Nógrád Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-01 / 50. szám

KÜLFÖLD 1993. március 1., hétfő Amerikaiakra támadtak Mogadishuban Két amerikai katona megsé­rült a mogadishui kikötőben, amikor ismeretlen fegyveresek tüzet nyitottak — közölték szom­baton az amerikai katonai ható­ságok. A tájékoztatás szerint az éjszakai összecsapásban elsősor­ban az Egyesült Arab Emírsé­gekből érkezett katonákat érte támadás, de egy becsapódó grá­nát szilánkjai két amerikai kato­nát sebesítettek meg; egyikük nő. Az amerikai hadsereg illeté­kesei egyébként közölték: az el­múlt napok súlyos zavargásai és incidensei ellenére a tervek sze­rint folytatódik a tengerészgya­logosok újabb háromezres kon­tingensének kivonása Szomáliá­ból. A McDonald’s és a magyar beszállítók A magyarországi McDdo- nald’s éttermeket szinte teljes egészében magyar vállalatok lát­ják el a szükséges alapanyagok­kal. A nemzetközi gyorséttermi hálózattal való együttműködés eredményeként több magyar cég is kiléphetett a külföldi piacra, így például: a Bábolna Rt. győri baromfifeldolgozójában készülő filézett csirkemellet és csirke­combot Németországba is szál­lítják. A Fővárosi Sütőipari Vál­lalat Big Mac zsömléi Ausztriá­ban is vevőre találnak, a Miskolci Sütőipari Vállalat hasábburgo­nyáját pedig már Lengyelország­ban és Csehországban is fo­gyasztják. Ortodox egyházi egyetem Moszkvában Ortodox egyházi egyetem nyi­totta meg kapuit a múlt héten Moszkvában. A felsőfokú okta­tási intézmény létrehozói azt a célt tűzték maguk elé, hogy ösz- szekapcsolják az egyetemi isme­retanyag és a vallásos világnézet elsajátítását. Jelképesnek tekint­hető, hogy az egyetem épülete a Nyikolszkaja utcában található, ahol annak idején megkezdte működését Oroszország első fel­sőfokú iskolája, a szláv-görög- latin akadémia. A megnyitón többen hangsúlyozták: a vallásos felsőfokú oktatás hagyományá­nak újjászületését az diktálja, hogy a társadalom most törté­nelmi választás előtt áll. Japán-magyar vegyes vállalat alakult Vegyes vállalatot alapított tengelykapcsolók összeszerelé­sére a japán Dainkin cég és a Ko­márom megyei Bákersz Kft. Az új cég a Magyar Suzuki Rt. be­szállítója lesz. Az alapító okira­tot vasárnap írták alá Budapes­ten. A vegyes vállalatot 115 mil­lió jen alaptőkével hozzák létre, amelyből induláskor 50 száza­lékkal részesedik a Daikin, 10- zel a japán Itochu kereskedőház, 40 százalék a Bákersz Kft.-é. Nagy Imre az NKVD ügynöke volt — írja a La Stampa, eredeti dokumentumok alapján A torinói La Stampa című lap szovjet irattári dokumentumok alapján szombati számában azt írta, hogy Nagy Imre a harmin­cas években az NKVD (a KGB elődje) ügynöke volt és számos feljelentést tett ismerőseiről. A moszkvai forrásokra tá­maszkodó cikk két irat másolatát is közölte illusztrációként: egyik az a „kötelezvény”, amelyet Nagy Imre 1930. szeptember 4-én írt alá információk szolgál­tatására a szovjet politikai rend­őrségnek, a másik pedig Vlagyi­mir Krjucskovnak, a KGB utolsó elnökének levele 1989. júniusá­ból Grósz Károlyhoz azzal a cél­lal, hogy az MSZMP vezetése tu­domására hozza: az ellenzék ál­tal pajzsra emelt és a sztálinizmus elleni nemzeti harc jelképévé ma­gasztosult politikus, az 56-os for­radalom vezetője éveken át ügy­nök volt a Szovjetunióban, s fel­jelentett legalább 38 emigráns magyar kommunistát és 150 szovjet, olasz, német és más nem­zetiségű ismerősét. Kijucskov célja a Budapestre küldött levéllel és dokumentu­mokkal az volt, hogy az MSZMP vezetése, az iratokat nyilvános­ságra hozva, lejárassa Nagy Im­rét, és megakadályozza rehabili­tálását. Grószék azonban nem használták fel ezeket az iratokat. A La Stampa a Rogyina című orosz hetilap segítségével j ütött a volt SZKP KB irattárából a le­leplező anyaghoz. Nagy Imre Vologya fedőnéven 1930-tól le­galább 1941-ig működött együtt a politikai rendőrséggel. Közre­működött számos „ellenséges” csoport letartóztatásában és el- ítéltetésében. A KGB 1989-ben akkor szedte elő saját irattárából az erre vonatkozó dokumentu­mokat, amikor a magyar kom­munista rendszer már az össze­omlás szélén állt. „Az ellenzék hangosan köve­teli — írta Kijucskov az említett levelében — Nagy Imre teljes po­litikai és jogi rehabilitálását. A mártír glóriáját vonják a feje fö­lé, feddhetetlennek és elveihez következetesen ragaszkodó sze­mélyiségnek tüntetve fel őt, mint a sztálinizmus elleni demokrati­kus harcot vívó, a szocializmus megújítását akaró vezetőt.” S a KGB elnöke felkínálta a leleple­zés okmányait az akkori magyar pártvezetésnek. Kijucskov célja egyúttal az volt, hogy megerősít­se ezzel az MSZMP szovjetbarát szárnyát az ellenzékkel kacérko­dó Pozsgayval, Szűrössel és Hor­váth Istvánnal szemben — muta­tott rá a La Stampa. Kijucskov lépését az SZKP KB 1989. júniusában megvitat­ta, s Gorbacsov kézírásos meg­jegyzéssel jóváhagyta az előter­jesztést. Az iratokat ennek nyo­mán megküldték az MSZMP- nek, s ennek is nyoma van a most előkerült irattári anyagokban. A források egyedül abban bizony­talanok, hogy ki kapta kézhez Budapesten a leleplező iratanya­got. — Egy biztos: Grósz nem használta fel a rendelkezésére bocsátott iratokat, és nem tették meg ezt mások sem — szögezte le a lap. „Nyilván úgy látták, hogy Nagy Imre lejáratását a magyar közvélemény ellenségesen fo­gadta volna és a pártnak inkább ártott, mint használt volna... A közelmúlt történelme tele van forró mozzanatokkal, s csakis az érintettek tudják, mi történt és mi nem valójában a színfalak mögött. Miért nem használták fel a Moszkva által kínált alkal­mat?” — írta a La Stampa, amely úgy látja, Nagy Imre figurája mindenképpen módosul és átér- tékekelésre szorul a kétségkívül hiteles iratok alapján. Bár ahhoz nem fér kétség — fűzi hozzá -, hogy Nagy otthon bátran és kö­vetkezetesen lépett fel 1956 drá­mai napjaiban a szovjet beavat­kozással szemben, „s tragikus sorsa megtisztítja és megszaba­dítja őt attól, hogy valamikor együttműködött későbbi hóhé­raival”. „Nem kétséges, Nagy Imrét bűnök terhelik, hiszen számos feljelentett elvtársát kivégezték, táborokba hurcolták. Nem hunyhatunk szemet efölött. Ám aligha lehet elvonatkoztatni az akkori viszonyoktól, a félelem légkörétől, amely gyakran rá- kényszerítette az emigránsokat a feljelentések vállalására. S az is kétségtelen, Nagy Imre nézetei változtak pályája folyamán. Ép­pen olyan jogos szentté avatni őt, mint elmarasztalni, egyformán a sztálinizmus cinkosa és a sztáli­nizmus ellen vívott szabadság- harc mártír hőse” — hangoztatta a La Stampa, amely egy teljes új­ságoldalt szentelt a témának. A nehézvíz csatája Ötven évvel ezelőtt hajtották végre norvég hazafiak a második világháború egyik legjelentő­sebb partizánakcióját. A csodá­val határos módon, sikerrel vég­ződött támadás súlyos csapást mért a náci Németország katonai célú nukleáris programjára. 1943. február 27-én éjjel rob­bantotta fel kilenc vakmerő nor­vég a megszállt ország déli részén működő német nehézvízüzemet. Az egyetlen puskalövés nélkül végrehajtott támadást maguk a résztvevők is öngyilkos küldetés­nek tartották. A szövetségesek rendelték el az üzem felrobbantá­sát. A parancs szerint a létesít­ményt minden áron el kellett pusztítani. Korábban 41 tagú brit rohamosztag szállt partra ugyan­ezen céllal, de mindnyájan életü­ket vesztették az akcióban. A rohamosztag öt tagját Ang­liában képezték ki az akcióra a norvégiai üzem e célból felépí­tett hasonmásán. A többiek hó­napokig rejtőztek a gyár feletti hegyekben. Az angliai csoport ejtőernyővel ereszkedett a me­rénylet színhelyére. Az akció si­keréhez nagyban hozzájárult, hogy a csoport talált egy őrizet­len ösvényt, amely egészen az épületig vezetett, és sikerült a robbanóanyagot magára a ne- hézvízgyártó berendezésre erő­síteni. Az akció után a résztvevők, akiket háromezer német katona üldözött, két hét alatt jutottak sí­talpon a 400 kilométerre lévő Svédországba. A misszió több könyv és film alapjául szolgált az eltelt évtizedek során. „Parasztgyerek Pannóniából” Clinton magyar származású tanára Ahányszor Bili Clinton elnök a washingtoni Georgetown Egyetemen, a Külpolitikai Inté­zetben végzett tanulmányaira emlékszik, nem mulasztja el megemlíteni kedves tanárát, az intézet hajdani vezetőjét. Sebes Józsefnek hívták és mindenki, így Clinton is tudta, hogy ma­gyar. Sebes atya ezt mindig is hangoztatta és nagy méregbe gu­rult, ha valaki, amint ez itt gyak­ran előfordul, összekeverte Bu­dapestet Bukaresttel — mondja barátja, kortársa, Örsy László, egy másik, Washingtonban taní­tójelesjezsuita tudós. Sebes a kí­nai mellett beszélt franciául, an­golul, spanyolul, olaszul, néme­tül, portugálul — természetesen latinul, a kínai mellett értett más keleti nyelveken is. Sebes József a baranyai, nagy- palli Schobert családban szüle­tett 1915-ben és derűsen emle­gette, hogy apja lócsiszár volt — emlékezik a barát, a washingtoni Katolikus Egyetem jogász-pro­fesszora. Azt sem hallgatta el, hogy a pécsi jezsuita gimnázium­ban évet kellett ismételnie, mert túl sokat focizott... Pécsről a kiemelkedő tehetsé­gű fiatalembert az egyház Rómá­ba, onnan pedig a jezsuiták kínai főiskolájára küldte tanulni. Egy spanyolországi esztendő után tartósan Kína következett volna, de közbeszólt a történelem. így Sebes Amerikába, a világhírű Harvard egyetemre került: a „parasztgyerek Pannóniából”, ahogy magát emlegette, ott sze­rezte meg a nagydoktorit, törté­nelemből. — Disszertációjához olyan kérdést választott, amely hama­rosan a világpolitika középpont­jába került: az orosz-kínai határ­vita eredetét, az 1689-es ner- csinszki szerződés történetét. így feldolgozta azoknak a jezsuiták­nak a feljegyzéseit, akik hajdan a tárgyalásokon tolmácsoltak. Ki­derítette, hogy a tárgyaló felek sok mindent félreérthettek, és akkor vetették el az évszázados viszály magvát. így nem megle­pő, hogy a hatvanas években, amikor Moszkva és Peking már szinte hadbaszállt egymással a vitatott területek miatt, az ameri­kai magyar jezsuita professzort mind a szovjet, mind a kínai dip­lomaták nagy becsben tartották, hiszen többet tudott a történelmi háttérről, a tényekről, mind ők. — Milyen világképet kapha­tott napjaink amerikai elnöke kedves tanárától? Örsy atya sze­rint Sebes nemcsak közvetlen egyénisége, hanem óriási tudása és nyitottsága miatt volt népsze­rű diákjai körében. — Mint sok­rétűen képzett történész tudta, hogy nincsenek egyszerű vála­szok és amerikai diák ritkán ta­lálkozhatott valakivel, aki annyi­ra ismerte a Távol-Kelet történe­tét, kérdéseit, mint a magyar je­zsuita. Pedig a szóban forgó egyetemen mindig is tanított az amerikai elit — Henry Kissinger- től Madeleine Albrightig, Clin­ton elnök ENSZ-nagykövetéig. Heltai András Kérdőjelek Irány a csúcs! Budapest, úgy tűnik, egy darabig még remény­kedhet: egyelőre nem született döntés a soron kö­vetkező amerikai-orosz csúcs színhelyéről. A Chri- stopherés Kozirevcsütörtöki, genfi találkozója után a tervezett időpontot (április 4.) nyilvánosságra hozták, az viszont még nem dőlt el, hogy vajon az izlandi, az osztrák, a lengyel vagy netán a magyar fővárosra esik-e a választás. Lényeges-e egyáltalán a helyszín? A legfonto­sabb nyilvánvalóan nem az, hogy — akár a „hagyo­mányos” Helsinkiben vagy Genfben, akár valame­lyik újabb aspiráns fővárosban — viszonylag hamar sor kerül Bili Clinton és Borisz Jelcin első, hivatalos csúcstalálkozójára. Alig két hónappal a demokrata párti elnök beiktatás után, s az orosz államfő pozíci­ójának megingásáról teijengő, mind sűrűbb híresz­telések közepette, e magas szintű tárgyalásnak mindkét fél számára kiemelkedő jelentősége lehet. Nem véletlen tehát, hogy a két külügyminiszter mostani, ismerkedő jellegű párbeszédét a legtöbb megfigyelő „csúcsszemüvegen keresztül” nézte. Pedig a két tapasztalt diplomata — természetesen a kétoldalú, fegyverzetkorlátozási és együttműködé­si témák mellett — a nemzetközi válságok egész so­rát vitatta meg a svájci konferenciavárosban. A Közel-Kelet és a délszláv polgárháború? Fegy­verkereskedelem a fejlődő országokkal és a szerb szankciók ügye? A jelek szerint hiába jutott túl a vi­lág a több évtized alatt megszokott bipoláris politi­ka korszakán, Moszkva és Washington szót értése továbbra is elsődleges lehet a krízisek megoldásá­ban. S ha nincs meg ez az egyetértés? Mondjuk a Belgráddal szembeni lépésekkel kapcsolatban, ahol az orosz álláspont sokszor érezhetően eltér az amerikaitól? Akkor még inkább szükség lehet a csúcsra! S nemcsak a két államférfi számára, hanem a békés megoldásokra vezető párbeszédükben re­ménykedő világnak is. (FEB) Pingvinmentés, német segítséggel Ha különböző események kapcsán Chilét és Németorszá­got kellene összekapcsolni, a leg­többen a Honecker-ügyre gon­dolnának, s igen keveseknek jut­na eszébe, hogy a két ország a Magellán-pingvinek megmenté­sében is együttműködik. A Chile déli csücskén élő állatokat ugyanis évekkel ezelőtt a kihalás veszélye fenyegette, de egy né­met segélyakció nyomán számu­kat mára jelentősen sikerült megnövelni. A pingvinek fő tartózkodási helye a Punta Arenas közelében fekvő Otway-öböl, sokáig egyál­talán nem jelentett biztos mene­déket. A helyi halászok előszere­tettel vadásztak rájuk, mivel a pingvinhús jó csali a királyrákok halászatánál — de sokan közülük nem fegyverektől pusztultak el, hanem a világ állatkertj eiben ítéltettek örökös rabságra. A pingvinek védelmében a hivata­los német politika is megmoz­dult. Volker Rühe védelmi mi­niszter Punta Arenas-i látogatá­sát nem csupán tárgyalásokra használta fel: az Alapítvány ren­delkezésére bocsátott két dzsipet a Bundeswehr állományából. Ezek segítségével az állatok „bi­rodalma” könnyebben bejárha­tó, és szemmel tartható. Halálosztó hét vége a nagyvilágban Az elmúlt hét végén a Föld három nagyvárosában követtek el me­rényletet, aminek következtében többen meghaltak, igen nagy a se­besültek száma. Négy halálos áldozatot köve­telő robbantásos merénylet szín­helye volt péntek este Kairó köz­pontja. Az iszlám fanatikusok­nak tulajdonított akció követ­keztében, amelyet egy kávéház­ban hajtottak végre, egy svéd, egy Szomáliái, egy török és egy egyiptomi vesztette életét. A szélsőségesek, akik az idegenfor­galmat hónapok óta célpontjuk­nak tekintik, eddig nem használt módszerhez folyamodtak. Robbanás történt pénteken a New York-i világkereskedelmi központ épületében. A kor­mányzó szerint pokolgép okozta a tragédiát. A detonáció színhelye a hat­szintes földalatti garázs volt, kö­zel ahhoz a helyhez, ahol a kor­mányőrség gépkocsijai parkol­tak. A robbanástól beszakadt az épület alatt vezető helyiérdekű vasút alagútjának mennyezete és tűz keletkezett, amely felhatolt az épületóriás 96. emeletéig. A tűz hírére a hatóságok kikapcsol­ták az áramot — így viszont meg­bénult a tömb 250 felvonója, a bent lévők ezrei részben gyalog kísérelték meg a lejutást, részben mentésükre vártak, mivel a füst­tel elárasztott lépcsőházakban nem lehetett közlekedni. A vál­ságos helyzetben szerencsére nem tört ki pánik és a tűzoltóság­nak, illetve a felhőkarcolók tete­jére leszálló mentő-helikopte­reknek sikerült mindenkit épség- benkimenteni. Öt halálos áldozata és 1042 se­besültje volta Világkereskedelmi Központban bekövetkezett pén­tek esti robbanásnak—jelentette be hivatalosan New York város helyettes polgármestere. A sé­rültek között 35 rendőr és 44 tűzoltó van — tette hozzá Nor­man Steisel. New York város rendőrfőnö­ke sajtóértekezletén azt valószí­nűsítette, hogy a robbanást ter­roristák által elhelyezett pokol­gép okozta. Szombaton Londonban foly­tatódott az ír Köztársasági Had­sereg nevű észak-írországi ter­rorszervezet támadássorozata. Délben pokolgépet robbantot­tak az észak-londoni Camden- ben, az ottani népszerű, turista­látványosságnak számító bevá­sárlóutcában. Hat embert szállí­tottak kórházba sérülésekkel. A terroristák előzőleg telefonos fi­gyelmeztetést adtak, de abban szándékosan félrevezették a rendőrséget a robbantás helyszí­ne felől. Az észak-ír tartomány elsza- kításáért küzdő terroristák pén­teken egy angol vidéki városban, Warringtonban robbantották fel a gázművek ottani telephelyét, és menekülés közben rálőttek egy rendőrre. A pénteki merénylet­nek nem volt sebesültje, de 200 embert ki kellett költöztetni a közeli lakótelepről. Százötven éves az európai bélyeg Kerek másfél évszázada, 1843. március 1-én vezette be a zürichi kanton az első bélyeget az európai kontinensen. Ezzel első­ként követték a zürichiek Anglia példáját, ahol 1840-ben nyom­ták a világ első levélbélyege­it. Százötven évvel ezelőtt hely­ben 4 rappenbe, a zürichi kanton területén pedig hat rappenbe ke­rült egy levél. A ténylegesen fel­használt első bélyeg nyomai megint csak Zürichbe vezetnek — 1843. március 2-án keltezték Zürichben azt a levelet, amelyre először ragasztottak bélyeget az európai kontinensen. Ez a levél ott lesz látható az idén március 17-én Bernben, a svájci Postaü­gyi Múzeumban a levélbélyeg 150-dik évfordulója alkalmából megnyíló kiállításon. Magyar-magyar párbeszéd Kisújszálláson A népi politizálás esélye A konferencia elején videofel­vételről játszották le a résztve­vőknek azt a mintegy 30 perces interjút, amelyet ez alkalomra készítettek Antall Józseffel. A miniszterelnök a politika alapve­tő kérdésének nevezte a nemzeti gondolkodást. A kormányfő méltatta a népi íróknak a magyar történelemben betöltött szere­pét, a fél' évszázaddal ezelőtti Szárszói Konferencia jelentősé­gét. Ugyanakkor óvott egyfajta „népfrontos gondolkodástól”, mert az „járhatatlan a működő, többpárti demokráciákban” — hangzott Antall József üzenete. A találkozó nyitó napjának el­ső felkért előadója, Bertha Zol­tán független országgyűlési kép­viselő a „nemzeti értékek sor­vasztóinak felelősségéről” szólt. Közéjük sorolta azokat, „akik szerint bűn a jogos igazságszol­gáltatás, akik maguknak privati­zálnak.” A képviselő szerint a társadalmi fejlődésben nem a ka­pitalizmus, nem a szocializmus, hanem a szabadságra, egyenlő­ségre és a testvériségre épülő modem haramadik utas fejlődés lehet meghatározó. Csurka István szerint a mai magyar társadalom a „közöm­bösítés” korszakát éli, aminek legfőbb eszköze a tragikus mére­tű tömegkultúra. A jelenlegi helyzetet drámainak nevezte, és kijelentette: a társadalom alap­kérdéseit a népi radikalizmus ha­tározottságával kell felvetni. Für Lajos a népi politizálás történeti hagyományait sorolva, felidézte a kuruckor, a felvilágo­sodás kora, a két világháború kö­zötti évek és a II. világháború utáni időszak népi politikai tö­rekvéseit. Mindezek közös voná­sának nevezte a történelmi Ma­gyarországért, az időben vissza­felé megélt és a jövőben megma­radó magyarságért érzett felelős­séget. A honvédelmi miniszter felhívta a figyelmet a térségünk­ben fellelhető nemzeti-etnikai és kisebbségi-többségi ellentétekre, amelyek már olyan méreteket öl­töttek, hogy százezreket gyilkol­tak meg, illetve tettek hajlékta­lanná. Szűrös Mátyás— aki annak el­lenére vett részt a találkozón, hogy pártjának elnöksége figyel­meztette: azt csak magánember­ként teheti — fontosnak nevezte a kisújszállásihoz hasonló ma­gyar-magyar párbeszédet. A nemzeti felelősségvállalás kap­csán kifejtette: a magyar nép döntő többségétől idegenek a szélsőséges nézetek, a naciona­lizmus és az antiszemitizmus tá­vol áll tőle. Szorgalmazta a nem­zeti kerekasztal tárgyalásokon érvényesült megbékélés és meg­egyezés szellemének újraéleszté­sét. A kisújszállási konferencia szombaton délután a meghívott vendégek hozzászólásaival foly­tatódott. Vasárnap első előadó­ként Pozsgay Imre fejtette ki a véleményét, s a kora délutáni órákban zárónyilatkozat elfoga­dásával ért véget a tanácskozás. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents