Nógrád Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-17 / 63. szám
2 HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. március 17., szerda Sikeres próbaút Sikeresnek bizonyult az Airbus európai repülőgépgyártó vállalat legújabb termékének, a 186 férőhelyes A-321-es modellnek az elsőpróbaútja. A 4 óra 37 perces repülést Hamburg környékén hajtották végre. A repülőgép nagyrészt itt is készült: ez pedig azért érdekes, mert a hitleri rezsim 1945-ös bukása óta ekkora repülőgépet nem gyártottak Németországban. Német cég az is, amelyik az első darabot kapja majd ebből a típusból: a Lufthansa megrendelését előreláthatólag jövő januárban teljesítik. Keresztes hadjárat Egy dán misszionárius és prédikátor a napokban keresztes hadjáratot indít hazájában az európai egység ellen, mert az szerinte „keresztényellenes, és a pogány római császárság folytatásának tekinthető”. Mose Hansen Blaavand koppenhágai közleményében azt is bejelentette, hogy az egész országot érintő zarándoklata során fel fogja szólítani a dánokat: mondjanak nemet a május 18-án Maastrichtról sorra kerülő népszavazáson. Bla- avandot — aki már több hasonló hadjáratot folytatott országában — 30 tanítványa is elkíséri útján. A misszionárius egy kerekeken guruló, két méter magas fakeresztet is visz magával. Elfekvő aranykészlet Oroszország azt tervezi, hogy több milliárd rubel értékű aranyérmét értékesít tartalékaiból. 1 milliárd rubel jelenleg mintegy 1,5 millió dollárt ér. Borisz Fjo- dorov miniszterelnök-helyettes elmondta, hogy egy Moszkva központjában megnyíló bolt foglalkozik majd az állami tartalékból származó aranypénz értékesítésével. A gazdaságpolitikai kérdésekkel megbízott vezető az arany hazai értékesítését azzal magyarázta, hogy a nemesfémet Oroszországban magasabb áron lehet értékesíteni, mint a világpiacon. Hozzátette: az elfekvő ara- nyérmekészlet eladása jobb megoldás az új papírpénz nyomtátásánál. Franciaország Kevés a politikusno A francia nemzetgyűlés 577 képviselője közül mindössze 33 a nő. Ez 5,7 százaléknak felel meg. A választók 53 százaléka, de a képviselőjelölteknek csak 20 százaléka tartozik a „gyengébb” nemhez. A március 21-én és 28-án sorra kerülő, 1993. évi francia képviselő-választás a „legférfiasabb” lesz a legutóbbi választások közül. Francoise Gaspard szocialista párti képviselőasz- szony beszámolt arról az AFP francia hírügynökség tudósítójának, hogy 5169 jelölt indul a választásokon: 4154 férfi és 1015 nő. Becslések szerint legfeljebb 30 nőnek, sőt még kevesebbnek van esélye arra, hogy megválasz- szák. A két hagyományos jobboldali pártban, amely a közvélemény-kutatások szerint győzni fog, a női jelöltek aránya: 6,3 százalék az új qaulleista RPR listáján és 6,8 a jobboldali liberális UDF-én. A szocialista pártban is alig jobb a helyzet, 8,3 százalék a női képviselőjelölt. S a zöldek, akik pedig programjukban a nemek egyenlőségét hirdetik, nem több, mint jelöltjeik 13,2 százalékát állították nők közül. A legtöbb nőt a másik környezetvédő párt, a Génération Ecologie jelölte: 19,1 százalékot. Az Európai Közösségekben csupán Görögországban vannak kisebb arányban nők a parlamentben, mint Franciaországban. Dánia vezet 33 százalékkal, utána Németország következik (28.7) , majd sorrendben Hollandia (25), Belgium (19), Luxemburg (14,6), Spanyolország (14,6), Írország, amelynek köz- társasági elnöke nő (12), Nagy- Britannia (91, Olaszország (8,7), Portugália (7,6), Franciaorszag (5.7) , végül Görögország (4,3). Az Európai Parlamentben 20 százalék a nőképviselők aránya. Maguk a politikusnők különbözőképpen magyarázzák csekély szerepüket a francia politikában, amely azért is szembeszökő, mert nők teszik ki az aktív népesség 44 százalékát. Francoise Giroud újságíró, volt szocialista párti miniszter szerint a választási kampány gyűlöletes, gyilkos jellegű, sok az övön aluli ütés. Catherine Trautmann, Strasbourg keleti városrészének polgármestere azt gondolja, hogy a pártok csak a számukra kilátástalan választókerületekben jelölnek nőket. Michele Barzach, aki az RPR egészségügyi minisztere volt, kijelentette: a nők félreállítása megmutatja, milyen mély a szakadék a politikai világ és a társadalom között. Alain Juppé, az RPR titkára is elismeri, hogy a nők háttérbe szorítása politikai kudarc, de hozzáfűzte: „Az asszonyoknak gondoskodniuk kell gyermekeikről. Mi, férfiak nyugodtan távol lehetünk a családi tűzhelytől.” Megduplázódott adósság Románia külföldi adóssága tavaly megduplázódott az 1991. évihez képest, és 2,2 milliárd dollárt tett ki. A múlt héten kormányzati illetékesek arról számoltak be, hogy Bukarest a hoszszú távú hitelek több mint 90 százalékát fogyasztási cikkek vásárlására fordította, és csupán 8,7 százalékát fejlesztési tervek finanszírozására. (MTI) A bizottság vádol A múlt héten lemondott védelmi miniszter és más főtisztek felelősek a salvadori polgárháborúban elkövetett gyilkosságokért, az ország érseke, jezsuiták és apácák megöléséért. Ezt tartalmazza a Butrosz Gáli ENSZ-fő- titkár által kiküldött bizottság jelentése, amelyet hétfőn hoztak nyilvánosságra New Yorkban. A testület jelentése megerősítette a régi keletű vádakat, hogy a salvadori hadsereg akkori vezetőinek parancsára követték el a gyilkosságokat olyan személyek ellen, akiket a felkelőkkel való rokon- szén vezéssel gyanúsítottak, és a felelősséget a gerillákra próbálták hárítani. Az utóbbiakat viszont a vizsgálat egy sor egyéb politikai gyilkosságban találta vétkesnek. Templomok elleni merénylet Az elmúlt napokban két, horvátok lakta vajdaságifalu római katolikus temploma ellen is elkövettek robbantásos merényletet. Mlinni templomába gyújtóbombát dobtak, Nikinci faluban pedig a templom és a papiak között robbant egy pokolgép. Az anyagi kár jelentős, sebesülés azonban nem történt. Á két falu a Vajdaságnak a Duna és a Száva közé eső részén, a Szerémségben található. Koszovóban, Szerbia 90 százalékban albán népességű tartományában Leocani két ortodox templomát dúlták fel ismeretlenek, s meggyalázták a település temetőjét is. Kozákok Néhány hete kozák katonák tűntek fel Szerbiában és Boszniában. Jelenlétük már nem titok többé. „Hazajöttek” a szerbekhez, akik szintén ortodox szlávok. A kozákok önkéntesek, és egy esetleges európai vagy amerikai intervenció esetén már ott vannak. Woody Allen egyik filmjében a bankrabló pénzkóvetelő cédulát nyújt be az ablakon a pénztárosnak, amelyen ez áll: — „GUB” van nalam! — GUB? Mi az a GUB ? — kérdezi a pénztáros, mivel ilyen szót nem ismernek az angol nyelvben. Ezután a rablás átmegy szóváltásba arról, hogy a cédulán az írás kezdetleges. A bankrablót elfogják anélkül, hogy a „GUB”-ot használhatta volna. A New York-i Trade Center felhőkarcolójában történt robbantás után elénk vita kezdődött arról, hogy milyen buták néha a terroristák. A „GUB” ebben az ügyben egy 400dolláros letét visz- szakövetelése. Egyesek szerint Mohammed Salameh élő mintája lehetne Woody Allen krimibohózatának. Ez az ember bérelte a mikrobuszt, amelyen a robbanóanyagot a felhőkarcoló garázsába szállították, majd visszament az autókölcsönzőhöz, és visszakövetelte a 400 dolláros letétjét, alig 3 órával a robbanás után. Buta terrorista? A Jordániái állampolgárságú, az USA-ban illegálisan elő SaTa- meh más tekintetben is áldozata saját butaságának, hiszen a saját nevét írta ala a jármű bérbevételénél, s aláírta azt a jegyzőkönyvet is, amelyben azt vallotta, hogy a buszt ellopták tőle. Vannak, akik azt állítják, hogy Salameh ártatlan, vagy legalábbis tudtán kívül eszköz volt a valódi tettesek kezében. Senki sem lehet ugyanis olyan ostoba, hogy aláírja saját nevét, s még visszakövetelje a letétet is. Veterán rendőrtisztek azonban úgy vélekednek, hogy Salameh egyszerre lehetett olyan agyafúrt, hogy részt vegyen az USA történetének legnagyobb terrorcselekményében, s egyúttal olyan korlátolt is, hogy aláírja a saját nevét. Joe Coffey nyugalmazott New York-i sztárdetektív, aki évekig nyomozott a maffia után, „poloskákat” helyezve el a főhadiszállásukon és lehallgatva a főnökök beszélgetését, arról beszélt a Reuter brit hírügynökség tudósítójának, hogy a bűnözők néha rendkívül buták. — Nem a Harvard egyetemmel van dolgunk — mondta. — Belehallgattunk a maffiavezetők telefonbeszélgetéseibe. Ők feltételezték, hogy lehallgatjuk őket, s ezért suttogni kezdtek, vagy egyes szavakat visszafelé mondtak, pld. FBI helyett IBF-et. Nem gondolták, vagyunk olyan okosak, hogy ne dőljünk be ilyen kezdetleges trükknek. Coffey emlékezik egy bérgyilkosra is, aki hamis nevet írt alá a f épkocsibérletnél. Arra azon- an már nem gondolt, hogy megváltoztassa írását, úgyhogy írász- szakértők segítségével bíróság elé állíthatták. Egy másik nyugalmazott vezető New York-i rendőrtiszt úgy nyilatkozott: nem tudja, ki a butább, Salameh-e vagy az FBI, amely őt letartóztatta. A fogorvos halála Búcsú az életre szóló foglalkoztatástól Február 11-én a besztercebányai Lux Szálló parkolójában J. N. 35 éves horvát állampolgár közvetlenül közelről agyonlőtte MihalkovicsÁrpád 27 éves győri fogorvost, budapesti lakost. A nyomozás eddigi eredményeiről Dr. Jaroslav Ivor kandidátus, a szlovák belügyminisztérium vizsgálati irodájának országos igazgatója tájékoztatta az MTI tudósítóját. — A lényegében már véglegesnek tekinthető nyomozati adatok szerint Mihalkovics Árpád egyértelműen gyilkosság áldozata lett. A tett elkövetésével alaposan gyanúsítható J. N. zágrábi lakos ideiglenes tartózkodási engedéllyel már második éve él Szlovákiában. Bejelentett lakhelye Zólyom. Magánvállalkozói engedélye van. Ez kereskedelmi ügynöki tevékenységre szól. A gyilkos fegyver viselésére nem volt engedélye — mondja Dr. Ivor. Február 11-ére virradóan a parkolóban összesen öt pisztoly- lövés dördült el. Egy golyót a szálloda alumínium ajtajában találtak meg, három az aszfaltba fúródott, az ötödik lövedék pedig halálos roncsolást okozva átment az ártatlan áldozat fején. A hatodik golyó beleszorult a tárba. Mihalkovics Árpád — érthetetlenül — még órákig élt a besztercebányai kórház műtőasztalán. A lövés hajnali fél háromkor érte, és reggel negyed kilenckor halt meg. Az előzményekről: egy sítúrázó magyar iskolai csoport a közeli Tajovban (Tajó) tartózkodott. A kíséretükhöz tartozók közül nyolcán, hét férfi és egy nő valamikor az esti órákban bementek Besztercére, ahol a Lux Szállóban találtak maguknak asztalt. A közelben ült két horvát állampolgárságú férfi is. A két asztal- társaság valahogy szóváltásba keveredett egymással. A személyzet vallomása szerint: nem tudni, mit mondtak egymásnak, mert nem értették a nyelvet. A két borozgató horvátot minden bizonnyal a magyar beszéd ingerelte. A tanúvallomások szerint az egyik horvát azt mondta: „Takarodjatok, szemét magyarok.” A magyarok „bűne” az lehetett, hogy nem takarodtak, és kikérték maguknak az idegenek zaklatását. Az idegenek nyilván nem azért adtak ki „szóbeli parancsot” a szomszéd asztalnak, mert tetszettek nekik a magyarok. A magyar csoport távozásakor a szóváltás a ruhatárban folytatódott. A személyzet vallomása szerint a magyarok nem viselkedtek agresszívan. Zaklatóikat igyekeztek lerázni magukról, és indultak kifelé a szálloda halijából. Néhány másodperc elteltével odakint pisztolylövések dördültek... A vizsgálat összesített adatai szerint az történt, hogy a csoportot követő két horvát közül az egyik odaszaladt a kocsijához, kinyitotta a kocsit, és abból rántotta elő a 9 milliméteres pisztolyt. Gondolkodás nélkül kezdett lövöldözni. Megcélozta a magyar fiatalok csoportját, de azok szétugráltak, a golyó nem talált. Mihalkovics Árpád nyilván azt látta helyesnek, hogy a saját, közelben álló kocsijába meneküljön. Ez sikerült is neki, de a támadó utánaugrott, elkapta áldozatát, és közvetlen közelről főbe lőtte. Dr. Ivor a jegyzőkönyvet lapozgatva elmondja, hogy a magyarok reagálása nem minősíthető támadó jellegűnek, mert nyilvánvaló, hogy a horvát férfi lefegyverzésére irányult, ami sikerült is nekik. Mit vall a gyilkossággal alaposan gyanúsítható horvát J. N.? Azt állítja, hogy kiment az autójához, ahol egy ismeretlen támadó fejbe vágta, ezért többre nem emlékezik. Ő semmiféle magyarokkal nem keveredett konfliktusba, magyarokat nem is látott. Dr. Jaroslav Ivor alezredes megjegyzi, hogy a gyanúsított magatartása nem meglepő, sőt inkább jellemzőnek mondható. A besztercebányai rendőrök és a mentők a Lux Szálló személyzetének riasztására perceken belül a helyszínre érkeztek. Mihalkovics Árpádot azonnal kórházba szállították, és amilyen gyorsan csak lehetséges volt, elkezdődött az életéért szinte reménytelenül harcoló műtét. A 27 éves fogorvos néhány óra múlva meghalt. A tettest a rendőrség a helyszínen őrizetbe vette, a gyilkos fegyvert elkobozták, és emberölési kísérlet gyanújával megkezdődött ellene a vizsgálat. Az áldozat halála után ezt a rendőrség értelemszerűen módosította, mert akkor már gyilkosság bűntette forgott fenn. Az emberölési kísérlet gyanúja halmazati gyanúként továbbra is fennáll, hiszen bizonyított, hogy a magyar csoport tagjaira is rálőtt. A tiltott fegyvertartás terhe már csak „apró ráadás”. Mihalkovics Árpád holttestét a törvényszéki boncolás után, négy nappal a tragikus eseményt követően szállították haza Magyarországra. A gyilkosság elkövetésével vádolt J. N. a besztercebányai börtön vizsgálati cellájában ül. A nyomozás rövidesen lezárul. Hátravan még, hogy a rendőrség a helyszínen rekonstruálja az eseményt, amelynek J. N. ellen szóló eddigi bizonyítékai egyértelműek. Hiányzik még a vizsgálatból az áldozat szüleinek kihallgatása, amelynek során azt lennének hivatottak kinyilvánítani, vajon polgári pereljárás során érvényesíteni kíván- ják-e kártérítési jogukat. Erre a szlovákiai törvények értelmében joguk van. Más kérdés: pótolható-e egy tisztességben felnevelt gyermek, aki friss diplomával a zsebében, talán az első rendes szabadsága alatt elment a barátaival egy rövid sítúrára. J. N. A szlovák büntetőtörvénykönyv szerint 10-től 15 évig terjedő böntönbüntetést kaphat, de rendkívüli büntetésként az életfogytiglanra is számíthat. Vajon hány évig él majd a börtönben a bűnös J. N. — aki gondolkodás nélkül végrehajtotta „a maga ítéletét” egy magyar fogorvoson, akinek a boncolási jegyzőkönyv szerint „nulla promil alkohol volt a vérében”. A gyilkossággal vádolt J. N. vérében ellenben 1,06 promil alkoholt találtak, ami enyhe részegséget feltételez. A pszichiáter es a pszichológus szakvéleménye még nem készült el, de a külső jelek szerint a gyilkossággal gyanúsított személy teljesen normális, viselkedésében semmilyen pszichés sérülés nyomai nem észlelhetők. A gyilkosság vélhető motívuma tehát: „normális gyűlölet...” A legénység eltűnt Hajókatasztrófa Kanada partjainál Harminchárom fős legénységgel a fedélzetén elsüllyedt egy teherhajó Új-Skócia partjainál, a Sable-fok szigettől 70 kilométerre délkeletre. A mentőalakulatok eddig egy holttestet találtak. A mentést sűrű köd és hóvihar nehezíti — közölték a kanadai hatóságok. Az AP jelentése szerint a 160 méter hosszú Gold Bond Conveyor az elmúlt szombaton futott ki az új-skóciai Halifax kikötőjéből, és gipszet szállított volna a floridai Tampába. A brit állampolgárságú, de hongkongi születésű hajóskapitány vasárnap este 10 órakor jelezte, hogy hajója erősen himbálózik, és a hullámok átcsapnak a fedélzeten. A Gold Bond Conveyor éjfél után küldte vészjeleit. A legénység azonosítása még nem történt meg, a Reuter értesülései szerint a matrózok kínaiak voltak. A Gold Bond Conveyornak már volt egy súlyos balesete. Építése után egy évvel, 1975 áprilisában egy viharban zátonyra futott Halifax kikötőjében. Kevesebb olaj Márciusban az OPEC várhatóan kevesebb olajat fog termelni, mint amennyiről a szervezet legutóbbi értekezletén megállapodott a nyersanyag árának felhajtása érdekében. A The Wall Street Journal beszámolója idézi a genfi székhelyű Petro-Logistics Ltd. adatait, amely szerint a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete március első hetében 23,4 millió hordó olajat értékesített, ami kétmillió hordóval elmarad a februári szinttől. Ugyanerre a következtetésre jutott a befolyásos párizsi székhelyű Nemzetközi Energiaügynökség is. A japán vállalatvezetők többsége szerint a szigetországban rövidesen meg fog szűnni a háború utáni évek gazdasági felvirágzásának két meghatározó eleme: az életre szóló foglalkoztatás és az előléptetések hagyományos rendszere. A Kyodo hírügynökség nemrégiben száz vállalat körében végzett felmérést, és kimutatta, hogy a vállalatok 95 százaléka rövidebb-hosszabb időn belül átáll majd alkalmazottainak képesség szerinti bérezésére. Ez a nyugati módszer lép majd a „fejpénz” helyébe, ami azt jelenti, hogy ezentúl a dolgozókat nem életkoruk és a vállalatnál eltöltött munkaidő hossza alapján honorálják majd. A japán stílusú munkahelyi biztonság, az egy emberöltőre garantált foglalkoztatás és a dolgozók életkor szerinti előreléptetése mindmáig a legfőbb ismérve a rendkívül sikeres japán vállalatvezetési gyakorlatnak. A közel három éve tartó, a háború utáni évek legmakacsabb- nak minősített gazdasági pangása most arra készteti a cégeket, hogy átszervezéseket foganatosítsanak, keressék a hatékonyabb foglalkoztatás módszereit. — A leányvállalatokhoz, a kereskedelmi részlegekhez irányítják át a vállalatok az embereket, s korai nyugdíjba vonulást ajánlanak föl a idősebbeknek — mondta egy egyetemi professzor. Példátlan dolog ez Japánban, ahol a szenioritás elvének megfelelően a ranglétra csúcsára a legritkább esetben jutott föl fiatal, és ahol a tapasztalt öregeknek, még ha munkaképességük meg is fogyatkozott, nyugodt tanácsadói állásokat garantáltak. Ezzel gyakorlatilag persze már csak az „élethossziglan tartó” alkalmazás és életkor szerinti előléptetés illúzióját tartották meg, hiszen kulcsvezetői pozícióba azért mindig igyekeztek rátermett embereket helyezni. Most azonban még ezzel az illúzióval is szakítanak, nyíltan erőltetik a cégek a nyugdíjaztatásokat. A válaszadó vállalatok közül mindössze 16-nál szabják meg a béreket kizárólag a foglalkoztatottak életkora szerint, a többség már valamilyen formában vegyíti e rendszert a képességek szerinti honorálással, vagy rövidesen át fog erre állni. Eves szerződést léptet életbe a cégek 88 százaléka az összes alkalmazottak esetében, vagy egy-egy csoportjánál — derül ki a felmérésből. Japánban — az ország eredményei tanúskodnak erről — eddig nem okozott igazán gondokat a tudás és a képzettség szerinti bérezés elhanyagolása, ugyanis a japánok minden körülmények között igyekeznek teljesítményük maximumát nyújtani. Az iparfejlesztés kezdeti korszakában, amikor az ország javarészt a külföldi licencek átvételére alapozta fejlődését, még nem is volt akkora jelentősége a kreativitásnak, s a hosszúra nyújtott munkaidőre épülő rendszer megfelelőnek bizonyult. — Ma már az ország kulcsszerepet tölt be a csúcstechnológiai ztésekben, alaposan megnövekedtek a munkahelyekkel szembeni szellemi követelmények, így természetes, hogy ennek a változásnak a bérezésben is kifejezésre kell jutnia — érvelt egy közgazdász. A hagyományokkal való szakításban minden bizonynyal szerepet játszik az is, hogy a szigetország sokkal nyitottabbá vált, tömegesen jelentek meg a külföldi vállalatok, és vonzó állásajánlataikkal elhalmozták az „egyenlősdibe” belefáradt, gyors karrierre vágyó japánokat. (MTI)
