Nógrád Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-16 / 39. szám

4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1993. február 16., kedd Vonuljon ki a napi politika az ügyintézésből Korszerűbb közigazgatást Régi intelmek mai bálozóknak A tiszturak kardjukkal oldalukon óvatosan lejtsenek (FEB) „A közigazgatásnak pártatlannak kell lennie. Ne te­gyen különbséget szegény és gazdag, barát és ellenség, kor­mánypárt . és ellenzék (...) magyar és nemzetiségi között.” Ezeket a sorokat több mint fél évszázada vetette papírra Ma­gyart Zoltán, az igazgatás tu­dományának egyik legjelesebb művelője. Intelme semmit nem vesztett időszerűségéből. A közigazgatás társadalmi presz­tízse alacsony, ügyeink intézé­sének rendszere sürgős moder­nizálásra szorul.-Túlságosan hosszú időn át- s nemcsak az utóbbi 40 évben- érezte nálunk úgy az emberek többsége, hogy ő szolgálja az államot, nem az állam őt - mondja dr. Szabó Endre a Köz- szolgálati Szakszervezetek Szövetségének elnöke. - A rendszerváltás óta pedig ahhoz még kevés idő telt el, hogy ér­zékelhessék az új szellemiséget. A privatizáció, a kárpótlás, a munkanélküliség, az adószedés ügyeinek intézésére új hivatalo­kat kellett létrehozni - ez azt a látszatot keltette, hogy tovább burjánzik az állami apparátus. Mi tagadás, a „gyalogos” polgár valóban úgy véli: fölös­legesen sok hivatalnokot kell el­tartania. Szabó Endre vitázik ezzel a véleménnyel.- Hazánkban 100 állampol­gárra 2 közhivatalnok jut. Svédországban például 14, Angliában 9, Finnországban 8, az Egyesült Államokban 7, Németországban 6. Azt sem ál­líthatja senki, hogy túl magas lenne a fizetésük, hiszen illet­ményük 10-30 százalékkal ala­csonyabb, mint a gazdasági te­rületeken dolgozó szellemi fog­lalkozásúaké. Ezért is gyakori, hogy a közigazgatás legjobb szakembereit elszippantják más ágazatok. A tények tények: a magyar közigazgatás költségei - nemzetközi összevetésben - alacsonyak. Nálunk például 100 forint adóbevétel behajtása 80 fillér költségvonzattal jár - ugyanez a nyugati országokban másfél-két forintnak megfelelő összegbe kerül. Fölmerül persze a kérdés: ha ez a helyzet, miért olyan sür­gető igény az igazgatás egészé­nek korszerűsítése? A közszol­gálati érdekképviseletek veze­tője szerint azért, mert az appa­rátus munkája, tevékenységé­nek szellemisége messze van at­tól, amit Magyari Zoltán annak idején megálmodott.- Jogos igény, hogy az igaz­gatás szolgálni és ne rendszabá­lyozni akarja az állampolgárt. Testületi, társadalmi kontroll alatt működjön - pontosan egyértelműen szabályozva azt, amit központilag szabályozni kell, az élet többi dolgát pedig bízza rá az önkormányzatokra. Lottó-talány: melyiket a 90 közül? Fortuna kedvencei: 3,13, 29, 75, 86 Milliók környékezik hét- ről-hétre Fortuna istenasszonyt, hogy elnyerjék kegyeit - de a múlt év lottókrónikájának ta­nulsága szerint a „fenséges asz- szony” fölöttébb válogatós volt. A telitalálat örömét az 1992-ben kitöltött mintegy 400 millió(!) szelvény közül mindössze 10 szelvény beküldőinek adta meg. Legnagyobb kegyelemben az a szerencsés játékos részesült, aki a 14. játékhéten ezt az öt számot húzta át: 11,47, 56, 64, 73. Az ezzel elért telitalálat ju­talma - a mindeddig toronyma­gasan legnagyobb eredmény - több mint 130 millió forint volt. Az óév második legértékesebb ötöse már „csak” 67 milliót, a harmadik pedig 53 milliót ért. A legbalszerencsésebb szerencsefi címet alighanem az a két játé­lezajlott sorsolás adatainak ösz- szegzéséből az derül ki, hogy Fortuna kedvenc számai a kö­vetkezők: 3 (140-szer volt nyerő), 75 (139-szer), 86 (131), 13(130), 29(130). Igaz, mint mondják a szeren­cse vak, s nem sokat törődik a matematikával, a valószínűség­számítással, mégsem érdekte­len, hogy eddig milyen szá­mokkal bánt a Fortuna a leg­mostohábban. Nos, a „balsze­rencse-számok” élén holtver­senyben a 39-es és a 63-as áll: a majd kétezer sorsolás alkalmá­val csupán 88-szor voltak nye­rők. Közvetlenül utánuk a 2-es és a 88-as következik (89 nye­réssel), majd pedig az 5-ös, a 30-as és a 40-es (90-90 nyerés­sel). Aki tehát úgy gondolja, hogy egyszer minden rossz szé­Fortuna számkedvencei, s a következő húzás esélyesei kos érdemelte ki, aki az előző szupernyereség után nem egé­szen két hónap múlva a 19, 21, 37, 42, 71-esszámsorral ért el telitalálatot, de szelvényük „mindössze” 3 millió 620 forin­tot fizetett. A lottótörténészek persze pontosan számon tartják azt is, hogy a szelvények 90 száma közül melyiket hányszor húzták ki. Nos, csaknem kétezer eddig riának vége szakad, s most már az eddig elhanyagolt számokra fog mosolyogni a szerencse, az a 2-est, a 39-est, 63-ast és a 88-ast megjátszhatja, s ötödik­ként az 5-öst, a 30-ast vagy a 40-es kockára tesz keresztet. Persze túlzott reményeket az így kitöltött szelvényekhez sem érdemes fűzni, mert - mint utal­tunk rá - Fortuna szeszélyes, a szerencse pedig vak ... -szó­S kivált a helyi ügyekben szá­mítson a polgárok véleményére. A korszerűsítés sikerének fel­tétele, hogy kimunkálásában a kormányzat illetékesein kívül részt vesznek a tisztviselők ér­dekképviseletei és a lakoság, az „igénybevevők” civil szerveze­tei. Ugyanakkor a széles körű nyilvánosság is kell ahhoz, hogy a napi aktualitások ne szóljanak bele a döntésekbe. Látni kell: az önkormányzati közigazgatás körül zavaró el­lentmondások alakultak ki. Az úgynevezett dekoncentrált szervezetek - a központi igaz­gatás területre telepített egysé­gei - túltengenék. Némely kor­mányzati intézmény ezzel pró­bálja ellensúlyozni azt. hogy je­lenleg, véleménye szerint, nincs kellő „ráhatása” a helyi igazga­tásra. Ugyanakkor az is tapasz­talható, hogy egyik-másik ön- kormányzat a közigazgatás szakmai kérdéseit nem tudja el­választani a politikai szempon­toktól. A reformtól azt várjuk, hogy a közigazgatást se az önkor­mányzatok, se a kormány ne ilyen szellemben kezelje. Azaz az igazgatás szakmai dolgaiból végre-valahára vonuljon ki a napi politikai - összegezte dr. Szabó Endre az igazgatás re­formjával kapcsolatos szak- szervezeti álláspontot. Újvári Gizella Máltáról Tarjánba Megalakult a Máltai Szere­tetszolgálat salgótarjáni szerve­zete. Február 15-től az Alagút út 10. szám alatt képviselői rendszeres ügyeletén várják a rászorulókat. A szolgálat ruha -és élelmiszercsomagokkal fog­lalkozik, valamint szociális se­gítségnyújtással áll az igénylők rendelkezésére. A szervezet irodájában egyelőre hétfőn és szerdán, 15-18 óra között re­gisztrálják a kérelmezőket. Az elegáns táncos ne tegyen széles, nagy mozdulatokat A báli idény kezdete előtt ér­demes fellapozni az illemkóde­xek táncos mulatságokra vonat­kozó fejezeteit. Noha sok haj­dani szabály fölött eljárt az idő (A tiszturak kardjukkal oldalu­kon óvatosan lejtsenek ...), jó néhány intelmet napjaink bálo- zói is megszívlelhetnek. A társaságban lévő hölgy fel­kérésének úgy illik megadni a módját, hogy a kompánia tagjai­tól - szülőktől, ismerősöktől - is „elkérjük” partnerünket. Hogy válaszként „igen”-t, vagy kosarat kapunk, az persze fő­ként nem a társaságtól, hanem a hölgytől függ. Tőle az udvarias­ság azt kívánja, hogy az elutasí­tást rövid indoklás kísérje: „Már elígérkeztem . . Köszö­nöm, ma nem táncolok . . Ez utóbbi indoklás esetén azonban állnia kell a szavát, mert nagyon súlyos sértésnek számít, ha mégis táncra perdül - mással. A szoros közelségben vagy összesimulva táncolókat a régi időkben ugyancsak megszólták. S bár e tekintetben is jócskán enyhült a megítélés szigora, jó tudni, hogy a patinás illemtanok az efféle vétségért mindig a női partnert marasztalták el: rajta múlik a közelség vagy a távol­ság. A parketten a férfiúnak - ve­zetés közben - nemcsak partne­rére, hanem a többi párra is fi­gyelnie kell. A jó modorú, ele­gáns táncos ne tegyen széles, nagy mozdulatokat, ügyeljen a szomszéd párokkal való össze­ütközés elkerülésére. Ha mégis bekövetkezik a karambol, nem­csak párjától, hanem a koccanás két szenvedő alanyától is illik elnézést kérni. A táncért soha nem a férfi­nak, hanem a hölgynek kell kö­szönetét mondania. (Ez tudniil­lik egyben jelzése a társasághoz való visszatérés, a pihenés igé­nyének.) A búcsúzáskor elma­radhatatlan egy kis meghajlás - ez viszont mindkét részről „ki­jár” a másiknak. Ugyanígy kö­telező a hölgy visszakísérése asztalához, társaságához. Álarcos bálon - mondják a régi illemszabályok - nemcsak megengedhető, hanem termé­szetes a partnerek tegeződése. Igaz, csak éjfélig. Akkor ugyanis véget ér az inkognito: mindenkinek le kell vennie a maszkát, s visszaállnak a meg­szólítások szokásos kötelmei. Aki belefárad (beleun?) a mulatságba, nyugodtan mellőz­heti a búcsúzkodást. Sajátos módon illedelmesebbnek minő­sül ugyanis az angolos távozás, mint a hangos, látványos elkö- szönés. -szóma­Tovább folytatódik a számháború? Érvek és ellenérvek a nyugdíjemelésről Szinte országossá szélesedett a tervezett nyugdíjemelés mér­tékéről zajló vita: csakugyan 14 százalék a bejelentett emelés? Az előterjesztők szerint igen, mert éves átlagokat kell egy­máshoz viszonyítani - márpe­dig a tavalyihoz képest az idei 14 százalékkal magasabb ösz- szeg. Nyomatékül az is elhang­zott: az elmúlt három évben a nyugdíjátlag jobban emelkedett, mint az alkalmazottak átlagos jövedelme. Csakhogy a statisztika egyik alapszabálya: minden átlagot je­lentősen befolyásol az összeté­tel változása. íme, egy egyszerű példa. Vegyünk egy 100 tagú nyugdíjas közösséget, amely­nek 40 tagja havi 6.000, másik 40 tagja 8.000, 20 tagja pedig 10.000 forint nyugdíjat kapott. Az átlagos jövedelem e kollek­tívában havi 7.600 forint volt. A könnyebb érthetőség kedvéért tételezzük föl, hogy egy évvel később e nyugdíjösszegek vál­tozatlanok, ám a 6.000 forinto­sak közül 10-en, a 8.000-esek közül szintén 10-en elhunynak. Helyüket pedig elfoglalta 20 újonnan nyugdíjazott - már havi 10.000 forintos járandó­sággal. Érzékelhető változás egyikük életszínvonalában sem követ­kezett be, a kollektíva átlag­nyugdíja mégis 8.200 forintra nőtt, azaz 600 forinttal emelke­dett! Kizárólag az összetétel változása miatt. Márpedig az élet kérlelhetetlen törvénye az, hogy a legszegényebb idősek halnak meg nagyobb számban, az új nyugdíjasok pedig relatíve kedvezőbb jövedelemmel „lép­nek be”. Ezt tekintetbe véve szó sincs arról, hogy az átlagos nyugdíj jobban nőtt, mint az át­lagkereset. A „számháborúban” további érv, hogy a kétkulcsos áfa az alacsony szinten élőket kevésbé érinti, mint a jobb módúakat. Ennek ellent mond, hogy az élelmiszerek, a közszolgáltatá­sok nagyobb hányadot jelente­nek a kisnyugdíjasok fogyasztá­sában, mint a jól keresőkében. Utóbbiak többet költenek olyan cikkekre, amelyeket korábban is áfá-val terheltek. Egészen biztos, hogy a nehe­zen érthető és elfogadható ok­fejtések seregénél is hitelesebb egyetlen érv: a mai gazdasági helyzetben ennyi jut nyugdíj- emelésre, több nem ... Nyitrai Ferencné Pályázat: milyen is a magyar nő? Fotópályázatot hirdet a KDNP női tagozata a „A ma­gyar nő” címmel. A pályázók­nak a gyengébb nemet a család­ban, magánéletben és természe­tesen hivatásuk gyakorlása köz­ben kell bemutatniuk a március 20-áig továbbított fotókon. A három legjobb kép készítőit ju­talmazzák, s kiállítást is ren­deznek. (Bővebb felvilágosítást az 1126. Budapest, Nagy jenő út. 5. szám alatt, vagy az 155— 3367-es telefonon lehet kérni. Gombariadó helyett Sokan szeretik, de sajnos kevesen ismerik - pedig ma­napság a természet olcsó aján­dékait egyre inkább szükséges lesz kihasználnunk - a gom­bát, ezt a gyakran félre ismert növényt. Hasznos lehet tehát tüzetesebben megismerni. S hogy ezzel az ízletes eledellel közelebbről megbarátkozzunk, a pásztói művelődési központ életreform klubja új előadásso­rozatot szervezett A gomba felismerése, gyűjtése, feldol­gozása és értékesítése címmel. A február 16-án, este 6 órától kezdődő előadással - melyet Veres Jenő okleveles gomba­szakértő tart -, több héten át tartó sorozat kezdődik, s a ter­vek szerint terepgyakorlattal zárul a program. Jó hír, hogy minden érdeklődő ingyen ve­het részt ezen a rendezvényen. Szökőévvel kezdjük az új évezredet Megcsappant a naptárak iránti érdeklődés. A nyolcvanas években nem volt valamirevaló vállalat, intézmény, amely ne nyomtatott volna saját cégjel­zésű kalendáriumot — napjaink­ban csak a legtehetősebbek vál­lalják a készíttetés költségeit. Az apadó keresletre jellemző, hogy míg tavaly másfélmillió naptárt hoztak forgalomba, az idén már csak 750.000-re futott be megrendelés. Pedig az asztali, zseb, fali és egyéb időregiszterek elődei minden korban becses és kere­sett termékek voltak. Már évez­redekkel ezelőtt, az asszír biro­dalom csillagászai elkészítették a maguk időkrónikáját, meg­örökítve benne, hogy az eszten­dőt 12 hónap, több mint 350 nap alkotja, s hogy a Föld 24 óra alatt fordul meg tengelye körül. Az időszámítás „nulla kilo­méterköve” hivatalosan ma már az egész világon Krisztus szüle­tésének feltételezett éve. Ter­mészetesen ezzel párhuzamo­san számon tartanak más nap­tári kiindulópontokat is. A gö­rögök például az olimpiák kez­detétől, a rómaiak előbb az örök város alapításától (i.e. 753), majd Julius Caesartól (i.e. 46) számolták az esztendőket. Jó néhány felekezet saját hagyo­mányaihoz kötődve méri az idő fonalát. A zsidók i.e. 3761-től, a világ hitük szerinti keletkezésé­nek dátumától, a buddhisták i.e. 54-től, Buddha halálától sorol­ják az esztendők egymásutánját. Jelentős dátuma a naptártör­ténelemnek 1582, a Ger- gely-naptár születése. A hajdani pápa - csillagászai tanácsára - sajátos módon korrigálta az idő­számítás évszázadok alatt fel­halmozódott pontatlanságát: 11 napot egyszerűen kiiktatott a naptárból. így 1582-ben októ­ber 4-e után rögtön 15-e követ­kezett. A naptárak összeállítói tud­ják: négyszáz évenként adódik olyan ritkaság, hogy a szökőév éppen egy új évszázad első esz­tendejére esik. Erre az Úr 1600. esztendejében volt példa utol­jára, legközelebb pedig 7 év múlva lesz - a közelgő második évezredet tudniillik 366 napos évvel kezdjük.

Next

/
Thumbnails
Contents