Nógrád Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-19-20 / 299. szám
6 HÍRLÁP HÉTVÉGI MAGAZIN 1992. december 19-20., szombat-vasárnap Miss Világszépe -1992 Julia Kurovskinát, a 18 éves orosz diáklányt választották királynőnek 1992. december 12-én a Miss World szépségversenyen. Az adventi fény mindig minden sötétségen átragyog A várakozás örök emberi érzés „Ideje már, hogy álmodból felébredj, Mert nem állnak meg érted a napok! Vigyázz! Míg alszol, eltelik az élet, S meghalsz, mire felkelne hajnalod.” Nem emlékszem, mikor hallottam először ezt a verset, és azt sem tudom, ki írta. Abban sem vagyok biztos, hogy eny- nyiből áll-e, vagy részlet. Egyet tudok csak. Azt, hogy ez a négy sor megmagyarázhatatlanul mélyen az emlékezetembe vésődött. Évközben ritkán, de ilyenkor, az év vége felé, advent idején gyakran eszembe jut. Magamban mondogatom, s néha azt veszem észre, a szám is mozdul már, hogy szavakká, mondatokká formálva jelenítse meg ezt a csodálatosan igaz gondolatot. A negyedik hét Advent negyedik hetébe értünk. Az ünnepi koszorún lobognak a lángok. Fényük messze világít a materiális értelemben vett térben is, de elsősorban az emberi lélek mélységeiben oszlatja a homályt. Istenhívő és ateista egyaránt vonzásába kerül. Valameny- nyien meghitt komolysággal, bensőséges áhítattal és valami furcsa, máskor nem tapasztalt örömmel nézzük a gyertyalángokat. Változzon az élet Nézzük, és közben szokatlan melegséggel a szívünk táján - várakozunk. Várunk valakire, vagy valamire. Vannak, akik karácsony közeledtére, Jézus születésére, a Megváltó érkezésére. Mások pedig az újabb év beköszöntőre, amely talán több örömöt és kevesebb keserűséget hoz majd, mint az előző. A várakozás örök emberi érzés. Életünk része kezdettől fogva: mind az emberiség lététől, mind pedig egyéni életünkre eszmélésünk pillanatától. És remény is egyben. Mert ki ne remélné, hogy akire, vagy amire vár. az megérkezik, vagy megvalósul? Betöltve ezáltal az űrt, amelyet hiánya okozott: kipótolva azt, hogy így teljessé válva megváltozzon az Élet. És ki ne akarná, hogy az élete megváltozzon?! Ahol gyűlölet volt, ott megbocsátás legyen, ahol szeretetlen- ség, ott szeretet, ahol bánat, ott öröm, ahol halál, ott élet. Advent a legtöbbel ajándékoz meg minket a reménykedő várakozás által. Azzal, hogy sokszor mindennek ellenére, az emberi ésszel már-már megoldhatatlan helyzetekben mégis tudunk reménykedni. Nem múló hangulat ez. Nem egy felfokozott érzés, hanem a mindenkori lehetőség arra, hogy tudjunk tovább lépni, vagy ha kell, hát legyen erőnk újra kezdeni. Felkészülten Adventnek azonban van még egy üzenete. Az, amelyről az istenhívők többnyire megfeledkeznek. holott hitvallásuk szerint Jézus visszajön, hogy végtelenségig tartó örömre vagy bánatra ítélje az embert. Ezért pedig folyamatos várakozással kell készülni fogadására, nehogy felkészületlenül találjon bárkit is. De megfeledkeznek a nem vallásos emberek is arról, hogy nem elég csak ilyenkor várni a boldogabb újesztendőre, de egész évben várni kell az alkalmakra, hogy boldogabbá tegyük a napokat mások és a magunk számára. Várni, és amikor arra lehetőség nyílik, cselekedni. Az éhezőnek az étel. a szomjazónak az ital, a tanácstalannak az iránymutatás, az elesettnek a felsegítő kéz, az elhagyottnak a rátalálás, vagy akár csak egy időben kimondott jó szó, felvillanó mosoly. Nem különleges dolgok ezek. Látszólag nem is ünnepiek. Mégis, az év minden napjának, az egész életnek alapkövei, feltételei. Ézért kell hát vigyáznunk, nehogy készületlenül találjon bennünket a cselekvés lehetősége. Mert ha akár figyelmetlenségből, akár szándékosan „alszunk” amikor tehetnénk, talán soha vissza nem térő alkalmat szalasztunk el! Közösen tenni „S meghalsz, mire felkelne hajnalod.”- mondja a vers. Titokzatos időszaka ez a négy hét az évnek. Engedjük hát, hogy az adventi fény, ha alszunk, felébresszen, ha ébren várakozunk. cselekvésre késztessen bennünket, s közösen tehessünk azért, hogy a fény minden sötétségen átragyogjon. G. Szűcs László Rimaszombatban tért vissza a csodacsapat, tizenkét esztendő után Piramis - a megelevenedett legenda PIRAMIS: hogy mit jelentett nekünk, tíz év előtti tiniknek, azt az érzést nehéz lenne szavakba önteni. Talán mindent, az egész világot. Zenét, szemléletet, életérzést. Sorra alakultak az országban a Som Lajos-őrsök, Piramis-brigádok. Volt olyan srác, aki apja helyett apjává fogadta a banda gyérülő hajú főnökét. Az idő azonban kegyetlen úr. A leglángolóbb érzések is elhamvadnak. Tizenkét éve már, hogy a káprázatos szupersztár, Révész Kölyök kiválásával kurtán-furcsán véget ért a Piramis története. Azóta csak ronggyá játszott lemezeken, no és az akkori rajongók jó emlékezetében élt a csodacsapat. Titokban talán reménykedtünk, hogy az életben egyszer még együtt látjuk muzsikálni ifjúságunk öt nagy bálványát: Révész Sándort, Som Lajost, Gallai Pétert, Závodi Jánost és Köves Miklóst. Ám legbelül, a lélek mélyén előcsengtek Vörösmarty bölcs szavai: „Ábrándozás az élet meg- rontója . ..” Az élet azonban csodálatos dolgokra képes. Néhány hónappal ezelőtt világgá röpült a szenzációs hír: összeáll a Piramis! Arról, hogy a gárda ma is töretlenül népszerű, mindennél többet mond. hogy a tervezett december végi egy koncert helyett öt teltházas szuperbulit játszanak a BS-ben. Az ország rockrajongói a készülődés és a várakozás lázában égnek. Arról kevesebben tudtak, hogy a Piramis ezekben a napokban négy koncertből álló tűmén, Szlovákiában vendégszerepei. Mi is egy hete odaát, Püleken járva szereztünk róla tudomást, ahol öles plakátokon kellette magát a felirat: Piramis koncert. Első gondolatunk az volt, hogy itt is a pesti koncertet hirdetik. De ahogy közelebb léptünk a hirdetőoszlophoz, majd’ a földbe gyökeredzett a lábunk. Nem Pesten, hanem Salgótarjántól alig 60 kilométerre, Rimaszombatban lép fel a csodacsapat. Jó két héttel a fővárosi bemutatkozó-visszatérő koncert előtt! Ezt nem lehetett kihagyni. Utunk nem zajlott bonyodalmak nélkül a sötét, ismeretlen külhoni úton, de végül eljutottunk Rimaszombatba. Volt még idő a kezdésig. Á Révész Sándor nem változik semmit színfalak mögé keveredve kapásból Som Lajos karjaiba szaladtunk.- Révész Sanyi közölte: a csillagok állása most változott olyanná, hogy ismét össze tud állni a zenekar, s mi összeálltunk - magyarázza a ritkahajú basszusgitáros. - Úgy is mondhatnám: adjunk hálát a Merkúrnak, a Marsnak, a Jupiternek, a Fiastyúknak, s minden fénylő égi pontnak. Azért, hogy eddig nem sikerült összehozni a csapatot, senkit sem hibáztatok, hiszen mindannyian annyira mások vagyunk, másképp élünk, másképp gondolkodunk. Három és fél hónap próba, napi hat órás munka áll mögöttünk. Reméljük a legjobbakat. Piramííííís! Piramíííííís - „visított” a tömeg. S lön! Fél nyolc előtt néhány perccel felvillantak a fények, s ott állt előttünk a Piramis, teljes életnagyságban. Tizenkét év után először! Döbbenetes érzés.-Úgy érezzük, ennyi idő után is maradandó élményt tudunk adni a közönségnek - teszi hozzá Gallai Peti a maga halk, szolid modorában. A fiúk szinte semmit sem változtak. Egyedül Köves Pinyó- nak „rövidült” meg egy kicsit a haja, de a „kakasülőn” ugyanazokat a mosolygós grimaszokat vágta, mint régen. Révész, negyven éve dacára, nagyon jól néz ki; munkásőr stílusú, foltos gyakorlónadrágjában ugyanazt a laza, „teszek a világra” életérzést villantotta fel, mint régen. Lajos ugyanolyan kopasz maradt mint volt, Gallai vörössége sem változott, Závodi a gitárjaival. bőrcuccában villogott. - A fenét nem öregszünk! - vág vissza Gallai. - Bírni bírjuk a gyűrődést, de az időt nem lehet visszafordítani és ezt érezzük.- Te, Pinyó, miért nem növesztetted meg a hajad? - kérdezzük már fehér asztal mellett a dobostól.-Nem akar nőni! - válaszolja megadóan, azzal fogja magát, s megy, hogy felhajtson még egy üveg sört. Feldübörgött a gitár. „Gyere közelebb! Gyere közelebb!” - ismételgette Révész Sanyika megállíthatatlanul. Megyünk, megyünk, hát hogyne mennénk! Hatalmas a buli. Egymás után csendülnek fel a jól ismert slágerek: Másnap olyan hatalmas lett a világ, Hozd el a tegnapot, Csak rövid idő, Ajándék - és így tovább, lendülettel, rendületlenül. Som Lajos alig győz lelkendezni:- Mielőtt felmentünk a színpadra. Jancsi odajött hozzám: „Te, Lajos, végiggondoltad, hogy tizenkét év után most megyünk színpadra először?” És én nem gondoltam végig akkor előtte. Most azonban már érzem, nagyon nagy dolog nekem ez a visszatérés. Erős programunk van, huszonöt nóta, közel három órás műsor. Úgy érzem, ez méltó ahhoz, amit az együttes előtte letett az asztalra. Egy srác meglátja kezemben az útlevelet. - Magyarból jöttél? - fogja át a vállam, majd kezembe adja sörét - Igyál, testvér! Aztán felcsendül a Szállj fel magasra. Gyertyák gyúlnak, csillagszórók garmadája csillog. Összefonódott kezek. A szemek gyanúsan csillannak. Révészt láthatóan megfogta a pillanat varázsa. Mosolyog, s miközben énekel, egy tollpihét fúj a magasba. Pi- ros-fehér-zöld zászló emelkedik a tömegből. Az „amerikani- zált”, feketedzsekis szlovák rendőrök csak mosolyognak. Elragadja őket is a hangulat. Ritmusban jár a lábuk. Együtt vagyunk, szeretjük egymást. Már két órája tart a koncert, de a banda, s rajongói nem fáradnak. Harmincas urak éneklik együtt a jól ismert dalokat.- Vénülök, negyvenöt éves vagyok, Lajos is ugyanannyi, de a kezünk nem romlik, hál’ Istennek - sóhajt nagyot Závodi Janó. - Amikor összeálltunk, maximum két koncertet terveztünk és most már kilencnél tartunk. Hát nem csodálatos? Ötször tizenötezer ember a BS-ben. és mind miattunk. Mégse voltunk divatzenekar, a számok most is ugyanúgy élnek, mind tizenegynéhány éve. Szívünkig emeltük szeretteinket. Régi képek, csodás emlékek tolulnak fel. A Szolidaritási rockfelsztivál. A Nagy Buli. Ifjúsági táborok. A tarjáni teltházas csodakoncertek. En sem láttak őket hetvenkilenc óta. Elfogódottságot érzek. Gombóc van a torkomban-. Törölgetni kell a szemem. Visszatér, visszatérhet az ifjúság. Ha csak néhány órára is, a csoda megtörténhet.-Biztos, hogy többé nem lesznek Som Lajos-őrsök, Piramis-brigádok - mondja a „bandafőnök”. - Az egy rossz kor torzszüleménye volt. Egy rockegyüttesnek ugyanis nem Megfáradt legendás vitézek a fehérasztal körül (balról): Gallai Péter, Závodi János, Köves Miklós A szerzők felvételei Som Lajos (balra) beszélget az egyik szerzővel. Balás Róberttel az a feladata, hogy a szülők, az iskola, s egyéb intézmények helyett nevelje az ifjúságot. A rendszer alapvető hibája volt, hogy a srácok nem fogadták el az általa kínált értékeket. Már két és fél órája tart az örömünnep, mikor a fiúk elköszönnek. A közönség azonban nem tágít. Vissza! Vissza! Vissza! Piramíííííís! Piramííííís! Sanyika! Nincs mese, vissza kell jönni. Kezdődik a ráadás. Elment a kedved. Majd következik a nagy sláger, a Becsület. Most azonban tiszta szívvel lehet közeledni a fiúkhoz. Végül a csúcs: Kívánj igazi ünnepet. Békés karácsonyt mindenkinek! Addigra az est leszáll az ablakunk előtt. Hálás, elismerő hangfergeteg. Két és háromnegyed óráig tartott a varázslatos rockünnepség. Tizenkét év után először. Valamit visszakaptunk. Olyat, amit régen elveszettnek hittünk. Utána visszazökkenünk a hideg decemberi valóságba. Som meginvitál bennünket a szállodába.- No, milyen volt? - kérdezzük.- Fantasztikus, nagyon jól éreztük magunkat - mondja, azzal magához szorítja kellemes, húszéves szőke barátnőjét. Az étterem legnagyobb asztalát nekik, nekünk foglalták le. Körülüljük. Révész a szállodaszobában marad. Már pattan is a csinos kis pincérlány. Röpködnek a sörök, a féldeci Beche- rovkák. A zenészek, a menedzserek rágyújtanának, ám a tűzről pattant pincérlány méltatlankodni kezd.-Tessenek befejezni a dohányzást, itt nem lehet füstölni, mert másnap megérzik a vendégek - kardoskodik a csinoska.- Nem bűn az, ha megtartóztatod magad Janikám - szól Závodinak Som.- Mi lenne, ha Fidel Castro lenne itt. csókolom - kérdi valaki.- Férjnél tetszik már lenni? - avatatlankodik enyhe raccsolás- sal az egyik kamionsofőr. A nemleges válasz hallatán elkéri hát a hölgy kezét, s néhány puszi után máris szent a béke. Következhet az össznépi kajálás, amit csak az utánpótlásként érkező felesek szakítanak meg. Őrült sztorik követik egymást. A vaskos történetek központjában „természetesen” a hölgyek és szakmabeli kollégák állnak. Hogyan tovább, fiúk?- Arról beszéltünk, hogy készítünk egy új albumot, vadonatúj számokkal - tájékoztat Závodi.- A többiek inkább azt mondták, hogy nem lesz folytatása a dolognak - vetem közbe.- Én mindig optimista vagyok - feleli a gitárcsoda. Éjjel egy körül takarodó! fújunk. Addigra Gallai és Pinyó már visszavonult. Révész pedig az igazak álmát alhatja. Búcsúzóul Som Lajossal fontos dolgokról beszélgetünk.- A pesti koncertek után én már nem akarok többé zenélni. Legfeljebb csak néha, alkalmi társulásokban. De most még utoljára megvillantjuk a világ előtt, hogy van itt öt öreg oroszlán, akiknek körme ugyanolyan éles, foga ugyanolyan erős mint régen. S haraphatnánk, ha éppen akarnánk - de mi nem akarunk. Harapjanak a fiatalok, ha éppen van foguk. A Piramis - fogalom! Tizenkét év szünet után dicsőségesen tért vissza a Nagy Csapat. Boldogok vagyunk, hogy e csoda részesei lehettünk. Az élet igazságot szolgáltatott. Nincs olyan erő, mely a Piramist eltörölhetné a Föld színéről. Számunkra mindig megmaradnak azok, akik voltak. Balás Róbert Vallus Tibor
