Nógrád Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-08 / 6. szám

1993. január 8., péntek SZECSENY ES KÖRNYÉKÉ HÍRLAP Nem könnyű az élet, de... A földművelő embernek nem könnyű a maszekélet sem, ahogy a közös sem Riviéra. Itt is húzni kell az igát, ott is. Pa­raszti sors. Itt van példának Annus Sándor. Igazi kaparkodó embere Szécsénynek. Hajnal­ban talpra, irány a tehenészeti telep. Onnan ki a városbejárat­hoz, a kis „tanyára". Van ott minden: tehén, szamár, tyúk, liba, kacsa, meg összevisszaság. Neki, - mármint Sándorunk­nak - így jó! Hanem ami neki jó, nem biz­tos, hogy másoknak is. Mondjuk a városba jövő-menő emberek­nek. Legalábbis a városról szerzett benyomást illetően. Ar­ról van szó ugyanis, hogy a ben­zinkút közvetlen szomszédságá­ban, a kenderföld belső sarkán lábon áll Annus Sándorunk ku­koricája. Nem zöldellően, ha­nem elszomorítóan szárazon, a széltől éktelen csörgéssel. Nem szép. Különösen nem, hogy maszek tábla. Mert nincs szebb így tél idején a megmű­velt, téli pihenőjében nem za­vart termőföldnél. A lábra ka­pott, finoman zöldellő vetésnél. Ez a látvány feloldja az ember agyonszorongatott lelkét is. De egy ilyen széltől zörgő, le- takarítatlan kukorica az már nem szép. Tudja ezt Annus Sán­dor is, sőt még azt sem tagadja, hogy a száron ott a cső, mert nem törték le azt sem. így állunk hát Annus Sándo­runk birtokán, pedig ott a ben­zinkút körül nagy az idegen-, a hazai mozgás. Meg az igazat megvallva, oda a kukoricás környékére valahová kíván­kozna egy tábla is, hogy „Isten hozott!, vagy: viszontlátásra!” De így, hogy ott csörög a ki­száradt kukorica szárcsövestől? No, ne.. .-B­„Jégkorszaki” csendélet A ludányhalászi sóderbányatóra is tükrös takarót borított a ja­nuári jégkorszak. A holdbéli tájon csak a földgyalu dolgozik: a kérgesre fagyott talajt próbálja járhatóvá tenni kép: Gy.P. Szegényeket gondoznak a kedvesnővérek 55 Csak még ezt az egyet hadd mondjam el!” Szécsényben egy ideje sokan csak róluk beszélnek. Azt mondják, kitartóan járják a vá­rost, megkeresik a magányosan élő, beteg, elesett embereket. A két apáca közül az idősebbik - rendi nevén Mária-Eszter - 1991. karácsonya óta él a vá­rosban. Mint fiatal társa, ő is a ferences szegénygondozói rend tagja, tizennégy éves kora óta.- 1930-tól létezik ez a rend, pontosabban kongregáció. Én annak idején még a ludányhalá­szi anyaházban (a mai szociális otthon régi szárnya) nevelked­tem, s több helyen szolgáltam. A szétszórás éveiben - bár meg kellett válni az öltözékünktől, s rendi tevékenységünket nyíltan nem végezhettük - megmarad­tam a választott hivatásomnál - mondja Mária-Eszter. Három évvel ezelőtt ismét beöltözhettek.- Nemsokára ide kerültem. Meg kell mondanom, még ke­véssé ismerjük ezt a megyét, de a szegénységről, zárkózottság­ról megdöbbentőek a tapasztala­taink. Ma például egy olyan né­ninél jártunk, aki ebben a nagy hidegben sem fűt. Furcsa terem­tés: senkit nem enged közel magához. Nem panaszkodik, s szemmel láthatóan ragaszkodik a maga választotta életmódhoz. Annyit azért elárult magáról, mennyi ruhát vesz magára, hogy ne fázzon annyira.- Sőt, meg is mutatta a réte­geket. Alig győztük kivárni, míg kihámozta magát... - ve­szi át a szót mosolyogva Má­Rendi nevük Mária-Eszter(balról) és Mária-Lidvina kép:Gy.P. ria-Lidvina, az alig húszéves, gyergyóremetei (erdélyi) szár­mazású apáca. 1991. január 6-án, 18 éves korában lépett be a rendbe, a noviciátust Ausztriában töltötte le. Meggyőződése, hogy helye­sen cselekedett.- Mikor odahaza a tisztelen- dőnk a kezembe adott egy könyvet, mely a szerzetesekről szólt, már tudtam, hol a helyem. A ferencesek tevékenysége, a mások bajai iránti fogékonyság volt az, ami közéjük vonzott. Családja nem is sejtette, mi­ért utazott akkor Budapestre. Csak hazatérte után közölte ve­lük: apácának jelentkezett.- Próbáltak lebeszélni - feleli a rend egyik legfiatalabb tagja. - De én tudom, hogy ezt kell tennem. - Őszinte elragadtatás­sal beszél a munkájáról.Talán még Gyergyón plántálódott bele a hajlam a könyörületre.- Élt egy sérült néni a szom­szédunkban. Olyan gyenge volt a hasfala, hogy a belei csúnyán kitüremkedtek. A végén már mindenki irtózott tőle, ezért en­gem küldtek hozzá. Nem titkolja, hogy hiányzik a családja, de reméli, hamarosan találkozhat velük. Mária-Eszter búcsúzáskor ar­ról beszél, a város melyik ré­szére mennek legközelebb az idősekhez, akik vég nélkül me­sélik a történeteiket, s könyö­rögnek: „csak még ezt hadd mondjam el!” Távozóban nyugtalanít egy gondolat: milyen lehet az a sze­génység, ami még az apácákat is megdöbbenti? Mihalik Júlia Szécsényben gazdát cserélt egy képviselői mandátum Szécsény. A helyi önkor­mányzás gyakorlati megvalósí­tása a választásokon bizalmat kapott képviselők és a polgár- mester feladata. A városban a már közismert és elismert „erős" önkormányzat olyan ön- szerveződő helyi hatalomgya­korlást valósít(ott) meg, amely biztosította az intézményrend­szer alapvetően zavartalan mű­ködését. A legörvendetesebb tények: az igényekhez igazodó fejlesztési folyamatok indultak el, melyek részben kapcsolód­nak az országos közfeladatok­hoz. Mindezek a lakosság köré­ben megelégedést váltanak ki.- Szécsény város neve - Kü­lönösen az utóbbi időszakban gyakran olvasható a Magyar Közlöny lapjain és mind több közlésre méltó hír jelenik meg megyei lapunkban is a városi és térségi eseményekről, a már megvalósult tervekről - mondja Varga Tibor polgármester, aki­vel az eddigi eredményekről és a további elképzelésekről be­szélgettünk. Mindez kezdemé­nyezéseink és következetes, cél- irányos munkánk sikerére utal. Ha betekintünk a polgár- mesteri hivatal szakmai munká­jába, még jobban érezhető, hogy mit teszünk az állampol­gárokért, és jövőbeni jobb meg­élhetésükért - folytatja.- Az elmúlt év végén megtar­tott, közmeghallgatással egybe­kötött képviselő-testületi ülésen is olyan napirendekkel, felada­tokkal foglalkoztunk, melyek helyi és térségi érdekeket tar­talmaztak. így például ismert, hogy a vagyonátadó bizottság a megye 123 önkormányzata tu­lajdonába adta a Nógrád Me­gyei Temetkezési Vállalat va­gyonát. A vagyonátadó bizott­ság az átalakulás és az új mű­ködtetési forma kidolgozásával a bátonyterenyei, a szécsényi és a bujáki önkormányzatokat bízta meg alapítói joggal - tájé­koztat Varga Tibor.- Milyen szervezeti változá­sok várhatók a polgármesteri hivatalban?- Szakmai vonatkozásban az egyik, hogy az alpolgármestert részmunkaidőben alkalmazzuk, ez szakmai képzettségével ősz- szefüggő döntés. Tevé­kenysége alapvetően a soron lévő műszaki beruházásokhoz kapcsolódik. Főleg a fiatalokat érintő szer­vezési intézkedésük egyike az, hogy korszerű házasságkötő termet alakítanak ki.- Az a hír járja, hogy a vá­rost előnytelen privatizálások sújtják, például a tejüzem, ép- szöv, téglagyár, tsz, AFTT ese­tében- Más az érzelem és más a valóság. Erre a területre nagyon ügyel a képviselő-testület. Ahol a jogszabályok erre lehetőséget adnak, a város megkapja az őt megillető vagyoni hányadot.- Várható-e a képviselő-tes­tület összetételében változás?- Igen. A legutóbbi testületi ülésen lemondtam a képviselői mandátumomról, és ezzel lehe­tőséget biztosítottam annak a személynek, aki a korábbi vá­lasztások során a testületbe ju­tott személyek után a legtöbb szavazatot kapta.- Ki ez a személy?- Verbói László vállalkozó.- Van állítólag olyan valaki is a testületben, aki már rég ki­zárta önmagát az önkormány­zati munkából.- Ez is igaz. Balogh Ferenc 1990. novembere óta nem kép­viseli választóit, az utóbbi idő­ben pedig leggyakrabban Kiss Andor vonja ki magát a képvi­selő-testületi munkából.- Gyakran az éjszakai órák­ban ér véget a testületi ülés, ez személyes tapasztalatom.- Akkor azt is tapasztalhatta, hogy milyen demokratikus lég­körben, az önkormányzás fel­elősségétől áthatva zajlanak az összejövetelek. A legjobb dön­tések meghozataláért dolgo­zunk, bár célunk az idővel való jobb gazdálkodás.- Köszönöm a beszélgetést. Rácz András Dilemma Nagylóc. A közkutak haszná­lata tavaly mintegy hatszázezer forintjába került a település ön- kormányzatának, mivel vízdíjat nem vetettek ki. S bár a leg­utóbbi képviselő-testületi ülé­sen nyitva maradt a kérdés, de a magas költség miatt a közeljö­vőben dönteni kell arról, miként oldják meg a finanszírozást. Fi­zessenek-e a lakosok ezért a szolgáltatásért vagy esetleg le­zárjanak közkifolyókat. Ipolytarnóc felé, félúton Nógrádszakál és Rárós kö­zött, az Ipoly partjáról nézve a hegy irányába „természetvé­delmi terület” tábla jelöli a Pá- ris- patak völgyét. Tulajdonképpen egy idősza­kos vízfolyásról van szó, ami csak nagyobb esők és hóolvadás idején változik patakká, olyan­kor viszont nagy erővel zúdul le itt a víz. Természetvédelmi olta­lom alá geológiai érdekesség­nek és ritkaságnak számító, me­redek partfalai miatt került ez a patakvölgy. A hely némileg Ipolytamócra emlékezteti a lá­togatót. A föld- és kőzetréte­gekben ugyanis bőven lehet ta­lálni különféle növényi és állati kövületeket, és elszenesedett ősmaradványokat. A környék különleges értéke, hogy Ipoly- tamóc és Hollókő között félúton színesíthetné a látnivalók sorát. A turisták többsége előtt azon­ban - ismeretlen. Megregulázott rendszabályok Az ebtartók figyelmébe Karancsság. Úgy látszik, a kutyákkal nem csak a postások­nak gyűlik meg a bajuk. Belé­jük botlanak üzletek ajtajában, kocsmák zugában, s még ezer­nyi más, a négylábúak számára illetéktelen helyre követik en­gedékeny gazdájukat. A karancssági képviselők ezért tartották fontosnak, hogy megszigorítsák korábbi, a ku­tyatartás szabályairól szóló ren- deletület, s erre külön is felhív­ják a helybeliek figyelmét. Az ily módon felfrissített elő­írások például kimondják: az ebeket nem szabad kóborolni hagyni, a harapós fajtákat sza­badjára engedni. A sétákon, jö­vés-menéseken kötelező a póráz használata, s ahol erre szükség van, a figyelmeztető tábla kihe­lyezése. Aki ez utóbbit elmu­lasztja vagy például vendéglátó- egységbe magával viszi kedvencét, számíthat arra, hogy akár háromezer forint pénzbüntetéssel is sújthatják. S ez még nem minden: a helyszíni bírság összege három- és ötszáz forint között mozog­hat. De még ennél is jobban rá­fizethet az, aki egy szabálysér­tési eljárás kellős közepében ta­lálja magát. A maximumbünte­tés ugyanis ötezer forintig ter­jedhet. (m.j.) Szóvá tették • Nagylóc. A községben nem­régiben megtartott közmeghall­gatáson a lakosok részéről az utak állapotát és a nem megfe­lelő közvilágítást érte a legtöbb kritika. Mindkettő kapcsán a felújítást, illetve korszerűsítést sürgették a helybeliek. Balettet tanulnak ® Szécsény. A városi művelő­dési és ifjúsági centrumban a hónap közepén indulnak azok a tanfolyamok, melyek résztvevői klasszikus balettet, illetve jazz- balettet tanulnak az elkövetke­zendő hetekben. Kényszerű várakozás • Endrefalva. A helyi képvi­selő-testület legközelebbi ülé­sére csak a hónap második felé­ben kerülhet sor. A kényszerű várakozás oka a költségvetés előkészítése, amely gyakorlati­lag az árváltozásokról való kö­rültekintő tájékozódást jelenti. A lakosok véleményének, ja­vaslatainak megismerése szin­tén ebben a fázisban fog zajlani. Faluszépítők tervei • Ságújfalu. A községi falu­szépítő és művelődő egyesület ebben az évben tovább szeretné folytatni tevékenységét, mely­ben kiemelt figyelmet fordíta­nak a település jobb sorsra ér­demes, régi épületeinek gondo­zására, értékeinek megőrzésére. Emellett részt kívánnak venni az erre az évre tervezett középü­letek - kultúrház, iskola - fel­újítási munkálataiban. Elképze­léseik szerint folytatják az egy­háztörténeti és más kiadványok összeállítását, s ebben a mun­kában számítanak a falu fiatalja­ira is. Hoinapi számunkban „Bátonyterenye és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Egy kicsi ház áll a falu felett Az alant húzódó útról egé­szen formásnak tűnik faragott tomácdeszkáival az a nagylóci ház, mely dombra épült, s így minden épület felett áll. Ősz­időben még nem tűnt élettelen­nek: mosott ruhát lengetett a szél, a falak tövében és a körü­lötte zöldellő füves területen eleséget kerestek az aprójószá­gok. Vajon miért különült el így a többitől, miként épült éppen a magaslat tetejére ez a házikó? - tűnődik az idegen, aki azt hal­lotta odalent: egy kisbíró lakott benne, de ma már csak a fel­esége él ott, szinte egyes-egye- dül. Közelebbről szemügyre véve a napsütötte kis lakot, bizony szembeötlik, hogy megörege­dett. Az oldalsó ajtót, ablakot durva vászon védi január hara­pós fogától. De még így is meg- ül a dér a nyílásokon. Hideg vackáról előkerül egy di­dergő kutyus, s a tőle ezerszer harciasabb pulyka. S lassan megnyílik egy másik ajtó. Ba­lázs Sándorné, a meleg sparhelt mellől jön ki a ház elé. Kezét fázósan összekulcsolja. Balázs Sándorné a dombtetőre épült háza előtt kép: Gy.P. Nehezen lehet megérteni a szavait, de ezt nem a kora teszi, bár hetvenhat esztendős már. Három éve vált sírósra a hangja, akkor veszítette el az egyik gye­rekét a négy közül. Azóta kese­reg. Pedig a lánya és a fiai test­ben és lélekben is mellette áll­nak, bár igaz, arra sehogyan sem tudták még rávenni, hogy költözzön be a faluba valame­lyikükhöz. Meséli, a férjével - aki nem kisbíró, hanem mezőgazdasági kertész volt - a rokonokkal harmincban építették ezt a fész­ket. S ma is jól emlékszik arra, hogy mikor a vakolásnál tartot­tak és rájuk esteledett, ötös égővel világított a kőművesek­nek. A portát a hozzá tartozó öt holddal, az öreg gyümölcsössel szeretnék megváltani, s a gye­rekekre testálni. Ez volt az ura akarata, s ezt szeretné ő is. (Mihalik)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents