Nógrád Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-12 / 36. szám
4 HÍRLAP MŰVÉSZET ÉS TUDOMÁNY Beszélgetőpartnerünk Benkő Gyula színművész Kávéházból nem látni a napkeltét (FEB) Nehezen hihető, pedig igaz: néhány hónap műlva betölti 75. életévét a női szívek megdobogtatja, hölgygenerációk kedvence és férfiideálja. Benkő Gyula érdemes és kiváló művész az utolsó békeévben, ’39-ben végzett a Színművészeti Akadémián, jócskán túljár hát művészpályájának félévszázados jubileumán. Villa-lakása csöndes, amolyan „béke-sziget”, amúgy pedig padlástér.- Két és fél éve halt meg a feleségem, s egyedül maradva helyet cseréltünk a fiammal, hiszen az ő élete mozgalmasabb, mint az enyém. A villa alsó része túl nagy volt már nekem. Ebben a kis padlástérben, ami eddig az ő birodalma volt, nagyon jól érzem magam.-Mit jelentett önnek a szerencsés külső?-Ha hiszi, ha nem, sokszor valóságos tragédiának éreztem s mindig arra vágytam, hogy öregebb legyek. A szerepek mögött mindig az ember érdekelt igazán. Persze az amorózó is ember, de engem a markáns karakterek, a nagy jellemek megformálása izgatott. Ezért vártam, hogy teljenek az évek, s beleöregedjek az ilyen figurákba. Elegancia, modor, „megjelenés” ... nos, mindezt ott, abban az épületben szívtam magamba, ahol a pályát kezdtem. Igen, a Vígszínházban, ahol a művé„... mindid arra vágytam, hogy öregebb legyek” szét, a színház szolgálatának felelősségét is megtanultam. Annak idején bizony egy-egy premieren sok középosztálybeli család apraja-nagyja ott volt, s nemcsak a darabért, hanem azért is, hogy ellessék, hogyan van megtérítve a vacsora-asztal, miként zajlik le egy ötórai tea, milyen a darabbéli szalon berendezése. Lehet, hogy ma már ez furcsa - de a Víg a polgári társadalom kultúráját, szokásait, viselkedési módját is befolyásolta, formálta. No, persze akkortájt senkinek eszébe nem jutott volna, mondjuk melegítőben, tornacipőben színházba menni.-Manapság is aktív tagja a Vígnek?- Szeretem, becsülöm a kollégákat, de gyakori vendégem a betegség, fogytán az erőm. Hiába, sok ez a 75 év. Gyakran olvasgatok, figyelem a világot, amin azért kicsit kívül vagyok már. Úgy érzem magam, mint az utas a vonaton: szép volt, élveztem az utazást, gyönyörű tájakat láttam. De amikor pár percre leszálltam egy állomáson, mire fölocsúdtam, elindult a szerelvény - már nem tudom utolérni.-Ez olyan, mintha elbúcsúzott volna az élet szépségeitől?- Nem, nem ... Nézem, hogy kisüt a nap, várom, hogy rügyezzenek a fák - csodálatos a természet. Még ma is eljárok vadászni. Kávéházból nem látni, milyen gyönyörű a napfelkelte, milyen hangulata van a természet ébredésének, minden évszaknak. A múlt tavaszon nagyon beteg, elkeseredett voltam. Ültem egy kis domboldalon, körülöttem kis héricsek virágzottak, bokrok és sziklák között virított sárga fejecskéjük. Amíg erőm engedi, újra és újra találkozni akarok a természetnek ezekkel a csodáival. Öreges romantika? Lehet, de én a fiataloknak is mondom: aki megleli és megbecsüli az élet ilyen szépségeit - gazdagabbá válik mások iránti türelemben és megértésben is. László Zsuzsa Hogyan tájékozódnak a sötétben a delfinek? Amerikai tudósok komputer-szimuláció segítségével rájöttek arra, hogyan jutnak a delfinek sötét tengervízben a hal nyomára. Mint köztudott, a delfinek egy visszhang-rendszer segítségével tájékozódnak. Hangokat bocsátanak ki, amelyek rövi- debbek a másodperc ezredrészénél. A jel kibocsátása és a visszhang vétele közt eltelt időtartamból következtetnek arra, van-e valami a környezetükben. A delfinek az általuk kiadott hangokat irányítani is tudják, úgy, ahogy az ember a zseblámpa fényét egy tárgyra vetíti. Ennek a módja azonban eddig ismeretlen volt. A kutatók ezúttal a delfinkoponya anatómiai adatait betáplálták egy komputerbe. Rájöttek, hogy a koponyacsontok és két elől fekvő légzsák teszi lehetővé a gyors hangok irányítását.- A koponya és a légzsákok úgy működnek, mint egy tükör gyújtópontja, miközben egy szövetdudor a légzőnyílás előtt erősítőként dolgozik - közölte az egyik delfinkutató, James Árnyon. A Gondolkodó Pekingbe repül Első ízben hagyja el helyét Párizsban Rodin Gondolkodó című szobra. A világhírű alkotás a pekingi 19. századi francia művészeti kiállítás egyik kiemelkedő műtárgya lesz. A szobor 705 kg, 1,82 m magas. A tárlat a kínai fővárosban március 14-éig lesz nyitva. Utána Shangháj, Hong kong Taipei a kiállítás útiránya. Metanoltrágya megkétszerezi a termést Két amerikai botanikus meghökkentően egyszerű módszerrel kísérletezett a gabona- és főzeléknövények termésének jelentős növelése érdekében: a növényeket a legerősebb napsugárzás idején metanollal - fából nyert alkohollal - locsolták. A kísérletek során a káposztafejek kétszeres nagyságúra nőttek, ugyanúgy megkétszereződött a búzaszemek száma és nagysága. A paradicsom gyorsabban nőtt és észrevehetően édesebb lett, a rózsák több virágot fejlesztettek, s a földieper és a görögdinnye is jóval több termést hozott mint a hagyományos módszerrel gondozott növények. A metanollal való trágyázás pontos hatásmechnizmusa még ismeretlen. A kutatók úgy vélik, hogy a faszesz alkalmassá teszi a növényeket az energia minél jobb kihasználására, de azonban nem minden növényre hat: a kukorica, az árpa és a fűfélék növekedését nem segíti elő. Vanessa Paradis Lenny Kravitz visszahozta a Tamla Motown hatvanas évekbeli jellegzetes és híres hangzását. Egy kissé igazított rajta, úgy hozta vissza. Muszáj volt módosítania, mert az eltelt harminc év alatt a stúdiótechnika nagyot változott, mindenben ugyanazt a hatást nem tudja visszadni. Nem is akarja. Szereti ezt a stílust. Az egyszerűsége miatt. A túldíszítettség, vagy a techno, nem tereli el a figyelmet a lényegről. A Tamla Motown felvételek egyik csalhatatlan ismertetőjele, sőt bája, a túlvezéreltségből származó torzság. Hallgassuk csak meg a Supremes számait vagy Stevie Wonder korabeli dalait. Kravitz munkáiból hiányzik a túlvezérlés, a basszus, a fúvószene vagy az ének sehol- sem torz. Szerencsére. Vanessa Paradis, francia énekesnőnek (színésznőnek) megtetszett Kravitz világa, Lenny Kravitznak pedig megtetszett Vanessa, és beleegyezett, hogy elkészít vele egy albumot. A „Be my baby” és a „Sunday Mondays” című számok már felkerültek róla a listákra. Hogy ki hozta össze őket, arról egyelőre nem tudni. Lehet, hogy a család, illetve egy befolyásos nagybácsi. Neki köszönhető, hogy Vanessa megismerte Franck Langolffot. Ő lett a bájos fiatal hölgy első két lemezének zeneszerzője. Franck kérésére Serge Gainsbourg vállalta a szövegek megírását. Tizenhárom éves volt, amikor egy haverral megcsinálta a „Joe le Taxi”-t, tizenhat, amikor először találkozott Gainsbourg-ral. „Csodálatos érzés volt, hogy elfogadta Franck dalait” - mondja Vanessa. „Rengeteget telefonáltunk egymásnak azután, és órákig el tudtunk beszélgetni, sírni és nevetni. Gainsbourg nagyszerű ember volt, hálával gondolok rá.” A nagyon csinos, szőke Vanessa Paradis kislányos örömkitörésekkel, nevetgélve mondja el, mennyire szüksége volt Kravitznak az ő állandó, inspiráló jelenlétére, mikor dolgozott. Másképpen hatnia rá azonban nem volt szabad, mindent úgy kellett elfogadnia, ahogy a zenészjónak találta. Vanessa csak jót tud mondani a lemezről, és nem azért elsősorban, mert az ő Képes technikatörténet A pantográf Christian Scheiner csuklós műszere A térképészetben, a műszaki tervezésben és más különböző területeken ma is használják Christian Scheiner 390 évvel ezelőtt, 1603-ban szerkesztett érdekes műszerét, a pantográfot. Ennek fémvonalzókból kialakított paralelogramma formája van. A paralelogramma egyik csúcsát rögzítették, a többi három pedig csuklósán mozoghat. Ezzel az eszközzel egy adott ábrához viszonyítva, kisebbített vagy nagyobbított rajz készíthető el. Használatát a feltaláló az 1635-ben megjelent latin nyelvű munkájában ismertette. K. A. A magyar zene nemzetközi követe volt Lajtha László emlékére Vetélkedő az országos döntő küszöbén Ugyancsak meggyűlt a bajuk azoknak, akik, a Magyar Zenei Tanács által meghirdetett Lajtha László és kora című vetélkedőre beneveztek. Ugyanis igen kevés ami a lexikonokban található, s könyv is alig foglalkozik a szerzővel, nem beszélve a hangzó anyagról! Az elmúlt évben születésének 100. évfordulója körül kezdtek újra cikkezni róla a Muzsika, illetve a Magyar Zene c. folyóiratokban. Miért vagyunk mi ilyen hűtlenek, nemtörődömök nagyjainkhoz? Magyar betegség? Bartókot is hamarabb és többet játszották külföldön, mint itthon. Későn eszmélünk. Nem becsüljük saját eszméinket. Pedig Lajthára is büszkék lehetnénk, hiszen soldalú ember volt. Zeneszerző, népzenetudós, zenepedagógus, kiváló zongorista, aki a zeneszerzői diplomája után a jogon államtudományi doktorátust is szerzett. Dolgozott a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Tárában, a rádió zeneigazgatója volt s egy darabig vezette a Nemzeti Zenedét és a Néprajzi Múzeumot. Gyűjtött népdalokat bartóki igényességgel, katonadalokat a frontról, hangszeres zenét Erdélyből, lejegyzett néptáncokat. Előadásokat tartott itthon és külföldön, zenekritikákat írt, hangszertörténeti publikációkat és idegen nyelvű tudományos munkákat népzenénkről. Tanított lejegyzést, kamarazenét, zeneszerzést, zeneelméletet, karéneket ... Európai tudományos konferenciákra - Antwerpenbe, Párizsba, Rómába - már név szerint hívták meg. S, hogy embernek milyen volt, arról hadd álljon itt két kis epizód. A második világháborúban élemiszercsomagokat küldött Franciaországba („náciellenesnek” mondták); 1951-ben pedig szétosztotta a Kossuth-díjjal - amit csak rábeszélésre vett át - járó pénzt. Nos, ennek az embernek állít emléket a Magyar Zenei Tanács az említett vetélkedővel, amelyre az országából 750-en jelentkeztek. Ennek nem egész fele jutott tovább. A középdöntők - közönség előtt - részben már lezajlottak. A záróhangversennyel egybekötött döntőre Lajtha László halála 30. évfordulójának előestéjén, február 15-én kerül sor a Zeneakadémián. A vetélkedő neves védnökei a következők: ifj. Bartók Béla, Farkas Ferenc, Kodály Zol- tánné, Lajtha Ildikó, Tátrai Vilmos, Ujfalussy József. Boros Ágnes 1993. február 12., péntek lemeze: „Kitűnő dallamok, kitűnő hangszerelés, és ha a szövegekben csupa értelmetlen szamárság lenne is, térdenállva- énekelné végig mind”. És persze angolul. Mintha valami jó viccet mondana, úgy számol be szilaj elhatározással arról, mennyire nem tud angolul. Hát igen, de a legszükségesebbeket azért mindig kiküzdi magából. Most volt alkalma újra bizonyítani és elégedett. Külön tetszik neki, hogy Kravitznak sikerült szépen elkevernie a hangját a számokban. Nem kell arra annyira odafigyelni! Nagyon is tudja, hogy nincs olyan hangja, mint például Whitney Houstonnak. Már szemére vetették, hogy nem törődik a karrierjével, de csak rándít a vállán: annyira biztosan törődik vele, ameny- nyire megfelelőnek találja. Igaz, hogy rengeteg más dolog sokkal érdekesebb, vonzóbb számára az életben. Ha arra gondol, mi lesz a jövőben, gyerekeket lát maga előtt. A saját gyerekeit, hármat, vagy négyet szeretne. Vajon talál-e olyat, aki méltó apjuk lesz? Vass Imre „Látó chip” a vakság ellen A recehártyára beültetett speciális fotocellás mikrochipekkel akarják kezelni amerikai tudósok és orvosok a vakság bizonyos formáit. Eugene de Juan baltimori szemsebész bebizonyította, hogy a recehártya idegsejtjeinek elektromos befolyásolásával az agy képes optikai ingerek észlelésére. Ha tehát valamilyen betegség következtében csak a recehártya sejtjei váltak működésképtelenné, a látóideg azonban még ép, úgy egy „látó chip” jelzéseit elvileg be lehet táplálni az idegrendszerbe. A baltimori Johns Hopkins Egyetemen már négy páciensen végeztek olyan fotocellás kísérleteket, amelyekkel sikerült a betegeknek legalább töredékes látási benyomásokat közvetíteni, vagyis megszüntetni a teljes vakságot. Tom Gray mérnök a North Carolina Állami Egyetemen most fejleszt ki egy 14 x 14-es fényérzékeny fototran- zisztorral rendelkező chipet. A feladat bonyolultságát jelzi: ahhoz, hogy ezen szöveget is lehessen olvasni, legalább 1024 fotocellára lenne szükség a vak betegnek, véli Gray. Az igazi problémát nem az jelenti, hogy nincs elég sok fotocella a chipen. Ennél sokkal nehezebb feladat a sebészi beültetés és stabil összeköttetés létrehozása a recehártyán ülő szi- líciumchip és a látóideg között. A chip tartós, egyetlen elemmel történő áramellátása sem tekinthető még megnyugtatóan megoldottnak. Dr. de Juan mégis hiszi, hogy 10 éven belül lehetségessé válik a „látó chi- pek” elterjedése. „Feltámadt” az őshüllő Újra „életre” kelt Chicagóban a kb. 200 millió évvel ezelőtt kihalt herreraszaurusz: az egyetem kutatói összeállították a 180 kilós húsevő hüllő csaknem teljes csontvázát. A herreraszaurusz a hátsó lábain járt s erős fogaival és elülső lábainak karmaival marcangolta szét a zsákmányát. A 230 millió éves hüllő csontvázdarabjait 1988-ban az Andok lábánál, Argentínában fedezték fel. Egyes csont- és álkapocsleletek alapján már 30 évvel ezelőtt feltételezték a tudósok, hogy a herreraszaurusz egykor a dinoszauruszcsaládhoz tartozott.