Nógrád Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-24 / 303. szám

1992. december 24., csütörtök SPORTTÜKÖR HÍRLAP 11 Az élő legenda ismét a magyar futball boldogulása érdekében fáradozik Puskás Öcsi: igazi játék kell a pályákra Puskás Ferenc (jobbra) a szerzővel beszélget Fotó: Gyurkó P. Puskás Ferenc. Vajon léte­zik-e nála nagyobb legenda a magyar labdarúgás történe­tében? Puskás Öcsit, ahol ember él a Földön, mindenütt megsüvegelik. Tekintettel hajdani és mai hőseinkre, szellemi óriásainkra, nem il­lendő efféléket hangoztatni, én mégis megkockáztatom: aligha él, s élt valaha is olyan magyar ember, akinek nevét az övénél jobban ismernék a földkerekségen. Puskás Ferencről köztudott, hogy 84-szer szerepelt a magyar válogatottban, majd jó néhány­szor a spanyol nemzeti csapat­ban is. A Real Madrid színeiben ötször nyerte el a Bajnokcsapa­tok Európa Kupáját. Edzőként BEK-döntőbe vezérelte a Pa- nathinaikoszt. Jelenleg a Ma­gyar Labdarúgó Szövetség nemzetközi igazgatója és tagja a szövetség utánpótlás-bizottsá­gának. E tisztségében járt Sal­gótarjánban, amikor az alábbi beszélgetés is készült.- Puskás úr, nagy örömmel látjuk ismét Salgótarjánban. Mikor járt Ön utoljára nálunk?- Óh, már nagyon-nagyon régen. Nem is emlékszem rá pontosan. Még a Honvéd színe­iben, ötvenöt őszén, vagy öt­venhat tavaszán.- Korábban gyakrabban járt.- Igen, azok felejthetetlen évek voltak. Nagyon sokszor jártam itt. Sok jó barátom volt, van, nem tudom, megvannak-e még a fiúk mindannyian. Szojka Ferike, a jobbhalf, Dávid, Csu­berda, Laczkó, Bablena, s a többiek, mind nagyon jó bará­tok voltak. Dehát ennek már jó pár évtizede. Nagy mérkőzése­ket játszottunk Salgótarjánban. Remek csapat volt az SBTC. De az élet ilyen. Amikor fogynak az anyagi javak, fogynak a játé­kosok, a csapatok rendszerint visszaesnek. Tudtommal ez tör­tént Tarjánban is.- Miért nem sikerült 1954-ben megnyerni a világ- bajnokságot?- Talán azért, mert fejben nem voltunk száz százalékig a pályán. El se tudtuk képzelni, hogy elveszíthetjük a vb-döntőt attól a német csapattól, melyet néhány n'appal előtte 8-3-ra le­győztünk. Sajnos, tévedtünk.- Mikor és miért döntött úgy, hogy ismét fontos szerepet vál­lal a magyar labdarúgásban?-Idén júliusban végleg ab­bahagytam az aktív edzősködést Ausztráliában. Úgy terveztem, hogy egy kicsit pihenek. Haza­jöttem Magyarországra. Talál­koztam a barátaimmal, a ma­gyar labdarúgás vezetőivel. Na­gyon harcoltak érte, hogy vál­laljam el ezt a két tisztséget. Egy hónapig is eltartott, amíg elhatároztam magam: vállalom. Beláttam, hogy tényleg sok a baj, és megpróbálok segíteni. Nem lesz könnyű dolgunk, mégis hiszek benne: rendbe le­het hozni ezt az egész históriát.- Miben látja labdarúgásunk gyengélkedésének okát? — Ez már régi história. A ma­gyar futballista az 1966-os vb után elfelejtett futballozni, vi­szont megtanult - lassan futni. A magyar futball felfogása ko­rábban nem az volt, mint ma: hogy nehogy kikapjanak, mert akkor probléma van az edzővel, az elnökkel, a játékosokkal. Ko­rábban. ezelőtt 20-30-40-50 év­vel mindenki nyerni akart, most meg senki nem akar kikapni.- Hogyan lehetne kilábalni?-Azzal a felfogással, ahogy a futballt ma nálunk játsszák, nincs hová megérkezni. El kell kezdeni a változtatásokat. Ál­dozzunk fel inkább egy-két évet, ne legyen érdekes, hogy ki, hol és milyen eredménnyel szerepelt. Rakjuk le a siker alapjait. Vissza kell nyerni a közönséget. Az emberek ma nem mennek ki a pályára, mert nincsenek gólok. Látnak egy kapust, kilenc bekket és egy csatárt. Nos, ez nem a futball. Nem a magyar futball. A kö­zönség szórakozni akar, de nincs rá lehetősége. Ezen kell sürgősen változtatni.- Mire kell megtanítani a gyerekeket?- Mindarra, amit ma nem tudnak. Ehhez jó edzők kelle­nek. Olyanok, akik meg tudják mutatni és magyarázni mindazt, amit kell. A magyar labdarúgás elveszítette gyorsaságát, a játé­kosok nem ismerik a ritmusvál­tást, a labda nélküli játékot. Ret­tentő rosszul rúgnak. Ezeket kell fejleszteni. A magyar vér nem vált vízzé, sok fiatal van, aki imádja a futballt, s ezek a gyerekek képesek a játékeleme­ket rövid időn belül megtanulni. Biztos vagyok benne, hogy megtaláljuk az utat, s egypár éven belül sikerül egy kicsit fel­emelni labdarúgásunkat.- Fontos-e az, hogy kijussunk az amerikai világbajnokságra?-Nem lenne nagy hiba, ha kijutnánk, mert döntően még mindig erről ítélik meg egy or­szág labdarúgását. Futball unk ezzel időt, területet nyer. Nem is beszélve a pénzről. Vannak most is jó játékosok Magyaror­szágon. Nem lesz könnyű a ki­jutás, de én hiszek benne.-Mit szól ahhoz, hogy a to­tóbevételből nem részesül a magyar labdarúgás?- Miután csak két hónapja vagyok itthon, nem ismerem a helyzetet. Ezért nem is kívánok véleményt nyilvánítani. Spa­nyolországban a futballklubo- kat döntően a szponzorok és a közönségbevételek tartják el.- Kíván-e még aktívan edzősködni?- Nem. Szép volt, elég volt.- Hogyan érzi magát itthon?-Tizenegy éve járok haza. Magyarország megszépült. Amikor az ember találkozik a barátaival, mindig jól érzi ma­gát. Szeretem hazámat.-Hol él most, végleg haza­költözik?- Egyelőre Pesten, szállodá­ban lakom, amíg nem találok megfelelő házat. Talán végleg hazaköltözöm, ez még a jövő zenéje. Egyelőre spanyol ál­lampolgár vagyok, de talán le­szek még magyar is.- Mivel tölti a szabadidejét?- Futballal. Ez az örök szen­vedélyem. Balás Róbert őId BANK MINT MINDIG ———(4484) Kronvald - válogatott • Budapest. A Magyar Tájé­kozódási Futó Szövetség elnök­sége nyilvánosságra hozta a vá­logatott keretek névsorát. Az utánpótlás-csapatban helyet ka­pott Kronvald Tamás is, aki a Pásztói Color Nova SE színei­ben szerepel. Tyson: új bíró • Indianapolis. Randall T. Shepard, Indiana állam bírája felmentette önmagát abból a jogkörből, amelyet Mike Tyson perében töltött be. A bíróság íté­lethozatala után „írón” Mike és ügyvédje fellebbeztek, így a Tyson-ügy továbbra sincs le­zárva. Shepard bíró az újabb tárgyaláson már nem kívánja betölteni ítélkezői szerepkörét. Hogy miért, azt nem kommen­tálta. Ha nyerünk, felezünk • Az ünnepek miatt lapunk legközelebb csak december 28-án jelenik meg. Népszerű já­tékunkat azonban ez a tény mindössze annyiban befolyá­solja, hogy a szombaton kisor­solandó és feladandó tippszel- vényt csak a hétfői számunkban közöljük - akkor már az ered­mény ismeretében. Mecser-könyv: hétfőn • Mecser Lajos: A hajrá három pillanata című könyvének soros részlete mai lapunkból - anyag­torlódás miatt - kimarad. Foly­tatás: december 28-án. Régen látott ismerősök - Hranek szögre akasztja a kesztyűt Vívó országos bajnokság - Párbajtőrözőink történelmet írtak Tíz bajnokság után búcsúzik Ezüstérmes a Viktória legénysége Ha Szerémi Andorral, a salgótarjáni bokszsikerek egykori kovácsával beszélgetünk, Hranek Sándor neve mindig szóba ke­rül. Szerémi dicséri: technikás, jószellemű, tisztelettudó, erős felépítésű versenyző volt, az edzéseken soha nem kellett nógatni, mindent pontosan elvégzett. Mindezekhez jómagam hozzátehe- tem: Sándor jó riportalany is, szívesen nyilatkozik, sokminden­ről lehet vele beszélgetni. Hranek Sándor nem volt Bar­celonában, mégis egy egyedü­lálló siker fűződik nevéhez. A Nemzeti Sportcsarnokban ti­zedszer nyert magyar bajnoksá­got, s ezzel rekordot állított fel. Olyan kiváló kilencszeres baj­nokokat előzött meg, mint Al- vics Gyula, Danyi Jenő, Kajái János, Lévai István, Szabó László és Szigeti Lajos.- Kihagytad a tavalyi évet és mégis bajnok lettél az idén. Ez a magyar ökölvívás kritikája is?- Nem egészen így volt. Igaz, bejelentettem, hogy abbaha­gyom, de közben kaptam egy finn szerződést, Tamperébe egy évre. Ott nem csak az edzéseket vezettem, de naponta tréningez­tem, iskoláztam, kesztyűztem, futottam, amíg kedvem volt.- Hogyhogy kévéd? Vissza­jöttél előbb?- Vissza én, nyolc hónap után.- Miért?- Más emberek a finnek, mint mi, de az az igazság, hogy nagyon hideg volt.-A döntőben a tavalyi lista­vezetőt, a nálad jóval fiatalabb és magasabb Deák Sándort ver­ted meg. Nehéz volt?- Nem. Igaz, ő pihent az elő­A MERSZI franciaáruk boltjában megtartott nyereménysorsoláson a következő személyek nyertek: I- díj: Kovács Zoltán Salgótarján, Zója krt. 11. II. díj: Csák Sándor Bátonyterenye, Bajcsy Zs út 28. III. díj: Koczka Péter „ Karancskeszi, Fő út 60. döntőben, mert ellenfele nem állt ki, de én is csak 15 másod­percet voltam szorítóban a tata­bányai Magyar ellen. Simán ment minden a döntőben...- Segített, hajtott a félmillió forint is, amit a rekordért, a ti­zedik nehézsúlyban megszerzett bajnokságért kaptál?- Minek tagadjam: hajtott! Ebben a nehéz időben minden pénz jól jön.- Sajószentpétert, a Borsodi Bányászt miért hagytad ott?- Megszűnt a sportkör. A bá­nya nem tudott támogatást adni, így az egész szakosztályt átvette a Maccabi. így történt az „át­igazolás” Budpestre.- Igaz, hogy testőrködsz is?-igaz.- Kiket őriztetek?- Kisértük Úri Gellert. Egy forgatáson itt volt Omar Shariff, őt is. Aztán védelmet adtunk a Locomotív GT, a Skorpió kon­certjén. Manapság elkel a biz­tonság.- Számoljuk össze, a tíz baj­nokság hogy oszlik meg az egyesületek között?-A Honvéd színeiben nyer­tem kettőt, az SBTC versenyző- jeként hármat, négyet a Borsodi Bányásznak és az idén mint maccabista győztem.- Több döntődet láttam még váltósúlyban, középsúlyban is. Emlékszem, az Újpesti Schu- berttel mindig óriási csatát vív­tatok. Ó volt a legnagyobb el­lenfeled?- Ő. Harminc alkalommal bokszoltam Schubert Ferivel, és mind a harmincszor nyertem! De úgy kellett készülnöm el­lene, mintha világversenyre mennék. Most, ha visszagondo­lok, Schubert Ferinek köszön­hetem az eredményeim nagy ré­szét, mert a szorítóban kemény, igazi ellenfél volt. Vele most is puszipajtások vagyunk...- Egy időben kijártál az NSZK-ba. Hivatásos bokszoló­ként?-Nem. 1988-tól három éven át a Hammburg SC csapatában játszottunk AI vies Gusztival. Amikor megtörtént vele az a kis botlás, akkor csatlakozott hoz­zám Füzessy, Szabó Lóri. Ez olyan félprofi boksz volt, mert márkát is kaptunk.- Soha nem gondoltál arra, hogy profi legyél?- Megmondom őszintén: nem. Tudod, hogy ki volt Tar­jánban Pintér Jani bácsi?-Igen. A tarjáni bokszpápa. Megszámlálni nem lehetett a gyerekeket, annyian jártak edzésre.-Ő volt az edzőm, 12 éves voltam, és már más igazolásá­val, mint serdülő 15-16 éves fi­úkkal bokszoltam. Tizennyolc éve versenyzem! Harminckét éves leszek januárban, nem aka­rok profi lennei. Most már ki­mondhatom, úgy gondolom, elég volt.- Tarjánba nem jársz? Nem hiányoznak a régi klubtársak?-Nem is tudom, mikor vol­tam ott utoljára. Az nekem is fáj, hogy végleg padlóra került a városban az ökölvívás, vagy legalábbis nehéz lesz feltámasz­tani. Barátaim nem nagyon vol­tak, nem volt időm barátkozni, szórakozni. Botos Tibivel, Bo­tos Andrissal és Farkas Sanyi­val voltam együtt. Három éve nem láttam őket. Ők is más úton járnak, az én életem is más ke­rékvágásba került... Tíz bajnokság után úgy néz ki, végleges a búcsú, Hranek Sándor szögre akasztja a kesz­tyűit. Vajon akad-e, aki utoléri? Akkor Hranek még mindig azt mondhatja: 10+1. mert egyszer kick-bokszban is bajnokságot nyert. Egy biztos: a szimpati­kus, a tabániaknak is sok örö­met szerző ökölvívó hiányozni fog a szorító világából. Vagy gondol egyet és jövőre javít a rekordon? Szokács László A Salgótarjáni Viktória Vívó Egyesület férfi párbajtő­rözői gyönyörű ajándékot tet­tek Nógrád megye sportjának karácsonyfája alá. De menjünk sorjában. Buda­pesten öt napon át a Nemzeti Sportcsarnokban rendezték meg a vívók idei országos bajnoksá­gát. Az utolsó nap eseményeiről Gasparin Jánostól, a tarjániak edző-igazgatójától első kézből kaptunk tájékoztatást.- Kanyarodjunk vissza még a férfi tőrcsapatok pár nappal ko­rábbi vetélkedésére - javasolta a szakember. - A fiúkkal az első hat közé szerettünk volna ke­rülni. De sajnos, másképp ala­kult. A magyar ifi ranglista 6. helyén álló Balogh Gábort nem engedték vívni, mert az idén pástra lépett egy OB II-es mér­kőzésen, s azonos évben min­denki csak egy csapatban szere­pelhet. A Németországban dol­gozó Pál Gábor késve érkezett meg. E két erősségünk nélkül a 9. helyet sikerült elérnünk. Di­cséretet érdemel Cserényi Zsolt és Czira Zsolt, akik hátukon húzták csapatunkat. De térjünk most már rá a szóban forgó jeles nap esemé­nyeire. A női tőrcsapatok között a tarjáni hölgyek a későbbi bronzérmes BVSC-vel, vala­mint a világbajnok Szalai Gyöngyivel felálló Tapolcával kerültek egy csoportba. Lánya­ink a fővárosiaktól 9-2-re ki­kaptak, de utána 9-4-re legyőz­ték a Tapolcát. Ezzel bekerültek a negyeddöntőbe. Itt azonban már az olimpikonokkal felállt UTE bizonyult jobbnak 9-1 arányban. A hat közé jutásért viszont a Zalaegerszeget 9-1-re „kiütötte” fiatal együttesünk. Az 5. helyért vívott csatában a Vasas bizonyult jobbnak 6-5 arányban, így a tarjáni lányok hatodikként zárták az ob-t.- Ettől a fiatal együttestől - hiszen csapatunk zömmel 16-17 éves lányokból áll - a hatodik hely nagyon szép teljesítmény - vélekedik Gasparin. Érdemes felsorolni, kik lép­tek pástra a Viktória színeiben. Gasparin János, a sikerkovács íme: Kenessey Katalin, Pin- kóczi Erika, Piros Irén, Olasz Réka, Somogyi Éva, Sirkó Ivett. Most érkeztünk el a rendkí­vüli szenzáció leírásához. A férfi párbajtőrcsapatok verse­nyében a Viktória SE legény­sége nagyon nehéz ágra került. Kifogták a Bp. Honvédőt, mely tavaly megnyerte a bajnoksá­got, s az idén második lett az Európa Kupában. És szembe kerültek azzal a BSE-vel, mely olyan klasszisokat sorakoztatott fel. mint Fábián, Martinék, Kálnoki Kis. Nos, a tarjániak ez utóbbi gárdát 8—4 arányban le­söpörték. Ezután a BSÉ 9-5-re legyőzte a Honvédőt!-Nagy számolgatás kezdő­dött ekkor. Kiderült, hogy amennyiben csak 9-5-re veszí­tünk a Honvédtől, továbbju­tunk, a piros-fehérek viszont el­búcsúznak - mondta Gasparin. A csoda megtörtént. A Viktó­ria mindössze 9-6-ra kapott ki a Kulcsár Krisztián által vezérelt, nemzetközi klasszisú csapattól. A hat győzelem közül Szentir­mai Ferenc egymaga hármat hozott, ezzel a sikerben elévül­hetetlen szerepet vállalt. A legjobb nyolc között a Kolczonai Ernő, Kolczonai Ist­ván, valamint az amerkai Grant által fémjelzett Fless csapata következett sorra.- Hatalmas, másfél óráig tartó harcban 6-6-ra akalult az eredmény. A találatarány 72- 71 -re nekünk kedvezett. így be­jutottunk az elődöntőbe. A gár­dát ezúttal Takács Péter vezé­relte, aki négy győzelmet aratott - folytatja az edző. A döntőbe jutásért az olimpi­kon Németh Tamással felálló Csepellel kellett megmérkőzni. Az idegek csatáját a tarjániak bírták jobban. Éles volt a küzde­lem. Az utolsó asszó előtt 7- 6-ra a szigetvárosiak vezettek. A találatarány viszont a Viktó­riának kedvezett. Vagyis, amennyiben a VSE-s Bakonyi Tibor megveri Németh Zsoltot, máris legyőzte a BSE-t, és a salgótarjáni vívás történetének legszebb eredményeként a csa­pat bejut az ob döntőjébe. Nos, Bakonyinak helyén volt a szíve, remek vívással. 5-1 arányban hozta a meccset. Következett hát a finálé! A rutinos öreg rókákkal fel­álló, a volt világbajnok Székely Zoltán vezérelte Viktória a kor­osztályok csatájának is nevez­hető döntőben vitézül helyt állt a fiatalok, az olimpiai csapate­züstérmes Kovács Iván és To- tola Gábor vezérelte MTK-Pilu ellenében. A bajnoki címet azonban már a fővárosiak sze­rezték meg. A Viktória pedig méltán nyerte el az egész ma­gyar vívótársadalom elismeré­sét. Csapatunk ezüstérme az ob legnagyobb meglepetése.-Erre a sikerre a vívóber­kekben mindenki felkapta a fe­jét. Ha azonban Salgótarjánban, Nógrádban továbbra is közö­nyösen nézik élethalálharcun­kat, akkor jövőre nem tudjuk megismételni ezt a szereplést - mondt végezetül Gasparin Já­nos edző-igazgató, a tarjáni ví­vósikerek kovácsa. Vívó ob, párbajtörcsapat- döntő: MTK-Viktória 9-3. Pálmai-Bakonyi 2-5, Pap-Ta­kács 5-3, Kovács-Pál 5-2, To- tola-Szentirmai 5-2, Pálmai- Takács 5-1, Kovács-Bakonyi 5-3, Pap-Szentirmai 5—4, To- tola-Székely 5-1, Kovács-Ta­kács 5-2, Pálmai-Szentirmai 4— 5, Totola-Bakonyi 4-5 Pap- Székely 5-2. (Balás R.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents