Nógrád Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-27-28 / 49. szám

1993. február 27-28., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP 7 A csesztvei templom Nagy Márta linómetszete írókra, költőkre is számítanak Újraéled megyénk művészeti élete Az utóbbi évek politikai csa­tározásainak előtérbe kerülése, s a gazdaság tartós válsága me­gyénk művészeti életében is érezteti negatív hatását. Nehéz­ségekkel küzdenek a művelő­dési intézmények, csökkent az alkotóművészek tevékenységé­nek támogatása, sok esetben egzisztenciális gondok jelent­keztek és így tovább. Úgy tet­szik, szükség van arra, hogy mielőbb kialakuljanak azok az új szponzorálási fonnák, ame­lyek itt-ott már feltűntek me­gyénkben, de halaszthatatlan az egyes művészeti ágak új típusú megszervezése is. Remény van arra, hogy még most februárban, vagy március­ban szervezetileg is újraéledhet megyénk művészeti élete. Antal András. Alsótoldon élő kerami­kus mint a Magyar Népköztár­saság Művészeti Alapja jog­utódjaként létrejött Magyar Al­kotóművészek Egyesülése Nóg- rád megyei tagjainak képvise­lője szervezésében fontos ta­nácskozásra kerülhet sor Salgó­tarjánban. Terv szerint, hamaro­san ide látogat Csáji Attila, az egyesülés elnöke, hogy tájéko­zódjon a régióban élő művészek jelenlegi helyzetéről, s a megyei önkormányzat közreműködésé­vel mielőbb létrejöjjön a művé­szek és az egyesülés között az a kívánatos munkakapcsolat, amely az előbbre lépés egyik feltétele. Ide tartozik többek között a jogi, szervezeti kérdé­sek tisztázása is. E tanácskozáson, egyebeken kívül, külön figyelmet kívánnak fordítani például a Csohány Kálmán baráti kör tevékenysé­gére, a művész hagyatékának gondozására, illetve az alakuló Csohány alapítványra. Régi gondja Nógrád megye művészeti életének az a vi­szonylagos egyoldalúság, amely hosszú időn keresztül fő­ként a képzőművészet eseten­ként túlzott támogatottságában mutatkozott meg. E gyakorlat­nak természetesen számos pozi­tívuma is volt. mindazonáltal kedvezőtlen hatása megmutat­kozott például a zenei, de még inkább az irodalmi élet alakulá­sában. Már csak ezért is örven­detes, hogy a mostani elképze­lések szerint más művészeti ágak képviselőinek, köztük az itt élő íróknak, költőknek, sza­kíróknak bekapcsolását is ter­vezik, a megyei önkormányzat tevékeny közreműködésével a Magyar Alkotóművészek Egye­sülésébe. -1 Palóc kalendárium 1993 Az évkönyv, a kalendárium régi műfajnak számít. Amikor még mestergerendás házakban éltek az emberek, ott volt az ál­landó helye, ahonnan dédapá­ink, nagyapáink sokszor levet­ték, hiszen a hosszú téli estéken kedvelt olvasmány volt. A ka­lendárium ugyanis mindig tele volt képzelt és valódi történe­tekkel, rejtvényekkel, nem utól- sósorban pedig hasznos tudni­valókkal a háziasszonyok és a gazdák számára. Aztán egy időre csaknem végképp eltűntek a kalendáriumok az életünkből. Mostanában viszont mintha újra reneszánszukat élnék. ]gy tetszik, napjainkban min­den magára adó napi-, vagy he­tilap megjelenteti a maga ka­lendáriumát. NCgrádban a ba­lassagyarmati Novitas-B. Ki- adó-nak, illetve Adóm Tamás igazgatónak, az Ipoly című heti­lap főszerkesztőjének támadt az az ötlete, hogy felújítja ezt a régi műfajt, megkezdi a régió­ban a helyi kalendárium kiadá­sát. Szép köntösben, gazdag tar­talommal meg is jelent Balassa­gyarmaton a Palóc kalendárium 1993. Szerkesztette Onagy Zol­tán, a grafikai anyag Lengyel Péter munkáját dicséri. Mint minden igazi kalendá­rium, ez is valamennyi korosz­tály számára kínál olvasnivalót, érdekfeszítő történeteket, cse­megét Nógrád múltjából, pikáns sztorikat, színvonalas szépiro­dalmat, különböző teszteket és még sok minden mást. Termé­szetesen, kalendárium nem lé­tezhet naptár nélkül, e kötetben is van ilyen, rövid összefogla­lókkal a hónaptörténetekről, és persze névnapokkal. Itt emlí­tendő meg Zalán Tibor költő versciklusa, a naptárhoz „ren­delt” évszak- és hónapversek­kel, illetve Andrassew Iván és Szervát• József lírai hangvételű szépprózája az évszakok gyö­nyörűségéről. A Palóc kalendárium stílsze­rűen Mikszáth Kálmán A palóc - zokról című rövid írásával kez­dődik, ami először a Szegedi Napló-ban jelent meg 1880-ban. Ebben az író szeretet­tel szól palóc atyafiairól. A szerkesztő kitűnő ötlete, hogy a ragyogó Mikszáth-tárca után zárójelben közli a palóckutatás legújabb eredményét is. A kalendárium további érté­kei közé tartoznak azok a fény­képekkel illusztrált írások, ame­lyek Nógrád megye történelmi, műemléki, természeti értékeit ismertetik. E sorban olvashat­nak az érdeklődők Hollókő, az UNESCO Világörökségének része látnivalóiról, Nógrád mú­zeumairól, a balassagyarmati Palóc Múzeum, a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzem, a sal­gótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum, a pásztói Helytörté­neti Múzeum és Középkori Romkert, valamint az Oskola­mester Ház, nem utolsó sorban Hollókő, Bánk, Csesztve és Horpács kiállítóhelyeiről. Buják Glatz Oszkár és Szent-Györgyi Albert itteni kötődései kapcsán került be a művészet-, illetve a tudománytörténetbe. Színvona­las összefoglalók szólnak még a kalendáriumban Szécsény, Pásztó, Gyarmat és a szom­szédos Ipolyság történelméről, művelődéstörténeti jelentőségé­ről, jelenéről és jövőjéről. Igazi kalendáriumi csemegé­nek számítanak azok a hosz- szabb-rövidebb írások, amelyek népszerű formában szólnak pél­dául a stresszről és az infarktus­ról, a Mikulás történetéről, az ózonlyukról, az atomról, vagy éppen házassági jótanácsokat, ételrecepteket, választási tudni­valókat, házassági próbateszte­ket, a kutyatörténeteket, söri- vási recepteket, természetvé­delmi ismereteket, autósztori­kat, tudománytörténetet, só-tör­ténetet, bibliai érdekességeket, népszokások leírását, stb. adnak közre. Az egész kalendáriumon végigvonul a Róma bordélyai című - akt-fotókkal színesített - tudománytörténeti dolgozat, amely ugyan pikáns szemszög­ből, de hitelesen szól a régi ró­maiakról, akiknek mindennap­jaihoz hozzá tartoztak a bordé­lyok is. - mér Madách-díjjal ismerték ei ipartörténeti kutatásait Salgótarjánban is lehet teljes életet élni Tartottam kissé ettől az in­terjútól, mert ismertem be­szélgetőpartneremet. Tud­tam, hogy mi sem áll távolabb tőle, mint saját magáról be­szélni, önmagát bármi módon is reklámozni. Dehát vannak helyzetek, amikor kikerülhe­tetlen a nyilvánosság. Ezek közé tartozik a kitüntetés is.- Hogyan fogadta, hogy a megyei önkormányzat a közel­múltban Madách-díjjal jutal­mazta? - kérdeztem dr. Szvir- csek Ferencről, a Nógrádi Tör­téneti Múzeum tudományos igazgatóhelyettesétől.- Hadd feleljek egy Csanádi püspök történetíró, Horváth Mihály szavaival: Elég, ha csak szántok, vetek, oltogatok, nye­segetek, másokra hagyom az aratást. De említhetném, egy másik szellemi elődömet Stu- dinka Ferencet is, aki az első ipartörténetírója volt Nógrád- nak a múlt század második fe­lében és e század elején. Nem zavarta a hírnév hiánya, szinte ismeretlenül, szegényházban halt meg, pedig hangyaszorga­lommal gyűjtögette a fontos adatokat. Én is ezt teszem, s ha valaki elolvassa, amit leírok, az számomra nagy megtiszteltetés.- Csak részben válaszolt a kérdésemre...- Kétségtelenül jólesett, hogy észrevették a munkámat. Ezt tartom az első komoly szakmai elismerésnek huszon­két éves pályafutásom során. Annál is inkább mert én Ma­Dr. Szvircsek Ferenc dách Imrét nemcsak irodalmi műveiből ismerem. A liberális szellemiségű reformkorszak gazdasági életét kutatva sokszor találkoztam nevével más vonat­kozásban is. Bebizonyosodott számomra, hogy a család a gá- csi manufaktúra egyik részvé­nyese volt, s üvegesek is nősül­tek ebbe a famíliába. Abba is belegondoltam már, hogy több tekintélyes személyiség - mint például Belitzky János - élete végetájt részesült Madách-díj- ban, s így különösen elégedett lehetek.- Az ön mentalitása, munkás­sága alapján megkockáztatom: kevés ilyen emberrel találkoz­tam valaha is, aki annyira sze­reti Salgótarjánt. Jól látom?- Örülök, hogy ezt észre le­het venni, mert valóban szoros a kötődésem szülővárosomhoz. Édesanyám családja eleve tar­jám, apám azonban a messzi Petrozsényből érkezett ide, de megfogta a vidék és itt ragadt. Gondolom azért is, mert ez a környék már viszonylag közel volt családjuk ősi fészkéhez, a szlovákiai Hibóhoz, ahol Ba­lassi Bálint is nyugszik. Onnan nagyapám mozdult el először, az ő felmenői szigorúan ragasz­kodtak a településhez. Talán nem véletlen, hogy szívesen utazgatok Szlovákiában. Ugyanakkor a debreceni egye­temi éveket leszámítva sosem voltam huzamosabb ideig távol Salgótarjántól.- Mi arról a véleménye, hogy Salgótarján nem lett város, ha­nem azzá tették, „ csinálták” ?-Ez egy téveszme, s csak olyanok vallhatják, akik nem ismerik a lényegi folyamatokat. Nekem az a meggyőződésem - s ezt kutatómunkám, a tudo­mány logikája is alátámasztja - hogy Salgótarján is megjárta a várossá alakulás útját, átment a szerves fejlődés különböző sza­kaszain, csak itt jóval rövidebb idő alatt játszódtak le ezek az átalakulások. Ezért a törések is látványosabbak. Azt a szélsőséges vélekedést is cáfolom, - akár saját pél­dámmal is -, amely szerint eb­ben a városban nem lehet szel­lemileg igényesen élni, értelmes munkát végezni.- Tudatosan történész-muze­ológusnak készült?-Nem mondhatnám, hiszen végül is egy véletlenszerű baráti beszélgetésnek köszönhetem, hogy 1971 -ben az akkor alakul­gató megyei múzeumi szervezet munkatársa lettem. Föl­drajz-történelem szakon végez­tem, de tanár nem akartam lenni, mert a pedagógiát, a gyermeknevelést nagy felelős­ségnek tartom. Olyan folyama­tos munkának, amelyből nem lehet másfelé figyelni. Miután az ipartörténet mindig érdekelt, szívesen vállalkoztam az adódó feladatra, annál is inkább mert azonnal sok járatlan területre, izgalmas témakörre akadtam.- Melyek voltak eddig fő ku­tatási területei és milyen terve­ket szövöget manapság?- Két nagyvállalat - a bánya és az acélgyár- keletkezését, múltját tanulmányoztam beha­tóbban, s milyen a sors: most a szemem előtt zajlik ezek ha­nyatlása. Olvasmányos monog­ráfia keretében szándékozom közzétenni a nógrádi bányász­kodás történetét, amely száz­negyven (!) településre, har­minc kisebb-nagyobb vállalatra terjedt ki két évszázad alatt. Már-már elköszöntünk egy­mástól, amikor dr. Szvircsek egy kéréssel rukkolt elő.- Nem nagyon szoktam han­goztatni, de ezúttal szeretném elmondani: munkámban fel­mérhetetlen segítség a stabil családi háttér, a kiegyensúlyo­zott otthoni légkör. Csongrády Béla Küzdő és kezdő írók találkozója A küzdő és kezdő írók első országos konferenciáját nem­rég rendezték meg Egerben. A találkozót a Független Alkotók Országos Egyesülete (FAOE) rendezte. A rendezvénnyel egy­idejűleg a város négy könyves­boltjában nyílt kiállítás a FAÖE eddigi kiadványaiból. A találkozón előadást tartott dr. Szentesi Zsolt főiskolai adjunk­tus és Setfóző Simon költő. Nógrád megyét mindössze a salgótarjáni Balassi Bálint Asz­taltársaság két tagja képviselte a rendezvényen, Maruzs Éva és Nádasdi Antal. Maruzs Éva adott tájékoztatást a Nógrád megyében is többeket érintő konferenciáról.- Körülbelül félszázan vettek részt az egri találkozón. Mi tör­tént ott?- Mindenekelőtt fontosak voltak azok az előadások, ame­lyek a magyar irodalom helyze­téről szóltak. A többi között, szó esett ezzel összefüggésben a könyvkiadás jelenlegi helyze­téről és az irodalmi folyóiratok­ról is. Ma Magyarországon mintegy hatvan irodalommal foglalkozó folyóirat jelenik meg és több száz kiadó műkö­dik. Mindazonáltal a kezdő írók helyzete nem rózsás, leg­többször nem is tudják, hová fordulhatnának műveikkel a publikáció reményével. Ezt a Nógrád megyeiek is tapasztal- ják.- Milyen konkrét lehetősé­gekről szerezhettek tudomást a résztvevők?- A találkozónak számos ta­nulsága volt számunkra. Pél­dául tudomást szerezhettünk az ország más régióiban működő irodalmi körökről, egyesületek­ről, köztük a Budapesten mű­ködő Krúdy Gyula kör tevé­kenységéről, amelynek jelenleg csaknem negyven tagja van, műhelynapokat tartanak, és rendszeresen segítik egymás könyveinek kiadását. Varga László, a FAOE titkára pedig azokról a tervekről szólt, ame­lyek jegyében újabb pályázatok meghirdetésére számíthatnak a kezdő írók, sor kerül ez évben is irodalmi táborok szervezé­sére, antológiák, hanglemezek kiadására. Más egyesületek gondjainak és megoldásainak megismeréséből is sokat tanul­hattunk. Kölcsönösen kicserél­tük kiadványainak, meghívtuk egymást különböző rendezvé­nyekre, tapasztalatcserére. Ser­főző Simonnak nagy gyakor­lata van a folytonosan kiadási gondokkal küzdő amatőrök műveinek megjelentetésében. Elmondotta, hogyan kezdték el ők Miskolcon ezt a tevékeny­séget. Ma már a Felsőmagyar­országi Kiadó komoly eredmé­nyekről számolhat be, kiadvá­nyai értékesek és keresettek. Egyébként, a költőt a Balassi Bálint Asztaltársaság nevében meghívtuk Salgótarjánba. Ké­sőbb látogat el hozzánk.-Friss folyóiratnak számít az Új Arc, tanulmány, vers, széppróza, interjú egyaránt megjelenik benne. Megjelenési lehetőséget jelent-e ez a nóg­rádi szerzők számára?-Igen. A folyóirat egyik legutóbbi számában például Nógrád megyét Jakus Zsóka és Kovács Éva verssel, Szabó Szil­via pedig prózai írásokkal kép­viselte. Az Új Arcból is ki- tű­nik, hogy sokan félreértik az amatőr kifejezést, amit rend­szerint a színvonaltalannal azonosítanak. Pedig - miként az a lap publikációiból is lát­ható - inkább arról van szó, hogy amatőr az, aki az írásért, de nem az írásból él.-A FAOE meghirdetett egy sor szereplési lehetőséget az amatőr irodalmároknak. Emlí­tene közülük néhányat?- Például van egy irodalmi jeligés pályázat 1956, a szövet­kezés témakörében, illetve sza­badon választott témában. En­nek beküldési határideje már­cius 15-e. Lesz idén írói főis­kola, erre már volt jelentkezés. A FAOE szépirodalmi antoló­giát ad ki december elején, ebbe augusztus 10-éig lehet művekkel jelentkezni. Irodalmi cukrászda működik, saját könyvek kiadására is mód van. A levelezési cím: FAOE, 3301 Eger, Pf. 369. - mér Fohászkodó ... Fábián Gyöngyvér rajza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents