Nógrád Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-17 / 297. szám

4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. december 17., csütörtök Természetbúvár terem Budapesten a természettudományi múzeumban megnyitott teremben a látogatók tanulmányozhat­ják, meg is foghatják a kiállított kövületeket, preparátumokat. MTI Foto „A pénz históriájának legnagyobb csínytevése” így keresett Soros hetvennvolcmilliárdot Manapság nem ritka, hogy az élet más területein befutott em­berek kerülnek akarva-akaratlan a politika igencsak szövevényes terepére. így történt ez Kerényi Imrével, a Madách Színház igazgatójával is, aki - bár soha nem rejtette véka alá politikai meggyőződését s még arra is képes volt a múlt rendszerben, hogy ne vegye át jól megérde­melt kitüntetésétől - mégiscsak művészi pályafutásáról, rende­zéseiről, direktori munkásságá­ról volt ismert a közvélemény előtt. Azt kevesen tudták róla, hogy egyike volt Lakitelek résztvevőinek, s a legnagyobb kormányzó párt választmányá­ban is csendben, különösebb visszhang nélkül végezte a dol­gát, ahogyan meggyőződése diktálta. A színházi körökben kevésbé járatos emberek is akkor figyel­tek fel Kerényi nevére, amikor „kimerészkedett” a politikai küzdőtérre és nyílt levélben tette közzé véleményét a Csurka-dolgozatról, majd meg­nyilvánulásra biztatta néhány nagybecsű pályatársát. Azt tette, amit egy demokrá­ciában, a szólás- és sajtószabad­ság vívmányai közepette min­denki megtehet: egy konkrét ügy kapcsán leírta, majd a több fórumon szóban is megismé­telte álláspontját. Azt hinné az ember, hogy ezt nem követte más, mint hogy, akik nem értettek vele egyet, azok vitatkoztak vele, bírálták, akiknek pedig szívük szerint szólt, azok rokonszenveztek né­Végighallgattam egy peda­gógiai vitát, ahol egy tanárnő dicséretes szenvedéllyel osto­rozta a tantervi, illetve tan­könyvi hibákat. A vitában résztvettek diákok is, akik egyöntetűen egyetértet­tek a tanárnő vádbeszédével, miszerint az iskolai tanköny­vekből, tantervekből, iskolai munkákból hiányoznak az em­beri érzelmek, a szelídség, a tisztesség, a becsület, jellemes­ség és más efféle „klasszikus” vonások. Úgy tűnt az egész, mintha manapság ezeket időszerűtlen­nek tartanák az emberek. Erős a gyanúm, hogy éppen az effé­lékre veleszületett igény él az emberekben, köztük a gyerme­kekben, a tanulókban is. Ha ta­lálkoznak ilyesmivel azonnal le is csapnak rá és nem mérlege­lik, hogy e nemes érzelmek ne­mes értékű műben foglaltak-e, vagy csapnivalóban. Ha a tankönyvekben nem is, de a gyermekirodalomban lehet zeteivel. Ez lenne a normális következmény. De, mint a Petőfi Rádió mi­napi Valahol valaki című műso­rából kiderült, nem csupán ez történt vele. Olyannyira nem, hogy a családja ma rendőri fe­lügyelet alatt él, mert számtalan levélben, telefonon megfenye­gették s jóakarói még azt is kilá­tásba helyezték: sósavval öntik le a Kerényi gyerekek szemét és nemi szervét. A riporter, -Pásztor Mag­dolna - sok mindent kérdezett Kerényitől, ami a párttagságá­val, a pártján belüli állapotokkal összefügg, de a válaszok nem igényelnek kommentárt. A szel­lemi hidegháború - ahogyan ő nevezte - félelmetes, hátbor­zongató megnyilvánulásai mel­lett azonban nehéz elmenni szó nélkül, különösen így a szeretet­teljes karácsony közeledtével. Hová vezet ez a gyűlölködés, s nem kéne-e azelőtt abba­hagyni, még mielőtt kicsordul az első csepp vér is? A legtragi­kusabb az egészben az, hogy minden politikai erő, s a legtöbb ember úgy gondolja, hogy má­sok felelősek ezért a már-már balkáni állapotért és nem nekik, hanem másoknak kéne ezt a minősíthetetlen hangot abba- hagyniok. Jó lenne tanulni a volt Jugoszlávia vérzivataros drámájából, ahol immár hiába keresik, hogy ki ütött, illetve ki lőtt először ... * * * A magyar médiaháború újabb fejleményei minden elképzelést felülmúlnak. Fejtő Ferenc, a találni értékes műveket, ame­lyekben a felsorolt érzelmi vagy jellembeli vonások kimondva, vagy kimondatlanul benne van­nak. Hogy csak egy pár nevet említsek: Weöres Sándor, Ne­mes Nagy Agnes, Tamkó Sirató Károly művei nincsenek híján erkölcsi érzelmeket ébresztő hősöknek, történéseknek. A tanárnő zokszavaira a tár­salgás résztvevői közül másva­laki, igaza magabiztosságával vetette fel a kérdést: talán azt hiszik a költők, írók, hogy mű­veikkel meg tudják változtatni a világot, az embereket? A kérdésben benne volt a vá­lasz is: nem, ilyesmiről szó sincs! A beszélgetésben részt vett egy vérbeli író is, aki a hallottak ellenére megőrizte önuralmát és jó humorát, mosolyogva mondta: Azért a költők, írók, művészek mégiscsak higyjék, hogy egy picikét tudnak változ­tatni a világon, az embereken!” A diskurzus folydogált to­Franciaországban élő neves tör­ténész és publicista a Vasárnapi Híreknek adott nyilatkozatában nem véletlenül hasonlította e már-már abszurd jelenséget Havel, Mrozek drámáihoz, Ör­kény István egyperceseihez, megjegyezve, hogy ilyen konf­liktusok Nyugaton is léteznek, de ott ezek nem bizonyulnak igazi hatalmi kérdéseknek. A „hadi” körülmények között kész csoda, hogy - legalábbis egyelőre - zökkenőmentesen működik a televízió gépezete. Sőt, új műsorok is készülnek. Olyanok, amelyek függetlení­teni tudják magukat a politikai indulatoktól és nem akarnak mást, mint kulturáltan szórakoz­tatni a pártcsatákba, a média­harcokba belefáradt nézőket. Ezek közül való Lugosi Vik­tória Nekem legyen mondva című talk show-ja is. A szer­kesztő műsorvezető úgy látszik megirigyelte Vitrayt, Antalt, Rózsát, Kepest, Vinkót, no és természetesen Friderikuszt, azaz az erősebb nem képviselőit és bizonyítani akarta, hogy a hölgyek is tudnak show-t csi­nálni. Mint kiderült tudnak is. Pedig Lugosinak - a fenti urakkal szemben - az ismeret­lenséggel is meg kell küzdenie. Sőt, a már létező hasonló karak­terű műsorok között kell megta­lálnia sajátos, egyéni hangját. Ez neki úgy sikerül, hogy egy téma köré csoportosít vala­mennyi betétszámot. Első alka­lommal a játékszenvedélyt állí­totta központba és olyan közis­merten „nagy játékosokat” hí­vott meg mint G. Dénes György szövegíró, Gálvölgyi János színművész, dr. Kárpáti György vízilabdás olimpiai bajnok, Pi­ro gh Gábor kaszkadőr. A legér­dekesebb még is, az német kis­fiú volt, aki hobbiból autó­buszmenetrendeket készít és még a pestit is képes Lübeckben el adni. - csongrády ­vább, s amivel kapcsolatban el­lenvéleményem született, az a tanárnőnek ama kijelentése volt, hogy neki édesmindegy, ki, mit mond, ha neki valami tetszik, akkor tetszik, ha nem, akkor az többórás vita után sem tetszene. Nagyon szívenütött ez a mondat, mert mivégre tanít, ne­vel az ember, ha az előzetes ál­láspontját megingathatatlannak tartja? Tanítani, érzelmeket to­vábbadni csak abban a remény­ben lehetséges, hogy lesz hatása a kimondott szónak, hogy az el­térő véleményeket közelíteni lehet, hogy tiszteletben tudjuk tartani egymás gondolatát. Oktatni, nevelni csak abban a hitben lehet jól, hogy előbbre jutunk. Kazinczi Anikó (Az alábbiak részletek Kárpáti Tamás A Zemplé- nyi-sztori című, a Pannon Ki­adónál megjelenő könyvéből.) A szó elszáll, az írást eltünte­tik. Ez egyébként nemcsak a Zemplényi-ügy tanulsága. Ed­dig még sose fordultam írássza­kértőhöz, de most abban re­ménykedem, hátha a grafológia válaszolni tud a nyitott kérdé­sekre. Ehhez persze mindenekelőtt szükség lenne Z. kezeírására. Valaki azt tanácsolja, írjak neki, biztosan válaszol. Jó, jó, de mi van, ha gépbe diktálja. Járha­tóbb útnak tűnik az itthoni ke­resgélés. Nem kis erőfeszítésembe ke­rül, amíg sikerül beszereznem egy papírfecnit néhány szóval és számmal. A teljes szöveg így hangzik: „1.120000.- USA dol­lár Mauritius (H. P. féle, telje­sen kifizetve!) Nyugta előleg­ként MUSZ2. 120 000 USA dol­lár Mauritius 3. 110 000 USA dollár Barcelona 4. 50 000 USAdollár Párizs 5. 800 000 ATS Ausztria". Feltételezem, hogy aki figye­lemmel kiséri a Zemplényi- sztorit, az név nélkül is sejti, ki írhatta a fenti sorokat. Ezért le­másolom a szöveget, s úgy ké­(FEB) Soros György - aligha akad olyan olvasó, ki nem is­meri ezt a nevet - szenvedélyes teniszjátékos. Az előkelő lon­doni Queens Club pályáján gyakran megfordul a nyári hó­napokban s a háló másik olda­lán állók rendszerint zavarba jönnek balkezes adogatásaitól. Ezen az őszön az angol ban­kot hozta zavarba pénzügyi „adogatásával”, pedig közmon­dásként emlegették, hogy semmi sem lehet olyan biztos, mint a Bank of England aranya. A budapesti születésű ban­kár, aki 1947-ben, 17 esztendő­sen - túlélve a vészkorszakot s megsejtve a küszöbönálló vál­tozásokat - Londonba ment, majd az Egyesült Államokban tanult. Ott hajtotta végre „a pénz históriájának legnagyobb csinytevését”. Ezt írták róla a lapok azzal kapcsolatban, hogy lényegében napok alatt, komo­lyabb kockázat nélkül, 78 mil­liárd forintnak megfelelő ha­szonra tett szert. Soros a nyár végén kiszámí­totta, hogy az angol font képte­len lesz tartania 2,95 német márkás középárfolyamot, aho­gyan az az európai valutakí­gyóban (a közös piaci pénzne­mek együtt mozgó jegyzései­ben) szerepelt. London azonban késlekedett ennek tudomásul vételével. A bankár ezért - részben kölcsönökből - óriási mennyiségben vásárolt fontot, rém meg Füzes Máriát, a Kurír grafológiai rovatának vezetőjét, hogy legyen olyan kedves, és elemezze a számára két ismeret­len egyéntől származó szöve­get. Azt hiszem, hogy a tisztelt olvasót kevésbé érdekli a rám­vonatkozó passzus, ezért csak a Zemplényit értékelő sorokat idézem. Füzes Mária kérését tiszteletben tartva a közreadott szövegben semmilyen módosí­tást nem eszközöltem. íme: „Irányítást, utasítást nem fogad el, a maga feje után megy. Elénk képzeletű, hiú em­ber. Többnek akar látszani, meggyőzően többet is mutat. Hangulata változó, alaptermé­szetében nyugtalan. Vállalkozó szellem, nagy az önbizalma, nehéz az eszén túl­járni. Meglehetősen kiismerhe­tetlen. Magatartásában leke­zelő, ami nem válik előnyére. Mindennel szemben nagy az el­lenállása. Kellemetlenül fon­toskodó. amelyet szeptember elején - az akkori hivatalos árfolyamon - márkára váltott. Nem kellett sokáig várnia, szeptember 16-án a brit valuta kivált az eu­rópai pénzügyi rendszerből s szinte órák alatt 17 százalékkal vesztett értékéből. Soros ekkor visszaváltotta a drága márkát az olcsóvá vált fontra, visszafi­zette adósságait s maradt a csaknem 80 milliárd. A Thames Television most nekiszegezte a kérdést Soros­nak, nincs-e rossz lelkiismerete amiatt, hogy alaposan megrö­vidítette az Angol Bankot s ez­zel az ország adófizetőit. „Csak azt tettem - válaszolta - amit a nemzetközi pénzügyi szisztéma lehetővé tesz. S a pénzemet úgy használom fel, amint az elvár­hatnák minden nyugati adófize­tőtől, akiknek sokkal többet kellene anyagi tekintetben is juttatniok Kelet- és Közép-Eu- rópa számára. Erkölcsi köteles­ségünk lenne a változások nyomán sokkal több segítséget nyújtani a Keletnek. Miután sok politikus csődöt mondott ebben a vonatkozásban, igyek­szem lehetőségeim szerint tel­jesíteni ezt a követelményt”. Robin Leigh-Pemberton, a Bank of England kormányzója nem vádolta Sorost. Legfeljebb búslakodhatott a veszteségeken s azon, miért nem az ő szakem­berei hajtották végre ezt a „csínytevést”. Szeszélyes, valamilyen kény­szer alatt gyenge, összeférhetet­len, nehezen kezelhető. Logikus gondolatát ritkán valósítja meg. Kissé körülményes, elszánt. Anyagi biztonságát erőlteti, céljai érdekében következetes. Ügyel, hogy sokat ne beszéljen, gondolataiban, cselekedeteiben titoktartó. Akaratát tudatosan irányítja, ellenvéleményt ride­gen elutasít. Diszharmonikus. Munkában gyors, meglehető­sen felületes munkavégzés mel­lett. Mellébeszélést nem fogad el. Elénk, gyors felfogású, tevé­keny ember. Nagyvonalú, nem ismeri a saját korlátáit, vállal­kozó szellem. Könnyelmű, képmutató. - Kombinatív kész­sége hatására túl simulékony. A Holló Péter kezdetű sorban mellébeszél, a „kifizetve” szó­ban bizonytalanság van. Az 5. pontban a kezdeti re­mény bizonytalanságba fullad.” Tallián Zsóka iparművész egyik kedvence a színes maga­Hangban,képben, írásban válaszol Se szemüvegre, se nagyítóra nincs szükség az Encarta név*: keresztelt enciklopédia olvasá­sához: a világ első multimédia- lexikonához, amelyet az ameri­kai Microsoft software-cég fej­lesztett ki, komputert kell hasz­nálni. A CD-hanglemezhez hasonló adattárolóra huszonegyezer szócikket, hétszáz fotót, nyolc­száz térképet és nyolcvanháro­mezer fogalommagyarázatot vittek föl. Mindez könyvalak­ban jókora helyet foglalna el, így azonban még a legkisebb kézitáskába is belefér. A lemez nemcsak külsőre hasonlít CD-s rokonára: itt is lézertechnikáról van szó, ám ennek ROM, azaz csak olvasó-tároló változatáról. A hagyományos lexikonhoz képest nem csupán méretbeli a különbség. A CD-ROM leme­zek nemcsak írott szövegeket képesek tárolni, hanem hango­kat és mozgóképeket is. Ráadá­sul a kívánt információ roppant gyorsan hozzáférhető. Nem kell hosszadalmasan keresgélni a tartalomjegyzékben, csak be kell ütni a keresett fogalmat és a szöveg, a táblázat, vagy az akusztikai illusztráció egy má­sodpercen belül rendelkezésre áll. Az „Encarta” például nem csupán szövegben meséli el, mi­lyen a földrengés, hanem képes is szemléltetni. Híres szónokok beszédeiből előszóban kapunk ízelítőt negy­venhat nyelven. Meghallgatha­tunk százhetven himnuszt és a madarak csiripelése is is kike­reshető. zinoknak. Mindig kitalál valami izgalmasat, legutóbb például szexszimbólumok címszó alatt tervezett ékszereket, mi több a Playboy egyik tavaszi számá­ban egész oldalas fotón saját maga mutatta be a kollekció egy részét. Más nem is nagyon volt rajta. Nemcsak hobbi szinten foglalkozik a természetgyógyá­szattal, s emellett amatőr grafo­lógusként felajánlotta segítsé­gét. Könnyelmű ígéretét kö­nyörtelenül behajtottam rajta. Az ő változata így fest: „Hatá­rozottan nagyléptékű. Többször eltér a realitástól. Nincs talaj a lába alatt. Saját magát is meg­nyugtatja ügyei kuszasága köz­ben. A másokra való hatás nagyvonalúsága miatt mindig eredményes. Nagyon makacs. Kifelé forduló, mert magával sincs jóban. A pillanat fontos számára, nem az egész. Bizony­talanság és fáradtság a pillanat­nyi állapotban. Felfelé törekvés - kifelé egy örvényből. Egoista partnerkapcsolat. Az érzelem elnyomása, inkább erőszak. Mindenáron való győzni akarás, nem számítanak az eszközök.” Azt hiszem, kezdem tisztelni a grafológusokat. Még amatőr szinten is. (Vége) Bélyeg nélkül feladható POSTAHIVATAL HELYBEN A kimondott szó hatása A Zemplényi-sztori (3.) Mit mond a grafológus? Kellemetlenül fontoskodó . . .

Next

/
Thumbnails
Contents