Nógrád Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-29 / 24. szám

1993. január 29., péntek BATONYTERENYE ES KÖRNYÉKÉ HÍRLAP Fakupa, fakanál, fatányér A 209. sz. Ipari Szakközépis­kola és Szakmunkásképző Inté­zet falain 1)6101 folyó képzés és felnőttképzés egyik legnépsze­rűbb területe a faesztergályos szakma fortélyainak megismer­tetése. Mint az intézet igazgatója, Bocsó Imre elmondotta, képzés­rendszerükben ez az a terület, ahol mindenekelőtt azokat sze­retnék pályára állítani, illetőleg- ha munkanélküliekről van szó- ismét kenyérkereső foglalko­záshoz segíteni, akiknek elő­képzettsége pillanatnyilag nem elegendő kvalifikáltabb szak­mák elsajátításához. Szerencsére az ISzSzI-ben ez nem okoz fennakadást: túlnyo­mórészt olyan oktatók dolgoz­nak itt, akik tudásukat magas szinten képesek átadni. Teszik ezt egyébként nem titkolt vál­lalkozói minőségükben is: pia­cot keresnek legsikeresebb, na­túr és festett kivitelben egyaránt készülő termékeiknek. Szép, szebb, még szebb A Kegye fiúk szuperek Sok izgalmat hoztak az utóbbi hetek Bátonyterenyén azok számára, akik nemcsak otthon szeretik nézni nagy baj­nokok teniszmérkőzéseit, ha­nem játékosként, vagy szurko­lóként a pályára is hajlandók kimenni. Túlságosan sokan nem voltak, de januárban igy is meg­rendezték a város teniszbajnok­ságát. A 35 éven aluliak döntő­jébe a Kegye fivérek kerültek, és nagy meglepetésre a mindössze 16 esztendős Viktor óriási küz­delemben legyőzte Zoltán báty­ját, és ezzel városi bajnok lett. A másik ágon, a bajnoki asz­talitenisz mérkőzés miatt tá­volmaradt nagy esélyes, Kö- vendi József nem léphetett pá­lyára, így viszont izgalmasabb lett a döntő. A két Kegye fiú édesapja, id. Kegye Zoltán sze­rezte meg a bajnoki címet. Egy hét pihenő és nagy ké­szülődés után apa és kisfia kö­zött zajlott végül a szuperdöntő. Győzött az ifjúság. Sok sikert hát, családi babérokat szaggató és gyarapító, ifj. Kegye Viktor! Város vagy csak városias? Bátonyterenye gondban van A bányászdicsőség múltával, a kilábalás útvesztőiben bo­lyongva bizony kemény idők járnak Bátonyterenyére. A lé- lekszámát tekintve 16 ezres te­lepülésnek komoly infrasturktu- rális lemaradásokat kellene be­hoznia ahhoz, hogy a modem értelemben vett város fogalmá­nak megfeleljen. Bálint István, a fejlesztési és műszaki osztály munkáját hangolja össze a helyi önkormányzatnál. Az eddigi, elsősorban kivitelezésben nyert tapasztalatait kiválóan haszno­síthatja mostani posztján. Azon a helyen, ahol egyszerre prob­léma a gáz, a csatorna, az úthá­lózat, na és persze a telefon.-A település magját a régi ún. bányaváros és a Mátra lakó­telep adja - kezdi a beszélge­tést, amit, fogadónap lévén, többször is meg kell szakíta­nunk. Jönnek az emberek min­denféle ügyes-bajos dologgal, ötlettel, javaslattal. - Szóval ebbe a magba, ahol jelenleg 6-7 ezer ember él, szállodát, orvosi rendelőt, közintézményeket, is­kolát terveztek a szakemberek. A beruházás azonban pénzhiány miatt késik, s vele együtt húzó- dik-halódik a kisterenyei, Jó­zsef Attila lakótelepi részek fej­lesztése is. Hiába épült fel a 180 lakásos épület, ha megfelelő al­központok híján - szolgáltató épületek, üzletek - nem képes vonzást gyakorolni a környék lakosságára. A nagyvilággal való kapcso­lattartás egyik lényeges eleme a korszerű úthálózat. Bátonytere­nyén 140 kilométer körül van a kiépített utak hossza, ám ezek­nek csak 70%-a kemény burko­latú. Nem is annyira a belső, mint inkább a várost megköze­lítő utaknál rázós a helyzet. A meglévő makadám utak porta­lanítása, a külsők járhatóvá té­tele, járdával, fákkal és egyéb és útmenti zöldekkel való kiszéle­sítése égetően fontos lenne. Egyáltalán: összehangolt közmű- és útépítésre volna szükség, hogy ne bontsuk meg amúgy is törékeny stabilitásukat évente, másért és másért. A vezetékes ívóvízellátásra nem panaszkodhatnak a helybé- leik; ha az idei program is meg­valósul, úgy szinte valamennyi utcában ott lesz a vezeték. Az önkormányzat célja természete­sen az, hogy minél több, teljes közművel ellátott telket értéke­sítsen Bátonyterenyén. A vízzel ellentétben jelentős hiányok mutatkoznak gázügyben. Igaz ugyan, hogy a lakosság 50 %-a vezetékes gázzal fűt, ez azon­ban nem elégíti ki az igényeket. Felerősödött a magánerős kez­deményezés; Kisterenyén, vagy az Ifjúság lakótelepen önerős gázprogram kivitelezésén dol­goznak. Ahhoz azonban, hogy a nagybátonyi falurész, a Zagy­vapart, a Dózsa telep gázellá­tása is megvalósuljon, a kom­munális ipari fogyasztók csatla­kozására is szükség volna.- Maconkán vagy Kistere- nye-ófaluban a fizetőképes ke­reslet nem képes finanszírozni a gázt - szövi tovább gondolatait az osztályvezető. - Személyes véleményem szerint, az az 50 ezer forint, amivel az önerős gázépítésbe családonként be kell szállni, a település egyéb helyein sem fedezi a tényleges költségeket. A Lady Harisnya­gyár és a Fekete Gyémánt Kisá- ruház ugyan már eljuttatta írá­sos szándéknyilatkozatát az ön- kormányzathoz, de a beruházás finanszírozása még így sem megoldott. A csatornázással is az a hely­zet, mint általában az összes infrastrukturális tényezővel: az ún. városmagban elfogadható, ám ahogy közelítünk a periféri­ához, úgy romlik az ellátottság. A régi bányatelepen működés- képtelen a szennyvízderítő, a Dózsán még használható, de már nagyon régi. Arra a hulla­déklerakóhelyre, amely Bátony- terenyét és a vonzáskörzetéhez tartozó 10 települést hivatott ki­szolgálni, cirka 60 millió forint invesztíció kellene. Egyelőre építési engedély sincs rá, mert a szanálás alatt lévő bánya, mint tulajdonos nem adhat.- A folyékony hulladék keze­lése környezetvédelmi vonat­kozása miatt talán még a gáz­programnál is fontosabb fel­adat. Ám valamennyi építési és fejlesztési munkálatra az idén összesen 30 milliót irányzott elő az önkormányzati költségvetés. Csak a csatornázás belekerülne 80-ba, s itt véget is ért minden bölcsesség ...- összegzi a rideg valóságot a városfejlesztés első­számú felelőse. (cs. k. e.) Új tornacsarnok az ISZI-ben ! elmúlt év nyarán kezdtek hozzá a bátonyterenyei 209. számú Ipari Szakközépiskola és Szak­munkásképző Intézet udvarán a város új tornacsarnokának megépítéséhez. A munkálatok a hideg idő beállta után is tervszerűen folytak, melynek eredményeként a tervezett időre tető alá került az épület. Jelenleg a belső tér kiképzésén dolgoznak. A tornacsarnok alkalmas lesz akár tornaórák, akár társadalmi rendezvények, színielőadások színhelyére is. Az intézet oktatói azért is várják a végeredményt, mert a jelenlegi tornatermet egyéb oktatási célokra kívánják használni. „Útra» lyukra vigyázzatok!”- El ne törjön a lábatok - jut eszembe ez kis könnyű rigmus, jóllehet, a helyzet koránt sem vicces, vagy nevetséges. Bá- tonyterenyében járva, közelebb­ről Bátonyban, az Ózdi út lege­lején, a szó szoros értelmében szinte belebotlottam, de majd hogy nem belebuktam ebbe a témába. Pontosabban: fedetle­nül - korlát, avagy jelzés nélkül - hagyott csatornanyílásba. Mint felvételünkön is látható, a helyzet korántsem tréfadolog: nem kellett volna több, még tíz-húsz centit gumiok, s az öreg járgány belebukik a csap­dába. Ki tudja, vajh’ mely véd- angyalom tapostatott velem hir- telenében a fékbe, de tény, hogy ez volt az utolsó pillanat, s így, nem kis szerencsémre, a ten­gelytörés elkerülve. De tovább nem is ragozom már ezt a több mint kínos, Bá­Ne tovább! tonybeli jelen ügyet, csak azt javaslom, hogy: társaim a köz­lekedésben, arrafelé, hogyha jártok, útra, lyukra vigyázzatok, ki ne törjön - a nyakatok! (ku-ti) Bátonyterenye és környéke Hív a gazdakör • Dorogháza. Soron következő ülését február 4-én, délelőtt 10 órai kezdettel tartja a községi gazdakör a művelődési házban. Akció a kultúráért • Bátonyterenye. 3247 aláírás érkezett a lakosság részéről az Ady Endre Művelődési Köz­pontba. A helybéliek -főleg azok a bányászok, akik hozzájá­rultak az intézmény felépítésé­hez - arra kérik az illetékeseket, hogy tartsák meg a település kulturális bázisaként funkcio­náló létesítményt. Költségvetési vita • Dorogháza. A községi ön­kormányzat képviselő-testülete ma tárgyalja az 1993-as költ­ségvetés-tervezetét. A napirend részét képezi a Szuha-Nemti-Dorogháza veze­tékes ívóvízellátással kapcsola­tos nagyberuházás. Tárlat • Bátonyterenye. Az Erkel Fe­renc általános iskola galériájá­nak rendszeres kiállítási prog­ramjában tegnap ünnepélyes ke­retek közt nyílt meg Somoskői Ödön festőművész tárlata. Megnyitóbeszédet Szilasi And­rás mondott. Koncert • Bátonyterenye. A helyi ba­ráti kör és a kamarazenekar kö­zös rendezésében január 31-én, vasárnap 17 órakor hangver­seny lesz az Ady Endre Műve­lődési Központban. Közremű­ködnek: Rolla János, Kostyál Kálmán, a Liszt Ferenc Kama­razenekar szólistái. Holnapi számunkban „Balassagyarmat és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Ebugatta! j Ebben a nehéz helyzetben ugye csak nagy dolog, hogy fakadnak - és nem is kevesen -, akiknek sorsuk, hál’ istennek, jól megy, akik ezt-azt maguk­nak még megengedhetnek. Nem köntörfalazok tovább, kimondom: a nagybátonyi ku­tyatulajdonosokra gondolok. Mégpedig azokra a kedves hölgyekre és urakra, akik sze­retik az állatokat, lakásukban kutyát vagy macskát, esetleg ezt is, azt is tartanak. A prob­léma csupán csak ott van - hi­ába, ezek a tények -, hogy az ebtartással, bizony: járnak némi ebigények is. Igen, kutyának lenni bizo­nyos esetekben emberi dolog, legyen az dog vagy pici pincsi, de pisikélni, kakikálnia is kell neki. S ezen ügyben ugyan mi más egyebet tehet a jó gazdi, minthogy leviszi kedvencét a parkba, úgymond: játszani, sé­táltatni. Mindössze arról fel­edkeznek meg, hogy seprűt, lapátot és kis zacskót is illene a sétára vinni.... A mór megtette kötelességét, a mór mehet A baba-klubban ... Bátonyterenye. A nyitott bölcsőde megvalósítása érde­kében új szolgáltatást vezettek be a közelmúltban Bátonytere­nyén. A stílusosan Baba-klub­nak keresztelt kezdeményezés azokat az édesanyákat hivatott segíteni, akik gyeden és gyesen vannak ugyan, de sürgős elfog­laltságuk idején nincs hol elhe­lyezni a gyermekeiket. A fenti szolgáltatás -, mely­nek tarifája egy órára ötven, egy napra pedig százötven forint - a város mindkét működő bölcső­déjében igénybe vehető. Szintén a település bölcsödéit érintő hír, hogy az önkormány­zat képviselő-testülete a gazda­sági élet nehezedő terheinek ha­tására 1993. január 1-jétől be­vezette a gondozási díjat. A csa­lád egy főre eső jövedelmének függvényében megállapított összeg 30-100 forint között mo­zog. Azok a családok, akik anyagi helyzetük miatt nem ké­pesek a gondozási díjat kifi­zetni, a szociális bizottsághoz fordulhatnak támogatásért. Vak véletlennek tekinteni Bakos Gyula esetét aligha lehet. Mármint abban az értelemben, hogy ez a 34 esztendős fiata­lember éppen azidőtájt köszönt le a dorogházai művelődési ház vezetői tisztéről, amikor a köz­ség polgármestere azt javasolta e sorok írójának,Tiogy meg kel­lene emlékezni egy kis cikkben arról, milyen jól alakulnak ná­luk a kulturális programok, mi­lyen jó kezekben van a szerve­zésük stb. stb. Mire aztán összejön a talál­kozó, Bakos Gyula már azzal áll elő, hogy ez a hajó, sajnos, bizony elúszott, ő maga pedig - sok szép-keserves év után - ve­szi a kalapot. De akkor hát: hogy is van ez? A falu első em­bere dicséri, elismeréssel illeti, közben a kultúra önkéntes munkása (hiszen nem főállás ez neki, csak afféle mellékes, de mégis a szívéhez nagyon közel álló) veszi a kalapot és lemond. Hát vajon hogyan egyeztethető ez össze?- Annyi biztos, hogy nem könnyen - kezd bele a szerinte tarthatatlanná lett helyzete ma­gyarázatába. - Elöljáróban annyit, hogy a foglalkozásom Menni vagy nem menni? szerint nem sok közöm lenne a kultúrához, a Volánnál dolgo­zom. Hogyan lettem mégis kul- túrmunkás, vagy hogy is lehet azt nevezni, amit úgy jó tizenöt év óta én ezen a területen csiná­lok ... ? Amint ideér, úgy tűnik, sínre is kerülnek a gondolatai. Már iskolás korában vonzották a versek, a zene, a színjátszás, előadások, különböző rendez­vények. Más kérdés, hogy meg­élhetést az élet racionálisabb oldalán keresett. Úgy tűnik, nem is rossz érzékkel, és ezt most másfél évtized tapasztalata mondatja vele. Mert bizony az ő falujukban, amely jelenlegi 1470 lakosával nem is annyira kicsiny, mint inkább - földrajzi fekvése okán - afféle közleke­dési zsákutca. így aztán a több­nyire főközlekedési utakon járó „nagy” kultúra bizony inkább elkerüli, semhogy oda is beté­vedne.- Hát itt lennék én - még a mai napig sem aláírt szerződés­sel — a kultúra felelőse. De saj­nos, azt kell tapasztalnom, hogy sokkal inkább gátolják itt a munkámat azok, akiknek segí­teni kéne, mint amennyi még sokáig elviselhető lenne. Pedig igazán szerettem volna véget- vetni a korábbi pangásnak. Hogy nem igazán sikerült, az nem az én hibám.-Nézze - mondja hévvel -, ne gondolja, hogy valami „kul- turbuzi” szerepében szeretnék tetszelegni. Legalább ennyire fontos nekem, hogy ne a tes- pedtség legyen jellemző a fa­lumra. Szerveztünk mi or­szággyűlési képviselői beszá­molót kétszer is, és mikor mi volt fontos: előadás a kárpótlás­ról, a munkanélküliség problé­máiról, hogy csak a frissebbeket említsem. Viszont igazán ered­ményeket elérni úgy nem lehet, ha folyton betartanak az ember­nek. Ha a meghívókat, a plaká­tokat csak megkésve sokszoro­sítják, ha az elkészültek kihe­lyezésével is késlekednek, ha szemmel láthatóan arra megy ki a játék, nehogy igazi sikere le­gyen például egy augusztus 20-ai vagy egy október 23-ai rendezvénynek. Félreértés ne essék, más példákat is említhet­nék, de nem akarok politikai színezetet adni ennek az ügy­nek. Olykor mégis úgy tűnik, mintha nálunk néhányan szeret­nék, ha visszafelé forogna a tör­ténelem kereke. Ez persze nem megy, így legalább fékezni pró­bálják. Jó, ez persze nem sike­rül. Az viszont annál inkább, hogy a művelődésre szánt 526 ezer forintból rendezvényekre csupán ötvenezret tervezzenek? Ez már önmagáért beszél: vagy a falu közéletét akarják megbé­nítani, vagy azt, aki annak szer­vezésére vállalkozott. Meddig hadakozzak még ... ? (kun-kő)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents