Nógrád Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-12-13 / 293. szám
SZEMTŐL SZEMBE 1992. december 12-13., szombat-vasárnap 4 HÍRLAP Figyelemre méltó vélemények a magyar és szlovák kisebbségek helyzetéről A kiélezett nagypolitika ellenére a kisemberek megértik egymást Az országos lapokban szinte mindennap címoldalon szerepel a Bős körüli magyar-szlovák vita, miközben mindkét országban együtt élnek a magyarok és a szlovákok. Hogyan hat a nagypolitikai ellentét az egyéb kapcsolatokra, milyennek ítélik a szlovák kisebbség helyzetét Magyarországon, illetve a magyar kisebbség helyzetét Szlovákiában? Erre válaszolnak körkérdésünk szereplői. Dr. Bilecz Endre országgyűlési képviselő (független):- Magyarországnak alapvető érdeke, hogy a szomszédos Szlovákiával jó és közvetlen kapcsolatokat tartson fenn. Ezt a jó viszonyt még a tervezett bősi vízlépcső beruházása sem ronthatja el hosszú távon. A magyar-szlovák kapcsolatok legfontosabb elemének tartom az egymás országaiban élő kisebbségek helyzetének alaposabb megismerését és javítását. Ezt a problémát én elsősorban nógrádi szempontból próbálom megközelíteni. Nógrád megyében a szlovák kisebbség nem jelzett olyan szintű problémákat, amelyek a két nép együttélését zavarják. Természetesnek tartom, hogy a nálunk élő szlovákság kulturális, iskoláztatási és esetleges szociális gondjait kiemelt figyelemmel kísérjük és megoldásukat segítsük. A palóc régió tervét azért tartom nagyon jónak, mert a határ mindkét oldalán élő magyarok és szlovákok számára egyszerre akarja biztosítani a gazdasági és kulturális együttműködés jobb lehetőségét. A palóc régió magában foglalja Közép-Szlovákia déli járásait, illetve Nógrád megye egészét. Mindkét oldalon létkérdés, hogy a határmenti vállalatok, vállalkozások és önkormányzatok közös gazdasági, kereskedelmi érdekeinek érvényt szerezzünk. Az együttműködés másik fontos formája a Palóc című dél-szlovákiai magyar újság megbízható terjesztése az egész palóc régióban. Ehhez a határ mindkét oldalán kérünk és kapunk segítséget, támogatást. Az újság célja a határmenti kapcsolatok ápolása, propagálása. A Szlovákiában élő magyarok igénylik ezt a hetilapot. Nekünk pedig feladatunk igényeik támogatása. A nehéz politikai helyzet ellenére is bízom abban, hogy végül a határ mindkét oldalán a józan politikai belátás kerekedik felül, és a gazdasági együttműködés, a megértés, az együttélés szemlélete határozza meg kapcsolatainkat. Ezért azonban még nagyon sokat kell tennünk, és jogos elvárásként fogalmazhatjuk meg, hogy a szlovák hivatalos szervek is nagyobb nyitottsággal fogadják kezdeményezéseinket. Az Ipoly folyó sohasem választóvonal, hanem összekötő kapocs volt a magyarok és a szlovákok között. Én azt szeretném, ha nem csak az Ipoly, hanem például az Ipoly-völgyi vasút és az élénkülő gazdasági kapcsolatok is egyre erőteljesebben közelítenének bennünket egymáshoz. Speidl Zoltán, országgyűlési képviselő (MDF):- Nógrád megyét tekintve fontos a kérdés. A megyében jelentősnek vélt szlovák kisebbség él, a szlovákiai magyarság tisztes hányada viszont Nógrád és egyben az ország határának túlfelén található. Nézzük először a hazai helyzetet. Jogos lehet az olvasó kérdése: miért használtam fentebb a nógrádi szlovákok létszámát illetően a „vélt” szócskát? Ennek oka: nem tudjuk, hány szlovák él a megyében, s szerte az országban. Nincsenek ugyanis pontos adataink (a többi nemzetiségről sincsenek), melyek hiánya most nem taglalható okokra vezethető vissza. Mielőtt néhány tényt ismertetnék, le kell szögezni, hogy a nemzetiségi kérdés mindaddig nem lesz érdemben megoldható Magyarországon, ameddig pontos ismereteket nem szerzünk nagyságukat illetően. Ez egy következő népszámlálás feladata lesz. Az adatgyűjtés elkerülhetetlen, ezek nélkül nem tudhatjuk, hogy például sok-e vagy kevés a nemzetiségi iskola, és a sötétben tapogatózunk, valahányszor az egyes nemzetiségi szövetségek számára kiutalandó költségvetési összegek nagyságáról hozunk parlamenti döntést. Konkrétumok híján kétségek közt hányódunk. Mert hihető-e, hogy mint az 1990-es statisztika mondja, Magyarországon mindössze 10450 szlovák nemzetiségű él, s elfogadhatjuk-e, hogy Nógrádban mindössze 804 szlovák nemzetiségű honfitársunk akad? Nyilvánvalóan tévesek ezek az adatok, ám az is egyértelmű, hogy elfogadhatatlanok azok a becslések, melyek némelyike 250 ezer hazai szlovákról szól, s kétséges még az a vélemény is, amelyik körülbelül 110 ezerre teszi számukat. Fontos momentum a hazai szlovákság megítélésénél, hogy a szlovákok (mint a legtöbb magyar- országi nemzetiségi) szétszórva élnek hazánkban. Ez jelentősen befolyásolja a most készülő nemzetiségi törvény megalkotását is. Magyarországon, ahol a nemzetiségek nemzetalkotó tényezőként szerepelnek az Alkotmányban, nem beszélhetünk a magukat nemzetiséginek vallók bármilyen hátrányos megkülönböztetéséről. Tény az is, hogy az alapfoktól a főiskoláig van anyanyelvű és anyanyelvi oktatás, ám- mint utaltam erre -,ennek kielégítő volta is csak pontos adatok ismeretében lesz elbírálható. A Szlovákiában élő magyarokra nézvést is érvényes, hogy csak hozzávetőleges adatokkal rendelkezünk létszámukról, hiszen sokan nem merik vállalni hovatartozásukat. Az 1980-as népszámlálás 559 ezer 490 magyart vett nyilvántartásba (tna mintegy 600 ezer szlovákiai magyarról beszélünk), de már Egy jó példa Fülekről 1980-ban is voltak olyan etnikai, népmozgalmi, vándorlási és történeti statisztikák, melyek elemzése révén több mint 700 ezerre tették a szlovákiai magyarság létszámát, akik Szlovákia déli sávjában, nagyjából egybefüggő'tömbben élnek. A sajtó, a rádió és a televízió segítségével minden itthoni érdeklődőnek többé-kevésbé reális képe van az északi határainkon túl élő magyarok helyzetéről. Most az Európai Parlament magyarországi kapcsolatok küldöttsége részére készült áttekintés, valamint az Együttélés választási programja és politikai kézikönyve alapján vegyük szemügyre a rendkívül súlyos problémahalmazt. Először egy alapvető megállapítást idézek az Együttélés dokumentumából: „A rendszer- váltás kezdetén, 1989. decemberében javaslat született, hogy alakuljon meg a szövetségi kormányban egy nemzetiségi minisztérium. Feladata lett volna a kommunista rendszer mulasztásainak helyrehozása a nemzetiségi politikában. A kormányalakítási tárgyalásokon ez volt az egyetlen javaslat, amely megbukott.” Ehhez kommentár aligha szükséges. Mint ismeretes, ez év szeptember elején fogadták el a szlovák alkotmányt, mely a magyar kisebbség számára nem lehet kielégítő. Nem tartalmazza ugyanis azokat a garanciális intézkedéseket, melyek a kulturális önrendelkezést biztosították volna, mert ezeket elutasították. Ugyanakkor olyan cikkely is bekerült az alkotmányba, mely okkal riasztja a magyarokat. Ez így hangzik: „ ... a nemzeti kisebbségekhez és etnikai csoportokhoz tartozó állampolgárok ezen alkotmányban rögzített jogainak gyakorlása nem fenyegetheti a Szlovák Köztársaság szuverenitását és területi integritását, és nem vezethet az állam más polgárainak diszkriminációjához.” Hogy ebben mi mit jelent, s ki határozza meg, hogy a jogok gyakorlása mikor fenyegeti például a Szlovák Köztársaság szuverenitását, alighanem önkényes értelmezésre ad lehetőséget. Már az 1990 októberében elfogadott nyelvtörvény is korlátozta a magyar nyelv használatát Szlovákiában, az új alkotmány pedig egyértelműen kinyilvánítja, hogy a szlovák nemzet egyedüli hivatalos nyelve a szlovák nyelv. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy északi szomszédunkkal eddig minden erőfeszítésünk ellenére sem sikerült kisebbségi megállapodást előkészítenünk, továbbá figyelembe vesszük Milan Knazko szlovák külügyminiszter azon kijelentését, miszerint Szlovákiában nincs kisebbségi probléma, s ha a koronát mindezekre Meciar miniszter- elnök figyelmeztetésével tesz- szük fel, hogy Budapest számára negatív következményei lesznek, amennyiben megpróbál a pozsonyi nemzetiségi politikába beavatkozni, érthetővé válik, ha némely szlovákiai magyar vezetők már nem csupán kulturális és oktatási autonómiát akarnak elérni, de felvetődik körükben a területi autonómia több év alatt, fokozatosan történő megvalósítása is. Befejezésül megjegyzem: míg Szlovákiában minden erővel az ottani magyarság asszimilációjára törekszenek, addig a magyarországi nemzetiségi törvény egyik fő törekvése az asszimiláció megakadályozása, és az addig lezajlott beolvadási folyamatok lehetséges visszafordítása. Az 58 éves idősebb Bukrán Pál már Sámsonházán született, ott is él, a szülei szlovákok:- Én úgy látom, hogy nincs itt semmi baj. Mi, szlovák anyanyelvűek semmiféle hátrányt nem szenvedünk a magyarokkal szemben. Nem is foglalkozunk különösebben ezzel a kérdéssel, teljesen beilleszkedtünk itt. Szlovákiai kapcsolatunk nincs, azt nem tudom, hogy nekik milyen a helyzetük, de azt nem akarom elhinni, hogy üldözik őket. Dr. Alt Gyula, a Magyarországi Szlovákok Szövetsége elnökségi tagja:- Mi is szenvedünk a jelenlegi helyzet gazdasági terhei alatt. Aggódva figyeljük a két ország közötti nagypolitikát, mert látjuk más államokban, hogy az ilyen szintű ellentétek kihatnak az egyéb kapcsolatokra. De azt tapasztaljuk, hogy a nagypolitikai kiélezett ellentétek ellenére az emberek megértik egymást, a szlovák anyanyelvűek óhazának tartják Szlovákiát. Mi nem szeretnénk politikai eszköz lenni. Alapvető gondunk, hogy a mai napig nem jelent meg a nemzetiségi törvény, amitől nagyon sokat várunk. Az oktatásban gondot jelent, hogy sok helyen hiányosak a személyi és tárgyi feltételek, a szlovák nemzetiségi oktatásra szánt fejkvótát pedig olykor, a „nagy kalapba” olvasztva, más célokra fordítják. Több hittérítőre lenne szükség, Legénden például igény van szlovák nyelvű istentiszteletekre. Ugyanakkor az is tény, hogy egyre szélesednek a gazdasági, kulturális együttműködések.- Dudellai Ildikó Nógrád tudományos téren is hátrányos helyzetű Beszélgetés a Miskolci Akadémiai Bizottság elnökével Az egészségügyben a tartalékok kimerültek! A törvényi garancia önmagában kevés Terplán Zénó egyetemi tanár több mint egy évtizeden át volt a Miskolci Akadémiai Bizottság titkára. Az ő kezébe futottak össze a szálak, fáradhatatlanul szervezte, koordinálta az észak-magyar régió tudományos életét. Baráti kapcsolatokat ápol a tudósok, a tudományban jártas emberek sokaságával Miskolctól Salgótarjánig, Egertől Balassagyarmatig. Gyöngybetűkkel vezetett naplójába minden, a MAB-ot érintő érdemleges információ, sajtó- közlemény bekerült. Szorgalmának, precíz munkájának, közvetlen, oldott egyéniségének is köszönhető, hogy a MAB 1990-es őszi közgyűlésén a szervezet elnökévé választották. Ezt persze megelőzte egy másik jelentős mozzanat: ugyanazon év májusában lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Ennélfogva saját kutatómunkájáról, tanári tevékenységéről is lenne mit mondania, de én kifejezetten azért kerestem meg Miskolcon, hogy a MAB-ban betöltött új tisztségében beszélgessek vele.- Nagy megtiszteltetés ért, hogy mint friss akadémikust a MAB is elnökévé választott. Annál is inkább, mert a régióban élő hét akadémikus közül esett rám a választás. Kétfordulós volt a szavazás, csak a másodikban kaptam meg a szükséges többséget nagyrabecsült elődömmel Zambo János akadémikussal szemben - emlékezik Terplán Zénó a két évvel ezelőtt történtekre. — Hogyan változott a Miskolci Akadémiai Bizottság struktúrája az ön irányítása alatt?- A valóban bekövetkezett módosulások sokkal inkább a rendszerváltással, a megújult társadalmi helyzettel, az MTA és a MAB igényeivel függnek össze, mint személyemmel. A vezetőtestület huszonöt tagból áll. A hét akadémikus illetve a tíz szakbizottsági elnök mellé a tudományos minősítéssel rendelkezők arányában kellett képviselőket választani Heves illetve Nógrád megyékből. Az előbbinek hat, Nógrádnak azonban sajnos csak két mandátum jutott, tekintve, hogy még a tucatot sem éri el kandidátusok száma, magasabb fokozatú pedig egyáltalán nincs. A megyében élő kandidátusok saját soraikból delegáltak két tagot a testületbe: Csiky Miklós és Szilágyi Tibor személyében. Megváltozott a korábbi gyakorlat az alelnököket tekintve is. Azelőtt a két alelnök Hevesből illetve Nógrádból került ki a területi elv alapján. Most az alelnök is akadémikus - Bocsa Istvánt Kompokról, velem egyszerre választották azzá - s így elég egy ember is. Ezzel szintén romlottak - akaratlanul is - Nógrád pozíciói. Arra persze törekszünk - az MTA kérésére is -, hogy a régióban élő mintegy 350 tudományos fokozatú illetve a tudományos munkához valamilyen módon kötődő mintegy ezer értelmiségi szakember között a nógrádiakat is aktivizáljuk valamilyen módon: a megnövekedett számú - tizenhárom - szakbizottságban és a munkabizottságokban. Ebben jelentős segítséget kapunk az orvosi szakbizottság tagjától, Csiky Miklós főorvostól.- Milyen konkrét formái vannak, tehetnek e törekvésnek?- Helyi, országos, nemzetközi tudományos ülésszakokat szervezünk, kihelyezett MAB üléseket tartunk. Szeptemberben például Balassagyarmaton ülésezett a MAB és a Madách kutatás újabb eredményeivel ismerkedtünk. Régen készültünk oda, s bár hónapokkal azelőtt kitűztük a dátumot, mégsem sikerült igazán jól megválasztani, mert számos esemény zsúfolódott erre a napra Nógrádban. Sajnálatos, hogy emiatt nem vettek többen részt ülésünkön és nem kapott nagyobb publicitást. Szponzorok támogatásával pályázatokat hirdetünk s bár kevesebbet, mint korábban, én már azt is nagy eredménynek tartom, hogy sikerült folyamatossá tenni e tevékenységünket. Szakbizottságaink és különféle ad hoc bizottságaink rendszeresen bírálnak el dolgozatokat, tudományos munkákat. Egyre több a szerepünk a megszűnőben lévő tudományos minősítő bizottság funkcióinak átvételében is. Bár a nógrádiakat a távolság miatt nem érinti, feltétlenül meg kell említenem a MAB székházában működő klubunk tevékenységét is. Mintegy 350 tagunk van s eleddig 76 rendezvényünk volt jeles személyiségek vendégszereplésével.- Milyen anyagi kondíciók között dolgoznak, vannak e égető pénzügyi gondjaik?-Természetesen mi sem vonhatjuk ki magunkat az általános gazdasági helyzet hatásai alól, de szerencsére alapvető működési gondjaink nincsenek. A Magyar Tudományos Akadémiai a területi szerveknek továbbra is biztosítja az alapfelté- j teleket. Ma is jó a viszonyunk az akadémia vezetésével, a az MTA mindenkori elnökei többször is megfordultak nálunk és jó benyomásokkal távoztak.- Milyen az együttműködésük más tudományos szervezetekkel?-A TIT-et és a MTESZ-t említem jó példaként, hiszen mindkét szervezettel együttműködési szerződésünk van, sok közös rendezvényt szerveztünk együtt. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy ideje lenne már e szerződéseket felfrissíteni, a mai kor igényeihez igazítani.- Méltányolva a Miskolci Akadámiai Bizottság ön által is említett sokrétű tevékenységét, én úgy érzékelem - s gondolom ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül - hogy e szervezetről Nógrádban mostanában jóval kevesebbet hallani, mint az 1990 előtti években.- Elismerem, hogy így van s ennek elsősorban a már említett okai vannak. Nagy aszinkroni- tás van a régió három megyéje között. De egész biztos, hogy még a jelenlegi körülmények között is jogos az élénkebb mozgás igénye. Ebből is látszik, hogy a jövő évben esedékes újabb tisztújításig nekünk is van bőven teendőnk. Akkor pedig kezdődik mindig élőiről.. .-Köszönöm, hogy fogadott és alkalmat adott a beszélgetésre. Csongrády Béla (Ferenczy Europress) Még sokan emlékeznek az egészség- ügyi dolgozók tavaszi nagy tüntetésére, amelyen egyebek között az alacsony bérekre és a gyógyító munka egyre romló körülményeire hívták fel a kormányzat figyelmét. Akkor az illetékesek megígérték: még az idén rendezik az orvosok és nővérek fizetését.- Időközben megszületett a közalkalmazotti törvény is, elégedettek-e a helyzetükkel a tavaszi tüntetők? Dr. Gulyás Jüdítőt, az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének elnökét kértük válaszadásra:- Valójában semmi sem történt a tavaszi demonstráció óta. Ma sem kérik ki a véleményünket az egészségügy egészét érintő kérdésekben, az érdekegyeztetésnek nincs való funkciója. Meghozták ugyan a közalkalmazottakat érintő törvényt, de ez önmagában kevés, ha nincs pénz az abban foglaltak végrehajtására. Továbbra is ellentmondásos a háziorvosok javadalmazása, nem tudjuk jövőre milyen feltételek között folytatódik az egészségügyi rendszerváltás. A szakorvosi és a kórházi ellátás korszerűsítése újabb gondokat hoz a felszínre. Aggasztó a társadalombiztosítás helyzete, hiszen a beígért vagyonfeltöltés még várat magára. A költségvetés tervezete sem a dologi kiadások, sem pedig a bérek emelését nem tartalmazza. Egy kezdő orvos fizetése ma is tizenegy-tizenétezer forint, egy húsz éve folyamatosan három műszakban dolgozó nővér bruttó alapfizetése nem haladja meg a tizenháromezer forintot. Ami pedig a dologi kiadásokat illeti? Csupán egyetlen tény: a gyógyszerek kórházi árának emelése eléri a háromszáz százalékot. Tizenkét olyan pontot találtunk a költségvetési javaslatban amelyekkel nem tudunk egyetérteni.-És mi a megoldás? Újabb demontráció, esetleg sztrájk? Ez utóbbi nem összeférhetetlen az orvosi esküvel?-A munkabeszüntetés csak ott és akkor tilos, ha az a betegek gyógyulását, ellátását veszélyezteti. A kórházakban, rendelőintézetekben nemcsak a gyógyító munkával közvetlenül foglalkozók dolgoznak. Egyébként éppen a rendkívül alacsony bérezés miatt már most is nagy a nővérhiány, és van olyan kórházi osztály, ahol éppen emiatt kellett csökkenteni az ágyak számát.- Élképzelhető, hogy pénz hiányában esetleg bezár egy kórház?- A sokat emlegetett vésztartalékok már végleg kimerülni látszanak. Egyes önkormányzati kezelésben lévő kórházak jelenleg is csak nagy erőfeszítések árán tudják a betegeket ellátni. Jövőre a kétkulcsos áfa bevezetésével tovább emelkednek a költségek, ami a kisebb kórházakat szinte teljesen kilátástalan helyzetbe hozza.- sz. m. -
