Nógrád Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-17 / 63. szám
1993. március 17., szerda BÁTONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Fodrászból lett vásározó Jó idő és még jobb vásárlókedv kell a piacozóknak Kép:Ottmár A hivatal van értünk, és nem mi vagyunk a hivatalért Fogadónapi beszélgetések Bátonyterenyén, a volt Csiliáros étterem előtti téren szorított magának helyet a lengyel piac. Az előkelőbbek összecsukható asztalkájukról, az igénytelenebbek sárba terített fóliáról, az anyaföldre tett csomagolópapírról árulják portékáikat. Mostohák tehát a viszonyok, mehetnének kedvezőbb körülmények közé is az árúsok, de a jó fekvést, a jó közlekedést csak ezért nem adják fel. Vastag talpú csizma, habkönnyű bélelt kabát, kötött sapka - a tavaszküszöbön is ez Bátonyterenyén március 2-án új konditerembe költözhetett a Power Testépítő Sportegyesület. Az egyesület vezetőjének, Göröcs Attilának a megnyitója után a vendégek megcsodálhatták az új gépeket, valamint az edzések „menetrendjét” rögzítő színes táblázatokat, melyek kellemesebbé teszik a helyiség hangulatát.-Mióta működik az egyesület?- Ma négy éve és egy napja, hogy elkezdődhetett az edzés az első edzőtermünkben. Akkoriban még az MHSZ égisze alatt, mostoha körülmények között, egy csupasz légópincében edzettünk. Három éve már, hogy sportegyesületté alakultunk. Három pályázaton 160 ezer forintot nyertünk, és ebből az összegből újítottuk fel az első edzőtermet, vettük meg az anyagokat az új gépekhez. Nagyon sokat kellett dolgozni, amíg idáig eljutottunk, de úgy érzem, megérte a fáradtságot. A megye egyik legjobban felszerelt, kifejezetten testépítő jellegű edzőtermet sikerült kialakítanunk a városnak, az itt élő embereknek.- Gondolom, nem csak az anyagi támogatás segítette az előrehaladást. Dorogházán március 14—én, vasárnap jubileumot ünnepeltek. Ezen a napon volt hatvanadik éve annak, hogy egy kom- polti fiatalember, Vágner Rudolf kántortanító megkezdte szolgálatát a faluban. A hat évtized meghurcoltatásai és megaláztatásai ellenére kitartott hivatása mellett. Ezt a hűséget köszönték meg Vágner Rudolf kántortanítónak a vasárnapi szentmise után a falu templomában volt tanítványai, barátai és tisztelői, az egyháztanács tagjai. Dr.Hornyák Imre plébános felolvasta dr.Seregély István egri érsek levelét, melyben köszöntötte az ünnepeltet, aki „régi buzgósággal és szeretettel szolgálja Isten egyházát.. De Vágner tanító úr nemcsak Istent szolgálta, hanem az embert is. Minderről szó esett azon a kis ünnepségen, amelyet a misét követően a dorogházi községházán rendeztek a jubiláló kántortanító, vagy ahogyan mindenki nevezi „Rudi bácsi” tiszteletére. Itt Bakos Albert dukál a placcon állónak. így öltözött Nagy falusi László né is, aki a szomszédos fodrászatot hagyta ott a kereskedéséért.- Kevesen csináltatnak drága frizurát mifelénk. A férjemnek is megvannak számlálva napjai a munkahelyén. Ott van a gyerek, a nagy ház a még nagyobb rezsivel. Ki kellett ide állnom. Megváltottam az igazolványt, s kiskereskedőként ruhaneműt, műszaki cikkeket kínálok, amelyeket nagykereskedelmi cégtől veszek Pestről. Most itt árulok, de piacokra is járok ...- Természetesen nem jött volna létre az egyesület olyan emberek nélkül, akik már a kezdeteknél mellettünk álltak, segítettek a munkánkban. Gondolok itt a polgárvédelmi parancsnokság dolgozóira, akik a helyiség kiválasztásánál segédkeztek, és az ő használatukban lévő két légóhelyiséget nekünk adták. Külön ki kell emelnem Nagy István személyét, akinek a segítsége nélkül ma nem léteznénk.- Mennyien sportolnak az egyesületben?-Több százan edzettek már itt a nyitás óta: fiúk, lányok, férfiak és hölgyek, 13 évestől 50 évesig. Én azt szeretném, hogy minél több ember edzhessen itt továbbra is, és ismerjék meg a testépítést, ezt a speciális, minden mástól különböző, nagyszerű sportot. Nem kívánom, hogy mindenkiből versenyző váljék, csak azt, az ide járó emberek az egészségükért edzenek, a szép, formás testért dolgozzanak Mindezt természetesen csak kitartó és rendszeres munka árán lehet elérni. Egy testépítő az életmódjával is példát mutat, hiszen a káros szenvedélyekről is le kell mondania, és egészségesen kell táplálkoznia. Bibók Veronika polgármester köszöntötte az ünnepeltet. Szépen megtelt a nagyterem, ahol a rövid hivatalos program után hosszúra nyúlt baráti beszélgetés kezdődött a nagy diákcsínyekről és „diákverésekről”, tanítójuk és volt diákjai között. Ennek ellenére néhány perce számunkra is jutott.- Gratulálunk, tanító úr. Péntek délelőtt. A kisterenyei mozgalmi ház egyik emeleti szobájában tartja fogadónapját Tóth Sándor kereszténydemokrata országgyűlési képviselő. Odabent éppen egy házaspár van. Odakint, a folyosón is várakoznak néhányan. Ötven év körüli asszony szólít meg. Látva kezemben jegyzetfüzetemet, sejti, mi járatban vagyok. Jobb napokat látott cipője fölfeslett talpára bök:- Látja, mibe kellett eljönnöm. Rettenetesen szégyellem, de nincs más. S azt még jobban restellem, hogy nincs miből vennem, mert a kevéske pénz másra, fontosabbra kell. Jó, hogy ide is eljönnek. De merjenek bemenni a lepusztult falú házakba is, megkérdezni a szegény embert, hogy van, mit érez. Mert én azt érzem, hogy a férjem nyugdíjából és az én rokkantnyugdíjamból nem tudunk megélni. Szegényedünk a lyukas cipőnkkel együtt, avaso- dunk, mint a szalonna. Egyébként a régen halott édesapám kárpótlása ügyében próbálok elérni valamit. Egy éve hallgatnak, mint a sír. Hová menjünk, kihez forduljunk? Azt mondják, ne zavarjuk a hivatalt, mert ezzel csak hátráltatjuk a munkát. Apám légóparancsnokként halt meg '44. május 10-én, amikor Terenyén leesett egy bomba. Anyám hadiözvegy lett, én meg 12 évesen mehettem dolgozni, hogy enni tudjunk a testvéreimmel.- Köszönöm. Nagyon jól esett az ünneplés, de úgy érzem, ennyit nem érdemeltem.-Azt mondta, második otthona Dorog háza.- így van. Szeretem a falut, hiszen rengeteg tanítványom él itt. S miközben mindenki tudja, hogy évtizedekig szinte stigma volt kántortanítónak lenni, én Gyanús lett a hosszú hallgatásuk, biztos valami .joghézagot” találtak, ezért jöttem a Sándorhoz. Hátha tud valamit tenni. G.Istvánné is kárpótlási ügyben kéme közbenjárást, akinek az édesapja '41 augusztusában halt meg orosz hadifogságban. Jár vagy nem jár számára kárpótlás? Ők beadták az igényt, de szerintük nincs megfelelő tájékoztatás, ezért rengeteg a bizonytalan ember. Ők is közéjük tartoznak ... Sz. András békésebb ügyben érkezett. A negyvenes éveiben járó fiatalember munkanélküli segélyből él. A falugyűlés időpontját jött egyeztetni, pontosabban: kárpótlás ügyben fővárosi előadót szeretne kérni a képviselőtől.- Bizonyosan tartunk falugyűlést, hiszen lenne miről. Elég, ha a telefonra, vagy a gázra gondolok - mondja.- Van itt más is - szól közbe valaki. — Bátony még úgy, ahogy fejlődget, de Kisterenye csak nézi. Hallani, hogy nagyon szűkös pénzből gazdálkodnak. Az arányokra mégis jobban kellene vigyázni. Van benne igazság, de sokszor a túlzott indulatok dominálnak. Különösen akkor, ha valaki úgy érkezik a falugyűlésre, hogy van már benne néhány pohárkával. Jobb lenne, ha ezek otthon maradnának - jegyzi Sz. András. Többen név nélkül mondták mégis inkább a szépre emlékezem. A jót, az emberit soha nem lehet elfelejteni, de a rosszat hál’ Istennek igen, s ez az ember szerencséje. — Néhány szót a múltról.-Egerben végeztem 1931— ben. Huszonegyedik pályázati helyem volt Dorogháza, amely végül sikerült. Tizenöt kántortanító jelölt volt itt is. Próbára is tette torkunkat az esperes úr, aztán pedig az iskolaszék előtt vizsgáztunk. Felvettek segédtanítónak. Voltak, akik mást akartak. Arra viszont büszke vagyok, hogy a két év próbaidő után, a véglegesítésnél a falu bírája, aki korábban nem pártfogolt, azt mondta: „ez ellen a kis ember ellen semmiféle kifogásunk nincs”. Többet ért ez minden kitüntetésnél, mert őszinte volt. Ez a tisztességes hang végigkísérte a munkámat, amelyet sem a dorogháziak, sem én nem felejtettünk. Egy 85 éves ember ne ábrándozzék, de ha tehetném, ismét kántortanító lennék, s ugyanitt. -szgysel a véleményüket, mások így sem kívánták a nyilvánosságot. Megértem őket is. Fogadónap végén a kissé fáradt képviselőt kérdeztük a tapasztalatairól.- Milyen nap volt?- Közepes. Tíz polgár járt nálam. Olykor ennél jóval többen, máskor kevesebben jönnek. A többi körzetben is hasonló az arány. A tapasztalatokról? Nagyon sok a tragikus egyéni sors. Problémájuk gyakran a jog szempontjából határeset lehet, amikor az elutasítás kényelmesebb lehet, hiszen se rendelet, se törvény nem szabályozza. Ha nem törődünk velük, elvesznek. Maguk maradnak a kínjaikkal. Az viszont jobb lenne, ha helybeli önkormányzatok intézkednének ezekben az ügyekben: bátran, rugalmasan, emberséggel és nem görcsös félelemmel, citálva a törvényt. Azt inkább alkalmazni kellene. Rettenetes bizonytalanság él az emberekben a kárpótlásról. Éppen a nem kellő előkészítés és tájékoztatás miatt. A mai nap „terméséből” is kénytelen leszek néhányat felsőbb fórumhoz továbbítani, és onnan várni a választ. De nem ez a megoldás. A hivatalban kell nagyobb türelemmel, figyelemmel és megértéssel kezelni a polgárok ügyeit, a nem ritkán „darab-darab” gondolkodás helyett. Hiszen a hivatal van értünk, s nem mi vagyunk a hivatalért. Szabó Gy. Sándor Lesz előrelépés telefon-ügyben? Kisterenyén ugyan van 300 üres érpár, de hiányzik a kiépített telefonvezeték-hálózat ezek hasznosítására. A Matávnak viszont most nincs pénze a fejlesztésre, derült ki azon a múlt heti tájékoztatón amelyet Lö- rincz Zoltán, a Nógrád Megyei Távközlési Üzem vezetője tartott Kisterenyén, a képviselőknek. A beruházásra egyetlen megoldás lehetséges: a lakosság összefogásával társulást alakítani. Ez viszont cirka 40-60 ezer forintos kiadást jelentene fejenként a társulok számára. Enyhítené a terhet, ha a bátony- terenyei önkormányzat is hajlandó volna anyagilag segíteni. Csökkentené a lakossági kiadásokat az is, hogy - elképzelések szerint - a leendő készüléktulajdonosok havi telefondíját fele arányban a Matáv jóváírná. Ami bizonyos: cég szakemberei kivitelezési tervet készítenek, s a további teendőkről ezután döntenek Bátonyterenyén. Bátonyterenye és környéke Alapítvány a faluért • Dorogháza. Közérdekű kötelezettség Dorogházáért névvel alapítvány született, a helyi egyházközség, dr.Homyák Imre plébános kezdeményezésére. Az alapítvány célja, hogy lehetőségeihez mérten előmozdítsa a nehéz gazdasági helyzetben levő kistelepülés fejlődését, anyagi segítséget nyújtson intézményeinek üzemeltetéséhez, karbantartásához, tárgyi fejlesztéséhez. Az alapítványt pénzével bárki támogathatja. OTP- számlaszáma: 751-12767-7. Fogadónap • Bátonyterenye. Orosz Tamás alpolgármester március 17-én, szerdán délután 2 órától fél ötig tartja fogadónapját a városházán. Számítógépes rendelés • Szuha. Számítógépet kapott a közelmúltban a községi orvosi rendelő. Az orvos és asszisztense munkáját jócskán megkönnyítő technika a gyorsabb és pontosabb betegnyilvántartást, ebből következően a hathatósabb gyógyítást szolgálja. Elkészült az iskolatető • Luciáivá. Nemrégiben készítették el az ácsok az új négytantermes nemzetiségi iskola tetőzetét. Az ötvenöt millió forintos beruházást eredetileg május végére szándékozták befejezni, ám a határidőt elsősorban anyagi okok miatt módosítani kellett. A helybeliek által várva várt oktatási intézmény elkészültét szeptemberre, tehát az új tanév kezdésére ígérik a kivitelező szakemberek. Holnapi számunkban „Szécsény és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Ingyenes gy ügyellátás Bátonyterenye képvi- selő-testiilete a napokban döntött a közgyógyellátási igazolványok méltányosságból történő kiadására vonatkozó javaslatról. Eszerint a méltányosságból való közgyógyellátásra jogosultság annál állapítható meg, akinek az egy főre jutó jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének a másfélszeresét. Fontos feltétel még, hogy a háziorvos által leigazolt, a közgyógyellátásra jogosultak részére térítés- mentesen forgalmazható gyógyszerek havi költsége eíérje az egy főre jutó jövedelemnek legalább a 8 százalékát. Akik igénybe szeretnék venni a méltányosságból adható közgyógyellátást, azok - a szükséges igazolásokkal együtt - kérelmükkel forduljanak a városháza egészségügyi, szociális osztályához. Játékos bicepszek jól felszerelt háza Pincében kezdték a testépítők Sétahajók fából és szívószálból Értékes szenvedélynek hódol Szabó Ferenc 75 éves nyugdíjas bányász, aki Nagybátonyban, a Mátra-lakótelepen él. Korán került rokkantnyugdíjba, ezért „időmilliomoként” színpompásra pingált sétahajók, épületek makettjeit készíti farostlemezből, szívószálak felhasználásával. „Ez ellen a kis ember ellen semmi kifogásunk nincs” Dr.Hornyák Imre plébános köszöntötte a jubiláló kántortanítót