Nógrád Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-18 / 14. szám
4 HÍRLAP OLVASÓKTÓL OLVASÓKNAK 1993. január 18., hétfő Emlékezés a doni hétköznapokra A vagyonátadás nem okolható a turistaház sorsáért HONVED ZSEBNAPTÁR ölsz, A T*>Í. /9¥2- sLi w . SZERKESZTETTE ÉS KIADJA? A MAGYAR K I R A L Y I *té»r. HONVÉD HADITUDÓSÍTÓ OSZTÁLY PARANCSNOKSÁGA Ez a zsebnaptár is megjárta a doni poklot... A Nógrád Megyi Hírlap 1993. január 4-ei számában cikket közölt a Dornyay turista- házról Egy haldokló ház éledése címmel. Ennek bevezetőjében az újságíró a vagyonátadást, ennek elhúzódását okolja azért, hogy senki földjévé vált a hajdan kies pihenőhely . Később ezt a kijelentését ugyan enyhíti, mégis szükségesnek tartom az üggyel kapcsolatban a következőket megjegyezni: A turistaház a vagyonátadási eljárás alatt sem - mint ahogy előtte sem - volt gazdátlan, tényleges üzemeltetője, működtetője - tehát kezelője - mint ahogy ez a cikkből is kitűnik, a megyei önkormányzat intézménye, a Nógrád Megyei Idegen- forgalmi Hivatal volt. (Más kérdés, hogy a jogi állapot nem a tényleges helyzetet tükrözte.) A kezelő kötelessége pedig - mindaddig míg ez az állapot fennáll - , hogy gondoskodjon a rábízott vagyon üzemeltetéséről, megóvásáról, jó karbantartásáról. A vagyonátadási eljárás a kezelőt ebbéli kötelezettségében semmiképpen nem akadályozta. A turistaház átadásának „elhúzódásáról” pedig a következő mondható el: Az önkormányzatok - többek között - azokat az állami tulajdonú ingatlanokat kérhetik tulajdonba a vagyonátadó bizottságtól, melynek kezelői a jogelőd tanácsok vagy azok intézményei voltak. A kezelői jog birtoklását az ingatlannyilvántartással lehet hitelesen igazolni. A turistaházra a Nógrád Megyei Idegenforgalmi Hivatal kezelői jogát a Nógrád Megyi Földhivatal 1992. november 18-án jegyezte be. A vagyonátadó bizottság döntését 1992. december 2-án hozta, tehát az átadás törvényes feltételeinek meglétét követő 14. napon. Korábban a ház kezelője az ingatlannyilvántartás szerint az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság volt, miután az érdekeltek évekig elmulasztották a kezelői jog rendezését. Egyébként szívből örülök, hogy a turistaház eredeti rendeltetését szolgálja majd. Dr. Szita András a vagyonátadó bizottság jogásza A 2. Magyar Hadsereg doni katasztrófájának 50. évfordulója engem is visszaemlékezte- tésre késztet. Mi a ritka - és szerencsés - túlélők, ott a harcmezőn észleltük a poklot. Megfagyott katonák, a hó alól előbukkanó karok, a hidegen fénylő szempárok, az elpusztult lovak, szétszórt hadianyagok jellemezték 1943 januárját a „Csendes Don” vidékén. Az alábbiakban néhány hétköznapi eseményt írok le, ami nem szerepelhet a médiák műsoraiban. 1942. december első napjaiban egy 5-6 tankból álló német harckocsizó egység száguldott be Szagunyba, ahol a kassaiak foglaltak harcállást. A százados - aki magyarul is kitűnően tudott- elmondta, hogy egyenesen Sztálingrádtól jönnek, fontos jelentést visznek a magasabb német parancsnoksághoz. A helyzet rosszul áll Sztálingrádnál - mondta a kapitány. A tankok össze voltak törve, több esetben úgy kellett a készülő szovjet erőkön áttörni. A híradósokhoz gyorsan eljutott minden hír, így tudtunk arról, hogy Szombathelyi Ferenc vezérezredes, vezérkari főnök a tiszti klubban kijelentette: A németek a háborút elvesztették! A távbeszélő vonalakra éjjel a szovjet felderítés nyugodtan rákapcsolt, a magyar és orosz szó egyformán volt hallható. A nép nem volt ellenséges. Egy vonalvizsgálatnál elvesztettünk egy puskát, amit szigorúan nyakban kellett volna viselni. Már reményünk sem volt a megtalálásra, amikor jött egy idős orosz, kezében az elveszett puskával. Mit tudtunk adni neki köszönetünk jeléül? Tartaléké- lelemadagot, amit tilos volt elfogyasztani. De ez kisebb baj volt, mintha a puska elvesztése miatt hadbíróság elé kerülünk. Egy alkalommal hívatott Makiári Zoltán vezérkari ezredes, szállásmester és rosszallását fejezte ki, hogy az élelmezéssel, elhelyezéssel mindig nekem volt a legtöbb bajom. Bizalmasan elmondta, hogy az ellátás még gyengébb lesz, mert a szovjet csapatok elvágták a vasútvonalat. A későbbiekben már sapkával és csészével mértük az ösz- szemorzsolódott kenyeret. A közvetlenül védőárkokban védekező gyalogság helyzete még rosszabb volt. Az összkép alapján azt lehet állítani, hogy azért nem volt olyan rossz a hangulat, mint azt a későbbi események indokolttá tették volna. Beleolvasva a honvéd zsebnaptár 1943. évi példányába, egyenesen biztató képet rajzolhattunk a jövőről. Mi van ebben „A magyar királyi honvéd hadi- tudósító osztály parancsnoksága” által kiadott naptárban? Mindjárt december hó után egy állítás! ,.Adjunk hálát az Istennek, hogy az ország határától messze, a világ legjobb hadseregének oldalán végezhetjük el ezt az elkerülhetetlen leszámolást. (Mármint a szovjetekkel) „Mit vesztett eddig a szovjet?” cím alatt tízmillió halottról ad számot a naptár, de egyetlen szó sincs a büntetőalakulatokról, amelyek a szovjet hadsereg hátában voltak, mert nem volt hátra, csak előre volt! Azért annyit megírt a naptár: „Meddig tudják még a moszkvai hatalmasok a szovjet tömegeket továbbra is harcra kényszeríteni?” Hitelesnek látszó adatok szerint a sztálingrádi és doni frontot négy hadseregcsoport alkotta, így a szovjet erők létszáma több mint kétmillió volt. Velük szemben legfeljebb több százezeres német, román, olasz és magyar haderő állhatott! A doni hétköznapok nálunk híradósoknál mindig eseménydúsak voltak! A német összekötő tiszt nyíltan felvetette, hogy egy újabb magyar hadseregre is szükség lenne, de ez az összekötő arról nem beszélt, hogy a napi jelentésekben rögzített ágyúlövedékek száma és tü- zerőssége mennyire gyenge, a szállásmester ezek felhasználását is csakis a végszükséghez kötötte, de ezt megállapítani nem lehetett. így veszett el a hadianyag nagy része is, az emberek pedig mentek, - meneteltek- a majdnem biztos halált jelentő hadifogoly táborok felé. Mi híradósok tudtuk, hogy üzemanyagban bajok vannak a németeknél. Mannstein tábornok csapatai közel voltak Sztálingrádhoz, de üzemanyag-hiány miatt nem tudtak kellő segítséget nyújtani Paulus sztálingrádi hadseregének! Dr. Kecskés Géza Salgótarján Nem zártam ki magam az önkormányzati munkából A Nógrád Megyei Hírlap 1993. január 8-ai számának 5. oldalán Szécsényben gazdát cserélt egy képviselői mandátum című cikk valótlanságot közöl képviselői helyzetemmel kapcsolatban, amelynek helyesbítésére a Ptk. 79. paragrafusa értelmében kérem megjelentetni az alábbi helyreigazítást. Rácz András és Varga Tibor állításával ellentétben nem zártam ki magam az önkormányzati munkából, ugyanis a vonatkozó törvény alapján nem mondtam le képviselői mandátumomról és nem is fogok lemondani. Többször adtam írásban javaslatot az önkormányzati munkához, de ezeket soha figyelembe nem vették, s bár egyszer sem hívtak meg a művelődési bizottság ülésére, bizottsági tagságától álindokkal megfosztottak, noha a bizottsági tagok közül nekem volt (és van) szakmai vonatkozásban legsokoldalúbb és legmagasabb szintű képzettségem. A nyilatkozók hamis színben tüntetik fel képviselői helytállásom, amikor azt állítják, hogy „Balogh Ferenc 1990 novembere óta nem képviseli választóit”, ugyanakkor „elfelejtik” indokolni személyiségsértő, hitelrontó állításukat. Helyesbítés céljából közlöm, hogy:- Választóim bármilyen kéréssel jöttek hozzám, segítettem nekik. Ez a jövőben is így lesz!- Az önkormányzati ülésre attól kezdve nem járok, amikor a képviselő-testület mintegy 50 törvény- és jogsértés elkövetését felvállalva elindított ellenem egy koncepciós eljárást, megfosztott a munkához, a létbiztonsághoz fűződő alkotmányos jogaimtól.- Az önkormányzati ülésekre azért nem járok, mert választási ígéreteimtől eltérően nem tudom és nem fogom megszavazni a város és lakosság hátrányára hozott olyan határozatokat, rendeleteket, mint pl.:- a szociális helyzetet figyelmen kívül hagyó igazságtalan adórendelet- a városi vagyon mértéktelen árubabocsájtása- a városi könyvtár eladása- a tízmilliós nagyság- rendű kockázatos hitelfelvételek- egy státuszon két művelődési központvezető alkalmazásának millós nagyságrendű kárkövetkezményei.. .- városi középületek elzálogosítása stb. Az önkormányzati üléseken való megjelenésemmel, ellenzéki magatartásommal és ellen- szavazatommal nem tudok változtatni a többség által kialakított jelenlegi állapotokon, de távolmaradásommal Szécsény város állampolgárait hátrányosan érintő intézkedések ellen tiltakozom. Balogh Ferenc Szécsény Csak előzetes javaslatot tettünk A Nógrád Megyei Hírlap 1993. január 11-ei, hétfői számában Drágulhat a gyermekétkeztetés címmel cikk jelent meg. Az írás érinti vállalatunkat is, miszerint utolsó előtti bekezdésében tényként rögzíti, hogy a Nógrád Megyei Vendéglátó Vállalat megemelt díjtételeit tartalmazó levél már az ön- kormányzat szociális és egészségügyi osztályán van. A hiteles tájékoztatás érdekében jelzem, hogy vállalatunk 1992. december elején levélben fordult az érintett önkormányzatokhoz tájékoztató jellegű információ adásával. Levelünkből (lásd lentebb!) kitűnik a vállalat előzetes, jelzés értékű információjának indoklása. 1993-ban a gyermekélelmezésben alkalmazott norma új értékére akkor kívánunk javaslatot tenni, amikor az évre vonatkozó termelői, szállítói árintézkedések döntő részét megismertük. Jelezni kívánom, hogy erre várhatóan csak 1993 februárjában kerül sor, mivel a korábbiakhoz hasonlóan, januárban is tapasztaltunk olyan szállítói magatartást, miszerint december végén az áfa mértéket meghaladó árintézkedést jelentettek be, amit január elején visszavontak. Az új normák természetesen a vállalat javaslata alapján az önkormányzatok döntése szerinti mértékben és időpontban kerülhetnek csak bevezetésre. Az önkormányzatnak az alábbiak levelet írtuk: Tisztelt Polgármester Úr! Mint Ön előtt is ismert, 1991. január 1-jétői a közétkeztetésben alkalmazott nyersanyagértékek meghatározása az igénybevevő, ill. a szolgáltatást nyújtó megállapodásán alapszik. Vállalatunk az elmúlt időszakban az infláció okozta hatások elkerülése érdekében normaemelési javaslatát 1991. és 1992. év elején tette meg. Az érintett önkormányzatok ekkor már vagy elfogadott költségvetéssel, vagy lényeges, elemeiben már körvonalazott költségvetéssel rendelkeztek. így volt olyan önkormányzat, amely észrevételt tett emiatt vállalatunk felé. Vállalatunk most előre jelzi, hogy az eddig rendelkezésre álló információk alapján az 1993. évi inflációs hatások ellensúlyozása érdekében szakmailag kb. 10 százalékos normaemelést tart indokoltnak. Kérjük, hogy a 1993. évi költségvetésük kialakításánál ezt szíveskedjenek tájékoztató jelleggel figyelembe venni. Meg kívánjuk jegyezni, hogy a konkrét bevezetés vonatkozásában jelenleg vállalatunk még nem bír megbízható információval. Ezért kérjük levelünk jelzésértékű kezelését, valamint annak szíves tudomásulvételét is, hogy a tényleges inflációs hatás ismeretében a közeljövőben kidolgozott konkrét javaslattal Önökhöz fogunk fordulni. Tátrai István mb. igazgató A magyar csoki csak a cicának kell... Mire tanítják egyes szülők gyermekeiket? Óvoda mellett lakunk, így látva a szebbnél szebb kicsi gyerekeket, a drágábbnál drágább ruhácskáikban - koromnál fogva sajnos „felfogom” neveltetésük „ milyenségét”, vagyis azt, hogy a jövendő ifjúság olyan lesz, mint amilyennek mi felnőttek neveljük őket! A mindenki által tapasztalt romló életszínvonal mellett, szokszor jogos panaszaink ellenére ma már ott tartunk, hogy megjelent a „csokoládéval is való szemetelés”! Egyik reggel a bejárati lépcsőnkön egy 10 dkg-os „Kedvenc" nevű csokoládépapír hevert, nem üresen! Csak gondolom, hogy megkóstolva, tapasztalta volt tulajdonosa, hogy se nem „Milka”, se nem „Nestlé", - csak egy magyar csoki, aminek elfogyasztása már rangon aluli lett volna! Lehajoltam, felvettem a szemetet, majd egy cicának adtam , amelyik először furcsállva körbejárta, majd jó étvággyal elfogyasztotta. A másik téma a szemetelés! Körülbelül egy éve történt. A fiatal, csinos anyuka vezette reggel kislányát az oviba. A gyerek bontogatva a csokit - a papírt anyukának nyújtva - kezdte enni. Én éppen a lépcsőn söpörtem, az anyuka pedig a világ legtermészetesebb hangján közölte a gyerekkel, hogy „dobd le”! A gyerek még meglepődött, de aztán a lépcsőnkre dobta. Én megszólaltam: - Bizony dobjad csak le, az öreg néni a fájós derekával majd lehajol, felveszi és a kukába dobja. Mert az a szemét ott nagyon csúnya! A kicsi le akart hajolni érte, az anyuka megrántotta, nem engedte - és látni kellett volna ország-világnak ezt a gúnyos tekintetű végigmérést, amit én kaptam! Vajon hogyan és mikor fogunk így „európaian” viselkedni? Dr. Sólyomi Józsefné Salgótarján Olvasóink kérdezték - jogászunk válaszol Különvagyon lesz-e az egyik szülő által kifizetett ingatlan? A fiatalok olyan önkormányzati bérlakásban laknak, melyet a közeljövőben fognak eladni. A fiatal házaspárnak a megvételre nincs pénze, ezért az egyik házastárs szülei szeretnék azt a saját gyermekük javára megvásárolni. Kérdezik, hogy a fiatal házastársak együttélése ellenére a saját gyermekük különvagyonaként biztosítható-e a megvásárolandó lakás, illetve ha a fiatalok netán később elválnának, a másik házastárs követelhet-e ebből a lakásingatlanból is? * Lapunk 1992. december 7-ei és 14-ei számaiban foglalkoztunk a „házastársak vagyoni vitája” címek alatt e kérdést is érintő jogi ismeretekkel, s még korábban, - 1992. február 3-ai számunkban- a „a házassági vagyonjogi szerződésekről” írtunk. Kérdező olvasóink ezeket a számokat feltehetően nem olvasták, de lehetséges az is, hogy az ott leírtak ösztönözték őket fenti kérdéseik feltevésére. A többször módosított 1952. évi IV. törvény -közismerten családjogi törvény (Csjt.) 27. és 28. paragrafusaiban foglaltak, illetve ezek 1986. évi módosítása képezik válaszom lényegét. Ezek szerint a házastársak között a házassági életközösség idejére - eltérő házassági vagyonjogi szerződés hiányában - házastársi vagyonközösség keletkezik, de a 28. paragrafusban fel vannak sorolva azok a vagyontárgyak, melyek a házastársak különvagyonát képezik. Ezek közül kiemelem az ajándékba kapott és a különvagyon értékén szerzett vagyontárgyakat! A jelen esetben igen jelentősnek tartom a „házassági vagyonjogi szerződést”, mellyel a fiatal házastársak az egymás közötti vagyoni viszonyaikat rendezhetik. A szerződésben a törvény rendelkezéseitől eltérően határozhatják meg, hogy mely vagyon kerül a közös-, illetőleg a különvagyonukba. A törvény nem korlátozza a megköthető házassági, vagyonjogi szerződések számát sem, ennélfogva lehetőség van arra is, hogy egy-egy vagyoni tételről, jelen esetben a megvásárolható lakásingatlanról rendelkezhessenek, tehát kiköthessék, hogy azé a házastársé lesz, akinek a szülei a vételárat kizárólag egyikük részére ajándékozták. Tudni kell viszont azt is, hogy a házassági, vagyonjogi szerződés érvényességéhez a szerződés közokiratba foglalása (közjegyzőnél való elkészíttetés), vagy jogi képviselő (pl. ügyvéd) által ellenjegyzett magánokiratba foglalása szükséges. Egyébként a szerződés alaki feltételeinek ilyen szigorú előírására van szükség a házastársaknak az életközösség fennállása alatt egymással kötött minden egyéb szerződésére is. Ilyen szerződés megkötése után a szülők is nyugodtak lehetnek abban, hogy az általuk adott és csak a saját gyermeküknek szánt vélteláron vásárolt lakásingatlant, esetleges válás esetén is a saját gyermekük különvagyonaként fogják figyelembe venni. Ha viszont a lakás vételárának csupán egy részét fizetik ki a megvételkor és esetleg na-, gyobb vételárhátralékot a házastársak az együttélésük ideje alatt közösen törlesztenék, a másik házastárs a törlesztéssel arányban álló tulajdoni részre, vagy ellenértékre tarthatna igényt. Dr. Verebélyi
