Nógrád Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-11 / 8. szám

1993. január 11., hétfő SALGÓTARJÁN ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Salgótarján és környéke Évfordulóra készülnek Igazságtalannak tartott megkülönböztetés Értelmiségi fórum • Salgótarján. Január 13-án, szerdán 17 órától tartják az ér­telmiségi fórum következő ösz- szejövetelét a József Attila Mű­velődési Központ klubjában. A fórumon Korill Ferenc, a me­gyei közgyűlés elnöke a megye jelenéről és jövőjéről szól. Víz elleni védelem • Kazár. A községi önkor­mányzat idei feladatai közül az első helyen áll a víz elleni véde­lem. Mivel a község egy lápos területre épült, feltétlenül fontos a belvíz és az esetleges árvizek levezetésének megoldása. En­nek elérése érdekében a leve­zető főcsatornát kell rendbe tenni. Ezeket a munkákat az idén elkezdik. A kultúra érdekében • Zabar. Az önkormányzati képviselő-testület a rövidesen sorra kerülő idei első tanácsko­zásán az 1993. évi költségvetés­sel foglalkozik. Ebben a költ­ségvetésben nagy szerepet kap a helyi kulturális és sport élet megalapozása, a művelődési ház és a tornaterem megépítése. Ennek a programnak a kereté­ben kap helyet a könyvtár, il­letve az ifjúsági klub kialakí­tása. Folyik a tervezés • Bárna. Jól halad a bárnaiak vezetékes vízzel való ellátásá­nak tervezése. A Palóc Mérnö­kiroda Kft. terveinek elkészül­tével választják ki a feladat kivi­telezőjét. Az önkormányzat ugyanis - akárcsak a tervezésre - több cégtől kér árajánlatot, s a legkedvezőbbet fogadja el. Vámolási változások • Salgótarján. A salgótarjáni vámhivatal február 1-jétől a Budapesti úti vámudvarban vámkezeli a magánforgalomban behozott gépjárműveket, illetve a Buda környéki vámhivatalnál vámkezelésre előjegyzett gép­járműveket, valamint a magán- forgalomban behozott egyéb árukat. nester tg vi­zekről >ykori úrájá- ínyai. hogy lepü- omo- ykori írgyi ajlé­Hosszú a bizonyítási procedúra Bízz a munkaadódban, de őrizd meg a szerződést! Baljós jel. ha már mindenki mindenkit ellenőriz, de sajnos úgy tűnik ez a fekete világ kezd kibontakozni. Egy salgótarjáni olvasónk járt minap a szerkesz­tőségünkben. Szomorúan pana­szolta, hogy leánya, aki az el­múlt év novemberében szült, az egyszeri anyasági segélyen kí­vül semmi támogatást nem ka­pott és nem kap, holott a szülés előtt volt állása: házfelügyelő­ként dolgozott egy tarjáni bér­házban. korábban pedig egy fő­városi cég alkalmazásában állt. A társadalombiztosítási igazga­tóság azonban egyelőre nem hajlandó pénz folyósítani szá­mára, mert előbb meg kell hogy bizonyosodjanak arról, a mun­kakönyvben feltüntetett cég fi­zette-e utána a tb-t. Előfordult már például, hogy bár a vállalkozó megkötötte a munkaszerződést az alkalma­zottjával, mégsem fizette utána a társadalombiztosítást, a dol­gozó pedig - aki mit sem sejtett az egészről -, akkor lepődött meg, amikor megbetegedvén egy fillér táppénzt sem kapott. Az ilyenkor zajló bizonyítási procedúra megelőzése érdeké­ben tanácsként an * halot­tunk, hogy érd • :• sr.ui.io­SZci/jUúC.~>vkvt i.V .• vív SÍ jegyzéket meg ,.os, ami biztos alapon. Ez „csak” gyógyvíz | Munkában a családorvos Egy kétségbeesett beledi éde­sanya küldött levelet a sóshar- tyáni polgármesternek, hogy segítségével pajzsmirigy-beteg kislányának jódaqua gyógyvíz­hez jusson. Ez a gyógyvíz ugyanis itt bugyog elő a föl­dből, viszont Párádon palac­kozzák. A levelet író édesanya azonban több mint egy éve hi­ába keresi ezt a gyógyvizet a pi­acon. Nem találja. Vajon miért? Talán azért, mert nagyságrenddel keveseb­bet palackoznak, mint egyko­ron. S talán azért, mert ez nem annyira üzlet mint a palackolt és ’tonnás italok, amelyeket úton útfelén árusítanak. ..nak” gyógyvíz! A karári orv ' '"ben Dr. Baranyi Gvörgy családi orvos a t< két osának -.-gr ^megőrzése érdeké­meghűléses betegségekkel és az 1 a legtöbben. -Rigó fotó­Az idén ünnepli fennállásá­nak 125. évfordulóját a Salgó­tarjáni Kohászati Üzemek. Noha az ünnepi készülődést be­árnyékolja a gyár előtt álló „lenni, vagy nem lenni” sors­kérdése, egy lelkes gárda már rég óta készül az évfordulóra. Elkészült már a jubileumi emlékérem vagy plakett, az év­fordulóra utaló cégespapírokat, borítékokat nyomattak, s ké­szült egy 12 perces filmösszeál­lítás is a gyárról. Rövidesen ki­kerül a nyomdából az egység történetét bemutató könyv is. Ki vállalja az esetleges betörésért a felelősséget? Hiányzó kaputelefonok A kaputelefon nem világ­csoda, hanem életünk fontos tartozéka. Nos, ez esetben is az lenne, ha értelme lenne! Történt ugyanis, hogy a Sal­gótarján Kismarty u. 2-12-es társasház hat lépcsőházában fel­szerelték a kaputelefonokat. Igaz, nem könnyen, mert voltak ellendrukkerek, ellenkezők, akik váltig állították, hogy fel­esleges pénzkidobás. Szó sincs róla! A kaputelefon - akárho­gyan is recseg - megóv a csöve­sektől, a besurranó betörőktől, a lifteket rongálóktól. Ezért is di­cséretes a társasház vezetésének intézkedése a telefonok érdeké­ben, hiszen a közös értékeinket védi. A lépcsőházak kapuját tehát egész nap zárva lehet tartani a kaputelefonok birtokában. Szó se róla, négy lépcsőházban rend és nyugalom uralkodik, kettő­ben azonban minden maradt a régiben. Két lépcsőházban ugyanis - a 4-es és a 6-osban - napközben nem lehet zárni a kaput. Sőt, a zár úgy van beál­lítva, hogy kívülről bárki beme­het. Ugyanis e két lépcsőházban kapott helyet az ingatlanközve­títő, egy maszek fodrász, s a mozgáskorlátozottak irodája. Vajon nekik miért nincs kapute­lefonjuk? Fia neadj’ Isten e két lépcsőházban éppen a helyzet miatt betörnek valahová, ki vál­lalja a felelősséget? - ps ­A legszebb ajándék A bárnai óvodás gyerekek karácsonyi ajándékként egy fából ké­szült játékot kaptak. A településen élő Gibicz János famegmun- kálló vállalkozó készítette a játékkakast, mellyel ötven önfeledt óvodás lurkó játszik nap mint nap. -Fotó: RT­Közös Sóshartyán életében döntő lépés történt a községi önkor­mányzat megválasztásával, az önállóság útjára való lépéssel. A nagy lépés megtétele könnyű volt, ám ezt követően sok-sok gonddal kellett és kell szembe­néznie a képviselő-testületnek. Sirkó Ferenc polgármesterrel arról beszélgetünk, hogy mi tör­tént a község életében a törté­nelmi döntés után. A falu első embere azonban azonban elő­ször arról szólt, hogy milyen körülmények között, milyen előzmények után alakult ki az önálló irányítás.-Az önkormányzati válasz­tást megelőzően a község veze­tését és igazgatását Kishartyán Község Közös Tanácsa végezte - emlékezik a közelmúltra. - Sóshartyánba heti egy alka­lommal jöttek ki a lakosság ügyeit intézni. A sóshartyáni községi ön- kormányzat az 1990. szeptem­ber 30-ai választásokkal jött létre. Ez azonban korántsem je­lentette, hogy egycsapásra min­den megváltozott, és jóra for­dult. A kedvező változásoknak ezzel csak a lehetősége terem­tődött meg. Ugyanis szeptem­ber 30-ától december 31-éig még a közös költségvetésből kellett a két önkormányzatnak gazdálkodni. Márpedig az köz­tudott, hogy közös lónak ...- Komoly gondot jelentett a hivatal kialakítása - folytatja emlékezését Sirkó Ferenc. - Október elsejétől decemberig csupán egyedül tartottam a fron­tot a hivatalban, ha azt kezdet­ben egyáltalán ennek lehetett nevezni. A képviselő-testület december elsejével nevezte ki a község jegyzőjét, Zsiskó Erzsé­betet. Ettől kezdve könnyebben haladtunk előre. A polgármesteri hivatalt a régi tanácsi épületben igyekez­tek kialakítani, de pénz hiányá­ban - hiszen a szomszéd köz­ségben kezelt számláról sóshar­tyáni célra csak nehezen lehetett kicsikarni pénzt - csak a leg­Felvételünkön az öt ház közül kettő látható-Feltétlenül rendbe kellene hozni a meglévő öt épületet. Különösen a Dózsa György úti 21-es számú házat, ami egy szabadkéményes megoldású épület. Sajnos pusztulnak a vá­lyogfalak, megroggyantak a te­tőszerkezetek. Meggyőződé­sem, hogy valami kis apró sze­repünk lehetne a közelgő világ- kiállítás megyei programjában. Fotó: Rigó — Úgy gondolják, hogy idefi­gyelnének az érdeklődök?- Miért ne? Településünk nincs messze Hollókőtől, a me­gyeszékhely kapujában terül el. Feltételezem, ’hogy minket is felkeresnének azok, akiket a népi építészet, a hagyományok, a szäzadfond 15 utáni évtizede': használatai szokásai érdekelnek lóval indultak Sirkó Ferenc: „Nehezen kezdtük az önállóságot” szükségesebb dolgokat lehetett beszerezni. így történhetett meg az is, hogy az elektromos hőtá­rolós kályha beüzemeléséhez több mint 16 ezer forintot a pol­gármester a saját zsebéből elő­legezett meg az Emásznak. így azután csupán egy rossz íróasz­talt, egy rozoga szekrényt és egy még használható táskaíró­gépet mondhattak tulajdonuk­nak.- Később javult a helyzetünk - mondja a polgármester -, mi­vel a közös tanács megalakulá­sakor Sóshartyánból átvitt búto­rokból egy íróasztalt és két le­mezszekrényt sikerült vissza­kapni. A többi elveszett szá­munkra. Szerencsére a kishar- tyáni termelőszövetkezet is se­gített minket néhány holmival. Nos, így indultunk el az önálló­ság útján. Itt kell elmondani, hogy a polgármesteri hivatal azóta a működéshez szükséges bútort, modern írógépet, számítógépet és fénymásológépet vásárolt. A sóshartyáni önkormányzat siralmas állapotban örökölte a települést. A választást meg­előző öt évben ugyanis a köz­ségben semmiféle fejlesztés nem történt. A meglévő intéz­mények, épületek, utak lerom­lott állapotban voltak. A gyere­kek tanítása a meglévő négytan­termes iskolán kívül négy szük­ségtanteremben folyt, a testne­velés órát a művelődési házban tartották. Az iskolában olaj­kályhákkal fűtöttek, ami drága volt, és nem adtak kellő mele­get. Az elektromos vezetékek balesetveszélyesek voltak, akár csak a kultúrotthonban. Az óvoda központi fűtésének töké­letlen volt a kéménye, néhány éve már kigyulladt. Az orvosi rendelő állapota ugyancsak si­ralmas volt, a műszerezettség alacsony színvonalú.- Lehetne még sorolni a gondjainkat, de minek - sóhajt a község első polgára. - Ezek a dolgok már nem is bántanának, hiszen túljutottunk sok nehéz­ségen. Csupán azt nem értjük, hogy a körülöttünk lévő telepü­lések kivétel nélkül a hátrányos helyzetűek kategóriájába tar­toznak, mi viszont nem. Ezt a megkülönböztetést igazságta­lannak tartjuk. Sóshartyánban valójában túl­jutottak a kezdeti nehézsége­ken. Az önkormányzat a ren­delkezésére álló pénzügyi kere­teken belül, a lakosság vélemé­nyét figyelembe véve számos olyan halaszthatatlan feladatot oldott meg, amelyek évek óta húzódtak már, s nyomasztólag hatott a község légkörére, aka­dályozta a jól működő önálló községi létet. Pádár András Holnapi számunkban „Pásztó • és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó i mi kis Csernobilünk látványos- in egyedü- van szó - neghúzódó jmétlerakó ik! Annak ták meg a tói, szinte en hozták ztító tele- útig. Erre tompított járműve- arják tőle nem néz sem embert, sem állatot. Döntően Karancsalját lepi el a bűz, de ugye kedves Besz- terce-telepiek, a József platón lakók, önök is szippanthatnak ebből a dögletes illatból. Ka- rancsalján esetenként a kulcs­lyukat is betömik eme pusztító ájer miatt. Teregetés után újra moshatnak, a gyerekeket sem szívesen engedik ki. A jó kis vidéki levegő a he­gyek között - micsoda álom! S a telektulajdonosok. Hétvége­ken nosza, a zsúfolt, rossz le­vegőjű városból a telekre - a jó levegőre? Gyümölcsöt, zöldsé­get termelni és fogyasztani - meg mérget! Permetezni nem kell, a folyamatosan füstölgő vegyianyag, gumi, vatta, teje­szacskó elriaszt innen minden élőlényt. Csak az ember marad. De mi már csak ilyenek va­gyunk. Telket veszünk, házat építünk, letelepszünk és ez a fenyegető bűz sem riaszt el minket. Csak aggódunk önma­gunkért és a gyermekein­kért. Kabács József % ódva Hollókő r-békában

Next

/
Thumbnails
Contents