Nógrád Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-21 / 17. szám
1993. január 21csütörtök ARCOK - HARCOK HÍRLAP 7 Az örült mesék birtokolják a mozit Kétszáz olasz pszichológus nemrég összeállított egy 12 filmből álló listát: borzalmakban tobzódva ezek okozzák a legnagyobb károkat a labilis lelkű emberekben. S a legtöbb agresszivitást ezek kölcsönzik az erőszakhullámok utánpótlásához. Torz fantáziával felélesztett, művileg összetákolt, felnagyított vágyak, irreális megszállottságelemek fenyegető és ellenőrizhetetlen erővé alakulhatnak át... Itt volna tehát egy új „mocskos tizenkettő", csakhát minek?! A rémségek, borzalmak mai, tegnapi csúcsteljesítményeit ugyanis az amerikai „moziverseny” művészei újra és újra túllicitálják, annak reményében, hogy egyúttal a kasszacsúcsokat is újra és újra megdönthetik. . . S mindez igen nagy valószínűséggel sikerül is nekik, nem úgy, mint mondjuk, tizenkét nagyhatású művészfilm esetében nemigen sikerülhet, - hiszen az antihumánus, alpári ötletek kavalkádjában, az őrületig ostoba perverz mesék ügyében gyakorlatilag ma már semmilyen józanész-kontroll nem működik. Bizonyosra vehető, hogy a kétszáz olasz pszichológus irtóztató tizenket- tője fél év múlva 80-90 százalékban elavult lesz, mert egy-két „klasszikus borzalommoziként” újranézett film mellett majd vadonatúj aberrációk borzolják az idegeinket. A versenyben, a durvaság fokozásában, a hatások mesteri, technikai kivitelezésében nincs megállás. S ha egyszer, valamikor vagy tizenöt-húsz éve belement a világ a borzalomverseny zsákutcájába, onnan nemigen van visszaút, ott megfordulni is igen körülményes. Belementünk a nagy, izgalmas játékba, így szórakozunk. Ezen „ mulatunk”. Cápaharapások, asszony ny ázások, borzongások, dühöngések! A belekben felrobbanó általános fájdalom- gépezetek és félig ember, félig robot csodakatonák küzdelmében gyönyörködünk. S aztán a másfél órás borzongás után, a kontrollkikapcsolás után csodálkozunk: csak nem fog a hétköznapi valóságunkkal is érintkezni ez a sok kitalált mocsok? És érintkezik, és átitatja, és deformálja. Az enyhén fasisztoid Rambó-értékek, a tökéletes katona értékek éppúgy beépülnek a serdülő gyerekek valóságába, mint az amerikai rendőrnyelv elképesztő durvaságai. Mi védené meg a gyerekeket ettől a hatástól, ha egyszer születésüktől fogva szinte csak ezt kapják ajándékba az amerikai „kultúrától" ? Nem Jack London, Mark Twain, vagy Salinger, A. Miller, Hemingway, Faulkner, Updike, s mégcsak nem is Hitchcock, akinek egyetlen klasszikus rémsége nem kerülhetett már be a piszkos tizenkettőbe. Miben reménykedhetünk hát efféle rémségsorrend-megál- lapítások helyett? A józan eszünk visszatérésében? A cenzúrában? A tiltásokban? Aligha van ilyesmire esély. De lassan mintha fogyni kezdenének a moziüzletben is működtethető őrületvariációk kliséi. Egyre többet legyintünk: már láttuk valahol sokkal jobb kivitelben. Ilyesmit jelez az is, hogy mostanában egyre gyakoribb a második, harmadik, negyedik folytatásokon csodálkozni. Ézt a négyszer felfőzött laposságot azért mégse kellene elitdivatként fogyasztanunk! Rambó három, Fred- dye négy, Cápa öt, Halálos fegyver akárhány. Ugye, nem hangzanak túl jól? Ezért lehet reményünk: lassan elfogynak az „agyhúgykő”-készletek, és a mozi újra azzá lehet, amiért egykor megszületett. Játékos, humánus, bölcs, szellemes képüzenetek színházává. Ha még kitart addig nálunk az a néhány száz városi létesítmény, amit mozinak neveznek. Erdős István Antall vagy Csurka? Kívánatos lenne a választás! Az SZDSZ elmozdult a mélypontról Rajk László és Kőszeg Ferenc SZDSZ-es országgyűlési képviselők salgótarjáni látogatása a sajtóklubban arra is módot adott, hogy a klubbeli beszélgetésen túl néhány kérdésre is választ kérjünk.- Rajk úr, mint egy tragikus sorsú történelmi személyiség leszármazottja, érez-e magában valamiféle küldetéstudatot?- Ha nagyon röviden válaszolhatok, akkor azt mondom, hogy nem - feleli. - Hazánk történetének bizonyos szakaszaiban biztos fontos volt a küldetéstudat, de napjaink politikája sokkal racionálisabb lett, most azt mondhatom, hogy már nem itt tartunk.- Rajk László, a fiú méltónak érzi-e az életét Rajk László, az apa emlékéhez?- Igazából nem is tudom. De talán ha te válaszolnál - fordul Kőszeg Ferenchez.- Erre borzasztó nehéz válaszolni. Én azt gondolom, hogy az idősebb Rajk László teljes hittel, őszinte meggyőződéssel csatlakozott egy eszméhez, s ennek az eszmének a hiteles, önfeláldozó és bátor képviselője volt. Más kérdés az, hogy ez az eszme nem bizonyult jó eszmének. Ha abból indulok ki, valaki önfeláldozóan vállalta egy eszme szolgálatát, akkor én azt gondolom, hogy az ifjú Rajk Lászlóról is el lehet mondani, hogy amikor a demokratikus ellenzékhez csatlakozott, akkor szubjektív szempontból valami hasonlót tett.- A fiú vajon hogyan él azzal a „teherrel", ami az édesapa nagyon is különböző megítélésével kapcsolatos?-Ezt megint racionális alapon kell vizsgálni, amit a küldetéstudattal kapcsolatban is mondtam. Magyarországon már van ítélet, hogy bizonyos apák és fiúk dolgait nem szabad ösz- szekapcsolni. Szubjektív szempontból én igazából, s ez nem cinikus kijelentés, nem hiszem, hogy nagy különbség van abban, hogy egy embernek az apRajk László ját kivégzik, vagy elüti a villamos. Mindenképpen apa nélkül nő fel. Vagy elválik. Akkor csonka marad a család. Ezek között igazából nincs nagy különbség.- Az egykori szamizdat szerkesztők, akik rendkívül sok zaklatásnak voltak kitéve, most, 1993-ban nem érzik-e azt, hogy másoknak kaparták ki a gesztenyét?- Ezt nem érzem így. Lehet, ezt már sokszor elmondtam: nekem a rendszerváltásnak az alaphangját az adta meg, hogy 1989-ben két temetés volt. Mind a két temetésen száz-százezer ember vett részt. Ez két különböző embercsoport volt, ha akadtak átfedések is. Ezek az emberek azonban azzal a bölcsességgel és méltósággal viselkedtek, hogy egyik sem köpte le a másikat, ha a másik temetésen vett részt. Ez Nagy Imre és Kádár János temetése volt. Én azt hiszem, hogy ez a fajta bölcsesség és tolerancia az, aminek mi kikapartuk a gesztenyét Ferivel együtt.-Én egyáltalán nem érzem úgy, hogy másnak kapartuk ki a gesztenyét - veszi át a szót Kőszeg Ferenc - Viszont, ami az embert bosszantja, vagy bántja az az, hogy ma a kormánypárti oldalról igen gyakran lehet hallani: a demokratikus ellenzék Kőszeg Ferenc valamilyen módon együttműködött a hatalommal. Ez megtűrt ellenzék volt. S ezt olyanok mondják, akik semmiféle ellenzéki tevékenységben nem vettek részt, akiknek eszükbe sem jutott, hogy valamilyen módon kifejezzék a nemtetszésüket a rendszerrel szemben.- A szamizdat Beszélőnek igen nagy volt a vonzereje, ám időközben legálissá vált. Jelent-e ez valamilyen változást.- Valamikor a szamizdat Beszélő egy különlegesség volt. Ma a Beszélő, akármilyen nagy múltú címet visel, egy hetilap a számos más lap között. Semmi extra nincs abban, hogy Beszélő. Mi azt szeretnénk, ha ez egy jó hetilap legyen. Valamikor azt gondoltuk, s ez igaz is, hogy a politikai események elemzésének egy olyan tradíciója alakul ki a Beszélőben, lévén ez a műfaj nem nagyon létezett, amit tovább tudunk vinni. Ma ebben is nagy versenyben vagyunk, mert nagyon sok újságban jelennek meg kiváló politikai elemzések. De azt gondolom, megőriztük ezt a tradíciót, s a korábbi érdeklődésünket a közép-kelet-európai népek ügyei iránt, valamint a szociális kérdésekkel szembeni érzékenységünket is.- Helyesen érzékeljük-e, hogy az SZDSZ az utóbbi időben mintha teret vesztett volna?- Szerintem most egy pártellenes, parlamentellenes hangulat van - fejtegeti Rajk László. - Ebben a milliőben azonban az SZDSZ-ben a novemberi küldöttgyűlése óta egy ellenkező trend érvényesül. Éppen, hogy kezd kilábalni a félidőben bekövetkezett mélypontról. Az SZDSZ-nek azonban van egy külön nehézsége, ami más ellenzéki pártokat nem terhel. Az, hogy miközben nincs kormányon, igen sok önkormányzatban SZDSZ-vezetés van. Ezeken a településeken az önkormányzat minden hibájáért, nehézségéért a pártot is felelőssé teszik. Holott az önkormányzati nehézségek egy része a kormányzati politika következménye. Tehát a mi pártunkon kettős teher van.-Az MDF országos értekezlete előtt mi a véleményük, Antall vagy Csurka?- Attól tartok, hogy a látszólagos status quo megmarad - mondja Kőszeg Ferenc. - Antall József lesz az elnök, de azt fogja csinálni, amit Csurka akar. Sokan ezt gondolják és Csurka is így gondolja, a lapja is ezt sugallja, hogy választani kell a két személy irányzata között. Nagyon kívánatos lenne, hogy megtörténjen a választás. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy legyen egy konzervatív jobbközép párt, mert van olyan választói réteg, amelynek az érdekeit ez fejezné ki, s ezek a pártok az európai politikában mindenütt jelen vannak. Viszont sehol sem mosódnak össze ezek a pártok a szélsőjobbal. Az MDF jelenlegi formájában azonban veszélyes alakulat, mert összefolyik benne a konzervatív jobbközép-mentalitás és a szélsőségesen radikális jobboldaliság. Tartok azonban tőle, hogy nem jön be a vagy, hanem a két irányzat látszatmegegyezése jön létre. Tehát Antall marad a főszereplő, de ott lesz mögötte Csurka árnya. Pádár András Erősíteni a hazai szlovákság identitástudatát Barátságban kell élnünk Beszélgetés Mata Mihály ügyvezető elnökkel Mata Mihály, a Magyarországi Szlovákok Szövetségének a IX. kongresszusukon megválasztott új ügyvezető elnöke a napokban Salgótarjánban járt, s megyénk vezető személyiségeivel találkozott. Ez kínálta az alkalmat a beszélgetésre.- Elnök úr, kicsoda Ón, s honnan, milyen pályafutás után került ebbe a tisztségbe?- Magamról csak röviden - kezdte válaszát mosolyogva. - Szlovák és kémia tanári diplomám van. Zempléni származású vagyok, de a budapesti szlovák tanítóképzőben, majd a szegedi tanárképző főiskolán végeztem. Huszonegy évig tanítottam szlovák anyanyelvű iskolában, majd négy évig a fővárosban működő csehszlovák kulturális központban voltam kulturrefe- rensként. Ebben az időben gyakorta jártam Nógrádban, tehát ismerem az itteni nemzetiségi munkát. Később több mint egy évtizedig a művelődési minisztériumban dolgoztam, s a hazai nemzetiségi osztály vezetői posztjáról kerültem a szövetség ügyvezető elnöki székébe.-A szövetség élén történt személyi változás jelent-e stílusbeli változást a munkában?- Úgy gondolom, nincs szükség stílusváltásra a szövetségi munkában, mivel annak jók a módszerei. Mivel a szövetség jó eredményeket tud felmutatni, nekem esetleg csak finomítani kell a módszereken.- Nemrégiben arról hallottunk, hogy szövetségük párttá Mata Mihály alakul. Valóban ezt tervezik?- Beszéltek erről, s még tartja magát az a vélemény, hogy alakuljunk párttá. A mi területünkön közismerten létrejöttek alternatív szervezetek, amelyek támadták szövetségünket. Ez a támadás most megszűnt, s reménykednek, sikerül közeledni egymáshoz. Én magam is a közeledés híve vagyok, s arra törekszem, hogy megtaláljuk munkánk közös csomópontjait. Ha sikerül ezt elérni, a minket ért vádaskodások is megszün- tethetőek.- Az egykori Csehszlovákia kettéválását, a két ország kormányai között tapasztalható nézeteltéréseket hogyan éli meg a hazai szlovákság?- Tapasztalataim szerint az országaink közötti politikai kapcsolatnak mindenképpen van hatása a hazai szlovákságra és a Szlovákiában élőkre. A mi szövetségünk azonban nem politikai szervezet, tehát a mi kapcsolatainkban mindez különösebb változást nem hozott. A hatás abban érezhető, hogy nehezebbé vált a munkánk. Magam sem foglalkozom politikai kérdésekkel. Megvallom, a két kormány közti gazdasági nézeteltéréseket nem szabadna politikai kérdésként kezelni. Célravezetőbb lenne, ha a vitás kérdésekben független gazdasági szakemberek tennének igazságot. Az egyszerű emberek észszerűen gondolkodnak. A hétköznapi dolgokat veszik alapul, s abból indulnak ki, hogy nekünk földrajzi helyzetünknél fogva is barátságban kell élnünk egymással.-Milyen célkitűzésekkel fogott munkához?- Nagyon fontos lenne a hazai szlovákságnak az identitás- tudatát erősíteni, amihez azonban alapvető a nyelv ismerete. Nemcsak a fiatalok, hanem a felnőttek körében is rá kell ébreszteni az embereket, hogy ők kicsodák, honnan származnak, hol vannak a gyökereik. Eddig erre nem volt mód, a rendszer- váltással viszont megnyílt rá a lehetőség. Fontos lenne, hogy a családokban használják a nyelvet, ami az oktató-nevelőmunkában is segíten. Ugyanakkor a helyi közösségek megerősítése is kívánatos volna, elsősorban kulturális területen. Pádár András Nemes a kadarka, szabad a rablás Miként azt minden valamire való borissza tudja, nem csak csupán és nem kizárólagosan az a kadarka nemes, amelyet Kiskőrösön készítenek. Akad nemesebb is e nedűk tengerében, s kizárólag ízlés és (pénz)tárca dolga, hogy voksát az ember melyikre adja. Varga Béla nem titkolja, neki bizony édesmindegy. Ama ritka férjek egyike, aki nem issza sem a nemest, sem a nemtelent. Hogy néhány palackkal mégis tart belőlük odahaza, azt inkább a néha-néha előkerülő vendégek kedvéért teszi. Amikor pedig a készlet kifogy vagy csak már majdnem fogytán, fogja a göngyöleget, mármint az üres palackokat, s irány az ÉVI Áruház. „Nemes” programját kezdi az üvegvisszaváltónál, hol is a kis hölgy - végre - előkerül, s az üvegekért darabonként hat kemény forintot emberünk kezébe nyom. Neki viszont gyanús, hogy legutóbbi hasonló vásárlási zarándokútján mintha hetet fizetett volna pluszban egy-egy palackért. Eltűnődik, hogy ugyan jól emlékszik-e, s ha igen, ugyan mi történt? Ebben a nagy „árverésben”, csak nem éppen itt lenne végre süllyedés? Sokáig nem kell, hogy törje a fejét, mivel a pénztárnál, az újabb üvegekért - hetet fizet ismét. Hetet egy csapásra, darabonként a palackokért. De már nem is szól, nem reklamál, mivel megvilágosodik minden: vegyél üveg bort, vagy sót, vagy húst, vagy kenyeret - mindig, mindenütt átvernek. Lehet, hogy mégis rászokok az alkoholra? - tör rá valamiféle furcsa rontás, de csak rándít egyet 'a vállán: ugyan, ezeknek ...? Csak azért, mert nemes a kadarka, mert szabad a rablás... ? (ku-ti) Ez itten kérem, Magyarország A fiatalokra szálló ősi magyar átok „Engem anyám megátkozott, mikor a világra hozott, azt az átköt tette reám, ország világ lesz a hazám.” Ez a népdal járt az eszemben, no meg, hogy elegem van. Elegem van a sok sötét hírből, a gyilkosságokból, a munkanélküliségből, a korrupcióból, az ország kiárusításából, a kiskirályok hepciásko- dásából, a hozzá nem értők gőgjéből. Köszönöm szépen, viszlát, mert én elmegyek. Az, hogy magam így vélekedem, egy dolog. Csakhogy rajtam kívül nagyon sok fiatal látja hasonképpen helyzetét. Úgy mondják, akinek van csöppnyi esze, már indul is a fejlett nyugat valamelyik államába, aztán ameddig bírja - talán örökre - kinn marad. Vannak, akik pár hónap, legfeljebb egy év múltán hazatérnek, s az itthoniak kikerekedett szemmel feltett „miért nem telepedtél le ott?” kérdésére furcsa mosoly- lyal válaszolnak: „a honvágy haza húzott.” Nálunk a többség úgy véli, nem jó ebben a szürke, kilátástalan magyar valóságban létezni. Külföldön pedig - bár megélhetne az ember, nincs maradásunk, mert idegennek számítunk. Nehéz megfogalmazni, mit jelent magyarnak lenni. Minket, a húsz és harminc közöttieket, nem oltottak be „magyarság tudattal”, csak nőttünk mint a gomba, s a jelen káoszában próbálunk kapaszkodókat találni, de csak vergődünk a nacionalisták „majd én megmutatom mi a helyes” diktatórikus eszméi és a modem „önerőből hogyan lehetünk minél gyorsabban gazdagok” jenki ideológiái között. Az arany középút pedig sokunk számára a határokon túlra mutat. Azt hiszem, felszedheti bárki a sátorfáját, s szerencsét próbálhat a „művelt nyugaton” - talán ezt nem is szabad kihagyni -, de minden hiába: mert bár itthon a gondok kilátástalan tömege zuhog ránk, ha elmegyünk, a sehová tartozás üressége gyötör. -fenyvesiA
