Nógrád Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-07 / 288. szám

1992. december 7., hétfő SPORTTÜKÖR HÍRLAP 7 Kosárlabda NB I,, férfiak, B csoport Szebtát hozta el a Mikulás Salgótarjáni KK - Univer Kecskeméti SE 86-59 (43-22) Molnár (SKK) bombázza kosárba a labdát Fotó: Gyurién Labdarúgó megyei II. osztály Élen közlekedik a Volán Salgótarján, városi sport- csarnok, 900 néző. Vezette: Bukta, Kovács Z. SALGÓTARJÁNI KK: Farkas (4), RADONJIC (20), BORÓK (27/6), Tóth Á. (4), Molnár P. (18). Csere: Földesi (6), Szebta (7/3). Edző: Tatár István. U. KECSKEMÉTI SE: Kenderei^ (3/3), Fekete (7), Vasvári (9/6), Dorogi (5/3), DOBOS (32). Csere: Molnár M. (1), Tóth J. (2), Lajkó (0). Edző: Bogárdi János. Az eredmény alakulása: 4. p.: 2^1. 7. p.: 10-8, 13. p.: 25- 10, 19. p.: 37-16, 24. p: 47-34, 28. p.: 54-36,32. p.: 68^48,37. p.: 78-53, 40. p.: 84-55. Kipontozódott: Dorogi a 28., Molnár P. a 31., Tóth Á. a 40. percben. A sereghajtó helyén szerény­kedő, szebb napokat látott kecskeméti együttessel szem­ben azonnal támadólag lépett fel a hazai legénység. A mérkőzés labdáját egy va­lódi Mikulás hozta zsákjában, majd - a közönség ovációja kí­séretében - a kezdő feldobást is a „nagyszakállú” végezte el. A szép számú nézősereg nem kis örömmel vette tudomásul, hogy Szebta ismét helyet kapott az SKK csapatában - igaz, egye­lőre a kispadon. A találkozó első kosarát Molnár Péter helyezte be a pa­lánk alól. Erre a túloldalon Do­bos adott választ, majd'Fekete révén a vendégek jutottak veze­téshez. Aztán néhány percen keresztül hol a Kecskemétnél volt az előny, hol egyenlő volt az állás. A 7. percben végre Borók visszavette a vezetést (10-8), majd szorgalmasan szómi kezdte a pontokat. Radonjic és Molnár is csatlakozott hozzá. Továbbra sem játszott jól, de lassan elhúzott ellenfelétől a Salgótarján. A 13. percben Borók büntető­jét követően 15 pontra (25-10), majd a játékrész utolsó percé­ben Molnár kosarával a húsz pont fölé (37—16) növelte elő­nyét a hazai együttes. Szünet után a „hírős” csapat remek, balkezes középjátákosa, Dobos „verte” be az első talála­tot, amire Molnár P. azonnal megadta a választ. Kisvártatva Dorogi bebombázott egy há­rompontost. A hazai csapat visszafogottan játszott, a ven­dégek faragni tudtak tetemes hátrányukból. A folytatásban sem játszott igazán jól a tarjáni együttes. Mindkét oldalon bosszantó hi­bák csúsztak be a produkci­ókba. A 26. percben végre Szebtát is elhozta a Mikulás a tarjáni publikumnak. Az ukrán fiú pá­lyára lépését fergeteges hangor­kán kísérte. Végre a csapat is belelendült. Borók sorozatos kosarai helyre állították a dolgok eredeti he­lyes rendjét. Megugrott az SKK. Némi zavart okozott a gépe­zetben, hogy az addig szorgal­mas pontszerzőnek bizonyult Molnár Péter már a 31. percben kipontozódott. Ezen az estén azonban a Bács-Kiskun megyeieknek nem lehetett ellenszerük. A 32. percben Borók, a me­zőny legjobbja, fergeteges trip­lával vitte őrületbe a nagyér­demű közönséget, majd a nagy kedvenc, Szebta bombázta be a labdát a világ végéről. Ezzel ismét 20 pontra (68^18) nőtt a tarjániak előnye. Öt perc múlva Tóth Ádám - büntetői nyomán - 25 pontra (78-53), változtatta a hazaiak vezetését. Végül még ezt az arányt is sikerült növelni, ezért gyengébb játék ide vagy oda, minden jó, ha a vége jó. A Salgótarjáni KK - miután a Nyíregyháza idegenben is győ­zött - nem lépett előre, hanem továbbra is az ötödik helyet fog­lalja el a B csoportban. Tatár István: - Sajnos a me­netrendszerű hullámvölgy a második félidő elején ismét uto­lért bennünket. Ebből azonban ismét sikerült kilábalnunk, s úgy érzem, biztos győzelmet arattunk. (Balás R.) KELETI CSOPORT A két elmaradt mérkőzés le­játszását követően befejeződött az őszi idény a labdarúgó me­gyei II. osztály Keleti csoport­jában is. A salgótarjáni Nógrád Volán SE veretlenül zárta a pontvadá­szat első felvonását, ezzel az élen állva várhatja a tavaszi folytatást. Karancskeszi-Nógrádme- gyer 1-2 (1-2). 200 néző, v.: Laczkó. Gl.: Ozsgyáni, ill. Sán­dor, Velki. Jó iramú mérkőzésen nyert a vendégegyüttes. Ifi: 1-0. Nógrád Volán-Karancske- szi 2-1 (0-0). 200 néző, v.: Laczkó. Gl.: Surján, Csongrádi, ill. Lavaj. Szeptember 18-án, Prágában a Rudé Právo versenyén 6 km-en második voltam, a tuné­ziai Gammaudi mögött, aki ké­sőbb megnyerte a mexikói olimpián az 5000 métert. Október 19-én a mexikói előolimpián, 5000 méteren 14:39,8- cal negyedik lettem Mexikóvárosban, míg október 22-én ugyanitt 10 000 méteren 30:56,6-tal ötödik vagyok. Bizony a mexikói „magas­lati” viszonyok között ritkább a levegő, gyengébbek az idő­eredmények. Sokan voltunk itt kint magya­rok, legszívesebben Hesz Mi- hályra, Wichmann Tamásra emlékszem, a későbbi olimpiai bajnok kajakosokra, mellettük Székely Évára, aki olimpiai baj­noknő, s az úszókkal volt kint, meleg embersége nagy hatással volt rám. Ő is próbált úszni taní­tani, de ez még neki sem sike­rült. Hazafelé, Kubában megáll­tunk egy pár napra. A kubaiak nagyon szegényesen éltek, a nagy eszme, a „szocializmus” úgy látszik, nem tudott elég be- tévő falatot juttatni nekik. A kubaiak szenvedélyes, for­róvérű emberek, talán a szexben találtak vigaszt, ebben nem akadályozta őket Castro. Láttuk Hemingway házát, ahol Az öreg halász és a tenger című remekművet írta. A ház most múzeum, megmutatták azt a tornyot, ahol állva írta híres regényét a „Pap”. Mezítláb sze­A karancslapujtői játékosok­kal megerősített vendégcsapat nem tudta megakadályozni a közlekedésiek haladását. * * * őszi végeredmény 1. N. Volán 13 10 3 0 39-14 23 2. Cered 13 8 4 1 30-10 20 3. N.-megyer 13 7 3 3 30-15 17 4. Etes 13 6 5 2 17-15 17 S. K.-alja 13 6 4 3 29-16 16 6. Z.-róna 13 S S 3 23-19 15 7. Mátraszele 13 6 1 6 19-29 13 8. Ménkes 13 5 1 7 22-30 11 9. Ságújfalu 13 2 6 5 17-21 10 10. Vizslás 13 3 4 6 19-24 10 11. l.-tarnóc 13 3 4 6 14-31 10 12. Luciáivá 13 2 5 6 22-28 9 13. K.-keszi 13 2 2 9 13-30 6 14. Kis-Zv. 13 2 1 10 13-25 5 Palkovits Gyula retett dolgozni, talán azért, mert hőse, az öreg halász is mindig mezítláb járt. Egyik kirándulásunk alkal­mából, még szintén Kubában, láttuk Dupont amerikai millio­mos nyaralóját, ez sziklára épült ház volt, szédítően magaslott a tenger fölé, most üresen állt, senki nem lakott benne. Mint mondtam, Kubában fel­tűnő volt a nagy szegénység, a Tropicana világhírű balett­együttes táncosnői például lyu­kas harisnyákban „feszítettek”, Castro csak „eszmét” adott né­pének, de még a minimális élet- színvonalat sem biztosította. Láthatáron volt az Európa- Amerikai Egyesült Államok at­létikai viadal. Elégedett Mecser Lajos idei szereplésével? - kérdezte a Népszabadság újságírója Híres László edzőt.- Feltétlenül - hangzott a vá­lasz. - Ilyen megfeszített tem­póra csak olyan versenyző ké­pes, aki úgy szereti az atlétikát, mint Mecser. Mexikóban elért teljesítménye nem sorolható si­kerei közé, de ott elsősorban nem a jó eredményre, hanem tapasztalatok szerzésére töreke­dett. Kísérletnek szánta a futást, nem pedig „életre-halálra” ver­senyzett. Az is igaz, hogy Me­csetnek nem túlzottan kedvez a több mint 2000 méteres magas­ság. Mozgása ugyanis nyers, ezért futás közben viszonylag sok levegőt használ el. (Folytatjuk) Mecser Lajos: A hajrá három pillanata (10.) Kevés volt a levegő Mit virágzik a türelem? „ Sajnos, tudom énj erőm ve­szítettem:/ moccanni se bírok,/ fekszem merevedten.i sebaj, hi­szen érzem,/ jobban vagyok it­ten.” Félreértés ne essék. A fenti sorokat E. A. Poe írta, s nem az SBTC-Salgglas egyik líraibb alkatú futballjátékosa vetette papírra. A másfél évszázaddal ezelőtt kelt strófa azonban ma is időszerű: hűen kifejezi azt a sa­játos lelki és testi állapotot; azt a letargiát, levertséget; azt a fáj­dalommal teli kiábrándultságot, reménytelenséget, amely mo­mentán körüllengi Salgótarján NB Il-es csapatának háza táját. Nógrád megye reprezentáns gárdájának évvégi hajrája kiáb­rándítóan sikeredett. Az 1992-es esztendő utolsó öt tét­mérkőzésének mérlege egy so­vány hazai döntetlen, majd négy vereség sorozatban. Csa­patunk kiesett a kupából (emiatt megrovás nem illeti, hiszen az NB I. őszi bajnoka volt a bú­csúztató), a bajnokság őszi so­rozatát pedig a tizenharmadik helyen zárta. Reménykedjünk, hogy ez utóbbinál rosszabb már nem jöhet. Feje tetejére állt a világ. A labdarúgó másodosztály Keleti csoportjának őszi bajnoka az újonc Tiszavasvári lett, s a leg­jobb öt között tanyázik még a Hajdúnánás, a Kaba és a Kiskő­rös. A sereghajtó helyén a Sze­ged kullog, nem sokkal előtte bandukol az Eger és a Salgótar­ján. Néhány hónapja még alig­hanem diliházba küldték volna, aki ilyen végeredményt jósol. A „felforduláshoz” nyilván számos összetevő együtthatása szükségeltetett. Ezeket hossza­san lehetne elemezni. Mi ma­radjunk saját csapatunknál. Köztudott, hogy a nyáron a legutolsó pillanatig bizonytalan volt, Salgótarján csapata egyál­talán elindulhat-e az NB II-ben. Nem volt pénz. Az önkormány­zat végül mentőövet dobott, majd - erős érzelmi hullámcsa­pások közepette - megköttetett a Salgglas és az SBTC fúziója. Ekkor már nyakunkon volt a bajnokság. Pár nap múlva ját­szani kellett. Addigra a Salgglas játékosai közül - bizonytalan helyzetükben - már sokan szét­széledtek. A megmaradónak pedig - Czene József irányítása mellett - elég későn kezdték meg a felkészülést. Jóformán alig edzettek. Az SBTC eköz­ben - B. Kovács Zoltán vezeté­sével - az NB Ill-ra készült. Amikor Szalay Miklós az új szakvezetés élére állt, egy hete maradt, hogy csapatot csináljon. Elérkezett a rajt ideje. A nyi­tány nem sikerült fényesen: a Debrecentől elszenvedett hazai vereséget az egri megsemmi­sítő, 6-1 -es fiaskó követte. Akadtak, akik ekkor megkondí- tották a vészharangot. Erre vá­laszul a csapat bravúros, 4—2-es győzelmet aratott Szegeden. Et­től kezdve az SBTC-Salgglas nevével többnyire a középme­zőny tagjai között találkoztunk. Csapatunk legyőzte az őszi baj­nokot is, majd a budafoki sikert követően számosán már NB I- et emlegettek. No, szálljunk le a Földre! A szórványos idegen­beli sikereket kínos hazai fias­kók kísérték. A hajrára teljesen összeomlott a csapat - a szak­vezetéssel egyetemben. Az SBTC-Salgglas felemás őszi produkciójában minden­képpen rendhagyónak számít az, hogy amíg idegenből egy ideig sorra érkeztek a hírek a szép győzelmekről, jó játékról, addig itthon helyenként egészen kiábrándító produkcióval, elhul- lajtott pontok sokaságával bün­tették a nagyérdemű közönsé­get. A szurkolótábor egy idő után türelmét vesztette. Ä csa­pat összeütközésbe került saját környezetével. Ennek következtében a játé­kosok eleve gyomorideggel, remegő lábakkal mentek ki a pályára. E jelenségek, jelesül a rossz játék, s az ezt kísérő mind dühösebb szurkolói méltatlan­kodás, kölcsönösen egyre to­vább gerjesztették egymást a pályán és a nézőtéren. A végén már minden rossz volt. A szak­vezetés is elbizonytalanodott. A klubvezetés sem mutatkozott egységesnek. E zavart, zűrös ál­lapot törvényszerűen termelte ki az újabb és újabb kudarcokat. Megkockáztatjuk: ezer szeren­cse, hogy vége a bajnoki idény­nek. A hosszú szünetben lesz idő és lehetőség arra, hogy ren­dezzék a sorokat. Lássuk azért, milyen alap­vető hibák mutatkoznak a csa­pat játékában. Mindenekelőtt feltűnő volt, hogy a szakvezetés még a tizenötödik fordulóban is a csapatot kereste. Állandóan változott az összeállítás, a szer­kezeti összetétel. Eközben a tervszerű, összehangolt csapat­játéknak nyomait is csak igazán árgus tekintetekkel lehetett fel­fedezni. Az SBTC-Salgglas produkciója ötletszerű volt, az eredményesség egy-egy ember jobb, vagy gyengébb formáján állt, vagy bukott. Bővebb szakmai fejtegetésbe nem bocsátkoznánk, lapunk ha­sábjain megtette ezt Szalay Miklós edző. Annyiban esetleg vitatkoznunk kell a szakember­rel, hogy a csapat szezon végi összezuhanása a lélektani prob­lémák mellett - az ő vélekedé­sével ellentétben - talán erőnléti gondok számlájára is írható. Egy szó mint száz: rendbe kell hozni a csapat szénáját. Nos, nem lesz könnyű dolga a vezetésnek. Annál is inkább, mert az ő köreikben sincsen tel­jes összhang, hónapok óta egyre leplezetlenebből zajlik a ha­talmi kiszorítósdi. Aggasztó, hogy a csapat háta mögött egyetlen igazán komoly összeggel adakozó szponzort sem lehet találni. Salgótarján NB Il-es csapatát számottevően jelentős összeggel egyedül a he­lyi önkormányzat támogatja. Ha a minap nem szavazzák meg az újabb milliós gyorssegélyt, ak­kor lehet, hogy máris összeom­lott volna az SBTC-Salgglasnak nevezett kártyavár. A csapat sorsáért felelős urak váltig hangoztatják: türelemre van szükség. A türelemről hirte­lenjében két klasszikus mondat ötlik eszembe. Az egyik: „A türelem rózsát terem". A másik: „Halált vi­rágzik most a türelem”. No, legyünk türelmesek. Balás Róbert őId BANK MINT MINDIG--------■'**** B agyinszki sikere • Salgótarján. A közelmúltban tartották meg a fővárosban a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesületének kong­resszusát. Ekkor beválasztották az elnökségbe Bagyinszki Je­nőt, a Pénzügyi és Számviteli Főiskola salgótarjáni intézeté­nek testnevelőjét. Pintér Pál javára ® Salgótarján. Mint megírtuk, a közelmúltban lejátszott labda­rúgó Magyar Kupa mérkőzés, az SBTC-Salgglas-V ác FC- Samsung találkozó tiszta bevé­telét a két klub felajánlotta a fe­hérvérűségben szenvedő fiatal salgótarjáni kosárlabdázó, Pin­tér Pál gyógykezelésére. Nos, azóta megszületett az elszámo­lás. A tiszta bevétel összege harmincezer-nyolcszáznyolc- van forint, amit azonnal át is utalnak Pintér Pál javára. Owens-díj • Louisville. Az olimpiai ara­nyérmes, Kevin Young nyerte az idei Jesse Owens-díjat. Az amerikai atlétikai szakírók sza­vazásán a 400 méteres gátfutás barcelonai aranyérmese 1751 ponttal lett első, megelőzve a női 400 m olimpiai bajnokát, Quincy Wattst és Carl Lewist. Tómba a síkirály • Val d’Isere. Alberto Tómba (26 éves), a kiváló olasz lesikló kapta a síszakírók idei, 1992-es nagydíját. A szavazáson Tómba 329 pontot szerzett, a második helyezett svájci Paul Accola 229-et, a harmadik az osztrák Petra Kronberger 126-ot. Három érem • Budapest. A hét végén ren­dezték meg a Csepel Kupa or­szágos birkózóversenyt. Ä diá­kok kategóriájában a Zagyva- pálfalvai DSE szabadfogású fia­taljai három érmet nyertek. 35 kg-ban Oláh Tibor az első, 38 kg-ban Fekete András a harma­dik, 45 kg-ban Zsemberi Sándor szintén a harmadik helyet sze­rezte meg. Kiesett a Vác • Budapest. A labdarúgó Ma­gyar Kupa nyolcaddöntőjének meglepetése: kiesett az NB I. őszi bajnoka, a kupavédő Vác. Lapzártáig beérkezett eredmé­nyek: Békéscsaba-Vác 2-0 (tj.: B.-csaba, 3-3, idegenben lőtt góllal); Sopron-Kispest 1-2 (tj.: Kispest, 6-3); BVSC-Vi- deoton 3-1 (tj: BVSC, 4-1). A szövetség elutasít • Columbus. Harry Reynolds megnyerte a nemzetközi atléti­kai szövetség ellen indított pe­rét. A 400 m síkfutás világ­csúcstartója dopping miatt ki­rótt kétéves eltiltásának törlését és kárpótlást kért. A bíróság helyt adott Reynolds követelé­sének, a kártérítés 27,3 millió dollár. Az IAAF nem ismeri el más bíróságok hatáskörét dön­téseinek felülvizsgálatára. Az USA vezet • Fort Worth. A teniszezők Davis Kup-döntőjének második napján, a párosok mérkőzésén az amerikai John McEnroe, Pete Sampras duó hatalmas, négy óra hosszat tartó küzde­lemben győzte le a svájci Jakob Hlasek, Marc Rosset kettőst: 6:7 (5:7), 6:7 (7:9), 7:5, 6:1,6:2. Az állás: USA-Svájc 2-1. Győztek a lányok • Vilnius. A magyar női kézi­labda-válogatott megnyerte a B vb-t, miután a döntőben le­győzte Csehszlovákiát. Fa ismét szélsebes • Ismeretes, hogy a Vendée Globe mezőnyének magyar ha­jója, fedélzetén Fa Nándorral pénteken felborult. Verseny­zőnk azóta ismét ragyogó se­bességgel haladva, visszator­názta magát az 5. helyre.

Next

/
Thumbnails
Contents