Nógrád Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-19 / 15. szám

2 KÜLFÖLD 1993. január 19., kedd Szomáliái nagy hadiraktár Hatalmas hadianyag-raktárra bukkantak a Szomáliában lévő amerikai katonák a helyi lakosok segítségével. A Mogadisutól 32 kilométerre lévő Afgooyeben a lakosok vezették el az amerikai­akat egy telepre, ahol 30 bunker­ben mintegy 1000 tonnányi lő­szert és fegyvert — köztük föld­levegő rakétákat, valamint 225 kilogrammos bombákat — talál­tak. Az AP jelentése szerint a te­lep valószínűleg a Szomáliái had­sereg egyik régi rejtekhelye lehe­tett, de egyes klánok is szerezhet­tek maguknak innen „utánpót­lást”. Palesztinok tiltakozó menete Tiltakozó menetet kezdett va­sárnap az Izraelből egy hónapja kitelepített mintegy négyszáz pa- lesztin amiatt, hogy ajeruzsálemi kormány nem hajlandó őket visz- szaengedni a zsidó állam terüle­tére. A Reuter jelentése szerint a menet az Izrael által ellenőrzött dél-libanoni biztonsági zóna ha­tárán fekvő Szemraja felé tart. A tüntetők az izraeli állás közelé­ben ülősztrájkot akarnak kezde­ni. Húsz méter mélyen a lengyel komphajó A lengyel komphajó kataszt­rófájában meghaltak többségét már azonosították, de hétfő reg­gelig nem sikerült felismerni újabb magyarokat. A Jan Hewe- liusz roncsa hosszú sodródás után mintegy 40 tengeri mér- földnyire Swinoujsciétől elsül­lyedt és húsz méter mélyen fek­szik a tengerfenéken. Zbigniew Jaworski közlekedési és tenger­gazdasági miniszter közölte, hogy majd megpróbálják ki­emelni a szerencsétlenül járt hajó roncsát. Kapcsolatápolás Izraellel Izraelben tartózkodik Je­szenszky Géza külügyminiszter, hogy ötnapos hivatalos látogatá­sa során a Magyarországot és a zsidó államot érintő nemzetközi kérdésekről, a két ország közötti kapcsolatok fejlesztésének lehe­tőségeiről tárgyaljon Simon Pe­resszel, az izraeli diplomácia ve­zetőjével és Jichak Rabin kor­mányfővel, illetve — izraeli köz­lése szerint — tájékoztatás adjon a második világháborús náci ül­döztetést el szenvedett magyar zsidóság kárpótlásáról. Fogadja őt Hájim Herzog államelnök. Elnökjelöltek Szlovákiában A Vladimír Meciar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomban titkos szavazással döntöttek arról, hogy a mozga­lom eddigi két köztársasági el­nökjelöltje közül végérvényesen Roman Kovácot, a szlovák kor­mány jelenlegi miniszterelnök­helyettesét jelölik. A mozgalom­nak huzamosabb ideje két jelölt­je volt: az egyik az immár bizto­san induló Roman Kovác, a má­sik pedig Michal Kovác a mozga­lom alelnöke. Adatok a First Ladykről Hillary Clinton, akiből First Lady lesz, amikor férjét, a meg­válaszolt Bili Clintont szerdán hivatalosan beiktatják az Egye­sült Államok elnökének, 45 éves és végzettségére nézve jogász. Chicago közelében született. Az Egyesült Államok előző elnökeinek feleségei közül: — a legtöbben, számszerűen kilencen New York államban születtek; a második helyen Ohio és Virginia állam áll — hat­hat First Ladyvel; — a legfiatalabb First Lady Frances Cleveland volt 21 évé­vel; — a legidősebb Anna Harri­son, William Henry Harrison el­nök felesége volt — ő 65 éves ko­rában került férje oldalán a Fe­hér Házba. Etnikai tisztogatás a Vajdaságban Jeszenszky interjúja a Le Quotidienben Az etnikai tisztogatás bizo­nyos értelemben már megkezdő­dött a Vajdaságban is—jelentet­te ki Jeszenszky Géza külügymi­niszter a Le Quotidien de Paris című francia lapnak adott inter­jújában. Elmondotta: mintegy 25 ezer magyar nemzetiségű fiatalember kényszerült menekülésre, hogy ne kelljen bevonulnia a szerb-ju- goszláv hadseregbe. Ugyanak­kor viszont több tízezer szerb menekült érkezett a Vajdaságba, s arra lehet számítani, hogy on­nan már nem vonulnak ki. Belg- rád nyomást gyakorol a helyi ha­tóságokra, hogy a szerb mene­külteknek adják át az ideiglene­sen eltávozott magyarok házait és lakásait. Ez nyilvánvalóan az etnikai viszonyok megváltozta­tására tett kísérlet. „Az elmúlt hetven évben a magyarok egynegyede hagyta el a Vajdaságot, s őket azonnal szerbek helyettesítették be. Ha a vajdasági magyarok autonómiát követelnek, akkor ennek magya­rázata az, hogy fenyegettetve ér­zik magukat a szerbek által” — mondta Jeszenszky Géza, aki utalt arra, hogy a szerb hatósá­gok betiltották a magyar helység­nevek használatát. „Áttol tartok, hogy a magyarokra nehezedő nyomás a továbbiakban jelentő­sen növekszik majd, ez pedig nö­velheti a feszültséget a Vajdaság­ban” — mondta. A miniszter az interjúban nyo­matékosan húzta alá, Magyaror­szágnak nincsenek területi köve­telései szomszédaival, így Szer­biával szemben sem. „A vajdasági magyaroknak nincsenek fegyvereik, így egy ilyen konfliktus a másik oldaról robbanhat ki csupán. A tarto­mányban vannak olyan csopor­tok, akik fegyverrel akarják elűz­ni a vajdasági magyarokat. Ez olyan veszély, amelyet nem sza­bad lebecsülni” — közölte az in­terjúban Jeszenszky Géza. (MTI) Nincs alap a külön jogokra...?! A román elnöki szóvivő furcsa nyilatkozata A román elnök szóvivője sze­rint sem politikai, sem jogi, sem erkölcsi alapja nincs annak, hogy a magyar kisebbség autonómiát követeljen magának a román ál­lam keretein belül. Traian Che- beleu a román rádiónak adott va­sárnap esti nyilatkozatában úgy vélekedett, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezetői rosszul értelmezik az Eu­rópa Tanács vonatkozó határo­zatát, mivel az csak a helyi köz­igazgatás kérdésével foglalkozik és nem a kisebbségi problémá­val. Chebeleu azzal érvelt, hogy Romániában van törvény a helyi közigazgatásról és sem politikai, sem jogi, sem erkölcsi alapja nincs annak, hogy a negyven ro­mán megye közül egy vagy több külön jogokat, a többiektől elté­rően nagyobb autonómiát kap­jon, tekintet nélkül a nemzetiségi összetételre. A nyilatkozatot ismertető Tanjug hírügynökség emlékeztet arra, hogy Románia 23 millió fős lakosságának valamivel több mint 10 százaléka tartozik a nemzeti kisebbségekhez. A legnagyobb cso­portot (1,7 millió ember, 7 százalék) a magyarok alkotják, őket kö­vetik a cigányok, a németek, a zsidók, az ukránok, az oroszok, a szerbek, a görögök, az örmények, a törökök és mások — írta a hír- ügynökség. Politikai bűvészmutatvány Magyar visszhang az RMDSZ kongresszusáról Hogyan látták az RMDSZ-kongresszus magyarországi vendégei a brassói tanácskozást? — az MTI tudósítója több meghívott véle­ményét kérdezte. Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke: — Ezt a kongresszust én nagyon fontos állomásnak tartom, mert a kolozsvári nyilatkozat után végre el mertek jutni az autonó­miakérdés megfogalmazásához, kimondták, hogy annak többféle formáját vállalják, azokat békés formák között kívánják elérni. Ezzel példát is adhatnának má­soknak. Ilyen szempontból, még ha sok idegesség is van a fogal­mak körül, nagy előrelépés tör­tént. Mint a Magyarok Világszö­vetségének elnöke, ezt azért lá­tom fontosnak, mert most már minden térségben, ahol élnek, a magyar nemzeti kisebbségek eb­ben az irányban próbálják alakí­tani történelmüket, sorsukat. Orbán Viktor, a FIDESZ ve­zetője: — Az RMDSZ szinte le­hetetlen feladatra vállalkozik: egy kisebbségi társadalom teljes belső politikai, gondolatrend­szeri, ideológiai tagoltságát pró­bálja úgy képviselni, hogy köz­ben a párt ne szakadjon szét. Ez olyan politikai bűvészmutat­vány, ami ritkán sikerül, ám ők a jelek szerint ezen a harmadik kongresszusukon is sikerrel hajt­ják végre. Másrészt úgy vélem, hogy az RMDSZ bizonyos lépés- hátrányban van például a vajda­sági magyarok szervezetéhez, a VDMK-hoz képest a pontos jogi kategóriák kidolgozásában. Gál Zoltán, az MSZMP kép­viselőcsoportjának elnöke: — Véleményem szerint a Domokos Géza távozó elnök beszámolójá­ban megfogalmazott gondolatok a körülményekhez és a közeghez alkalmazkodó gyakorlati politi­ka alapjait vetik meg. A kongresz- szus a programnyilatkozat értel­mében nem pusztán a kisebbségi jogok terén kívánt előrelépni, hanem a romániai társadalom egészét érintő problémákat is felvetett — ezek megoldása az itt élő magyarság számára is fontos ahhoz, hogy elérhessen egy eu­rópai szintet. A lehetőségek jó­zan számbavétele és az ehhez igazodó jövőmeghatározás egya­ránt fontos volt. Rudas Ernő, Magyarország bukaresti nagykövete: — Ez a kongresszus egyedülálló alkal­mat nyújtott az itt magas szintű küldöttségekkel megjelent ma­gyar pártoknak is arra, hogy az RMDSZ, illetve a román politi­kai pártok jelenlevő vezetőivel találkozzanak és kapcsolatokat építsenek. Ebben szerepet vállalt a város polgármestere, Adrian Moruzi, aki a tanácskozás első napján fogadást adott a küldött­ségek tiszteletére. De találkozók, megbeszélések zajlottak a kong­resszus szüneteiben, a folyosó­kon is. Baracs Dénes Casablanca és Marokkó függetlensége Churchill nevetett, mikor meglátta a fotót a kézfogásról Egyes történészek szerint Ro­osevelt és Churchill meghosz- szabbította a II. világháborút, amikor találkozott Casablancá­ban. Annyi azonban bizonyos, hogy siettették Marokkó füg­getlenségének kikiáltását. 1943. január 14-e és 24-e kö­zött rendezték meg azt a konfe­renciát Casablancában, amelyen az amerikai elnök és a brit mi­niszterelnök ultimátumban kö­vetelte, hogy a tengelyhatalmak feltétel nélkül adják meg magu­kat. Ez fordulópontot jelentett a háborúban. Néhány történész azzal érvel, hogy a szövetséges vezetők ultimátumukkal kény­szerítették a náci Németországot és a császári Japánt, hogy az utol­só pillanatig harcoljanak. Mások tagadják ezt. A marokkóiak vi­szont saját országuk szempontjá­ból értékelik a konferenciát. „A szövetségesek számára a fő téma Európa felszabadítása volt, a mi számunkra azonban Marokkó felszabadítása” — mondta Mo­hamed Elyazghi vezető marok­kói politikus az AFP francia hír- ügynökség tudósítójának. A konferencia két hónappal azután kezdődött, hogy a szövet­ségesek 97 ezer katonát szállítot­tak partra Észak-Afrikában. A megbeszélés véletlenül egybe esett a Casablanca című világhí­rű film premierjével, amelyben Ingrid Bergman és Humphrey Bogart oly nagy sikert aratott. Ebben az időszakban a Vörös Hadsereg már bekerítette a né­met haderőket Sztálingrád kö­rül, a nyugati szövetségesek pe­dig felkészültek arra, hogy meg­ostromolják „Európa lágy altes­tét”, ahogyan CÚMrcüi//Dél-Eu­rópát nevezte. A konferencia fordulópontot jelentett Marokkó számára is. Roosevelt közölte Mohamed ben Youssef szultánnal, aki csak név- leg viselte az uralkodói címet, hogy a győzelem után támogatni fogja Marokkó függetlenségét. Az ország, mint ismeretes, 1912 óta francia protektorátus volt. Roosevelt ígérete nem tetszett a franciáknak, annál inkább a ma­rokkói nacionalistáknak. A ma­rokkóiak ezrei jelentkeztek a szövetséges haderőkbe, hogy harcoljanak a németek és az ola­szok ellen. Az 50 év előtti casablancai konferencia egyik érdekes ese­ménye volt, hogy Roosevelt rá­bírta De Gaulle-t, szorítson ke­zet Henri Giraud tábornokkal, aki az észak-afrikai szabad fran­cia haderők képviselőjének tar­totta magát. De Gaulle és Gira­ud kezet fogott, s utána De Gaul­le azonnal hátat fordított Gira- udnak. Churchill emlékirataiban leírta: mindig nevetni kezdett, ha meglátta a kézfogásról egy fiatal katona által készített fényképet. (MTI) Gorbacsov vissza akar térni a politikai életbe Németország az ideális állam? Jack Nicholson és Barbra Streisand Fények és giccsek Clinton beiktatási ünnepségein Jack Nicholson olvas fel a klasszikusok szövegeiből, Aret­ha Franklin, Diana Ross, Barbra Streisand, Ray Charles énekel. Tizenegy bálon tízezer vendég táncol, és nem lehetetlen, hogy elnöki méltóságát félretéve, Bili Clinton ismét egyszer nyilváno­san szaxofonozik. Akár játszik, akár nem: a 42. elnök szerdai be­iktatásának négynapos ünnep­ségsorozata mindenképpen em­lékezetesnek ígérkezik. Clintonék már vasárnap útnak indultak a Virginia állambeli Monticellóból, Thomas Jeffer- sonnak, a Függetlenségi Nyilat­kozat megalkotójának egykori otthonából. Az új elnök és alel- nök buszkaravánja délután érke­zett Washingtonba a másik „ala­pító atya”, Abraham Lincoln emlékművéhez az első, nagysza­bású ünnepi hangverseny szín­helyére. „Amerikaiak újratalál- kozása — új kezdetek, új re­ménységek” — hangzott a mot­tója az ünnepségsorozatnak, amelyet (Amerikában vagyunk) elsőosztályú hollywoodi tv-pro- ducerek, Clintonék régi barátai állítottak össze. A szabadtéri koncert után megszólalt a Szabadság-harang, s a ugyanígy harangszó köszön­tötte az új elnököt a kontinensnyi ország minden táján. A washing­toniak este még tűzijátékot lát­hattak, míg az új elnök pihenőre tért, mert korán kelt: másnap reggel egykori Alma Materében, a Georgetown Egyetemen talál­kozott a washingtoni diplomá­ciai képviseletek vezetőivel, majd ünnepségen vett részt Mar­tin Luther King, a meggyilkolt fekete polgárjogi vezető emléké­re. Kedden a gyerekeknek,s az if­júságnak szentelték a hangverse­nyeket, este pedig „elnöki gála” volt Washington legnagyobb sportcsarnokában, a jazz és a popzene nagyjainak felléptével. Köztük volt (az elnök előtt nincs lehetetlen) az 1980-ban meg­szűnt Fletwood Mac együttes: Clintonék kedvence volt, és ké­résükre most az egyszer ismét felléptek. Az ünnepségsorozat csúcs­pontja szerda, a beiktatás napja. Istentisztelettel kezdődik, majd George Bush elnök és felesége kávén látja vendégül az utódokat a Fehér Házban: Clintonék ad­dig a kormánynak az utca túlol­dalán lévő vendégházában, a Blair Houseban szállnak meg. Elnök és utóda ezután együtt hajtat a Capitóliumra, a törvény- hozás épületéhez. Ott Billy Gra­ham, a Magyarországon is járt híres baptista prédikátor imája után először Albert Gore alel- nök, majd Clinton teszi le a hiva­tali esküt a Legfelsőbb Bíróság egy-egy tagjának kezébe. Hír szerint a mindig becenevén sze­replő Bili Clinton (azaz Clinton Vili) szabályos, teljes nevén, Wil­liam Jefferson Clintonként eskü­szik fel. A fogadalomtétel után az új elnök elmondja a hagyományos beiktatási beszédet, amely beke­rülhet a történelembe. Az elmúlt évtizedekből csak Kennedy egy mondata maradt emlékezetes: amelyben buzdította honfitársa­it, hogy ne azt várják, mit tesz a haza értük, hanem azt keressék, amit ők tehetnek a hazáért. Az ünnepséget követően a ha­misítatlanul amerikai beiktatási parádé következik, a törvényho­zástól a Fehér Házig vezető su­gárúton : katonák és diákzeneka­rok, bohócok és szépségkirály­nők, valamint Arkansas, az el­nök szűkebb hazája küldöttei. Este a beiktatási bálokon tánc virradatig. S aki idejében jelent­kezett — vagy támogatót talált —, az másnap délelőtt, a „nyitott ajtók napján” bejuthat a Fehér Házba: Clinton, 150 év után elő­ször, pár órára meghívta „a né­pet” új otthonába. Annak idején A ndrew Jackson elnöknek a hát­só ablakon kellett elmenekülnie a vadul bezúduló tömeg elől, amely összezúzta a ház berende­zését. A titkosszolgálat ezúttal bizonnyal gondoskodik a vendé­gek fémdetektoros megszűrésé­ről és a rendről. A négynapos rendezvényso­rozat —jóllehet a sztárok most az egyszer ingyen lépnek fel — vagy 28 millió dollárba kerül, amely összegnek túlnyomó részét nem az állam, hanem a rendezők, a Demokrata Párt fizeti. S mivel ez nekik is óriási összeg, a hangver­senyek egy részéből szabályos tv-rpodukció lesz: a közvetítési (és hirdetési) jogot előre eladták a kereskedelmi tv-társaságok- nak. A koncerteken, bálokon egyébként a díszvendégek kivé­telével mindenki fizet, nem is ke­veset, fejenként száz vagy több­száz dollárt. A másik nagy bevé­teli forrás a „hivatalos” emlék­tárgyakból fakad: jóllehet a kü­lönösen ízlésteleneket kizsűriz­ték, még így is bőviben lesz kap­ható strassz bross, a szaxofonozó Clintonnal, karácsonyfadísz el­nöki, netán alelnöki portréval, nemkülönben az új elnök élet­nagyságú, kivágott kartonra ra­gasztott fotója — és természete­sen trikók, minden mennyiség­ben. A neheze ezután következik: Bill (William Jefferson) Clinton januar 21-én munkához lát. (MTI) Mihail Gorbacsovvolt szovjet elnök vissza akar térni az aktív politikai életbe, és kész politikai funkciót vállalni: igyekezetében csoportok és személyiségek szé­les körére támaszkodhat. Mind­erről maga a hatalomból több mint egy éve eltávozott politikus beszélt a Der Spiegel című német hetilapban. — Ä Gorbacsov-korszaknak nincs vége, igazán csak most kez­dődik. Oroszország főnixmadár­ként fog feltámadni a hamuból — mondta Mihail Gorbacsov a hamburgi hírmagazinban megje­lenő interjúban. Ezúttal is kemé­nyen bírálta riválisát, Borisz Jel­cint, egyebek között azt vetve a szemére, hogy nem mentes a „cári viselkedésmódtól”, és hogy „neobolsevizmust” gyakorol. A biztonságpolitika cseh és szlovák illetékesei tudatták, hogy érdekeltek a Visegrádi Együttműködés folytatásában. A négy ország képviselői a ter­vek szerint hamarosan találkoz­nak, hogy tárgyaljanak a védelmi együttműködés kiszélesítéséről, amelyet lelassított Csehszlová­kia felbomlása. Erről beszélt az MTI tudósítójának értesülése szerint Janusz Onyszkiewicz len­gyel védelmi miniszter Washing­tonban. Onyszkiewicz egy karib-ten- geri tanácskozásrólnazatérőben tett rövid látogatást az amerikai fővárosban, ahol találkozott Jeffrey Smithszel, az alakuló Clinton-kormány védelmi kér­désekben illetékes megbízottjá­val és Richard Lugar republiká­nus szenátorral. Ä miniszter az Egyesült Államok atlanti taná­csának tagjai számára tartott zártkörű rendezvényen kifejtet­— Borisz Jelcin és Jegor Gaj- dar kormányzása a lakosság többségét szegénységbe taszítot­ta. Módszereik neosztálinisták. Egyszerre mindent össze akar­nak zúzni, mindent le akarnak rombolni, hogy aztán mindent újraépítsenek — ugyanúgy, mint a bolsevikok. Ez veszélyes kalan- dorság, és nem politika — közöl­te Gorbacsov. A volt szovjet elnök szerint Oroszország számára a Német Szövetségi Köztársaság társadal­mi rendje a követendő példa. Azt mondta, hogy elismerést érde­mel a német lakosság, amely erős demokratikus öntudattal szegül szembe a neonácikkal. Politikai hazáját Gorbacsov az ellenzéki Állampolgári Szövetségben he­lyezte el. te, amit a kormánypolitikusok­nak is elmondott: az USA nem engedheti meg magának, hogy hazai gondjaira hivatkozva egy időre visszahúzódjék az európai politikából, mert ha visszatér, már késő lehet: Közép-Kelet- Európa sorsa most dől el. Onyszkiewicz kifejtette, hogy Csehszlovákia kettéválása két­ségkívül kiélezett bizonyos fe­szültségeket: így a Bőssel kap­csolatos vita más intenzitású volt korábban, mint most. Ugyanak­kor bizonyos benne, hogy mind a négy ország biztonságpolitikájá­nak felelősei igénylik a további együttműködést, akárcsak a gaz­daság irányítói, amint azt a sza­badkereskedelmi egyezmények is mutatják. A kérdésre, hogy Václav Klaus legutóbb más han­got ütött, meg, a miniszter kije­lentette, hogy a cseh kormánjdő különböző nyilatkozatokat tett már. A lengyel védelmi miniszter a visegrádi együtt­működésről Kiszélesítendő

Next

/
Thumbnails
Contents