Nógrád Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-28 / 304. szám

1992. december 28., hétfő BÁTONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Márkháza temploma Márkháza kis temploma, talán valahogy így mondhatni: durván szép. A tető, mely torony is egyben, mintha a környező hegyeket akárná őrizni. A homlokzat kő, deszka, krisztuskereszt. Bágyadt, téli fény idekint, s lelket melengető szentmise, énekszó odabent, ha annak ideje elérkezik. És most, ideje tart szent énekeknek. Bátonyterenyén is az ügyfelek rohamára kell felkészülni Mit tehet a munkaügyi hivatal? Hiába tiltakoztak a Rákóczi- telepi munkanélküliek: eddigi kisterenyei székhelyéről Bá- tonyterenye központjába költö­zött jelen korunknak - sajnos - egyik legfontosabb szervezete, a munkaügyi hivatal. És bár a várható választ szinte mindenki tudja, mégis meg kell kérdez­nünk Kecskés Jánostól, a hivatal vezetőjétől, miért is kényszerül­tek költözésre?-Pontosan erről van szó - kezdte válaszát -, valóban kényszerhelyzetbe kerültünk. Korábbi, kisterenyei hivata­lunkban ugyanis csak három he­lyiség állt rendelkezésünkre. A munkanélküliek, a munkát ke­resők számának állandó növe­kedése miatt mind az ügyfelek, mind az ügyintézők szempont­jából áldatlan állapotok alakul­tak ki. Előbbiek nyáron a tűző melegben, ősszel esőben, hi­degben várakoztak, gyakran órákig az isten szabad ege alatt. Ami pedig a mi kis csapatunkat illeti, egyre jobban összeszo­rulva, egyre nehezebb körülmé­nyek között dolgoztunk. Ezzel kapcsolatban elmondta még a hivatalvezető: - éppen a Rákóczi-telepen lakókra tekin­tettel - először arra gondoltak, hogy a kisterenyei hivatal fenn­tartása mellett nyitnak egy má­sikat Nagybátonyban is. Ebből aztán nem lett, nem lehetett semmi, mert a korszerű adatfel­dolgozó számítógépeik össze­kapcsolása technikai és anyagi szempontból is megoldhatat­lannak bizonyult. A munkanél­küliek serege viszont egyre nőtt. Számuk ottjártunkkor már a 2389-nél tartott, közülük 86-an Rákóczi-telepen laknak. Kétségtelen, nekik a „bejárás” fárasztó és hosszadalmas. Mégis azt hiszem, számukra nem ez a legfontosabb gond, hanem az, hogy a rossz közle­kedési viszonyok miatt nem vál­lalhatnak olyan bátonyi munkát, ahol a munkaidő reggel 6 óra­kor kezdődik.- Visszatérve a hivatal hely­zetére - folytatta gondolatait Kecskés János talán jó, ha tudják ügyfeleink, hogy 1990. február 15-én kezdtük el a munkát. Pontosában: kezdtem, mert akkor még egyedül fogad­tam a hozzám fordulókat. Ugyanez év végére már négyen voltunk, újabb egy esztendő múltán pedig öten. Jelenleg a szerencsésnek ritkán mondható 13-as ügyintézői létszámnál tar­tunk. Talán mondanom sem kell, ez nem a bürokrácia foko­zódása, hanem a munkanélküli­ség rohamos növekedése miatt alakult így. A bányászok elkül­dése előtti naponta több, mint 260 ügyfelünk volt, most hozzá­juk csatlakoznak az újak. Hat­száz bányász tudomásom sze­rint a december havi fizetési bo­rítékkal együtt kapta meg a fel­mondó levelet. Értesüléseim szerint egyébként összesen ki- lenszázhatvan bányász munka- nélkülivel kell számolnunk, s közülünk ötszázhetven hozzánk fog tartozni. Ezek után természetesen még az a nagy kérdés, hogy az új he­lyen meg tudnak-e majd bir­kózni a munkanélküliek „roha­mával"? Nos, a jövőbe ugyan senki sem láthat, de remélik, hi­szen immár kilenc helyiségben kilencen várják az ügyfeleket, akik ezután már szerdai napo­kon is jelentkezhetnek. Ezt ed­dig az ügyiratok rendezésére használták ki, mivel azonban a helyzet így alakult, át kell szer­vezni a hivatal belső munka­rendjét is. Legalább ekkora gond, ha nem a legnagyobb, hogy az ügyfeleknek csak három száza­léka jut általuk új munkahely­hez. A fémmegmunkáló szakma telített, ez alól kivételt csak a minősített hegesztő mesterség képez. Hasonlóképpen gond, hogy bár Nógrád megyében hu­szonkét átképző tanfolyam mű­ködik, Nagybátonyra ebből csak egy jut, és az új esztendő első negyedévében nem vár­ható, hogy ismét kezdenek tan­folyamot. Amikor ilyenre mégis sor kerül, minimum négyszeres a túljelentkezés. Kun-Kő Tibor Egészségesebb a séta Természetesen az előzmé­nyek után illúzióink egy percig sem voltak arról, hogy 1993-ban bármi is jobb lesz, mint volt 1992-ben. így való­színűleg a bátonyterenyeiek sem lepődnek majd meg azon, hogy január 1-től ismét többet fizetnek majd a buszon. Az ok az a fránya ÁFA me­gint, mely szerint a közleke­désben is - hol nem? - „érvé­nyesül” újabb 6 százalék. Aki nem hiszi, járjon utána. De jobb, ha gyalog. Lévén, hogy Bátonytenyerén január l-től 22 forint lesz egy buszjegy ára. A havi bérletért, egyvonalas ese­tében, 485 forintot teszünk le, az összvonalas 680-ba kerül. A 162 forintos „havinak” legin­kább már csak a tanuló, meg a nyugdíjas örül. Az önkormány­zat szintén a zsebébe nyúlhat, lévén, hogy nála is jelentkezik ez ügyben némi „kis” pluszkia­dás. Ez van, ezt kell szeretni, mondhatjuk helyette, még a szocialista rendszerben tanult régi, jó stílusban. És aligha segít majd rajtad, kivált pedig sze­gény zsebeden, ha nagy bátran azt találod mondani, hogy bár megfeszíthetnek uram, de én akkor sem. így sem szeretem. A boldogabb jövőt inkább sehogy, vagy csak majd gyalog kere­Aki másnak mentőt hív... .. .maga ülhet bele - vonhatjuk le a következtetést az alábbi kis történetből, amely nem sokkal az ünnep előtt Sámsonháza pol­gármesterasszonyával esett meg. „Esett”, és ezt most itt saj­nos, szó szerinti komolysággal kell értenünk, lentebb majd ki­derül, hogy miért. Történt tehát, hogy a falu egyik lakosához ki kellett hívni a mentőket, ha nem is éppen életveszélyes ügyben ... És hát ugyan ki más indulna el a se­gélykérő telefonhoz, ha nem a falu polgármestere, Képes Gyu- láné. Nos, mint megválasztása óta, és persze, annak előtte úgy­szintén, tette is ezt, nem kis se­gítőkészségei. Mindeddig nem is volt semmi gond. Hanem alighogy visszaindult a jó öreg kurblis készüléktől, valamiben megbot­lott a lába, s szegény asszony elesett. Ráadásul nem éppen szerencsésen, alig-alig bírt a lá­bára állni, a többit pedig már bárki elképzelheti: őt részesítet­ték segélyben először a mentők. Végül is szerencse a szerencsét­lenségben, hogy az első gyanú nem igazolódott be, a diagnózis csak alapos ütést, zúzódást álla­pított meg, nem pedig comb­nyaktörést. Segítőkész polgármesterasz- szonyunk ily módon a kórházba kerülést ugyan megúszta, de a daganat sokáig nem akart lelo­hadni, a fájdalmakról nem is beszélve. Mindenesetre a kará­csony előtti napokban már a rá jellemző tréfás kedvvel mesélte el a dolgot, s hogy azért az eset­ből levont ő egy tanulságot. Aki eddig olvasta, biztos kitalálta: aki másnak metőt hív - jól vi­gyázzon ám a lépteire . ..! (ku-ti) Attila - otthon Mind a mai napig szóbeszéd tárgya Bátonyterenyén, hogy néhány héttel ezelőtt, egy kia­dós diszkót követően - szülei­nek háza előtt, ahova édesany­jával hívatták ki a „barátok” - összeverték, megrugdosták Fe- rencz Attilát. A fiatalembert mentő szállította a, kórházba, ahol műtétet hajtottak végre rajta. Állapota sokáig igen sú­lyos volt, de Attila az ünnepeket már családi körben tölthette. A jószándékú bátonyterenyeiek egyetértenek abban, hogy ideje végetvetni a vandalizmusnak. Itt történt - mutatja az apa Paraszt porta, palóc babák Szép, kellemes és nem utolsó sorban hasznos az a hobby, melyet a bátonyi Sulyok-házaspár mondhat magáénak. A felvételünkön látható paraszt portát hosszú-hosszú évekkel ezelőtt, még aktív bányász korában Sulyok József kezdte összerakni, a régi, a valódi ház makettjét a saját há­zába menekíteni, de azután a felesége is besegített. Szerencsére, mert így lett ilyen szép, és talán ettől kapott Sulyokné asszony kedvet a palócbaba-készítéshez. Hogy az első óta hány került ki a keze alól, bizony nehezen tudná megmondani, de otthon sohasem találni többet, mint kettő-há­rom: a vendégek, az unokák mindig elkunyerálják tőle. O pedig, ha nehezen válik is meg tőlük - száz között sem akad két egyorma - végül is szívesen adja, szereti, hogy szeretik a babáit. Legyen végre béke már ... ! Ilyenkor, karácsony idején, amikor pontosan talán nem is tudni, milyen indíttatásból, de hittel, emberséggel igyekszünk megbocsátani még az ellenünk vétőknek is, igen-igen kellemet­len békétlenségről beszélni. A riporter ezúttal mégis erre kény­szerül -és a legkevésbé sem jókedvéből. Sokak után, sokad- jára Nemtiben jár ugyanis, ahol egyre csak szítják a lángot. Fél­reértés ne essék: nem a tisztító, hanem sokkal inkább a pusztító tüzet. Táborita Sándor,a falu pol­gármestere immár kilónyi aktát, újságcikk-másolatokat őriz a fi­ókjában. Megannyi dokumen­tum, részben a község által elért eredményekről és szándékok­ról, részben pedig a kis lét­számú, de annál hangosabb, mondjuk úgy: ellenzéki táma­dásokról .. ? Megannyi sikertelen kísérlet után aligha lenne szerencsés döntőbíróként szerepelni bármi­féle terméketlen civódásban. Tény, hogy a „pro” és a „kontra” rengeteg. Igencsak felkent ítésznek kellene lenni ahhoz, hogy pálcát törjünk eme, vagy ama tábor felett. Már csak azon egyszerű logika okán is, hogy az igazság kicsit mindig relatív, nézőpontok és érdekek kérdése, az „igazi igazra” rá­bukkanni - sokszor - valóság­gal lehetetlen. Említettük fentebb, s ugyan ki ne tudná, aki e tájt él, hogy Nemti nem nagy falu, és ebből már-már az is következik, hogy talán nem is túlzottan bonyolult. Más kérdés, hogy szintén tu­dott: mindössze két ember is elég a békétlenséghez - Nemti­ben 960-an élnek -, de még az sem számít ritkaságnak, hogy önmagunkkal sem értünk egyet. Példának okán olyan eredmé­nyeket kérni számon, amelyek itt ma még nem is létezhetnek, köztük vezetékes ivóvizet és korszerű telefonhálózatot, stb. Olyan kívánalmak ezek, ame­lyeket nem lehet kiemelni, el­vonatkoztatni a környezet, az adott régió múltjától, helyzeté­től, igényeitől és lehetőségeitől, melyek megoldása csak együtt, egy folyamat eredményeként valósítható meg. (Nem csak a jó szerencsének lesz köszönhető, ha a következő két esztendő le­forgása alatt vezetékes vize és korszerű telefonhálózata is lesz a falunak.) Másrészről a türelmetlenke- dőknek - ne mondjuk: gáncsos- kodóknak is — tudniuk illik, manapság nagyon sokminden, ami külön-külön igen nagyon fontos lenne, nem megy. Jobb esetben is csak akadozva, késve halad, s nem egyébért, mert ily mostoha világot élünk, mert ilyenek - a marxista terminoló­giából unos-untiglan ismert ki­fejezéssel élve - az objektív kö­rülmények. És ne is firtassuk tovább ezt az egész, áldatlan, nemti békét- lenkedést. Ha befejezésül mégis szabad tanácsolni valamit, úgy az csupán csak az, hogy fogad­ják meg, mindkét oldalról — sa­ját tanácsaikat. „Fogjunk ösz- sze!” - röviden így hangzik ez - , fogjunk össze a falu fejlődésé­ért, lakosaink jobblétéért. Ne öntsünk újabb olajat a tűzre - ez a polgármester leg­főbb óhaja is. Dolgozzunk egy­ütt, egymásért, végső soron: önmagunkért. Ha pedig netalán mégis az bizonyosodna be, hogy más esetleg alkalmasabb lenne a kormányosi posztra... - nos, a már lassanként egyre kö­zelebb kerülő választásokon majd erről is lehet dönteni. Az én óhajom ezzel kapcsolatban csak az - vallja Táborita Sándor -, hogy akire majd voksolnak, csupán egy kevéssel jobb, töb­bet tenni tudó legyen, mint amire eddig én voltam, s leszek még képes ebben a székben. (kun-kő) Bátonyterenye és környéke Százhatvan vállalkozó • Bátonyterenye. Élénk a vál­lalkozási kedv a városban, tud- nillik az idén százhatvan enge­délyt adtak ki erre a célra az ön- kormányzatnál. Ez eddig rend­ben is lenne. Csakhogy megkö­zelítően ugyanennyien vissza is adták az engedélyüket, így vál­tozatlan a vállalkozók száma. Jók a faházak • Mátraalmás. Bár már meg­szűntek kizárólag művészek privilégiumának lenni, továbbra is jó vendégvárók és -fogadók a mátraalmási faházak. Változat­lanul sokan óhajtják e nagy­szerű környezetben a kitűnő le­vegőt. Jelzi ezt például, hogy most, az ünnepek idején Tisza- vasváriból három család töltött itt szép napokat. Méghozzá bar­langászok, hegyi mentők ava­tott társaságában. A vendégek csak azt sajnálták, hogy hamar elszálltak a napok. Útlevelek • Nemti. Hatékonyan közre­működik a községi önkormány­zat annak érdekében, hogy a helybeli lakosok mielőbb útle­vélhez juthassanak. Idén, de­cember közepéig negyvenöt ilyen okmány rövid időn belüli megkapását segítették elő. Vár az Ady • Bátonyterenye. Tovább tart a jó szünidei program az Ady Endre Művelődési Házban. Mint eddig is, úgy mától, de­cember 28-tól tíz órai kezdettel filmvetítések lesznek, tizennégy órától pedig a játékok kedvelő­ire vár az Ady — hívd a baráto­dat is! —jeligére. Holnapi számunkban „Szécsény és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Kórházi ügyelet 1993-tól Évek óta furcsa kettősség ér­vényesül Bátonyterenye és a környező települések orvosi el­látásának területén. Az ügye­letre szánt pénzösszeg egy ré­szét ugyanis az önkormányzat kapja, másik része pedig a me­gyei kórházhoz kerül. Tény, hogy a kórház jó ideje igyekszik változtatni ezen a helyzeten, és 1993 januárjától már egyáltalán nem kívánja folytatni az eddigi gyakorlatot. A jövőben a telepü­lési önkormányzat gondoskodik a lakosság egészségügyi alapel­látásáról. Fenti ügyben Országúé dr. Molnár Zsuzsanna, az egész­ségügyi és szociális osztály ve­zetője nyújtott be előterjesztést a képviselő-testületnek az ügye­leti szolgálat átvételéről. Ennek kiindulópontja a már eddig is bevált ügyeleti rendszer fenntar­tása lesz, a környező 16 telepü­lés bevonásával. Az egy-egy te­lepülésre jutó költséghányadot a lakosságszám arányában hatá­rozzák meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents