Nógrád Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-09-10 / 7. szám

1993. január 9-10., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP 7 A modern regionalizmus szellemében Nógrádi tájakon Csáky Károly honismereti olvasókönyve Csáky Károly Nógrádi tája­kon című honismereti olvasó­könyve látott napvilágot a kö­zelmúltban a pozsonyi Ma­dách Könyv- és Lapkiadó gon­dozásában. A gazdagon il­lusztrált kötet megjelenését a Magyar Köztársaság Művelő­dési és Közoktatási Miniszté­riuma is támogatta. A burkoló- és kötésterv, valamint a grafi­kai elrendezés Varga Lajos munkája. A címoldalt Nógrád vármegye címere díszíti, a hátsó bontón a losonci Royal kávéházról, illetve Kékkő vá­ráról készült színes felvétel látható. A többi között, ez is jelzi, hogy az információkban gazdag olvasókönyv a törté­neti Nógrádról szól, amelynek lakói, magyarok, szlovákok, kisebb részben németek ma Szlovákiában és Magyaror­szágon élnek, történelmi múlt­juk, gazdaságuk, kereskedel­mük, kultúrájuk, emberi kap­csolataik azonban a jelenben és a jövőben is összekötik őket, alapját jelentve a modem regionalizmus szellemében való sokoldalú együttműkö­désnek, „mindkét Nógrád” né­pei javára. Csáky Károly népszerű is­meretközlő stílusban megírt olvasókönyve izgalmas törté­nelmi, művelődéstörténeti és a mai valóság tényeit fölsora­koztató jelenkori utazásra, is­meretszerzésre csábítja az ol­vasót Mikszáth Kálmán „Gör­be ország ” -ában, amel ynek csaknem egész területe a Pa­lócföld része, és éppen Mik­száth révén gondolkodásunk­ban is fogalommá vált. Az Ipoly felső folyásától, az Oszt- rovszki-hegységtől, illetve a Szlovák-Érchegységtől a Cserhát déli nyúlványáig és a Dunáig, Börzsönytől a Med- vesig és a Mátra nyugati vonu­latáig terjed ez az összesen 4276 négyzetméteres terület, amely hajdan közigazgatási egységet képezett, s napjaink­ban két országhoz tartozik. Azonban éppen Csáky Károly szépirodalmi értékeket is csil­logtató műve is jelzi, hogy a régió szellemi birtokbavétele napjainkban ismét különösen időszerűnek látszik, az új Szlovákia és Magyarország határa nem lehet a mai Euró­pában elválasztó vonal, hiszen mindkét oldalon közös nem­csak a népek múltja, hanem je­lene, és még inkább a jövője is. Mindezt Csáky Károly a többi között igen meggyőző történelmi, gazdasági, műve­lődéstörténeti adalékokkal is jelzi. Például emlegeti, hogy a törökdúlás után falvaikat elha­gyó szlovák jobbágyok népesí­tették be Dél-Nógrád települé­seit, ugyanakkor északon jeles magyar művelődési központok voltak, például Kékkő, Di­vény, Alsósztregova. Az Ipoly mindkét oldalán régóta létez­nek a két kultúra találkozási pontjai. Ha csak a nógrádi vi­dék szellemi értékeit gyarapító írókról szólunk, Rimay János, Kármán József, Madách Imre, Mikszáth Kálmán, Bérczy Ká­roly, Komjáthy Jenő, illetve a szlovákok közül Bozena Slan- ciková, August Horislav, Elena Maróthy nevét említhet­jük. De hosszan sorolható azok neve is, akik életük egy-egy szakaszában kapcso­lódtak Nógrádhoz, a magyarok közül például Balassi Bálint, Fáy András, Szabó Lőrinc, a szlovák Jankó Král és Fa no Kral, a cseh Bozena Nemcová és Alois Jirásek, és így tovább. Képzőművészek hosszú sora indult innen, vagy élt és él itt, például Csontváry Kosztka Ti­vadar, Benczúr Gyula, Kubá- nyi Lajos, Glatz Oszkár, Hor­váth Endre, Szabó Vladimir, Szabó Gyula, Rudnay Gyula, Gerő Gusztáv, Gorka Géza, Bácskái Béla, Czinke Ferenc, akiket Csáky Károly már be­vezetőjében emleget. Az olvasókönyv hét szű- kebb rigióra osztva vezeti vé­gig az olvasót a nógrádi tája­kon és településeken. A fel­használt irodalomról szóló jegyzék, személynév-, hely­ségnévmutató, térkép- és fotó­anyag teszi teljessé a könyvet. mér Dokumentumok Babits életéből Palóc menyecskék Mészáros Erzsébet népművészeti albuma Mészáros Erzsébet, Salgótar­jánban élő iparművész Palóc- menyecskék című népművészeti albumát jelentette meg múlt év végén a salgótarjáni Polar Stu­dio. Az album hét akvarell szí­nes nyomatát tartalmazza, ame­lyek a palóc menyecskék ün­nepi viseletét mutatják be, to­vább gyarapítva a palóc öltöz­ködéstörténeti ismereteket, él­ményeket. A hét színes kép kü­Mészáros Erzsébet: Bujáki menyecske lön-külön bekeretezve is értékes dísze lehet az otthonoknak. Ezek a következők: Új me­nyecske (Buják), Menyecske ünneplőben (Hollókő), Me­nyecske nagyfőkötőben (Ka­zár), Menyecske ünneplőben (Maconka), Mária-vivő leány (Rimóc), Menyecske kis vizit­kében (Terény) és Menyecske böjti ruhában (Varsány). Az al­bumot négy nyelven (magyar, angol, francia, német) közölt rövid ismertető szöveg zárja, amelyben a művész a palóc me­nyecskék ünnepi viseletéről, a folklórtörténetről mondja el a legszükségesebbeket. Hangsú­lyozza, mennyire gazdag e tájék folklór- és motívumvilága, a pa­lóc nép paraszti viselete, a ha­gyományvilág. Mondandója már csak azért is hiteles, mert hiszen a művész nem szakmai előzmények nél­kül nyúlt e tárnához. Az Ipar- művészeti Főiskolán textil sza­kon szerzett diplomát, a többi között ismeri a kosztümtörténe­tet, egy ideig a Salgótarjáni Ru­hagyár művészeti vezetőjeként dolgozott, az öltözködéskultúra, a divat naprakész alkalmazója­ként. Képző- és iparművészeti tárlatokon húsz éve állít ki go­belineket, tűzzománcokat, ak- varelleket.-Hogyan született ez az al­bum, amit — miként saját kate- gorizálási kísérlete során is ki­derül — nevezhetünk ünnepi, paraszti női kosztümök gyűjte­ményének, de önálló grafikai sorozatnak is, azaz nem nép­rajzi szövegközi illusztrációk­nak, hanem önálló müveknek?- Ez az album most csupán hét színes képet tartalmaz, ezek azonban egy sorozat részét je­lentik, amely jelenleg 18 darab­ból áll. A folklór színes világa mindig is érdekelt. A sorozat, il­letve az album kiadásának gon­dolata úgy született, hogy kö­rülbelül egy éve motívumokat kerestem, amelyeket beépíthet­nék munkásságomba, a tűzzo­máncokba. Közben azonban olyan kincsestárra bukkantam, amely valósággal elbűvölt, s arra ösztönzött, hogy saját gyűj­tést folytassak, s ennek eredmé­Mészáros Erzsébet: Hollókői menyecske nyét színes grafikai lapokon örökítsem meg. Céljaim közé tartozik az is, hogy minden ér­deklődő számára közelebb hoz­zam az élő népművészetet, nép­viseletet, sőt, a viselők számára is erősítsem azonosságtudatu­kat, hiszen a kivetkőzési folya­mat a palóc tájakon is régen megkezdődött, bár ennek min­tegy ellenhatásaként erősödik a tradíciókhoz való visszatérés is. Terveim közé tartozik, hogy a közeljövőben a sorozat lapjai­ból kis tárlatot is rendezzek, hogy mind szélesebb körben megismerhessék ezt a gyönyörű hagyományvilágot.-Ezzel lezártnak tekinti a témát, vagy folytatja a gyűj­tést?- Természetesen, tovább fog­lalkoztat a téma, ezt a pár lapot az első album anyagának tekin­tem. Maga a palóc anyag is ki­meríthetetlen, ennek gyűjtését és földolgozását is folytatom. De nógrádi - nem palóc - folk­lór is érdekel, ezen belül a szlo­vák és a német anyag. A továb­biakban ez jelenti számomra az ösztönző, szép feladatot.-th Az összeállítás Babits Mihály hagyatékának felhasználásával készült, amely az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárában található. Idén emlékezünk a költő születésének 100 éves évfordulójára. Magyarországi bemutatkozás után NYüGflT Irodalomtörténetileg érdekes fotó: Nyugat-est a Zeneakadé­mián. A kép jobb szélén Karinthy Frigyes, mellette Kosztolányi Dezső, Füst Milán, Schöpflin Aladár, Török Sophie, Babits Mi­hály, Móricz Zsigmond és Szép Ernő. A Nyugat 1908. novemberi száma, amely először közölt Babits verseket. Sara Atzmon izraeli festőművész üzenete Somogyi József és Nógrád S omogyi József, Mun­kácsy- és Kossuth-díjas érdemes művész, a Ma­gyar Képzőművészeti Főiskola nyugalmazott rektora életének 77. évében január 2-án váratlanul elhunyt. Személyé­ben olyan szobrászművész tá­vozott az élők sorából, akinek évtizedeken át kapcsolata volt Nógrád megye és Salgótarján szellemi életével, egy időben részt vett a régió képzőművé­szeti közéletének formálásában is. Az itt élők közül többekkel, művészekkel, helyi közéleti személyiségekkel, értelmiségi­ekkel személyes kapcsolatban volt. Ennek egyik jeleként Ma­dách Imre születésének 155. év­fordulóján Salgótarjánban Ma- dách-díjat kapott. A művész Salgótarján főterén lévő em­lékművét 1967-ben állították föl. Az összetett szimbolikájú mű azóta városképi jelentősé­gűvé vált. Mennyi időre nyúlnak vissza kapcsolatai Nógráddal? Kérdésemre a Madách-díj át­vételekor a következőket vála­szolta:- Nagyon régi időre. Kezdet­ben inkább csak személyes kap­csolataim voltak, később meg­szerettem a tájat, és megbízást is kaptam.-Szívesen gondol-e erre a megbízásra? — Örülök, hogy itt áll a szob­rom Salgótarján főterén... Egy-két szót éppen ezért hadd szóljak még másról vele kap­csolatban. Idegenkedem attól az arisztokratikus felfogástól, amely szerint van a művész és van a társadalom. Az igazi mű­vész nem engedheti meg magá­nak lényének merev elválasztá­sát a társadalomtól. Igaz, a szo­bor, a mű belső erőből jön létre, belső örömből, belső boldog­ságkeresésből, még akkor is, ha megbízásra születik — de rög­tön ott van mellette a megmuta­tás vágya. Tehát nem igaz, mi­szerint közömbösen hat rám, hogy egy szobrot hogyan fo­gadnak. Azt tudom, hogy egy szobor nem tudhat az ország egyik sarkától a másikig min­denkinek tetszeni. De hogy megtalálja a maga befogadó ré­tegét, arra szükség van. Salgó­tarján egyik előnye például az, hogy nem köti magát stiláris dogmákhoz. Itt most, szerintem, egy sor olyan szobor áll, ame­lyek a lgkülönfélébb kifejezési vágyból, formai készségből, művészi szándékból születtek. Mintegy apellálva arra az oszt­hatatlan társadalmi bázisra, amelyben mindenki megtalálja a maga számára legtöbbet mondó művét, s annak örül. De ugyanakkor csiszolódik egyi­ken is, másikon is, elfogadja a legkülönfélébb belső rendből fakadó műveket. Mert én azt hi­szem, hogy az élet egyik nagy boldogsága — s ez a művészre még fokozottabban vonatkozik —, ha valaki felismeri a saját belső rendjét, a saját maga tör­vényeit. Én olyan szobrot szere­tek csinálni, amilyent csinálok, mert nekem ezek a törvényeim. De felismerem a mások törvé­nyeit is, és tisztelni tudom a má­sok törvényét is. Akkori salgótarjáni beszélge­tésünk idején éppen egy súlyos betegség után volt, de akkor is a munka foglalkoztatta. Terveiről mondotta:- A betegségem eltolt egy olyan műfaj felé is, amiből ko­rábban részben kimaradtam, de azóta nagyon sok örömem telik benne: plaketteket, érmeket csi­nálok. Ezek tematikailag a leg­szabadabb és legváltozatosabb dolgok. Salgótarjánnak is csi­náltam már plakettet. Ezek spontán örömből születnek, a szerelem, a halál kérdéseivel foglalkoznak. Az embernek hozzá kell szoknia, hogy a drá­mákkal is szembe kell merni nézni. Én most érzem, milyen sok függ attól, hogy komoly helyzetben az ember hogyan tud szembenézni magával az élettel vagy a volt élettel. Mennyi erő kell ahhoz, hogy ne vinnyogjon, hanem emberi tartással és mél­tósággal gondolja át azokat az álláspontokat, amikor a földgo­lyó egy diónyira összezsugoro­dik, és tulajdonképpen lehámlik róla minden felesleges, minden sallang; de erre a dióra ráfér az a lényeg, amit az életben tettél... A földgolyó, ez össze­zsugorodott nagy dió most már Somogyi József szobrászmű­vész nélkül — de nem tovább elemezhető kora és életműve nélkül — megy tovább, -mér Sara Atzmon: Sebesült szárny riában, Grazban egy római kato­likus templomban rendezték meg ugyanezt a tárlatot, nagy sikerrel. A helyszín számomra egyelőre kicsit szokatlannak számított, de már a megnyitón is legalább kétszázan voltak. A képeket utána mintegy húsz csoport tekintette meg, kísérők­kel, körülbelül 700 látogató. Bombáztak kérdésekkel, s leg­alább száz levelet is kaptak- Milyen további kiállítá­sokra készül még ez évben?- Több tervet is dédelgetek magamban. Tervezek egy be­mutatkozást például Izraelben a Bar lián Egyetemen, valamint még Európába és Amerikában is. A legfontosabb azonban most a knesszetben rendezendő kiállítás megfelelő előkészítése számomra. Bódi Tóth Elemér Sara Atzmon izraeli festőmű­vész első magyarországi, buda­pesti kiállításáról múlt év tava­szán adtunk hírt. A pokol torná­cán címmel megrendezett tárla­tot, amely a vészkorszakkal fog­lalkozott, Nógrád megye érdek­lődő közönségének egy része is megtekintette, hiszen üzenete a fasizmus emberellenességéről változatlanul érvényesnek szá­mít tájainkon is. A művész most újabb jelen­tős kiállításra készül, idén ta­vasszal, március 16-tól Jeruzsá­lemben a knesszetben, az izraeli parlamentben mutatja be újabb műveit, két hónapon át.- Magyarországi bemutatko­zása komoly sajtó- és közönség­visszhangot váltott ki. Mi tör­tént azóta?- Utána a többi között Auszt­osztrák fiataloktól, akik a kor­szakkal kapcsolatos kérdések­ről, továbbá az arab-izraeli vi­szony alakulásáról érdeklődtek. Mindegyik levélre válaszoltam.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents