Nógrád Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-16-17 / 13. szám
4 HÍRLAP SZEMTŐL SZEMBE 1993. január 16-17., szombat-vasárnap Közreműködni a szervezett civil társadalomért „A provincia meghalt, a régió megmaradt” Brunda Gusztáv a megyei közművelődési központ feladatairól Egy értelmiségi nem térhet ki a kihívások elől Rövid idő óta új igazgatója van a Nógrád Megyei Közművelődési Központnak: Brunda Gusztáv, 37 éves, 1992. november 19-étől látja el ezt a tisztet. Eredeti foglalkozása szerszám- készítő lakatos, mégis legtöbben népművelőként, pedagógusként, kulturális menedzserként, salgótarjáni értelmiségiként ismerik.- Végigtekintve pályáján, azt látni, hogy nem szokványos karriert mondhat magáénak. Hogyan éli ezt meg immár egy fontos megyei intézmény igazgatójaként?- Nem élem ír <t karrierként, hogy húsz évvel ezelőtt munkásgyerekként, az acélgyárban kezdtem a korafelnőtt életet, s ma pedig értelmiségiként keresem a kenyeremet. Bár nem tagadom, esetemben nem csupán foglalkozásváltásról van szó, hanem életstratégia-, életmód-, világképváltásról is.-Mit jelent ez kicsit pontosabban?- Nyilvánvaló, ha az ember életének egyik fele a munkapad mellett, az anyaggal folytatott fizikai küzdelemben telik, akkor ez meghatározza az életmódját, gondolkodását. Erről éppen eleget olvashattunk az utóbbi évtizedek szociológiai munkáiban. Ezt én személyes sorsomban kétszer is átéltem, a pályám legelején, és a nyolcvanas évek közepén, amikor már pedagógusként, népművelőként újból az alsó munkáslét közegébe kerültem. Az élet, a lét, a tudásvilág más dimenzióját jelenti a munkás tapasztalaton és esetleg hiten nyugvó világképe, és teljesen mást az értelmiségi strukturált tudása, metanyelven pallérozott szemlélete. József Attila költői tömörségével élve, a munkás fején „másképp tapad a haj”.- Ez azt jelenti, hogy lélekben megtagadja régi életét? — Egyáltalán nem, bár némi képmutatással ezt is megkísérelhetném - látok ilyeneket magam körül -, de lényege szerint ez úgyis képtelenség. Végülis alapvetően a munkáslét határozza meg egész életpályám. Az acélgyárban a környezetük és egymás iránt felelősséget érző mesteremberek neveltek, ezért bennem is erős felelősségtudat épült ki. Tehát, ha kicsit kívülről nézem a sorsom, nem véletlen, hogy népművelő lettem. Úgyszólván nincs a szakmának olyan része, amelybe ne kóstoltam volna bele. Voltam ifjúságnevelési előadó, iskolai és lakótelepi népművelő, szerveztem képzőművészeti galériát, szabadtéri szoborkiállításokat Salgótarján főterén, rendeztem képzőművészeti tárlatokat külföldön, és még számos más munkát végeztem. Mondta is egy történész ismerősöm, hogy „te azt hiszed, mindenhez értesz”. Ezen jót nevettem, mert pontosan tudom, mihez értek és mihez nem. De a mi szakmánkban nem a művészeti műfajokhoz, egy-egy társadalomtudományi területhez kell érteni, hanem ahhoz, hogy találkoztatom mindezt a közönséggel, a befogadóval, hogyan kezdődik el egy művelődési, közösségi folyamat, ezek más-más stádiumaiban milyen cselekvési technikákkal segíthetek, miként tudom gyorsan föltárni egy helyi kisvilág belső viszonyait, ahonnan tovább fejleszthetem, stb. Ez nagyon mozgalmas élet, ahol, ha eredményesek akarunk lenni, akkor állandóan tanulni, tapasztalni, elemezni, értelmezni kell a dolgokat. Aki gyenge lelkileg és fizikailag, az nem lesz soha jó népművelő, mert itt az egyik legfontosabb erény a kudarctűrés és talpraál- lás képessége.-Mintha egy menedzser ismérveit szedte volna sorba.- Pontosan erről van szó, mert újabban már nemcsak tervezni és programozni kell tudni, hanem pénzt szerezni, feltételeket teremteni a megvalósításhoz. Ezért járok most a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem szakközgazdász kiegészítő szakára.- Úgy látszik, szakmájának elméleti kérdései is foglalkoztatják. Például a Palócföldben publikált dolgozatáról a Népművelési Intézet nyílt vitát rendezett, egy tanulmánya a Magvető Könyvkiadó által gondozott sorozatban, jeles szerzők társaságában látott napvilágot, közreadott művelődéstörténeti értekezéseket, s legutóbb szakértői tanulmánya jelent meg a Művelődési Minisztérium által összeállított, művelődési törvényt előkészítő kötetben. Ugyanakkor az utóbbi években publikált ténynovellát, életút-in- terjúkat, esszéket, visszaemlékezéseket, újságcikkeket. Tudatos ez a publikációs tevékenység is?-Amit a gyakorlatban elvégeztem, vagy megkíséreltem elvégezni, annak mindig igyekeztem megvonni a tanulságait. Ahogyan más szakmákban, úgy itt is tudatos munkával lehet építkezni, előre lépni. Az egyéb írások pedig kihívások, feladatok voltak, amelyek elől egy társadalmi közegben mozgó értelmiségi nem térhet ki.-Igazgatói pályázatának mi állt a középpontjában? Milyen koncepció szerint fogja vezetni az intézményt?- Igyekszem közösségfejlesztői, helyi társadalmakat segítő felfogás szerint vezetni a közművelődési központot. Az előttünk álló leglényegesebb munkának a sokszínű, szervezett civil társadalom kialakulásában történő, értő közreműködést tartom. Egyfelől látjuk, hogy többnyire széthullott, atomizálódott helyi világok léteznek körülöttünk, amelyek nem adnak kielégítő feltételeket az emberhez méltó, normális társadalmi léthez. Másfelől sok olyan emberrel -helyi vezetővel, politikai szerepvállalóval, vagy egyszerűen közösségi beállítottságú polgárral - találkozunk, aki változtatni szeretne, de nem tudja, hogyan, miként tehetné. Nekünk vannak tapasztalataink, cselekvési technikáink. Másként fogalmazva: a civil társadalom megyei fejlesztő irodájává szeretnénk válni. Mindezeken túl, a fenntartónk, Nógrád Megye Közgyűlése számos megyei, a művelődést érintő feladat ellátását várja tőlünk. Elsősorban olyanokat, amelyek több település összefogását teszik szükségessé, koordinációt, esetleg szakmai előkészítést igényelnek. A művelődés terén Nógrád őriz egy sajátos történeti-kulturális hagyományt, amit tudatosan kell tovább vinnünk. A nemrégen lezajlott zsennyei művészettörténeti konferencia egy gondolatát idézve: „A provincia meghalt, a régió megmaradt!” S ma még nem létezik más regionalitás, mint a megye- ség.- mér Milyen lesz a jövő század városa? A tervezöasztalnál Balassagyarmat főépítésze A tenorista nyolcvannégy éves Mindent szabad, csak unatkozni nem! Az értelmes munka örömet okoz Mór Mátyás városi főépítésszel arról beszélgettünk, hogy a szakember milyennek álmodja a jövő század Balassagyarmatát.-Ha végigsétálunk a gyarmati főutcán, rendkívül vegyes kép fogad bennünket. Vadonatúj üzleteket, pusztulófélben lévő házakat, nagy kiterjedésű beépítetlen területeket egyaránt találunk. Arról nem is szólva, hogy beljebb két-három utcával már teljes joggal úgy érezhetjük, mintha falun járnánk.-Az egységes városszerkezet kialakítása az építészeti arányok meghagyásával kétségkívül legfontosabb teendőink egyike. A fizikai terjeszkedést csak északon, a határ korlátozza; körben, legyezőszerűen tágítható a település. Emberi léptékben Nem cél, hogy nagyvárosi funkciókat is felvállaljunk; egy húsz-harmincezres, hangulatos, de ugyanakkor mozgalmas kereskedelmi- és vállalkozási központ létrhozása lenne az ideális. Az ezzel kapcsolatos hosszútávú fejlesztési koncepciót már 1985-ben rögzítették az akkor elfogadott általános rendezési terv keretében. Ez napjainkban is jó vezérfonal ahhoz, hogy egy dinamikus, ám a zsúfoltságot kiküszöbölő építkezési ritmust kövessünk. Az építészet közel négyezer éve tükrözi a társadalmi változásokat, s idomul a mindenkori igényekhez. Nincs ez másként most sem - jó példa erre a lakótelepes beépítés, amely még néhány évvel ezelőtt is virágzott. Az ún. OTP lakások megszűntével a sok tekintetben lélektelen lakótömbösítést fel kellene hogy váltsa az esztétikus, kis- társasházas forma. A javarészt tönkrement építőipari nagyvállalatok helyébe azonban még nem léptek-léphettek azok a kis-vagy közepes vállalkozók, akik tőkerős ötleteikkel árasztanák el a piacot. Az önkormányzatok sehol, így Balassagyarmaton sem elsőszámú lakásépítők, s az így keletkező hézagot nem pótolhatják a családiházas beruházások sem.- a jól megy a gazdaságnak, akkor általában felpezsdül az építési kedv is. A jelen szűkös körülményei közepette önök mivel képesek inspirálni a vállalkozóikat?- Bővelkedünk belterületi tartalékokban, központi fekvésű telkekben. Mint építési hatóság úgy tudjuk támogatni a kezdő vállalkozókat, hogy az üzletek, portálok kialakításánál az igényesség mellett az anyagi lehetőségeikre is odafigyelünk. Ez az érem egyik oldala. A másik az iparterületek ügye, amelyből több hektár vár értékesítésre, illetőleg felosztásra. Indítottunk egy akciót is; a 8 felkínált - 2200-3400 négyzetméteres telekből összesen 6 talált gazdára. Ez is ékesen bizonyítja, hogy a vállalkozói réteg még mennyire nem fizetőképes. Itt szeretném megemlíteni, hogy a külső fekvésű, önkormányzat által kialakított telkek ára négyzetméterenként 350 forint, míg ugyanezért a belvárosban 1-2000 forintot is elkérnek - természetesen a fekvés és a közmüvek állagától függően. Sárba fullad a város?- Egy város külső megjelenéséhez szervesen hozzátartozik útjainak állapota. Itt, Balassa- gyarnmaton a centrumot szeli át az a főút, amely a határvárost az ország belsejével köti össze.-E téren sajnos nem dicsekedhetünk, útjainknak mindössze 60 százaléka szilárd burkolatú. A csatorna-, telefon-, és gázhálózat fejlesztése során tovább sérültek, foltosodtak az utcák; a meglévő 140 belterületi út mellé továbbiak kellenének, mert különben sárba fullad a város. Ehhez cirka 10 millióra lenne szükség. Égetően fontos volna a várost északról elkerülő út megépítése is - ez Újkóvártól a határátkelőig haladna, s tehermentesítené a történelmi belvárost a túlsúlyos kamion- forgalomtól. Tudomásom szerint ez a 4,5 kilométeres szakasz ott szerepel a 2000-ig megvalósítandó országos programban. Ugyancsak az ezredfordulóig tervezzük tető alá hozni azt a vasúti felüljárót, amely megvalósítás esetén 250-300 milliót emészt majd fel.-A történelmi belváros műemlékeinek megóvásáért mi mindent tesz az ön által vezetett hatóság?- Erre fordítható pénzünk valójában nincs sok, így aztán kiemelt műemlékrekonstrukcióról sem számolhatok be. Éves karbantartásokra természetesen sort kerítünk; elsősorban az ön- kormányzati tulajdonú 1100 lakás, raktár- és üzlethelyiség állagjavítására rendelkezünk anyagi kerettel. Tavaly nagyobb mérvű házkarbantartásra sem futotta, mivel a vízórák beszerelése elvitte a pénzt. Az önkormányzat ingatlanvagyonának tekintélyes részét teszik ki a lakótelepi lakások, ezektől bevallottan szabadulni óhajtunk. A lakbérbevételek ugyanis minimálisak, sok a hátralék, a kifizetetlen közüzemi díj is. Ezért aztán arra kényszerülünk, hogy a lakóházfenntartásokat az üzleteink bérleményéből fedezzük.- 1993-ban melyek azok a jelentősebb nagyberuházások, amelyek az egységesebb, a hagyományokat a technikai fejlődéssel ötvöző városképet hivatottak szolgálni?- Inkább tervekről, mintsem konkrétumokról szólhatok. Elvi építési engedélyt adtunk arra az 1200 négyzetméteres bevásárlócentrumra, amelyet a művelődési központ mellé, ideiglenes parkolóval, előregyártott elemekből húznának fel. Azért beszélek feltételes módban, mert a végleges szerződés még nincs a birtokunkban. Szintén kereskedelmi központot akar létrehozni az a német-magyar vegyesvállalat, mellyel egy tízezer négyzetméteres csarnoképítés kapcsán vagyunk tárgyalásban. Nagyszabású feladataink sorában említhetjük meg a művelődési központ épületegyüttesének befejezését is. Kivitelezésre vár még a fedett uszoda, a torna- illetve a színházterem és persze a hozzájuk kapcsolódó kiszolgáló egységek. Egymilliárdra rúgna a számla Mindennek kerékkötője itt is a pénz; 300-400 millió hiányzik a költségvetésből e célra. Sorrendet kell hát tartanunk, s el kell döntenünk: mi élvezzen prioritást? Az uszoda, hogy gyermekeinknek ne Salgótarjánba kelljen járniuk úszni tanulni, vagy a színházterem, hogy végre fogadóképesek legyünk az úgynevezett nagyprodukciók fogadására is? Ha mindazt a költséget összeadom, ami a sürgős beruházásokra kellene, akkor körülbelü egymilliárdra rúgna a számla. A körmünkre ég az új kommunális hulladéklerakó telep - igen ám, de százmilliót úgy elvisz, mint egy forintot. Ha nem adjuk át 1995-re, katasztrofális állapotoknak nézünk elébe. A régi ugyanis már megtelt, s az értékes, természetvédelmi területet, az Éger lápot is veszélyezteti. Optimális helyet a hulladéklerakónak még nem sikerült találni; a környező ártéri homok pedig erre egyáltalán nem ideális terület.- Tegyük fel, hogy stabil anyagi hátteret biztosítanak a munkájához. Milyen Balassagyarmatot tervezne polgártársainak a búcsúzó huszadik század, illetve a második évezred végén?- Nyugodt, csendes kivárosi miliőt képzelek el intenzív, mozgékony városmaggal, hivatali és üzleti negyeddel, s az ezt övező nyugalmas, zöldövezeti résszel. Olyan házakról álmodom, ahol több nemzedék konfliktusmentes együttélése is biztosított.- Köszönöm a beszélgetést. Csíky Kiss Erika Szabó Miklós (Ferenczy Europress) A régi idők operájának, dalestjeinek egyik legnépszerűbb alakja kétségtelenül Szabó Miklós volt. A fényes hangú, pompás technikájú tenorista - mellesleg Liszt-díjas, érdemes művész - hivatalosan csaknem negyed- százada elköszönt a világot jelentő deszkáktól. Valójában azonban máig sem vonult visz- sza: 84 évesen is rendszeres vendégművésze jótékonysági esteknek, nyugdíjas összejöveteleknek - s hangjára figyelve sokan úgy vélik: mégiscsak nyomtalanul múlnak az évek.-Rengeteg a dolgom, öreg fejjel is alig van szabad időm - panaszkodik (vagy dicsekszik?) a veterán művész. Tanítok, föllépésre készülök, komponálok, lazításként pedig verset írok vagy éppen dalszövegeket fordítok. Amióta az eszemet tudom, sokat és sokfélét dolgozom. Évtizedeken át énekeltem az operairodalom legszebb darabjait, de mindig találtam időt, zeneszerzésre, szövegírásra, fordításra, egyszóval afféle alkotói kirándulásokra. Lehet, ha csak „egy műfajú” művészember lettem volna, s most nem tudnék mihez kezdeni a nyugdíjas életforma kínálta szabadidőtöbblettel; így azonban pillanatig sem fenyeget a fárasztó tétlenség veszélye. Életritmusom, napi foglalatosságaim menetrendje hosszú évtizedetek alatt szinte alig változott. Szegény feleségem halála óta egyedül élek, s ez is rá- kényszerít arra, hogy ne hagyatkozzam másokra. Nem vagyok -nem is voltam - korán kelő típus, viszont naponkénti munka-adagommal rendszerint a késő éjszakai órákban végzek.-Ami az étkezést illet: nem tartozom az ínyencek közé. Előfizetéses koszton vagyok, mert főzni nem tudok. Ha az epém rendetlenkedik, akkor persze rákényszerülök az önellátásra; burgonyapüré porból tejjel, margarinnal és különvéle ételízesítőkkel; egész változatos egytál-ételeket kotyvasztok magamnak. Sosem voltam nagyétkű, jószerével ma is ugyanakkora adagokkal élek, mint megboldogult úrfikoromban. A testi-szellemi frissesség konzerválására nincs különbé - járatú csodaszerem vagy receptem. Illetve -ahogy talán az előzőekből kiderült - mégis van: az értelmes, örömet adó munka. Mindenekelőtt, majdnem azt mondanám: mindenek helyett ezt ajánlhatom mindazoknak, akik sok évtized terhével a vállukon is fiatal öregek akarnak lenni. Vannak, akik az öregedés árnyai ellen valamiféle szerzetesi életmóddal hadakoznak - s lehet, hogy igazuk van. Szerintem azonban a hajlott korúak első számú közellensége: az unalom. Ha ezt száműzni tudjuk, nem kell egyhamar megadnunk magunkat az éveknek. Aki nem hiszi, jöjjön el egy fellépésemre, győződjön meg róla: a 84 éves tenorista még mindig énekel... Szabó Margit
