Nógrád Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-19 / 42. szám
4 HÍRLAP ’ MŰVÉSZET ÉS TUDOMÁNY 1993. február 19., péntek Zeneiskolai zenekarok országos fesztiválja Salgótarjánban Az együttes muzsikálás öröméért Megtiszteltetésnek tekintjük a házigazda szerepet Nagy eseményre készül, s máris lázban ég a megyeszékhely zenésztársadalma: április 2-ától 4-éig ugyanis itt tartják a zeneiskolai zenekarok II. országos fesztiválját. E nagyszabású rendezvény előkészületeiről Becze Lajos, a városi zeneiskola igazgatója adott tájékoztatást.- Hogyan került e rangos fesztivál éppen Salgótarjánba?- A Magyar Zeneiskolák Szövetsége a mi városunkat kérte fel, hogy -az 1990-es veszprémi találkozót követően másodikként - adjon otthont az ifjú zenészek randevújának. A helyszín kiválasztásában nyilván figyelembe vették eddigi munkánkat, s méltányolták az országos rendezvények - például az orgonaszakos növendékek találkozójának háromszori - megrendezésében szerzett tapasztalatainkat. Mi viszont - azon túl, hogy megtiszteltetésnek tartottuk a házigazda szerepet - kifejezetten örültünk is neki, mert beillik az általunk képviselt koncepcióba. Kollégáimmal ugyanis arra törekszünk, hogy a zenélni tanulók és tudók örömüket leljék az együttes muzsikálásban és ezáltal is közelebb kerüljünk mind egymáshoz, mind a város közönségéhez. Ehhez igazán jó alkalmat biztosít a háromnapos fesztivál.-Milyen programot terveznek?- A megnyitóra április 2-án este a városi sportcsarnokban kerül sor, amelyen természetesen részt vesz a benevezett 35-40 zenekar mintegy 1300 tagja, de fellépnek a salgótarjáni szimfonikusok, s közreműködik a Düvő együttes és a Koncert fúvószenekar is. A második napon a sportcsarnokban a fúvósok, a József Attila Művelődési Központban a vonósok és a szimfonikusok, a zeneiskolában a kamarazenekarok, népi együttesek mutatják be maximum 20 perces versenyprogramjukat. A térzenéket és az egyéb kiegészítő műsorokat (például majorette felvonulás) természetesen csak az időjárás függvényében programozhatjuk.- Mi a verseny tétje?- Mindenekelőtt a szakmai megítélés, kategorizálás, amelyet jeles szakemberekből álló zsűriktől várunk, de az sem közömbös, hogy egymás előtt hogyan szerepelnek az együttesek. Természetesen lesznek díjak is. így átadják a fesztivál nagydíját, Salgótarján város díját, de osztanak majd nívódíjakat, karmesteri díjakat és különdíjakat (pl. XX. századi mű legjobb előadásáért) is, melyekre bárkitől szívesen fogadunk felajánlásokat.- Ezzel elérkeztünk minden kulturális rendezvény allergikus pontjához: az anyagi feltételekhez .. .- Valóban számunkra is a pénzügyi háttér biztosítása jelenti a legnagyobb gondot, hiszen az a fesztivál összköltsége meghaladja a hárommillió forintot. Szerencsére a szakmai szervezeteken túl a városi ön- kormányzat is támogatásáról biztosított bennünket. Mindez azonban nem elégséges és abban bízunk, hogy A zenélő ifjúságért alapítvány számláját helyi szponzorok is minél nagyobb számban gyarapítják. Szintén érdemes lesz a fesztivál műsorfüzetében hirdetni, mert a rendezvény a sajtó, a rádió és a televízió révén Salgótarján és Nógrád megye országos, sőt nemzetközi szintű reklámhordozója lesz.- Summa summárum: komoly, rangos kulturális esemény előtt a város . . .-így van. Ország-világ előtt vizsgázunk majd, s e nagy feladatnak csak az egész város összefogásával tudunk megfelelni. Cs. B. Emlékezés és tárlat a megyeszékhelyen Szerencsére minden nehézség áthidalható valahogyan. Ha például volt egyszer egy salgótarjáni (mátraalmási) nemzetközi művésztelep, ahol 17 év alatt 131 kül- és belföldi képzőművész fordult meg, akkor most van visszaemlékezés a művésztelepre. És ez - az adott körülményekre való tekintettel - nagyon is rendben van, ráadásul nem is minden tanulság nélkül való. Somogyi Győző egyik grafikai lapján például ez az örök érvényű igazság olvasható: „Legfontosabb feladatunk vállalatunk belső tartalékainak jobb kihasználása.” Ez történik mostanában is. Tartalék még van, egy darabig még lehet belőle élni, ha nem is további 17 évig. A salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum Volt egyszer egy müvésztelep címmel program- sorozatot indított, a St-Art alapítvány támogatásával a múlt hónapban. Ennek részeként első alkalommal Fábián Gyöngyvér és Czinke Ferenc idézte föl emlékeit a József Attila Művelődési Központ klubjában, legutóbb pedig Földi Péter és Bódi Tóth Elemér találkozott az érdeklődő közönséggel. Utóbbit azért hívták meg a szervezők, mert 17 éven át kísérte figyelemmel újságíróként a nemzetközi művésztelep életét, s számolt be - villáminterjúk formájában - az ott folyó tevékenységről. A rendezvénysorozat befejezéseként március 17-én Szlovákiából érkeznek művészek a találkozóra. A programhoz tartozik, hogy a találkozások alkalmából mindig megnyitnak egy kiállítást is a művelődési központ klubjában, ahol a művésztelepen részt vett művészek válogatott műveit láthatja Salgótarján közönsége. így történt ez most. A klubban jelenleg is megtekinthető az a tárlat, amely az 1979-től 1984-ig nyaranként a telepen dolgozó művészek alkotásait mutatja be. Ezúttal Decsi Ilona, Banga Ferenc, König Róbert, Ivan Ninov, Ritva Ko- sonen, Mikulás Palkó, Sarkadi Péter, Kovács Péter, Stuiber Zsuzsa, Alexi Nacsev, Katija Jordanova, Jozef Hascak, Szabó Erzsébet, Piispöky István, Muzsnay Ákos, Zahari Kame- nov, Eszik Alajos, Artur Starc- zewski, Robert Brun, Bobály Attila, Somogyi Győző, Szatmári Béla, Somoskői Ödön, Lóránt János, Szabó Tamás, Czinke Ferenc, Földi Péter művei tekinthetők meg. Érdemes megtekinteni a tárlatot, éspedig korántsem a nosztalgia öröméért. A többi között ugyanis ismételten kiderül az, hogy olyan ösz- szetett, és minél teljesebb világkép kialakítására való törekvés jegyében dolgoztak a művészek, amelyre napjainkban is szüksége lehet mindazoknak, akik a jelen élethelyzetben szeretnék elkerülni a mindennapokon reájuk leselkedő lelki sérüléseket.-h Eddie Murphy szökik imádói elől Ha a Beverly Hills-i zsaru, Eddie Murphy csavarogni indul, mindig vele tart testvére, Charley is. A két fekete fiú egyformán öltözik, mint az ikrek, de nem csak testvéri szerétéiből. Charleynek ugyanis fontos feladata van. Ha a filmcsillag egy vendéglőből vagy színházból kisétál, mindig előre küldi Charleyt, hogy elterelje az imádók figyelmét. A tisztelők így Charley nyomába erednek, és a másodikként kisétáló Eddie zavartalanul mehet a dolgára. Felvételünkön az „igazi” Murphy, aki a rajongók kissé fárasztó imádatától távol ilyen felszabadultan tud nevetni. Gyógyító Mudhoney Ünnep van Seattle-ben biztosan, mert nagyon csendes lett, alábbhagyott a forgalom is: nyugodtan át lehet menni egyik oldalról a másikra a felszínen is. A smaragd város - minden zöld, a tenger, a közeli fenyőér- dők, az épületek, a fotelek a repülőtéren - most olyan mint egy európai település. Az Aréna színpadán négy fiatalember épp most fejezte be a koncertjét. „Köszönjük! - kiáltja a mikrofonba az énekes. - „Végre megtöltöttünk egy stadiont! Hát sikerült!” A pénz miatt is? Hát persze, a pénz miatt is. Meg azért is, mert végre elfogadják őket és emlékeznek rájuk. Mielőtt a „Nevermind” LP-vel a Nirvana a világ elé nem toppant, ez a négy fiú (Mark Arm, ének, gitár; Matt Lukin, basszus; Dan Peters, dob és Steve Turner, gitár) volt Se- attleben az élcsapat. A nevük Mudhoney. Ők írták észak-nyugat noise és grunge himnuszát, a „Tcuch Me, I’m Sick”-et. Még akkor igencsak mögöttük volt a Tad, a Sound- garden, a Screaming Trees, de a Nirvana is, és aztán, lám, a Mudhoneyt felejtették majdnem el. Azt, hogy sokaknak aranybánya lett a smaragd város, hogy a zene a fontos üzleti vállalkozások közé emelkedett errefelé, nemigen köszönte meg senki ennek az együttesnek. — Van ilyen — mondja a dobos -, de hát mi meg olyanok vagyunk, ha akarjuk, hogy ez rosszulesik. De ma sokan eljöttek és örömet szereztek nekünk. Reméljük, mi is nekik. Azzal minden esetre, hogy mi kezdtük az egészet, és ha 1985-ben 50-en eljöttek meghallgatni minket, már sírtunk örömünkben. Azért itt ma többen vannak, mint 50-en, nem? Az egyes számú sugárúton, a Terminal Sales Building tizedik emeletén vannak a Sub-Pop irodái. David Dufresne most az alapítóval, a cég társelnökével, Bruce Pavitt-tel ül az egyik szobában.- A Nirvana sikere, no meg a cég sikere, áldás a városnak - mondja Pavitt. - Rengetegen fölfigyeltek ránk, szinte órák múlva, és azóta is jönnek és jönnek New York-ból, Los Angelesből. Nagy pénzek forognak, és természetesen versengenek a zenekarok. Versengenek és veszekszenek, elnyomják, eltiporják egymást. Rengeteg klub nyílt, most itt kell karriert csinálni. A Sub-Pop társelnöke egy pillanatra elhallgat, majd az mondja, most már inkább Portland a nagy szám, Seattle a „későn jövőké” marad. Arm sörét issza épp egyik ismerőse bárjában. Mikor megtudja, honnan érkezik Dufresne, nevetve legyint:- Szép kis társaság a Sub-Pop is! Fél évig félretolták egyik nagylemezünket, mert hogy nincs pénzük. Később rájöttünk, hogy a mi pénzünkkel törlesztik az adósságaikat. így nem sokáig bírtuk volna, átigazoltunk a Reprise-hez, ami a Warner testvéreké. Muszáj volt a nagyokhoz szegődni. Ne hidd, hogy marakszunk, egész jól meg vagyunk a Sub-Poppal. Tumernek van egy vállalata, a Super Elektro. Nagyon is jól dolgozik együtt a két cég. Pavitt azt mondta, a versengő zenekarok eltiporják egymást, Arm majdnem az ellenkezőjét állítja: ha kell mindenki mindenkivel játszik, segíti egymást. Koncertsorozatok bizonyítják az együttműködést, és tulajdonképpen a Nirvana is tudja, mi az illem. A közönség örüi, ugrál, pogózik, és a trikókra mindegyik banda neve fel van írva. Ott a melleken és a hátakon is kijönnek egymással. Valaki azt írta Vancouverben a vén Commodore táncpalota falára: „Megértem ezer esztendőt, az utolsó nyolcvan volt a legrosz- szabb, de a Mudhoney meggyógyított. Köszönöm.” Vass Imre Képes technikatörténet Higanyos barométer Toricelli kísérlete, amivel a légnyomás létezését bizonyította be. Eljárása az első higanyos barométer elvét képezte. Még nem jár srófra az agyunk Testünk-lelkünk minden rezdülése agyparancsra történik, amelyet idegek továbbítanak és izmok hajtanak végre. De, hogy mindezek a szervek mennyire „csereszabatosak”, azt még bizonyítania kell a tudománynak. Az agyátültetés elé még hosszú ideig leküzdhetetlen akadályok tornyosulnak. Valamikor a századelőn a német Urischley professzornak sikerült ugyan egy varangy agyából darabkákat átültetni egy kecskebékába, követői 80 évvel később pedig patkányokon végeztek hasonló kísérletet. Egy francia kutatócsoport egy patkány látókérgét ültette be egy házinyúléba. Egy hónap múlva a készülékek kimutatták, hogy az átültetett szerv és a nyúl agyának látóközpontja között létrejött az elektromos kapcsolat. További eredménynek számított hogy a különböző békafajták agycseréjénél a táplálkozási szokások is felcserélődtek. Ezek után egyesek már azzal a hiú reménnyel is előálltak, hogy ha emberi agyat ültetnének egy csimpánzba, az alighanem megtanulna beszélni. Persze, mindez csak képzelgés, hiszen az emberi agyban sokmillió éves evolúció után lobbant fel az értelem. Embert az embertől éppen az agyában elraktározott ismeretanyag mennyisége különbözteti meg. No meg az a képesség, amivel ezt hasznosítani is tudja. 350 évvel ezelőtt, 1643-ban szerkesztette meg Evangélista Torricelli olasz fizikus és matematikus az elős higanyos barométert. Egy körülbelül egy méter hosszú üvegcsövet megtöltött higannyal, majd azt - nyílásával lefelé - beállította egy szintén higannyal telt tálba. Ékkor azt tapasztalta, hogy a higanyoszlop körülbelül 76 centiméter magasságban megállt: azaz ekkora higanyoszlopot tartott egyensúlyban a levegő. Rájött aztán arra is, hogy a légnyomás változásával a higanyoszlop magassága süllyedt vagy emelkedett, és ez egyben az időjárás változását is jelezte. Torricelli- nek a barométerével tett megfigyelése a meteorológia (légkörtan) kezdetét jelentette. K. A. A mama kedvencének magányossága Sokunk, közös ismerőse az agyondédelgetett, széltől is óvott csemete - az elkényeztetett mama kedvence. Ám a család szemefénye sokszor úgy jár, mint a gyengélkedő, akinek - a felépülés siettetésére - két-há- romszoros dózist adnak az orvosságból, s nemhogy hamarabb gyógyulna, hanem majd belepusztul az ápolásba. A hasonlat persze sántít, hiszen a szülői szeretetnek nincs mértékegysége. Csak körülírni lehet, hol vannak a gondoskodó szeretet zónahatárai, s hol kezdődik a gyereknek is ártó kényeztetés. Az első életszakaszban például az apróság testi épségének természetes féltése csap gyakran át túlzó oltalmazásba. A kicsinek meg kell tanulnia, hogy ha nem vigyáz, el- botlik, elpottyan és megüti magát. Akit nem engednek a lakás, az udvar, a játszótér veszélyeivel megküzdeni, abban az egészséges veszélyérzet nem, vagy csak késve fejlődik ki. A kényeztetés később természetesen más formákat ölt. Az apróbb-nagyobb kívánságok (parancsok?) azonnali teljesítése, a fegyelmezés hiánya, a gyerek erényeinek túlértékelése, hibáinak eltagadása mind-mind csalhatatlan jele az ártalmas szülői elfogultságnak. Ártalmas, mert nem számol azzal, hogy a családi klíma és a külső „éghajlat” között egészségtelenül nagy a különbség. A kisfiút, kislányt, aki otthon a világ közepe, keserves csalódások sorozata éri, valahányszor elhagyja a családi fészket. A túlcsorduló féltés és szeretet előbb-utóbb az egészséges pszichikai fejlődés gátjává válik. Megfigyelhető, hogy a „mama kedvencei” között nagyon sok a gátlásos, önállótlan, gyönge akaratú, frusztrált gyerek. Az otthoni királyfik és királylányok az iskolai közösségekben nehezen találják meg a helyüket, nehezen találnak barátokra. barátnőkre is. Ha pedig a balsikereket fölényeskedéssel, nagyotmondással és egyéb szokásos módon próbálják kompenzálni - méginkább egyedül maradnak, elmagányosodnak.
