Nógrád Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-20-21 / 43. szám
4 HÍRLAP SZEMTŐL SZEMBE 1993. február 20-21., szombat-vasárnap Magyar, szlovák, német együttélés Palócföldön A farsangi népszokások nyomában Beszélgetés dr. Zólyomi József néprajzkutatóval I)r. Zólyomi József: A farsang jelentős ünnep volt A farsang utolsó napjaihoz kapcsolódó népszokások a palócok földjén is igen gazdagok. A négykötetes palóc monográfia szintén külön fejezetet szentel a farsangnak (Palócok, IV. kötet). Ebben idézik többek között Manga Jánost és 'nfi'y Gyulát, aki 1911-ben ezl írta: „Legjobban szeretik megütni ma is a farsang utóját. Olyan ünnepe ez a palócnak, hogy ahhoz a karácsony semmi.” A farsangi mulatságok helyei az ivók, vagy - ahogyan helyenként a palócok mondják - iók voltak. Ezek mellett a régi időkben még a fonóházak szolgáltak a szórakozás színteréül. Korábban még tréfás alakos- kodó játékok és kántálás, farsangolás, vagy kerülés is (koldulás) szokásban volt egyes palóc vidékeken. De voltaképpen se szeri, se száma a farsangi szokásoknak, amelyek ki- sebb-nagyobb mértékben palóc vidékenként is változtak. Mindenesetre például a gyermekek kerülése során mondott köszöntő itt is idézhető, érzékeltetvén valamit a hangulatból: „Hó, hó farsangJ Három napig farsang.! Itt is adnak, amit adnak,/ Itt is Isten háza van./ Áldás szálljon a házukra, /Hat ökörrel, hat lóval, /Kilenc bor- jas tehenvel!/ Elé van-e a gazda?/ Van-e jó farsangja?" Dr. Zólyomi József Balassagyarmaton élő néprajzkutatóval beszélgetünk arról, hogyan is zajlott régen a farsang a palóc tájakon, ahol a 18. század óta három nemzetiség, a magyar, a szlovák és a német él együtt.- Mit is jelent maga a farsang szó?- A farsang német jövevényszó, amely a böjt előtti napokat jelenti. Maga a szó a 15. századtól ismert, korábban elég gyakran ezt az időszakot mennyeg- zős vasárnapoknak is nevezték, mert a 18. század elejéig e napokon tartották a lakodalmakat. A farsang ideje vízkereszttől farsang keddjéig tart, vagy ahogyan a néphagyományban találkozunk vele, húshagyó keddig. Ez a mulatságok, a játékok, a szórakozások időszaka, amelynek fő eseményei a farsang utólsó három napjára tevődnek, tehát farsang vasárnapjára, hétfőjére és keddjére. Nem volt szabad dolgozni-Mi e három nap fó jellemzője?- E napok jellemzői az egész Palócföldön ismertek voltak. Ezek közé tartozott, hogy nem volt szabad dolgozni, nehogy betegek legyenek. A farsangot mindenütt az év legjelentősebb ünnepei közé sorolták, háttérbe szorította a húsvétot és a karácsonyt is.- A farsanghoz először is a mulatság társul gondolatainkban. Hogyan zajlott ez Nógrád- ban?- Valóban, a farsang legfontosabb eseménye volt a három napra áthúzódó mulatság. Farsang vasárnap délután, a litániát követően kezdődött meg a mulatság, amely reggelig tartott. Hétfőn ugyancsak délután kezdtek mulatni. Húshagyó kedden azonban este tizenegy órakor fejeződött be mindenütt a muzsikaszó. Másnap, szerdán kezdődött el a nagyböjt, amely Jézus negyvennapos böjtölésének, majd kínszenvedésének emlékére szentelt keresztény egyházi időszak. Az egyház a táncos mulatságokat, a zsírral főzött és a húsételek fogyasztását szigorúan tiltotta. A parasztemberek általában egyszer ettek naponta ebben az időszakban főtt ételt, zsír helyett vajat használtak. Nagyon tanulságos - s erre már a 18. század elejétől vannak adataink hogy a mulatságokban az iskolás komáktól a legidősebbekig mindenki részt vett. Külön szerveződtek az iskolás lányok és a legények. Sőt, külön tartották mulatságaikat a házasemberek. Ez a társadalmi elkülönülés a magyar és a szlovák falvakban egészen az első világháborúig tartott, míg a németeknél - tapasztalataink szerint - a második világháborúig létezett e szokás, ugyanis a német települések éppen elzártságuk miatt sokkal hagyományőr- zőbbek voltak.- Kik és hogyan szervezték a farsangi mulatságokat?- A zenészeket a faluban általában a legénybíró, vagy az első legény fogadta fel. A magyar és a szlovák falvakban a felnőttek mulatságain - levéltári források szerint - cigányzenére táncoltak. A németeknél két hangszer szolgáltatta a zenét, a harmonika és a dob. A farsangi bálokon a zenészeket, éppen úgy, mint a lakodalmakban, egy nagy méretű asztalon helyezték el, hogy ne zavarják a táncoló- kat. A gyermekek és a szegényebb társadalmi rétegek dudanótára, vagy a citera hangjaira táncoltak. Egyébként, ennek a farsangi mulatságnak sok adatát őrzik a levéltári források. Például a német falvakból találtunk arra feljegyzéseket, hogy a 18. század végén minden iskolából kimaradt legénynek a három napot a mulatságban kellett töltenie. Ugyancsak németeknél gyűjtöttük azt is, hogy a farsangi mulatságból hazatérő leánytól az édesapja megkérdezte: Na, lányom, befogjam-e a lovakat földet hordani? Ezzel az apa arra célzott, hogy a lánya sokat táncolt-e a bálban. Ha ugyanis keveset táncolt, akkor a sok állásban cipője sarkával mély gödröt ásott a földes bálteremben, amit be kell temetni. Demizson bor a keresztapának- Mi történt még farsangkor a mulatságokon kívül?-A farsang másik érdekessége és jelentősége az volt, hogy ebben az időben tartották a lakodalmakat. Az 1710-es évektől a 19. század végéig Nógrád megye legtöbb falujában farsag idején lakodalmaz- tak. Századunk első éveitől ez az időpont áttevődött májusra, októberre és novemberre.- Mi volt a legényavatás?- Ez volt a farsang harmadik fontos eseménye. Ezeken a farsangi bálokon tartották a legényavatást. A 15-16 éves fiú nem mehetett addig a legények társaságába, nem udvarolhatott a lányoknak, nem szólhatott bele a felnőttek beszélgetésébe, amíg legénnyé nem avatták. Ez az avatás a farsangi mulatságokon történt, ahol a legény keresztapát fogadott magának, aki védelmébe vette a későbbiek során is az avatandót. Ilyenkor egy demizson borral ajándékozta meg a keresztapát, aki engedélyt adott arra, hogy a zenészeknél az avatandó legény nótát rendelhessen. Ezzel tulajdonképpen az ifjú legény felnőtté avatása történt meg, s ez társadalmi helyzetét jelentősen megváltoztatta. Ettől kezdve udvarolhatott a lányoknak, felnőttek társaságában elmondhatta véleményét, a legénytársaival betérhetett a kocsmába, részt vehetett a pincézések mulatságain, és így tovább.-Hogyan végződött a farsang?- Farsang keddjén a legények maskarába öltözve járták végig a falut. Minden lányos házba betértek, ahol kolbászt, szalonnát, tojást kaptak, majd pedig egy háznál megsütötték, és a lányokkal közösen elfogyasztották.- Mi volt az a maskara?- Vagy rossz ruhába öltöztek, vagy legtöbb esetben női ruhát vettek föl magukra, arcukat bekormozták, hogy ne legyenek fölismerhetőek. Az utcára kitóduló lányokat és asszonyokat ijesztgették, bekormozták, amiért azok nem haragudhattak meg.- Kik küldték a bokrátákat, és miért?- A farsang a házasság előkészítésére, a párok kiválasztására is szolgált. A lányok bokrétát küldtek szívük választottjának. Őrhalomban például kétféle bokréta volt divatban, a rózsás és a rezesbokréta. Rezesbokrétát a lány csak szeretőjének küldhetett farsang vasárnapjának reggelén. A legény ezt a bokrétát a kalapjára tűzte. így jelezte, hogy a lányt ő is szeretőjének tartja.-A 18. század elején Magyarország és Nógrád megye lakosságának jelentős része átrendeződik. Nógrádba is szlovákok és németek települnek be. A néprajzos szemével hogyan alakult a századok során a népek, a magyarok, a szlovákok és a németek együttélése, a hétköznapok és az ünnepek, köztük a farsang szokásvilága? Hatot- tak-e egymásra, és hogyan?- A törökdúlás következtében elnéptelenedett falvakba Nógrádba is szlovákokat és németeket telepítettek, akik éppen az együttélés révén kultúrájukban többé-kevésbé azonosultak az itt élőkével. Az elmúlt évtizedekben végzett kutatások alapján tudjuk, hogy a magyarok és az itt élő szlovákok tárgyi kultúrájában szinte alig mutatható ki eltérés, hiszen a tárgyi anyagok beszerzése azonos forrásból történt. Hagyományaikat - s ezt ma már biztosan elmondhatjuk - jelentősebben megőrizték a Nógrádban élő németek. Például ma már tudjuk, hogy festett szekrényeiket a 18. század elején történt beköltözésükkor magukkal hozták. Az is érdekes, hogy náluk például a női viseletben sohasem terjedt el a csizma. A környező falvak öltözködési kultúrájából viszont átvették a ködmönt, a férfiak pedig a szűr viseletét. A farsang is általában hasonlóképpen zajlott, a már említett különbségekkel. Békességben éltek egymással- Milyen viszonyban voltak egymással az emberek?- Általában azt tapasztalhatjuk, hogy a magyarokkal együtt élő nemzetiségek mindvégig békességben éltek egymással. Sokszor ugyan a politika megpróbált ellentéteket szítani közöttük, de ez hosszú időn át nem volt termékeny, egymás segítése, megértése volt inkább a jellemző rájuk. - mér Ezúttal is igaz a mondás: „Rablóból lesz a legjobb pandúr!” Mohácsiéknál az alma nem esett messze a fájától „Tündér Lala! Tündér Lala!” - harsogott a biztatás száz meg száz torokból, s a tarjám középcsatár hálából számo- latlanul rugdosta a gólokat. Ifj. Mohácsi Lajos labdarúgóként megjárta az NB I-et. Másfél éve akasztotta szegre a futballcsu- kát. Azóta NB Il-es játékvezető lett. Ez a gyors karrier!- Elégedett?- Nem. Amikor először kezembe vettem a sípot, megfogadtam, hogy apám nyomdokaiba lépek. Talán emlékeznek még a szurkolók, hogy ő hosszú éveken keresztül vezetett az NB I-ben. Hiszek benne, hogy én is eljuthatok a legmagasabb osztályba. Elvégre még csak harminchat éves vagyok. Labdarúgóként megízleltem már az élvonalat, s mondhatom, azóta sem tudtam leszokni róla.- Hogyan került kapcsolatba a sporttal, és miként alakult labdarúgó-pályafutása ?- Miután igazi sportcsaládból származom, hamar beleszeret- tem a testmozgásba. Korán az SBTC-hez kerültem, ahol végigjártam azt a bizonyos létrát. Húszéves koromban, 1977 tavaszán Dávid Róbert edző megadta azt a lehetőséget, hogy bemutatkozzam az NB I-ben. Egy csapatban játszhattam a Stécé legendás nagy csapatának játékosaival: Bástival, Répással, Jeckke], Kmettyve 1, Vargává];, Magyarra], és a többi nagy egyéniséggel. Ez életre szóló élmény számomra. A sors iróniája, hogy abban az évben mégis kiestünk az NB I-ből.- De egy év után visszamasíroztak . . .-Lakat Karcsi bácsi ragyogóan összeszedte a gárdát. Engem viszont elvittek katonának. Dr. Varga László keze alatt kerültem vissza az NB I-es csapatba, de akkor ismét kiestünk, és többé nem sikerült visszakerülnünk. A bánya hanyatlott, az élvonalbeli szereplés feltételei megszűntek. Én Békéscsabán még „beleharaphattam” az NB I. levegőjébe. Utána visszatértem Salgótarjánba, ahol a Síküveggyár SE játékosa lettem. Feljutottunk az NB II-be, én is ott fejeztem be a pályafutásomat 1991-ben.- Mohácsiról, a futballistáról megoszlottak a szurkolói vélemények.- Valóban. Voltak, akik már a meccs második percében azt kiabálták, hogy „Mohácsi, lefelé a pályáról!”, mások viszont megbecsültek góljaimért annak ellenére is, hogy valóban nem játszottam szépségdíjas focit.- Zavarták a rosszindulatú bekiabálások?- Képletesen szólva, meg se hallottam azokat. A játékkal, a góllövéssel törődtem. Azóta sincs ilyen eredményes játékos Salgótarjánban.- Maga nem igazán álszerény.- Miért legyek az? Góljaimnak bárki utánaszámolhat. Ugyanakkor nem jártam soha a fellegekben sem. Mindig tudtam, mi kell ahhoz a pályán és a pályán kívül, hogy hozni tudjam magam a mérkőzéseken.- Mikor kezdett bíráskodni?- 1986-ban tettem le a játékvezetői vizsgát. Ekkor még javában futballoztam. Együtt végeztünk Marosokká]. Nagy terveket szövögettünk. Lám, ő sokkal hamarabb eljutott az NB II-be. Ennek az is oka lehet, hogy én még nemrég is aktívan futballoztam. De térjünk vissza a kezdetekhez. Eleinte, ahogy szokás, serdülő-, majd ifimérkőzéseket vezettem. Azután hamarosan bemutatkoztam a megyei I. osztályban.-Annál alacsonyabban nem is vezetett felnőttmérkőzést?- Nem.- Hogyhogy?- Nem küldtek. Úgy látszik, rögtön alkalmasnak tartottak megyei mérkőzéseket vezetni.- Hamar bekerült az NB III-as keretbe is.-Igen, 1989 óta vezettem harmadosztályú meccseket.-Mondják a rossz nyelvek, hogy azért, mert édesapja igen jól egyengette az útját. . .- Ez nem igaz. Azóta különben is kiderült volna már, ha alkalmatlan lennék a játékvezetésre.- Erről jut eszembe: megverték-e már mérkőzésen?- Még nem, s remélem, hogy később se lesznek ilyen problémáim. Arról se tudok, hogy egyáltalán meg akarták-e már verni. Nincsenek botrányaim, a játékosok többnyire szó nélkül elfogadják ítéleteimet.-Nem zavarja önt édesapja „árnyéka” ?- Egyáltalán nem. Ellenkezőleg, rengeteg segítséget kapok apámtól, de azt hiszem, ez így természetes.- Tehát az alma nem esett messze a fájától.-Remélem, hogy nem. Nekem apám a példaképem, és én erre büszke vagyok. Ő adott indíttatást számomra a játékvezetéshez. Ahogy mondtam már, minden vágyam, hogy nyomdokaiba lépjek.- Ón már javában NB lll-ban vezetett, sőt, 1990-ben tagja lett Ifj. Mohácsi Lajos az országos utánpótláskeretnek, amikor még a Salgglas NB Il-es profi labdarúgója volt. Szabad az ilyen?- Már miért ne lenne? Sehová nincs leírva, hogy aktív játékos nem bíráskodhat.-Hogyan tudta beosztani az idejét?- Remekül. Szombaton bíráskodtam, vasárnap futballoztam. Ilyen egyszerű ez ...- A család hogyan vélekedett mindezekről?- Otthon megszokták már, hogy a hétvégék nekem a foci jegyében telnek el. Szerencsére a családom nagyon belátó, inkább segítenek, támogatnak, mintsem akadályoznának céljaim elérésében. Megértő feleségemnek nagyon sokat köszönhetek. Lányom tizennégy éves, és imádja a focit, de a többi sportágat is.- Csalt-e már szándékosan?-Ilyet senki se vallana be. De teljes lelkiismeretemmel mondhatom: szándékosan nem csaltam. Az, hogy néha hibázik az ember, szinte kikerülhetetlen. De igyekszem a tökéletességre törekedni.-Előnyt jelent-e az, hogy magas osztályokban futballozott?- Sokat segít a labdarúgómúltam. Jobban átlátom a pályát. Képes vagyok a játékos, a csatár fejével is gondolkodni, így nehezen járnak túl az eszemen. Próbálnak, de többnyire nem sikerül, hiszen én is ugyanilyen „cselekkel” próbálkoztam. Akinek sikerült becsapnia, annak gratulálok. Döntéseim jogosságát is jobban elismerik, mint annak, aki nem focizott, vagy csak nagyon alacsony szinten.-Mikor tudta meg, hogy bekerült az NB II-es keretbe?- December végén kaptam meg az értesítést. Nagyon boldog vagyok, s már alig várom, hogy játékvezetőként bemutatkozzam a második vonalban.- Édesapján kívül szakmai tekintetben kinek köszönhet még sokat abban, hogy „felsőbb osztályba léphet” ?- Szeberényi Tibor és Gáspár Sándor három éven keresztül állandó partjelzőim voltak. Ők régi, rutinos játékvezetők, tudásukkal, tanácsaikkal, jó szemükkel sokszor kisegítettek a nehezebb mérkőzéseken. Nagyon örülök annak, hogy most Szeberényit választották meg az év legjobb Nógrád megyei játékvezetőjének. Ezt igazán megérdemelte már.- Tavasszal azért találkozunk majd a nógrádi pályákon is ...- Nézőként. Én ugyanis csak NB Il-es meccseket vezetek. Gondolom, az SBTC-Salgglas- Szeged mérkőzésre nem engem küldenek.-Nem lesz-e furcsa immár mérkőzést vezetni azoknak a játékosoknak, akik nemrég még ellenfelek voltak a pályán?-Miért lenne furcsa? Ilyen az élet. Sőt, örülök, hogy visz- szatérhetek közéjük. Végső soron azért lettem játékvezető, hogy ne szakadjak el a labdarúgástól. Szerencsére, ott lehetek a pályán.- A polgári életben, ha jól tudom, vállalkozik.- Valóban. A Moha Bt. tulajdonosa vagyok, sportcikkek gyártásával és árusításával foglalkozunk. Én igazgatom a céget. Szerencsére megy a bolt, nincs okom panaszra.- Tehát nem ettől őszül. . .-Nem, a korai őszülés nálunk családi hagyomány - akár a bíráskodás.- Állandóan szórakoznak a bírókkal. Hogyan lehet ezt elviselni?- A pályára érkező szurkolói bekiabálásokat elengedem a fülem mellett, esetleg jókat derülök az egyik-másik szellemesebb megjegyzésen. De értem a kérdést: valóban sokat bírálják a magyar játékvezetőket. Én viszont - kollégáim többségével együtt - azt mondom, hogy a magyar játékvezetés még mindig jobb, mint a magyar futball. Nemzetközi viszonylatban több a jegyzett magyar bíró, mint ahány a futballista.- Hm, van benne valami. Mohácsi, az NB I-es focista bizonyára tett valamit a helyzet ilyetén alakulásához. És immár a sípmesterek között is megkezdte áldásos tevékenységét.-Az újságírók már csak ilyenek, gúnyolódnak . ..- Viccelődünk . . . Elvégre farsang van! Balás Róbert
