült Kossuth-díjas mindenesetre tizenötmillióért és egy színházi teremért odaadná e magas ran­got. Mielőtt még bárki is meg­vetné hálátlanságáért, tudnia kell, hogy Ruszt nem magának akarná ezt az ellenértéket. A Független Színpad - amelynek immár évek óta vezetője - önálló helyiség híján, bizonyta­lan állami apanázsból dolgozik s e budapesti társulat helyzetét szeretné a „főnök” legalább egy évadra stabilizálni. Ez a vélemény viszont már a Petőfi Napóra című műsorában hangzott el. A riportból kide­rült, hogy a „nagy színházcsi­náló” harminc éves -alapve­tően sikeres- múlttal a háta mögött nem szerénytelen, örül, hogy észrevették a munkáját, számos dologgal elégedett, de - mint nála már megszokott - nem rejti véka alá kritikai meg­jegyzéseit sem. Szerinte a színházi mecena­túra még nincs igazán „kita­lálva”, az intézmények nem tudnak tervezni. Ha nem követ­kezik be jelentős változás, a színház óhatatlanul „elkanyaro­dik” - kénytelen ezt tenni - a kommersz műfajok irányába, így pedig az a klasszikus reper­toár, amely nélkül pedig nem szabadna, hogy elteljen egy gyermek középiskolás kora, szinte teljesen kikopik még az úgynevezett nagyszínházakból is. Pedig az európai kultúra az Iliásztól, meg a Bibliától, Sha- kespearen, a Háború és békén, a Bűn és bűnhődésen át Thomas Mannig és másokig terjed. Óri­ási átalakulás előtt áll a világ, de nem eshet ugyanabba a hibába, mint amilyent Amerika elkö­vetett a második világháború után. Ilyen értelemben Ruszt egyáltalán nem akar „Nyugatra menni”: Tokióra tekint... Azt is jól látja, hogy kulturá­lis vákuum van kialakulóban, annál is inkább mert a társada­lom újratagolódik, az elszegé­nyedő rétegek egyre kevésbé tudják megfizetni a két-három- száz forintos jegyeket, még ha lenne is rá igényük ... * * * A kultúra elméleti és gyakor­lati kérdései iránt érdeklődő té­vénéző komoly reményekkel várhatta a Krétakör című műsor legutóbbi adását. Az előzetes információk alapján joggal hi­hette, hogy fontos információk­hoz, új ismeretekhez jut. „Biztosítékot” jelentett már maga a téma is, - amely nem volt más, mint a kultúra jelen­legi helyzete Magyarországon - nem kevésbé a műsorvezető, Baló György személyisége. Az igazi garanciát azonban a műsor vendégei jelentették, hiszen olyan szaktekintélyek vettek részt a vitában, mint Kerényi Józsefé pítész, Szabados György zeneszerző, Jankovits Marcell és Gazdag Gyula filmrendező, Spiró György író és Hegyi Lo- ránd műtörténész. Abban nem is csalatkozhat­tunk, hogy a felsoroltak vala­mennyien nagy műveltségű, in­telligens emberek, akiknek van véleményük a kultúráról, mint a saját mesterségük tárgyáról. Igen ám, de szinte kivétel nél­kül valamennyien elvesztek a szakmai megközelítés csapdá­jában és unos-untig megrög­zöttnek látszó véleményüket hangoztatták, ahelyett, hogy megkíséreltek volna valamiféle általános következtetésre, netán konszenzusra jutni. Képesek voltak hosszú per­ceken át álvitákat folytatni pél­dául azon, hogy a magyar em­ber szívesen eszik e hambur­gert, vagy éppen hot dog-ot. Persze a táplálkozási gyakorlat is része a szélesebb értelemben vett kultúrának - vagy inkább civilizációnak, merthogy ezt sem tudták a résztvevők eldön­teni -, de manapság a kulturális életben sokkal direktebben je­lentkeznek a problémák. Érdekes, hogy a máskor oly aktív, harcos közönség is, most csendes megfigyelőként vette körül a vitatkozó szakembere­ket és kérdezni is csak nagy un­szolásra vállalkozott, akkor is periférikus módon. Ugyancsak önmaga színvo­nala alatt szerepelt Baló György, aki képtelen volt - vagy nem is akarta - a parttalan beszélgetést mederbe terelni. A közel kétórás Krétakör csa­lódást okozott, sajnos nem tu­dott semmit hozzátenni a kul­túra állapotáról ismert képhez.- csongrády ­Csütörtököt mondunk Amikor öt hónappal ezelőtt egészségem mondott csütörtö­köt, nem örültem kimondottan a kilátásba helyezett több hó­napos kényszerpihenőnek. At­tól tartottam, mi lesz, ha ezalatt eljön a bizonyos körökben meglehetős gyakorisággal em­legetett fellendülés, hipp-hopp véget ér a gazdasági válság, és akkor hiába az egész operáció, meg az infúzió-, injekció- és gyógyszerkúra, mert akkor e rovat értelmét veszíti. Aztán — mint a mesében - telt-múlt az idő, de a fellendülés csak nem akart bekövetkezni. Pedig egyes (főként bársonyszékes) körökben még mindig emleget­ték eljövetelét. Csak a bár- sonyszíékesek egy részének hangja, arca változott meg. A nevén kívül... Ez tulajdonképpen nem baj, a lényeg úgyis a tudáson, a szakértelmen van. És ezek a mostani újak nagyon ügyesek! Az egyik víz ügyes, a másik pénzügyes, a harmadik műve­lődésügye*. Új ember áll az ipar és kereskedelem, miként a mezőgazdaság élén. Igaz, ha­tan búcsúztak, de a hatodik na­gyon szegény miniszter híré­ben állt. Még tárcája sem volt neki. Biztosan zsebben hordta haza a fizetését. Mielőtt leragadnánk a ki­rályfiaknál, essék szó a koldu­sokról is. Azokról, akik e rovat pár hónapos szünetelése alatt éhségsztrájkokkal, aláírásgyűj­tésekkel fejezték ki a kétkul­csos áfa feletti örömüket, s akik alig várják már, hogy száz forintra emelkedjék egy kiló kenyér. Szemeiket csak azért nem vetik a tizenötmillió ma­gyar számára megváltást hozó, a költségvetésből külön e célra elkülönített alapból létrehozott Duna tévére, mert már képte­lenek megfizetni a megemelt előfizetési díjat. Amíg milliók nem tudnak megélni a honi ve­tésből, addig erre futotta a költségvetésből. Hogy változatlanul nincs médiatörvény, kisebbségi tör­vény, és hiányzik több, ön- kormányzati működést szabá­lyozó törvény? Kit érdekel!? Az illetékeseket nem, az biz­tos. Ők azért üléseznek orrvér­zésig. Már aki ott van. Az élet­ben közben Murphy fenti tör­vénye érvényesül. Annak a kollégámnak lesz igaza, aki azt mondta: Magyarország a jog­hézagok országa. Az élelme­sebbek a lyukakból élnek. És ebből sokan jól élnek. Eközben tíz városunkban felavatták az egymilliomodik magyar mun­kanélküli szobrát. Éljen! De miből éljen!? Balázs József Tavaszi hangok Bátonyterenye. Az Erkel Fe­renc Általános Iskola kórusta­lálkozót rendez, amelyen a me­gyében működő ének-zene ta­gozatos általános iskolák ének­karai vesznek részt március 27-én a helyi Ady Endre Műve­lődési Központban. A találko­zón a balassagyarmati Kiss Ár­pád, a pásztói Gáronyi Géza, a salgótarjáni Kodály Zoltán és a bátonyi Erkelc Ferenc iskola nagykórusai és kicsinyek kóru­sai szerepelnek. Vendégként fellép Budapestről az Ady Endre Általános Iskola kórusa és a kispesti Gyöngyvirág kórus is. A szakmai találkozót Szabó Dénes karnagy vezeti. A tavasz sajátos jelei A javuló időjárás, a kellemes meleg hatására benépesülnek a kiskertek. Mindenki igyekszik rendbe tenni telkét és ez így természetes. A rendrakás sajá­tos módja az égetés. Hogy mit? Amit lehet. Elsősorban a száraz füvet. Azután meg ahogy sike­rül! Kert végében az erdőt, a telken az avarral együtt a hét­végi házat. Fantáziánk végtelen és van­nak még tartalékaink! Mit szá­mít, hogy az természetvédelmi terület és a nemzeti vagyon ré­sze? Ki érez ma ezért lelkiisme- ret-furdalást! Mi az a 3-4000 fo­rint erődkár, a vele járó büntető és kártérítési eljárás! Mindez elkerülhető lenne. Mivel? Egy kis előrelátással, a lehetséges veszély elismerésé­vel. Mint nagyon sok minden­nek, a telken, kiskertben történő gaz-, szemétégetésnek is meg­vannak a szabályai. Lássunk néhányat közülük: Erős szélben semmilyen kö­rülmények között ne gyújtsunk tüzet. Ámennyiben mégis ége­tünk, készítsünk oda olyan esz­közt, amivel a terjedő tűz meg­fékezhető. Ne hagyjuk felügye­let nélkül az égetést. A még izzó, parázsló hamut öntsük le vízzel, soha ne hagyjuk ott elol- tatlanul. Erdőtől számított 200 méteren belül ne gyújtsunk tü­zet. Vigyázzunk erdőterülete­inkre! Tüzet csak a kijelölt tűz- rakó helyen gyújtsunk. Égő ci­garettavéget ne dobjunk el, ve­gyük észre rossz beidegződése­inket. Lehetőleg előzzük meg a tü­zet, de ha mégis bekövetkezik azonnal jelezzük és adjuk meg róla a lehető legtöbb informá­ciót. A megye tűzoltósága a kö­zelmúltban három nap alatt 35 tűzesethez vonult ki s közel 36 órát töltött el az események színhelyén. Szabó János tü. fhdgy. A szülők még beszélgetni sem érnek rá otthon A mai gyerekek nem akarnak felnőttek lenni?- Apukám soha nincs itthon, mert Németországban dolgozik, így nehezebb az életünk anyuval... Jó lenne, ha megváltozna ez a helyzet - írja egy balassagyarmati kislány, aki általános is­kolai tanulmányainak befejezéséhez közeledik. És az ö kis je­len-jövőképe - melynek felvázolását tőle és összesen közel száz, hasonló helyzetű, a Dózsa, illetve a II. Rákóczi Ferenc általános iskola nyolcadikosaitól kértük -, még a kellemesebbek közé tar­tozik. A sebtében leírt sorok többségéből szinte kisüt: a mai ti­zenévesek gyerekkorát, bimbózó ifjúságát már-már elrabolják a szüleikre nehezedő súlyos gondok, melyekben így vagy úgy, de nekik is osztozni kell. És ezek beleszólnak a jövőjükkel kapcso­latos álmaikba, s szinte képességeiktől függetlenül determinál­ják most önállósodó életük első fontos lépteit.- Én az ISZI-be jelentkeztem fodrásznak. Nagyon szeretnék dolgozni, tudom, hogy szülé­inknek milyen sokat kell ránk áldozni. Most nagy a drágaság és ki tudja, mi lesz majd? Olyan rossz az, hogy apu és anyu any- nyit túlóráznak, késő este érnek haza és beszélgetni sem tudnak velünk, csak fáradtan beesnek az ágyba.- Légikisasszony szeretnék lenni, mert a világot így jobban megismerhetem és megtakarít­hatok egy kis pénzt is a család- alapításhoz. Ezt 28 éves ko­romra tervezem és sok gyereket szeretnék. Ekkor valami „földi” munkát -pl. idegenvezetést - szeretnék vállalni. Remélem jobb lehetőségeim lesznek, mint amilyenek most vannak.- Ha felnövök, sokat fogok kirándulni, ha lesz pénzem rá. De ha nem lesz, akkor is megta­lálom a módját. A kocsi nem fontos, végül is biciklivel is le­het kirándulni. Divatosan fo­gom öltöztetni a gyerekeimet, de nem veszek meg mindent, amit szemük-szájuk megkíván.- Az iskolák elvégzése után szeretnék Budapestre költözni. Ha lesz családom, a gyerekei­met úgy szeretném nevelni, mint minket a szüleim, és jó lenne, ha néha majd elmehet­nénk nyaralni.- Én a Frankel Leó gimnázi­umot választottam, szeretnék egész életemben nyelvekkel foglalkozni. Úgy gondolom, hogy a munkanélküliek közt alig van olyan, aki nyelvtudás­sal rendelkezik.- Mert bár nehéz az élet - írja egyikük - a reményt, hogy jobb is lesz még, nem veszíthetjük el.- A katonai iskolát választot­tam, abban is a híradásipari mű­szerész szakmát. Azért válasz­tottam ezt, mert megtetszett a katonai élet egy táborban. És biztos állást nyújt.-A mezőberényi német-ma­gyar nyelvű gimnáziumba je­lentkeztem, mert manapság rengeteget jelent az idegen nyelvek ismerete az elhelyez­kedésben. Lakásgondjaim re­mélem nem lesznek, mivel szü­leimnek elég jól megy a vállal­kozásuk, most is szép, nagy csa­ládi házban élünk.- Én a Balassi Bálint gimná­zium mellett döntöttem, mert úgy gondolom, 14 évesen nem lehet egy életre szóló döntést hozni. Felnőttként csak abban az esetben fogok vállalni gyere­keket, ha biztosítani tudom számukra a megfelelő családi hátteret, anyagi jólétet.- A salgótarjáni Madách Imre gimnázium testnevelési szakán szeretném folytatni ta- nulmányimat és nyelvi téren is szeretném kibontakoztatni tu­dásomat. A sportos élet mellett okos, kiegyensúlyozott férjet szeretnék, szép nagy családdal.-Az én jövőképem homá­lyos. Szakközépiskolába jelent­keztem, számítástechnikai szakra. Mire elvégzem az isko­lát, talán már nem lesz ilyen rossz a helyzet.- Ápolónő szeretnék lenni. Sajnos egyáltalán nem biztos, hogy sikerül majd elhelyez­kedni tanulmányaim után? Vagy olyan életem lesz, mint a szüleimnek, akik agyonhajszol­ják magukat?- Szobafestő-mázoló szak­mából szeretnék megélni. De ha nem lenne munkám, akkor bol­dogtalan lennék.- Fizikusmémök akarok lenni. Úgy érzem, ezzel a szak­mával sikerül elhelyezkedni. Többre szeretném vinni apám­nál, de OTP-kölcsönt semmi­képp sem fogok felvenni.- Először a lottón nyerek mi­nimum százmillió forintot, az­zal már kezdhetek valamit. Nem úgy, mint apámék, akik folyton csak dolgoznak és soha­sem járnak szórakozni. A hónap végén „villámkölcsönöket” kell nekik kérni, mielőtt jön a vil­lany- meg a fűtésszámla. El va­gyok keseredve és leginkább nem is lennék felnőtt. * Pedig a szülők és tanárok mennyi áldozatot hoztak és hoznak értük. S a legtöbbjük ér­telmes, szorgalmas, nagy remé­nyekre jogosító. Szinte mind­egyik kis dolgozatban ott szere­pel az a vágy, hogy a családi házuk tágas, füves udvarán majdani gyerekeik játszadozza­nak és a szintén nem nélkülöz­hető kutyákkal, cicákkal. Szárnyalni tudnának hát, de vágyaiknak határt szab, életük kis csermelyét szűk mederbe szorítja szigorú, nehéz korunk. Hogyan juthatnak el így a ha­talmas, kék-szép óceánig? Kun-Kő Tibor Egy Habsburg fejet hajt 1848 emléke előtt Dr. Habsburg Ottó az (FEB) Habsburg Ottó, utolsó magyar király fia koszo­rút helyezett el az 1848-as sza­badságharc egyik kegyeleti he­lyén . .. Sokakat meglepett ez a gesztus. Igazuk van-e a két­kedőknek? - kérdeztük őt ma­gát, amikor néhány napig ismét Magyarországon tartózkodott.- Nemzeti történelmünk di­cső és fájdalmas napjaira emlé­kezni mindannyiunk köteles­sége. A múltat nem részeiben, hanem egységes egészben lehet értékelni. A Habsburgok és Magyarország között 1867-ben megkötött kiegyezés után nem véletlenül hívták Deák Ferencet a haza bölcsének. Jómagam szintén kiemelkedő államférfi­nak tartom, hasonlóképpen Széchenyi Istvánt is, akit mél­tán nevezett Kossuth Lajos a legnagyobb magyarnak. Ä 19. század, a reformkor felelős poli­tikusai is összefüggéseiben, egységes egészben vélekedtek a múltról, és szerintem most sem szabad mást tenni.- Ón nemcsak érzelmeiben, hanem nyelvében is őrzi ma­gyarságát.- Azt szoktam mondani, hogy két anyanyelvem van, a német és a magyar. Egyébként gyerekkoromban tanultam meg horvátul, angolul és franciául is. Még itthon Számboki Pál pap foglalkozott neveltetésemmel, később a száműzetésben pedig Svájcban, a Baszkföldön és Belgiumban Zichy gróf.-Magyar nyelven is érettsé­gizett?- Hogyne, természetesen. Méghozzá nagyon szép iro­dalmi tételből: Nemzeti monda­kincsünk Arany János elbeszélő költészetében.-Járja egy legenda: ap­rócska korában a schönbrunni kastélyban gyakran felkereste az idős Ferenc Józsefet.- Igen, mert az agg császár­nak volt egy zenélő órája és amikor felhúzta, csodálatos madárcsicsergést lehetett hal­lani. A természet szeretetét ma­gammal vittem a Genfi-tó part­jára is, nagyon büszke voltam rá, hogy az összes ott fellelhető halfajtát ismertem.- Talán a természet szeretete vezette korunk egyik legsúlyo­sabb kérdéséhez, a környezet- védelemhez. Evek óta díszel­nöke a Nemzetközi ÖKO-klub- nak. Eredményesnek Ítéli az ez­zel kapcsolatos tevékenységét?- Rövid távon nem lehet eredményre számítani. A kör­nyezetvédelemben évekre előre kell gondolkodni. Már mutat­koznak az ezzel kapcsolatos erőfeszítések ...- Érvényes ez a megállapítás Magyarországra is?- Először a gazdaságban kell rendet teremteni és ehhez sok pénzre van szükség.-A súlyos szociális gondok miatt talán kevesebb jut környe­zetvédelemre ...- Gyerekeinkre, unokáinkra is kell gondolni, mielőtt azt mondjuk, erre most nem telik. Én bizakodó vagyok, a magya­rok szeretik a természetet és mégjobban szülőföldjüket. Nem fogják tönkretenni azt. Szabó Margit Vevőüldöző Vidám, napsütéses reggel volt. Valami harapnivalóért be­ugrottam az egyik üzletbe. Mi­vel volt néhány élelmiszerje­gyem, amit a salgótarjáni Afész bocsátott ki, a szövetkezet egyik boltjába mentem be. Mindössze három, ízlésesen bezacskózott zsömlét raktam a kosaramba, s indultam, hogy kifizetem. A kasszánál ülő hölgy auto­matikus mozdulattal blokkolt, majd közölte, hogy tizenhárom ötvennel tartozom. Fizetéskép­pen átnyújtottam neki egy száz­forintos bánt. -Aprója nincs? Vagy vásároljon még valamit! Vezetői utasítás, hogy a jegyből nem adhatunk vissza" - szólt rám nyersen. Kis címletű pén­zem nem lévén, s mert mást nem akartam venni, a hölgy több szót nem fecsérelt rám, kiemelte a kosaram tartalmát, majd oda­fordult kolléganőjéhez: - Ti­zenhárom ötven sztornóm lesz - és mint aki jól végezte dolgát, elkezdte számlázni a következő vevő holmiját. Támadt egy mentőötletem. Megkértem egy fiatalasszonyt - akinek tele volt a kosara -, hogy segítsen. Neki úgyis mindegy, hogy négy bankjeggyel, vagy egy bánnal és három százassal fizet, nekem viszont korántsem. Ráállt a cserére. Végül is jó, hogy szereplője lehettem, a fenti kis közjáték­nak. Mert így legalább tisztán látom a boltvezetés üzletfilozó­fiáját: „megvágunk vagy kivá­gunk!", s ennek megfelelően építhetem fel védelmi stratégi­ámat. -fenyvesi ­Mottó: „Egyetlen ember élete, szabadsága és vagyona nincs biztonságban, míg ülésezik a törvényhozó országgyűlés.” (Murphy törvénykönyvéből)

Next

/
Thumbnails
Contents