Nógrád Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-30 / 306. szám

4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. december 30., szerda Beszélgetőpartnerünk: Antal Imre „Nagyon várom a tavaszt, az újjászületést” Antal Imre, egy televíziós szilveszteri műsorban Ha nem volt telitalálat... Ajándékcsere - nyolc napon belül (Ferenczy Europress) Hosszú évekig nem volt szil­veszter Antal Imre nélkül. Volt idő. amikor minden este talál­kozhattak vele a tévénézők va­lamelyik csatorna műsorában. Mostanában mintha ritkább vendég lenne a képernyőn.- Mivel telnek a napjai?- Mérsékelt rohanással. Egy­szer az otthoni munkák, aztán a benti...- Senki sem segít a háztar­tásban?- A takarítás az én dolgom. Biztosan lehetne bérelni valakit, de jobban szeretem magam csi­nálni, akkor legnHbb végighúz­hatom a kezem a '.rény tete­jén anélkül, hogy po lenne. Nem vagyok túlzottan pedáns, nem rohanok a hamutartót kiön­teni, ha elnyomnak benne egy csikket, de szeretem magam kö­rül az abszolút rendet. Legény­lakás az otthonom, de nem léte­zik, hogy nálam zokni, ruhada­rabok heverjenek a fotelben.- Köztudott, hogy a konyhá­ban is szeret sürgölődni.- Sajnos kevés időm jut a fő­zésre, ezért szívesebben járok a közeli kisvendéglőbe.- Nem a tévé éttermébe?- Csak akkor megyek be a házba, ha kifejezetten dolgom van. Mostanában ez ritkán for­dul elő: havi egyszer a Bongó, kéthavonta a Szeszélyes évsza­kok felvételekor. Nagyon ritkán akad valami más feladat. Ad­minisztrációs dolgaim nincse­nek, íróasztalom sincs, se szé­kem, ahol leüljek. A múltkor megfogott a telefonközpontos és kétségbeesetten kérdezte tő­lem: - Antal úr, magát hol lehet kapcsolni? - Sehol, - mondtam,- és ez valóban így van.- Ha alig tévézik, miért a mérsékelt rohanás?- Hála Istennek a rádió sokat foglalkoztat. A Calypso, a Kos­suth, a Petőfi, sőt a Bartók is. Igazán nem panaszkodhatom.- Van valami hobbija?- Hogyne. Mindig is volt. Diákkoromban az Olcsó könyv­tár kiadványait gyűjtöttem, mert csak a 3-5 forintos könyvekre volt pénzem. Hogy ezek a szá­momra olyan kedves olvasmá­nyok nehogy szétrongyolódja- nak, megtanultam a könyvkö­tést. Bekötöttem őket és ettől dupla örömet szerzett minden darabjuk. Ezek alapozták meg a mára nyolcezer kötetes könyv­táramat. Mostanában az olvasás mellett a szentendrei kertem a hobbim. Hála egy jóbarátom­nak, példás rendben van. Ősszel ültettem új növényeket, van egy különleges rózsafácskám, amin állítólag kétféle -égővörös és kénsárga- virág nyílik majd. Nagyon várom a tavaszt. Az új­jászületést.- Fél a haláltól?- Egyáltalán nem félek. A ha­lál, mint élmény átélhetetlen. Ilyet még senki sem mondott magának: Nézze, Zsuzsa, hát nem meghaltam! Tehát a halál­tól, mint olyantól nem félek, de az az igazság, hogy nem szeret­nék szenvedni és tulajdonkép­pen nagyon szeretem az életet.- Ezért áll önhöz ilyen közel a humor?- Feltétlenül. A humor szó a klasszikus orvoslástanban test­nedveket jelentett. Mi követke­zik ebből? Ahogy testnedvek nélkül sem, úgy humortalanul sem lehet élni.- Van valami ezen a pályán, amivel még nem próbálkozott?- Akkor tekintem majd tel­jesnek az életemet, ha legújabb festményeimből kiállítást nyit­nak a Nemzeti Galériában és el­táncoltam a királyfit a Diótörő­ben. László Zsuzsa Korszerűbb formában Nógrád és Drégelyvár Huszonnyolcadik évfo­lyamában is lehetőséget talált a szerkesztőség, hogy korsze­rűbb formában, változatlanul színes tartalommal jelenjék meg a Dunakanyar, a Kö- zép-Dunavidéki Intéző Bi­zottság tájékoztatójának legú­jabb száma. Rédey Pál vezető írása: Riói csúcs és a Dunakanyar egy távoli országban lezajlott környezetvédelmi konferen­ciáról számol be, ahol többek között szó esett a Dunakanyar régiójáról is. Megyénkbéli vonatkozású Lénárt Judit szép tanulmánya Nógrád községről, melynek vára hosszú időn át Felső-Ma- gyarország kapuja volt. Kiss Emil Drégelyvárhoz kalau­zolja el olvasóit, az ottani Szondi ünnepség kapcsán. A Szervezeti élet rovat bő tájékoztatást ad az Expo-vitá- ról. A Dunakanyar írói soro­zatban Papp Rezső izgalmas epizódokat elevenít fel Márai Sándor Leányfalun eltöltött, háború alatti napjairól. P. R. (Ferenczy Europress) A nagy vitákkal járt, a magzati élet védelméről hozott törvényt követően több képviselő - nem értvén egyet a parlamenti több­ség döntésével - az Alkot­mánybírósághoz fordult jogér­telmezési panaszával. Mint ismeretes a képviselők asztalán két törvényváltozat fe­Nem illendő szóvá tenni, de azért tudnivaló, hogy a kará­csonyfa alá került ajándékok egy része, a legjobb szándék el­lenére sem igazi „telitalálat”. Többnyire azért, mert a meg­ajándékozott ízlésének, méreté­nek nem pontosan felel meg a „meglepetés”, esetleg azért, mert valaki két egyforma aján­déktárgyat is kapott. Az ünnepi vásárlásokba óha­tatlanul becsúszó „bakikat” ko­rábban viszonylag könnyen ki lehetett javítani: az év végi ün­nepekhez kötött belkereske­delmi rendelet szerint január végéig ki lehetett cserélni a nem megfelelő holmikat. Milyen fel­tételek között lehetséges most az újravásárlás? - kérdeztük a fogyasztóvédelmi főfelügyelő­ség illetékeseit.- Jelenleg nincs érvényben speciálisan a karácsonyi vásár­lások korrigálására vonatkozó rendelkezés - hangzott a válasz. - Hatályos viszont az az 1990. elején született jogszabály, amely kimondja, hogy „a hibát­lan árut a vásárlás helyén minő­ségi kifogás nélkül is, blokk el­küdt: egy szigorúbb és egy libe­rálisabb. Az első szavazás e két változat közül az alaposabb megvitatásra érdemes változa­tot jelölte ki, s az első menetből a B változat, a liberálisabb tör­vényjavaslat került ki győzte­sen. Összesen kétszázhárom honatya voksolt mellette, ötven ellene, huszonöt tartózkodott. A lenében nyolc napon belül ki kell cserélni.” Hozzátették azonban: a ke­reskedelem egyes területein haj­lamosak a nyolc napos megkö­töttséget csupán a vásárlást kö­vető nyolc naptári napra vonat­koztatni. Pedig nyilvánvaló, hogy az nyolc nyitvatartási napra vonatkozik - s ez kivált a mostani, ünepekkel tűzdelt idő­szakban nagy különbség. Mindez persze nem változtat azon, hogy a jóval karácsony előtt megvásárolt ajándék hiva­talos csere-ideje bizony már le­járt, s ilyen esetekben a keres­kedőkön múlik: vállalják-e vá­sárlói kérések teljesítését. Fontos tudnivaló, hogy egészségügyi, kozmetikai, alsó ruházati cikkeket - ez utóbbiak közé értve például a férfiingeket is - és gyermekjátékokat a ha­táridőn belül sem kötelesek se­hol becserélni, kizárólag akkor, ha csomagolásuk sértetlen. A rossz, nem működő termékeket viszont a garancialevélen fel­tüntetett időkereten belül köte­lező visszavenni vagy átcse­rélni. - szóma ­B változat megszavazásakor huszonkilenc olyan képviselő szavazott, aki a végszavazáson nem volt ott, míg ez utóbbi megszavazásánál harmincnégy olyan képviselő voksolt, aki az előzőn távol volt. A képviselő­nők között egyetlenegy sem akadt, aki az A változatra sza­vazott volna. A nők valamennyien a B változatra szavaztak Alkotmánybíróság előtt az un. abortusztörvény Valódi és álmatuzsálemek (FEB) A mai generációk jó­val tovább élnek, mint eleink. Az életkor meghosszabbításá­nak érdeme jórészt az orvostu­dományé, amely csaknem min­den kór ellen a siker reményé­ben tudja fölvenni a harcot.- Mennyi az emberi kor végső határa? - kérdeztük dr. Vértes Lászlótól, a Magyar Ge­rontológiai Társaság főtitkárá­tól.- A születéskor várható élet­tartam -jelenlegi ismereteink szerint - 115 esztendő; ám ezt a statisztikák szerint 2 milliárd ember közül csak egy éri meg. Hitelt érdemlően azonban jó­formán alig bizonyítható, hogy valaki is át tudta volna lépni a 115. éves korhatárt. Egyedülál­lónak tekinthető egy japán férfi. Sigecsijo Izumi, aki - hiteles dokumentumok szerint- 120 éves és 237 napos korában hunyt el. Persze a matuzsálemi kort il­letően sokféle híresztelés, száj- hagyomány kering - valós alap nélkül. Megesett például, hogy amikor egy 130 évesnek mon­dott aggastyán tényleges életko­rát próbálták megállapítani, ki­derült: születési dátumát a vele azonos nevű apa világra jötté­nek évszámával cserélték össze.-A pátriárkakorú grúzokról, abházokról keringő legendák­nak sem lehet hitelt adni?.-Az USA-ban élő, orosz származású Medvegyev már a harmincas években adatokkal bizonyította, hogy Grúziában intézményesen „kozmetikáz­ták” a születési dátumokat.- Mi befolyásolja azt, hogy kinek rövidebb, kinek hosszabb az élettartama?-Az öregedés biológiai fo­lyamat, amely már a születés pillanatában megkezdődik. Az öröklött tulajdonságok döntően befolyásolják az életkort, de sok múlik az életmódon, a helyes táplálkozáson, a környezeti ha­tásokon is. A vasutat át kell menteni a következő évtizedekre Szép múlt, keserű jelen a vágányok mentén Salgótarján külső pályaudvar még „él” — de meddig? „Üres az állomás, vonatát senki más nem várja már” - dú- dolgatom a régi slágert, amíg Salgótarján külső pályaudvar ál­lomásfőnökére, Baki Lászlóra várok. Hogy nem hiába várako­zom, azt már percek óta tudom, pontosabban hallom. Kemény, rendelkezéshez szokott hangja annak ellenére eljut hozzám, hogy kiabálna. Valakit éppen az energiatakarékosságról oktat ki éppen, számonkérve a nappalra égve felejtett lámpákat. Amikor röviddel később a lépcsőfeljáró fordulójánál előbukkan, egé­szen nyugodtanak látszik.- Hát milyen legyek? - kér­dez vissza, amikor észrevéte­lemnek hangot adok. - Itt bármi inkább lehet az ember, csak ideges nem.- De hiszen üres az állomás, munka alig akad. Akkor honnét a sok probléma?- Talán éppen ezért. Amikor a vasutas dolgozik azért a leg­többje igyekszik pontosan, uta- sításszerűen végezni a feladatát. Mert így nevelték, oktatták év­tizedeken keresztül! Most vi­szont alig van dolga, hát arra se figyel igazán.-Pár évvel ezelőtt zsúfoltak voltak a vágányok, most pedig csak egyetlen rövid szerelvényt látok. Vasutast pedig csak „mu­tatóban" egyet-egyet.- Most éppen tizedannyi munkát végzünk, mint 1982-ben. Akkor december kö­zepén napi 45-50 kocsit rak­tunk meg helyben, ma 4-5 ko­csira „adnak be igényt. Áz is zömmel ócskavas-feladás. Megszűntek a bányák, „leült” a kohászat, az üveggyártás, „el­tűnt” a Bányagépgyár, szanál­ják az építőipart, az áfész fel­mondta az iparvágányát, a Duna Füszért megszüntette a beszállí­tását. Folytassam? Sajnos, alig van igény vasúti szállításra.- Pedig Salgótarján és kör­nyéke azért „ él". Van áru az üz­letekben és az üzemek, vállala­tok jelentős részében is folyik a termelés.- Igen, de ehhez az élethez a vasútra alig-alig van szükség. Amit lehet, közúton fuvaroz­nak, mert általában több hely­ről, apróbb tételekben szerzik be az árut, és a termékeket is ugyanígy terítik. Mi pedig jó­részt nagytételű árúszállításra rendezkedtünk be. Ma a cégek csak annyit rendelnek meg egy­szerre, amennyin kevés raktáro­zással néhány nap alatt túlad­nak. Ráadásul szinte mérhetet­len volt a töréskár, pontatlan, bizonytalan a vagonok megér­kezése. Ezt ma már „nem nyelik le” a fuvaroztatók. Az egész szállítói mentalitásunkat meg kell változtanunk, hogy vissza­szerezzük őket!- Van rá lehetőség?-Igen, de ehhez az egész vasutat „ki kell fordítani”. Pár éve átépítettük a rakodóterüle­tünket. Az egykori mocsár he­lyén betonburkolatú, modern, fedett árukezelési helyünk van. Most szerelik azt a 26 tonnás híddarut, amelyet Budapest-Jó- zsefváros pályaudvarról kap­tunk. Ha megérkezik a Rába Claus önrakodós teherkocsi, amely a 20 köbméteres konté­nereket mozgatni tudja, a cégek udvaráig tudjuk jelképesen meghosszabbítani a síneket. A jelenleginél még hatékonyabb fuvarozásszervezéssel növelni lehet a tömegáru-szállításunkat. Koksz, nyersvas, öntészeti ho­mok, üvegipari szóda és dolo­mit küldeményeket minden mennyiségben tudnánk vállalni. Ráadásul a rakodási mutatóink igen szépek, mert mind a fu­varoztató, mind pedig a vasúti dolgozó igyek­szik gyorsan megszabadulni a kocsitól. Az in­dokolatlan ko­csiácsorgás „zsebre megy”. Szóval, van még lehetőségünk, de a huszonnegye­dik óra utolsó másodperceit él­jük.-A technikai feltételeken is változtatni kell?- Azzal kell kezdeni. Üvegy- gyapotot például szállíthatnánk, ha lenne mindig nagy rakodóterületű Gabs-ko- csirik. De alig kapunk egyet-egyet. így azután megy az áru kamionba. Ráadásul ez a körzet egy „vasúti házimú­zeum”. Bár hihetetlen, mégis igaz, hogy az elmúlt évszázad minden technikai „lépcsőfokát” megjárhatja, aki végig megy rajta. Petróleumvilágítású alak­jelzőtől és váltótól, vonóveze­tékes sorompókezeléstől kezdve a korszerű Dominó 55 típusú berendezésig. Sajnos, legkevésbé a vasutasokon mú­lik, mikor lesz itt változás!- Még a közelmúltban is mű­ködött itt egy országos hírű MAV-Volán komplexbrigád.- Már az is a múlté. Teljesen megalapozott teljesítményükért „hajszál híján” az Állami Díjat is megkapták. Ahol pár éve ezerszámra mozgatták a tonná­kat és szinte verekedtek egy-egy kocsi kirakásáért, mos Baki László, az állomásfönok fű nő a placcon. Az üres raktá­rakban egerek futkosnak ... Pedig ezen a területen is lépni lehetne. Például a kisáruforga- lom visszahozható a vasútra, de ehhez igen komoly szervező munka kell.- Ugyanez a sötét helyzet jel­lemző a személyszállításra is?-Utasriasztó állapotok van­nak. Drága pénzért hideg, sötét, piszkos kocsikat tudunk produ­kálni.. A Hatvan-Salgótarján közötti szerelvények 25-30 évesek. A felvételi épületek, utasterek jórészt „alulmúlhatat- lanok”. Minimális az utaski­szolgálás. Sört, bort, pálinkát korlátlan mennyiségben vásá­rolhat bárki, de egy friss szend­vicsről, v.agy pláne egy meleg ebédről csak álmodni lehet! Új­ságot, virágot csak a főtéri pavi­lonban vehet az utas. Sajnos, mindezért az utazóközönség a jegypénztárost és a jegyvizsgá­lót kárhoztatja, pedig ők tehet­nek róla a legkevésbé.- Gondolom ilyenek a körül­mények a vasúti létszámhelyzet területén is.- A teljesítményarányos lét- számlepítés alighanem megadja a „kegyelemdöfést”. Ennek so­rán nem vették figyelembe, hogy a biztonságos üzemviteli tevékenységhez szükséges mi­nimális létszám feltétlenül kell. Most 10 tolatásvezető helyett nyolc fő, nyolc kocsirendező helyett három fő, négy váltóke­zelő helyett két fő dolgozik. A kötelező pihentetést, szabadsá­golást, betegpótlást csak a munkateljesítmény és az üzem- biztonság rovására tudom meg­oldani. Ugyanakkor a létszám személyi összetétele nem éri el a kívánt szakmai szintet, minő­ségi cserére pedig pillanatnyilag semmiféle lehetőség nincs. Lét- számstopp van. Ráadásul egy újfelvételes in­duló bére a 90 napos próbaidőre nyolcezer forint 75 százaléka. Ép ésszel egy kiegyensúlyozott, értelmes, megbízható dolgozó ennyi pénzért a vasút területére nem tenné be a lábát.- Ilyen körülmények között mit lehet egyáltalán tenni?- Dolgozni kell. Mindenki­nek a saját területén szolgálnia kell a vasutat, a fuvaroztatókat és az utasokat. Nem szabad abba belenyugodni, hogy ez van, és kész. Mindenre van megoldás, csak akarni kell. Per­sze, a megoldás nem lehet az, hogy felszedjük a síneket. A vasútnak és a vasutasság- nak minden modern nyugati rendszerben helye, szerepe, fel­adata van. Nekünk is ez legyen a célunk: átmenteni a vasutun- kat egy jobb időre! G. Szűcs László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents