Nógrád Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-24 / 303. szám
4 HÍRLAP KARÁCSONY ’92 1992. december 24., csütörtök Buday Ágota kerámiája MTI Fotó Ünnepi ostyahordás Legkedvesebb karácsonyom A karácsonyi népszokások egyik kedves hagyománya az úgynevezett ostyahordás, ami eléggé elterjedt Magyarországon. Az ostyát a falubéli tanító süti szentestére és körbeüli a gyerekekkel. Néhol csak a jó tanulóknak jut belőle, másutt mindenki kap. A szokás feltehetően a középkori szent áldozásokra utal. Az ostya szentestén, még az első étkezés előtt elérkezik a címzettekhez. Ezen a napon minden népszokás szerinti eseményre még délután sort kerítenek, mert vacsora előtt és alatt már nem illik járni-kelni. Mert ha a ház asz- szonya nem pihen, a tyúkjai jövőre nem fognak tojni.- Melyik a legkedvesebb karácsonyi emlékem? - kérdezett vissza Mocsáry Bertalanná, a felsőpetényi nevelőotthon gazdasági vezetője. Mindenképpen a tavalyi ünnepre emlékszem vissza a legszívesebben, hiszen ez volt a kisunokám első karácsonya. Remélem, hogy az idei még az előzőnél is boldogabb lesz, hiszen együtt lehetünk ismét. A Jézuska szenteste elhozza nekem Dórát, én pedig szívem minden szeretetével várom őt, a szüleivel együtt. Egyébként a menyemet is nagyon szeretem, olyan, mintha a lányom lenne. A saját gyermekeimet egyedül kellett felnevelnem, de amit csak tudtam, igyekeztem megadni nekik. A januárban harmadik születésnapját ünneplő unokámnak azonban már felhőtlenül tudok örülni! * * * Lénárd atya, szentkúti szerzetes: Drága szüleim mindig csodálatossá tették számomra a csodát. Jó volt élni abban az erős hitben, hogy édesanyám és édesapám angyalok, akiken keresztül és akik által életünket, ünnepeinket, és a karácsonyt minde- nekfelett az Isten szeretete sugározza be. Kiskoromban Pomázon élt a családunk, s én ott az iskolában, a társaimtól tudtam meg az „igazat” arról, hogy a karácsonyfát nem Jézus hozza el. De ez a hitemben nem rendített meg. Emlékszem, amikor már nagyobb lettem, édesanyám hívott, hogy segítsek feldíszíteni a fát. Akkor én megtagadtam, mert oly szépen, ahogyan ő, úgy senki sem tudta feldíszíteni. S nem akartam elveszíteni ezt a csodát. És ő megértett engem, egyedül vállalta a díszítést és megszólalt a csengettyű és mi ösz- szesereglettünk a fánál. Az éneket, az imát mindig öregapám kezdte, nagyon-nagyon szépen. Ma is él, 96 éves, és hálát adok Istennek, hogy a szelleme friss még, s most, december 23-án, saját 43. születésnapomon arra kérem a Mennyei Atyát, tartsa meg őt még áldásában sokáig. Hogy érezze minden tiszta lélek karácsony ünnepén az isteni oltalom, a szeretet sugárzását. * * * Gyuricza József, a pásztói Mechanika Kft. ügyvezető igazgatója:- Életem egyik legnehezebb, egyben legszebb karácsonya a mostani. Azért nehéz, mert munkával töltöm el, s azért szép, mert a Mechanika, amelynek most az élén állok, önkormányzati tulajdonba kerülésével, meg tudtuk valósítani azt, hogy ne kelljen több, mint száz embernek utcára kerülve, a munkanélküliek számát gyarapítani. Ezeknek az embereknek dolgos munkával, mai világunk egyik legboldogítóbb érzésének tudatában telnek napjai. Azzal, hogy biztosított megélhetésük, szebb lesz a karácsonyuk is. * * * Szép Bertalan, a szécsényi Palóc Skála áruház megbízott igazgatója:- Szinte egyformán kedves, kellemes emlék számomra eddig minden ünnep. Talán azért, mert rendkívüli, különös történés nem zavarta meg egyiket sem, másrészt a személyemet erős szálak fűzik december második feléhez: ugyanis ekkor születtem, s karácsonykor kereszteltek meg. Ha mégis választani kellene, a tavalyira voksolnék, akkor ugyanis már a körünkhöz tartozott az első unokánk, egy kisfiú, aki most már egyéves. * * * Dr.Kiss Tamás Balassagyarmat alpolgármestere: 1958. december 24-e délután. Vác, börtön, 50-es zárka; középen hosszú kecskelábú asztal, két oldalt padok, 22 vaságy, 22 férfi, fiatalok és idősebbek. A forradalomban való részvételükért még összesen legalább 200 év börtön vár rájuk. Mindenki a saját ágyán üldögél szótlanul, gondolatban otthon vannak. Rabok. Teljes a csend, még az őr is a folyosón ritkábban és halkabban jár ellenőrizni. És ekkor egyikük elővesz egy nagyobb rajzlapot és néhány színes ceruzát. Egy laboratóriumban dolgoztak napközben onnan szerezte a kincseket. Rajzol egy karácsonyfát, színes gömbökkel, gyertyákkal, angyalhajjal. Ügyesen, hogy az őr ne láthassa, felerősíti a rajzlapot az asztal mellé. A többiek, féltett 1 kg—os hazai csomagjaiból sütemény, dió szaloncukor kerül az asztalra. A huszonkét férfi körül üli a karácsonyfát, halkan eldúdolnak sok ismert karácsonyi dalt - ezt még elnézik az őrök - mindenki mesél egy-egy régi karácsonyi történetet. Megajándékozzák egymást egy-egy dióval, süteménnyel, szaloncukorral. Együtt vannak és lélekben szabadok. * * *- Két emlékezetes karácsonyom volt, az első nyomasztó, a második viszont nagyon kellemes - „lapozott vissza” emlékeiben dr. Szita András. - Budapesten nőttem fel, a második világháború idején még gyerek voltam, 1944-ben a főváros megszállását is átéltem. Félelmetes időszak volt ez, nap mint nap hallani a lövések és a robbanásának zaját, tudni, hogy életveszélyben élünk. Pincékbe költözött az egész város. A körülmények úgy hozták, hogy a karácsonyt már nem tölthettük a lakásunkban, pont a szent estén kellett lehurcolkodnunk, és közel másfél hónapot töltöttünk az óvóhelyen, csak nappal jöttünk fel rövid időre. Nem szívesen emlékszem erre a lidércnyomá- sos időszakra. Az 1960-ben éltem át életem legszebb napjait. Ebben az esztendőben született Péter nevű fiam, aki az ünnep idején tíz hónapos volt, s már kezdett ráeszmélni a világra. Örökké felejthetetlen lesz számomra ez az első, együtt töltött karácsoDöntöttek az olvasók A nógrádi győztes nem indul a legközelebbi országos megmérettetésen? A királynő nemcsak szép, hanem okos is Szilágyi Leonóra, a Nógrád szépe verseny idei győztese büszkén újságolta munkahelyén, a Tákisz-ban, sikerrel letette vizsgáit, így már hivatalos papír is tanúsítja: számítógépes szakember, rendszer- gazda, programozó lett. Az emberben motoszkál a kisördög, ugyan miért nyergeit át a divat, a kifutók miliőjébe is belekóstolt, korábban a salgótarjáni Pop-sikk jazzbalett csoporttal is fellépő csinos, 22 éves kisterenyei szőke leányzó a számok és kompjúterek, a nők számára általában kevésbé vonzó világába.- Biológus szerettem volna lenni, azonban nem vettek fel az egyetemre. Jelentkeztem tehát számítógépes programozói iskolába — gondol vissza a gimnáziumi éveket követő időszakra Szilágyi Leonóra. - Két másik lány is járt oda, akik kérdezték, lenne-e kedvem a megyeházára jönni dolgozni, ahol éppen számítógépes szakembereket kerestek. Annak idején úgy indultam neki az iskolának, hogy csak végezzem el, majd egy életre elfelejtem az egészet. Aztán csak e-szép hivatás mellett döntöttem. Nem bántam meg. Nagyon szeretem a munkámat. Ami a színpad világát illeti, két évvel ezelőtt egy budapesti manökenképző versenyfelhívására jelentkeztem. Vállalva a kihívást, gondoltam, megpróbálom, s megnézem mennyi munkával jár ez a foglalkozás, melynek általában csak a szebbik oldalát hajlamos észrevenni a külső szemlélődő. A különféle selejtezők megpróbáltatásait végigjárva, 1500 jelentkező közül jutottam el a döntő egyik résztvevőjeként a Petőfi csarnokba. Sikeres szereplésem jutalmául egyike lehettem annak a 25 lánynak, akik ingyen végezhettek el egy három hónapos manökentanfolyamot.- Tehát megvolt a papír. Mennyire foglalkoztatták?- Kötöttek velem is szerzőSziiágyi Leonóra dést, amelyet hamarosan felbontottunk, mivel nem volt elég megrendelő, szponzor, akiknek bemutathattunk volna. Ráadásul nem pesti, hanem vidéki vagyok. Ha este jött a távirat, másnap mennem kellett a bemutatóra, márpedig akkoriban már jártam a számítógépes iskolába, és emiatt nagyon nehéz volt időt egyeztetni. Miután három meghívást egymás után visszamond- tam, többet nem hívtak.- Mindezek tudatában, gondolom, pótcselekvésként vette fel a kapcsolatot a Pop-sikkes lányokkal.- Kulcsár Józsefné, a lányok tánctanára szólt, szeretné, ha én is közreműködnék a városban és a megyében szervezett divat- bemutatókon, amely felkérést örömmel vállaltam.- A szépségversenyen többen is megjegyezték: döntő momentum lehet a végelszámolásnál, hogy magabiztosan mozog a színpadon.- Ezek szerint nem hiába gyakoroltatták velünk a színpadi járást a manöken tanfolyamon. Ugyanis reggel 8-tól délután 2-ig semmi mást, csak a járást gyakoroltuk. Már görcsöt kapott a lábunk a magassarkútól, de csinálni kellett.-A versenyen Vágó István műsorvezetőnek elmondta, hogy kedveli a verseket. A költészet tölti ki a szabad perceit?- Kevés szabadidőm van. Munkámból fakad, hogy állandóan a megyét járom, sokat utazom, s amikor hazaérek, már elég fáradt vagyok ahhoz, hogy csak a versekben találjak felüdülést. Amikor tehetem, névadón, esküvőn mondok verset. Kedvenc költőm Ady, de nemrégiben felfedeztem magamnak Garai Gábort és Remenyik Sándort is.- Az elmúlt napokban talán senkiről nem beszéltek annyit a megyében, mint Szilágyi Leonóráról.- Nagyon sokan, ismeretlenek, ismerősök gratuláltak a sikeremhez. Régi, évek óta nem látott osztálytársaim. Kollégák, akikkel munkám során kapcsolatba kerültem. Jó érzés volt hallani őket.- Mit mondanak ilyenkor a gratulálok?- A legmeglepőbb az volt, hogy majd' mindenki azt mondta: szinte sejtette, hogy én nyerek. Jól esett, amikor azt mondták: büszkék, hogy ismernek, hogy egy padban ülhettek velem.- És itt, házon belül, a munkahelyén?- Nem vettem olyat észre, hogy féltékenyek lennének rám. Őszintén örülnek az első helyemnek. Többen mondták, megálmodták a végeredményt. Mások azt erősítették, azért volt biztos a győzelmem, mert csak én voltam szőke az indulók közt. Megmondom őszintén, az utolsó pillanatig nem számítottam rá, hogy én végzek az élen.- A család mennyire volt optimista?- Apu azt mondta, negyedik leszek. Aztán amikor összement a függöny, feljött a színpadra és egymás nyakába borulva sírtunk egy sort. Azért tetszettem neki, mert természetes voltam, nem mórikáltam magam. Szerintem sokat számított az, hogy láttuk a közönséget, akik integettek, mosolyogtak, szorítottak értünk.-A fiúk körében bizonyára kapós egy szépségkiráynő. Az eddigiekben könnyen teremtett kapcsolatot?-Néha az az érzésem, hogy félnek tőlem a fiúk. A barátom is ott ült a nézőtéren, és egyszerűen nem hitte el, mi is történt. Aztán mondta: nem tehetek vele ilyet, hogy megnyerem a szépségversenyt!? Szerinte nem állok most már szóba vele.- A győzelemmel megszerezte a jogot arra, hogy elinduljon az országos versenyen is. Elindul?- Nem tudom. Nem valószínű. Rengeteg lány lesz ott, én pedig a 170 centis magasságommal - mondja önkritikusan.- Nem kishitű egy kicsit?- De igen. Soha nem voltam kibékülve saját magammal. Otthon is olyannak neveltek, hogy olyan vagy, mint a többi gyerek. Soha nem éreztették velem, hogy szép vagyok, hogy különb vagyok a többinél. A gimiben is olyan osztályunk volt, elitosztály, hogy állandóan bizonyítani kellett. Ez a mai napig megmaradt bennem.-Nem szeretne még férjhez menni?- Néha azt érzem: szeretnék egy kisbabát, néha vannak anya-komplexusaim, imádok főzni, szeretem látni, hogy tetszik a főztöm, meg tetszik, amit csinálok. Mivel a szüleimmel lakom, otthon nem kell főznöm, ezért hiányoznak az ilyen elismerő pillantások, s az, hogy most én gondoskodjam valakiről. Férjhez menni viszont még nem akarok. Nem azt mondom, hogy élni szeretnék, de nekem eddig kimaradt az életemből, hogy nagy társasággal szórakozni járjak.- Szereti a karácsonyt?- Szeretem. Az öcsémmel soha nem voltunk igazán jóban. Most, amikor felültem a trónra, elsírta magát. Ez annyira meghatott, hogy éreztem, érez valamit irántam. Ehhez hasonló a karácsony is, amikor elérzéke- nyülünk: amikor szeretjük egymást. Vallus Tibor A győztes Lőrinc Bence 556 szavazatot kapott Az elmúlt hetekben természetes volt, hogy a családon belül apró összeesküvések, titkos tervek szövődtek. A szülők a gyerek „háta mögött” a gyerek pedig hol egyik, hol másik szülővel szövetkezve fundálta ki: kinek mit hozzon a Jézuska. A „külön utak” azután a karácsonyi bevásárlással folytatódtak. A kirakatnézés, a boltok együttes végigjárása, s főként az ajándékra fordítható összeg, a zsebpénz beosztása egyfajta élményt és egyben tapasztalat- szerzést, tanulságot is jelentheBefejeződött a gyermek- szépségverseny I. kategóriájában, az egytől háromévesig terjedő korosztályban is a vetélkedés. Szavazni az apróságok kivágott fényképeivel lehetett. A legtöbb fotó, azaz szavazat Lőrinc Bencére (Salgótarján) érkezett. O sajnos, nem tudott részt venni az eredményhirdetésen. Alsó képünkön középen a második helyezett (488 szavazattal) Koós Péter (Márkháza) és a harmadik helyezett (465 szavazattal) Gáborik Patrik (Balassagyarmat) szerepel, amint szüleikkel együtt átveszik Po- nyiné Géczy Csillától, a Baby’s Bt. képviselőjétől az ajándékokat. Fotó: Kulcsár Gabriella tett a kisebb-nagyobb csemeték számára. Karácsonykor az elsőbbség vitathatatlanul a legfiatalabb családtagoké. De nekik rendszerint nem a horribilis összegű játék-csodák okoznak igazi örömet, hanem a bohókás, ötletes apróságok. A karácsonyfa alá kerülő ajándékoknak nem az áruk, nem is a praktikus, használati értékük adja a rangját. Sokkal inkább az, hogy mennyi igyekezet, figyelem, szeretet testesül meg bennük. Ma este minden kiderül
