Nógrád Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-20-21 / 43. szám

1993. február 20-21szombat-vasárnap FOCIFARSANG HÍRLAP 7 Miért szeretem a futballt? Az ezerfejü cézár ... A szurkoló nem azonos a nézővel, a közönséggel. Az utóbbi csak szemlélődni megy a meccsekre, mindössze kellemesen akarja el- töltenie az idejét. A szurkoló viszont a mennyekbe jár minden győzelem után, s a poklok kínját állja ki, ha veszít a csapata. Fogas kérdés. Hirtelenjében nem is tudja az ember mit vála­szoljon. Mert mit lát az, aki éle­tében először részese egy foci­meccsnek? Két csapatot, amely játékosai azért küzdenek a pöty- työs labda birtoklásáért, hogy amint megszerezték, azonnal nagyot rúgva bele, tovább pasz- szolják azt. Amikor aztán vala­melyik csapatnak sikerül be­csempésznie a labdát az ellenfél kapujába, mintha mindenki megbolondulna a pályán: játé­kosok, nézők, mind-mind kia­bálnak, ünnepelnek, ordítoznak, mutogatnak, örülnek vagy ép­pen sírnak, kolompot ráznak, kereplőt tekernek, dobot ver­nek. konfettit szórnak, s szer­pentint - néha-néha sajnos kö­vet vagy sörösüveget is - do­bálnak. A méla szemlélő, aki először került egy lelátó padsoraiba, meglepődve tapasztalja, milyen sokan értenek itt ehhez a játék­hoz. A játékosoknak szánt jóta­nácsok tömkelegé röpköd, no meg a maghéj is, ráadásul pont a nyakába, de nincs ideje, hogy szóljon a felsőbb sorban állók­nak, mert az köti le a figyelmét, hogy a partvonal melletti bode- gából felpattanó, öltönyös úri­ember, ordibálva, indulatosan gesztikulálva, gyorsvonati se­bességgel rohangál a pálya mentén. Aztán amikor vége a mérkő­zésnek, s azt látja, hogy az iz­zadtam csapzottan levonuló já­tékosok visszaintenek az őket megtapsoló, olykor egekbe emelő, máskor sárba tipró, ám megbocsátó közönségnek, az előbb még indulatos edzők ba- rátian kezet nyújtanak egymás­nak és az elébb még szidott fe­kete ruhás, sípos embereknek, akkor valamit megsejt abból, mit jelenthet ez a sportág azok­nak, akik, akár esik, akár fúj, ha jól megy a csapatnak, ha rosz- szul, állandóan ott vannak ked­venceik mérkőzésein. Néhány szurkoló kísérletet tett arra, hogy megfogalmazza: mit jelent számukra a futball? Gondolataikat az alábbiakban tesszük közzé.- Ez egy gyönyörű játék, amit nem lehet szív nélkül csi­nálni. Ha a közönség, amely hétfejű sárkány, csúnya szavak­kal illeti az embert, akkor is ki kell tartani a sportág mellett. A győzelem öröm, a vereség min­dig fáj, de azt tartom: aki nem tud kikapni, az nem érdemli a győzelmet sem - summázott vé­leményt Bodó József, a Pásztói SE labdarúgócsapatának min­denese, aki amellett, hogy hosz- szú éveken át kergette igazolt játékosként a labdát, sokáig volt a labdarúgók szakosztályveze­tője is.- Alaposan kivettem a ré­szem a labdarúgásból, mivel sokáig fociztam - indokolja meg a „gurigához” való vonzó­dását Kovács Balázs nagybáto- nyi lakos. - Az '50-es években, amikor NB Il-es játékosként ke­rültem Bátonyba, háromezer néző előtt is játszottunk. Nagy meccsek voltak, keményen egymásnak mentünk, küzdöt­tünk, de amikor vége lett a ta­lálkozónak, vagy civilben talál­koztunk az ellenfél játékosaival, barátként üdvözöltük egymást.- A fiatalok azért járnak a meccsre, mert buli, botrány. Nekem szórakozást jelent. Per­sze az is meghatározó, hogy is­mertem a nagy Stécét, a '70-es évek csapatát. Básti, Répás, Szalai... Jó volt látni, micsoda egyéniségek játszottak a csa­patban. Megyénk labdarúgásá­nak szerintem Kovács István (Kokó) volt az utolsó nagy alakja, akiért kimentek a nézők a stadionba. Ha a maiakat néz­zük ... Közöttünk, nézők kö­zött nagyon sok volt játékos ta­lálható, akik némelyik mai fo­cistát elnézve, sokszor azon bosszankodunk: semmivel sem tud többet, mint mi, csak ő ott van és pénzt kap érte. Arra vá­runk, hogy föltűnjön egy olyan srác, akiért érdemes kimennünk a meccsre. Ha Salgótarjánt néz­zük, nincs ilyen tehetség. Talán a Novák gyerekben látok vala­mennyi fantáziát a Stécében, de szerintem ő is el fog tűnni, mert nem foglalkoznak felsőbb szin­ten a focival. Nincs vezetőség, nincs jó edző ... - mondta kri­tikusan Tátrai Attila salgótar­jáni magánfuvarozó.- A labdarúgás szeretetében nőttem fel. Aktívan fociztam, szabadidőmben manapság is játszom az öregfiúk között. Az általános iskolában az utánpót­lás nevelésével foglalkozom. Vallom, hogy aki gyermekko­rában nem sportol, azzal később már nem nagyon lehet megsze­rettetni a sportot. Én is gyerek­ként ismerkedtem meg a labda­rúgással. Az embereknek szó­rakozást nyújtott a játék, nekem pedig elismerést, amikor a meccs végén dicsértek, hogy jó voltam - adott választ Máté Emil, akit a sport lelkének tar­tanak Rétságon.- Sport, erő, egészség. Ráa­dásul sok olyan embert magá­hoz tud vonzani, aki egyébként sehol másütt nem tűnik fel. Nem kerül sok pénzbe, ha meccsre akarunk menni, így mindenki hozzájuthat ehhez a szórakozáshoz. Korábbi évek­ben többen jártak a mérkőzé­sekre, mert tudták nagyon jó fo­cit láthatnak. Most pedig? Re­ménykedünk: talán jó lesz a meccs. Sokat számít, hogy szívből, szeretetből játszik-e a futballista. Ha a legutóbbi Szé- csény-Rétság találkozóra gon­dolok, akkor jó érzés önt el, mert tudom, hogy azon az ösz- szecsapáson labdarúgóink bebi­zonyították: van bennük kurázsi - mondott véleményt Makovi- nyi Sándor szécsényi sportve­zető, NB III-as játékvezető.- Falun azért szeretik a focit, mert a rokonságból valaki biz­tos, hogy pályára lép, és így van kiért szurkolni. Ha nyert az együttes örülnek, ha kikaptak, akkor a másik végletbe esik a szurkolóhad. Hál'istennek a lóci drukkerek már békésebbek, nem olyanok, mint régebben, amikor féltek idejönni a bírók. Felnőttebbek lettek a nézők - állapítja meg Strehó Bertalan nagylóci sporttudósító.- Semmihez sem hasonlít­ható ez a szép játék. Népszerű­ségét annak köszönheti, hogy mindenki megtalálja benne az örömét, legyen az néző, játékos vagy szakvezető. Egy atlétikai versenyre ha elmegy az ember, ott tíz másodperc alatt lefutnak egy távot, a focimeccsen ki­lencven percre kapcsol ki az ember. Meghatározó volt a já­ték iránti vonzódásomban, hogy Stécé ifista koromban olyan nagyságok közelébe kerültem, mint Salgó György vagy a sok­szoros válogatott Szojka Fe­renc. Ilyen egyéniségek köré­ben nem csoda, ha az embert megfertőzi a labdarúgás vará­zsa. Mert ez egy varázslatos já­ték - mondotta sok szeretettel a hangjában Lombos István a Ba­lassagyarmati LC-Nógrád Vo­lán elnökségi tagja. Vallus Tibor Expokabala Országos pályázatot hirdetett az 1996-os Budapesti Expo ka­balafigurájának megtervezésére a Világkiállítási Programiroda. A pályamunkáknál, -amelye­ket ez év április 27-éig kell be­nyújtani a fővárosi Vigadó Ga­lériához- fontos követelmény, hogy utaljanak az expo szelle­miségére és korszerű forma­nyelven fejezzék ki a magyar jelleget. Lényeges, hogy a marketing célú kabalafigura segítse tuda­tosítani a világ különböző tájain élő emberek számára a rendez­vényt magát, keltsen szimpátiát és törekedjen a népszerűségre. A szervezők remélik, hogy a kabala új motívumokkal gazda­gítja majd az ország image-át, s méltóképpen utal a rendező Magyarországra is. A feleségek véleménye a legendás középpályássorról, az SBTC-röl, a fociról A sikerekért sokat kellett áldozni Egy újabb házassági teszt Szeretné tudni milyen férj ön? Mostanában nagyon divato­sak a különféle tesztek. Az alábbi házassági teszt újszerű, és rendhagyó a maga nemében. Ha tudni szeretné, milyen férj ön, válaszoljon őszintén a feltett kérdésekre, aztán nézze meg az összeadott pontszám alapján, milyen eredményt ért el. 1. Mit mond, ha felesége új ru­hát vásárol? a. Csinos (10 pont) b. Csodás, ilyet hord Csala Zsuzsa is (15 pont) c. Már megint egy új ron­gyot vettél? (5 pont) 2. Mit mond, ha mosolyognia kell? a. Elment az eszem, amikor megnősültem? (5 pont) b. Nekem most sürgős mun­kám van (10 pont) c. Netán el is törülgessek, szivecském? (15 pont) 3. Hogyan viseli, ha a felesége vezeti a kocsit? a. Kinyithatom már a sze­mem, fiacskám? (10 pont) b. Én kiszállok! (5 pont) c. Nem baj, máskor jobban megy , (15 pont) 4. Hogyan reagál, ha rosszul sikerül a vacsora? a. Nem háborog, szótlanul megeszi (10 pont) b. A kutyának adja (5 pont) c. Elviszi a feleségét vacso­rázni egy étterembe (15 pont) 5. Hogyan viszonyul a felesége fogyókúra elképzeléséhez? a. Én olyannak szeretlek, amilyen vagy (15 pont) b. Kíváncsi vagyok meddig bírod (10 pont) c. Szerintem rajtad már ez sem nagyon segít (5 pont) Értékelés: 75 pont: Ön mintaférj, gratu­lálok. 75-50 pont: Megnyugodhat: Ön olyan, mint a legtöbb férj. 50-25 pont: Az Ön felesége egy angyal... ha eddig kibírta maga mellett. 25 pont: Sürgősen javuljon meg! Vagy váljon el! Ha a fenti értékelés nem nyeri el tetszését, az ajánljuk kezdje újra a tesztet, vagy a há­zasságot. Horváth János Básti István, Répás Béla, Szalai Miklós - három név, egy élő legenda Salgótarján­ban és sok helyütt az ország­ban is. Ez a trió az SBTC NB I-es múltjának legjobb kö­zéppályás sorát alkotta húsz évvel ezelőtt. Akkor gyakran voltak a figyelem középpont­jában, de ma is rendszeresen hallani róluk, hiszen játsza­nak az öregfiúk között, edzősködnek, egyszóval nem szakadtak el a labdarúgástól. Továbbra is jó barátok, csa­ládjaik is összejárnak. A közvélemény természete­sen jóval kevesebbet tudott és tud arról, hogy vajon a felesé­gek a háttérben miként élték meg férjeik „aranykorát”, nekik milyen volt és milyen ma a viszonyuk, a focihoz, az SBTC-hez? A focifarsang jó alkalmat kínál arra, hogy „törlesszúnk ebből az adós­ságból”, inkább később, mint soha alapon. * * *- A férje révén szerette meg a labdarúgást? - kérdeztük Szalai Miklósnét.-Nem, nem - tiltakozik. - Már jóval előbb kezdtem meccsre járni, mert a két testvé­rem (Boldvai Gyula és László - A szerk.) is focizott. Tehát amo­lyan családi hagyományként ke­rültem kapcsolatba ezzel a já­tékkal.- Annak idején tudatában volt annak, hogy férje, illetve a tarjáni középpályás sor milyen értéket képvisel a magyar lab­darúgásban?- Azt hiszem tudtam, sőt Miklóssal mindig egy kicsit el­fogult is voltam.- Mit érzett, amikor férje olimpiai bajnokságot nyert Me­xikóban?-Nagyon boldog voltam és büszke voltam rá. Sőt, ahogy telnek az évek egyre nagyobbra, többre értékelem az aranyérmet.- Hol őrzik?- Fő helyen a vitrinben.-Kénytelen vagyok egy ke­vésbé örömteli eseményre is rá­kérdezni: miként emlékezik arra, hogy férjének egy beteg­ség gyakorlatilag kettétörte a labdarúgó pályafutását?-Még most, sok év távlatá­ból is nehéz visszagondolni erre a szomorú dologra. Különösen azért, mert én egy évvel koráb­ban tudtam az orvosoktól, mint Miklós, hogy a veséjét kímélnie kell és hivatásszerűen nem játszhat tovább. Ő bizakodott, én pedig nem akartam idejeko­rán elvenni a kedvét. Úgy vé­lem sok NB I-es mérkőzéstől és talán nem kevés válogatottság­tól fosztotta meg a sors.- Ön manapság is rendszere­sen jár mérkőzésekre, mindig ott van annak a csapatnak a meccsein, ahol a férje az edző. Miért e „hűség" ?- Mint már említettem, szere­tem ezt a sportot, a tévében is megnézem a mérkőzéseket. A férjem munkájára pedig - külö­nösen, hogy pillanatnyilag is ebből élünk - kíváncsi vagyok.-Kétfiuk van. Lett e focista valamelyikből?- A nagyobbiknál szóba sem jöhetett, mert allergiás és jobb, ha közvetlenül nem találkozik a zöld fűvel. A kisebbik - Balázs - tizenhatéves és játszik az SBTC serdülő csapatában. Még nem tudni, mire viszi... *-Irigyelték, vagy sajnálták, amikor NB I-es játékoshoz ment feleségül?- Sokan irigyeltek, mert nem tudták, hogy ez mivel jár. Ifjú házasként alig találkoztunk a férjemmel - mondja Básti Ist­vánná.- Mindig tekintetbe kellett vennem a csapat érdekeit. Ha meccs előtt voltunk, azért nem hozakodhattam elő a saját gon­dommal, hogy ne zavarjam a felkészülésben, a ráhangoló­dásban. Vesztes meccs után nem tehetettem rá még egy „la­páttal”, ha pedig győztek, nem lehettem ünneprontó.- Járt meccsekre?-Természetesen, hiszen a labdarúgás férjem életét jelen­tette.- Hogyan viselte - mert, hogy ilyen is volt - ha szidták a Básti Istvánt?-Valóban előfordult, s ráaa- dásul férjem nemcsak látott a pályán, hanem mindent hallott is, érzékeny lelkületű volt. Számomra a nézőtéren szerzett tapasztalatok akár szociológia tanulmányokkal is felértek. Emberismeretet, életismeretet tanultam ott.- A mexikói olimpiáról mi jut eszébe?-Természetesen én is örül­tem férjemék aranyérmének, de én azt is tudom, hogy ez mennyi áldozattal járt. A sok edzőtábor, a rengeteg távoliét...- Básti István sokak - sokunk- véleménye szerint korán hagyta abba az aktív játékot? Ón nem így látja?- E helyütt is szeretném el­mondani, hogy nem abba­hagyta, hanem egy átmenetileg itt edzősködő tréner abbaha­gyatta vele. Méltatlan, keserű búcsú volt... S ma sincs iga­zán kihasználva sportbéli tu­dása, tapasztalata.-Hogyan emlékszik rá: bán­totta a férjét, hogy soha nem si­került bekerülnie az A-válo- gattba?-Én is hallottam, hogy Sze­pesi György a magyar Corso-nák. nevezte és szóvátette a sors - vagy inkább a magyar gyakorlat - igazságtalanságát. Férjem is tudatában volt ennek, s bár nem látszott rajta, elég tra­gikusan élte meg. Talán más­ként alakul, ha lett volna elég bátorságunk, vállalkozóked­vünk elköltözni vidékről.- Hogy-hogy fiuk végül is egy jóval kisebb labda, a tenisz mel­lett kötött ki?- Biztosan hatott rá az apját ért sérelem is, de én is igyekez­tem egyéni sport irányába orien­tálni. Egy csapatjátékban az ember sikere vagy sikertelen­sége másoktól is függ ... *-NB I-e játékos volt már a férje, mikor megismerkedtek?- Igen, de nem a foci kapcsán ismerkedtünk meg - válaszolja Répás Béláné.- Mit jelentett önnek az, hogy kiváló labdarúgó felesége?- Összetett kérdés, mert egy­részt nagyon örültem sikerei­nek, másrészt el kellett visel­nem, hogy fiatal éveinkben so­kat voltunk távol egymástól. S bár ez komoly konfliktust soha nem okozott a családi életünk­ben, nem volt könnyű időszak.- Répás Béla többször is elju­tott az A-válogatott keretbe, az osztrákok ellen a Práterben kis- padon ült. Önben milyen emlé­keket ébreszt ez a mérkőzés?- Nagyon jó érzés volt, hogy a férjem magára ölthette - ha csak tartalékként is - a magyar válogatott mezét. Természete­sen az igazi öröm az lett volna, ha legalább néhány perc erejéig pályára is léphetett volna. Saj­nos a válogatottság később sem sikerült neki. Mndkettőnk bána­tára ...-Mit jelent önnek a fekete­fehér színű mez, de úgy is kér­dezhetném, hogy az SBTC?-Változatlanul nagyon ked­velem ezt a csapatot, ha csak te­hetjük családostól ott vagyunk a mérkőzésein. Kifejezetten örü­lök annak, hogy tizennyolc éves fiunk az SBTC ifjúsági csapatá­ban futballozik. Úgy vélem jó helyen van ott. A sport nincs rossz hatással tanulmányi eredményeire sem.- Tehetséges?- Ezt hadd ne én ítéljem meg. Az biztos, hogy egy kicsit aktí­vabb, „vagányabb” is lehetne mind az edzéseken, mind a meccseken. Cs. B. ÚTLEVÉLCSERÉNÉL Salgótarjánban, a Városházán, ott ahol az útlevelet cserélik! P°Uf?o/D STÚDIÓ ‘ / ^e’e-fehér ig*sf,n*& í 4 Bf°vinV- J'epefc *e««ése * Perc- Az útlevélkérő lapot ingyen adjuk!- Illetékbélyeg kapható helyben. Mindent egy helyen! alatt! m

Next

/
Thumbnails
Contents