Nógrád Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-25 / 47. szám
( 4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1993. február 25., csütörtök A népek közti ellentétek jórészt abból fakadnak, hogy az emberek nem, vagy csak nagyon felületesen ismerik egymást. Közép-Európában sem különb a helyzet, itt is vajmi keveset tudunk szomszédainkról. Talán a népművészet némely formai eleme ismerős, de arról, hogy ki mit szeret, mit tart fontosnak, mit utasít el, mitől szenved csak halovány fogalmaink vannak. (Kivéve persze olyan extrém eseteket, mint a volt Jugoszlávia területén zajló esztelen polgárháború.) Ezen a helyzeten akar változtatni a tömegkommi íció a maga sajátos eszközeivel. Bár az ún Alpok-Adria tévé- és i„ dióműsorok közül az utóbbiak nem túl sikeresek voltak eleddig, most az érintett országok új kísérletbe fogtak és ősztől megindítják a Közép-Európa Magazin című közös rádiós programot. A közelmúltban a svájci Luganóban tanácskoztak a műsor előkészületeiről több észak-olasz, egy-egy osztrák, szlovén, horvát, szlovák rádió- állomás szakemberei. A Magyar Rádiót a Gondolat - Jel szerkesztősége képviselte. Várady Júliának Dieter Der- ner a grázi rádió intendáns-helyettese adott interjút. Ebben elmondta, hogy a tervezett új rádióműsor mennyiben lesz más, mint az eddigi próbálkozások. Az érdektelen publicisztikák, jegyzetek, napi politikai információk helyett olyan kulturális jellegű programot kívánnak összeállítani, amely egy-egy nép lelkivilágáról árul el valami fontosat. Ehhez persze az is kell, hogy jeles személyiségek - jó nevű filozófusok, ismert történészek, írók - szólaljanak meg. Olyanok, akiknek van mondanivalójuk a másik nép számára, amely felkelti az érdeklődést a határokon kívül is. A beszélgetésből megtudhattuk, hogy már összeállt az őszi próbaadás anyaga. Ebben egy olasz szerző a közép-európaiság fogalmáról elmélkedik, az osztrákok a stájerországi szélmalmok ma már csak szimbolikus jelentőségét mutatják be, a hor- vátok a jezsuita mozgalmakról szólnak, a magyarok pedig politikai viccel szerepelnek. Ez utóbbi is lehet persze színvonalas, nagy hagyományai is vannak nálunk, bár manapság nem a tréfálkozás jellemző igazán a mi arculatunkra. Persze ha ez hiányzik a népek közeledéséhez, akkor semmi kifogásunk nem lehet egy ilyen bemutatkozás ellen. A lényeg az, hogy oldja a feszültségeket és segítse az európai betagozódás folyamatát. Remélhetően az új rádiós magazin is ezt a célt szolgálja majd. * * * Ha nem saját magam látom, hallom, bizony nehezen hiszem el: egy jól szituált, erősen középkorú Franciaországban (!) élő magyar férfiú -egy bizonyos Klein György- életében először látott színházi előadást, amikor megnézte a budapesti Nemzeti Színház által előadott Illyés darabot, a Különcöt. Az idős kor mumusa A 160/90-es vérnyomás már elfogadható (FEB) Amiről eleink azt sem tudták, hogy létezik, az már valóban szinte mumusa az embereknek, kivált az időseknek. Nem is ok nélkül: alig van olyan nyugdíjas korú páciensük az orvosoknak, akinek rendben lenne a vérnyomása - mondja dr. Varga Gyula belgyógyász.- Köztudott, hogy szívünk percenként 60-80-szor húzódik össze és ernyed el, mintegy 5 liternyi vért pumpál, áramoltat. Az első „munkafázisban” voltaképp az ütőereken át juttatja el a vért a test minden részét behálózó hajszálerekbe — orvosi nyelven ez a folyamat a szisz- tolé. A második fázis az eler- nyedt állapot, a visszaáramló vér fogadása, ez a diasztolé. A vérnyomást, azaz a vérnek az erek falára gyakorolt nyomását higanymilliméterben mérjük; a két számból álló eredmény a szív összehúzódásakor, illetve elernyedésekor tapasztalt nyomás nagyságát rögzíti. Egyben jelzi a keringési rendszer, az erek állapotát.- Mennyi a normális, jó vérnyomás.-Nehéz pontos, mindenkire érvényes értékeket meghatározni. Éjszaka, nyugodt állapotban is mások a mérési eredmények és mások este, egy-egy hajszás nap után. Ezért legjobb legalább három különböző időpontban szerét ejteni a mérésnek. De támpontként annyit: felnőtteknél általában a 140/90, idősebbeknél a 160/90 a kielégítő, jó eredmény.-Az igazi „mumus" a magas vérnyomás. Ezt mi idézi elő?-Az esetek 10-15 százalékában valamilyen más betegség. A fennmaradó 85-90 százalékról nem tudjuk egyértelműen megmondani a kiváltó okot. Az bizonyos, hogy a hajlam örökölhető. Az is, hogy a zsíros, túl sós, fűszeres ételek fogyasztása erőteljesen rásegít a magas vérnyomás kialakulására. De tény, hogy - adottságoktól függően - kinek-kinek a szervezete másképp reagál a különféle külső, környezeti hatásokra.- Gyógyszerekkel ma már sikeresen megküzdhetünk a magas vérnyomással?- Igen, de a gyógyszerezést, illetve a magas vérnyomást jobb megelőzni. A prevenció módja a mértékletes evés, az állat zsírok, a só, a fűszerek lehetséges mellőzése, a kiegyensúlyozott, rendszeres testmozgással kiegészített életmód. Az idősebbek esetében nem restség, hanem vérnyomást javító kúra, ha kedvteléseiknek hódolnak, nagyokat sétálnak és jókat pihennek. Egy hangulatos kártyaparti felérhet egy egész doboz orvossággal. Lázár Ervin-vetélkedő Balassagyarmaton / Szegény Dzsoni, Arnika meg a többiek Ez a huszadik század végi civilizált Nyugat-Európában enyhén szólva különös jelenség abból a Vendégjáték című riportfilmből derült ki, amelyiket a TV2 stábja forgatott januárban a Nemzeti stuttgarti, párizsi, strasbourgi és bécsi szereplése alkalmából. E fellépésekre ezúttal a magyar kultúra napja tiszteletére került sor, de - mint Sík Ferenc főrendező elmondta - tudatosan vállalt és megtervezett külföldi kapcsolatépítés keretében. A Nemzeti Színház ugyanis nevéhez méltóan feladatának tartja, hogy a külföldön élő magyarokban az identitástudatot, a nyelvismeretet ébren tartsa, erősítse. Össze is gyűlt valamennyi helyszínen a magyarság, s többen is meghatottan szóltak arról, hogy mit jelent számukra a magyar szó, az eredeti magyar színház. Érdekes volt, hogy amíg Peremartoni Krisztina, az egyik női főszereplő attól félt, hogy vajon emberközelivé tehető-e Illyés Teleki drámája éppen „muzeális” nyelvezete miatt, az egyik néző éppen e szöveg szépségét, emelkedettségét dicsérte, mint élményforrást. Persze egy-egy ilyen vendég- szereplésnek más célja is van. Vígh Árpád, a Párizsi Magyar Intézet igazgatója arról szólt, hogy ilyenkor a szakma is „kivonul” és egy sikeres darab, egy jó előadás nagyon sokat tehet annak érdekében, hogy felkeltse a házigazdák érdeklődését. Ezt szolgálják azok a felolvasóestek is, amelyeken a bemutatott művet már franciára lefordítva ismerheti meg a helyi közönség. A Bogyai Katalin szerkesz- tette-rendezte és Kereki Sándor fényképezte film mentes volt minden magyarkodó túlzástól s ezért volt hiteles nemzeti kultúránk értékeinek megismertetése, elfogadtatása szempontjából. - csongrády Neves vendégek Hegedükoncert Lázár Ervin volt a zsűrielnöke annak a vetélkedőnek, amelyet műveiből rendeztek a minap Balassagyannaton a Madách Imre Városi Könyvtárban. Két hónappal ezelőtt kezdték el a felkészülést azok a kisiskolások, akik jelentkeztek a könyvtár által (évente visszatérően) meghirdetett központi versenyre. A kilencedik alkalom volt ez a mostani, hiszen a korábbi években már - többek között - Andersen, Grimm, Benedek Elek, Fekete István, Mátyás király. Csukás István meséiből „vizsgáztak” a gyerekek. Az idén, az influenza miatt „csak” 27 csapat mérte össze tudását Lázár Érvin könyveiből és az író életrajzából. Az elődöntőkből tíz csapat jutott a döntőbe, nevezetesen a szlovákiai Ipolynyékről kettő, Patakról, Érsekvadkertről, Galgagu- táról egy-egy, Balassagyarmatról a Kiss Árpád Általános Iskolából kettő, a Petőfiből, az IfjúNyugtatóan egyszínű, békésen fehér lelkű lett a táj! ... A természet mennyasszonyi ruhába öltöztette az erdők hatalmas, ágas-bogas, még lombtalan fáit, de nem tesz kivételt az ősz óta itt maradt lábon álló kukoricaszárak, a kiirtatlan gazok és a kór ók között sem, - még mindig saját gyermekeinek tekinti őket. A legapróbb bokrok is elsőáldozó „leányokká” szépülve hetykén, büszkélkedve, kecsesen kelletik magukat. Az itt-ott leka- szálatlanul maradt száraz fűcsomók, új formájukban, a vásári vattacukorkákhoz hasonlítanak. A faluszéleken rozsdásodó lemez-kukák meg, vidáman, kajánul mosolyognak felénk, - csúcsosan magasodó fehér sapkájuk alul - mintha ság útiból és a Dózsából egy-egy. A kilenc fordulóból álló verseny során - amelyben az egyik mesealak jelmezének elkészítése, két perces (szabadon választott) jelenet bemutatása, titkos írás megfejtése, életrajzi totó kitöltése volt a feladat- nagyon változatos formában adtak számot a harmadik és negyedik osztályos tanulók megszerzett tudásukról. A gyerekek magabiztosan, ügyesen, felszabadult természetességgel, tehetséges és okos megnyilvánulásukkal jutottak túl az egyes fordulókon. Végül is az 1. helyezést a galgagutai apróságai szerezték meg, immár a versenyek történetében nem először! Második lett a Petőfi Sándor Általános Iskola, harmadik díjat kapott a Kiss Árpád Általános Iskola és a zsűri, - amelyben dr. Kiss Tamás Balassagyarmat város alpolgármestere is közreműkömindannyian jelmezbálra készülnének. E csodálatos tündérkertté varázsolt, tiszta lelkületű világban, csak óvatosan lépkedek, vigyázva az égi csendre, a finoman kristályos hótakaró üde- ségére és önfeledten élvezem, amint a sűrűn hulló hópihéktől lassan magam is hóemberré változom. Körülöttem teljesen eggyé olvadt a világ és a tiszta ózondús levegőben érzem, hogy a természet most könnyen megtanulható leckét ad. Megtanít a legelemibb dolgokra. . Az okítóan szelíd, simogató, halkszavú némaságban, megértőén figyelem, amint az ég és a föld, régi ismerősként barátkozik. S hogy ebben az örömteli, ölelkező találkozásban, nincs semmi erőszak, indulat, kénydött - a IV. helyezett Pataknak is átadott könyvjutalmat. A pontszámok összesítése alatt a gyerekek Lázár Ervinnel beszélgettek, faggatták az írót, aki készséggel válaszolt kérdéseikre, s így még közelebb került egymáshoz alkotó és olvasóközönsége. Maradandó élményt jelentett e délután minden résztvevőnek. A kitűnően összeállított vetélkedő frappáns, gördülékeny lebonyolítása Bárány István könyvtáros munkáját, hozzáértését dicséri. Tanárok, szülők, könyvtárosok összefogásának köszönhetően számtalan kisiskolás ismerkedhetett meg a mai magyar gyermekirodalom egyik kiemelkedő alakjával, szerzett könyvélményt és ismeretet, gazdagodott érzelemvilága és tudásanyaga. Lázár Ervin szavaival élve: Mind a tíz csapat első lett!^ Oroszlánné Mészáros Ágnes szer és fenyegetettség. Senki nem bánt senkit. Az egész világ, így ahogy most van, szíveket, lelkeket gyógyító egyetlen lágy simogatás. A puha hópihék véletlenül sem sebzik meg az életet, inkább óvják, védik és gyönyörűvé szépítik azt. A hótakaró sem kényszerzubbony, hanem díszes alkalmi, ünnepi öltözék! A természetnek ebben a szépítő szalonjában, minden és mindenki megőrizheti saját arculatát, továbbra is önmaga maradhat, nem kell feladnia személyiségét. A csodálatos látvány hatására mindannyian megenyhülünk. Lelkűnkben újra és újra feltámadunk. Reménykedünk abban, hogy gondolataink is olyan egyértelműek, békések és ártatlanok lesznek, mint most ez a gyönyörűen fehér természeti világ! . . .- kökényesi Gondolatok hóesésben Február 27-én, szombaton este hat órakor kerül sor Szenthelyi Miklós hegedűművész hangversenyére a salógtarjáni zeneiskolában. Közreműködik Szenthelyi Judit zongoraművész. A jeles testvérpár műsorán Beethoven: D-dur és C-moll szonátá-ja, Bach: D-moll par- titá-ja és Saint-Saens: D-moll szonátá-ja szerepel. A rangos zenei élményt ígérő koncertre az ifjúsági hagver- senybérlet érvényes, egyedi belépők a zeneiskolában válthatók. Sorbanállás mai módra Joggal hihették a polgárok, hogy a rendszerváltás után a feledés homályába merül a sorbanállás. A remény azonban - úgy tűnik - elhamarkodottnak bizonyul. Ugyanis az utóbbi időben újból megjelent a hiány- gazdálkodás ezen kellemetlen velejárója. No, nem valamilyen kurrens árucikkért, hanem „csupán” útlevélkérőlapért állunk sorba, sajnos a siker halovány reményével. Sőt, a megye- székhely központi postahivatalában egy ideje már nem is reménykedhetünk, ugyanis sorozatos rendeléseik ellenére nem kapnak központjuktól, mert nekik sem szállít a BM gazdasági igazgatósága. Hogy is van ez? A főhatóság első embere a minap határozottan kijelentette: útlevélkérőlapokban nincs hiány, hiszen milliós tétel van raktáron, de az utánnyomás sem okoz gondot. Ennek ellenére a gazdasági igazgatóság munkatársa - telefon-érdeklődésre - nem magyarázkodik, hanem kioktat: Szorgalmasan kell járni a postákat és akkor előbb-utóbb lesz útlevélkérőlap! Az „útba igazítás” után az eggyel magasabb beosztású köztisztségviselő már indokol is, bár nem túl meggyőzően: - Sajnos az igények kielégítését nem győzi a nyomda. Ahogy tudunk, szállítunk mindenhová. Biztos, hogy pár hét múlva megoldódik a probléma. Hogy a miniszter másképpen nyilatkozott? Na és ... ? C. Gv. A választás valós(?) lehetősége A minap láttam egy dokumentumfilmet. Megrázó képsorok egymás után: összecsukló lábak, hátrabicsakló fej, réveteg tekintet - agykárosodott, súlyosan mozgássérült gyermekek. A filmből kiderült, létezik egy hely, - a Pető Andrásról elnevezett Mozgássérültek Nevelő és Nevelőképző Intézete - ahol reális életcélként jelölik meg a szerencsétlen sorsú gyermekek számára, hogy megtanuljanak teljes életet élni.Felülni, felállni, megtenni az első tétova lépéseket, látni, beszélni, gondolkodni. Rettenetesen nehéz út vezet odáig. Kínkeserves készülődés hónapokon, éveken át, minden egyes mozdulatért a szó szoros értelmében meg kell szenvedni. S bizonyára iszonyatos az is, amikor a nyiladozó értelem először felfogja: mi a különbség az egészséges és a beteg között, megérti, hogy egyáltalán mit várnak tőle. Éelfogja a kegyetlen igazságot: a más számára természetes cselekvésért neki küzdenie kell, ereje megfeszítésével dacolnia sorsával, hogy győztesen kerülhessen ki a reménytelennek látszó helyzetből. Vajon milyen felnőttek lesznek ezekből a gyerekekből? Vajon sikerül-e a külvilág későbbi, sokszor alantas támadásaival szemben felvérteződniük? Őriznek-e tüskéket magukban megalázó gesztusokról, ostoba sajnálkozó elutasításokról, kielégítetlen vágyaikról? Vajon társadalmunk elfogadja, befogadja-e a nehéz sorsukat viselni kényszerülő ilyen-olyan fogyatékosokat? Nem tudnék sem pro, sem kontra példákat felhozni a kérdésekre. Inkább arról elmélkedem: mire is lehet képes az ember. Hiszen az említett filmmel egyidőben olvastam a napi hírekben egy csecsemőgyilkosságról. Az anya gyermekét nemkívánatosnak minősítve bedobta a kukába. Két szélsőséges pólus között billeg a mérleg nyelve: milyen is a világunk? Milyen sorsot szán az embernek? Az egyik oldalon: megfeszített küzdelem minden parányi előrehaladásért; a másikon a kényelmetlenség elkerülése végett csecsemőgyilkosság. Létezik-e egyáltalán esélyegyenlőség a megszületettek számára, vagy a vak véletlen, illetve szerencsés-szerencsétlen körülmények meghatározta eleve elrendelés vezérli-e sorsunkat? Kamaszkorom legkedveltebb olvasmánya Steinbeck Az édentől keletre című regénye egyik részletében három kínai bölcs a bibliai szövegben a testvérgyilkosságot elrendelő isteni ige értelmezésén gondolkodik: ... a héber szöveg a finisei szót használja, ami annyit jelent, lehet, vagyis választást enged az embernek. Talán ez a legfontosabb szó az egész világon. Arra utal, hogy nyitva áll az út. A felelősséget visszahárítja az emberre. Mert ha igaz, hogy lehetőséged van megtenni valamit, akkor arra is lehetőséged van, hogy ne tedd meg ... Ám mit jelent az, hogy megvan a lehetőséged? Ez teszi az embert igazán naggyá, ez ruházza fel az istenek méreteivel, mert minden gyengeségében és mocskában, még a testvérgyilkosságban is rendelkezésére áll a nagy lehetőség, a választás lehetősége. Megválaszthatja útját, átküzd- heti magát az akadályokon és győzhet.” Felnőtt fejjel sajnos már tudom: nem ilyen egyszerű a dolog. Tévedéseken, csalódásokon, kudarcokon átbukdácsolva kényszerül az ember saját gyöngesége elismerésére. Nem mindig jut erő méltón élni a választás lehetőségével, sőt sokszor nincs is valós választási lehetőség. Mégis felvillanyozó öröm és hit járt át, a kezdeti megrendülésemet mosoly és bizakodás váltotta fel, hiszen ebben az intézetben mindenki számára példaadó módon a választás, az egyéni sorsot befolyásoló felelősséget tanítják a beteg gyermekeknek, amellett, hogy megtanulnak lépcsőn járni. Talán ha mindannyian felismernénk fogyatékosságainkat, következetesen vállalnánk az ellenük való kínkeserves küzdelmet, alakítói lehetnénk saját életünknek. Kazinczi Anikó
