Nógrád Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-16 / 62. szám

4 HÍRLAP OLVASÓKTÓL - OLVASÓKNAK 1993. március 16., kedd Tisztelt Olvasóink! Örömünkre szolgál, hogy sokan szeretnék megosztani véleményüket másokkal la­punk hasábjain egy-egy cikk, vagy közérdekű esemény kapcsán. Minden levelet - amely nem sérti a jóízlést, a törvényességet s tartalmilag, gondolatilag nem silány - közlünk, az anyagtorlódások miatt azonban némely közlés késedelmességet szenved. Ezért elnézésüket kérjük. Nem tudjuk azonban kö­zülni azokat az írásokat, ame­lyek szerzői nem írták alá ne­vüket és pontos lakcímüket, illetve amelyek szerzői bizo­nyíthatóan kitalált személyek. Mindezzel becsületes gon­dolkodású, tisztességes leve­lezőink és olvasóink érdekeit védjük, távol tartva őket a fel­előtlen hangulatkeltéstől és bajkeveréstől.- a szerk. Madách és Mikszáth nem lehet hecckampány tárgya Tisztázatlan kérdések az alapítvány körül Mottó: „Nem a kakas sza­vára kezd virradni, de a kakas kiált, merthogy vir­rad.” (Madách Imre) Madách és Mikszáth „ügyé­ben” írott nyílt levelük (a balas­sagyarmati Civitas Fortissima Köré a február 22-i lapszámuk­ban -a szerk.) a szó teljes értel­mében nyílt választ kíván. Vág­junk tehát a dolgok közepébe; célom, hogy belátható időn be­lül érdemleges megoldás szü­lessen e kérdésben. Ez a vállalás a továbbiakban nemcsak feljo­gosít, hanem kötelez is arra, hogy néhány kiindulópontot, elengedhetetlen feltételt meg­fogalmazzak. Madách és Mik­száth - egy készülő könyv cí­mét kölcsönvéve - Istenek a Pa­lóc Olimposzon. Hagyatékuk dolgában azért minden változta­tás óriási felelősséget jelent és kizárólag szakmai, jogi anyagi biztosítékok megléte esetén le­hetséges. De lehetséges! Ezért az első és legfontosabb feladat, hogy egy - a legjobb honi szakértőkből álló - csapat megfogalmazza a lehetséges megoldásokat és azok feltéte­leit. (Erre egyébként az előké­születek megkezdődtek.) A második a garanciális felté­telek megteremtése. És ebben ne legyenek illúzióink: minden komoly változtatás sok pénzbe és időbe kerül. A siker érdeké­ben bízom abban, hogy a város legalább olyan szerepet vállal a kivitelben, mint a megajánlás­ban. És miután nem akarok „homousion homoiusion” vitát - aminek képtelenségére éppen Madách figyelmeztet -, ezért itt mondom el: nem lehet tehát a dolgot elintézni holmi vissza­igényléssel, visszaállítással. Ehhhez csupán adalékként emlí­tem, hogy a műtárgyak jelentős része Csesztvén és Horpácson szépen kiállított, és e két hely­szín legalább annyira hiteles, mint Balassagyarmat. De nem hallgathatok egy le­hetséges veszélyről sem. Persze ez nem Madáchot és Mikszáthot fenyegeti - művük eddig is és ezután is ellenáll minden kisajá­títási törekvésnek és provincio- nalizmusnak. De a közelmúlt tapasztalata kimondatja velem, hogy a jó szándékú törekvés zá­tonyra futhat, ha azt politikai kóborlovagok kisajátítják érde­keik szerint. Azt kérem tehát - különös tekintettel a közelgő választásokra -, hogy ne hagy­ják ezt a közös munkát olcsó politikai hecckampánnyá zül- leszteni. Mindent egybevetve látok esélyt a modus vivendit jelentő szakmai megoldásra. Bár nem szeretnék úgy járni, mint Mik­száth szakácsnője, aki meg volt győződve arról, hogy ő is tud úgy írni, mint gazdája, felvázo­lok egy lehetséges megoldást, íme: szívesen mondanék né­hány szót egy ballassagyarmati Madách-Mikszáth állandó kiál­lítás megnyitóján a megyei közgyűlés elnökeként. Ezután átsétálhatnánk egy - jelentős alapítványi vagyonnal közösen létrehozott - intézménybe, ami a két halhatatlan kultuszát, ha­gyományát hivatott ápolni Ba­lassagyarmaton. Korill Ferenc a megyei közgyűlés elnöke Néhány évvel ezelőtt még az a hír járta, hogy a Hotel Med- vesben terroristákat képeztek ki, majd egy-egy sikeres akció­juk után itt pihenték ki fáradal­maikat. Nos azóta langyosabb vizeken evezünk, mert a minap olvashattuk a sajtóban, hogy a Medves lankáján masszázssza­lon üzemel és hiányos öltözetű lányok masszírozzák a kalandra vágyó férfiakat. A hírek hallatán joggal gon­dolhatják, hogy valami nincs rendjén a kuratórium körül, ne­tán a két és féléves működésük idején meg is gazdagodtak be­lőle. Nos, hogy közelebb kerül­jünk az igazsághoz, meg kell ismerni az alapítvány működési körülményeit. Még a Németh-kormány ide­jén a Minisztertanács a 81/1990. (IV.27.) MT. számú rendeletével létrehozta a Nem­zeti Gyermek és Ifjúsági Ala­pítványt, s felajánlotta részére a Demisz és a MUSZ kezelésé­ben, illetve tulajdonában lévő vagyont. Az alapító okirat mellékleté­ben megfogalmazódott, hogy az alapítvány elidegenítési tila­lommal helyi és regionális ala­pítványoknak adományoz több ingatlant, azzal a feltétellel, hogy azok a nemzeti alapítvány céljaival azonos tevékenységet folytatnak. Ugyanakkor a Kura­tórium összetétele legalább 50 százalékban bejegyzett és a te­rületen működő gyermek és if­júsági szervezetek,- valamint e korosztály érdekeiért tevékeny­kedő társadalmi szervezetek képviselőiből áll. Ezzel is segí­teni kívánták a társadalmi szer­Ez a megoldás? Azt a kérdést, amit Batta Jó­zsefre a Nógrád Megyei Hírlap hasábjain feltett - nevezetesen, hogy miért szűnt meg a Besz- terce-lakótelepen a lángossütő - én is, mint az említett egység üzemeltetője föltettem a salgó­tarjáni önkormányzat illetéke­sének, s azt a választ kaptam, hogy nem illik a városképbe. Az önkormányzat képvise­lője ilyen válasszal elintézte az ügyet, s több száz aláírás elle­nére sem engedélyezték a lán­gossütő további üzemelését ezen a helyen. Mint később tu­domásomra jutott, a patika ve­zetőjének a férje személyesen panaszt tett az önkormányzat­nál, hogy bemegy a füst a gyógyszertárba. A továbbiak­ban csak egy kérdésem lenne: tényleg nem volt más megoldás, mint az árusítás megszüntetése? Czakó Józsefné Salgótarján vezetek talpraállását, hogy mi­nél jobban bevonják őket az if­júsági munkába. Gyors huszárvágással a volt Nógrád Megyei Tanács 3 millió forint törzstőkével létrehozta a Nógrád Ifjúságért Gyermek és Ifjúsági Alapítványt, így jogot szerzett arra, hogy megkapja a nemzeti alapítványtól a Hotel Medvest és a Nyírjes Ifjúsági Tábort. Mivel az alapító okirat megfelelt az adományozó által előírt feltételeknek, elkezdődhe­tett az érdemi munka. Azaz el­kezdődhetett volna, ha az szá­mos akadályba nem ütközik. Kiderült, hogy nem egyér­telmű, kitől és mennyi vagyont kell átvenni a kuratóriumnak. Ugyanakkor a Nodisz számára nagyobb összegű tartozást kel­lett regisztrálni, amiből később polgári peres ügy lett. Jelentke­zett a nemzeti alapítvány is 6,7 millió forintos • követelésével, amely mára kamataival együtt közel 10 millió forintra rúg. Az sem könnyített a helyzeten, hogy a megyei közgyűlés hiva­tala a 3 millió forintos tartozást a Nodisz felé kifizette. Ezzel bár a törzstőke növekedett, de a felhasználható pénzeszköz nem. A kuratórium feladata lett volna a két intézmény működte­tése, üzemeltetése, de ehhez sem főállású alkalmazottja, sem pedig pénze nem volt. így nem volt mást tenni, mint azokat bérbe adta. Több vállalkozó is jelentkezett, akikkel a kurató­rium legjobb szándéka mellett próbált szerződést kötni, több-kevesebb sikerrel. Néhány hónap után fizetőképtelenséget jelentettek vagy valamilyen más indokokkal próbáltak fizetési Hivatalom nevében sem hagyhatom szó nélkül a Nógrád Megyei Hírlap március 8-án közzétett, Czinege László vál­lalkozó tollából származó „Ez a törvény a fogyasztóvédelem­nél?” című cikket. Bár többször elolvastam az írást, nem igazán sikerült megértenem, hogy ne adj’ isten milyen törvényt sér­tett meg felügyelőségünk? Az előbbiekben említett vállalkozó által előadott, nehezen követ­kező történethez itt érdemben nem kívánok hozzászólni. Az ügyben minden dokumentáció rendelkezésére áll a fogyasztó- védelmi felügyelőségen, ne un­tassuk ezek részletezésével az olvasót. Személyes találkozá­sunk alkalmával egyébként volt szerencsém tapasztalni, hogy Czinege urat véleménye formá­kötelezettségük alól kibújni. Ez természetesen a kuratóri­umon belül türelmetlenséget, személyeskedéseket eredmé­nyezett. Néhányan el is távoz­tak, de ennek ellenére a kurató­rium helyén maradt, céljainak megfelelően tudott dolgozni. Működése idején két alkalom­mal gyermekek és fiatalok tábo­roztatására pályázatot írt ki, ugyanakkor nagyobb összeget fordított bútorok vásárlására, az épületek karbantartására. Bőví­tette hazai és nemzetközi kap­csolatait, gyermekek és fiatalok részére táborokat szervezett. Ebben nagy szerepe volt a kuratórium elnökének, aki tár­sadalmi munkában idejét nem sajnálva fáradhatatlanul dolgo­zott az alapítvány érdekében. Ezért mint volt kuratóriumi tag határozottan visszautasítom az alaptalan vádakat. Olcsó közjá­téknak tűnnek a helyi lapokban megjelent vádaskodások, ami nem más, mint a kuratórium el­nökének és tagjainak lejáratása. Ide tartozik az is, hogy a kurató­rium tagjai ezt a feladatot ellen­szolgáltatás nélkül, társadalmi munkában végezték, akik a küldő szervükben is vezető sze­repet töltenek be. Ez év elején a Kárpát Invest- tel sikerült egy korrekt szerző­dést kötni, már-már úgy látszott rendeződnek anyagi gondjaink. Ekkor jött a hír - mint derült égből a villámcsapás -, hogy módosítják az alapító okiratot, menesztik a kuratóriumot, s he­lyettük köztiszteletben álló személyeket kérnek fel erre a posztra. Ezzel megpecsételődött a „szürke hétköznapi emberek" sorsa, annak ellenére, hogy a lásában a konkrétumok nem kü­lönösebben zavarják. A jelenséget viszont rendkí­vül károsnak tartom. Talán szükségtelen, de a cikkben fel­tett költői kérdésre válaszolva hangsúlyozom, hogy a törvény jogalanyától függetlenül egysé­ges. Reményem szerint mun­kánk során ez a gyakorlatban is így valósul meg. A cikk sugal­lata szerint viszont felügyelősé­günk eljárásában sajátosan ér­telmezi a törvényességet, kü­lönböző trükkökkel igyekszik kibújni a felelősség alól. Súlyos szavak ezek egy kormányhiva­talról ... Hogy ez mennyire nincs így, azt az a jelentős számú állampolgár tudná bizo­nyítani, aki problémájával se­gítségkérőn megkeresi hivata­lunkat. A vállalkozó rágalmazá­küldő szervtől való megbízatás 1994. nyaráig szól. A kuratórium menesztése mögött igazából nem tudom, milyen okok húzódnak meg, mert indoklásként csak annyit közöltek, hogy „megbízatásuk lejárt”. Itt azért mégiscsak sántít va­lami, mert több dologra nem kaptunk magyarázatot. Az alapító tudatában volt an­nak, hogy a kuratóium megbíza­tása az elmúlt év nyarán lejárt és miért csak most intézkedett menesztésükről, amikor a küldő szervezetek újabb két évre de­legálták tagjaikat, 1994 nyaráig. Ugyanakkor az új alapító ok­iratban már szó sem esik társa­dalmi szervezetekről, holott az adományozó határozott kikö­tése, hogy a kuratórium tagjai­nak legalább 51 százalékát tár­sadalmi szervezetek képvisel­jék. Arról sem esik szó, hogy mi lesz a nemzeti alapítvány felé fennálló közel 10 millió forintos tartozással. Az ilyen tisztázatlan kérdések úgy érzem megpecsé­telhetik az alapítvány sorsát. Mindezek után nem hiszem, hogy a volt kuratóriumi tagok ragaszkodnának a korábbi sze­repükhöz, hiszen munkájuk so­rán több volt a kudarc, mint az eredmény. Többségük - leg­alábbis, akik társadalmi szerve­zeteket képviseltek - azt szeret­ték volna, hogy az alapítványon keresztül több szerepet vállal­hassanak a gyermekek és fiata­lok érdekében. Minderre az „intézményesí­tett alapítvány” mellett már aligha lesz lehetőségük. Király Mihály a kuratórium volt tagja sait következetesen visszautasí­tom! Az ilyen vélt sérelemből fakadó vádaskodások csak arra alkalmasak, hogy a hosszú idő alatt kialakított és egyre foko­zódó állampolgári bizalmat megzavarja. Végezetül Czinege úrnak ja­vaslom, hogy lapozzon a naptá­rában, és amennyiben mégis úgy érzi, hogy felügyelőségünk részéről valamilyen gazdasági hátrány érte, már ne a pártbi­zottságra, vagy az újság szer­kesztőségébe induljon. A demokráciában ugyanis már vannak más, valóban haté­kony jogorvoslati fórumok is, például a független magyar bí­róságok. Ő tudja, miért ezt az utat választotta ... Póka György fel ügyelőség vezető Tiltakozik a fogyasztóvédelmi felügyelőség Súlyos szavak egy kormányhivatalról Olvasóink kérdezték - jogászunk válaszol Az élettársi vagyonközösségről Olvasónk özvegyasszony, felnőtt gyermekei vannak. Két év óta együtt él egy elvált férfi­val, akinek ugyancsak vannak gyermekei az előző házasságá­ból. Az élettársnak családi há­zas ingatlana, olvasónknak pe­dig kétszobás öröklakása van. Az élettárs gyermektartásdíjat is fizet. Olvasónk azt hallotta, hogy öt évi együttélés után - akkor is ha nem kötnek törvényes házas­ságot - kinek-kinek az eddig szerzett különvagyona is kö­zössé vélik. Ezt semmiképpen nem akarják, mert nem szeret­nék a gyermekeik örökségét megcsorbítani. Kéri, hogy tájé­koztassuk az élettársi vagyon­közösséggel kapcsolatos törvé­nyi előírásokról. Kérését szívesen teljesítjük, és az alábbiakban ismertetjük a témával kapcsolatos legfonto­sabb jogszabályi rendelkezése­ket. A Polgári Törvénykönyv /Ptk./587/G. paragrafusa' értel­mében az élettársak - házasság­kötés nélkül - együttélésük alatt a szerzésben való közreműkö­désük arányában szereznek kö­zös tulajdont. Az élettársi vagyonközösség tehát annyiban tér el a házas­társi vagyonközösségtől, hogy a törvény alapján nem fele-fele arányú tulajdonjog keletkezik, hanem a tulajdonjog mértékét a közreműködés aránya határozza meg.. A Polgári Törvénykönyv kü­lön rendelkezik arról, hogy a közreműködés aránya nem csak a tényleges vagyoni közremű­ködést jelenti, hanem a háztar­tásban végzett munka is ilyen közreműködésnek számít. Sőt a Ptk. 578/G. paragrafusa (2) be­kezdésében írt rendelkezések szerint ezeket a szabályokat kell alkalmazni az élettársakkal kö­zös háztartásban élő más hozzá­tartozók (például szülők és nagykorú gyermekeik) vagyoni viszonyaira, is. Az élettársak együttélés előtt szerzett különvagyonát és min­den egyéb vagyonát a Ptk. 607­610 paragrafusaiban meghatá­rozott törvényes örökösök - így elsősorban az örökhagyó gyer­meke az öröklésből kiesett gyermek vagy távolabbi le­származó helyén egymás között egyenlő részekben a kiesett, vagy kiesettek gyermekei (uno­kák vagy dédunokák) örököl­nek. Leszármazó hiányában az örökhagyó szülei vagy nagyszü­lői az örökösök! Ha valaki azt akarja elérni, hogy valamelyik rokona ne örököljön vagy csak kisebb részt örököljön a neki járó tör­vényes résznél, akkor végintéz­kedést kell tennie. A végintéz­kedés megtehető végrendelet formájában, de öröklési szerző­désben és halál esetére szóló ajándékozási szerződésben is. Az ismertetett törvényi rendel­kezésekből megállapítható, hogy olvasónk aggályai alapta­lanok, mert az élettársak bár­mennyi ideig fennálló együtté­lésük után sem válnak egymás különvagyonának törvényes örököseivé. Dr. Verebélyi Pályaudvarrá vált a háztető Kentben, a Margaret Road 86. számú ház tetején landolt az az üres tehervonat, mely áttörve a pá­lyaudvar falát, egy viadukton átrohanva megállt a háztetőn. Szerencsére áldozatai nem voltak a bal­esetnek, és az épület sem dőlt össze. Probléma azonban, hogy hogyan távolítsák el a vonatot?

Next

/
Thumbnails
Contents