Nógrád Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-18 / 64. szám

HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1993. március 18., csütörtök Méltóbb napra, mint március 15-ére nem is eshetne a művé­szeti díjak átadásának dátuma. Ettől még rangosabb lesz az el­ismerés, még inkább megbe­csült a kitüntetett. Különösen, hogy — mint hírlik - az idén már politikai szempontok egyáltalán nem játszottak szerepet a díja­zásban: hozzáértő zsűrik döntöt­tek szigorúan szakmai kritériu­mok alapján. E szerint Lakatos Menyhért öröme is felhőtlen lehet, hiszen kizárólag írói teljesítménye alapján lett József Attila-díjas, függetlenül attól, hogy melyik etnikai kisebbség képviseleté­ben és érdekében rója a sorokat. De, hogy mégsem boldog iga­zán, az a Mindenes című rá­dióműsorból kiderült. Nem az bántja őt, hogy hat­vanhét (!) éves korára vették csak észre, hiszen -bár erről nem szólt - úgy is felfoghatja, hogy jobb későn, mint soha. Az irodalmi közállapotok izgatják, a megjelenés alaposan korláto­zott lehetőségei okoznak szá­mára is gondot. Utólsó könyve 1987-ben lá­tott napvilágot, s noha azóta is folyamatosan dolgozik, kötetet publikálni csak úgy tudna, - a számtalan kiadó ellenére- ha letenne néhány százezer forintot és önmaga vállalná saját köny­vének terjesztését. így volt kénytelen egy nagy mitológiai regényének, a Káli hét életé-nek a megjelenésétől is eltekinteni, mert ha még pénzt tudott is volna szerezni, a saját terjesz­tést a magyar irodalom megalá­zásának tartja. Jelenleg a kézira­tát németre fordítják és ha a kül­földi kiadónak tetszik, akkor megjelenteti. Ha az állam kivonul a kultú­rából, akkor a kultúra kivonul az országból - vonja le a keserű, - ha úgy tetszik ünneprontó - következtetést Lakatos Meny­hért, miután mások esetében is tapasztalja e kényszerű szellemi exportot. Az ügyet azonban ezzel közel sem látja elintézettnek. Egy magyar író ugyanis, - de nyil­ván hasonlóképpen gondolko­dik bármelyik nációbéli - az anyanyelvi közönségének ír el­sősorban s számára az az igazi elismerés, ha mindenekelőtt övéi olvassák gondolatait. * * * Akárhogy is volt (van), a nemzeti ünnep fogalma alatt Magyarországon az emberek már hosszú évtizedek óta a március 15-ét értik. A kokárda, mint szimbólum túlélt minden­féle hatalmat, politikai rend­szert, s e nap pátoszát aligha le­het valaha is kitörölni a ma­gyarság tudatából. Hasonló a helyzet Petőfi Sándor nevével, költészetével is. A lánglelkű költő nélkül nem lett volna magyar forradalom, s az ő emlékének megidézése nélkül nincs méltó főhajtás 1848/49 hősei előtt. Akkor is így van ez, ha a poli­tikában és az irodalomban gya­korlatilag máig sem nyugszik a vita: milyen értéket képvisel az az életmű, amelyet hátraha­gyott, mennyire időszerű, kor­szerű még mondanivalója, for­manyelve. (S ehhez csak ráa­dásként jött az utóbbi évtized­ben a sírhelye körüli méltatlan civódások, torzsalkodások sora.) Az emberek döntő többsége azonban nem dől be a pillanat­nyi politikai érdekviszonyok ki­sajátítási, átértelmezési törek­véseinek, a gyorsan múló iro­dalmi divatáramlatoknak és ki­tart amellett: Petőfi forradalmár volt és ez az eszme az ő kivéte­les tehetségű tollán igazán ma­gas szintű, nemzetközi rangú költészetet szült. Szerencsére ezt a szemléletet erősítette az a két tévéjáték is, amely Szent március címmel a televízió ünnepi programjában központi helyre - gyakorlatilag a TV 1 úgynevezett főműsorába - került. Mindkettőt költő írta: Juhász Gyula A kávéház, Szabó Lőrinc a Szökevény című részt. Az előbbi lényegében életkép a ko­rabeli Pestről, azt bizonyítandó, hogy a toliforgatók körében 1848 márciusában Petőfi volt a téma, az ő művei jelentették a mércét. Merőben más hangulatú a Szabó Lőrinc által írott lírai etűd, amelyben a katonaköltő maga szembesül a hegyi embe­rek -magyar vagy oláh egyre megy - őszinte, tiszta erkölcsű, de meglehetősen szűk látókörű, a tágabb világ eseményeiről, személyiségeiről - így Kossuth- ról, Petőfiről - mit sem tudó mentalitásával. Nem Stohl Andráson múlott, hogy e darabból végül is, nem az „ő általa megformált Petőfi”, hanem Temessy Hédi és Szabó Sándor „a két kezük csinálta kisházba, a megélhetést nyújtó természetbe, a végtelen hóme­zőbe zárt” házaspárja hagyott emlékezetes nyomot a tévéné­zőkben.- csongrády ­Kinek ingyenes a tévéműsor? A tévé előfizetési díj emelése meglehetősen érzékenyen érinti a kispénzű, nyugdíjas családo­kat; a havi 300 forintot nehe­zen tudják kigazdálkodni az amúgy is szűkös keretekből. Érthető, hogy sokan érdeklőd­nek arról: kik mentesülnek az előfizetési kötelezettség alól. Az 1991 óta érvényes pénz­ügyminisztériumi rendelet sze­rint mentességet élveznek az egyedül élő 70 éven felüliek, az önálló háztartásban élő 70-en felüli házaspárok, illetve élet­társak. Ugyanebben a kedvez­ményben részesülhetnek azok az egy nyugdíjból élő párok, amelyeknek egyik tagja már túl van a hetvenen. Nem kell tévé­díjat fizetniük azoknak a 70-en felülieknek sem, akik önálló nyugdíjjal, keresettel, vagy egyéb jövedelemmel nem ren­delkező közeli hozzátartozójuk ellátásáról gondoskodnak. A jogszabály szerint közeli hozzátartozónak számít a há­zastárs, az egyenes ágbeli ro­kon (nagyszülő, szülő, unoka), az örökbe fogadó mostoha és nevelőszülő, illetve az örökbe­fogadott, a mostoha- és nevelt gyermek. Szintén közeli hozzá­tartozó a testvér, az élettárs, az egyenes ágbeli rokon házas­társa, sőt jegyese is. Kimondja a jogszabály, hogy nem kell tévédíjat fizet­niük a 100 százalékos hadirok­kantaknak, az 1. és II. cso­portba tartozó rokkantaknak, illetve a súlyos látás- és hallás- sérülteknek. A mentesség azonban nem automatikus; az állandó lak­hely szerint illetékes postahiva­talnál kérelmezni kell. Ehhez egy formanyomtatványt kelt ki­tölteni, mellékelve hozzá a le­gutolsó tévéelőfizetési nyugtát, s bemutatva a személyazonos­sági igazolványt. A rokkantsági járadékosoknak a nyugdíjfo­lyósító igazgatóság adja ki a mentességhez szükséges igazo­lást. Mint a posta illetékesei el­mondták, a kérelmet gyorsan, minden bürokrácia nélkül inté­zik, s például a mozgásképtele­neknek a kézbesítők segítenek lebonyolítani a kérelem célba juttatását. Aki pedig megkésik a men­tesség kérelmezésével, az eset­leges túlfizetést visszaigényel­heti. (borgó) Amit a kedvezményes utazásról tudni kell Április elsejétől érvényesek az utalványok Március végén lejárnak a kedvezményes utazásra jogo­sító utalványok, a nyugdíjfolyó­sító igazgatóság azonban már postázta az új szelvényeket, amelyeket ez év április 1-jétől 1994.március 31—éig lehet majd felhasználni. Az utazási kedvezmény a MÁV, a GYSEV vonalaira, il­letve a helyközi menetrendszerű Volán autóbusz-járatokra érvé­nyes. Az utalvány birtokosai 50, vagy 90 százalékos árenged­ményt vehetnek igénybe - de ha ez utóbbival élnek, a 16 alka­lomra szóló 16 karikából (ab­lakból) esetenként 2-2-t bélye­geznek le. Hivatalosan egyéb­ként a kedvezményezettség ti­zennégy 50 százalékos és két 90 százalékos utazásra szól, vagyis az utalványon két alkalommal a 90 százalékos igénybe vétele esetén is csak egy-egy ablakot bélyegeznek le. Az utalványt kézhez kapják azok a 70 éven felüliek is, akik különben ingyen utazhatnak. Az ingyenesség azonban vona­ton csak a II. osztályra szól - ha az I.-n akarnak utazni, az utal­vánnyal válthatnak kedvezmé­nyes árú jegyet. Elvileg az utalvány át nem ruházható, de a szokásjog már szentesítette azt, hogy a házas­párok, élettársak egymás szel­Az utalvánnyal 50 vagy 90 százalékos utazási kedvezményt ve­hetnek igénybe az arra jogosult nyugdíjasok vényét használják. Az érvényes rendelkezések most úgy szól­nak, hogy az „átruházás” akkor szabályszerű, ha a házastárs, élettárs elérte a nyugdíjkort. A nyugdíjasokon kívül kiter­jed a kedvezményezettek köre azokra is, akik árvaellátást, rendszeres szociális, átmeneti és rokkantsági járadékot kap­nak. Kiterjed továbbá a külföld­ről hazatelepült és onnan nyu­gellátásra jogosult magyar ál­lampolgárokra és az olyan egy­házi személyekre, illetve Kép­zőművészeti Alap-tagokra, akik nyugsegélyben részesül­nek. Mivel az elmúlt hetekben több mint 2.5 millió utazási szelvényt kellett postázniuk az illetékeseknek, lehetséges, hogy nem minden jogosult kapta kézhez az utalványt. Ez főként akkor fordulhat elő, ha az illető lakcíme megváltozott, s mivel nyugdíját lakossági folyószám­lára utalták, a változás eddig nem okozott gondot. A rekla­málók tehát új címüket feltétle­nül jelentsék be a Nyugdíjfo­lyósító Igazgatóságnak. Gyorsítja az ügyintézést, ha a levélben is, a borítékon is föl­tüntetik nyugdíjas törzs-szá­mukat. Az erőszak ellen Két pályázatot hirdet az erő­szak ellen a Nógrád Megyei Pe­dagógiai Intézet a megyei köz­gyűlés határozata alapján. A témát Wisinger István javasla­tára tárgyalta a testület. Az ifjú­ság körében napjainkban felerő­södő szélsőséges nézetek, erő­szakos, durva magatartásminták visszaszorítása az „Összefogás­sal az erőszak ellen” című pá­lyázat célja. Itt a fenti cél eléré­sét segítő, a különböző életkori szakaszokban, a közoktatás kü­lönböző színterein sikeresen al­kalmazható pedagógiai prog­ramok - és megvalósításuk me­todikájának - kidolgozása a pá­lyázók feladata. Az „Ifjúság az erőszak ellen” című pályázat azt a célt szol­gálja, hogy az ifjúság körében kerüljön elfogadásra a fent em­lített magatartásformák elutasí­tása, illetve az ellenük való cse­lekvő fellépés vállalása. Iro­dalmi jellegű alkotással, ren­dezvényforgatókönyvvel, sza­badidős programtervezettel, a jelen helyzetet feltáró szociog­ráfiával, riporttal, videófilmmel lehet pályázni. Bővebb infor­mációkat a Nógrád Megyei Pe­dagógiai Intézetben kapnak az érdeklődők. (d. i.) A lehető legjobb időben született a nemzetközi „átvilágítás” „Országtanulmány” felsőoktatásunkról Beszélgetés dr. Kálmán Attilával, a művelődési tárca politikai államtitkárával Csökkenő tendencia a termelésben Hol tart a magyar ipar? A volt KGST-piacok elvesz­tése, a hazai kereslet beszűkü­lése és az ezzel együtt megje­lenő importáradat a magyar gazdaság különböző ágai közül a legsúlyosabban az ipart rázta meg. Hol tart ma a magyar ipar e tényezők ismeretében? Az ipar termelése 1992-ben nem érte el az 1988 évinek még a 64 százalékát sem, s bár a leg­jelentősebb visszaesés 1991- ben következett be, a ta­valyi adatok további 10 száza­lékos csökkenést mutatnak. A termelékenység színvonala 14 százalékkal alatta maradt a négy évvel korábbinak. Ennek szám­talan oka van, de leginkább a rendeléshiány és a privatizáció körüli bonyodalmak számlájára írható ez a visszaesés. Az ipar nagy és középvállala­tai évek óta elsősorban a kül­földi piacból próbálnak meg­élni, a volt keleti üzleti partne­reket nyugat-európaiakkal vagy Európán kívüliekkel igyekez­nek pótolni. Ezt a legeredmé­nyesebben a bérmunkát vállaló könnyűipari cégek teszik, ame­lyek négy év óta első ízben 1992- ben tudták növelni export­jukat. Az ipar egésze a négy év­vel korábbi mennyiségnek csu­pán 62 százalékát tudta külhon­ban értékesíteni. Igen jelentős visszaesés tapasztalható a ko­rábban kifejezetten jó nyugati piacokkal rendelkező műszer­iparban, gyógyszeriparban, gumiiparban is. Az iparvállalatok tavaly az 1988-as árumennyiségnek csu­pán kétharmadát tudták itthon értékesíteni, mert annyira meg­csappant a vásárlóerő, illetve olyan erős versenyt támasztott az importáru, amivel már nem tudtak megbirkózni. És ebben a versenyben már nemcsak az áru minősége, hanem sokszor a termékek külső megjelenése is döntő lehetett. Számtalan vegyes vállalat, kisvállalkozás is alakult az el­múlt négy évben, amelyek ter­melése kétségtelenül dinamiku­san növekszik, de ma még aligha tudják ellensúlyozni a csődbe ment, vagy felosztott korábbi nagyvállalatok miatt kialakult visszaesést. Az 50 fő­nél kevesebbet foglalkoztató ipari szervezetek adták az ipar exportjának 7 százalékát, ezek foglalkoztatták a dolgozók 14 százalékát. S ezzel szemben ott áll egy másik adat: a felszámo­lás alatt álló nagyvállalatok 31 százaléka feldolgozóipari cég! Mindez jelzi, hogy a gazdasági kibontakozás az eddiginél gyor­sabban és hatékonyabban meg­újuló ipart igényel. ­Ny V. Budapesten tartotta rendkívüli ülését az Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet oktatási-, foglalkoztatási-, munka- és szociális ügyekkel foglalkozó albizottsága, hogy megvitassa a magyar felsőoktatás helyzetéről készített úgynevezett „ország­tanulmány” részleteit. A tanácskozásnak különös hangsúlyt adott, hogy a közeljövőben kerül a parlament elé a felsőoktatási törvény tervezete, amelynek egyik fontos feladata lesz a magyar felsőfokú képzést az európai rendszerhez igazítani.- Mennyire lehet megalapo­zott a külföldi szakértők állás­pontja? - kérdeztük dr. Kálmán Attilát, a művelődési tárca poli­tikai államtitkárát.-Nem mi vagyunk az első ország, amelynek oktatási hely­zetét „átvilágítja” ez a szerve­zet. Igen alapos munkát végez­tek, hiszen a felsőoktatás mel­lett megvizsgálták a közoktatás és a szakképzés helyzetét is, igyekeztek komplex képet kia­lakítani a magyarországi viszo­nyokról. A lehető legjobb idő­szakban született ez a tanul­mány, hiszen a parlamenti vita során számos okos észrevételü­ket még be lehet majd építeni a törvény végleges szövegébe.-Milyen módszerekkel dol­goztak az OECD szakértői?- Riportokat készítettek poli­tikusokkal, kutatókkal, gya­korló pedagógusokkal, szak- szervezetekkel, a lehető legso­koldalúbban igyekeztek fel­mérni a magyar oktatási rend­szer gondjait és kitörési lehető­ségeit. Az OECD tanulmányá­val egyidőben készült el a ma­gyar szakemberek hasonló anyaga is, amelyet egybevetet­tünk az európai tanulmánnyal. Nagyon sok gyakorlati jótaná­csot kaptunk. Hogy csak néhá­nyat említsek: a középiskola és az egyetemi képzés között szükség volna valamilyen rövi- debb ideig tartó képzési for­mára. S nem kevés gazdasági tippet is adtak az egyetemi kép­zés színvonalának emelésére.- Májusban visszatérnek Bu­dapestre a bizottság tagjai és akkor a közoktatással kapcsola­tos észrevételeiket bocsátják vi­tára. Nem lesz túl későn?- A vizsgálat részanyagait már korábban megkaptuk, ugyanis az OECD az érintett or­szág szakhatóságait folyamato­san tájékoztatja. Megállapod­tunk, hogy Húsvétig írásban el­juttatják hozzánk a végleges ta­nulmány legfontosabb megálla­pításait és így módunk lesz beé­píteni azokat a parlamenti vi­tába.- Tulajdonképpen mit várnak a külföldi szakemberektől?- Van egy sor olyan kérdés, amit mi magunk idehaza nehe­zen tudunk elfogulatlanul meg­ítélni. Az egyes minisztériumok érdekei nem mindig vágnak egybe, a vitában háttérbe szo­rulhatnak akár még a legfonto­sabb problémák is. Egy ilyen nemzetközi megerősítés, a kül­földi szakemberek véleménye talán jó irányba mozdítja a vitát.- Milyen messze vagyunk at­tól, hogy a magyar iskolai vég­zettséget elfogadja a világ?-Azokban az országokban, amelyek igen fontosak a szá­munkra, már most is elismerik a hazánkban szerzett bizonyítvá­nyokat. (somfai) Orvosok továbbképzése A világ egyik legnagyobb gyógyszergyárának, az angol Glaxonak Medicom részlege más országokban már bevált gyakorlatának megfelelően je­lentős segítséget nyújt a hazai orvostovábbképzéshez és a családorvosi átképzéshez. Ennek részeként az emész­tőszervi betegekkel foglal­kozó, orvosokat összefogó Magyar Gastroenterológiai társasággal együttműködve az első továbbképző tanfolyamot „Gastroenterológia a házior­vos gyakorlatában” címmel 1993. március 19-20-án a hat­vani Albert Schweitzer Kór­házzal közösen rendezik az in­tézmény rendelőintézetében. A meghívottak Heves, Nógrád, Pest, Jász-Nagykun-Szolnok megye háziorvosai. A tanfolyamon az emésztő­szervek betegségeit részlett - sen ismertető előadások, élő betegbemutatások és a légi - jabb gyógyszeres és műszeres gyógykezelési eljárások kerül­nek bemutatásra. Felismerve a téma fontosságát, a hazai gast­roenterológia legjelesebb kép­viselői ellenszolgáltatás nélkül vállalták az előadásokat. A szervezők - a Glaxo-Me- dicom, a Magyar Gastroente­rológiai Társaság és a hatvani Albert Schweitzer Kórház - remélik, hogy a tanfolyam hozzájárul az egészségügy szakmai színvonalának emelé­séhez és a korszerű diagnosz­tikai, terápiás eljárások minél szélesebb körű terjesztéséhez a háziorvosi gyakorlatban. Dr. Popovits József Albert Schweitzer Kórház Hatvan i i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents