Nógrád Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-15 / 295. szám

4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. december 15., kedd Lakni pedig mindenkinek kell (kéne) valahol Csökken az épülő lakások száma Az elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb problémája a la­káshelyzet volt, kénytelen-kel- letelen nemzedékek laktak együtt a kislakások közös fedele alatt. A magyar munkabérek a lakásszerzés költségeit nem tar­talmazták, mondván, hogy a rá­szorulók egy részének gondját megoldja majd a tanácsi sorba- nállás, másik része a vállalatok által épített lakáshoz jut. S ha valaki nem éri be ezekkel, oldja meg maga, saját erőből, belá­tása és tehetsége szerint. 1986-ban, egyetlen év alatt, az állam még 7600 lakást épí­tett, 1989-ben már csak közelí­tően 4900-at, a kilencvenes években pedig százakban mérik az úgynevezett szociális laká­sok számát. Ahogyan csökkent az állami gondoskodás, úgy növekedett a magánerős építkezések részará­nya. Persze a valóságban na­gyon kevesen voltak, akik meg­engedhették maguknak, hogy bankszámlájukról építsenek családi házat. A valóságban a többség állami kölcsönből vá­gott neki a vállalkozásnak. Kezdetben még kamatmentes kölcsönt adott az OTP, később három százalékra emelték a kamatokat, de ezt is el tudta vi­selni a családi költségvetés. Gondok csak akkor adódtak, amikor az infláció felpörgött, a hosszúlejáratú hitelek kamat­terhe elviselhetetlenné vált a hi­telező számára. A nyolcvanas évek közepén még negyvenegy-negyvenkét ezer lakást építettek az OTP hosszúlejáratú kölcsönére szá­mítva. Az évtized fordulójára ez a szám 35 ezer alá csökkent, majd tovább mérséklődött. Harmincezer alá esett vissza napjainkra, amikor a hitelért előre kiszámíthatatlan mértékű, piaci kamatokat számít a bank. A kilencvenes években válik munkaképes korúvá, egyben pá­lyakezdővé és családalapítóvá a hatvanas-hetvenes években szü­letett rendkívül népes korosz­tály. Az ország gazdasági gond­jai miatt sokuk számára kilátás­talan az elhelyezkedés és arra sem nagyon van reményük, hogy saját erejükből meg tudják oldani lakásgondjaikat. Nem számíthatnak a szülők segítsé­gére sem, hiszen a felnőtt nem­zedékek is elszegényedtek, fel­élték anyagi tartalékaikat. A hatvanas évek elején a száz la­kásra jutó lakók száma még négyszáz körül mozgott, a la­kásépítési kampány után há­romszázra csökkent, s a kilenc­venes évek fordulójára viszony­lag optimális lett: kettőszázhet- venegy lakó jutott száz lakásra. Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy előre lássuk: ha a mostani kedvezőtlen tendenciáknak nem sikerül elejét venni, ha az állami preferenciák közé nem épül be a lakástámogatás ügye, akkor az ezredfordulóra ismét négy­száz-ötszázán lesznek kényte­lenek száz lakásban megférni. Annyian, ahányan az ötvenes évek közepén. Ny. E. A magyar élelmiszer-gazdaság lehetőségei Harri Suominen, a Tetra Pak Hungária Rt. ügyvezető igazga­tója a Budapesten megtartott OECD-szemináriumon rámuta­tott a magyar élelmiszer-gazda­ság előtt álló új lehetőségekre a marketinget illetően. Hosszú távra szóló gondolkodás, nyu­gati cégek módszereinek adap­tálása a magyar piac szükségle­teinek, és tartós együttműködés kiépítése erős partnerekkel - ezek azok a legfontosabb teen­dők, amelyekkel megfelelő vá­laszt lehet adni a gazdasági élet új kihívásaira. A november végén Budapes­ten megtartott OECD-szeminá­riumon Harri Suominen hangsú­lyozta, hogy a magyar élelmi­szeriparban a marketing és mi­nőség menedzsment területén alapvető fontosságú egy új hoz­záállás megteremtése. A magyar piacon megtalál­ható problémák, nehézségek számos okra vezethetők vissza. Az évtizedeken érvényben volt alapvető meghatározók össze­omlása megpróbáltatásoknak tette ki a gazdasági kapcsolato­kat és elbizonytalanította a gaz­dálkodókat. A teljesen új gazdasági kör­nyezet és az intenzív külföldi beruházások próbára tették a hazai gazdaságot. Ezeknek a körülményeknek köszönhetően nyilvánvaló, hogy a magyar termékeknek speciális és na­gyon erőteljes támogatásra van szükségük elsősorban azért, mert a korszerű marketinggel kapcsolatos törekvések a múlt­ban gyakorlatilag teljesen hiá­nyoztak. A speciális termékek és ter­melési eljárások esetében a je­lentős erőfeszítéseket igénylő fejlesztések hiánya egyúttal előre vetíti a marketing know-how iránti igények növe­kedését. Egy szabad piacgazda­ságban a marketing az egyik legfontosabb eszköz a fogyasz­tók érdekeinek a biztosítására. A középtávú jövőt illetően több fejlődési irány látható. Az értékesítésben, a marketingben Magyarországon is meg kell honosítani azokat a módszere­ket, amelyek a nyugati piacgaz­daságokban régóta érvényesül­nek. Ezek lényege, hogy a ter­mékelőállítás végső fázisában, a csomagolásnál, a termék megje­lenítésénél korszerűsítő beruhá­zásokat kell megvalósítani. Erős nyugati cégekkel tartós együttműködési szövetségeket kell kialakítani az erők célszerű egyesítése és kombinálása ér­dekében. ami fontos hozzájáru­lást jelenthet sajátos feladatok és problémák megoldásánál. A magyar marketing szakemberek koncepciójában központi helyet kell, hogy kapjon a hosszútávú gondolkodás. (Az alábbi részletek Kárpáti Tamás A Zemplé- nyi-sztori című, a Pannon Ki­adónál megjelenő könyvéből valók.) Ebben a kötetben nagyon sok ember nem volt hajlandó meg­szólalni. Akadtak, akik elmond­ták ugyan véleményüket, de nem járultak hozzá nevük köz­léséhez. És volt egyvalaki, aki­nek semmilyen kikötése nem volt, ám én magam beszéltem rá az anonimitásra. Talán az aláb­biakból kiderül, miért. N. Béla beszél:- Tizenkilenc éves korom­ban, 1987 tavaszán mutattak be Gyurinak. Azonnal meghívott vacsorázni, utána felvitt hozzá­juk, és bemutatott az édesany­jának. Akkor még a Néphadse­reg utcában laktak, velük élt a mama élettársa is, nem tudom, létezik-e még az öreg. Gyurival rögtön az elején tisztáztuk, hogy én nem kurva leszek mel­lette. Nekem borzasztóan szim­patikus volt, ezért azonnal kö­zöltem, hogy szó se lehet arról, hogy nekem bármiért akár a szexuális együttlétért is fizes­sen. Erre egyébként se lett volna szükség, mivel bármily furcsán is hangzik, az együtt töltött fél év alatt egyetlen egyszer sem feküdtünk le. Az első próbálko­zásnál talán észrevett rajtam va­lami enyhe viszolygást, és soha többé nem tett kísérletet. Min­denkinek a barátjaként mutatott be, velem reprezentált. Human-Pharma Gödöllőn Kanadai-magyar vállalkozásban elkészült Gödöllőn a Hu­man-Pharma Gyógyszergyártó Kft. tabletta-, drazsé- és kapszu­lagyártó, valamint csomagolóüzeme. Kisszériás kiszerelésben készítenek majd gyógyszereket. MTI-fotó Betlehemes ősbemutató Karácsonyi hangverseny Salgótarján. Jelentős kultu­rális esemény színhelye lesz december 22-én, kedden este 6 órakor a József Attila Művelő­dési Központ. Ekkor lesz az ősmebutatója Daróczi Bárdos Tamás zeneszerző Betlehemes című művének. Az alapítványi támogatásban megrendezésre kerülő műsorban a közönség láthatja majd közreműködni a salgótarjáni Kodály Zoltán Ál­talános Iskola tanulóit és a Salgótarjáni Szimfonikus Ze­nekart. Karigazgató Kará- csonyné Kaposi Ida, koreográ­fus Braun Miklós lesz, vezé­nyel Torják Vilmos. Mit ne ajándékozzunk karácsonyra? Pávakörök országos találkozója A Mezőgazdasági Szövetke­zők és Termelők Országos Szö­vetsége és az Általános Fo­gyasztási Szövetkezetek Orszá­gos Szövetsége a magyar nép­zene gazdag hagyományainak ápolása, fejlesztése érdekében a mezőgazdasági és fogyasztási szövetkezetek önálló és közös fenntartású pávakörei és népze­nei együttesei részére 1993-ban megrendezi a Szövetkezeti Pá­vakörök és Népzenei Együtte­sek V.országos találkozóját. Az országos minősítéssel egybekötött területi bemutatók március 6-a és december 5-e között Nádudvaron. Dombóvá­ron, Kiskörén, Gyöngyöstar- jánban és Csornán lesznek. Jelentkezhetnek a mezőgaz­dasági és fogyasztási szövetke­zetek által, illetve velük közö­sen fenntartott pávakörök és népzenei együttesek. A műsor­idő 10-12 perces lehet. A terü­leti találkozókon valamennyi együttes részvétele egynapos. Az utazás és szállás költségeit az együttesek illetve fenntartóik viselik. A jelentkezési lapokat a MOSZ címére (1361 Budapest, Akadémia út 1-3. sz.) címére kell küldeni. Beküldési határ­idő: 1992. december 20. Nem sokkal azután, hogy bejelentették Hankiss Elemér felfüggesztését az ellene folyó fegyelmi eljárás időszakára, a televízió reggeli hírműsora já­tékos, kedves kérdésekkel lepte meg a népszerű politikusain­kat. Kit látnának szívesen ven­dégül otthonukban karácsony­kor, és mit ajándékoznának neki? Szinte természetes: a célza- tos meghívások, az ajándéko­zási ötletek általában ellen­fél-nevelő szándékúnk voltak, de alkalomhoz illőek, egy-egy poénon akár még derülni is lehetett... Ami viszont visszatetsző volt: az egyik párt parlamenti frakcióvezetője odaajándé­kozná egy liberális politikus­nak a keresztény filozófiáról, a keresztényélet-elvekről szóló könyvét, hogy a Hit gyüleke­zetben tévelygő képviselő ta­lálkozzék végre az igazi ke­resztény hittel. . . Önkéntelenül is közbe kell kiáltani: ne tessék elsietni ezt az ajándékozást! Legalább egy-másfél esztendőre halasz- sza el ezt a meglepetést a frak­cióvezető, és szánjon rá egy kis időt, hogy őmaga, harcos képviselőtársai újra elmélyed­hessenek az „alapirodalom­ban” , és ne kényszerüljenek az elvek pontos ismerete nélkül bekövetkező csúnya, farizeusi magatartásra, hogy tudnillik, amíg vizet prédikálnak, addig bizony jól láthatóan bort isz­nak. A szerétéiről a békesség szolgálatáról, a segítésről, a keresztényi megbocsátásról, a türelemről szóló címszavakat különösen érdemes újra ta­nulmányozni! Annál is inkább, mert bizonyos, hogy a legna­gyobb koalíciós partner-párt jobb szárnya - ahogy eddig is a jövőben is sok-sok kínos helyzetbe rángatja majd bele a más pártokat is. S akkor újra, meg újra ott a kérdés: az elvek, vagy a szö­vetség? A filozófia vagy az ér­dekek? így aztán: jobb, ha a könyv kéznél van! Sose ajándékozzuk el azt, amire nekünk magunk­nak is égetően szükségünk van. S különösen ne úgy, hogy a szeretet ünnepén megbántjuk vele egy másik ember érzé­kenységét ... Úgy látszik, immár néha azon is kell törni a fejünket ebben a bonyolult világban, mit ne ajándékozzunk kará­csonyra. Erdős István Négyezer éves kerámiák A Csongrád környéki Csanytelek térségében a régészek bronzkori temető nyomára bukkantak. A négyezer éves kerámiákat a helyi Tari László Múzeum mutatta be. MTI-fotó A Zemplényi-sztori (1.) Öt fiú naponta Elképesztő tempót diktált Persze ettől függetlenül vol­tak szexuális partnerei, akiket fölszedett, vagy akiket fölszed­tek neki. Elmentek, történt, ami történt, kifizette és kész. Attól még én voltam vele otthon, én utaztam vele külföldre, s nem azok a kurvák, akiket a korzón össze lehet szedni. Ez a kapcso­lat így működött, s hogy ez sze­rető státus-e vagy sem, azt majd maga eldönti. A kezdet kezdetén még a P. Toursnál dolgozott. Minden nap bejártam hozzá, ő ezt meg is követelte. Ha valami közbejött, telefonálnom kellett. Bár a stí­lusa inkább nyers volt és időn­ként lekezelő, én a mai napig egy végtelenül kedves ember­nek tartom, aki sokkal több sze- retetet érdemelt volna. Tökéletesen tisztában volt előnytelen megjelenésével, s ezért azzal is, hogy neki világ­életében vásárolnia kell a fiú­kat. Ez is magyarázhatta a vi­selkedését, tehát ha valakit megvett, mondhatni dekára, an­nak úgy is kellett viselkednie. Ráadásul szinte kielégíthetetlen igényei voltak, naponta öt-hat fiú. Csupa félórás történet, egy sem volt hosszabb kapcsolat. Ez adódhatott abból az iszonyatos feszültségből, amelyben élt. Elképesztő tempót diktált, fő­nökként reggel hétkor ő nyitotta az irodát, plusz az MTK-nál in­tézett ezerféle ügyet, éjfél előtt soha nem került ágyba. Ez a túlhajszoltság szerintem tönkre­tette az idegeit, és félő, hogy más szerveit is. A hatalmas súlyfeleslegtől a talpa teljesen be volt töredezve, állandóan krémmel kellett puhítani, mert szivárgott belőle a vér. S szíve miatt semmilyen fizikai munkát nem végzett. Én nem kaptam tőle se sport­kocsit, se lakást, de mindig ha­talmas pakkokkal jött haza, igyekezett a kedvemben járni. Kozmetikumok tömkelegét vá­sárolta össze, mindenféle arc­szeszt, parfümöt, szappant, tus­fürdőt, azután különféle ruhada­rabokat, már amennyire ki tudta válogatni, mert az ízlésén még lehetett volna finomítani. Emlékszem, egyszer bent voltam nála - már az I. Tours- ban -, épp nagy tárgyalásban volt az „úszókrémmel”, Széchyvel, Rózsával és a többi­ekkel. Ült abban az elegáns mi­liőben egy csiricsáré ingben, itt egy pálma, ott egy kakadu, akár egy kicicomázott papagáj. Máskor meg épp a hihetetlenül elegáns stílusával kápráztatta el környezetét. Sokat meséltem róla szüleimnek, akiktől tíz éve külön élek, s egy alkalommal meghívták vacsorára. Egy ki­sebb virágkazallal állított be, már ezzel levette lábáról anyá­mat. Majd átadta „szerény fi­gyelmességét”, egy 12 szemé­lyes porcelán teáskészletet. 24 karátos arannyal befújva. Anyámat úgy kellett felmosni. Éz volt az egyik arca, máskor meg borzalmasan tudott visel­kedni. S nemcsak velem, hanem az anyjával is, akinél a világon soha senkit nem szeretett job­ban. Az ember egy ideig tűrt, nyelt, de végül csak kiborult a bili, s akkor kész helyzet elé ál­lítottam. Ilyenkor megváltozott. Olyan megnyerő stílusa volt - ha akarta -, hogy mindenkit két perc alatt le tudott hengerelni. Akkoriban még eléggé gye­rekcipőben járt itthon a fiúpros­titúció. Kevesen voltak, de azok jól is néztek ki. Tiszták, vi­szonylag intelligensek, akár- hová elmegy a világba, körülbe­lül ilyeneket lehet találni. Lé­nyegesen kevesebb kurva volt, mint manapság. Ma rengetegen élnek ebből, legtöbbjük idesza­badult román. A magyarok nem is itthon dolgoznak, hanem ki­mentek Svájcba vagy Olaszor­szágba. A tarifa változó, termé­szetesen attól függ, hogy mit kell csinálni. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents