Nógrád Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-20-21 / 43. szám
1993. február 20-21szombat-vasárnap FOCIFARSANG HÍRLAP 7 Miért szeretem a futballt? Az ezerfejü cézár ... A szurkoló nem azonos a nézővel, a közönséggel. Az utóbbi csak szemlélődni megy a meccsekre, mindössze kellemesen akarja el- töltenie az idejét. A szurkoló viszont a mennyekbe jár minden győzelem után, s a poklok kínját állja ki, ha veszít a csapata. Fogas kérdés. Hirtelenjében nem is tudja az ember mit válaszoljon. Mert mit lát az, aki életében először részese egy focimeccsnek? Két csapatot, amely játékosai azért küzdenek a pöty- työs labda birtoklásáért, hogy amint megszerezték, azonnal nagyot rúgva bele, tovább pasz- szolják azt. Amikor aztán valamelyik csapatnak sikerül becsempésznie a labdát az ellenfél kapujába, mintha mindenki megbolondulna a pályán: játékosok, nézők, mind-mind kiabálnak, ünnepelnek, ordítoznak, mutogatnak, örülnek vagy éppen sírnak, kolompot ráznak, kereplőt tekernek, dobot vernek. konfettit szórnak, s szerpentint - néha-néha sajnos követ vagy sörösüveget is - dobálnak. A méla szemlélő, aki először került egy lelátó padsoraiba, meglepődve tapasztalja, milyen sokan értenek itt ehhez a játékhoz. A játékosoknak szánt jótanácsok tömkelegé röpköd, no meg a maghéj is, ráadásul pont a nyakába, de nincs ideje, hogy szóljon a felsőbb sorban állóknak, mert az köti le a figyelmét, hogy a partvonal melletti bode- gából felpattanó, öltönyös úriember, ordibálva, indulatosan gesztikulálva, gyorsvonati sebességgel rohangál a pálya mentén. Aztán amikor vége a mérkőzésnek, s azt látja, hogy az izzadtam csapzottan levonuló játékosok visszaintenek az őket megtapsoló, olykor egekbe emelő, máskor sárba tipró, ám megbocsátó közönségnek, az előbb még indulatos edzők ba- rátian kezet nyújtanak egymásnak és az elébb még szidott fekete ruhás, sípos embereknek, akkor valamit megsejt abból, mit jelenthet ez a sportág azoknak, akik, akár esik, akár fúj, ha jól megy a csapatnak, ha rosz- szul, állandóan ott vannak kedvenceik mérkőzésein. Néhány szurkoló kísérletet tett arra, hogy megfogalmazza: mit jelent számukra a futball? Gondolataikat az alábbiakban tesszük közzé.- Ez egy gyönyörű játék, amit nem lehet szív nélkül csinálni. Ha a közönség, amely hétfejű sárkány, csúnya szavakkal illeti az embert, akkor is ki kell tartani a sportág mellett. A győzelem öröm, a vereség mindig fáj, de azt tartom: aki nem tud kikapni, az nem érdemli a győzelmet sem - summázott véleményt Bodó József, a Pásztói SE labdarúgócsapatának mindenese, aki amellett, hogy hosz- szú éveken át kergette igazolt játékosként a labdát, sokáig volt a labdarúgók szakosztályvezetője is.- Alaposan kivettem a részem a labdarúgásból, mivel sokáig fociztam - indokolja meg a „gurigához” való vonzódását Kovács Balázs nagybáto- nyi lakos. - Az '50-es években, amikor NB Il-es játékosként kerültem Bátonyba, háromezer néző előtt is játszottunk. Nagy meccsek voltak, keményen egymásnak mentünk, küzdöttünk, de amikor vége lett a találkozónak, vagy civilben találkoztunk az ellenfél játékosaival, barátként üdvözöltük egymást.- A fiatalok azért járnak a meccsre, mert buli, botrány. Nekem szórakozást jelent. Persze az is meghatározó, hogy ismertem a nagy Stécét, a '70-es évek csapatát. Básti, Répás, Szalai... Jó volt látni, micsoda egyéniségek játszottak a csapatban. Megyénk labdarúgásának szerintem Kovács István (Kokó) volt az utolsó nagy alakja, akiért kimentek a nézők a stadionba. Ha a maiakat nézzük ... Közöttünk, nézők között nagyon sok volt játékos található, akik némelyik mai focistát elnézve, sokszor azon bosszankodunk: semmivel sem tud többet, mint mi, csak ő ott van és pénzt kap érte. Arra várunk, hogy föltűnjön egy olyan srác, akiért érdemes kimennünk a meccsre. Ha Salgótarjánt nézzük, nincs ilyen tehetség. Talán a Novák gyerekben látok valamennyi fantáziát a Stécében, de szerintem ő is el fog tűnni, mert nem foglalkoznak felsőbb szinten a focival. Nincs vezetőség, nincs jó edző ... - mondta kritikusan Tátrai Attila salgótarjáni magánfuvarozó.- A labdarúgás szeretetében nőttem fel. Aktívan fociztam, szabadidőmben manapság is játszom az öregfiúk között. Az általános iskolában az utánpótlás nevelésével foglalkozom. Vallom, hogy aki gyermekkorában nem sportol, azzal később már nem nagyon lehet megszerettetni a sportot. Én is gyerekként ismerkedtem meg a labdarúgással. Az embereknek szórakozást nyújtott a játék, nekem pedig elismerést, amikor a meccs végén dicsértek, hogy jó voltam - adott választ Máté Emil, akit a sport lelkének tartanak Rétságon.- Sport, erő, egészség. Ráadásul sok olyan embert magához tud vonzani, aki egyébként sehol másütt nem tűnik fel. Nem kerül sok pénzbe, ha meccsre akarunk menni, így mindenki hozzájuthat ehhez a szórakozáshoz. Korábbi években többen jártak a mérkőzésekre, mert tudták nagyon jó focit láthatnak. Most pedig? Reménykedünk: talán jó lesz a meccs. Sokat számít, hogy szívből, szeretetből játszik-e a futballista. Ha a legutóbbi Szé- csény-Rétság találkozóra gondolok, akkor jó érzés önt el, mert tudom, hogy azon az ösz- szecsapáson labdarúgóink bebizonyították: van bennük kurázsi - mondott véleményt Makovi- nyi Sándor szécsényi sportvezető, NB III-as játékvezető.- Falun azért szeretik a focit, mert a rokonságból valaki biztos, hogy pályára lép, és így van kiért szurkolni. Ha nyert az együttes örülnek, ha kikaptak, akkor a másik végletbe esik a szurkolóhad. Hál'istennek a lóci drukkerek már békésebbek, nem olyanok, mint régebben, amikor féltek idejönni a bírók. Felnőttebbek lettek a nézők - állapítja meg Strehó Bertalan nagylóci sporttudósító.- Semmihez sem hasonlítható ez a szép játék. Népszerűségét annak köszönheti, hogy mindenki megtalálja benne az örömét, legyen az néző, játékos vagy szakvezető. Egy atlétikai versenyre ha elmegy az ember, ott tíz másodperc alatt lefutnak egy távot, a focimeccsen kilencven percre kapcsol ki az ember. Meghatározó volt a játék iránti vonzódásomban, hogy Stécé ifista koromban olyan nagyságok közelébe kerültem, mint Salgó György vagy a sokszoros válogatott Szojka Ferenc. Ilyen egyéniségek körében nem csoda, ha az embert megfertőzi a labdarúgás varázsa. Mert ez egy varázslatos játék - mondotta sok szeretettel a hangjában Lombos István a Balassagyarmati LC-Nógrád Volán elnökségi tagja. Vallus Tibor Expokabala Országos pályázatot hirdetett az 1996-os Budapesti Expo kabalafigurájának megtervezésére a Világkiállítási Programiroda. A pályamunkáknál, -amelyeket ez év április 27-éig kell benyújtani a fővárosi Vigadó Galériához- fontos követelmény, hogy utaljanak az expo szellemiségére és korszerű formanyelven fejezzék ki a magyar jelleget. Lényeges, hogy a marketing célú kabalafigura segítse tudatosítani a világ különböző tájain élő emberek számára a rendezvényt magát, keltsen szimpátiát és törekedjen a népszerűségre. A szervezők remélik, hogy a kabala új motívumokkal gazdagítja majd az ország image-át, s méltóképpen utal a rendező Magyarországra is. A feleségek véleménye a legendás középpályássorról, az SBTC-röl, a fociról A sikerekért sokat kellett áldozni Egy újabb házassági teszt Szeretné tudni milyen férj ön? Mostanában nagyon divatosak a különféle tesztek. Az alábbi házassági teszt újszerű, és rendhagyó a maga nemében. Ha tudni szeretné, milyen férj ön, válaszoljon őszintén a feltett kérdésekre, aztán nézze meg az összeadott pontszám alapján, milyen eredményt ért el. 1. Mit mond, ha felesége új ruhát vásárol? a. Csinos (10 pont) b. Csodás, ilyet hord Csala Zsuzsa is (15 pont) c. Már megint egy új rongyot vettél? (5 pont) 2. Mit mond, ha mosolyognia kell? a. Elment az eszem, amikor megnősültem? (5 pont) b. Nekem most sürgős munkám van (10 pont) c. Netán el is törülgessek, szivecském? (15 pont) 3. Hogyan viseli, ha a felesége vezeti a kocsit? a. Kinyithatom már a szemem, fiacskám? (10 pont) b. Én kiszállok! (5 pont) c. Nem baj, máskor jobban megy , (15 pont) 4. Hogyan reagál, ha rosszul sikerül a vacsora? a. Nem háborog, szótlanul megeszi (10 pont) b. A kutyának adja (5 pont) c. Elviszi a feleségét vacsorázni egy étterembe (15 pont) 5. Hogyan viszonyul a felesége fogyókúra elképzeléséhez? a. Én olyannak szeretlek, amilyen vagy (15 pont) b. Kíváncsi vagyok meddig bírod (10 pont) c. Szerintem rajtad már ez sem nagyon segít (5 pont) Értékelés: 75 pont: Ön mintaférj, gratulálok. 75-50 pont: Megnyugodhat: Ön olyan, mint a legtöbb férj. 50-25 pont: Az Ön felesége egy angyal... ha eddig kibírta maga mellett. 25 pont: Sürgősen javuljon meg! Vagy váljon el! Ha a fenti értékelés nem nyeri el tetszését, az ajánljuk kezdje újra a tesztet, vagy a házasságot. Horváth János Básti István, Répás Béla, Szalai Miklós - három név, egy élő legenda Salgótarjánban és sok helyütt az országban is. Ez a trió az SBTC NB I-es múltjának legjobb középpályás sorát alkotta húsz évvel ezelőtt. Akkor gyakran voltak a figyelem középpontjában, de ma is rendszeresen hallani róluk, hiszen játszanak az öregfiúk között, edzősködnek, egyszóval nem szakadtak el a labdarúgástól. Továbbra is jó barátok, családjaik is összejárnak. A közvélemény természetesen jóval kevesebbet tudott és tud arról, hogy vajon a feleségek a háttérben miként élték meg férjeik „aranykorát”, nekik milyen volt és milyen ma a viszonyuk, a focihoz, az SBTC-hez? A focifarsang jó alkalmat kínál arra, hogy „törlesszúnk ebből az adósságból”, inkább később, mint soha alapon. * * *- A férje révén szerette meg a labdarúgást? - kérdeztük Szalai Miklósnét.-Nem, nem - tiltakozik. - Már jóval előbb kezdtem meccsre járni, mert a két testvérem (Boldvai Gyula és László - A szerk.) is focizott. Tehát amolyan családi hagyományként kerültem kapcsolatba ezzel a játékkal.- Annak idején tudatában volt annak, hogy férje, illetve a tarjáni középpályás sor milyen értéket képvisel a magyar labdarúgásban?- Azt hiszem tudtam, sőt Miklóssal mindig egy kicsit elfogult is voltam.- Mit érzett, amikor férje olimpiai bajnokságot nyert Mexikóban?-Nagyon boldog voltam és büszke voltam rá. Sőt, ahogy telnek az évek egyre nagyobbra, többre értékelem az aranyérmet.- Hol őrzik?- Fő helyen a vitrinben.-Kénytelen vagyok egy kevésbé örömteli eseményre is rákérdezni: miként emlékezik arra, hogy férjének egy betegség gyakorlatilag kettétörte a labdarúgó pályafutását?-Még most, sok év távlatából is nehéz visszagondolni erre a szomorú dologra. Különösen azért, mert én egy évvel korábban tudtam az orvosoktól, mint Miklós, hogy a veséjét kímélnie kell és hivatásszerűen nem játszhat tovább. Ő bizakodott, én pedig nem akartam idejekorán elvenni a kedvét. Úgy vélem sok NB I-es mérkőzéstől és talán nem kevés válogatottságtól fosztotta meg a sors.- Ön manapság is rendszeresen jár mérkőzésekre, mindig ott van annak a csapatnak a meccsein, ahol a férje az edző. Miért e „hűség" ?- Mint már említettem, szeretem ezt a sportot, a tévében is megnézem a mérkőzéseket. A férjem munkájára pedig - különösen, hogy pillanatnyilag is ebből élünk - kíváncsi vagyok.-Kétfiuk van. Lett e focista valamelyikből?- A nagyobbiknál szóba sem jöhetett, mert allergiás és jobb, ha közvetlenül nem találkozik a zöld fűvel. A kisebbik - Balázs - tizenhatéves és játszik az SBTC serdülő csapatában. Még nem tudni, mire viszi... *-Irigyelték, vagy sajnálták, amikor NB I-es játékoshoz ment feleségül?- Sokan irigyeltek, mert nem tudták, hogy ez mivel jár. Ifjú házasként alig találkoztunk a férjemmel - mondja Básti Istvánná.- Mindig tekintetbe kellett vennem a csapat érdekeit. Ha meccs előtt voltunk, azért nem hozakodhattam elő a saját gondommal, hogy ne zavarjam a felkészülésben, a ráhangolódásban. Vesztes meccs után nem tehetettem rá még egy „lapáttal”, ha pedig győztek, nem lehettem ünneprontó.- Járt meccsekre?-Természetesen, hiszen a labdarúgás férjem életét jelentette.- Hogyan viselte - mert, hogy ilyen is volt - ha szidták a Básti Istvánt?-Valóban előfordult, s ráaa- dásul férjem nemcsak látott a pályán, hanem mindent hallott is, érzékeny lelkületű volt. Számomra a nézőtéren szerzett tapasztalatok akár szociológia tanulmányokkal is felértek. Emberismeretet, életismeretet tanultam ott.- A mexikói olimpiáról mi jut eszébe?-Természetesen én is örültem férjemék aranyérmének, de én azt is tudom, hogy ez mennyi áldozattal járt. A sok edzőtábor, a rengeteg távoliét...- Básti István sokak - sokunk- véleménye szerint korán hagyta abba az aktív játékot? Ón nem így látja?- E helyütt is szeretném elmondani, hogy nem abbahagyta, hanem egy átmenetileg itt edzősködő tréner abbahagyatta vele. Méltatlan, keserű búcsú volt... S ma sincs igazán kihasználva sportbéli tudása, tapasztalata.-Hogyan emlékszik rá: bántotta a férjét, hogy soha nem sikerült bekerülnie az A-válo- gattba?-Én is hallottam, hogy Szepesi György a magyar Corso-nák. nevezte és szóvátette a sors - vagy inkább a magyar gyakorlat - igazságtalanságát. Férjem is tudatában volt ennek, s bár nem látszott rajta, elég tragikusan élte meg. Talán másként alakul, ha lett volna elég bátorságunk, vállalkozókedvünk elköltözni vidékről.- Hogy-hogy fiuk végül is egy jóval kisebb labda, a tenisz mellett kötött ki?- Biztosan hatott rá az apját ért sérelem is, de én is igyekeztem egyéni sport irányába orientálni. Egy csapatjátékban az ember sikere vagy sikertelensége másoktól is függ ... *-NB I-e játékos volt már a férje, mikor megismerkedtek?- Igen, de nem a foci kapcsán ismerkedtünk meg - válaszolja Répás Béláné.- Mit jelentett önnek az, hogy kiváló labdarúgó felesége?- Összetett kérdés, mert egyrészt nagyon örültem sikereinek, másrészt el kellett viselnem, hogy fiatal éveinkben sokat voltunk távol egymástól. S bár ez komoly konfliktust soha nem okozott a családi életünkben, nem volt könnyű időszak.- Répás Béla többször is eljutott az A-válogatott keretbe, az osztrákok ellen a Práterben kis- padon ült. Önben milyen emlékeket ébreszt ez a mérkőzés?- Nagyon jó érzés volt, hogy a férjem magára ölthette - ha csak tartalékként is - a magyar válogatott mezét. Természetesen az igazi öröm az lett volna, ha legalább néhány perc erejéig pályára is léphetett volna. Sajnos a válogatottság később sem sikerült neki. Mndkettőnk bánatára ...-Mit jelent önnek a feketefehér színű mez, de úgy is kérdezhetném, hogy az SBTC?-Változatlanul nagyon kedvelem ezt a csapatot, ha csak tehetjük családostól ott vagyunk a mérkőzésein. Kifejezetten örülök annak, hogy tizennyolc éves fiunk az SBTC ifjúsági csapatában futballozik. Úgy vélem jó helyen van ott. A sport nincs rossz hatással tanulmányi eredményeire sem.- Tehetséges?- Ezt hadd ne én ítéljem meg. Az biztos, hogy egy kicsit aktívabb, „vagányabb” is lehetne mind az edzéseken, mind a meccseken. Cs. B. ÚTLEVÉLCSERÉNÉL Salgótarjánban, a Városházán, ott ahol az útlevelet cserélik! P°Uf?o/D STÚDIÓ ‘ / ^e’e-fehér ig*sf,n*& í 4 Bf°vinV- J'epefc *e««ése * Perc- Az útlevélkérő lapot ingyen adjuk!- Illetékbélyeg kapható helyben. Mindent egy helyen! alatt! m
