Nógrád Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-22 / 67. szám
4 HÍRLAP OLVASÓKTÓL - OLYASOKNAK 1993. március 22., hétfő Mi magyarok példát adunk szobordöntögetésbdl A népnek nincs oka szégyenkezni a múltért Emberek és állatok Találkoztam egy idős nénivel, aki elmondta, hogy nap mint nap az ablakára repül egy gerle, amelyet ő etetget. A kedves madár csőrével kopogtat, ha megérkezik és kéri a megszokott eledelt. Egy szomszéd azonban felszólította őt, hogy hagyja abba a madár etetését, mert a „kopogás” zavarja őt. Egy hétéves kislány viszont azt mesélte, hogy egy szép kis cicájába belerúgtak majd csúzlival úgy meglőtték, hogy elpusztult. Hát így állunk a szeretettel, ne csodálkozzunk, hogy az emberek egymást is gyilkolják. Takács Lajosné Salgótarján A Nógrád Megyei Hírlap március 8-ai számában jelent meg „A pufajkásoknak állított emléket” című cikk dr. Csaba Istvánná tollából. Hosszú töprengés után úgy döntöttem, hogy hozzászólok a témához, mert a fentihez hasonlót gyakran olvasok lapjukban. Furcsa dolog az olyan település lakosainak szidni a múltat, akik a legtöbbet kapták az elmúlt „átkos negyven évtől”. En 1953. október 1-jén kerültem Nógrád megyébe osztályidegenként a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemről, ahol nem maradhattam tanársegéd, az amerikai rokonaim miatt, mert mint tudósjelölt elárultam volna nekik a szocializmust. Amikor Salgótarjánban a megyén jelentkeztem szolgálattételre, arról győzködtek, hogy maradjak ott, - olyan jó volt a szakmai káderlapom -, és ne menjek Balassagyarmatra, ahová a minisztérium irányított. De én előzőleg bejártam a várost és szörnyű hatással volt rám a bányászkolónia, a por- és sárfészek. Ekkor úgy döntöttem - bár Balassagyarmatot akkor még nem láttam -, hogy mégiscsak oda megyek. S mit adott az Isten, a negyven év alatt a por- és sárfészek egy ultramodern várossá nőtte ki magát, a befektetett milliár- dok és a nép szorgos munkája révén. Salgótarján már csak akkor szabadulna meg a múlt „átkos” örökségétől és az ún. szocialista múlt szégyenérzetétől (beleértve a „Kismoszkva” megnevezést is), ha földig lerombolnák a várost és visszaépítenék a kolóniákat. De remélem, hogy ez egy salgótarjáninak sem fordult meg a fejében. Nekünk magyaroknak csak az a problémánk, hogy a mindenkori uraink igyekeznek a szégyenérzetet betáplálni lelkületűnkbe a mindenkori múlttal kapcsolatosan. így volt ez a Horthy-korszakra vonatkoztatva a szocialista korszakban s így van most is. Egy dolgot felejtenek el, hogy a nemzet mindenkori fenntartó ereje a nép. A nép sohasem hagyta és hagyja el az országot, ha szorul a helyzet. (Mivel én is a nép fiának érzem magam, nem hagytam el az országot és nem mentem az amerikai rokonaimhoz sem 1956-ban, sem később.) A nép mindenkor becsületesen dolgozik, végzi nemzetfenntartó munkáját. Ezért fáj ez nekem ma, hogy százezreket semmittevésre kárhoztatnak mai uraink rendszer- váltás címén. Ha az igaz lenne, hogy a munkánk semmit sem ért az elmúlt negyven évben, akkor gondolkodás nélkül beszedném a rögtönölő mérgemet, hiszen hogyan élhetnék olyan tudatban, hogy négy évtizedes pedagógus munkám csak kárára volt a nemzetnek. Szerencsére erről nincs szó, mert a volt tanítványaim megnyugtatnak abban a hitemben, hogy érdemes volt élnem, dolgoznom. Ami a szobrok és emlékművek ledöntését, illetve megsemmisítését illeti, nagyon sajnálok minden műalkotást, akár a múltban vagy a jelenben semmisítették, ill. semmisítenek meg - hisz az valakinek a remekműve volt. Én az egész világon is csak egy szobrot döntenék le szívfájdalom nélkül: Párizs főterén, Clemanceu-ét, akinek „köszönhetjük” a trianoni békét. Majd megszakadt a szívem, amikor az újságok hírül adták, hogy a dolhai csatatéren román fiatalok megcsonkították n. Rákóczi Ferenc és Esze Tamás szobrát - ez nekem nagyon fájt, mert a Rákócziak szűkebb hazájában, Alsóvadászon születtem. Az még jobban fájt, hogy a román fiatalok arra hivatkoztak, tettüket mentve, hogy a magyaroktól tanulták a szobordöntö- getéseket. Feltehető a kérdés a mai szobordöntögetőknek, miben különböznek a múltbeli emlékművek megsemmisítőitől? Semmiben! Egyetlen nép sem teheti semmissé a múltját! De ha ezt megtehetné és meg is tenné, nem érdemelné a jelent és méginkább a jövőt. Miért kellene szégyellenünk a Tanácsköztársaságot, vagy az elmúlt negyven évet? A magyar népnek nincs mit szégyellnie a múltjában. Szégyenkezzenek a mindenkori vezetői, ha nem úgy viselkedtek, ahogyan a nép joggal elvárta volna. Ha a fent említett cikk írója olvasta volna Hitler Három című művét (én már 1942-ben elolvastam), akkor megértené a partizánháborút és a felszabadulást is. A szerző a fenti műben a magyarokat másodrendű népnek tartja, akikből csak annyit kell a Kárpát-medencében hagyni, amennyi az idetelepített németeket, a felsőbb rendű fajt kiszolgálja, a többit vissza kell telepíteni az őshazába, az Ural vidékére. Ettől mentettek meg a partizánok és az oroszok. Különben is az oroszokért „mi mentünk”, ha cinikus akarnék lenni. Az akkori uraink is semmibe vették a magyar nép érdekeit, amikor kiküldték a magyar seregeket az orosz frontra, az istentelenek elleni harcra a „nép nevében”. Megemlítem, hogy akkor is volt egy magyar politikus, gróf Teleki Pál személyében, aki az életét sem sajnálta feláldozni, hogy figyelmeztessen a veszélyre. Csak mi hamar felejtünk! Ugyan megemlékez- tünk-e haláláról? De még fő művét a „Merjünk magyarnak lenni”-t sem adták ki. Ebben pedig megírta, hogy mit kell tennünk, ha azt akarjuk, hogy az oroszok ne lépjenek hazánk területére; akkor még nem dúlt a második világháború, - de senki sem hallgatott rá. Dr. Ethei Lajos ny. középiskolai tanár Balassagyarmat Ez is Salgótarján! Március 15-én, a nemzeti ünnep napján kerestem fel a tarjáni ún. „KGST”-piacot s megdöbbenve tapasztaltam a rengeteg szemetet. Talán nem elég a helypénz a takarításra, vagy néhány köbméter salakra? P. Tóth László Salgótarján Füleki u. 140. Nyertes nem volt, csak áldozat Szavazzunk? Szavazzunk! A sziráki Teleki-Kastély Szálloda több mint hétéves története során megtapasztalt kölcsönös szimpátia és bizalom késztetett arra, hogy ezt a „ma- gánközelménynek” is beillő levelet elküldjem azoknak, akik a jövőben is a kastélyt fogják választani helyszínéül rendezvényeiknek, vagy akár csak egy kellemes vacsora reményében kívánnak majd betérni e népszerűvé vált helyre. A Hotel Kastély jelenlegi üzemeltetője a Mól Rt. Üdültetési és Szállodai Irodája (székhelye Nagykanizsa, üzemigazgatója Litter Nándor) úgy döntött, - mint ahogy erről a napilapok is hírt adtak annak idején -, hogy a szállodavezető munPóka György észrevételeket tett az Ez a törvény a fogyasztóvédelemnél? című írásomra. Ezúttal az alábbiakban válaszolok neki: 1. Ön elismeri, hogy 1992. október 20-át követően, valamikor az önök lefoglaló jegyzőkönyvét kézhez kaptam Csaba Alfrédné (Bátonyterenye Ózdi u. 32.) kölcsönzőtől, felkerestem Önt a hivatalában. Akkor számlával igazoltam az elkobzott 23 db videokazetta eredetét. Ön azonban megfenyegetett, hogy ne nagyon ugráljak, mert majd az APEH-nél kivizsgáltatja az adóval kapcsolatos könyvelésemet. Tehát nem én voltam az, akit a vélemény- formálásban a konkrétumok nem zavartak. Akaratlanul fültanúja voltam a Tisza Video Kiadó telefonreklamációjának, miután ön felhívott valakit, akinek panaszolta, hogy a Tisza Video kétségbe vonta a szakértelmüket, mivel tőlük, illetve a kölcsönzőiktől is elkoboztak műsoros kazettákat. Én csak csatlakoztam a Tiszához. 2. Megfellebbeztem 1992. december 30-án kelt levelemet a 4293-4/1992.sz. tárgyalás nélkül meghozott határozatukat, amely törvénysértő, mert nem átfogóan rögzíti a tényeket. Tudták, hogy az 1992. október 20-án elkobzott kazetták nem Csaba Alfrédné tulajdonát képezik. Tudni kellett azért is, kakörét egy pályázat útján kívánta betöltetni. Ennek célja; „ármunka színvonalának emelését szolgáló személyesére', amelynek eredményeként szakirányú főiskolai, vagy egyetemi végzettséggel és szakmai gyakorlattal rendelkező szakember alkalmazása” - állt a pályázati kiírásban, melynek az 1992. február 14-ei, egy évre szóló kinevezésem lejárta is aktualitást adott. A fenti végzettséggel ugyan nem rendelkeztem, mégis „a pályázatra azért jelentkeztem, mert a szálloda hétéves múltjának és sikereinek szerény, de el nem hanyagolható részereként továbbra is szeretnék alakítója, továbbvivője lenni a ház tradímert én az elkobzás után személyesen is megkerestem önöket, a lefoglaló okmányukban is fel van tüntetve, hogy a tulajdonos, a Signál Shop, Csaba Alfrédné csak kölcsönző. De ezt bizonyítja a címlista is, amelyet az Asva-nak elküldték. Elutasítottak azzal, hogy Csaba Alfrédné szabályos beszerzési bizonylatot mutatott önöknek, melyben igazolja, hogy a kazetták a saját tulajdonát képezik. En ismételten írtam Önöknek levelet, hogy jobban olvassák el a lefoglaló jegyzőkönyvüket, mert abban az áll, hogy a lefoglalt videokazettákat a Signal Shop-tól kölcsönkérték, és hallgassák ki a jelenlétemben Csaba Alfrédnét a kazetták tulajdonjogáról. Önök a 002-2/1993. sz.,január 15-én kelt levelükben ismét elutasítottak azzal, hogy a kárigényemmel foglalkozni nem tudnak, az ügyet lezártnak tekintik. 3. Ön, Póka úr javasolja, hogy ha hátrány ér, ne az újsághoz és a pártbizottsághoz forduljak. A fenti tények igazolják, hogy én az önök törvénysértő magatartása után írtam meg a véleményemet a sajtó hasábjain. Talán nincs joga az állampolgárnak ehhez? 4. Póka úr javaslatát megfogadtam és a bírósághoz fordultam. Fizetési meghagyásban kérem a bíróságot, hogy a hatvannyolc napra elkobzott kazetcióinak, nemzetközi jó hírének!” - állt indoklásomban. 1993. február 15-én aztán kiderült, hogy a pályázat, melynek elbírálói több jelentkezőtis meghallgattak, egyelőre sikertelenül zárult, mert nyertese ugyan nem volt - csak egy áldozata! Vesztes sem volt, s a következőkben is csak nyerhet az, aki vissza-visszatérve ide tapasztalni fogja majd, hogy a pályázati kiírás szellemében hogyan fog sikerülni „három éven belül nyereséges vállalkozássá” alakítani ezt az intézményt, melynek minden ottmaradt dolgozóját szíves jóindulatába ajánlja: Mátis András Szirák ták kölcsöndíj kiesése, (50 százalékkal számítva 78 ezer 200 forint), annak kos kamatát és az eljárái költséget hajtassa be, illetve kötelezze a megyei fogyasztóvédelmi felügyelőséget az általuk okozott károm megfizetésére. 5. Amennyiben Önök rám bizonyították volna, hogy a lefoglalt kazetták hamisítványok, akkor én súlyos büntetést lettem volna köteles fizetni. Talán még az üzletemet is bezáratták volna. A törvény azt írja elő, hogy a károkozást a legjobb tudás szerint kell csökkenteni, annak érdekében mindent el kell követni, mert aki nem teszi, súlyosbítja felelősségét. Önök már 1992. novemberében kézhez vették az Ásva szakértői véleményét, de csak az 1992. december 22-én kelt, 4293-4/1992-sz. tárgyalás nélkül hozott határozattal szüntették be az eljárást Csaba Alfrédné szabálysértési ügyében. Ez igen könnyű és törvénysértő megoldás, hiszen okmányok bizonyították, hogy más (saját személyem is érintett az ügyben). Személyesen igyekeztem rábírni önöket, hogy szűntessék be az eljárást, sőt, élve vélt hatalmukkal engem is megfenyegettek. Czinege Lászó Éva Shop tulajdonos (a Signál Shop jogutódja) Mostanában gyakran hallom a tévében, olvasom az újságokban, hogy már megkezdődött a választási kampány. Ennek kapcsán különféle gondolataim támadnak, melyeket szeretnék megosztani másokkal is. Az 1990-es választások egyben rendszerváltozást is jelentettek. Valószínűleg ez a tény eredményezte, hogy az állampolgárok jelentős része ment el szavazni. Ám azt is észre lehetett venni, hogy az emberek nem igazán döntötték el, kinek szavazzanak bizalmat. Meglehetősen felszínes, szubjektív szempontok befolyásolták őket. Ugyancsak jelen volt bizonyos előítélet, mely szerint az újonnan színre lépő politikusok a zsíros állás, saját pecsenyéjük sütögetése érdekében vállalták szerepüket. Ezt a vélekedést természetesen erősítette a politikusok heves bizonykodása, hogy ők kizárólag önzetlen küldetéstudatból politizálnak. Olvasónk részletesebb tényállás ismertetése nélkül érdeklődött az iránt, hogy ápolási díjra ki jogosult, illetve, hogy mennyi az ápolási díj összege és hogy igaz-e, hogy aki ápolási díjat kap, annál az ápolási díj fizetésének időtartama nyugdíj szempontjából is szolgálati időnek számít. A kérdésekre a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról rendelkező és a Magyar Közlöny 1993. évi január 27-ei számában közzétett - 1993. évi III. törvény - kivonatos ismertetésével válaszolok. A törvény 40. paragrafusában foglaltak szerint az ápolási díj a tartósan gondozásra szoruló személy otthoni ápolását ellátó hozzátartozó részére biztosított anyagi hozzájárulás. A törvény 41. paragrafusának (1.) pontja szerint ápolásra jogosult a jegyes kivételével a hozzátartozó, - (Ptk. 685.§. b./ pontban részletezve), - ha önmaga ellátására képtelen, állandó és tartós felügyeletre, Az eltelt három év alatt a helyzet romlott. A parlamenti közvetítések alapján az emberek úgy ítélik meg, hogy a képviselők visszélnek helyzetükkel: fölöslegesen veszekednek egymással, olvasgatnak, szundikálnak a plenáris üléseken, vagy egyszerűen távol maradnak. Nehéz elfogadtatni a közvéleménnyel, hogy mindezek a jelenségek a Parlament működésének jelentéktelen részletei. Azért nehéz, mert emellett a felszínes dolgok mellett, valóban komoly hiányosságok, gondok terhelik életünket; és ezeket végül is többé-kevésbé jogosan írjuk a jelenlegi kormány számlájára. Ami a nagy baj, -s amiért tollat fogtam a kezembe, - hogy igen sok ember jut arra a keserű álláspontra: legközelebb nem megy el szavazni, annyira kiábrándult a politikából. Tudomásul kell venni, a politika nem hobbi, nem úri passzió gondozásra szoruló 2 év feletti súlyos fogyatékos vagy 18. életévét be nem töltött tartós beteg személy gondozását, ápolását végzi. A 2./ pontban foglaltak szerint ápolási díj állapítható meg annak a hozzátartozónak is, aki 18. életévét betöltött tartósan beteg személy gondozását végzi, ha az 1./ bekezdésben meghatározott feltételek fennállnak. A 3./ pont szerint az ápolási díjról a települési önkormányzat képviselö-testülete dönt. Az ápolási díjat megállapító szerv megszűnteti az ápolási díj folyósítását, ha az ápoló a kötelességét nem teljesíti. A 43. paragrafus szerint az ápolási díj megállapítása iránti kérelemhez csatolni kell a háziorvos arra vonatkozó szakvéleményét, hogy az ápolt önmaga ellátására képtelen, állandó és tartós felügyeletre, gondozásra szorul. A 44. paragrafus (1.) pontja szerint a 41. § (1.) bekezdésében szabályozott esetekben az és nem is egy szűk réteg öncélú kiváltsága. A politika, mint a legmagasabb döntéshozó szféra, mindannyiunk életének aktív meghatározója. Éppen ezért saját magunk ellenségeivé válunk, ha nem élünk azzal a lehetőséggel, ami négyévenként megillet minket. A választáskor minden választópolgárnak van egy picike döntéshozó joga, és senkinek sincs nagyobb. Tehát kizárólag ezek az apró döntéshozói momentumok együtt határozzák meg a következő négy év irányítását a Parlamenten és a kormányon keresztül. Tehát saját érdekünkben igen fontos a részvételünk a válasz«- tásokon, de még inkább a tudatos és megalapozott döntésünk. Ehhez pedig az kell, hogy a választást megelőző időszakban türelmesen és figyelmesen tájé| kozódjunk a jelölt személyek és pártok között. . Frenkl Gábor Szécsény ápolási díj, összege nem lehet kevesebb az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét, nél. A 2.1 bekezdés előírása szerint a 41. § (2.) bekezdése alapján megállapított ápolási díj ösz- szege nem lehet kevesebb az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 60 százat lékánál. A törvény 44. paragrafusának (3.) bekezdése szerint az ápo\ lási díj folyósításának időtartama szolgálati időre jogosít. Az ápolási díjban részesülő személy az ellátás után nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett. A települési önkormányzat az ápolási díj folyósításának időtartamára a társadalombiztosítási járulék nyugdíjbiztosítási ágazatára jutó járulék fizetésére kötelezett. Olvasónk kérelmét a települési önkormányzat jegyzőjéhez adja be, ahol minden egyéb kérdésére is pontos, részletes választ kaphat. Dr. Yerebélyi Megfogadtam a felügyelöségvezető tanácsát Olvasóink kérdezték - jogászunk válaszol Az ápolási díj jogosultságáról, mértékéről
