Nógrád Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-31-1993-01-01 / 307. szám

1992. december 31csütörtök-1993. január 1., péntek SALGÓTARJÁN ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Elhalnak a régi hagyományok, nem divat már kóstoló a komáknak Karancsalján disznótort üt az óra Ilyen egy igazi karancsaljai disznótrófea Fagyos lett a december. Nyá­ron ilyenkor hét óra tájt már él a falu, most azonban alig pirkad az ég alja. A Karancs ködbe burkolva hallgat. A karancsaljai emberek azonban már neszez­Készül a reggeli nek. Az úton mind több gépko­csi halad át. Miklós Lászlóék portáján már nagy a sürgés-forgás. A ház ud­varán két katlanban melegszik a víz, két gázpalack táplálja a tü­zet. A földszinti első helyiség­ben előkészítve állnak a fatek- nők, az asztallapok, kések, egyéb eszközök. Miklósék disznóvágásra készülnek. Alig üti az óra a hetet sorban érkeznek az esemény résztve­vői. Miklós Laci bácsi, a ház ura köszönti őket, akik tulaj­donképpen a szűk rokonsághoz tartoznak. Itt van Miklós Zoltán, Laci bácsi fia, ő lesz a böllér. Felesége, Marika alig teszi be a lábát a portára, máris ég a kezé­ben a munka. E sorok írójával érkezik Oravecz István, s nem sokkal később fut be a felesége, Évike. Őket követi Ponyi Fe­renc, aki a szűk rokonság tagja. Miklós Laci bácsi felesége, Lenke néni is előkerül, s meg­jegyzi: Ejnye, már azt hittem, hogy megúszom a sivalkodást. A férfiak megnézik a fősze­replőt, a disznót. Hatalmas an­gol hússertés. Becsülgetik, mennyi is lehet. Egyikük két­mázsásra, másikuk ennél is többre. Közben érkezik Miklós Szabolcs, Zoltán és Marika fia, aki majd megy Salgótarjánba munkába, de előtte segít meg- dönteni a torra szánt jószágot. Mint egy varázsütésre, mind­annyian az ólhoz mennek. A disznó valóban hatalmas. A lába már alig bírja a súlyos tes­tet. Oravecz Pista terelgeti ki­felé, ám az alig jut ki az ajtónyí­láson. Az ól előtt a férfiak gya­korlott mozdulattal megkapják a lábait és a farkát, s a böllér ke­zében megvillan a kés. A disznó rúgkapálna, de a kemény férfi­markok szorítják. A nagytestű jószág felvisít, de egy-két perc múltán már minden csendes. A kiömlő vért tálakban fogják fel, megsütve jó reggeli lesz ez. Kivonszolják a betonozott udvarrészre, s jöhet a forrón lo­bogó víz, aminek nyomán cso­móstól jön le a szőre. Előkapják a vakarókat, s aki csak hozzáfér tisztítja. Vigyázni kell a lép­tekre, mert hiába meleg a víz, amint a földre loccsan, odafagy, s nagyon csúszós lesz. Bent a konyhában Lenke néni már süti a vért, főzik hozzá a krumplit. Tőle kérdezem, hogy mióta készülnek a vágásra.- Mindig előtte egy nappal kezdjük a készülődést - magya­rázza. - Előkészítjük a szüksé­ges edényeket, mindent tisztára mosunk. Megpucoljuk a vörös­hagymát, a fokhagymát, kiké­szítjük a szükséges fűszereket.- Vannak-e Karancsalján disznóöléssel kapcsolatos szo­kások? - kérdezem. Lenke néni ingatja a fejét, hogy nincs. Marika, a menye közbeszól:- Nem is olyan régen még szokás volt, hogy a disznóölés­ből kóstolót vittek az emberek a komának, a komaasszonynak, még a jó ismerősöknek is. Most már oda ez a szokás. Már min­denki meggondolja ilyen árak mellett, hogy vigyen-e abból amit nehezen összekapart ma­gának.- Önzővé váltak az emberek -jegyzi meg Lenke néni.-Nem önzőség ez anyuka, hanem az élet kényszere. Odakintről be-bejönnek az emberek. Dolgoznak kemé­nyen, de nincs melegük. Köz­ben Marika forralt bort készít, de nem nagyon fogy, mert nincs rá idejük, hogy megigyák. Min­denki azt szeretné, ha mielőbb az épület védett melegében folytathatnák a munkát. A disznó közben rózsaszínűre váltja a színét a gázkályhák fü­zében. A szúróláng mindenütt leégeti a legkisebb szőrt is. A nagy füleket bevágják, hogy jól ki lehessen tisztítani.- Vedd le gyorsan a fejét - szól Marika a böllérkedő férjé­nek -, mert húsra van szüksé­gem! Zoltán mesteri módon birkó­zik meg a hatalmas, turcsiorrú fejjel. Előkerül a balta, a bárd, s minden nehéz szerszám. A mes­ter először a két első sonkát metszi ki, majd a két hátsó kö­vetkezik. Minden hús a tiszta teknőbe kerül, s innen dolgoz­zák fel.-Úgy beszéltük meg a csa­láddal, hogy hagyunk két kis sonkát, minden szalonnát, amit lehet, készítünk egy kevés kol­bászt, minden többi hús a fa­gyasztóba megy - sorolja a rangidős háziasszony. Közben kapunk egy jó erős feketét, amit pillanat alatt fel lehet hörpinteni. Igaz, nem így kellene, de kinek van most rá ideje. A böllér közben felnyitja a disznót és kiveszi a belsősége­ket. Mindent oda tesz, ahová kell. Látni, hogy nagy a jártas­sága. Nem telik el két óra sem a disznó leölése óta, s már bent folytatódhat a munka, a házban. Míg az asszonyok a hurkának és kolbásznak való belet tisztít­ják, a mester valósággal „alkat­részeire” bontja a disznót. Min­den hús-, bőr-, szalonnadarab­nak rendeltetése van. Megbe­csülnek minden ehetőt. A tűzhe­lyen már készül majd a vacsora is. Miklóséknál az a szokás, hogy ilyenkor májgaluska le­ves, főtt hús, belsőségpörkölt, sülthurka és kolbász kerül az Ez az igazi! Fotók: Gyurkó asztalra. S aki részt vett, dolgo­zott a disznóvágáson, az része­sülhet mindezekből a finomsá­gokból. Mire elkövetkezik a koraeste, mindennel elkészülnek, de fá­radtak is a disznótorozók. Szép volt, jó volt - mondogatják s a terített asztalhoz ülnek. ínycsik­landozó vacsora illatát érzik. A legjobbkor: igen megéheztek. Pádár András A koccintás után jöhet néhány falat a sült vérből Amikor már asztalon van minden: jöhet a feldolgozás Költői kérdések a tarjáni lokálpatriótákhoz Kit érdekel a közérdek? Sötétkék zakó, világosszürke pantalló és kitűző Shaolin biztonsági szolgálat a salgótarjáni városházán Megalakult Salgótarjánban a Shaolin Bűnmegelőző Vagyon- és Önvédelmi Egyesület. Né­zem a kék, arcképes igazol­ványt, amin ez áll: az igazol­vány tulajdonosa „jogosult el­járni a tisztsége szerinti hatás­körben, szervezete képviseleté­ben.” Ifjú Józsa István ennek az or­szágos egyesületnek tagja, a Nógrád megyei csoport veze­tője. A keménykötésű, tisztele­tet parancsoló fiatalember kész­séggel beszél szervezetükről.- Egyesületünk lényegében azzal a céllal jött létre, ami a nevében is benne van. A legfon­tosabb feladatunk a bűnmegelő­zés. Az egyesület székhelye Gyulán van, itt rendezik a ki­képzéseket is. Januárban ismét lesz kiképzés megyebelieknek. Tagjaink elsősorban a munka- nélküliek közül kerülnek ki.- Néhány hónapja olvastam egy hirdetést, amely testőris­kola elvégzésére toborozta a je­lentkezőket. Ilyen iskolát végez­tek önök is?- Igen. Salgótarjánból és a környékéről többen elvégezték a többhetes kiképzést, s ők már januárban munkába állnak.-A jelentkezők fegyverforga­tást tanultak a kiképzésen?- Mi nem dolgozunk fegy­verrel. Nekünk a testi erő, az ügyesség a fegyverünk. Mi nem támadunk, önvédelmet és vé­delmet gyakorolunk. A törvé­nyek szellemében.-Az egyesület tagjai milyen feladatokat látnak el a város­ban?- Lehetünk testőrök, járőrök, vagyonőrök és biztonsági őrök. Akik január elsején szolgálatba lépnek biztonsági őrök lesznek. Ugyanis egyéves szerződést kö­töttünk a salgótarjáni városi polgármesteri hivatallal külön­féle védelmi feladatok ellátá­sára. A mi embereinkkel lehet majd találkozni a városházán, de éjszakánként ellenőrizzük a város óvodáit és iskoláit is.-Miről lehet önöket felis­merni?-A sötétkék zakóról, vilá­gosszürke pantallóról és a fény­képes kitűzőről.- Milyen a kapcsolatuk a rendőrséggel?- Nagyon jó. Az egyesület már minden megyében működik. Salgótar­jánban a Gorkij telepen kaptak egy apró irodát, ez a bázisuk. Ennek a legjobban az ottani la­kosok örülnek. S örül minden békeszerető ember. Amikor a foglalkoztatás gondjairól, szűkebb pátriánk, egy város vagy falu felvirágoz­tatásáról van szó, felvetődik: jobban jár a település, ha a pén­zét nem viszik el máshová. Ép­pen ezért az önkormányzatok és a lakóhelyükért felelősséget érző gazdálkodó szervek is - egyébként azonos feltételek mellett -, a helybelieket helye­zik előtérbe, ha egy feladat el­végzésére vállalkozót keresnek, vagy egy nagyobb értékű beru­házást hajtanak végre. Az okok világosak: az ott lakó a városá­nak, falujának adózik, vagy a helyi munkaerőpolitikai prob­lémák megoldásában játszhat aktív szerepet. Mindenesetre kényszeríteni senkit sem lehet arra, hogy a fenti elv szerint jár­jon el. Mégis meglepő, hogy közüzemi vállalatok vezetői — akiknek hivatalból is az adott régió érdekeit kellene szemelőtt tartaniuk -, mintha mindezek figyelembe vétele nélkül hatá­roznának. Ez utóbbira a salgótarjáni vá­rosgazdálkodási vállalat (VGV) produkált a napokban egy pél­dát. A cégnek két szállító jár­műre volt szüksége. Az autókat vehették volna egy tarjáni kft.-től is, a város vállalata azonban nem ezt tette. Megkér­deztük Detre Jenő alpolgármes­tert, mi a véleménye a tarjáni VGV eljárásáról, annak dönté­seire mennyiben van ráhatá­suk?- Igaz, hogy az önkormány­zat intézménye a városgazdál­kodási vállalat, de mi nem avat­kozunk be a működésébe - mondta az alpolgármester. - Azzal pedig teljesen egyetértek, hogy az egyébként azonos kon­díciókkal rendelkező cégek kö­zül, az itt adózókat, a helybelie­ket támogassuk, még ilyen indi­rekt módon is. Persze a másik fél érvelése is jogos lehet: neheztelhet-e a tar­jáni kereskedő, ha nem tőle vá­sárolnak? Hiszen azt tartják, a jó eladó még a „nehéz” kuncsaf­tokkal is dűlőre jut... . Minde­nesetre a salgótarjáni önkor­mányzat vállalata nem a hely­beli kft.-t részesítette előnyben. Vajon miért? — tettük fel a kér­dést Bodnár Benedek igazgató­nak.- A probléma felvetése úgy érzem, nem egészen pontos - felelte az igazgató. - Mi ugyanis a feladat ellátásához szükséges elvek alapján válasz­tottuk ki a gépkocsikat.- Ezt nem egészen értem, hi­szen az osztrák és német autó­klub összehasonlító táblázata alapján az F-nek - amit önök is megvásároltak - kisebb a hasz­nos tere, mint például a T. die­selnek, kevesebb tömeget tud szállítani, kisebb az üzemanyag tankja, kisebb a teljesítménye, rövidebb ideig van rá garancia, arról nem beszélve hogy drá­gább és nincs szerviz lehetősége Salgótarjánban.- Mielőtt döntöttem volna, kikértem, azoknak a vélemé­nyét, akik majd használják az autókat.- Felvetődik, hogy a határo­zat meghozatalában esetleg be­folyásolta-e a más tényező, ezért kérdezem, kaptak-e jutalé­kot . . .-Nem kaptunk semmit, ezt elhiheti.- Felhívtam a jászberényi F. cég márkakereskedését, ahol úgy tájékoztattak, szoktak adni jutalékot.- Lehet, hogy szoktak, de mi nem kaptunk. Nem én intéztem az üzletet, de a kollégám sem vett fel ilyen címen pénzt és nem is fog felvenni. Ezek után néhány kérdés a levegőben maradt: Ha azonos minőségű a két jármű, a fenti esetben a települési érdekeket is figyelemmel kísérő ember ho­gyan döntött volna? És vajon ez esetben miért nem jött számí­tásba a lakóhely közvetett gya­rapodása? Fenyvesi Ágnes Salgótarján és környéke Licitre készülnek • Karancslapujtő. A község­ben a jövő esztendőben, január 5-én tartanak földárverést. En­nek előkészületeként január 3-án kárpótlási tájékoztatót tar­tanak, ahol minden érdeklődő választ kaphat az árveréssel kapcsolatos kérdései re. Faluszilveszter • Karancsalja. Nagy esemé­nye lesz ma azoknak a karan­csaljai lakosoknak, akik részt vesznek az első faluszilveszte­ren. A jól sikerült szüreti bál váltotta ki ennek a rendezvény­nek a gondolatát. A mai sü­tés-főzést követően százan mu­latnak majd a szilveszteren ahol gombás sertésszelet lesz a menü, majd éjfélkor korhelyle- vest szolgálnak fel. Közmeghallgatás • Karancs berény. Nemrégi­ben közmeghallgatást tartott a községi önkormányzat. Noha szép számban vettek részt az eseményen, úgy igazából keve­sen szólaltak fel közérdekű kér­désekben. Hiába, az emberek csak nehezen szokják a demok­ráciát - állapították meg a falu vezetői. Előszörre átment • Bárna. A községi önkor­mányzat a napokban megtartott képviselő-testületi ülésén első menetben megvitatta a jövő évi költségvetés tervezetét. A har­mincmilliós nagyságrendű költ­ségvetés legnagyobb tételét a vízvezeték megépítése adja, de jelentős összeggel szerepel benne az orvosi lakás megte­remtése is. A testület az első ol­vasatban elfogadta az előter­jesztést. Növekvő szeggyártás • Salgótarján. Naponta min­tegy 40 tonna szeget gyártanak a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek szegverőüzemében. A leg­különbözőbb méretű huzal- és csavartszegek elsősorban bel­földi piacra, illetve megrende­lésre készülnek, de jelentős mennyiség készül francia, né­met és belga exportra. Lesz-e mezőőr? • Kazár. A vagyonvédelem, a határban lévő termés megőr­zése, az illegális szeméttelepek megakadályozása és a lopások visszaszorítása érdekében az önkormányzat mezőőr beállítá­sát tervezi a következő évtől. Készülő költségvetés • Zabar. A községi önkor­mányzat jövő évi költségvetése várhatóan alig félmillióval lesz nagyobb mint az idén volt. A teljes összeg nem haladja meg a tizenkétmillió forintot. A terve, zetben azonban olyan feladatok is szerepelnek, mint az ivóvíz vezeték kiépítésének, az iskola bővítésének befejezése. A kép viselő-testületnek meg kell fon­tolni a kevés pénz helyét akkor is, ha a három pályázaton pót­lást is sikerül elnyerniük. Szombati számunkban „Pásztó és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó

Next

/
Thumbnails
Contents