Nógrád Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-16 / 62. szám
4 HÍRLAP OLVASÓKTÓL - OLVASÓKNAK 1993. március 16., kedd Tisztelt Olvasóink! Örömünkre szolgál, hogy sokan szeretnék megosztani véleményüket másokkal lapunk hasábjain egy-egy cikk, vagy közérdekű esemény kapcsán. Minden levelet - amely nem sérti a jóízlést, a törvényességet s tartalmilag, gondolatilag nem silány - közlünk, az anyagtorlódások miatt azonban némely közlés késedelmességet szenved. Ezért elnézésüket kérjük. Nem tudjuk azonban közülni azokat az írásokat, amelyek szerzői nem írták alá nevüket és pontos lakcímüket, illetve amelyek szerzői bizonyíthatóan kitalált személyek. Mindezzel becsületes gondolkodású, tisztességes levelezőink és olvasóink érdekeit védjük, távol tartva őket a felelőtlen hangulatkeltéstől és bajkeveréstől.- a szerk. Madách és Mikszáth nem lehet hecckampány tárgya Tisztázatlan kérdések az alapítvány körül Mottó: „Nem a kakas szavára kezd virradni, de a kakas kiált, merthogy virrad.” (Madách Imre) Madách és Mikszáth „ügyében” írott nyílt levelük (a balassagyarmati Civitas Fortissima Köré a február 22-i lapszámukban -a szerk.) a szó teljes értelmében nyílt választ kíván. Vágjunk tehát a dolgok közepébe; célom, hogy belátható időn belül érdemleges megoldás szülessen e kérdésben. Ez a vállalás a továbbiakban nemcsak feljogosít, hanem kötelez is arra, hogy néhány kiindulópontot, elengedhetetlen feltételt megfogalmazzak. Madách és Mikszáth - egy készülő könyv címét kölcsönvéve - Istenek a Palóc Olimposzon. Hagyatékuk dolgában azért minden változtatás óriási felelősséget jelent és kizárólag szakmai, jogi anyagi biztosítékok megléte esetén lehetséges. De lehetséges! Ezért az első és legfontosabb feladat, hogy egy - a legjobb honi szakértőkből álló - csapat megfogalmazza a lehetséges megoldásokat és azok feltételeit. (Erre egyébként az előkészületek megkezdődtek.) A második a garanciális feltételek megteremtése. És ebben ne legyenek illúzióink: minden komoly változtatás sok pénzbe és időbe kerül. A siker érdekében bízom abban, hogy a város legalább olyan szerepet vállal a kivitelben, mint a megajánlásban. És miután nem akarok „homousion homoiusion” vitát - aminek képtelenségére éppen Madách figyelmeztet -, ezért itt mondom el: nem lehet tehát a dolgot elintézni holmi visszaigényléssel, visszaállítással. Ehhhez csupán adalékként említem, hogy a műtárgyak jelentős része Csesztvén és Horpácson szépen kiállított, és e két helyszín legalább annyira hiteles, mint Balassagyarmat. De nem hallgathatok egy lehetséges veszélyről sem. Persze ez nem Madáchot és Mikszáthot fenyegeti - művük eddig is és ezután is ellenáll minden kisajátítási törekvésnek és provincio- nalizmusnak. De a közelmúlt tapasztalata kimondatja velem, hogy a jó szándékú törekvés zátonyra futhat, ha azt politikai kóborlovagok kisajátítják érdekeik szerint. Azt kérem tehát - különös tekintettel a közelgő választásokra -, hogy ne hagyják ezt a közös munkát olcsó politikai hecckampánnyá zül- leszteni. Mindent egybevetve látok esélyt a modus vivendit jelentő szakmai megoldásra. Bár nem szeretnék úgy járni, mint Mikszáth szakácsnője, aki meg volt győződve arról, hogy ő is tud úgy írni, mint gazdája, felvázolok egy lehetséges megoldást, íme: szívesen mondanék néhány szót egy ballassagyarmati Madách-Mikszáth állandó kiállítás megnyitóján a megyei közgyűlés elnökeként. Ezután átsétálhatnánk egy - jelentős alapítványi vagyonnal közösen létrehozott - intézménybe, ami a két halhatatlan kultuszát, hagyományát hivatott ápolni Balassagyarmaton. Korill Ferenc a megyei közgyűlés elnöke Néhány évvel ezelőtt még az a hír járta, hogy a Hotel Med- vesben terroristákat képeztek ki, majd egy-egy sikeres akciójuk után itt pihenték ki fáradalmaikat. Nos azóta langyosabb vizeken evezünk, mert a minap olvashattuk a sajtóban, hogy a Medves lankáján masszázsszalon üzemel és hiányos öltözetű lányok masszírozzák a kalandra vágyó férfiakat. A hírek hallatán joggal gondolhatják, hogy valami nincs rendjén a kuratórium körül, netán a két és féléves működésük idején meg is gazdagodtak belőle. Nos, hogy közelebb kerüljünk az igazsághoz, meg kell ismerni az alapítvány működési körülményeit. Még a Németh-kormány idején a Minisztertanács a 81/1990. (IV.27.) MT. számú rendeletével létrehozta a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Alapítványt, s felajánlotta részére a Demisz és a MUSZ kezelésében, illetve tulajdonában lévő vagyont. Az alapító okirat mellékletében megfogalmazódott, hogy az alapítvány elidegenítési tilalommal helyi és regionális alapítványoknak adományoz több ingatlant, azzal a feltétellel, hogy azok a nemzeti alapítvány céljaival azonos tevékenységet folytatnak. Ugyanakkor a Kuratórium összetétele legalább 50 százalékban bejegyzett és a területen működő gyermek és ifjúsági szervezetek,- valamint e korosztály érdekeiért tevékenykedő társadalmi szervezetek képviselőiből áll. Ezzel is segíteni kívánták a társadalmi szerEz a megoldás? Azt a kérdést, amit Batta Józsefre a Nógrád Megyei Hírlap hasábjain feltett - nevezetesen, hogy miért szűnt meg a Besz- terce-lakótelepen a lángossütő - én is, mint az említett egység üzemeltetője föltettem a salgótarjáni önkormányzat illetékesének, s azt a választ kaptam, hogy nem illik a városképbe. Az önkormányzat képviselője ilyen válasszal elintézte az ügyet, s több száz aláírás ellenére sem engedélyezték a lángossütő további üzemelését ezen a helyen. Mint később tudomásomra jutott, a patika vezetőjének a férje személyesen panaszt tett az önkormányzatnál, hogy bemegy a füst a gyógyszertárba. A továbbiakban csak egy kérdésem lenne: tényleg nem volt más megoldás, mint az árusítás megszüntetése? Czakó Józsefné Salgótarján vezetek talpraállását, hogy minél jobban bevonják őket az ifjúsági munkába. Gyors huszárvágással a volt Nógrád Megyei Tanács 3 millió forint törzstőkével létrehozta a Nógrád Ifjúságért Gyermek és Ifjúsági Alapítványt, így jogot szerzett arra, hogy megkapja a nemzeti alapítványtól a Hotel Medvest és a Nyírjes Ifjúsági Tábort. Mivel az alapító okirat megfelelt az adományozó által előírt feltételeknek, elkezdődhetett az érdemi munka. Azaz elkezdődhetett volna, ha az számos akadályba nem ütközik. Kiderült, hogy nem egyértelmű, kitől és mennyi vagyont kell átvenni a kuratóriumnak. Ugyanakkor a Nodisz számára nagyobb összegű tartozást kellett regisztrálni, amiből később polgári peres ügy lett. Jelentkezett a nemzeti alapítvány is 6,7 millió forintos • követelésével, amely mára kamataival együtt közel 10 millió forintra rúg. Az sem könnyített a helyzeten, hogy a megyei közgyűlés hivatala a 3 millió forintos tartozást a Nodisz felé kifizette. Ezzel bár a törzstőke növekedett, de a felhasználható pénzeszköz nem. A kuratórium feladata lett volna a két intézmény működtetése, üzemeltetése, de ehhez sem főállású alkalmazottja, sem pedig pénze nem volt. így nem volt mást tenni, mint azokat bérbe adta. Több vállalkozó is jelentkezett, akikkel a kuratórium legjobb szándéka mellett próbált szerződést kötni, több-kevesebb sikerrel. Néhány hónap után fizetőképtelenséget jelentettek vagy valamilyen más indokokkal próbáltak fizetési Hivatalom nevében sem hagyhatom szó nélkül a Nógrád Megyei Hírlap március 8-án közzétett, Czinege László vállalkozó tollából származó „Ez a törvény a fogyasztóvédelemnél?” című cikket. Bár többször elolvastam az írást, nem igazán sikerült megértenem, hogy ne adj’ isten milyen törvényt sértett meg felügyelőségünk? Az előbbiekben említett vállalkozó által előadott, nehezen következő történethez itt érdemben nem kívánok hozzászólni. Az ügyben minden dokumentáció rendelkezésére áll a fogyasztó- védelmi felügyelőségen, ne untassuk ezek részletezésével az olvasót. Személyes találkozásunk alkalmával egyébként volt szerencsém tapasztalni, hogy Czinege urat véleménye formákötelezettségük alól kibújni. Ez természetesen a kuratóriumon belül türelmetlenséget, személyeskedéseket eredményezett. Néhányan el is távoztak, de ennek ellenére a kuratórium helyén maradt, céljainak megfelelően tudott dolgozni. Működése idején két alkalommal gyermekek és fiatalok táboroztatására pályázatot írt ki, ugyanakkor nagyobb összeget fordított bútorok vásárlására, az épületek karbantartására. Bővítette hazai és nemzetközi kapcsolatait, gyermekek és fiatalok részére táborokat szervezett. Ebben nagy szerepe volt a kuratórium elnökének, aki társadalmi munkában idejét nem sajnálva fáradhatatlanul dolgozott az alapítvány érdekében. Ezért mint volt kuratóriumi tag határozottan visszautasítom az alaptalan vádakat. Olcsó közjátéknak tűnnek a helyi lapokban megjelent vádaskodások, ami nem más, mint a kuratórium elnökének és tagjainak lejáratása. Ide tartozik az is, hogy a kuratórium tagjai ezt a feladatot ellenszolgáltatás nélkül, társadalmi munkában végezték, akik a küldő szervükben is vezető szerepet töltenek be. Ez év elején a Kárpát Invest- tel sikerült egy korrekt szerződést kötni, már-már úgy látszott rendeződnek anyagi gondjaink. Ekkor jött a hír - mint derült égből a villámcsapás -, hogy módosítják az alapító okiratot, menesztik a kuratóriumot, s helyettük köztiszteletben álló személyeket kérnek fel erre a posztra. Ezzel megpecsételődött a „szürke hétköznapi emberek" sorsa, annak ellenére, hogy a lásában a konkrétumok nem különösebben zavarják. A jelenséget viszont rendkívül károsnak tartom. Talán szükségtelen, de a cikkben feltett költői kérdésre válaszolva hangsúlyozom, hogy a törvény jogalanyától függetlenül egységes. Reményem szerint munkánk során ez a gyakorlatban is így valósul meg. A cikk sugallata szerint viszont felügyelőségünk eljárásában sajátosan értelmezi a törvényességet, különböző trükkökkel igyekszik kibújni a felelősség alól. Súlyos szavak ezek egy kormányhivatalról ... Hogy ez mennyire nincs így, azt az a jelentős számú állampolgár tudná bizonyítani, aki problémájával segítségkérőn megkeresi hivatalunkat. A vállalkozó rágalmazáküldő szervtől való megbízatás 1994. nyaráig szól. A kuratórium menesztése mögött igazából nem tudom, milyen okok húzódnak meg, mert indoklásként csak annyit közöltek, hogy „megbízatásuk lejárt”. Itt azért mégiscsak sántít valami, mert több dologra nem kaptunk magyarázatot. Az alapító tudatában volt annak, hogy a kuratóium megbízatása az elmúlt év nyarán lejárt és miért csak most intézkedett menesztésükről, amikor a küldő szervezetek újabb két évre delegálták tagjaikat, 1994 nyaráig. Ugyanakkor az új alapító okiratban már szó sem esik társadalmi szervezetekről, holott az adományozó határozott kikötése, hogy a kuratórium tagjainak legalább 51 százalékát társadalmi szervezetek képviseljék. Arról sem esik szó, hogy mi lesz a nemzeti alapítvány felé fennálló közel 10 millió forintos tartozással. Az ilyen tisztázatlan kérdések úgy érzem megpecsételhetik az alapítvány sorsát. Mindezek után nem hiszem, hogy a volt kuratóriumi tagok ragaszkodnának a korábbi szerepükhöz, hiszen munkájuk során több volt a kudarc, mint az eredmény. Többségük - legalábbis, akik társadalmi szervezeteket képviseltek - azt szerették volna, hogy az alapítványon keresztül több szerepet vállalhassanak a gyermekek és fiatalok érdekében. Minderre az „intézményesített alapítvány” mellett már aligha lesz lehetőségük. Király Mihály a kuratórium volt tagja sait következetesen visszautasítom! Az ilyen vélt sérelemből fakadó vádaskodások csak arra alkalmasak, hogy a hosszú idő alatt kialakított és egyre fokozódó állampolgári bizalmat megzavarja. Végezetül Czinege úrnak javaslom, hogy lapozzon a naptárában, és amennyiben mégis úgy érzi, hogy felügyelőségünk részéről valamilyen gazdasági hátrány érte, már ne a pártbizottságra, vagy az újság szerkesztőségébe induljon. A demokráciában ugyanis már vannak más, valóban hatékony jogorvoslati fórumok is, például a független magyar bíróságok. Ő tudja, miért ezt az utat választotta ... Póka György fel ügyelőség vezető Tiltakozik a fogyasztóvédelmi felügyelőség Súlyos szavak egy kormányhivatalról Olvasóink kérdezték - jogászunk válaszol Az élettársi vagyonközösségről Olvasónk özvegyasszony, felnőtt gyermekei vannak. Két év óta együtt él egy elvált férfival, akinek ugyancsak vannak gyermekei az előző házasságából. Az élettársnak családi házas ingatlana, olvasónknak pedig kétszobás öröklakása van. Az élettárs gyermektartásdíjat is fizet. Olvasónk azt hallotta, hogy öt évi együttélés után - akkor is ha nem kötnek törvényes házasságot - kinek-kinek az eddig szerzett különvagyona is közössé vélik. Ezt semmiképpen nem akarják, mert nem szeretnék a gyermekeik örökségét megcsorbítani. Kéri, hogy tájékoztassuk az élettársi vagyonközösséggel kapcsolatos törvényi előírásokról. Kérését szívesen teljesítjük, és az alábbiakban ismertetjük a témával kapcsolatos legfontosabb jogszabályi rendelkezéseket. A Polgári Törvénykönyv /Ptk./587/G. paragrafusa' értelmében az élettársak - házasságkötés nélkül - együttélésük alatt a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont. Az élettársi vagyonközösség tehát annyiban tér el a házastársi vagyonközösségtől, hogy a törvény alapján nem fele-fele arányú tulajdonjog keletkezik, hanem a tulajdonjog mértékét a közreműködés aránya határozza meg.. A Polgári Törvénykönyv külön rendelkezik arról, hogy a közreműködés aránya nem csak a tényleges vagyoni közreműködést jelenti, hanem a háztartásban végzett munka is ilyen közreműködésnek számít. Sőt a Ptk. 578/G. paragrafusa (2) bekezdésében írt rendelkezések szerint ezeket a szabályokat kell alkalmazni az élettársakkal közös háztartásban élő más hozzátartozók (például szülők és nagykorú gyermekeik) vagyoni viszonyaira, is. Az élettársak együttélés előtt szerzett különvagyonát és minden egyéb vagyonát a Ptk. 607610 paragrafusaiban meghatározott törvényes örökösök - így elsősorban az örökhagyó gyermeke az öröklésből kiesett gyermek vagy távolabbi leszármazó helyén egymás között egyenlő részekben a kiesett, vagy kiesettek gyermekei (unokák vagy dédunokák) örökölnek. Leszármazó hiányában az örökhagyó szülei vagy nagyszülői az örökösök! Ha valaki azt akarja elérni, hogy valamelyik rokona ne örököljön vagy csak kisebb részt örököljön a neki járó törvényes résznél, akkor végintézkedést kell tennie. A végintézkedés megtehető végrendelet formájában, de öröklési szerződésben és halál esetére szóló ajándékozási szerződésben is. Az ismertetett törvényi rendelkezésekből megállapítható, hogy olvasónk aggályai alaptalanok, mert az élettársak bármennyi ideig fennálló együttélésük után sem válnak egymás különvagyonának törvényes örököseivé. Dr. Verebélyi Pályaudvarrá vált a háztető Kentben, a Margaret Road 86. számú ház tetején landolt az az üres tehervonat, mely áttörve a pályaudvar falát, egy viadukton átrohanva megállt a háztetőn. Szerencsére áldozatai nem voltak a balesetnek, és az épület sem dőlt össze. Probléma azonban, hogy hogyan távolítsák el a vonatot?
