Nógrád Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-23 / 45. szám
4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1993. február 23., kedd Diktálni a cég és az emberek érdekében szükséges Beszélgetés Gressai Sándor gyárigazgatóval Bemutatják az Asztaltársasági füzeteket Irodalmi teadélután a megyei könyvtárban Jó fél éve lehet, hogy látogatóban jártam az akkori SVT vezérigazgatójánál. Világosan emlékszem, mintha csak tegnap történt volna: Gressai Sándor telefonált, hogy átléptem irodájának küszöbét. Érdekes módon azonban nem a saját, hanem más gyár érdekében tartotta fülén a kagylót. Máig sem tudtam napirendre térni a dolog fölött: partizánkodik a vezérigazgató?- Amióta csak kikerültem az egyetemről, mindig is vezetői beosztásokban dolgoztam. Lételemem a nyüzsgés, s duplán vonatkozik ez fiatalabb koromra. Rá is fizettem párszor: 1964-ben például, mikor kirúgtak az egri gépállomásról.- ? ? ?-A gépállomások fokozatos sorvasztása során mezőgazda- sági kisgépeket kezdtünk el gyártani. Vitték, mint a cukrot, s teljesítménybért fizettünk a munkásoknak. Persze, hogy túlléptük a bértömeget. Rövid úton kirúgtak. Tolna megyébe száműztek, ahol - mert megelőzött a hírem - egy másik gépállomás főmérnöke lettem. Ezt megvette később a VEGYÉPSZER. Onnan kerültem aztán Salgótarjánba, mert elterjedt a híre, hogy veszteséges az itteni gyár. Meg kell menteni. Későbbi főnökömmel vállaltuk.- A vörös Nógrádban?- Igen, bár ezt illetően kellemesen csalatkoztam. Nemigen törődtek már akkor a megye poA kárpótlási törvény fogadtatása nem volt egyértelmű, mert bizonyos kérdésekben a parasztságot elidegenítette a licitálástól. Az emberek akkor nyugodtak meg, amikor tapasztalták, hogy a szervező bizottság jó szándékkal irányítja a földvásárlást. Ennek a véleményének adott hangot Bacsa Mihály agrármérnök, a földhivatal nyugdíjas munkatársa, aki maga is résztvevője a most folyó földárverésnek. Az első árveréseken még kevés föld kelt el. Ennek oka abban rejlett, hogy kevesen kapták meg a kárpótlási jegyet. Az utóbbi időkben lezajlott árverések már más képet mutatnak. Történetesen Szécsényben az érdekeltek zsúfolásig megtöltötték a színháztermet, olyan nagy lett az árverezők száma. Egy-egy árverésre kikiáltott földrészletnél 50-60 tábla lendült a magasba, jelezve a vásárlási szándékot. Kíméletlen harc indult meg egy-egy földdarabért emelve annak értékét. A Kétut- köze és a Káprások alja például 20 aranykorona és 1400 forint/ aranykorona értékben kelt el. A többi is hasonlóan jóval 1000 forint/arany korona felett talált gazdára. Ez a viszonylag magas ár azért alakulhatott ki, mert a piacgazdaság ezzel az árveréssel a | föld irányába fordult és megindult a várt vállalkozási verseny. Az idén januárban szinte robbanásszerűen hatott az 1993. II. törvény. Ennek során a rész- tulajdonosok által a tsz-be bevitt föld, valamint a juttatott 20-30 aranykorona értékű földterület nevesítése, illetve kiadása történik meg. A törvény létrehozta a földkiadó bizottságokat, amelyeknek feladata a törvényben foglaltak végrehajtása. Az eddigi ismeretek szerint a bizottságok - tíz-tizenöt községben szerzett tapasztalatok alapján, - nehezen birkóznak meg a feladatokkal. A kárpótlásnál ugyanis 1 millió hektár földre jelentős szakapparátus állt rendelkezésre. Most viszont a bizottságok egyszerű földműves emberekből állnak, akiknek litikai vezetői az egyetemi évek alatt folytatott mozgalmi munkámmal, vagy ha mégis, hát bizonyára fontosabb volt nekik, hogy helyrehozzuk a gyárat.- És helyrehozták?-Igen! 1983-ig voltam ott - eleinte főmérnökként, később igazgatóként - akkor szólítottak tovább, ezúttal a jelenlegi helyemre.- Merthogy akkor meg ezt kellett „ nadrágba” rázni. . .-Azt találtam ugyanis kijelenteni egy gazdasági aktíván, hogy nincs Magyarországon az a gyár, amit két év alatt ne lehessen nyereségessé tenni. Másnap már ott volt nálam a ’’gazdpol” titkár, hogy ha olyan jól tudom, hát csináljam. Két évet kértem akkor, meg azt, hogy legalább addig ne szóljanak bele, amit csinálok. Ha nem sikerül - így ígértem - önként megyek.-De sikerült! Csakhogy azóta volt egy rendszerváltás, volt egy igazán erősnek mondható gazdasági változás, s az SVT mind a mai napig nyereséges. Mi több: egyike a város legstabilabb üzemeinek!- Nem olyan gyorsan jött ez a változás, hogy ne lehetett - ne kellett - volna rá felkészülni! Mi legalábbis felkészültünk. Nyugaton kezdtünk tapogatózni, összejöttünk a Wamsler céggel. Eleinte csak szállítottunk neki, később pedig kooperációs szerződést kötöttünk velük, ami azért nem volt egyénnél fogva szükségük van szakértőkre, nem utolsó sorban anyagi megbecsülésükre. Joggal vetődik fel, hogy hol vannak ezek a szakemberek? Sokan vannak még a régi földrendezők közül is, vagy a tagosításban résztvevők közül is, aki ma munkanélkül vannak. Készek a munkára és hasznosak is lehetnek a felsőfokú végzettségükkel. A bizottságnak rengeteg a dolga. Gondoskodnia kell arról, hogy a föld tulajdonosának a kezébe kerüljön a tulajdonát igazoló lap. Ezért lenne jó, hogy a bizottság tagjai egymás között területileg felosztanák a községet és az igénylő lapokat a lakásokon, - segítve a tulajdonost - töltenék ki és vinnék be a földhivatalba. Várhatóan sokan a sorsolást szorgalmazzák majd. Ez a módszer azonban idegen a parasztembertől. Ez nem lutri, a földért megdolgoztak az emberek. Az is nagyon lényeges, hogy a kijelölt földalapokat a művelési ág arányának megfelelően adják ki, mert lehetséges, hogy a kijelölési folyamat közepére a szántó elfogyhat. A szövetkezetek vezetőinek szálkát hagyott szívükben a törvény. De ezen örökre tegyék túl magukat. Inkább segítsék önzetlenül a bizottságot. A földre vonatkozólag ugyanis legtöbb adat nálunk halmozódott fel. Vannak példák a jó összhangra. Karancsságon Tóbiás Attila a felszámoló biztos. Ő élő lexikona a földről szóló törvénynek, rendeleteknek, csapatával teljes odaadással segíti a munkát. A kiadott földet már te- lekkönyveztette is. Endrefalván is hasonló hozzáállással segítik a munkát a szövetkezet vezetői. Az az igazság, hogy a földkijelöléshez tisztességes hozzáállásra, az emberek gondjainak törvényes megoldására van szükség. Ezáltal valósul meg, hogy az igazi tulajdonosához kerül a föld, legyen az szövetkezeti vagy kívülálló. A tulajdonosi érzés viszont a termelésben jól kamatozhat. B. Gy. szerű, mert egy teljes gyár termékskálájára kellett átállnunk egyetlen rövidke év alatt - nyugati minőségben. Ekkor már azonban 1990-et írtunk, s mi újra és újra nyereséggel zártuk az éveket. Ma a teljes kapacitásunk le van kötve, a vásárlók igényeit most sem tudjuk kielégíteni, s legnagyobb gondunk, hogy a minőségre összpontosítsuk az erőinket.- Ezért jut hát ideje, energiája, hogy más gyárak érdekében tárgyaljon az államtitkárral?-Ezért is, hiszen munkatársaim nagyon jó gárdáját tudom a hátam mögött, s ez nem kis dolog. A telefont azonban az Észak-Magyarországi Gazdasági Kamara Nógrád megyei társelnökeként emeltem fel a kérdéses napon, hisz mint ilyennek, igenis kötelességem, hogy szememet más gyárakon is rajta tartsam. Másfelől, valahol azért nekünk sem mindegy, hogy milyen kondícióban lele- dzenek a város üzemei. Ha ugyanis növekszik a környéken a munkanélküliség, romlik a munkamorál. Sajnos, még mindig nincs jól érzékelhető kényszere a munkának, ami miatt lemondana a delikvens a munkanélküli segélyről: kicsi a rés a segély és a munkás jövedelme között. Meg aztán ne a segélyről beszélgessenek maguk között sem az emberek, hanem a munkáról. Nem beszélve arról, hogy Az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség és a Magyar Falusi-Tanyai Vendégfogadók Szövetsége az OTSZ székházában (Budapest, Szabadság tér 14.) közös sajtótájékoztatót tart február 25-én. Május volt, az asszony kitekintett az ablakon ... Csodálatos látvány tárult elé, a virágoktól illatozó kertben két gyermek játszott. Boldog örömmel nézte a két gyönyörű teremtést. Régi vágya volt, hogy gyermekeket szüljön, már kisleány korában elhatározta, ha férjhez megy, két gyermeke lesz, egy fiú és egy leány. A férjét szívből szereti. Diákszerelem volt, az iskolában kezdődött. Együtt töltött órák, „titkos levelezések”, megosztott tízóraik, hazáig tartó séták során fogadtak egymásnak örök hűséget. De voltak veszekedések is, ha néha valamelyikükhöz kedvesebben közeledtek diáktársaik, mit sem tudva arról, hogy ők már örökre egymáshoz tartoznak ... Szája mosolyra húzódik még most is, ha visszagondol ezekre a napokra. Most gyönyörködik a látványban. Égész lényében érzi, mit jelent neki a két apróság. A lét minden örömét, élete célját, az ő sikertelen terveinek megvalósítását, kettőjük életének folytatását. Ami neki nem sikerült, azt majd a két gyermeke megvalósítja: Judit tanítani fog, Zsoltiból pedig orvos lesz. O is szeretett volna tanulni, szüleinek azonban csak arra tellett, hogy a középiskolát elvégezhesse. Házassága után élete megváltozott. Férje - aki közben elvégezte a műszaki egyetemet - most egy nagyvállalat igazgatója, anyagi gondjaik nincsenek, s a nélkülözés ma már csak rossz álomnak tűnik. S ha visszagondol a nehezebb évekre, fátyolos lesz a szeme. Mikor összeházasodtak, nagyon takarékosan kellett élniük, hogy a kettőjük szerény jöveegy-egy társüzem leállása gyakorta okoz fennakadást más cégeknél is: nálunk például azért kellett a jó múltkorában áttérni az ablak nélküli gáztűzhelyekre, mert nem kaptuk meg idejében az üveget. É tekintetben sem mindegy tehát, hogy él-e egy-egy gyár, vagy sem.- Szeretik-e önt az emberek, Gressai Sándor?- Igen is, meg nem is. A múlt év őszén megjelent egy röplap nálunk, amin Ceausescuval vettek azonos kalap alá. Diktátornak neveztek.- Hogy reagált rá?- Elgondolkodtam mindenesetre a dolgon, végülis aztán vállaltam a diktátorságot. Ha vannak, voltak diktátumok, azok mindig csak a cég érdekében szóltak. Hogy ez a cég most stabilan áll, piaca és jövője van, lehet, hogy a diktátumoknak köszönhető. Egy létszámleépítés egy olyan cégnél, ahol még van munka, azért mégsem mindennapi, és főleg nem természetes. Én azt mondtam, hogy addig hajtsuk végre a műtétet, amíg lábon vagyunk. Lám, megtettük, s lábon is maradtunk. Ezért aztán ha most ön lemegy a műhelybe, s megkérdez tíz munkást, bizonyára azt feleli közülük nyolc, hogy azért nem kerültünk padlóra, mert Gressai Sanyi vezeti a gyárat. Végül tehát mégiscsak azt kell mondanom, hogy szeretnek az emberek ... Hubai Grúber Miklós Itt szó lesz a két szövetség együttműködési lehetőségeiről. A takarékszövetkezeti mozgalom szintén sokat tesz a magyar falusi-tanyai vendégfogadás régi hagyományaira épülő újra- honosítás érdekében. delméből kifizessék a lakbért azért a kis szobáért, amiben meghúzták magukat, és gondosan be kellett osztani a maradék pénzüket, hogy megélhessenek. Valahányszor betegen feküdt otthon egy-egy küret után, abban reménykedett, egyszer lesznek abban a helyzetben, hogy megszülheti gyermeküket. Amikor ezen a szép napon két gyermeke gondtalan játékában gyönyörködik, igazat ad a férjének, aki a terhességek megszakítására rábeszélte. Tudod drágám gyermekünk Salgótarján. Irodalmi teadélutánt rendez a Balassi Bálint Asztaltársaság február 26-án a Nógrád Megyei Balassi Bálint Könyvtár klubjában. Ezúttal mutatják be az érdeklődőknek (FEB)Mi legyen a súlyos pénzügyi gondok közepette születő mezőgazdasági tangazdaságokkal? Többségüknek nincs megfelelő forgóalapja a most nekik juttatott földek megműveléséhez, az önálló gazdálkodás kialakításához. Dr. Mihály Zoltán parlamenti képviselő (MDF) szerint az államnak egyszeri támogatásként forgóalapot kellene biztosítania a tangazdaságok talpraállításá- hoz. A képviselő - aki az országgyűlés mezőgazdasági bizottságának tagja - úgy látja, hogy hiába juttatott az állam földet a tangazdaságoknak, ha azok (kevés kivételtől eltekintve) működésképtelenek. Egy országos felmérés szerint csak néhány önkormányzatnak volt lehetősége arra, hogy a kezelésében lévő mezőgazdasági szakközépiskolák működéséhez a szükséges pénzt biztosítsa, a többi tangazdaság földjeinek többsége az állami gazdaságok kezelésében maradt, mert nem tudtak miből hozzálátni az önálló műveléshez. Az ország különböző vidékein 180 mezőgazdasági szak- középiskola, főiskola és egyetem van, a hozzájuk tartozó tangazdaságok szerepe a jövőben óhatatlanul fel fog értékelődni, hiszen ezeken a mini-farmokon sajátítják majd el a jövő szakemberei azokat az majd akkor lesz, ha már anyagilag teljesen rendbe jövünk, megszerzem a diplomát, építünk Budán egy villát szép virágoskerttel, meg kocsi is kell, és egy kis víkendház a Balaton partján. De addig szó sem lehet gyerekről! És ő beleegyezett, bízott férjében, szerette, tudta, amit elhatározott, az mindig helyesnek bizonyult és mindig végre tudta hajtani akaratát. Most amikor nézte a két szép gyermeküket ebben a tündén kertben, erre gondolt... az Asztaltársasági füzetek második évfolyamának első számát. Ez a kiadványsorozat hivatott arra, hogy az asztaltársaság tagjainak legújabb műveit folyamatosan közre adja. ismereteket, amelyekre később gazdálkodóvá, vállalkozóvá válásukkor szükségük lesz. Mindezek kapcsán javasolta a képviselő a parlament mező- gazdasági bizottságának, hogy tegyenek javaslatot az 1993. évi vagyonpolitikai irányelvek módosítására. Szerinte ugyanis az állami gazdaságok privatizációjából származó bevétel egy részét a tangazdaságok forgóalapjának feltöltésére lehetne fordítani. Ha minden igényelt és kimért földterület után hektáronként 50 ezer forintot biztosítanának a gazdaságoknak, akkor a mintegy 160 ezer hektáros „állomány” anyagi feltételeit 800 millió forintos injekcióval biztosítani lehetne. Ami az adózást illeti, a honatya célszerűnek tartaná, ha az állam nem adóztatná meg a tangazdaságokat, hanem azok nonprofit szervezetként működhetnének, s a gazdálkodásuk folytán az árbevételből szerzett nyereséget fordíthatnák a gazdaság fejlesztésének finanszírozására. A képviselő szerint ugyanis nem szabadna kockáztatni az oktatás biztonságát az állam rövid távú, pillanatnyi érdekei miatt. A szakemberképzésre fordított milliók a későbbiekben milliárdokat fialhatnak a közös kasszában. Érdemes volt várni, szenvedni, mert mindenük megvan, amit terveztek. Villájuk Pasaréten, autójuk, amivel hétvégeken leruccanak víkendházukba, Zamárdiba ... Érdemes volt férje tanácsaira hallgatnia, mert beteljesült, amit ő akart. Boldogan gondolt a jövőre, amikor majd gyermekeit felnőttként láthatja, úgy, ahogyan elképzelte, orvosként az egyiket, a másikat mint tanárnőt. Igaz addig még sok idő telik el, de most úgy érzi, megérte a sok nélkülözés, a többszöri abortusz, a kín. Ekkor éles fájdalom hasít a hasába... Könnyes szemét nagy nehezen kinyitva körültekint. A kórteremben, ahol fekszik, elsőnek a férjét látja meg, csak azután veszi észre az ágya körül álló orvosokat. Kezét ölelésre tárná, de nem teheti, mert mozdulni sem tud a műszerektől. Szívében még nagyobb fájdalmat érez mint az eddigi, amikor újból a férjére tekint. Igaz, már akkor sejtette, amit most már tud, amikor a tanácsadóban azt mondták: asszonyom önnek sürgősen kórházba kell mennie, ott talán még segíteni tudnak, hogy gyermeket szülhessen a sok abortusz arte- ficiális (művi vetélés) miatt! O beleegyezett, ahogyan mindenbe belement volna, csak gyermekeket szülhessen .. . De most, amikor lassan eszméletre tért, rájött, - a férje tekintetéből is ezt olvasta ki -, hogy minden hiába volt, neki már soha sem lehet gyermeke a sok abortusz következményeként ... És amit eddig „látott” és ami oly csodálatosan szépnek tűnt, az csak a műtét alatti altatás hódító hatása következtében történt. Sturmann Béla Mozgásban minden talpalatnyi föld A magyar falusi-tanyai vendégfogadásért- vári Megérte a férjre hallgatni?! Egy asszony drámája A gyerekek csak az álomképben léteznek Mi lesz veletek tangazdaságok? 800 millió hiányzik a mezőgazdasági oktatásban
