Nógrád Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-01 / 283. szám

1992. december 1., kedd BÁTONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE hírlap 5 Kis vásár - jó vásár Kis hal, jó hal - tartja a mondás. Miért ne lehetne hát kis vásár is jó vásár. Valahogy így spekulálhatnak azok, akik a bátonyi kis autós kirakodón árulnak vagy vásárolnak. Foto: kun Máltától remél Verebély Hajótörést szenvedett Hadusovszky Rudolfné élete! Égő ház tüzénél megmelegedni? Pontosabban: a Máltai Szere­tetszolgálattól remél némi segít­séget a Mátraverebélyen élő ci­gányszármazású lakosság. Mégpediglen azok, akik közü­lük hátrányos helyzetűnék szá­mítanak. Érdekükben a Magyar Cigányok Demokratikus Szö­vetségének elnöke levélben for­dult a hímeves szeretetszolgá­lathoz. Válaszként azt a taná­csot kapták, hogy képviselőjük keresse fel a máltaiak mátrade- recskei irodáját, és ott beszéljék meg, mit tehetnek a segélyezés ügyében. Kamion indul A bátonyterenyei Fűtőber Épületgépészeti Kft. az export növelésével tudja ellensúlyozni a termékei iránti belföldi igény csökkenését. Most a szállítások határidejének betartása, és a minőség megőrzése a legfonto­sabb feladatuk. Legújabb pedig az, hogy egy német megrendelő számára el kell küldeni az első kamionszállítmányt, s ennek si­kerétől a Fűtőber visszatérő megrendelésket remél. Csomagok Ezerkétszáz élelmiszer csoma­got osztottak szét a rászorulók közt Bátonyterenyén. Az igaz­ságos elosztás érdekében az ön- kormányzat kikérte a szociális-, egészségügyi bizottság, a csa­ládsegítő központ, a védőnők és Kellemesen szórakozott az a kis, idősekből álló társaság, amely részese lehetett Bátony­terenyén, a Rákóczi telepi III. számú napköziben részükre rendezett ünnepségnek. Az idő­sek napja alkalmából néhány közvetlen szóval Nagy Mihály polgármester is köszöntötte őket, s hozzá csatlakozott jókí­vánságaival Országáé dr. Mol­A szomszédos községben ki­derült, hogy - sajnos ez a ka­ritatív szervezet is nehéz hely­zetbe került. Mióta a menekül­táradat rázúdúlt a világra, egyre csökkennek tartalékaik, hiszen rengeteg segítségre szoruló je­lentkezett náluk, készleteik így gyorsan kimerülőben vannak. Ennek ellenére a mátravere- bélyiek számára még pislákol némi remény. Annyi azonban már mindenképpen valószínű­nek látszik, hogy az ügyeket mégis jobb a fővárosban in­tézni. Számtanóra Dorogháza. A helyi iskolába Szuháról és Nemtiből is járnak gyerekek. Köztudomású, hogy központi hozzájárulásként az iskolák évente minden tanulóra 36 ezer forintot kapnak, az egyébként 55 ezer forintot ki­tevő költségekhez. A különbö- zetet Dorogháza korábban kérte és nemrégiben meg is kapta a szuhai és a nemti önkormány­zattól. a képviselők véleményét. így a legrászorultabbak, az alacsony nyugdíjasok, a gyerekeiket egyedül nevelő szülők és a rossz körülményeik miatt legin­kább rászorulók részesültek a segítségnek ebben a formájá­ban. Köztük olyanok is, akik eddig nem fordultak segélyért az önkormányzathoz. Jókedvükre nár Zsuzsanna, az egészség- ügyi- és szociális osztály veze­tője. Kellemes színfoltot jelen­tett a telepi ovisok kis műsora. A fénypont pedig a finom, han­gulatos vacsora jelentette. Az összejövetel hosszan tartó, jóízű beszélgetéssel ért véget. Ez lenne hát a könyörtelen kapitalizmus? Ezt szajkóztuk a szemináriumokon, s mint has- baakasztó szövegen, röhögtünk rajta nagyokat - csak a titkár elvtárs meg ne tudja?! És most döbbenten mérlegeljük: mégis igazat szólt volna a brossára?! Létezik, igaz lehet, hogy két év leforgása alatt, a magunk kí­vánta rendben sikerült ily mélyre zuhannunk? Bátonyterenyén, a „millio­mos” lakások egyikében Hadu­sovszky Rudolfné nem töri ezen a fejét. Legszívesebben öngyil­kos lenne 43 évesen. Istenem, csak merné magukra gyújtani a lakást, legalább annak tüzénél megmelegedni... De nem le­het. persze, nem lehet, hiszen öt világra szült gyereke közül Évike és Ádi öt-és hat évesek s a most 15 esztendős Robi is ta­nul még. A legidősebb fiú már nős, akiben pedig annyira bí­zott, Henrik - nos, ő katonai szolgálatát tölti. Hiába volt minden erőlködés, nem sikerült felmentetni. De járt náluk egy nagyon megértő százados, és ígérte, katonai segélyt kap a család, s rosszul nem járnak, annyi biztos. Am ebből nem lett semmi - később kiderül, miért. Tény vi­szont, hogy Robival és a kicsi­nyekkel végleg hajótörést szen­vedett Hadusovszkyné élete. Aki igazából már rég nem is Hadusovszkyné, hiszen a férfi, kinek „jogán” e nevet viseli, el­vált tőle, nem a családé többé. Kimutatás az egészségügyi­és szociális osztálytól a szá­mukra kiutalt juttatásokról: 1992. I. félévben Hadusovszky Éva és Adám részére 1500-1500 forint, óvodai térí­tésre. A három kiskorú gyerek részére havi 4350 forint rend­szeres nevelési segély, rendkí­vüli segély 3000 forint. 1992 januártól márciusig: tejjegy 2700 forint értékben. Novem­ber: élelmiszercsomag. Mind­ezekhez plusz priusz még a se­gélyek sorában, hogy az 1988-ban vásárolt lakásukra felvett 200 ezer forint kamat­mentes kölcsön törlesztőrészle­teire halasztást kapott. Nem így a végül is 22 ezer forintra felszaladt gázszámla- tartozásra: kegyetlenül leszerel­ték a mérőórát, s bár jön a tél, csak hideget ontanak a konvek­torok. Főzni sem tud az asz- szony, csak egy kis kölcsönka­pott villanyrezsón, bár ami azt illeti, ahhoz a kevéshez, amit alig pénzéért kap a mai árakon, a rezsó elég neki. Ha nem csaptak volna be a fiam bevonulásával, ha fizetnék a honvédelmi segélyt, nem ju­tunk erre a sorsra! — gondolatai egyre csak ide kanyarodnak vissza. Semmiként sem tudja felfogni, megérteni, hogy a szá­zados egykori ígérete, sajnos tévedésen alapult. A segély csak akkor járna, ha ő. Hadu­sovszkyné - 67 százalékos csökkent munkaképességű lenne. Sajnos, nem az. Csupán munkanélküli, aki a „rendes” segélykeretet már ki is merí­tette, s így már csak a havi 4000 forint „szocsegélyt” érdemli. De vigyázat! — azt sem so­káig, mivel a munkaügyi köz­pontnál az előírások ellenére egyáltalán nem jelentkezik. És magyarázkodni ez ügyben sem lehet, kit érdekel, hogy míg ő Bátonyból átmenne Kistere- nyére, nincs kire hagyni a kicsi­ket. Sok nagy baja mellett tehát még renitens is, anélkül, hogy tudna róla. Egyelőre nagyobb gondja kí­vül rekeszteni a szerencsére még nem igazán fagyos hideget, hogy a betevő falatra valót elő­teremtse a gyerekeknek. Hogy rászakadt nyomorában kiújult a gyomorfekélye, az már szinte természetes. Mint ahogy az is, hogy orvoshoz nem megy - ak­kor ki kellene váltani a gyógy­szereket. Jónás Istvánné azon ritka szomszédok egyike, aki segít, néha egy kis kölcsönt ad, más­kor meleg ételt a kicsiknek. Borzasztó - fakad ki, s elreked a hangja -, borzasztó belegon­dolni, hogy ez az asszony töb­bet sír, mint eszik, szegény. S mintha hallaná ezeket a szavakat, a nyirkos hideggel küzdő, rideg lakásban egy tönk­rement asszony némán nyeli a könnyeit, nehogy a kicsik ész­revegyék.-Anya, ne sírj! - mondja Évike, s Ádika visszhangozza, puha kis kezével arcát simo­gatja:- Ne sírj anya, ne sírj anya! Kun-Kő Tibor Bátonyterenye és környéke Pénz, de mennyi? ft Dorogháza. Néhány nappal ezelőtt a községben tanácsko­zott a helyi polgármester, a szomszédos szuhai és nemti kollégájával. Megbeszélésük a pedagógusok számára volt fon­tos igazán, itt határozták el ugyanis, hogy a pedagógusfize­téseket a három faluban meg­próbálják egymáshoz közelí­teni. Tették ezt a bérfeszültsé­gek elkerülése és az igazságos­ság érdekében. Halló, telefon • Nagybárkány. Bár a megva­lósulástól kicsit még messze van, a faluban így is sokan örömmel fogadták a hírt, hogy 1993-ban bekapcsolják a köz­séget a nemzetközi távhívási há­lózatba. A 712 lakosból eddig 48-an jelezték igényüket a tele­fon bevezetésére. Via et vita • Szuha. Ez a hangzatos név nagyon is hétköznapi, de annál fontosabb tevékenységre utal: útépítésre. A Vizslási Útépítő Kft. nevezi így önmagát. De a társközség, Mátraalmás lakosai ezt csak akkor tudnák igazán ér­tékelni, ha betartanák a velük kötött egyességet. Tehát meg­újítanák a Rákóczi út általuk felvállalt, mintegy 330 méter hosszú szakaszát. A határidő október 15-e volt. Mikulás-kupa • Bátonyterenye. December 4-én és 5-én Mikulás-kupa el­nevezéssel ismét megtartják a hagyományos teremlabda­rúgó-tornát. Több, mint tíz csa­pat nevezésére számítanak, a mérkőzések színhelye a Bartók Béla Általános Iskola lesz. Ne­vezni még szerdán is lehet a polgármesteri hivatalban. Holnapi számunkban „Szécsény és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Új arculatú a mai Márkháza Akár jelképe is lehetne ez a felvétel a mai Márkházának: ú j házak, homokhalom a további építke­zéshez és egy édesanya a két gyermekével. Ami nem látható, de szintén tény: az utóbbi időben sokat fejlődött a falu. Napjainkban sokkal szebb és jobb körülmények között élnek a márkháziak. Zólyomról tornacsarnok Új rendelőben Márháza. Jelentős összeget, 1,5 millió forintot fordítottak idén az orvosi rendelő fejleszté­sére. Az eredmény: teljes meg­újulás, és végre egy kis kom­fort. Mindenekelőtt a régen esedékes vízbevezetést valósí­tották meg, az egyenletes mele­get pedig elektromos fűtés biz­tosítja. Korszerűbb rendelő, vá­róhelyiség várja hát a betegeket, a vizsgálatra érkezőket. A meg­újulás lehetővé teszi, hogy szakrendeléseket is tartsanak itt. Tornateremnek nemigen ne­veznék, legfeljebb csak torna­szobának azt a helyiséget, ahol jelenleg a mátraverebélyi gye­rekek tartják testnevelés órái­kat. így aztán már jó ideje ese­dékes megvalósítani azt, amire most készülnek: tornacsarnokot építeni. Mint Oláh Sándor pol­gármester elmondotta, Mátra- novákon járva hallották, hogy ott már 70-80 százalékos ké­szültséget ért el a készülő torna­csarnok. Kiderült az is, hogy az egész egy jó zólyomi kapcso­latnak köszönhető. A Bucina fa- feldolgozó gyár TI8-as és T 12-es modellt ajánl az érdeklő­dőknek. A verebélyieknek meg­felel a kisebb, 20x24 négyzet- méter alapterületű tornacsar­nok. Ennek már valamennyi tar­tozéka megérkezett, a munkák kezdetéig zárt helyen tárolják. A tervek szerint szeptemberben birtokba vehetik a gyerekek. n Őszi roham Ősz lévén, ritka már az olyan reggel, amikor nem borítja köd a földet. így indulnak, így ér­keznek a gyerekek iskolába, s így kezdik a tanulást is. A képen látható bátonyterenyei lányok szintén ködben kergetik, dobál­ják egymásnak a labdát. Kéziz- nek, gólra megy a játék. Lelke­sednek, lihegnek, örülnek a gólnak, a mozgásnak, önma­guknak, egymásnak. Esztendőre két hetes lesz .. .- Verehélyi András vagyok. Egy igazi Verebélyi. Már csak azért, mert itt, Mátraverebé­lyen sem mindenki igazi. Mármint Verebélyi... Érti ugye, ha ugyan érti?- Talán, de azt el nem hi­szem, hogy mint mondják, a nyolcvanat közelíti.- Ne is higgye, rosszakarók találták ki. Az az igaz, amit mondok: esztendőre leszek kéthetes, már persze, csak ha megérem. Vasutas volt az édesapja, két tehenet tartottak a biztos ke­nyérhez, kisgyerekként a töl­tésnél ezeket legeltette. Amit később elérhetett, azt elérte: tanitói oklevelet szerzett. - Most sírnak -rínak az emberek -kalandozik kicsit vissza a je­lenbe -, hogy ilyen rossz, meg olyan. Akkor mit mondhattam én 1936-ban, friss diplomásán? Arról, hogy tanítsak, szó sem lehetett. Katonának sem kellet­tem. Később mégis: másfél évig voltam orosz fogságban. Végre aztán újra itthon, tel­jesülhet a vágya: taníthat s mindvégig szülőfalujában: föl­drajzot, emberéletet, testneve­lést, történelmet. Szerettei, be­csülettel, tudással jó és okos dolgokra tanította a gyereket. Később, amikor iskolaigazgató lett, ugyanezt kérte kartársai­tól. Azóta is folyvást jelen van a közéletben: szervező, tanács­tag, mindenes. Jelenlegi, nyug- díjasklub-vezetői tisztét pedig immár 15 éve tölti be. Legalább ennyire fontos le­het, hogy gyümölcsöző évei alatt immár dokumentumér­tékű és erejű tablókat készített faluja életéről és fejlődéséről. Emellett kitűnő monográfiát írt Mátraverebélyről és a közeli búcsújáró helyről, a híres Szentkútról. (Csak zárójelben jegyzi meg, hogy míg jobban bírta szusszal, lapunknak is írt cikkeket.) így kanyarodunk vissza a beszélgetés fonalán a máig. Kérdezem még, hogyan fo­gadja a világ változásait?-Nehezen - feleli -, nehe­zen. Itt van rá, jó példa a ker­tem. Tudja, a végében ott fo­lyik a Zagyva. Én azt gondol­tam, hogy amint öregszek, úgy mos le mindig valamennyit a végéből, hogy könnyebben be­járhassam, dolgozhassam. De mintha csak ezzel a rossz lá­bammal incselkedne, inkább hozzá hord a kerthez, hogy ne­kem nehezebb legyen. így illeszt folyvást tréfához tréfát a szóban, el csak akkor komolyodik, amikor a névnap­járól kérdezem: - Mit kíván önmagának most, a híres And­rás napon?- Csak azt kérem az Istentől, hogy nagy fájdalmaim ne le­gyenek, és még vagy két évig éljek. Csak is azért, hogy az unokáim közben nőnek, s ha nagyobbak lesznek, rám majd inkább emlékeznek. (ku-ti)

Next

/
Thumbnails
Contents