Nógrád Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-17 / 63. szám

1993. március 17., szerda BÁTONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Fodrászból lett vásározó Jó idő és még jobb vásárlókedv kell a piacozóknak Kép:Ottmár A hivatal van értünk, és nem mi vagyunk a hivatalért Fogadónapi beszélgetések Bátonyterenyén, a volt Csil­iáros étterem előtti téren szorí­tott magának helyet a lengyel piac. Az előkelőbbek össze­csukható asztalkájukról, az igénytelenebbek sárba terített fóliáról, az anyaföldre tett cso­magolópapírról árulják portéká­ikat. Mostohák tehát a viszo­nyok, mehetnének kedvezőbb körülmények közé is az árúsok, de a jó fekvést, a jó közlekedést csak ezért nem adják fel. Vastag talpú csizma, hab­könnyű bélelt kabát, kötött sapka - a tavaszküszöbön is ez Bátonyterenyén március 2-án új konditerembe költözhetett a Power Testépítő Sportegyesü­let. Az egyesület vezetőjének, Göröcs Attilának a megnyitója után a vendégek megcsodálhat­ták az új gépeket, valamint az edzések „menetrendjét” rögzítő színes táblázatokat, melyek kel­lemesebbé teszik a helyiség hangulatát.-Mióta működik az egyesü­let?- Ma négy éve és egy napja, hogy elkezdődhetett az edzés az első edzőtermünkben. Akkori­ban még az MHSZ égisze alatt, mostoha körülmények között, egy csupasz légópincében edzettünk. Három éve már, hogy sportegyesületté alakul­tunk. Három pályázaton 160 ezer forintot nyertünk, és ebből az összegből újítottuk fel az első edzőtermet, vettük meg az anyagokat az új gépekhez. Na­gyon sokat kellett dolgozni, amíg idáig eljutottunk, de úgy érzem, megérte a fáradtságot. A megye egyik legjobban felsze­relt, kifejezetten testépítő jel­legű edzőtermet sikerült kialakí­tanunk a városnak, az itt élő embereknek.- Gondolom, nem csak az anyagi támogatás segítette az előrehaladást. Dorogházán március 14—én, vasárnap jubileumot ünnepel­tek. Ezen a napon volt hatvana­dik éve annak, hogy egy kom- polti fiatalember, Vágner Ru­dolf kántortanító megkezdte szolgálatát a faluban. A hat év­tized meghurcoltatásai és meg­aláztatásai ellenére kitartott hi­vatása mellett. Ezt a hűséget köszönték meg Vágner Rudolf kántortanítónak a vasárnapi szentmise után a falu templo­mában volt tanítványai, barátai és tisztelői, az egyháztanács tagjai. Dr.Hornyák Imre plébá­nos felolvasta dr.Seregély Ist­ván egri érsek levelét, melyben köszöntötte az ünnepeltet, aki „régi buzgósággal és szeretettel szolgálja Isten egyházát.. De Vágner tanító úr nem­csak Istent szolgálta, hanem az embert is. Minderről szó esett azon a kis ünnepségen, amelyet a misét követően a dorogházi községházán rendeztek a jubi­láló kántortanító, vagy ahogyan mindenki nevezi „Rudi bácsi” tiszteletére. Itt Bakos Albert dukál a placcon állónak. így öl­tözött Nagy falusi László né is, aki a szomszédos fodrászatot hagyta ott a kereskedéséért.- Kevesen csináltatnak drága frizurát mifelénk. A férjemnek is megvannak számlálva napjai a munkahelyén. Ott van a gye­rek, a nagy ház a még nagyobb rezsivel. Ki kellett ide állnom. Megváltottam az igazolványt, s kiskereskedőként ruhaneműt, műszaki cikkeket kínálok, ame­lyeket nagykereskedelmi cégtől veszek Pestről. Most itt árulok, de piacokra is járok ...- Természetesen nem jött volna létre az egyesület olyan emberek nélkül, akik már a kezdeteknél mellettünk álltak, segítettek a munkánkban. Gon­dolok itt a polgárvédelmi pa­rancsnokság dolgozóira, akik a helyiség kiválasztásánál segéd­keztek, és az ő használatukban lévő két légóhelyiséget nekünk adták. Külön ki kell emelnem Nagy István személyét, akinek a segítsége nélkül ma nem létez­nénk.- Mennyien sportolnak az egyesületben?-Több százan edzettek már itt a nyitás óta: fiúk, lányok, fér­fiak és hölgyek, 13 évestől 50 évesig. Én azt szeretném, hogy minél több ember edzhessen itt továbbra is, és ismerjék meg a testépítést, ezt a speciális, min­den mástól különböző, nagy­szerű sportot. Nem kívánom, hogy mindenkiből versenyző váljék, csak azt, az ide járó em­berek az egészségükért edze­nek, a szép, formás testért dol­gozzanak Mindezt természete­sen csak kitartó és rendszeres munka árán lehet elérni. Egy testépítő az életmódjával is pél­dát mutat, hiszen a káros szen­vedélyekről is le kell mondania, és egészségesen kell táplálkoz­nia. Bibók Veronika polgármester köszöntötte az ünnepeltet. Szépen megtelt a nagyterem, ahol a rövid hivata­los program után hosszúra nyúlt baráti beszélgetés kezdődött a nagy diákcsínyekről és „diákve­résekről”, tanítójuk és volt diák­jai között. Ennek ellenére né­hány perce számunkra is jutott.- Gratulálunk, tanító úr. Péntek délelőtt. A kisterenyei mozgalmi ház egyik emeleti szobájában tartja fogadónapját Tóth Sándor kereszténydemok­rata országgyűlési képviselő. Odabent éppen egy házaspár van. Odakint, a folyosón is vá­rakoznak néhányan. Ötven év körüli asszony szó­lít meg. Látva kezemben jegy­zetfüzetemet, sejti, mi járatban vagyok. Jobb napokat látott ci­pője fölfeslett talpára bök:- Látja, mibe kellett eljön­nöm. Rettenetesen szégyellem, de nincs más. S azt még jobban restellem, hogy nincs miből vennem, mert a kevéske pénz másra, fontosabbra kell. Jó, hogy ide is eljönnek. De merje­nek bemenni a lepusztult falú házakba is, megkérdezni a sze­gény embert, hogy van, mit érez. Mert én azt érzem, hogy a férjem nyugdíjából és az én rokkantnyugdíjamból nem tu­dunk megélni. Szegényedünk a lyukas cipőnkkel együtt, avaso- dunk, mint a szalonna. Egyéb­ként a régen halott édesapám kárpótlása ügyében próbálok elérni valamit. Egy éve hallgat­nak, mint a sír. Hová menjünk, kihez forduljunk? Azt mondják, ne zavarjuk a hivatalt, mert ez­zel csak hátráltatjuk a munkát. Apám légóparancsnokként halt meg '44. május 10-én, ami­kor Terenyén leesett egy bomba. Anyám hadiözvegy lett, én meg 12 évesen mehettem dolgozni, hogy enni tudjunk a testvéreimmel.- Köszönöm. Nagyon jól esett az ünneplés, de úgy érzem, ennyit nem érdemeltem.-Azt mondta, második ott­hona Dorog háza.- így van. Szeretem a falut, hiszen rengeteg tanítványom él itt. S miközben mindenki tudja, hogy évtizedekig szinte stigma volt kántortanítónak lenni, én Gyanús lett a hosszú hallga­tásuk, biztos valami .joghéza­got” találtak, ezért jöttem a Sándorhoz. Hátha tud valamit tenni. G.Istvánné is kárpótlási ügy­ben kéme közbenjárást, akinek az édesapja '41 augusztusában halt meg orosz hadifogságban. Jár vagy nem jár számára kár­pótlás? Ők beadták az igényt, de szerintük nincs megfelelő tá­jékoztatás, ezért rengeteg a bi­zonytalan ember. Ők is közéjük tartoznak ... Sz. András békésebb ügyben érkezett. A negyvenes éveiben járó fiatalember munkanélküli segélyből él. A falugyűlés idő­pontját jött egyeztetni, ponto­sabban: kárpótlás ügyben fővá­rosi előadót szeretne kérni a képviselőtől.- Bizonyosan tartunk falu­gyűlést, hiszen lenne miről. Elég, ha a telefonra, vagy a gázra gondolok - mondja.- Van itt más is - szól közbe valaki. — Bátony még úgy, ahogy fejlődget, de Kisterenye csak nézi. Hallani, hogy nagyon szűkös pénzből gazdálkodnak. Az arányokra mégis jobban kel­lene vigyázni. Van benne igazság, de sok­szor a túlzott indulatok domi­nálnak. Különösen akkor, ha va­laki úgy érkezik a falugyűlésre, hogy van már benne néhány pohárkával. Jobb lenne, ha ezek otthon maradnának - jegyzi Sz. András. Többen név nélkül mondták mégis inkább a szépre emléke­zem. A jót, az emberit soha nem lehet elfelejteni, de a rosszat hál’ Istennek igen, s ez az ember szerencséje. — Néhány szót a múltról.-Egerben végeztem 1931— ben. Huszonegyedik pályázati helyem volt Dorogháza, amely végül sikerült. Tizenöt kántor­tanító jelölt volt itt is. Próbára is tette torkunkat az esperes úr, az­tán pedig az iskolaszék előtt vizsgáztunk. Felvettek segédta­nítónak. Voltak, akik mást akar­tak. Arra viszont büszke va­gyok, hogy a két év próbaidő után, a véglegesítésnél a falu bí­rája, aki korábban nem pártfo­golt, azt mondta: „ez ellen a kis ember ellen semmiféle kifogá­sunk nincs”. Többet ért ez min­den kitüntetésnél, mert őszinte volt. Ez a tisztességes hang vé­gigkísérte a munkámat, amelyet sem a dorogháziak, sem én nem felejtettünk. Egy 85 éves ember ne ábrándozzék, de ha tehet­ném, ismét kántortanító lennék, s ugyanitt. -szgys­el a véleményüket, mások így sem kívánták a nyilvánosságot. Megértem őket is. Fogadónap végén a kissé fáradt képviselőt kérdeztük a tapasztalatairól.- Milyen nap volt?- Közepes. Tíz polgár járt ná­lam. Olykor ennél jóval többen, máskor kevesebben jönnek. A többi körzetben is hasonló az arány. A tapasztalatokról? Nagyon sok a tragikus egyéni sors. Problémájuk gyakran a jog szempontjából határeset lehet, amikor az elutasítás kényelme­sebb lehet, hiszen se rendelet, se törvény nem szabályozza. Ha nem törődünk velük, elvesznek. Maguk maradnak a kínjaikkal. Az viszont jobb lenne, ha hely­beli önkormányzatok intézked­nének ezekben az ügyekben: bátran, rugalmasan, emberség­gel és nem görcsös félelemmel, citálva a törvényt. Azt inkább alkalmazni kellene. Rettenetes bizonytalanság él az emberekben a kárpótlásról. Éppen a nem kellő előkészítés és tájékoztatás miatt. A mai nap „terméséből” is kénytelen le­szek néhányat felsőbb fórum­hoz továbbítani, és onnan várni a választ. De nem ez a megol­dás. A hivatalban kell nagyobb türelemmel, figyelemmel és megértéssel kezelni a polgárok ügyeit, a nem ritkán „darab-da­rab” gondolkodás helyett. Hi­szen a hivatal van értünk, s nem mi vagyunk a hivatalért. Szabó Gy. Sándor Lesz előrelépés telefon-ügyben? Kisterenyén ugyan van 300 üres érpár, de hiányzik a kiépí­tett telefonvezeték-hálózat ezek hasznosítására. A Matávnak vi­szont most nincs pénze a fej­lesztésre, derült ki azon a múlt heti tájékoztatón amelyet Lö- rincz Zoltán, a Nógrád Megyei Távközlési Üzem vezetője tar­tott Kisterenyén, a képviselők­nek. A beruházásra egyetlen megoldás lehetséges: a lakosság összefogásával társulást alakí­tani. Ez viszont cirka 40-60 ezer forintos kiadást jelentene fejenként a társulok számára. Enyhítené a terhet, ha a bátony- terenyei önkormányzat is haj­landó volna anyagilag segíteni. Csökkentené a lakossági kiadá­sokat az is, hogy - elképzelések szerint - a leendő készüléktu­lajdonosok havi telefondíját fele arányban a Matáv jóváírná. Ami bizonyos: cég szakem­berei kivitelezési tervet készíte­nek, s a további teendőkről ez­után döntenek Bátonyterenyén. Bátonyterenye és környéke Alapítvány a faluért • Dorogháza. Közérdekű köte­lezettség Dorogházáért névvel alapítvány született, a helyi egyházközség, dr.Homyák Imre plébános kezdeményezésére. Az alapítvány célja, hogy lehe­tőségeihez mérten előmozdítsa a nehéz gazdasági helyzetben levő kistelepülés fejlődését, anyagi segítséget nyújtson in­tézményeinek üzemeltetéséhez, karbantartásához, tárgyi fejlesz­téséhez. Az alapítványt pénzé­vel bárki támogathatja. OTP- számlaszáma: 751-12767-7. Fogadónap • Bátonyterenye. Orosz Ta­más alpolgármester március 17-én, szerdán délután 2 órától fél ötig tartja fogadónapját a vá­rosházán. Számítógépes rendelés • Szuha. Számítógépet kapott a közelmúltban a községi orvosi rendelő. Az orvos és asszisz­tense munkáját jócskán meg­könnyítő technika a gyorsabb és pontosabb betegnyilvántartást, ebből következően a hatható­sabb gyógyítást szolgálja. Elkészült az iskolatető • Luciáivá. Nemrégiben készí­tették el az ácsok az új négytan­termes nemzetiségi iskola tető­zetét. Az ötvenöt millió forintos beruházást eredetileg május vé­gére szándékozták befejezni, ám a határidőt elsősorban anyagi okok miatt módosítani kellett. A helybeliek által várva várt oktatási intézmény elké­szültét szeptemberre, tehát az új tanév kezdésére ígérik a kivite­lező szakemberek. Holnapi számunkban „Szécsény és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Ingyenes gy ügyellátás Bátonyterenye képvi- selő-testiilete a napokban döntött a közgyógyellátási igazolványok méltányos­ságból történő kiadására vonatkozó javaslatról. Eszerint a méltányosság­ból való közgyógyellátásra jogosultság annál állapít­ható meg, akinek az egy főre jutó jövedelme nem ha­ladja meg az öregségi nyug­díj mindenkori legkisebb összegének a másfélszere­sét. Fontos feltétel még, hogy a háziorvos által leiga­zolt, a közgyógyellátásra jogosultak részére térítés- mentesen forgalmazható gyógyszerek havi költsége eíérje az egy főre jutó jöve­delemnek legalább a 8 szá­zalékát. Akik igénybe szeretnék venni a méltányosságból adható közgyógyellátást, azok - a szükséges igazolá­sokkal együtt - kérelmük­kel forduljanak a városháza egészségügyi, szociális osz­tályához. Játékos bicepszek jól felszerelt háza Pincében kezdték a testépítők Sétahajók fából és szívószálból Értékes szenvedélynek hódol Szabó Ferenc 75 éves nyugdíjas bányász, aki Nagybátonyban, a Mátra-lakótelepen él. Korán került rokkantnyugdíjba, ezért „időmilliomoként” színpompásra pingált sétahajók, épületek makettjeit készíti farostlemezből, szívószálak felhasználásával. „Ez ellen a kis ember ellen semmi kifogásunk nincs” Dr.Hornyák Imre plébános köszöntötte a jubiláló kántortanítót

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents