Nógrád Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-24 / 303. szám

4 HÍRLAP KARÁCSONY ’92 1992. december 24., csütörtök Buday Ágota kerámiája MTI Fotó Ünnepi ostyahordás Legkedvesebb karácsonyom A karácsonyi népszokások egyik kedves hagyománya az úgynevezett ostyahordás, ami eléggé elterjedt Magyarorszá­gon. Az ostyát a falubéli tanító süti szentestére és körbeüli a gyerekekkel. Néhol csak a jó tanulóknak jut belőle, másutt mindenki kap. A szokás feltehe­tően a középkori szent áldozá­sokra utal. Az ostya szentestén, még az első étkezés előtt elér­kezik a címzettekhez. Ezen a napon minden nép­szokás szerinti eseményre még délután sort kerítenek, mert va­csora előtt és alatt már nem illik járni-kelni. Mert ha a ház asz- szonya nem pihen, a tyúkjai jö­vőre nem fognak tojni.- Melyik a legkedvesebb ka­rácsonyi emlékem? - kérdezett vissza Mocsáry Bertalanná, a felsőpetényi nevelőotthon gaz­dasági vezetője. Mindenképpen a tavalyi ün­nepre emlékszem vissza a leg­szívesebben, hiszen ez volt a kisunokám első karácsonya. Remélem, hogy az idei még az előzőnél is boldogabb lesz, hi­szen együtt lehetünk ismét. A Jézuska szenteste elhozza ne­kem Dórát, én pedig szívem minden szeretetével várom őt, a szüleivel együtt. Egyébként a menyemet is nagyon szeretem, olyan, mintha a lányom lenne. A saját gyer­mekeimet egyedül kellett felne­velnem, de amit csak tudtam, igyekeztem megadni nekik. A januárban harmadik születés­napját ünneplő unokámnak azonban már felhőtlenül tudok örülni! * * * Lénárd atya, szentkúti szerze­tes: Drága szüleim mindig csodá­latossá tették számomra a cso­dát. Jó volt élni abban az erős hitben, hogy édesanyám és éde­sapám angyalok, akiken keresz­tül és akik által életünket, ünne­peinket, és a karácsonyt minde- nekfelett az Isten szeretete su­gározza be. Kiskoromban Pomázon élt a családunk, s én ott az iskolában, a társaimtól tudtam meg az „igazat” arról, hogy a kará­csonyfát nem Jézus hozza el. De ez a hitemben nem rendített meg. Emlékszem, amikor már na­gyobb lettem, édesanyám hí­vott, hogy segítsek feldíszíteni a fát. Akkor én megtagadtam, mert oly szépen, ahogyan ő, úgy senki sem tudta feldíszíteni. S nem akartam elveszíteni ezt a csodát. És ő megértett engem, egye­dül vállalta a díszítést és meg­szólalt a csengettyű és mi ösz- szesereglettünk a fánál. Az éne­ket, az imát mindig öregapám kezdte, nagyon-nagyon szépen. Ma is él, 96 éves, és hálát adok Istennek, hogy a szelleme friss még, s most, december 23-án, saját 43. születésnapomon arra kérem a Mennyei Atyát, tartsa meg őt még áldásában sokáig. Hogy érezze minden tiszta lélek karácsony ünnepén az isteni ol­talom, a szeretet sugárzását. * * * Gyuricza József, a pásztói Mechanika Kft. ügyvezető igazgatója:- Életem egyik legnehezebb, egyben legszebb karácsonya a mostani. Azért nehéz, mert munkával töltöm el, s azért szép, mert a Mechanika, amely­nek most az élén állok, önkor­mányzati tulajdonba kerülésé­vel, meg tudtuk valósítani azt, hogy ne kelljen több, mint száz embernek utcára kerülve, a munkanélküliek számát gyara­pítani. Ezeknek az embereknek dolgos munkával, mai világunk egyik legboldogítóbb érzésének tudatában telnek napjai. Azzal, hogy biztosított megélhetésük, szebb lesz a karácsonyuk is. * * * Szép Bertalan, a szécsényi Palóc Skála áruház megbízott igazgatója:- Szinte egyformán kedves, kellemes emlék számomra ed­dig minden ünnep. Talán azért, mert rendkívüli, különös törté­nés nem zavarta meg egyiket sem, másrészt a személyemet erős szálak fűzik december má­sodik feléhez: ugyanis ekkor születtem, s karácsonykor ke­reszteltek meg. Ha mégis vá­lasztani kellene, a tavalyira voksolnék, akkor ugyanis már a körünkhöz tartozott az első unokánk, egy kisfiú, aki most már egyéves. * * * Dr.Kiss Tamás Balassagyar­mat alpolgármestere: 1958. december 24-e délután. Vác, börtön, 50-es zárka; közé­pen hosszú kecskelábú asztal, két oldalt padok, 22 vaságy, 22 férfi, fiatalok és idősebbek. A forradalomban való részvételü­kért még összesen legalább 200 év börtön vár rájuk. Mindenki a saját ágyán üldögél szótlanul, gondolatban otthon vannak. Rabok. Teljes a csend, még az őr is a folyosón ritkábban és halkabban jár ellenőrizni. És ekkor egyikük elővesz egy na­gyobb rajzlapot és néhány szí­nes ceruzát. Egy laboratórium­ban dolgoztak napközben onnan szerezte a kincseket. Rajzol egy karácsonyfát, színes gömbök­kel, gyertyákkal, angyalhajjal. Ügyesen, hogy az őr ne lát­hassa, felerősíti a rajzlapot az asztal mellé. A többiek, féltett 1 kg—os hazai csomagjaiból sütemény, dió szaloncukor kerül az asz­talra. A huszonkét férfi körül üli a karácsonyfát, halkan eldúdol­nak sok ismert karácsonyi dalt - ezt még elnézik az őrök - min­denki mesél egy-egy régi kará­csonyi történetet. Megajándé­kozzák egymást egy-egy dióval, süteménnyel, szaloncukorral. Együtt vannak és lélekben sza­badok. * * *- Két emlékezetes karácso­nyom volt, az első nyomasztó, a második viszont nagyon kelle­mes - „lapozott vissza” emléke­iben dr. Szita András. - Buda­pesten nőttem fel, a második vi­lágháború idején még gyerek voltam, 1944-ben a főváros megszállását is átéltem. Félel­metes időszak volt ez, nap mint nap hallani a lövések és a rob­banásának zaját, tudni, hogy életveszélyben élünk. Pincékbe költözött az egész város. A kö­rülmények úgy hozták, hogy a karácsonyt már nem tölthettük a lakásunkban, pont a szent estén kellett lehurcolkodnunk, és kö­zel másfél hónapot töltöttünk az óvóhelyen, csak nappal jöttünk fel rövid időre. Nem szívesen emlékszem erre a lidércnyomá- sos időszakra. Az 1960-ben éltem át életem legszebb napjait. Ebben az esz­tendőben született Péter nevű fiam, aki az ünnep idején tíz hónapos volt, s már kezdett rá­eszmélni a világra. Örökké fe­lejthetetlen lesz számomra ez az első, együtt töltött karácso­Döntöttek az olvasók A nógrádi győztes nem indul a legközelebbi országos megmérettetésen? A királynő nemcsak szép, hanem okos is Szilágyi Leonóra, a Nógrád szépe verseny idei győztese büszkén újságolta munkahe­lyén, a Tákisz-ban, sikerrel le­tette vizsgáit, így már hivata­los papír is tanúsítja: számí­tógépes szakember, rendszer- gazda, programozó lett. Az emberben motoszkál a kisör­dög, ugyan miért nyergeit át a divat, a kifutók miliőjébe is belekóstolt, korábban a salgó­tarjáni Pop-sikk jazzbalett csoporttal is fellépő csinos, 22 éves kisterenyei szőke leányzó a számok és kompjúterek, a nők számára általában ke­vésbé vonzó világába.- Biológus szerettem volna lenni, azonban nem vettek fel az egyetemre. Jelentkeztem tehát számítógépes programozói is­kolába — gondol vissza a gim­náziumi éveket követő idő­szakra Szilágyi Leonóra. - Két másik lány is járt oda, akik kérdezték, lenne-e kedvem a megyeházára jönni dolgozni, ahol éppen számítógépes szak­embereket kerestek. Annak ide­jén úgy indultam neki az isko­lának, hogy csak végezzem el, majd egy életre elfelejtem az egészet. Aztán csak e-szép hiva­tás mellett döntöttem. Nem bán­tam meg. Nagyon szeretem a munkámat. Ami a színpad világát illeti, két évvel ezelőtt egy budapesti manökenképző versenyfelhívá­sára jelentkeztem. Vállalva a kihívást, gondoltam, megpróbá­lom, s megnézem mennyi mun­kával jár ez a foglalkozás, melynek általában csak a szeb­bik oldalát hajlamos észrevenni a külső szemlélődő. A különféle selejtezők megpróbáltatásait végigjárva, 1500 jelentkező kö­zül jutottam el a döntő egyik résztvevőjeként a Petőfi csar­nokba. Sikeres szereplésem ju­talmául egyike lehettem annak a 25 lánynak, akik ingyen végez­hettek el egy három hónapos manökentanfolyamot.- Tehát megvolt a papír. Mennyire foglalkoztatták?- Kötöttek velem is szerző­Sziiágyi Leonóra dést, amelyet hamarosan fel­bontottunk, mivel nem volt elég megrendelő, szponzor, akiknek bemutathattunk volna. Ráadásul nem pesti, hanem vidéki va­gyok. Ha este jött a távirat, másnap mennem kellett a bemu­tatóra, márpedig akkoriban már jártam a számítógépes iskolába, és emiatt nagyon nehéz volt időt egyeztetni. Miután három meg­hívást egymás után visszamond- tam, többet nem hívtak.- Mindezek tudatában, gon­dolom, pótcselekvésként vette fel a kapcsolatot a Pop-sikkes lányokkal.- Kulcsár Józsefné, a lányok tánctanára szólt, szeretné, ha én is közreműködnék a városban és a megyében szervezett divat- bemutatókon, amely felkérést örömmel vállaltam.- A szépségversenyen többen is megjegyezték: döntő momen­tum lehet a végelszámolásnál, hogy magabiztosan mozog a színpadon.- Ezek szerint nem hiába gyakoroltatták velünk a szín­padi járást a manöken tanfo­lyamon. Ugyanis reggel 8-tól délután 2-ig semmi mást, csak a járást gyakoroltuk. Már görcsöt kapott a lábunk a magassarkú­tól, de csinálni kellett.-A versenyen Vágó István műsorvezetőnek elmondta, hogy kedveli a verseket. A költészet tölti ki a szabad perceit?- Kevés szabadidőm van. Munkámból fakad, hogy állan­dóan a megyét járom, sokat uta­zom, s amikor hazaérek, már elég fáradt vagyok ahhoz, hogy csak a versekben találjak fel­üdülést. Amikor tehetem, néva­dón, esküvőn mondok verset. Kedvenc költőm Ady, de nem­régiben felfedeztem magamnak Garai Gábort és Remenyik Sán­dort is.- Az elmúlt napokban talán senkiről nem beszéltek annyit a megyében, mint Szilágyi Leonó­ráról.- Nagyon sokan, ismeretle­nek, ismerősök gratuláltak a si­keremhez. Régi, évek óta nem látott osztálytársaim. Kollégák, akikkel munkám során kapcso­latba kerültem. Jó érzés volt hallani őket.- Mit mondanak ilyenkor a gratulálok?- A legmeglepőbb az volt, hogy majd' mindenki azt mondta: szinte sejtette, hogy én nyerek. Jól esett, amikor azt mondták: büszkék, hogy ismer­nek, hogy egy padban ülhettek velem.- És itt, házon belül, a mun­kahelyén?- Nem vettem olyat észre, hogy féltékenyek lennének rám. Őszintén örülnek az első he­lyemnek. Többen mondták, megálmodták a végeredményt. Mások azt erősítették, azért volt biztos a győzelmem, mert csak én voltam szőke az indulók közt. Megmondom őszintén, az utolsó pillanatig nem számítot­tam rá, hogy én végzek az élen.- A család mennyire volt op­timista?- Apu azt mondta, negyedik leszek. Aztán amikor összement a függöny, feljött a színpadra és egymás nyakába borulva sír­tunk egy sort. Azért tetszettem neki, mert természetes voltam, nem mórikáltam magam. Sze­rintem sokat számított az, hogy láttuk a közönséget, akik inte­gettek, mosolyogtak, szorítottak értünk.-A fiúk körében bizonyára kapós egy szépségkiráynő. Az eddigiekben könnyen teremtett kapcsolatot?-Néha az az érzésem, hogy félnek tőlem a fiúk. A barátom is ott ült a nézőtéren, és egysze­rűen nem hitte el, mi is történt. Aztán mondta: nem tehetek vele ilyet, hogy megnyerem a szép­ségversenyt!? Szerinte nem ál­lok most már szóba vele.- A győzelemmel megszerezte a jogot arra, hogy elinduljon az országos versenyen is. Elindul?- Nem tudom. Nem való­színű. Rengeteg lány lesz ott, én pedig a 170 centis magassá­gommal - mondja önkritikusan.- Nem kishitű egy kicsit?- De igen. Soha nem voltam kibékülve saját magammal. Otthon is olyannak neveltek, hogy olyan vagy, mint a többi gyerek. Soha nem éreztették ve­lem, hogy szép vagyok, hogy különb vagyok a többinél. A gimiben is olyan osztályunk volt, elitosztály, hogy állandóan bizonyítani kellett. Ez a mai na­pig megmaradt bennem.-Nem szeretne még férjhez menni?- Néha azt érzem: szeretnék egy kisbabát, néha vannak anya-komplexusaim, imádok főzni, szeretem látni, hogy tet­szik a főztöm, meg tetszik, amit csinálok. Mivel a szüleimmel lakom, otthon nem kell főznöm, ezért hiányoznak az ilyen elis­merő pillantások, s az, hogy most én gondoskodjam valaki­ről. Férjhez menni viszont még nem akarok. Nem azt mondom, hogy élni szeretnék, de nekem eddig kimaradt az életemből, hogy nagy társasággal szóra­kozni járjak.- Szereti a karácsonyt?- Szeretem. Az öcsémmel soha nem voltunk igazán jóban. Most, amikor felültem a trónra, elsírta magát. Ez annyira meg­hatott, hogy éreztem, érez va­lamit irántam. Ehhez hasonló a karácsony is, amikor elérzéke- nyülünk: amikor szeretjük egymást. Vallus Tibor A győztes Lőrinc Bence 556 szavazatot kapott Az elmúlt hetekben természe­tes volt, hogy a családon belül apró összeesküvések, titkos ter­vek szövődtek. A szülők a gye­rek „háta mögött” a gyerek pe­dig hol egyik, hol másik szülő­vel szövetkezve fundálta ki: ki­nek mit hozzon a Jézuska. A „külön utak” azután a ka­rácsonyi bevásárlással folyta­tódtak. A kirakatnézés, a boltok együttes végigjárása, s főként az ajándékra fordítható összeg, a zsebpénz beosztása egyfajta élményt és egyben tapasztalat- szerzést, tanulságot is jelenthe­Befejeződött a gyermek- szépségverseny I. kategóriá­jában, az egytől háromévesig terjedő korosztályban is a ve­télkedés. Szavazni az aprósá­gok kivágott fényképeivel le­hetett. A legtöbb fotó, azaz szavazat Lőrinc Bencére (Sal­gótarján) érkezett. O sajnos, nem tudott részt venni az eredményhirdetésen. Alsó ké­pünkön középen a második helyezett (488 szavazattal) Koós Péter (Márkháza) és a harmadik helyezett (465 sza­vazattal) Gáborik Patrik (Ba­lassagyarmat) szerepel, amint szüleikkel együtt átveszik Po- nyiné Géczy Csillától, a Baby’s Bt. képviselőjétől az ajándékokat. Fotó: Kulcsár Gabriella tett a kisebb-nagyobb csemeték számára. Karácsonykor az elsőbbség vitathatatlanul a legfiatalabb családtagoké. De nekik rend­szerint nem a horribilis összegű játék-csodák okoznak igazi örömet, hanem a bohókás, ötle­tes apróságok. A karácsonyfa alá kerülő ajándékoknak nem az áruk, nem is a praktikus, használati érté­kük adja a rangját. Sokkal in­kább az, hogy mennyi igyeke­zet, figyelem, szeretet testesül meg bennük. Ma este minden kiderül

Next

/
Thumbnails
Contents