Nógrád Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-21 / 17. szám

1993. január 21csütörtök NŐI DOLGOK HÍRLAP 9 A hosszú, téli estéken újra sokaknál hódít a horgolás Károly herceg és Madonna után - új divathullám „Feldobott” miniruha, kompié és trikó Mi a sikk 1993-ban? A hosszú téli estéken talán a korábbinál több idő jut ruhatá­runk átvizsgálására, és egy-egy darab csinosítására. Manapság újra hódít a horgolás s egyre népszerűbb díszítő elem a hor­golt szegély. Méltán, mert jól mutat, s „feldob” ruhát, trikót, pulóvert és sok egyéb régi hol­mit. A. ) Testre simuló miniruha, aminek egyetlen dísze a fényes, selyemfonalból horgolt szegély az alján és a nyakkivágáson. At­tól lesz igazán egyéni, ha vise­lője is hozzátervez valamit. B. ) Blúz-kiskabát kompié, ami készülhet könnyű szövet­ből, vagy jó tartású selyemből. Ez esetben fényes selyem fo­nalból horgoljuk a szegélydíszt, ami chanel-stílusúvá teszi. C/Trikót is igencsak újsze­rűvé tehetünk horgolt pikóval, a rajzon látható módon: így esti, alkalmi felsőrészként is visel­hetjük' Horgolásban ugyan alapmin­tának számít a cakkos szegély­csipke, de azért emlékeztetőül íme, a pikószerű „félcakk” el­készítésének menete: Először megfelelő hosszú­ságú láncszemsort horgolunk. 1. sor: 1 kispálca minden szembe; 2. sor: 3 láncszem, 1 egyráhaj- tásos pálca a 2. kispálcába, a sort 2 egyráhajtásos pálcával fe­jezzük be; 3. sor: 1 kispálca az előző sor 2 pálcája közé, majd 6 egyráhajtásos pálca 2 láncsze­mes ívbe. A sort 1 kispálcával fejezzük be. Záhonyi Lujza Az év asszonya ^ Az erő és a dicsőség az övé. O lett az év asszonya is. O az első „First Lady”, akinek saját karrierje van. Egyenlőnek tart­ják az Amerikai Egyesült Álla­mok új elnökével, sőt sokan hangoztatják, hogy Clinton nem győzhetett volna felesége nél­kül. Nagy kérdőjel azonban, hogy keresztül tudja-e törni a was­hingtoni erős kötöttségeket, tud-e új szellemet hozni a be­gyepesedett fővárosi adminiszt­rációba? Egy látszik biztosnak: Hillary Clinton „nagy” First Lady lesz. (Ferenczy-Europress) Hillary Clinton Vigyázzunk a fázós növényóriásokra! Fontos a védekezés Leander, fás maszlag-fa, cit­rom, narancs, mandarin és egyéb citrusfélék, babér, kávé­növény, japán som vagy az au- kuba tarkalevelű változata, nagyméretű kaktusz... Még hosszan sorolhatók környeze­tünk kedvelt növényi díszei, amelyek életkoruk és fejlődésük bizonyos szakaszán túljárva ki- nőhetik a lakást. A szobanövé­nyek „góliátjának” teleltetése már csak azért is gondot okoz gazdáiknak, mert mozgatásuk meglehetősen körülményes és nehéz. Valamennyiükre érvényes azonban, hogy ha ezekben a kemény hidegeket hozó hetek­ben nem tudunk megfelelően temperált helyet biztosítani számukra, súlyosan károsod­hatnak, sőt végleg tönkreme­hetnek. Az alsó hőhatár néhány fokkal fagypont fölött van, a felső pedig 10-12 fok. Nem baj, ha esetleg egyáltalán nem kap­nak fényt, de minél fényszegé- nyebb téli szállásuk, annál ala­csonyabb és annál egyenlete­sebb legyen a hőmérséklet. En­nek jegyében kell tehát lebo­nyolítani költöztetésüket veran­dára, lépcsőházba, pincehelyi­ségbe vagy fűtetlen szobába. Ne aggódjunk, ha kedvence­ink a fényszegénység miatt részben, vagy teljesen lehullat­ják leveleiket. Jóval károsabb, ha - mondjuk a magasabb tele- lési hőmérséklet miatt - vézna hajtásokat hoznak, s ezek fo­gyasztják azt az energiát, amire pedig tavaszi fejlődésükhöz lenne szükség. E hajtásokkal ne legyünk elnézőek: feléig, har­madáig, esetleg tövéig vissza- kurtíthatók - a „műtéttel” csak javítjuk a tél túlélésének esé­lyeit. A telelő növények életfunk­ciói általában lelassulnak - „szendergésüket” fölösleges beavatkozásokkal ne zavarjuk meg. Szüneteltessük a műtrá­gyázást, lombtrágyázást. Vízből is csak annyit kapjanak, amennyi meggátolja földlabdá­juk teljes kiszáradását. Nem árt, ha ezeket a nagyra nőtt, fázós növényeket csakugyan a széltől is óvjuk: ajtó- és ablaknyitáskor a beáramló külső fagyos levegő könnyen megbetegítheti őket. Fontos viszont, hogy az éppen elvirágzott és már pusztuló, fer­tőzött részeket késedelem nél­kül távolítsuk el. Ha netán fo­rintosnál nagyobb sebfelületek keletkeznének rajtuk, fa­szén-poros behintéssel segíthet­jük a jó beforradást. Figyeljünk arra. hogy a hajtásrészeken és a leveleken gyakran fertőz a szürkepenész. Porozással (Dit- hane porozószerrel, kénporral) sikerrel védekezhetünk ellene. Dr. Komiszár Lajos A mangó is fázós, de a szerető „meleg” gondoskodást szép termés­sel hálálja meg FEB-fotó A nosztalgia és a sportos megjelenés a nyerő Az említett horgolt változatok Tanácsok a nyugodalmas éjszakához Tizenkét „parancsolat” Vannak szerencsés természe­tűek, akik bárhol és bármikor képesek az elalvásra. Az obsito­sok legendáriuma még olya­nokra is emlékeztet, akik a fá­rasztó menetelések közben is képesek voltak szundítani egyet. De kortársaink legtöbbje sorbaáll a gyakorta hiánycikk Eunoctinért, és így is küszködik az elalvással, forgolódik, verej­tékezik, fel-felriad álmából és fáradtan ébred. Mindebből ere­dően leginkább „bal lábbal”. Orvosaink számos támpontot tudnak felhozni megnyugtatá­sunkra az idegi túlterheltségtől a környező rossz levegőig, és előszeretettel ajánlanak még erősebb altatókat is, arra hivat­kozva: a szervezet pihentetése előbbrevaló, mint a gyógyszer­hez való hozzászokás veszélye. Mindezek ismeretében szinte megnyugtató volt egy nemzet­közi team 12 pontos javaslata a kellemes éjszakai pihenésre. 1. Igyekezzünk rendszert vinni a lefekvés és a felkelés idejére. 2. Lefekvés előtt ne fo­gyasszunk nehéz ételeket. 3. Tartózkodjunk a közvet­len lefekvés előtti nehéz fizikai munkavégzéstől és megerőltető testmozgástól. 4. Hálóhelyiségnek ne csak lakásunk legcsendesebb zugát jelöljük ki, hanem azt, amely gyorsan és jól kiszellőztethető mielőtt nyugalomra térnénk. 5. Ne együnk ágyban, és ne onnan nézzük a televíziót. Az esti olvasás idejét is csökkent­sük negyedóra alá. 6. Az erős dohányzás csök­kenti a mély alvás idejét, hátrál­tatja az elalváshoz nélkülözhe­tetlen rendszeres légzést. ,7. Az elalvással küzdők már délután se fogyasszanak teát, kávét és kólát, mert ezek hatása 7 órán át tart. 8. A nagy mennyiségű alko­hol-fogyasztás tönkreteszi az alvást, egy pohár bor gyorsab­ban elaltat, de megszakította, zavarossá teheti álmainkat. 9. Csak akkor feküdjünk le, amikor már fáradtak vagyunk. Ne feküdjünk le unalomból, vagy azért, hogy bepótoljunk egy elmulasztott alvást. Sem­miképpen se próbáljunk meg „előre aludni”, „tartalékot gyűj­teni”, mert ez lehetetlen. 10. Ha rossz éjszakai alvók vagyunk, és délután is van mó­diunk pihenni, - mondjunk le er­ről az esti fáradtság érdekében. 11. Alakítsunk ki magunknak egy elalvás előtti szokást, Pél­dául: menjünk sétálni, vagy igyunk egy pohár tejet, vagy vegyünk egy meleg fürdőt, eset­leg hallgassunk andalító zenét. 12. Ne essünk pánikba, mert az elkergeti az álmot. Még senki sem halt bele az álmatlan­ságba. A szervezet mindig meg­szerzi magának a szükséges al­vást. Ne nézzük állandóan óránkat, igyekezzünk megnyug­tató helyszíneket vizionálni, például: zöld mezőket, erdőt, vagy lágyan hullámzó tengert. Tavaly még Károly walesi herceget és Madonnát bálvá­nyozták azok, akik haladni akartak a korral, ma Grace Kelly és Kevin Costner után­zása a sikk. 1992 őszi-téli divatját a nők­nél a szexis popénekesnő hatá­rozta meg, a férfiak öltözködé­sét pedig a brit trónörökös ösz­tönözte. Ma mindez a múlté: a nosztalgia és a sportos megjele­nés a nyerő. Róma „divatdiktátorai”, Re­nate Balestra és Gianni Battis- toni közzétették, mit nem sza­bad 1993-ban felvenni, illetve, mi a kívánatos viselet. Általá­nos jó tanács, hogy a divat stí­lusa idén „szárazabb”, áttekint­hetőbb, és ez a sminkre is érvé­nyes. A nőknek meg kell tanul­niuk, hogyan adjanak nagyobb hangsúlyt szemüknek, a száj rovására. Már „lecsengett” a túl sok arany, a fémes díszítés, il­letve a miniszoknya. A múlté továbbá a leopárd- vagy zeb­ramintázat, a finom kiskalap. Divatos a borzalinókalap, il­letve a baszksapka. A nők ne vegyenek fel túl hosszú, bokáig érő szoknyát, de minit sem. Nem divat a combhoz simuló nadrág. A korábban egymással harmonizáló öv, kézitáska és bizsu helyett most inkább térje­nek el egymástól színben és mintázatban. 1993. divatszínei: piros, fekete, kék és barna, il­letve ezek kombinációi. Divatos továbbá az egyszínű szét, avagy az azonos anyagból készült pulóver és szoknya. Jön a negyvenes és ötvenes évek di­vatja! Újból sikk a kosztüm, az öv és a táska hozzá különböző színű. Hillary Clinton hajráfja meghódítja majd egész Európát. A magukra adó hölgyek hordja­nak skótkockás ruhát, főként dzsekit és nadrágot. 1993-ban el fog terjedni a plisszé kendők vi­seleté is. Rózsaszínű, puha szövetből készült nadrágkosztüm, mely az egyik divatdiktátor, Balestre modellje FEB-fotó Asszonysorsok A halál torkában Ő az az asszony, aki kika­cagta a halált. Jutalmul fiatalon megmenekült tőle. A mintegy húsz évvel ezelőtti eseményt úgy emlegeti a környezete, mint egy valóságos csodát. Róza asszony történetének megértéséért érdemes elidőzni a házasságánál, amely nem volt boldog. Nagyszülei rábeszélé­sére engedett a vagyonos csa­ládból származó fiatalember unszolásának. Az esküvő után úgy tűnt, a fiatalok mégis meg­kedvelték egymást. Három fiuk született, a leg­kisebb igazi ördögfióka volt. Ha valamelyik rosszmájú szomszéd szapulta a fiúcskát, az anyja csak nevetett. így tett akkor is, ha a kapuban álldo­gálva mesélte, milyen rosszul- lét jött rá az éjjel, vagy olyan­kor is, ha a malac kiszökött a kertbe, s feltúrta a krumplibok­rokat. Mondogatták is az Isme­rősei: de jó ennek a Rózának, mindenen olyan szívből, olyan jókat tud kacagni. Szinte észrevétlen borult be felette az ég. „Drága jó” férje, a Gyuri, ugyanis egyre gyakrab­ban poharazgatott. Ki tudja, mi vitte erre. Mindenesetre hóna­pok leforgása alatt annyira az ital és a társaság rabja lett, hogy a feleségének érte kellett menni, ha azt akarta, a férfi a saját lábán lődörögjön haza. Az ilyesmi soha nem marad észrevétlen egy faluban. Saj­nálkozó és kárörvendő tekinte­tek követték a hazafelé tartó két alakot: a kisebbik támogatta a nagyobbikat. De eljött az a nap is, amikor a férj már nem tűrte, hogy hazaszólítsák a kantinból. Keményen ráripakodott a fél­énk asszonyra, aki megfogadta a szót, s többé nem hívogatta. Odahaza viszont próbált a lel­kére beszélni: Gyuri, Gyuri, hagyd abba az ivást! Meglátod, még valami betegséget kapsz. Kérő szavának nem volt fo­ganatja. Búslakodott is ezért, de ritkán panaszkodott, s ha mégis így tett, szavaira kiadós kacagása tette fel a koronát. Viselkedését egyesek furcsa szemmel nézték... Lehet, a szemükben az lett volna a ter­mészetes, ha lépten-nyomon a tönkretett házasságáról, sa­nyarú sorsáról beszél, miköz­ben könnyeket potyogtat. Évek teltek el úgy, hogy valósággal menekülnie kellett a részegen tántorgó, dühtől szederjes arcú férj elől. A fiai megvédték, de nagyon sokszor látták, hogy felkapta a kapát, s kimenekült a mezőre egy korty innivaló, egy szem ennivaló nélkül. Dolgo­zott, míg a Nap le nem bukott, akkor aztán elballagott haza, ahol várták az éhes jószágok. Mire bekeveredett a konyhába, csak annyi ereje maradt, hogy megigyon egy bögre frissen fejt tejet, amit nagyon szeretett. Az idő múlásával a sápadt­sága egyre feltűnőbb lett. Le­fogyott. Mikor kérdezték, mi a baja, csak legyintett, s erőtlenül felkacagott... Nem akarta, hogy róla beszéljenek, és úgy hitte: amiről nem esik szó, az nincs is. Pedig már beteg volt: elgyengült, a színe lassan a halványnál is halványabbá vált. Hiába injekciózták, nem segí­tett rajta a sok gyógyszer. S bár alig volt étvágya, szerencsére tejet, teát sokat ivott. Miután az állapota tovább romlott, kórházba került. A haja elkezdett erősen őszülni, az arca egy öregasszonyéra ha­sonlított. Előfordult, hogy a lépcsőkön összetalálkozott egy-egy falubelivel, akik res­telkedtek: Róza már olyan rosszul nézett ki, hogy nem is­merték meg. S mivel ügyetle­nül titkolták, a beteg asszony jól kinevette őket. Odahaza tudták már, milyen szörnyű betegséget kapott, s ar­ról is volt némi fogalmuk, hogy a fehérvérűséget még nem tud­ják gyógyítani. A fiait lelkileg összetörte anyjuk állapota, s mások is őszintén sajnálták. A hozzátartozók elkészültek a legrosszabbra. Az asszonyt hazaadták. Itt­hon várta az alkoholizmusából gyógyulgató férje és a három aggódó gyerek. Bámulták az anyát, aki csontsoványan is ké­pes volt biztatni őket, s a neve­tős kedve sem hagyta el. Pár hét múlva felkelt, egyre többet evett, s ha a bajáról faggatták, válaszul kacagott egyet. Azt akarta elhitetni: egyre jobban érzi magát. Nem telt el sok idő, és már ő vásárolt be. Szemlá­tomást gyarapodott. Arca megtelt, csak a szeme és a szája köré mélyre vésődött ráncok árulkodtak... De mit számított ez egy olyan ember­nek, aki a halált félvállról vette, legyűrte, kikacagta. Ä 67 éves Róza asszonnyal mindez 24 éve történt. (M.J.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents