Nógrád Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-05-06 / 287. szám
1992. december 5-6., szombat-vasárnap 4 HÍRLAP SZEMTŐL SZEMBE Vélemények az 1956. december 8-ai, salgótarjáni sortüz bűnöseinek felelősségre vonásáról Kevesebb érzelmet, több tényt és dokumentumot Nem régen még a Győri Katonai Ügyészség, majd a Katonai Főügyészség megtagadta a nyomozást a mosonmagyaróvári sor- tüzre parancsot adó Dudás István ellen. Az országgyűlés november 9-ei ülésén a honatyák sürgősségi tárgyalással elfogadták azt a törvényjavaslatot, amelyet dr. Gáspár Miklós kereszténydemokrata képviselő terjesztett a Ház elé. Ennek kiindulópontja, hogy az emberiség békéje és biztonsága elleni bűncselekmények történtek 1956-ban Magyarországon. Háború volt, külföldi agresszió érte az országot. Emberek haltak meg az utcákon, a huszonkét sortűz gyilkos golyóitól és a bitófákon. Olyan bűntettekről van szó, amelyek 1956 október 23 és 1963 április 6-a között történtek. Mindmáig feltáratlanok és büntetlenek maradtak. Mindez sérti a társadalom igazságérzetét. Ezért minden olyan gonosztettet, amely az említett tragikus időszakban történt hivatalból üldözni kell. Mintegy tágítva az ördögi kört, ugyanezen az ülésnapon fogadta el a parlament, Tor- gyán József kisgazda képviselő indítványát: vizsgálják meg, kik és milyen kiváltságokat élveztek nemzet- és emberellenes cselekedeteikért az elmúlt évtizedekben. Emléktábla a kegyetlen sortüz színhelyén Fotó: Rigó T. A 22 gyilkos sortűz egyike Salgótarjánban dördült el. 1956. december 8-án. Régen, sőt még sajnos ma is „kis Moszkvaként” csúfolt város és környéke megszenvedte az ellenforradalomnak nevezett forradalmat és az azt követő hosszú megtorlást. Vajon mi a véleménye a tervezett igazságosztásról, néhány olyan embernek, aki szenvedője volt az eseményeknek, s azoknak, akik csak hírből, deformált szellemiségű történelemkönyvekből ismerhetik a megyeháza előtt történteket. Szabó Ervint, aki 56-ban a nógrádi munkástanács elnöke volt, esztergomi lakásán hívtuk fel telefonon:- Nézze, az idén nyáron voltam Salgótarjánban. Elmentem a városházára is. Ott olyan bár- dolatlan fogadtatásban volt részem, s ennek annyira friss az emléke, hogy nem szívesen nyilatkozom. Mégis, kötelességemnek érzem megtenni. Véleményem szerint megkésett az igazságtevés. Végigkilincseltem a Kádár-, Grósz-, Németh- és az An- tall-kormány irodáit, javasoltam szolgáltassanak igazságot a kivégzettek hozzátartozóinak, a túlélőknek. Mindenhol elutasítottak! Most, másfél évvel az új választások előtt, végre lép a kormány. Az igazi bűnösök többségét már nem lehet elkapni. Meghaltak, „elkapta őket az élet”. Akik még életben vannak, azokat viszont védőn hálózzák körbe az „árnyékembe rek” rokoni, baráti, elvtársi ösz- szefonódásainak eltéphetetlen szálai. Ember legyen az a vizsgálóbíró, aki ezeket képes lesz kibogozni. Helyette inkább az áldozatok, meghurcoltak és háttérbe szorítottak hozzátartozóinak tisztességes kárpótlását kellene megoldani. Hogy mennyien maradtak akkor a kockaköveken Salgótarjánban? Nem tudom. Ha egy ember lett volna, az is tragédia. A Kádár-rendszer 46 halottat ismert el. A kutatók 131-ről beszélnek. Jó lenne végre a teljes valóságot megismerni. Jómagam inkább a megbékélés híve vagyok, mintsem a megkésett bűnöskeresésé ... A Vásártéren, ahol nem régen még légkalapácsok birkóztak a szovjet hősi emlékmű gránitjával. most a salgótarjáni sortűz áldozatainak tiszteletére állított December 8-a emlékmű magányos szobra áll. Megvo- nagló teste, kínban megfeszült bronzarca örökre őrizni fogja a halálgyötrelem pillanatát. Árnyékában járókelők talpai alatt ropog a hófehér murva. Idősebbek, fiatalabbak süttetik magukat az ajándékba kapott késő őszi napfénnyel. Vajon mit jelent számukra 1956. december 8-a, Salgótarján gyásznapja, majd negyven év távlatából? Szerintük lehet- séges-e, kell-e igazságot szolgáltatni, a még élő bűnösöket tetemre hívni? B. József nyugdíjas:-Abban az időben Zalában éltünk. Nem foglalkozom politikával. De a vérontást, emberek értelmetlen halálát nem lehet felejteni. Különösen azokat értem meg, akiknek gyerekük, férjük, feleségük pusztult el a megyeháza előtt. Amit furcsállok: Magyaróvárról még beszélnek, olvashatunk az újságokban is, ellenben a tarjáni eseményeket mintha szándékosan nem emlegetnék. Kéri Gyuláné, nyugdíjas, tavaly decemberben férjével együtt ott volt a megyeházi emléktáblánál rendezett ünnepségen:-Először sírhattunk, ejthettünk könnyeket az áldozatokért. Nem kellett félnünk senkitől, senkiktől. Gyertyát' gyújtottunk. Bizony kevesen voltunk, nagyon kevesen. Szemlesütve hallgattuk a pesti szónok kérdő kiáltását: hol vagytok salgótarjániak? M. János, 38 éves mátratere- nyei volt bányász, jelenleg munkanélküli. Jól tudja, hogy a halottak között, számos vidéki, Tarján környéki ember maradt:- Egy békésen tüntető tömeget halomra lőni gyalázatos tett. Igazságosnak tartom, hogy azokat, akik a tűzparancsot kiadták felkutatják és elítélik. M. Péter, 25 éves fiatalembernek más erről a véleménye:- Nem sok értelmét látom a bűnöskeresésnek. Annak ellenére, hogy mélységesen megvetem az erőszakot, emberek le- gyilkolását. De évtizedek múlásával, megtalálhatók a valódi bűnösök? Ellenségeket keresünk, miközben ennél sokkal súlyosabb, mindennapi létünkre ható kérdések megoldást halászijuk, Pathó Pál módjára legyintünk rájuk nagyokat. Attól félek, hogy ezzel szándékosan, vagy akaratlan elkendőzzük az igazságot, a lényeget. S. Attila, 26 éves mérnök:- A halottakat tisztelni kell, bármelyik oldalon is haltak meg. Nem vallom a szemet szemért, fogat fogért elvet. Amúgy is van gondunk elég. Gondoljunk bizonytalan gazdasági helyzetünkre, a növekvő munkanélküliségre és egyre kínzóbb szociális problémáinkra. Vagy éppen az aggasztóan terjedő erőszakra. Szerintem ez a vezetés tanult a múlt nacsalnikjaitól. Ügyeletes bűnbakokat kapar elő, ha kell negyven év távolából is. N. Péter, dekoratőr négy éves volt azon hideg, decemberi napon:- Nagyanyámmal mentünk volna a piacra, amikor az acélgyári sorompónál megállították a járókelőket. Szürke ruhás katonák masíroztak mellettünk, a megyeháza felé. Később tudtam meg, hogy ők voltak a pufajká- sok. Kora délután, nagyanyám ordító zokogásából megtudhattam, valami nagy baj történhetett. Szerintem a megtorlás szellemi szerzőit és parancskiadóit kell mindenképpen felelősségre vonni, ha még élnek egyáltalán. Annak ellenére, hogy belőlük és a parancsteljesítőkből, azóta szinte hősöket faragtak. Nehéz erről beszélni, de nem szabad hallgatni. Még akkor sem, ha van bajunk más is elég. Családommal együtt, egyik napról a másikra élünk. Túlélési ösztönöm mégis azt mondatja velem: ne félj. majd a holnap jobb lesz, mint a ma volt! Eszerint próbálunk élni, tenni valamit. A Nógrád Megyei Levéltárban A. Varga László igazgatót a téma szakértő kutatójaként tartják számon a megyében és azon kívül egyaránt.-Hogyan értékeli ön a közelmúltban benyújtott, elfogadásra váró igazságtételi törvénytervezetet?- Arra kell vigyázni, hogy az érzelmek mellett, amelyek érthetően felszínre törnek a tragikus események kapcsán, leginkább a dokumentumok legyenek mérvadók. A hallottam, láttam, azt mondták helyett a tényszerű bizonyítás kell, hogy vezessen minden vizsgálatot, ha lesznek ilyenek.-Tud-e olyan dokumentumokról, amelyekre vádat lehet építeni?-Csupán annyit mondhatok, azokból, amelyeket én ismerek, nem állapítható meg, hogy ki, kire lőtt. Lesz kiábrándultság is. Hiszen lesznek olyanok, akiről „hallomásból” tudják, hogy bűntetteket követtek el, mégis a bíróság esetleg felmenteni őket, hiszen tényekkel, írásos dokumentumokkal, nem bizonyítható ellenük a vád. S az illetők „emelt fővel” távozhatnak. Ha van lelkiismeretük, talán majd az elvégzi munkáját. Attól félek, ha átvisszük a felelősségre vonásokat a jog mezsgyéjére, akkor nem lesz megállás. S egyáltalán, hol húzhatjuk meg a felelősségre vonás határait? Hallomásokra építve? Ezekből egy demokráciában nem születhet vád. Szabó Ervin véleményével egyetértek: egyetlen ember meggyilkolása is gaztett. De szükségtelen még fokozni a tragédiát. Az eddigi kutatások szerint a 131 halott tragikus ténye Salgótarjánban, dokumentumokkal egyelőre nem bizonyított. Történészek, kutatók felelőssége a valóság teljes feltárása. Véleményem szerint minden utólagos számonkérés - főleg évtizedek távolából -, többségében bizonyíthatatlan. Bizalmi válságba sodorhatja az országot. S van még egy veszélye: hogy az igazi nagy húsba vágó problémákról vonja el a figyelmünket. Beda József, a Pofosz megyei elnöke Bátonyterenyén él. A politikai foglyok nógrádi szervezetének 73 éves vezetőjét a forradalom után, szervezkedés, kémkedés és hazaárulás koholt vádjával tizenkét évre ítélték, majd a nagy amnesztiával hét év után szabadulhatott Kádár börtönéből. Előtte a bátonyi vájártanuló intézet igazgatója volt. Szabadulása után közelébe sem engedték a gyerekeknek. Az aknamélyítő vállalat segédvájáraként ment nyugdíjba:- Bűnhődniük kell azoknak, akik a sortüzeket megparancsolták, vezették a megtorlásokat. A fizikai és lelki terror kiagyalóit. Bajtársaimmal együtt fiatalemberek voltunk, amikor évekre leültettek bennünket. Egy egész életre tönkre tettek minket, családunkat. Gyermekeink nem tanulhattak. Én csak magamról beszélhetek, a sok ezer ember nevében nem vagyok méltó szólni. Szerintem a bűnösöknek felelniük kell gaztetteikért. Kevés a bizonyíték? Nekünk is vannak bizonyítékaink. Megneveztük, s ha a bíróság kéri ismét megnevezzük a salgótarjáni sortűz el- rendelőit. Élnek még! Hány halott volt Salgótarjánban? Égyért is rettenetes kár. Nem lenne érdemes erről beszélni. Ha már felmerült, el kell mondanom, hogy a város akkori anyakönyvvezetőjét kényszerítették a bejegyzések meghamisítására. Nem beszélve arról, hányán juthattak haza vidékre ügy, hogy - félve a lelepleződéstől - orvosi ellátás nélkül pusztultak bele sérüléseikbe. Nagyon sokan vannak, meghurcoltak, megkínzottak, egy éltre háttérbe szorítottak, meggyilkoltak, akikért az igazságtétel törvény megszületik. Szabó Gy. Sándor Az ifjúságot úgy lehet gyúrni, mint a masszát - mondja a gyilkossággal gyanúsított védőügyvédje Nem a gyerekek szítják a fasizmust Salgótarjánban, de országosan is nagy megdöbbenést, és vihart kavart a november 6-ai halálos végű cigányverés. A vihar abból származott, hogy D. Z. halálával gyanúsítható elkövetők egyike, H. J. a bőrfejűek közé tartozik. A salgótarjáni ügyet összefüggésbe hozták az október 23-ai fővárosi eseményekkel is. Az eset óta eltelt időben sokan vitatták a történteket, kutatták az indítékokat, találgattak, feltételeztek. Nekünk sikerült szót váltani dr. Németh Lajos ügyvéddel, aki az egyik gyanúsított védője is.- Ügyvéd úr, beszélgethetünk ennek az esetnek a hátteréről?- Elöljáróban csak annyit kívánok mondani, hogy a védencem és az azóta meghalt fiú nem véletlenül került ebbe a szörnyű helyzetbe. Az, ami november elején történt, az már a körülmények szerencsétlen ösz- szejátszásán túl, következmény volt.-Mi az igazság abból, hogy itt skinheadek játszottak szerepet?- Annyi bizonyos, hogy védencem az egri katonai kollégium tanulója belekeveredett ilyen jellegű társaságba. Pontosabban egy Nemzeti Ifjak Egyesülete elnevezésű szervezetnek volt tagja, amíg ki nem lépett. Erről a Torgyán féle kisgazdák által patronált szervezetről országosan cikkezett a sajtó. A tagok többségében skinheadek.- Véleménye szerint miért vonzódtak ezekhez a kisgazdákhoz a fiatalok?- Ezeket a gyerekeket nemcsak eszmei munícióval látták el, hanem ígéretekkel is. Ingyenes táborozást, az iskola elvégzése után állást ígértek a fiúknak. A mindenre fogékony gyerekek ugyan miért ne hallgattak volna rájuk? Ezek után érthető, hogy felkeltették az érdeklődésüket, s a gyerekeket úgy gyúrhatták, mint fazekas a masszát. A fiatalok hajlékonyak, nem mérlegelnek, ösztönösen cselekszenek.- Azt hallottam , hogy ebben a szen’ezetben az a cél, hogy rendezetten, ápolton járjanak, ne dohányozzanak, ne narkózza- nak, foglalkozzanak többet a magyar történelemmel, hogy hazafias gondolkodásúak legyenek. Hogyan jön ide akkor a skinhead viselet?-Nekem is erről van tudomásom. Ezek nagyon szép célok, bár lenne ma hazánkban egy tisztességes ifjúsági szervezet, amely lekötné a fiatalokat. A baj ott van, hogy egyes felnőtt szervezetek, vagy tisztességtelen gondolkodású emberek visszaélnek a fiatalok lelkesedésével. Ezt azért is mondhatom, mert néhányan már rájöttek az október 23-ai eset után, hogy „anyám, én nem ilyen lovat akartam”, s kiléptek az egri szervezetből. Persze a dolog nem ilyen egyszerű, mert az ilyen és hasonló szervezetekbe különböző műveltségű, gondolkodású gyerekek vannak. Akik ugyanakkor különböző anyagi hátterű családokból származnak. A gyerekek azt látják, hogy nő a munkanélküliség, a létbizonytalanság, nincs jövőkép. Ilyen körülmények között oda csapódnak, ahol kedvezményeket ígérnek, ahol valamiféle rendet vélnek felfedezni. Szeretnének valamihez igazodni, valami normához tartani magu- kat.- Ügyvéd úr, ezekben a szervezetekben a fajgyűlölet is polgárjogot nyert. Hogyan lehet ezt■ összehozni a renddel, az emberi normával?- Nézze, nekem az a véleményem, hogy ezek a fiatalok nem fajgyűlölők, csupán félrevezetettek. Meggyőződésem, hogy azt sem tudják, mi az a fasizmus. Nem tudják mi volt a második világháborúban. Csak azt tudják, hogy elveszítettük a háborút. Amikor azonban olyan magyarázatokat kapnak, hogy mi lett volna, ha megnyerjük ezt a világháborút és akkor micsoda boldog jövő lett volna, hát ezzel azután meg lehet fogni ezeket a fiatalokat. Az ilyen lelki mételyezést sajnos csak elősegíti a gazdasági helyzetünk. Ezeknek a gyerekeknek jövőt ígérnek ráadásul. Emlékezzünk csak, hogy mi volt a harmincas években Németországban? Abban a gazdasági, politikai helyzetben volt valaki, aki munkát, kenyeret és rendet ígért az embereknek. Persze, hogy tömegek álltak mögéje. Mivé lett mindez? Sokan tudjuk, hogy így indult el a fasizmus.- Tehát Ön szerint visszaéltek ezeknek a gyerekeknek a hiszékenységével ?- Igen, visszaéltek a lelkesedésükkel, a hiszékenységükkel.-A hiszékenység a tudatlanságból fakad, hogyan ítéli meg a gyerekek szellemi képeségét?- Ezekben a csoportokban bizonyára nagy a különbség a gyerekek szellemi képessége, felkészültsége, érdeklődése között. Vannak azonban jó néhányan, akik felismerték a szó és a tett közötti különbséget és otthagyták a szervezetet.- Ón szerint tehát ezek a gyerekek áldozatok is?- Mindenféleképpen. Ha tár- gyiasítani akarom ezt, akkor azt mondhatom, hogy ezek a gyerekek fegyvert jelentenek abban a kézben, amely tartja őket.- Ezeket a gyerekeket megmételyezte már a fajgyűlölet?- Véleményem szerint ez elkezdődött. Ha azonban ezt egy olyan betegséghez hasonlítom, aminek a lappangási ideje nyolc hét, akkor ők még az első napokban vannak. A dolog olyan stádiumban tarthat, hogy itt még lehetne segíteni. Felvilágosító előadásokat kellene nekik tartani, mert esküszöm, hogy ezeknek a gyerekeknek még senki nem mondta el őszintén, hogy mi a fasizmus.-A családban, az iskolában, vagy a társadalomban sem?- Úgy vélem, hogy nem. Nézze csak, az közhelynek hat, hogy a szülők nem érnek rá, mert a megélhetés után rohannak. Ez igaz sajnos, de mélyebb a probléma. Ugyanis a mai tizenévesek szülei negyvenesek. Mondja már meg, hogy mit tudhat akkor a szülő is a masz- szív, kemény fasizmusról? Ezzel persze nem akarom felmenteni a szülőket a felelősség alól. Vagy vegyük az iskolát! Megkérdeztem egy nagyon értelmes kislányt, hogy hallott-e a negyvennyolcas szabadságharcról. Arról hallott, de nem tudja, hogy ki volt Deák Ferenc, a haza bölcse. Nem szólva más történelmi alakokról és tényekről. Ilyenkor felvetődik az emberben, hogy tanítanak ezeknek a gyerekeknek egyáltalán történelmet? Vagy mit tanítanak történelemből? Isten bizony nem tudom eldönteni. Dr. Németh Lajos- S mi van a társadalom felelősségével?- Sajnos senki nem akar tenni semmit. Ma Magyarországon egy épkézláb ifjúsági szervezetet sincs. Nem azt mondom, hogy mindenkinek cserkésznek kell lennie, azt sem mondom, hogy mindenkinek hittanórára kell járnia. De ebben az országban már a szülők sem kaptak hitoktatást, se erkölcsi oktatást! Itt negyven évig a szó nem egyezett meg a tettel. A mai gyerekeknek a szülei mást hallottak az iskolában és mást odahaza. Az ilyen tudathasadásos állapotban nevelkedett szülők vajon mit tudnak tovább adni a gyereküknek?- A helyzet valóban nehéz, de mit tehetünk?- A legfontosabb, hogy a gyerekeknek meg kell magyaráznia cselekvési szabadság nem egyenlő a szabadossággal. Pádár András
