Nógrád Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-08 / 6. szám

KÜLFÖLD 1993. január 8., péntek USA-fegyverek Kuvaitnak Az Egyesült Államok a tervek szerint 4,5 milliárd dollár érték­ben korszerű páncélosokat és más hadfelszerelést szállít Kuva­itnak — jelentette be kedden Washingtonban a Bush-kor- mányzat, hangsúlyozva, hogy a fegyverüzletre a közel-keleti tér­ségben fekvő, baráti arab álla­moknak nyújtandó segítség ke­retében kerül sor. A Reuter híre szerint Kuvait 256 darab modern M-1A2 típusú amerikai páncé­lost vásárolhat. Az arab ország a brit gyártmányú Challenger-2 tí­pusú tank vásárlását is fontolgat­ta, de végül is amerikai beszerzés mellett döntött. Médiavita Lengyelországban is A lengyel szociáldemokrata párt vezetése felszólítja a De­mokratikus Baloldali Szövetség parlamenti képviselőit: fordulja­nak az alkotmánybírósághoz a most elfogadott rádió- és televí­zió-törvény miatt. Nyilatkozatá­ban a párt hangsúlyozta: a ke­resztény értékrend és erkölcs kö­telező tiszteletben tartását előíró törvény „sérti a szólás- és a lelki- ismereti szabadság, az állampol­gárok vallásukra való tekintet nélküli egyenlőségének és a val­lások jogegyenlőségének elvét”. Áruházakat robbantgattak Londonban London belvárosának négy áruházában robbant gyújtóbom­ba szerdán. A rendőrség által ki­adott közlemény szerint senki nem sérült meg. A tűzoltók el­mondták, hogy a négy gyújtó­szerkezet közül három robbant fel egy időben, de csak kisebb károkat okozott. A negyedik szerkezet később lépett műkö­désbe, de szerencsére nem oko­zott tüzet. A tűzesetek a brit fő­város Oxford Street, Westminster és Charing Cross negyedeiben következtek be — jelentették a hírügynökségek. Eredménytelen titkos találkozó Izrael titkos megbeszéléseken javasolta Szíriának: kezdjenek nem hivatalos tárgyalásokat a zsidó állam által 1967 júniusá­ban megszállt Golán-fennsík sorsának rendezéséről. Az izrae­li védelmi minisztérium és a vé­delmi tanács elnökségének há­rom képviselője az elmúlt két hétben lépett titkos kapcsolatba Szíriái tisztségviselőkkel. A Pá­rizsban vagy Rómában létrejött találkozón a szíriaiak elutasítot­ták az izraeli javaslatot, és telefo­non közölték az izraeliekkel, hogy nincs szükség további talál­kozóra. Oroszok harcolnak együtt a szerbekkel? Három orosz tábornok segíti a szerbeket Belgrádban — állította bonni sajtóértekezletén Sefer Halilovic vezérkari főnök, a boszniai hadsereg főparancsno­ka. Halilovic kijelentette, hogy oroszok harcolnak a szerbek ol­dalán, „remélhetőleg önkénte­sekről, zsoldosokról van szó”, 15-öt közülük fogságba ejtettek. Egy másik szarajevói politikus, Haris Silajdzic külügyminiszter azt állította, hogy a szerbek Oroszországból és Romániából is szereznek be fegyvereket, Oroszország Belgrád javára ténykedik. Szaddám Húszéin megszegte az ENSZ-határozatot Ultimátum Iraknak A nyugati nagyhatalmak — Oroszország támogatásával — szerda este ultimátumban szólí­tották fel 1 rákot: távolítsa el lég­védelmi rakétáit az ország déli ré­széből— amely felett repülési ti­lalom van érvényben —, külön­ben azokat a szövetségesek kato­nai erővel megsemmisítik. A nyugati követeléseket Irak ENSZ-nagykövetének adta át a világszervezet székhelyén az Egyesült Államok, Franciaor­szág és Nagy-Britannia képvi­selője. Az Öböl-háború után ENSZ- határozat döntött arról, hogy az iraki légierő nem repülhet az or­szág déli részében. Ä döntés cél­ja megóvni a síita mohamedán lakosságot a vallás másik ágához, a szunnitához tartozó kormány üldözésétől, gyilkos bombázása­itól. Miután Irak ismételten meg­sértette a repülési tilalmat, a jár­őröző amerikai légierő december végén lelőtt egy iraki gépet. Bag­dad feltehetően erre válaszolva több, szovjet gyártmányú, moz­gatható légvédelmi rakétaüteget telepített a térségbe. Ezek azonnali — egyes forrá­sok szerint 48 órán belüli — eltá­volítását igényelte most az ame­rikai, a brit és a francia kormány, az ENSZ épületében átadott jegyzékben. A lépéshez csatla­kozott Oroszország is, képvise­lője ugyancsak jelen volt az iraki nagykövettel lezajlott találko­zón. Az iraki nagykövet szerint Iraknak joga van területén vé­delmi intézkedéseket tenni, és nincsenek ellenséges szándékai senkivel szemben. Robert Gates, a CIA, az ame­rikai hírszerzés vezetője esti tv- nyilatkozatában kijelentette: le­het, hogy Szaddam Húszéin iraki elnökre belső nyomás nehezedik a fellépés érdekében — de lehet, hogy megpróbálta kihasználni az amerikai elnökváltás kínálta le­hetőséget. Szaddam Húszéin azonban — amint korábban is — rosszul ismerte fel a helyzetet: amennyiben nem vonja ki raké­táit, azokat a szövetséges légierő megsemmisíti, földi hadművele­tekre nem lesz szükség — mond­ta Gates. Az Irakkal szembeni határozott fellépést teljes támo­gatásáról biztosította Bili Clin­ton, a két hét múlva hivatalba lé­pő új amerikai elnök is. (MTI) Repülőkatasztrófa Párizsban A ködben elvétették a leszállópályát Négy halottja és 18 sérültje van nem végleges adatok szerint a szerdán este Párizs Roissy repü­lőterén bekövetkezett légika­tasztrófának. A Contact-Air né­met légitársaság egy gépe, amely a Lufthansa megbízásából telje­sített járatot Bréma és a francia főváros között, késő estig isme­retlen okból kényszerleszállást hajtott végre, ám a betonpálya mellett ért földet, és szétroncsoló- dott. A gép nem adott előzetes vészjelzést, a repülőtér normális leszállásra készült. A kéthajtó- műves De Havilland Dash-3 tí­pusú gépen 24 utas és négytagú személyzet volt. A gép este nyolc óra tájban, normális látási viszo­nyok között érkezett a repülőtér­hez, s az első közlések szerint nem jelzett problémákat. A ha­tóságok feltételezték, hogy a pi­lóta elvétette a leszállást. Bár a repülőtéri mentőszolgá­lat és a tűzoltók azonnal meg­kezdték a mentést, de egy utast például csak több mint két óra munkával tudtak kiemelni a ron­csok közül. A sérültek közül hat­nak súlyos, életveszélyes az álla­pota. A csütörtökre virradóra köz­zétett adatok szerint négy halott­ja, 3 súlyos és 11 könnyebb sé­rültje van a repülőgép-szeren­csétlenségnek. A Contact-Air német légitársaság kétmotoros repülőgépe valószínűleg a hirte­len támadt ködben vétette el a le­szállópályát, s mintegy fél kilo­méterrel az előtt ért földet. A gép a földnek csapódott és összetört. A vizsgálatot folytatják. (MTI) Kérdőjelek Határok Lassan egységesülő, példaképként emlegetett Európánkban a határok fokozatosan elvesztik jelentőségüket, „átjárhatókká”, mindinkább szimbolikussá válnak — halljuk, hisszük és hirdet­jük is évek óta. Hidegzuhany lehet hát e nemes reményre az új év első napjaiban Bonnban kiszivárgott hír, hogy a német belügy­minisztérium különleges, radarral és infravörös készülékekkel kiépített automatikus védőrendszerrel akarja ellenőrizni a né­met-lengyel és a német-cseh határszakaszokat. Biztos, hogy erre szükség van?— kérdezték a Bild című lapban megjelent információt olvasva sokan Némethonban is. Hát hogyne — jött a felelet, hiszen illegális bevándorlók, gazdasági menekültek százezrei veszik célba idén is a Kánaánnak tekintett Nyugatot, s a létszámhiánnyal küzdő határőrség képtelen eleget tenni feladatának. De vajon ez az igazi megoldás? — fűzhetjük tovább a meditálást, hisz a nélkülözés, a polgárháború vagy a lét­bizonytalanság által a zöldhatár felé kergetett embereket gyanít - hatólag a szupertechnika éppúgy nem fogja önmagában megállí­tani, mint mondjuk a szigorúbb vízumrendelkezések elfogadá­sa. Csak németországi gondokról van szó? Nem, hiszen nyitott a kérdés, vajon a liberálisabb utazási törvény elfogadása után, ta­lán már a közeljövőben, szabályos dagály kezdődik-e a Keletről jövő menekülthullámban? Mert ha igen, vélhető, hogy hazánkat sem fogja kikerülni, bár lehet, hogy az elhúzódó útlevélkiadás miatt ez pár hónappal későbbre tolódott. Márpedig ha e sokmil­liósra duzzadható menekültseregnek csupán egy része választja akár csak kényszerű, átmeneti tranzitállomásnak Magyarorszá­got, akkor a radarnál és infravörös sugárnál jóval többet kell ki­találnunk e kontinentális probléma megoldására. (FEB) Hruscsov egykori békeajánlata Most került elő a MacMillan kormányfőnek címzett levél Nyikita Hruscsov 1959-ben megnemtámadási szerződést ajánlott fel Nagy-Britanniának. Szigorúan titkos levélben azt írta Harold MacMillan miniszterel­nöknek: az Egyesült Államok arra számít, hogy egy nukleáris összecsapás áldozata elsősorban Európa lenne. A levelet az Observer című angol lap szerezte meg abból a köteg, kormányzati iratból, ame­lyet Újév napján hoztak nyilvá­nosságra Londonban. A levél­ben az áll, hogy Nagy-Britannia kockázata csökkenne, ha Mac­Millan nem engedné meg, hogy az országában létesített amerikai támaszpontokat a Szovjetunió elleni támadásra használják fel. MacMillan visszautasította az ajánlatot, melyet kísérletnek te­kintett a Nagy-Britannia és az Egyesült Államok közötti kü­lönleges kapcsolatok szétrom- bolására. Később megmutatta a levelet Eisenhower elnöknek, bár tartalmát olyan kényesnek tartotta, hogy saját kabinetjének sem tett róla említést. Az ötezer szavas levélben, amely 1959. április 14-én kelt, Hruscsov azzal vádolta az Egye­sült Államokat, hogy kérkedik katonai erejével, és elferdíti a té­nyeket a két fél katonai kapacitá­sáról. Washington arra játszik, hogy egy új háború elkerülné az Egyesült Államokat, s a csapás csak Európát sújtaná. „Ha ba­rátsági és megnemtámadási egyezményt kötnénk, az megbé­nítana minden agresszív erőt, amely jelenleg akadályozza a hi­degháború megszüntetését” — olvasható a levélben. MacMillan azt mondta Eisenhowernek, hogy a levél jól illusztrálja a szov­jet vezetés jellemvonásainak fur­csa keverékét: okos, naiv, ta­pasztalatlan, érzékeny, gyanak­vó és cinikus. A brit miniszterelnök azt in­dítványozta, kössenek formális multilaterális megnemtámadási szerződést, amelyhez a világ minden jelentős országa csatla­kozhatna. Mitterrand nem óhajt távozni Francois Mitterrand köztársa­sági elnök szerdán este újság­írókkal folytatott beszélgetésé­ben ismét megerősítette, hogy a jobboldal választási győzelme esetén sem szándékozik távozni tisztéből. Az elnök azt is el­mondta, hogy be akar kapcso­lódni a választási hadjáratba a szocialisták és a kormány olda­lán, bár erről nem közölt részle­teket. Az elnök elismerte, hogy — őszi műtétje óta — még mindig nem teljesen egészséges, de vi­tatta azokat a híreszteléseket, amelyek szerint szervezetében rákos áttételek lennének. „Egy kicsit jobban kell ezentúl össze­hangolnom a munkát a pihenés­sel” — mondotta, hangsúlyozva, hogy mindez nem akadályozza sem feladatai ellátásában, sem abban, hogy részt vegyen a vá­lasztási hadjáratban, mert abban „hasznos lehet a közreműkö­dés”. Mitterrand az Élysée Palotá­hoz akkreditált újságírókkal folytatott beszélgetést, a szoká­sos újévi üdvözlet alkalmából. Egyebek közt elismerte, hogy fennáll az ellenzék választási győzelmének lehetősége, de ki­fejtette véleményét, hogy ez még korántsem befejezett tény, ahogy azt a jobboldal vezető politikusai igyekeznek feltüntetni. Az elnök azt hangoztatta, hogy az ellenzék hatalomrajutása „veszélyeztetné a szocialista kormányzat által be­vezetett szociális vívmányokat”. Kravcsuk izraeli útja Mi lesz az ukrán zsidóság sorsa? Leonyid Kravcsuk ukrán el­nök csütörtökön kezdődött izra­eli útja ismét előtérbe helyezte az Ukrajnában élő, illetve az onnan gyors ütemben kivándorló zsi­dóság problémáit. Az 1770-es évek végéig vi­szonylag kis létszámú, mintegy 2-300 ezres zsidóság élt ukrán földön. Oroszország ebben az időben jelentős lengyel területe­ket csatolt el, ahol tömegesen laktak zsidók. Falvaikat a követ­kező évszázadban ismételt pog­romok tizedelték, csak a gazda­gabbak tehették meg, hogy Pé- tervárra, Moszkvába vagy Kiev- be költözzenek. A századfordulón hárommil­lió zsidó élt a cári Oroszország­ban, de a bolsevikok hatalomra jutása után százezrével hagyták el az országot. A következő el­vándorlási hullám a második vi­lágháború éveire esik, akkor a becslések szerint 4-600 ezren menekültek Oroszország belső vidékeire. Kétszázezren azonban nem tudtak idejében elmenni, a hírhedt Babij Jar-i náci táborban lelték halálukat. Pontos adatok nem láttak napvilágot arról, hogy jelenleg hány zsidó él Ukrajnában. Kievt szakértők decemberben közölt becslése szerint körülbelül 300­400 ezer főről van szó. Harma­duk a fővárosban, 70 ezren a ke­reskedőszellemnek egykor ott­hont adó Odesszában telepedtek le. Egy nemrégen nyilvánosságra hozott tanulmány szerint a zsi­dók 90 százaléka asszimiláló­dott, erős a russzifikálódás, de az ukrán szokások és hagyomá­nyok átvétele is meghatározó. A zsinagógák állapota siralmas az országban, a jiddist csak a de­cemberben indult első Nemzet­közi Zsidó Egyetem tanulják. A kivándorlók újabb tízezrei a Gorbacsov-éra utolsó éveiben kerekedtek fel, miután Moszkva és Tel-Aviv viszonya gyökeresen megváltozott. Az elvándorlást elsősorban a katasztrofális ukrán gazdasági helyzet gyorsítja, bár a szélsőséges megnyilvánulások­tól sohasem mentes Nyugat-Uk­rajnában az erősödő antiszemi­tizmus is sokakat késztet új haza választására. Ezek közül Krav­csuk mostani úticélja, Izrael, az Egyesült Államok és a jelentős ukrán emigrációt befogadó Ka­nada áll az élen. A hagyományos célországok közé az utóbbi idő­ben Brazília és Ausztrália is fel­iratkozott. Mester Nándor Gajdar az év embere Az oroszok érdeklődésének középpontjában 1992-ben Gaj­dar ex-miniszterelnök, az inflá­ció és a szórakoztató könnyűmű­faj állott — tűnik ki az orosz tele­vízió szórakoztató osztálya által közzétett felmérésből. Az előző évben, 1991-ben még Borisz Jel­cin, az augusztusi konzervatív puccskísérlet és a szex állott az első három helyen. Az 1992-es esztendő embere Oroszország­ban kétségtelenül Jegor Gajdar, a menesztett kormányfő — álla­pítja meg a Moscow Times című angol nyelvű lapban megjelent összegzés. A fontos személyiségek sorá­ban a második helyre Veronica Castro került, aki A gazdagok is sírnak című mexikói televíziós sorozat főszereplője. Csak a har­madik helyet mondhatja magáé­nak Borisz Jelcin, az Orosz Köz­társaság elnöke. A felmérés szerint 1992-ben az „év szava” az „infláció” volt. Ez egyúttal azt is hivatott kifejez­ni, hogy az elmúlt esztendő vesz­tese a rubel. Míg ugyanis fél év­vel ezelőtt egy dollár még 120 ru­belt ért, addig ma már 415 rubelt kell fizetni egy dollárért. Az orosz televízió legizgalma­sabb műsora 1992-ben a Nép- képviselők Kongresszusának ta­nácskozásairól sugárzott közve­títés volt. A legunalmasabb mű­sornak a nézők a Kommunista Párt ellen az Alkotmánybíróság előtt folytatott pert tartották. Tűzvész Csongdzsuban Huszonnyolc ember meghalt és több mint hatvan megsérült, ami­kor kiégett egy négyemeletes bérház a dél-koreai Csongazsu városá­ban. A tüzet egy alagsorban lévő gáztartály robbanása okozta csütör­tökre virradóra. A bérház a tűz keletkezése után két órával összeom­lott, a mentési munkálatok még tartanak. Dél-Koreában ez volt a legtöbb halálos áldozatot követelő ilyen jellegű szerencsétlenség 1970 óta, amikor is egy összeomlott bérnáz 33 embert temetett maga alá Szöulban — írta a Reuter. Politikai kislexikon Bosznia: a térképek csatája A genfi Bosznia-konferencia résztvevői a kartográfiai intézetek szakembereit is megszégyenítő buzgósággal tanulmányozták a kü­lönböző térképvázlatokat. A tárgyalási aíapul szolgáló első javasla­tot a két közvetítő exminiszter, az amerikai Cyrus Vance és a brit David Owen terjesztette elő, de máris az asztalra került Alija Izet­begovic bosnyák elnök ellenterve, miközben a szerbeknek és hor- \ óloknak is megvannak a maguk térképei. A véres fegy veres össze­csapásokkal párhuzamosan megkezdődött a térképek csatája... Az elképzelések szerint az 51 ezer négyzetkilométer kiterjedé­sű, mintegy négy és fél millió la­kosságú országot tíz kantonrata- golnák. A Svájcból eredő foga­lom átvétele a tartományok szé­les körű jogaira és együttműkö­désére utal, legalábbis ez lenne az áhított cél. Miután Boszniában nincs többségi nemzet, három-három bosnyák, szerb, illetve horvát kantont hoznának létre, és a bé­keidőben négyszázezer lakosú Szarajevó nyílt városként lenne a tizedik. Nem törekednének olyan tartományok kialakításá­ra, ahol csupán egy nemzetiségű­ek élnek, hisz ez magában hor­dozhatná az újabb etnikai tiszto­gatások veszélyét: szigorúan ön­kéntes alapokon azonban lehet­séges lenne a lakosságcsere. A tartományhármasok nem képez­nének egységes tömböt, ezért öt közlekedőfolyosón bonyolód­hatnának az utazások és áruszál­lítások, ezeket az UNPROFOR, a volt Jugoszláviában állomáso­zó ENSZ békefenntartó alakula­tok katonái szavatolnák. Atekintetben egyébként most nincs vita (bár változhatnak az álláspontok), hogy Bosznia vál­tozatlan külső határokkal egysé­ges állam maradjon, s a tartomá­nyokat földrajzi, történelmi, gaz­dasági és etnikai meggondolások S ín alakítsák ki. Annál jelen- b szakadék mutatkozik a részleteket illetően, márpedig a közmondás szerint az ördög mindig a részletekben búvik meg. Áz első, nem jelentéktelen „részlet”: hogyan alakítsák ki a kantonok határait. Népszámlá­lás jó tíz éve nem volt, a háború még inkább bonyolította az etni­kai összetételt, gondoljunk csak az elűzöttekre, a betelepítettek­re. A bosnyák elnök ezért szállt máris síkra azért, hogy a terve­zett tuzlai, cazini, Száva menti kantonok jóval nagyobb terüle- tűek legyenek. A szerbek és hor- vátok ezt ellenzik, viszont úgy akarják a belső hatásokat meg­szabni, hogy tartományaik kö­zött valamilyen összeköttetés le­gyen, és minél nagyobb területen közvetlenül érintkezhessenek Szerbiával, illetve Horvátország­gal. Tisztázatlan lehet Szarajevó nyílt város státusa is. A kom­mentárok a hajdani jeruzsálemi és berlini, valamint a jelenlegi ni- cosiai kettéosztottságot emlege­tik. A másik ütközőpont, hogy miként épüljön fel a jövő Boszni­ája. Izetbegovic a „tartományi autonómiát” (nem fejtette ki, hogy ez mit jelentene) megfelelő központi hatalommal kívánja párosítani. Az ENSZ-közvetí- tők decentralizált államot java­solnak a kantonok erős önkor­mányzatával, és lényegében csak a külügyeket és a védelmet hagy­nák meg a konföderatív, laza szövetségi állam kezében, igaz, a hadügyek központosítása nem engedné külön hadseregek felál­lítását. A Radovan Karadzic ve­zette boszniai szerbek önálló tör­vényhozó és végrehajtó hatalmat igényelnek a tartományoknak, s csupán Bosznia nemzetközi kép­viseletét hagynák meg a központ kezében. Az indítványok szerint a három nemzet három-három tagot küldene a kollektív állam- elnökségszerű vezető testület­be, de a döntésekhez szükségs többségről, valamint az esetleges vétójogról nem hangzott el nyi­latkozat. A mohamedán bosnyá- kok attól tartanak, hogy egy szerb-horvát összefogás kisebb­ségbe kényszenthetné őket, ál­landóan leszavaznák jogos kí­vánságaikat. Genfben egyelőre felfüggesz­tették a tárgyalásokat, hosszú és elkeseredett viták várhatók, nem kis hullámzásokkal. Csak remél­ni lehet, hogy közben több lesz a szócsata a tárgyalóasztaloknál, és kevesebb ütközet a hófödte hegyekben. Réti Ervin Ferenczy-Europress

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents