Nógrád Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-03 / 28. szám

1993. február 3., szerda SZECSENY ES KÖRNYÉKÉ HÍRLAP Az ajtó nyitva áll... A magyargéci polgármesteri hivatalban a rendőrlakáson kívül az az idősek klubja is helyet kapott az óvoda tőszomszédságában. A legkisebbek rendszerint itt nézik meg a televízió meseműsorait. A klubélet szervezése még tart, s nehezíti ezt a sajátos szemlélet: amíg az ember nem magatehetetlen, ne szoruljon másra! Ha a he­lyi vezetés hármat kívánhatna, az első mindenképpen e felfogás megváltoztatására vonatkozna. De legalább annyit szeretnének elérni, hogy a falu idősei mérlegeljék, mi a jobb nekik: drága ebé­det enni magányosan, vagy befizetni az olcsóbb, meleg kosztra, s elfogyasztani azt egy kellemes, helyiségben, jó társaságban. Születésnapra készülnek Mihálygerge. Idén lesz harmincéves a falu művelődési háza. Ez alkalomra a helyi ve­zetés - a behatárolt pénzügyi lehetőségek ellenére - szeretné technikailag korszerűsíteni, és felújítani az épületet. Terveik között szerepel a nagyterem kihangosítása, valamint a vi­zesblokk kialakítása. Megkülönböztető jelző Nagylóc. A község a földek alacsony aranykorona értéke és a munkanélküliség magas ará­nya miatt - egy '92-es kormány- rendelet értelmében - a „meg­különböztetetten támogatandó” települések közé tartozik. Pá­lyázat útján és saját erőből az idén indíthat olyan beruházáso­kat, amelyek a falu fejlődését hosszabb távra meghatározzák. Fontos szempont azonban a rangsorolás és a lakosok fizető- képességének mérlegelése. Na jó, de mi van a csirkéimmel? Igazolványom és jogosítvá­nyom ad lehetőséget... De mire is? Általában a fokozot­tabb vagyonvédelemre. Ne fag­gassanak, mit tudom én, mi az, hogy „általában”. A lényeg, hogy a személyi védelemhez kapcsolódó valamiről van szó. Nos, ez nem elég? Pedig vi­lágos! Azt mondja az öreg haverom a Magyar utcában: egye meg a fene azt az általában fokozot­tabb ellenőrzést, vagy mi a fe­nét, nekem elvitték a kerten át a csirkéimet. Kerítsétek elő, ha már olyan nagy emberek igaz­gatják a vagyonvédelmet. Szé- csényben mire a vagyonőr? Aki nem úgy általában, hanem egé­szen konkrétan foglalkozik a város vagyonvédelmével, s meg is kérdi: „No, bátyó elhiszi, hogy az elmúlt éjszaka talpon voltunk?” „Na, jó, de mi van a csirkéimmel? - felel kérdéssel az öreg.” Csend. Elvitték, nincs meg, minek a szót szaporítani. Az öreg káromkodik. Aztán így szól: „Micsoda rohadt világ!” Mi is van azzal a lehetőség­gel, az igazolvánnyal meg a jo­gosítvánnyal? Isten bizony senki sem kéri, leginkább az nem, aki lop. De minek is az igazolvány? Kinek igazolja ma­gát a vagyonőr? A betörőnek? Már éjfél múlt, a Borjúpáston aludt a csend is. Ketten járőröz- tek, mert vállalták. Rájuk is ne­hezedett az álom. De hallgasd csak! Csendül egy csavarkulcs. Kőre esett. Neszezés követte. A ház előtt álló kocsi négy kereke már a földön hever. A tettesek felugrálnak, futás a réten át a patak felé. A fene sem érheti már utói őket. De a kerekek ott maradtak. Dohognak a járőrözők, hogy nem korábban érkeztek. De ki tudná kiszámítani, mikor, mi történik az éjszakában. Azt mondják egymásnak: „Gyerünk a belváros felé, hátha arra ka­nyarodnak a kerekesek!” Olyan üres a lakótelep, hogy a lépé­seik is visszhangoznak a falak között. Jaj de idegesítő! Ez meg mi? Kannával kezé­ben hozakodik a sötétből egy ifjú. A félhomályban legalább is annak tűnik. „Hol jártál fiú? - így a járőr, mire a megszólított válaszol:„Itt a negyediken, a csajomnál.” Hirtelen megtor­pannak.- Hol, fiú? A negyediken? A ház ahol állnak, három emeletes ... Nosza, mi is van a kezében? Kanna, súlyos. Benne benzin. Előkerül a gumicső. „Na gyerünk fiú.” Ezt teszik ők, az éjszaka járő­rei. Igazolvány meg jogosítvány nélkül. Talán parancsnok nélkül is? Mikor az öreg mindezt meg­tudta, már nem is bánkódott olyan nagyon a csirkéiért.-B­Sokoldalú képzés a mezőgazdasági szakközépiskolában Osztrák és német farmereknél tanulhatnak A szécsényi Nógrádi Sándor Mezőgazdasági Szakközépis­kola és Szakmunkásképző Inté­zetben egyre inkább a kor köve­telményeihez igazítják a kép­zési formákat. A négyéves álta­lános állattenyésztő szakon a diákság többféle háziállat tartá­sának a szakismereteit sajátítja el. Az iskola hagyományos pro­filjába tartozik a hároméves mezőgazdasági gépszerelő- és üzemeltető szakmunkásképzés. A mezőgazdasági gépjavító és karbantartó szakon négy év a tanulási idő.- Teljesen új képzési forma az általános mezőgazdasági szak. Célunk olyan ismeret- anyagok átadása, amelyek meg­alapozzák az önálló gazdálko­dást. Gépészeti, növény- és ál­lattenyésztési ismeretek egy­aránt szerepelnek a tematikában - magyarázta Czudor István, az iskola igazgatója.- Hány éves a képzés?- Az első évben mindenki egyformán általános alapkép­zésben részesül. Ezt követően a hároméves szakmunkás szakon tanulhatnak tovább. A többiek­nél a gyakorlat mellett nagyobb súlyt kap az elmélet. Az érett­ségi után három lehetőségük Alom és valóság Részben meglepő, de min­denképpen kellemes a hír: a vártnál is nagyobb az érdeklő­dés a szécsényi Palóc Népmű­vészeti és Háziipari Szövetke­zet termékei iránt. Az utóbbi hetek tapasztalatai szerint, a megrendelők egyik visszatérő igénye, hogy a családi házak konyháinak és étkezőinek a be­rendezéséhez olyan „garnitú­rát” lehessen vásárolni, amely a népművészek által formaterve­zett és zsűrizett darabokból áll. Nagy valószínűséggel kevesen csalódnak a háziiparban. Bizo­nyítja ezt, hogy a lakásokba ismét betört a „palóc láz.” Mind több igényes, kézi szö­vésű és hímzésű függöny, fal­védő, ülőpáma, asztalterítő dí­szíti az otthonokat, a szalvéták­ról nem is beszélve. A fentiek alapján bárki mondhatná: nincs új a nap alatt, népművészet volt, van és lesz. S erre az esetre különösen ta­láló és igaz a megállapítás. Mert a gyönyörű palóc motí­vumok megjelenítése - akár­csak korábban - most is igen hatásos és látványos, a módszer tehát örökzöld. S aki élni kíván ezzel, aligha fog csalódni. Más kérdés, hogy oly­kor-olykor - ha kedvük tartja - a divatos öltözékek megálmo­dói is merítenek ötleteket a népi hagyományok tárházából, kreációik felfrissítéséhez. Te­szik mindezt a gyengébb nem­hez tartozók örömére. És most ismét ennek jött el az ideje. íme egy példa a sok közül: a szé­csényi hölgyek az esti rendez­vényeken már kézzel varrt min­tákkal díszített stólákban hódí­tanak. R.A. Kiállítások Szécsény. A Városi Művelő­dési, Ifjúsági és Zenei Cent­rumban február 11-ig tekinthe­tik meg az érdeklődők Jochen Borsdorf német festőművész tárlatát. Február másodikán a Kubinyi Ferenc Múzeumban Nagy Márta akvarelljeiből nyí­lik kiállítás. Ugyanezen a napon tartja diavetítéssel egybekötött foglalkozását a múzeumbaráti kör is, melynek ezúttal a Sváj­cot megjárt Faluhelyi László lesz a vendége, aki utazásáról tart élménybeszámolót. adódik: a termelő munkába való bekapcsolódás, továbbtanulás felső fokú intézetekben, vagy maradni nálunk, s megszerezni a technikusi képesítést.- Hogyan fogadják a szülök, a diákok az új képzést?- Még nincsenek tapasztala­taink, de az országban vannak iskolák - ilyen például a kende- resi -, ahol többszörös a túlje­lentkezés -mondta Faluhelyi László, az iskola tanára, aki szaktanácsadóként járja az or­szágot. Majd hozzátette: - Az iskola egy kerettantervet kap, amelyet konvertálható prakti­kus ismeretekkel nekünk kell megtöltenünk. Lehetőség az is, hogy az iskolából a nyári terme­lési gyakorlatot tizenhat diák Ausztriában, négy pedig Né­metországban farmergazdáknál töltheti el.-Úgy tudom, hogy szeptem­bertől az érettségizett tanulók számára megszervezik a gazda­asszonyképzést ?- Igen. Bár ez csak nevében gazdaasszonyképző. A szorosan vett háztartási ismereteken túl megismerhetik a diákok a be­tegápolás alapelemeit, de fog­lalkoznak lakáskultúrával, ta­nulnak idegen nyelvet, gépírást, alapfokú könyvelést. Egyszóval olyan ismereteket adunk, amely egy kisgazdaság működésének megszervezéséhez, irányításá­hoz szükséges.- Azokra is gondoltak, akiket gyenge tanulmányi jegyeik mi­att sehová sem vesznek fel.- így igaz. Kérdezem én, me­lyik a jobb, ha ezek a gyerme­kek elkallódnak, vagy segítsé­günkkel olyan minimális szak­ismeretet szereznek, amely önbizalmat ad számukra?- A többrétű gyakorlati okta­táshoz tárgyi feltételekre is szükség van.- Az állami gazdaságtól kap­tunk 70 hektár földterületet. Szeretnénk az állattartó telepet is megkapni. Korábban a mező- gazdasági technikum használta ezeket.-Az önkormányzat is hozzá­járul az iskola elképzeléseinek megvalósításához.-Az ingyenkonyha épületét átadtuk az iskolának, a gazda­asszonyképzés céljaira. Az üvegházat, amelyet régebben a költségvetési üzem kezelt, szin­tén az intézmény rendelkezé­sére bocsátottuk - nyilatkozta Varga Tibor polgármester.-SzF­Kolostorból üdülőház Cserkészek voltak az első fecskék az épületben kép: Gy.P. Litke. Alig akad olyan kiste­lepülés, ahol ne árválkodna egy-egy jobb sorsra érdemes, építészetileg értékes ház vagy volt raktár. Ebben a faluban a termelőszövetkezet volt a tulaj­donosa annak a barokk kolos­tornak, hajdani magtárnak, amelyre vevőként jelentkezett a szécsényi ferences kolostor. A termelőszövetkezet vezetése - mivel nem vállalhatta a költsé­ges rekonstrukciót - kedvezően fogadta a lehetőséget, így Or­bán Márk házfőnök megvásá­rolta a barokk stílusú épületet. Az egykor rendkívül lerom­lott állagú épületet a rend újít- tatta fel: a belső térben korsze­rűsítették a villanyhálózatot, bevezették a vizet, s megoldot­ták a szennyvízelvezetést. A házfőnök elmondta, hogy a megszépült ház már a múlt év­től nemesebb célokat szolgál: hátrányos helyzetű gyermekek táboroztatására, szerény jöve­delmű nagycsaládosok üdülte­tésére használják. Az üdülők­nek csak a víz és az elektromos energia árát kell megtéríteniük. Az üdülő első lakói cserké­szek voltak, ám azt még nem tudni, hogy az idén kik lesznek a vendégei. Orbán Márk még elmondta, a további korszerűsí­tés mintegy százezer forintba fog kerülni. (szen-mih) Lemondtak a díjukról ® Szécsény. Az önkormányzat tagjai - a korábbi évekhez ha­sonlóan - úgy döntöttek, le­mondanak az 1993. évi tiszte­letdíjukról. A pénzt ki-ki belá­tása szerint a „Szécsény műem­lékeiért és idegenforgalmáért,” illetve a város és vonzáskörzete közbiztonságáért elnevezésű alapítványok javára ajánlotta fel. A városatyák többsége úgy határozott, hogy az illetménye­ket megosztva, mindkét alapít­ványt támogatják. Sokoldalú közmunka • Piliny. Közmeghallgatáson javasolták a helybeliek, hogy a mozgásukban korlátozott, szo­ciális étkeztetésben részesülő időseknek közhasznú munka keretében foglalkoztatott gon­dozónő vigye el az ebédet. A felvetéssel a falu vezetése egyet­értett, majd intézkedett, s az ezzel megbízott személy január második felétől tizenöt idős embernek viszi házhoz a meleg ételt. Áthúzódó feladatok • Magyargéc. A község ez évi fejlesztési programjának jelen­tős részét a ’92-ről áthúzódó be­ruházások befejezése teszi ki. Ezek közül az általános iskola négy tanteremmel történő bőví­tése az egyik, a másik pedig Kisgéc falurészen a Temető út megépítése és parkoló kialakí­tása. Tervezik az ivóvízhálózat munkálatainak indítását, a ge­rincvezeték lefektetését. Földkiadó bizottságok • Endrefalva. A termelőszö­vetkezet részaránytulajdonosait várják arra a február 5-én dél­után, a klubkönyvtárban meg­tartandó értekezletre, ahol meg­szervezik a földkiadó bizottsá­got. Ugyanezen a napon Szé- csényfelfaluban is hasonló ösz- szejövetelt tartanak. Holnapi számunkban „Bátonyterenye és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Vukot elgázolták, de életre kelt Jochen Borsdorf tárlatát már eddig is sokan megtekintették Benczúrfalva. Szécsény te­lepülésrészén, sőt, a távolabbi környéken is ismerősen cseng Bódi János neve. Az idős férfi állati bőrök mesteri kikészítésé­vel tett szert az ismertségre. Meséli, még fiatal korában hobbiból kezdett foglalkozni az elejtett vadak gereznájával. Az első munkái - a nyúzás, a cser­zés, szárítás - olyan jól sikerül­tek, hogy hamarosan hozzá for­dultak az ismerősök. Bódi Jánosnak e remek ér- zéke-készsége talán sosem mu­tatkozik meg, ha időről időre nem veszi nyakába az erdőt. Sokszor csak azért, hogy él­vezze a hajnali vagy alkonyi órák beszédes csendjét, az is­merős neszeket, a fák között be­szűrődő fényt. És félreértés ne essék! Azért, mert ennek a nem mindennapi kedvtelésnek hódol, az állatokra nem úgy tekint, mint négy lá­Bódi János és egyik kedvence bon járó prémgallérokra, bun­dákra. Ellenkezőleg: a vadakat becsüli, s a háziállatokat is sze­reti. Amióta nehezére esik a hosz- szas gyaloglás, az erdő lakói és közte jórészt csak a hozzá került zsákmány a kapocs. Nem be­szélve persze, az emlékekről, melyek egy-egy élethűen vi­csorgó, kitömött ragadozóhoz kötik. Büszkén említi a madár- hívogatót, egy hangutánzó kis csengőfélét, amit egy távoli or­szágból kapott ajándékba. Annak, aki betoppan hozzá, s meglátja az egykor szebb napo­kat látott, négylábú „hasonmá­sokat”, megismerheti egy kis Vük szomorú történetét. Egy éj­jel a reflektorfénytől megriadt vörösbundás az autó alá, majd - már élettelenül - Bódi Jánoshoz került. Az ügyeskezű ember nagyon megsajnálta a szerencsétlenül járt, összezúzott kis rókát. S ad­dig mesterkedett, míg össze nem öltögette a bőrt. Aztán va­lósággal újra formázta a töré­keny állatkát, amit azóta is gon­dosan őrizget. (m.j.)

Next

/
Thumbnails
Contents