Nógrád Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-22 / 301. szám
4 HÍRLAP OLVASÖKTÖL - OLVASÓKNAK 1992. december 22., kedd Aki szelet vet, vihart arat Nem vétettem az etika ellen Mi is az én csalim? Elítéltettem. Súlyosan, az 1992. november 28-án megjelent „A vendégek azóta sem jöttek" című riportomért. Számomra nincs más - miután szánalmasnak tartom a magyarázkodást mint elnézést kérni, ha valakit is megbántottam. Nem volt szándékomban. Nyomban leszögezem viszont, hogy ha ma is olyan információhoz jutnék, mint jutottam a szóban forgó riport megírásához, ismételten megírnám. A valóságról írtam. Ezt alátámasztja az Agrárszövetség elnökének hozzám írt levele. Idézet ebből: „az agrárke - rekasztal tanácskozásán a magángazdálkodók általános nehézségei iránt nagy érdeklődést tanúsítottak a résztvevők . . . Ezen beszélgetés során elhangzott a farmergazdaság megtekintésére való meghívás". A meghívást tevő tagja a riportban jelzett húshasznú állat- tenyésztési kft-nek, és jelezte a vezetőjének, hogy vendégeket hívott megtekinteni a helyzetet, a sajátját és a Nógrádszakál körzetében lévőt egyaránt. Ezt közölte velem is a kft. vezetője. Ezért hogy a riport így íródott: „Elterjedt a híre" stb. Ugyanis biztosat senki nem tudott mondani az időpontra vonatkozóan. Bűn-e az, ha az újságíró többszöri érdeklődés után, ismerve a csodálatosan szép körülményeket, a megengedettnél türelmetlenebbül invitálja a magas közéleti személyiségeket? Ha ez bűn, akkor elnézést kérek. Ami azt a bizonyos csalit illeti - asszociációs képződmény. Előzménye: a szécsényi művelődési ház csarnokában tanácskozásra várva találkozás dr. V. J.-vel. Harminc évet meghaladó ismeretség szintjén üdvözöljük egymást. V. J. hűvösebb a megszokottnál. Azért emlékezünk barátokra, ismerősökre, majd irány az emelet, a tanácskozás színhelye. A lépcső felén hirtelen megtorpanunk. V. J. felém fordul: „Neheztelek rád, mert hazudtál.” Váratlan riposzt és kemény. Válaszra nincs lehetőség, csak nyöszörgésre: „Legalább majd kijöttök...” Ennyi! Szelet vetettem, és vihart arattam. Sajnálom. Abban viszont reménykedem, hogy a látogatás nem marad el. Bobál Gyula Szécsény A Nógrád Megyei Területfejlesztési Tanács ülésére voltam hivatalos december 9-én, mint a 3. számú választókörzet országgyűlési képviselője. Dr. Szaló Péter helyettes államtitkár úr a környezetvédelmi és területfejlesztési minisztérium képviseletében rendkívül tartalmas és gondolatébresztő előadást tartott a regionális fejlesztési társaságok szerepéről az ország válsággal küszködő, gazdaságilag elmaradott térségeiben. Azonban mind az előadásból, mind az azt követő hozzászólásokból kiderült, hogy nem a Nógrád Megyei Területfejlesztési Tanács ülésén vagyok, amelyre a meghívóm szólt. De még csak nem is az alakuló ülésén, hiszen annak feltételei nem voltak biztosítva, hanem egy tájékoztatón, amely a meghívott polgármestereket - számomra nem derült ki, hogy mik voltak a válogatás szempontjai -, próbálta meggyőzni a fenti szervezet létrehozásáról. Ezek után a pontot az „i” betűre Korill Ferenc úr, a megyei közgyűlés elnökének hozzászólása tette fel. Számos gondolatával magam is egyetértettem, azonban teljesen érthetetlen okból azt burkolt személyeskedéssel kezdte fűszerezni. Többek között utalt arra, hogy számára teljesen elképzelhetetlen, hogy mindenkit összehívjanak, aki érintett, vagy annak hiszi magát a szécsényi országgyűlés helyszínén, és ott közfelkiáltással döntsenek. A teremben mindenki tudta. dr. Skultéty Sándor c. államtitkár úron kívül - nyilván ekkor még ezért nem „ugrott görcsbe a gyomra” -, hogy e cinikus megjegyzés az Országgyűlés gazdasági bizottságának jövő év elején, Szécsényben tartandó kihelyezett ülésére vonatkozott. A megyei közgyűlés elnöke - szokásához híven - kifejtette azt is, hogy az általa elmondott vélemény szakmailag megalapozott, és mentes mindenféle ideológiai és politikai csatározástól. A bélyeg ezzel máris fel volt ragasztva azon felszólalókra, akik más véleményen voltak, hiszen mondanivalójukat értelemszerűen önös ideológiai és pártpolitikai érdekek vezérlik, s mentesek a szakmai alapoktól. A megbeszélésre azzal a szándékkal érkeztem, hogy lenyelem a bennem levő feszültségeket, és nem feszegetem a múltat. Noha számtalan kísérlet történt arra, hogy a kormányhatározatot megelőző tárgyalásokról kirekesszék a megye kereszténydemokrata országgyűlési képviselőit akkor, amikor a négy egyéni választókörzetből hármat ők képviselnek! A hozzászólásomban ezek után a leghatározottabban visz- szautasítottam dr. Korill Ferenc elnök úr szavait, és ettől „ugrott görcsbe" dr. Skultéty Sándor c. államtitkár úr gyomra (feltehetően nincs hozzászokva, hogyha valakit oktalanul „piszkálnak”, az kikéri magának). Mind az Országgyűlésben, mind annak gazdasági bizottságában mást sem lehet hallani, ha a hátrányos helyzetű térségek szóba jönnek, minthogy Borsod-Abaúj-Zemplén és Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyék milyen óriási gondokkal küszködnek. Nekünk, nógrádi képviselőknek mindent el kell követnünk, hogy felhívjuk a figyelmet megyénk hasonlóan siralmas állapotára. Nem kis fáradozásomba került, hogy a gazdasági bizottság véleményét ebbe az irányba formáljam. Sikerült azt is elérnem, hogy a második kihelyezett ülését Nógrád megyében tartsa. Szécsényre azért esett a választásom, mivel a megye azon harminckét települése közül, amelyekben a legsúlyosabbak a foglalkoztatási gondok, és legnagyobb mértékű a gazdasági elmaradottság, huszonhárom az én választókörzetemben található. Úgy gondolom, hogy ez elég nyomós érv a döntésemhez, és ezen nem élcelődni kell, hanem minden támogatást meg kell adni a megye vezetése részéről, hogy eredményesen záródjék majd a kihelyezett ülés, hiszen ott Nógrád megyéről! lesz szó! Megjegyzem azt is, hogy a gazdasági bizottság nem kívánt, és nem is fog beleszólni a megyénknek juttatott 500 millió forint sorsába! A fent közölt adatok tükrében joggal kifogásoltam, hogy a támogatás egyenlősdi elv alapján történő felosztása a körzetek között, nincs köszönő viszonyban annak céljával, nevezetesen a gazdaságilag elmaradott térségek felzárkóztatásával. A Nógrád Megyei Hírlap tudósításával ellentétben, senkitől sem kértem elnézést, mert arra nem volt okom! Dr. Skultéty Sándor c. államtitkár úr megjegyzését követően pusztán arra a tényre hívtam fel a figyelmét, hogy én megtettem azt a gesztust a felszólalásomban, - az előzmények ellenére - hogy kifejeztem elismerésemet az országgyűlési képviselők, a köztársasági megbízott és hivatala, a megyei közgyűlés elnöke, képviselői és hivatala, valamint a polgármesterek eddigi munkája iránt, hiszen a kormány elé kerülő határozat - a megye egészét tekintve - csiszolódott a viták során. A személyeskedő megjegyzések visszautasításával pedig eredeti medrébe kívántam terelni a tájékoztatót. Biztosítom dr. Korill Ferenc elnök urat, hogy a jövőben sem fogom eltűrni a „szakmai” köntösbe öltöztetett személyeskedéseit, amelyek állítólag „mentesek a pártpolitikától”, de továbbra is nyitott vagyok minden építő jellegű, korrekt együttműködésre a közös feladataink végrehajtásában. Végezetül, de nem utolsósorban ezúton pótolom azt a mulasztásom, hogy a nyilvánosság előtt köszönetemet fejezzem ki dr. Szabó Iván ipari és kereskedelmi miniszter úrnak, hogy mindvégig határozottan képviselte ügyünket a kormányban, valamint az IKM foglalkoztatáspolitikai főosztályának, ahol mindig készséggel állnak rendelkezésünkre. Juhász Péter országgyűlési képviselő Kereszténydemokrata Néppárt Veszélyben a táblák Munkafegyelem a Parlamentben Gyász és történelem A napokban szerelték fel a Csizmadia utcában az új névtáblákat, melyek szerint az utcát Forgách Antalról nevezték el. Eltérve a hagyományostól, nem a saroképületekre helyezték el a táblákat, hanem ahol arra alkalmas hely mutatkozott a kerítésekre. Ha az erre járó ismeretlen az utcát keresi nem találja, csak hosszas keresgélés után. Ez az egyik kifogás, a másik az elhelyezés módja. Egyszerűen dróttal „erősítették” fel, kézzel A személyemet is érintő cikkekkel kapcsolatban néhány ténybeli dologra szeretnék reagálni. 1956. november 4-e után a hadsereg tisztjeinek tiszti nyilatkozatot kellett aláírni. Aki ezt nem tette,, leszerelték. Ez Rútságon egy tiszti gyűlésen zajlott. Itt Váradi vezérőrnagy ismertette, hogy a Fegyveres Erők Minisztériumának irányítása alatt - ennek rendelték alá az összes fegyveres testületet - a hadsereg tisztjeinek milyen feladatokat kell teljesíteni. így a hatalmi szervek működésének visszaállítása, biztosítása, objektumok védelme, karhatalmi feladatok ellátása stb. A nyilatkozatot a tisztek többsége aláírta, köztük én is. Megjegyzem, hogy ugyanígy cselekedett elsőnek az ezred parancsnoka és Pálinkás őrnagy is. Én akkor századpolitikai helyettesi beosztásban voltam és nem „ezredagitátor”. Ezt a tisztet egy főhadnagy töltötte be, aki szolgálatteljesítés közben meghalt. Az ilyen „tévedéseket” tartom csúsztatásnak. Ehhez tartozik még az is, hogy aki a hadsereget ismeri, az tudja, ott döntéshozó helyzetben a parancsnokok vannak. Az ezrednek is egy parancsnoka volt. Az „önként” jelentkezők feladatait és azt, hogy ki, hova menjen, a parancsnok határozta meg. Pálinkás őrnagyot akkor láttam utoljára, amikor egy tiszti csoport tagjaként Salgótarjánba kísértük a karhatalmi parancsnokságra. Innét mi azonnal elérhető magasságban. Ezért nem jósolok a tábláknak hosszú életet, mert ismeretes napjaink vandalizmusa, amely a megrongálás minden variációjára képes, beleértve még a leszerelést is. Még nem késő, megvannak a táblák. Ajánlatos lenne kis költséggel a sarokházak falára erősíteni, addig, amíg nem kell új táblákat készíteni. Dr. Gajzágó Aladár Salgótarján visszatértünk szolgálati helyünkre. Ismereteim szerint ő Budapestre került és beosztást kapott a hadsereg egyik intézményénél. Letartóztatásának körülményeit és idejét nem ismerem. A bírósági tárgyaláson semmilyen minőségben nem vettem részt, azok időpontjait nem tudom. Közben egy év telt el. Ezalatt jelentősen változott az 1956-os események megítélése. A súlyos ítéletek nem ma- gyarázhatóak cselekedeteikkel. Sokkal inkább politikai megfontolással, amire Pálinkás esetében a Pravdában vele kapcsolatban megjelent cikk adhat magyarázatot. Ismereteim szerint a cikket a Népszabadság is közölte. Mindszenty Budapestre kísérésére az ezredparancsnok a Honvédelmi Minisztériumtól kapott parancsot. Kiszabadítani azonban nem kellett, mert már senki sem őrizte. Ezt a résztvevők elbeszéléséből ismerem. 1956 után minden tisztnek a tevékenységét megvizsgálták, így az enyémet is, a Nógrádban megjelent cikkektől eltérő előjelű feljelentések alapján gyanúsítottként is kihallgattak. A vizsgálatot azzal zárták, hogy cselekedeteimmel nem léptem túl a Nagy Imre-kormány intézkedéseinek határát. Tyekvicska Árpád összekeverve írja le az eseményeket, leszűkítve a résztvevőket néhány főre, mintha csak ők lettek volna az események szereplői, megkerülve ezzel a parancsnok és a törzsfőnök közötti ellentéSokszor bosszúsan nézem a televízió parlamenti adásait, s közben sokat bosszankodom. Az elnök nem egyszer jelenti, határozatképtelen az ülés és szólon- gatja a kinnlevőket, jöjjenek már be, hogy szavazhassanak. Rendszeresen előfordul - hogy a benn beszélgető, újságot olvasó „honatyák" -on kívül jelentős létszám hiányzik, és ennek csak töredéke jelzi távollétét és annak okát. Nem tudom, miféle fegyelem ez, mikor minket kelteket. Vagy teszi ezt azért, mert nem ismeri a tényeket. Úgy tünteti fel az eseményeket, mint „néhány tiszt” „önkéntes” akcióját. Például november 1-jén a parancsnok utasítására jön a szakasz katona Salgótarjánba, alárendelve őket az akkori megyei vezetésnek. Vagy a városba küldött szakaszban Deli nevezetű tiszt nem volt, így a parancsnoka sem lehetett. Ezeket használja ki Szabó úr olvasói levele a tényeket ösz- szemosó, vádaskodó minősítésre. Itt olyan tényeket közöltem, amelyek ellenőrizhetők. Mai fejjel megítélve az akkori eseményeket és az emberek reagálását a történtekre, vagy magatartásuk változását, csak az események pontos történelmi elemzésével lehet feltárni. Az, hogy ez ma a napi politika nyomása alatt történik, újabb koncepciós perek kreálását eredményezheti. Ez nem nehéz, mert technológiája évszázadok óta kidolgozott, tehát úttörő munkát sem kell végezni. Mindez az egyre erősödő nacionalista és rasszista felhangokkal együtt segítheti a figyelem elterelését a politikai és gazdasági kudarcokról, melyek az ország átalakításában tapasztalhatók. Végül az a véleményem, hogy a vádaskodásokat sajtóvitákkal nem, csak bírósági úton lehet lezárni. Devcsics Miklós Salgótarján lene képviselniük a döntések során. Nekem ez érthetetlen, mert egyetlen munkahelyen nem tűrik ezt el, még a kisfizetésűeknek sem. holott a képviselők nem tartoznak közéjük. Volna két javaslatom a Tisztelt Házhoz: 1. Ha csak 220- 240 képviselő jelenléte elég a döntésekhez, akkor célirányos lenne ennyire csökkenteni a honatyák számát. Ezzel Kupa Mihály költségvetési pénztárcája is kissé gyarapodna. 2. Amennyiben valamelyik képviselő a Parlament elnökségét távolmaradásáról kellő indokolással nem jelzi előre, annak az arra az ülésszakra jutó bérét le kel! vonni. Ezt csinálják ugyanis minden egyszerű munkással kapcsolatosan is. Miért kell a fejnek jobban „fakíta- nia”, mint a lábnak? Id. Kmetyi Ferenc S.-tarján Szerkesztőségünk jogi rovatához és jogsegélyszolgálatához forduló olvasóink gyakori kérdéseiből a szeretet ünnepe előtt kiválasztott azon kérdésre adunk választ, hogy a gyermekétől külön élő szülők jogairól és kötelességeiről az idevonatkozó jogszabályok miként rendelkeznek? * A többször módosított 1952. évi IV. törvény (Csjt.), a vonatkozó rendeletek és a Legfelsőbb Bíróság 17. számú módosított irányelve a gyermekétől külön- élő szülő jogává és kötelességévé teszi, hogy gyermekével megfelelő kapcsolatot tartson, vele rendszeresen érintkezzék. A gyermeket közvetlenül nevelő, gondozó szülő, vagy más személy (például nagyszülő) pedig köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani. Ha a gyermek szülei már nem élnek együtt, és a gyermek a szülők megegyezése, gyámhatóság - vagy bíróság - döntése alapján van elhelyezve, a szülői felügyeletet az a szülő gyakorolja, akinél a gyermeket elhelyezték. A szülői felügyeletet a Pompeji pusztulásakor a Vezúv ráomlott a városra és az izzó hamu mindent belepett. A város halott lett. A kommunizmus ugyanígy omlott rá emegyeszékhe- lyünkre, Salgótarjánra, mint a Vezúv és 40 év alatt eltemette olyan vastagon, hogy hosszú időnek kell elmúlnia ahhoz, hogy életre keljen. És egyáltalán, a vastag hamu alatt van-e még magyar parázs, ami a zord lelkeket felmelegíthetné? Vagy csak a kövület megrepedezett hézagain lehet megbontani? A 131 legyilkolt ártatlan polgár 36 év utáni gyászában sem tud egy 50 ezer lakosú város egy úton menni? Hiszen a gyász csak egyszínű. Egyetlenegy szál gyertya sem égett ezen a tragikus évfordulón az ablakokban! Jóllehet szomszédok, jóbarátok, munkatársak, gyermekek terhes kiskorú gyermek gondozásának, nevelésének, iskoláztatásának, vagyona kezelésének, valamint törvényes képviseletének a jogát és kötelességét foglalja magába, továbbá ha ilyennek oka merül fel, a gyámhatóság és bíróság által meghatározandó, vagy másként jelentkező egyéb jogokat is. Ha a külön élő szülők a szülői felügyeleti jog tekintetében nem tudnak megegyezni, a döntés - a tizenhatodik életévét betöltött fiatalkorú gyermek tartózkodási helyének kijelölése kivételével - a bíróság hatáskörébe tartozik. A tizenhatodik életévét betöltött gyermek tartózkodási helyének tekintetében felmerülő vita esetén a döntést a gyámhatóság hozza. Ritka esetben - bármelyik szülő kérésére -, soron kívüli nem peres eljárásban a bíróság dönt. Beszélhetünk rendszeres és rendkívüli kapcsolattartásról is. Rendszeres, folyamatos a kapcsolattartás, ha az visszatérően, rendszeres időközökben - például hétvégeken minden páros, vagy páratlan szombati vagy vasárnapi napon, esetleg anyák haltak mártírhalált a gyilkos sortűzben a téren. Hogy lehet ilyen sötétségben élni? A civilizált Európa fényei körbe világítják a Földet. Csak egy pár emberben jajdulna fel a fájdalom, és mondaná, jöjjön az igazság órája. Tóduljon ki a térre lelkiismeretfurdalástól égve az város népe és sirassa el a meggyilkoltakat. Kiknek vére az égre fröcssent, s onnan soha többé letörölni nem lehet. Mert a történelem nem felejt. És mi, élők sem! A megalázott népben kell annyi erőnek lennie, hogy kinyissa ajtaját, ablakát, hogy beengedje a szabadság és az igazság fényét. Különben vakok módjára fognak az úton járni, s ez az út sehová sem vezet. Kalmár Imre Jobbágyi mindkettőn - ismétlődik meg. A rendkívüli kapcsolattartás azt jelenti, hogy a gyermek és a tőle külön élő szülő az év meghatározott időszakában - a folyamatos kapcsolattartás mellett- huzamosabb időn át együtt van. Ilyen például a téli. tavaszi vagy nyári iskolai szünet ideje, illetőleg azon belül annak egy része (egy-két hét). Ha a külön élő szülő visszaél a meghatározott kapcsolattartás jogával, a gyámhatóság, illetőleg a bíróság a kapcsolattartás határozatban megállapított szabályait a gyermek érdekében - kérelemre - korlátozza. A jogosultnak fel nem róható okból elmaradt kapcsolattartást pótolni kell. A kapcsolattartási jog megvonására csak a legsúlyosabb esetben kerülhet sor, mégpedig akkor, ha - kérelemre- a gyámhatóság, vagy a bíróság úgy találja, hogy a jogosított nem csak súlyosan visszaélt a jogával, hanem magatartásával a továbbiakban a kiskorú nevelését, testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődését is veszélyeztetné. Dr. Verebélyi Nem vettem részt a bírósági tárgyaláson ... Tényszerű emlékek a Pálinkás-ügyhöz Olvasóink kérdezték - jogászunk válaszol A gyermekétől külön élő szülő jogai
